Somogyi Néplap, 1959. november (16. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-22 / 275. szám
8 SOMOGYI NÉPLAP ▼asárnap. 1959. november 22. m MANCI NÉNI jVT emrégen történt, hogy volt a legbüszkébb. Ügy vezet- nácstagsága révén — eléggé ^" rokoni látogatásra szü- te hivatalát, ahogy azt a tár- felvértezve, a járvány mégis leim kicsiny falujában. jártam, vadalom elvárta tőle, sőt ezen legelsőnek kopogtatott be a és ahogy ez már lenni makett, túlmenőén, szolgálati időn ki- postához ajtaján. És Manci né- ügyes-bajos dolgaim elin.tr zi-e vül sem küldte el az embere- ni féltve őrzött lázmérőjének közben a postára is elvetőd-, két, mint ahogy ez másutt, a higanyszála óráról órára emeltem. Különben sohasem látott jogszabályok védelme alatt kedett. Még szerencse, hogy volna napvilágot ez a történet, gyakran megtörténik. De nem- nem volt, aki aggódjék emicsak büszke volt rá. hanem att, mert Erzsi néni ekkor már nem szintén lázasan feküdt a Pedig nem is nagy dolog az . .... egész, kevesen tudnak róla és zel^tte, Jf x munkáját, aki tudja is, bólint egyet, mint ^térségbeli folenyesscggel, szomszéd szobában. Esmasnap aki így találja rendjén való- han.em a hivatásszeretet oda- reggel, az átvirrasztott, szwdo- nák és arra sem érdemesül, adósavai. Ha évi szabadságát bogtató éjszaka után Manci né- h’ a ,2,mbe ,fjvő górnák majdnem minden esztendőben ninek már csak annyi ereje i mikor a füredi Szívkórházban töltőt- maradt, hogy odavanszorogjon STfJSa/li"™ «** m. «-*•. *•*gondolok,. hogy a nagy, társa- tudta, hogy szivet cserei- hoz, a felhívja a központi hidalmast átalakító munkában ni nem lehet, és talán nem is vataltmilyen, igényesek is lettünk, engedte volna. De napi szolgá- Azonnal kérek helyettest Vagy talán csak közömbösek? Etának ellátásában a mind ^Ideni, mert nem tudom el- A kis hőstetteket már eszre . látni a hivatalt, sem vesszük, pedig százával Tl szivro amok sem ^ drót másik végén, rövid születnek erre is, arra is, nagy tudtak megakadályozni. megfontolás utgn, megnyugtavurosokban és kicsiny faluk- így peregtek a napok és évek t°an’ de határozottan hangzott ^■SS/tSs-í "f* *“*- • T“-T,,, lókban. Mert százával élnek édesanyjával, egymást ápolgat- Az egesz körzet tele van névtelen hősök, észre sem vett ták. Az orvos, aki a harmadik kaldf?:t’ /álltból,i„ UU,,Mnt S Luí aterat™97°köLlestégtudásba. Vlzs^ta a példás rendben, ve- — De mi lesz a hivatallal? az akadályt nem ismerő, a tár- zetett hivatalért rendetlenül — suttogta Manci néni, mert sadálom iránti tettrekészségbe dobogó szivet, írta a szíverősi- a sztve már annyira zakatolt, vetett hitünket. Mint ahogy ez tő orvosságokat, és fejét cső- hoiJV tudta a szavakat kinkkor, abban a kis falusi pos- dg csafc úgy magában> vacogo fogai kozott tahivatalban történt. , y — , t , ahogy ezt az orvosi etika elö„ írja. p égen, nagyon regen volt * * » d 1 már, luxry Manci néni súlya meghaladta, a hatvan ^ náthajárvány olyan, kilát. Amióta azonban korban mint a rémhír: veszetúljutott az ötvenen, évei gya- delmesen terjed, és a gyenge vapodásánaik arányában csők- szervezetűeknél jó talajra ta- ioent* küóinaík száma, s amikor Iái. így történt qz Manci néni- amíg a mozgástól nekivadult elérte hatvanadik évét, éppen nél is, már ami a náthajár- sz*v eBV kissé lecsillapodott, ötven kilát nyomott, de per- vényt illeti. Mert hiába volt A jószomszédi segíteni aka- sze kabátban, és a falusi ven- a rémhírek ellen — az elvég- rás ekkor már a harmadik fa- dégmarasztaló utakhoz mérete- zett esti szemináriumok és ta- luban járt, a körorvosi rendezett cipőben, mert ezek nélkül — Sajnos, nem tudok segíteni — mondta a másik, , és hangján érzett, hogy komoly felelősséggel fontolgatja a lehetőségeket. — Addig szüneteltetni kell a hivatalt. Manci néni visszatófholygott az ágyba, és jó ideig eltartott, még annyit sem nyomott vol-'l na. És ahogy sokasodták a re-fj bencze jozsef: dák a sovány kis arcon, úgy\ sokasodtak a szúró fájdalmakf a gyenge kis motorban, a melegén dobogó madárka-szívben, amely mostanában, mintha a róla elterjedt orvosi véleményt akarná megcáfolni, dübörögveJ zuhogva zakatolt órák hosz-j szat, amíg vizesborr.gatással és a mindig kéznél levő hellóiddal sikerült lecsendesíteni. háza Koromszuvas falaki nagy, füstös gerendák, csaptatófa alatt megrohadt köteg nád, parányi ablak csak, s nagy szenyelőluk, nem voltak itt soha fényes úri zsaluk! — Meglátják, még én teme-'n tem el a lányomat — szokta ^ mondogatni Erzsi néni, az ff édesanyja, aki jól benne jártJl már a nyolcvanban, ' és akilb mindenki csak törzse néném«-\ nek szólított. Ezen aztán el-el- i sírtak magukat. S hogy ilyen-Si. kor saját magukgt vagii a tnd-|. sikat siratták-e, ki tudná megmondani? d. Manci néni hivatala mindig1; jó minősítési volt, és Tomi ne-A vű kutyáján, valamint egyet-~j len unokaöccsén ' kívül erre ", Cigányülésformán keresztbetett lábon a konyhában egy nagy tőfa asztal állott, Kőedények, korsók fülén fülelt a fény, Fakanál, favilla, nem zenélt az edény ... Kemence görnyedt a jobb sarokba dőlve, hátán tökmag szárrdt, és az aszalt kört*, hangosan komponált a szú a szekrényben, s a pók fürgén táncolt a falvédő szelén. Dohos szag fogadott mindig e lakásban, bolha volt, és kinzott hajnalra halálra, 9 ha fáradtan megjött falumra az este, kevés kenyerünket barna csótány leste. Háziszükségre sem tojtak itt a tyúkok, s mind szorosabb lett szivünkön a hurok, holdfény-tejet ivott itt szomjas sok torok, és vajat kopültek vízből az asszonyok! Szegény volt, de mégis virágos e porta, nagyanyám a szomszédné kötényét hordta. lábén, de a hír, amit hozott, lehangoló volt: a doktor urat súlyos betegek várják, nem tud jönni. Egyébként ismeri Manci néni betegségét, nem kell aggódni, csak szedje a receptre felírt orvosságot, és meg ne próbáljon felkelni az ágyból. Közben hívás jött a kapcsolótáblára. Fáradtan fordította oda fejét. — .4 szövetkezet — mormolta magában, és a kötelességteljesítés ösztönző parancsának engedelmeskedve f ekönyökölt, majd erőlködve fel is ült, hogy jelentkezzék a hívásra. De szive akkorát dobbant, hogy visz- szalökte a párnára. Később arra eszmélt, hogy a szomszéd- asszony szöszmötöl vizesruhával a szíve köfül. Ekkor megint a kapcsolótáblára nézett. Már a tanáqs hívótáblája is jelezte, hogy a falu megkezdte mindennapi életét, lélegzik, dolgozik, és sok fontos ügyesbajos dolog gyors elintézésén fáradozik. És nincs, aki kapcsoljon, aki a dróthálózatok vérkeringését működésbe hozza, mert a nátha erősebb, mint a gyenge emberi szív, és diadalmasan és kárörvendve kacag a győzelem, felett, amellyel egy kis dunántúli falu. ügyeinek elintézését sikeresen megakadályozta. Manci néni egy pillanatra sem érezte magát hősnek, amikor rövid megfontolás után úgy döntött, hogy náthajárvány ide, orvosi rendelet oda, ezen cv állapotom változtatni kell. Negyedóra sem telt el és három osszony tolta, húzta az ágyát, egészen oda a kapcsoló- szekrény mellé. Még egy párnát tetetett a feje alá, majd a hallgatót maga mellé fektet- ,ve, keze .kinyúlt a kapcsoló- tábla felé. 9 Kapcsolom — suttogta láztól elgyötört ajakkal, és szíve akkorákat dobbant, majd kiugrott a helyéből. De lehet, lhogy ezt a dobogást már nem .a, náthajárvány okozta. • » * J gen, a kis hőstetteket észre sem ijesszük, pétidig szájával születnek erre is, h.urra is, vagy városokban és 1kicsiny falukban, dübörgő gyárakban és csendes, faluszéli ipostahivatalokban. És túlaj- ijdonképpen nem is tudom, hogy 5 az, amit leírtam, hőstett 1 volt-e, csak annyit tudok, hogy S azon a napon ügyes-bajos dol- ■ gaim elintézése közben a postára is élyetődtem, mert telefonálni akartam. És telefonáltam. Balogh Gyula „K ULTÚR KERESK EDELEM“ November elején megbeszéltük az Országos Rendező Irodával (továbbiakban: ŐRI), hogy november 22-én, vasárnap — a megyei művelődésügy beleegyezésével és hozzájárulásával — műsort rendeznek Barcson. Bemutatásra Kerül Kertész Imre "A szerelem nem válóok« című vigjátéka Gobbi Hildával a főszerepben. Minthogy színházi műsor már hosszú ideje nem volt (az időközben »Közkívánatra« címmel tukmált, slágcr-sanzon- operett-estet a köz egyáltalán nem kívánta), az újabb lehetőséget n^m éppen kitörő, de csendes örömmel vállaltuk. »Mennyi bevételre lehet számítari?« — hangzott a meg-j^ bízott megbízásból feltett lényegbevágó kérdése, mire a válasz: telt ház esetén hétezer, azonban — szimat és tapasztalat alapján — ötezerre lehet számítani. Pár nap múlva megváltoztatták a dátumot : előbbre hozták két nappal, vasárnap helyett péntek estére _ (egyrészt, . mert a művészek vasárnap a TV-ben szerepelnek — bizisten, figyelni fogom őket! — másrészt, hogy mielőbb hozzájuthassunk ehhez a szocializmus építését és a szocialista erkölcsöket formáló műhöz...). A bevételi kívánság időközben »hatra« emelkedett, .bár mi »négyről«« beszéltünk ... No de száz szónak is egy a vége: .kint vannak a plakátok, folyik a szervezés, közepesen mennek elővételben a jegyek, s ekko.r (három nappal az előadás előtt) érkezik egy reklamáló üzleti levél, express: Miért nfem küldtük még el a garancia levelet hatezer forintról?! Hogy ekkora vidéki balekséget tételeznek fel rólunk, ezen csak kacagni vagy bosszankodni lehet, mert ha megvételre kínálják az előadást, megvettük volna 3—3,5 ezer forintért. (A szereplők létszámát és a szállításra kerülő díszletek mennyiségét tekintve még mindig nem fizettek volna rá). Most csak arra lennék kíváncsi, ha kezdetben 4 ezret mondok, akkor 5 ezer a követelmény, és ha 3 ezret, akkor 4 ezer is jó lett volna?! Sem a kaposvári, sem a pécsi színházzal ilyen probléma nem vetődött fel. Igaz, hogy ezek a színházak még csalódást se nagyon okoztak, rendszeresen ide járnak, és ügy kezelik a vidéket, hogy a földrajzi távolság — jelen esetben — 60 km, de aligha annyi a »szellemi« is ... De úgy kell kis naiv, aki azt hitted, hogy itt a szocializmus építéséhez szükséges művelt ember formálásáról van szó!'... Vagy a Cid, a Kötéltánc, _ a Szélvihar, a Kormos ég csak a kaposvári, illetve a pécsi színház reszortja »vidéken«?! 5 az ORI-é csak az üzlet... ? Vértes György 11 comicsok szennyes áradata fenyegeti Angliát A Daily Express návember 12-i száma megállapítja! hogy Anglia^ az olcsó ameriAi »comicsok«, obszcén magazinok és zsebkönyvek szennyes áradata fenyegeti.Az angol könyvkiadók szerint utat nyitottak ennek a feltartóztathatatlan piszkos hullámnak, amikor megszüntették a dollárimporttal kapcsolatos korlátozásokat. Egyes angol vállalatok most tárgyadnak New Yorkban egy nagyszabású üzletről, amelynek következtében Angliában helyeznék el Amerika »olvasmány-feleslegeit«. Amerikai ügynökök elárasztják ajánlataikkal az angol cégeket, és olyan könyveket ajánlanak, amelyeknek címe elárulja kétes tartalmukat. Néhány ízelítő a listából: »Mister Madame, avagy egy selyemfiú története«, »A szerelemért élek«. »Az utolsó szűz«, »Üjabb fürdőszoba- történetek«. Milyen lesz a Szovjetunió új állami képtára? Moszkva Építészeti Tanácsa november ll-én jóváhagyta az Állami Képtár új épületének műszáki terveit. Az új képtárt a Moszkva-folyó partján, a Gorkij művelődési parkkal szemben építik fel. Az új épület 357 ezer lég- köbméteres, vagyis ötször akkora lesz, mint a Tretyakov- képtár. Két emeleten 150 kiállítási Csarnok épül körülbelül 19 ezer négyzetméter alapterülettel. A földszinten 500 személyes előadótermet, könyvtárat, fotorészleget, restaurációs műhelyeket és laboratóriumokat helyeznek el. Az építkezést 1960-ban kezdik meg. • (Folytatás az 5. oldalról.) pun, aztán egyenesen az alvég felé. Az emberek semmit sem, értettek, azt is gondolta egynémelyük, hogy a parancsnok — neadj isten — részeg, de kötötte mindegyiket a fegyelem: loholjak Zsarátnok után, aki többször visszakiáltott a seregnek. — Előre, tűzoltók! Előre, sasok! Vesszenek a megfutamo- dók! Mihelyt megértaíeli a színtérre, Zsarátnok parancsot adott, hogy egy szakasz fogja körűi a házaj, egy másik szakasz meg tüstént hozza működéskész állapotba az ágyút. Ö maga haditanácsot tartott Vinczési Pállal, a helyettesével. Éppen a helyzetet akarta felvázolni, amikor odabent megszólalt egy borízű basszus. Harminchárom mahgán. Hazatolnak taligán ... Erre rákontrázott egy vékony fejhang. Halihó, az aranyért... A vidám nótázást vészes csörömpölés szakította nieg, mire újból a borízű hang hallatszott. — Herrgottkrucifix! Donnervetter! Zsarátnok mindezek hallatára kétségbeesetten súgta Vinczésinek. — Vitathatatlanul magyar és német ajkú banditák nagyobb. csoportjával állunk szemben. A rendőri erősítés megérkezéséig (el kell tartanunk őket. Támadni fogunk. — Az ám — súgta vissza a helyettes parancsnok —, csakhogy szokás ám ilyenkor felszólítani az ellenséget a megadásra ... Zsarátnok rövid gondolkodás után rábólintott. — Helyes. A hadiszabályo- kal; be kell tartanunk. Te fogod felszólítani őket... — Én?! — Vinczési máris megbánta, hogy ilyen gondolatot sugallt a parancsnokának. — Igen, te. Fedezlek az ágyúval.) Indulj! Vinczési halálra szántan indult a kamra felé. Eszébe villant, hogy valami fehér zászlófélét kellene a kezében \ inni, de elvetette rögtön a gondolatot; a sötétben úgysem látszana, nem tudnák a banditák, hogy ő tulajdonképpen jó szándékkal közeledik. Halálos izgalommal állt meg vagy két méterre a kamraajtó előtt. Szorult a torka, de azért példamutató ‘hősiességgel kiáltotta el magát. — Az ezüstbaltával kitüntetett helyi önkéntes tűzoltó- egyesület nevében felszólítom a bent tartózkodókat a békés megadásra ... Még a feléhez sem ért, kivágódott valami a kamraablakon, neki egyenesen a fenyegetően meredő víziágyú vaskerekének, s nagy durranással szétrobbant. Zeke hajított ki egy pezsgőspalackot. A tűzoltókat, ahányan voltak, annyifelé ugrasztottá a hirtelen rémület. Zsarátnoknak össze kellett szednie egész parancsnoki tekintélyét, hogy a szétriadt sereget ismét az ágyú mellé tömörítse. A legénységnek inkább futásra állt a lába, mintsem támadásra. Hát még amikor odabent elordította magát £eke, akiben a veszély felébresztette a hajdani katonatisztet: — Raj vonal! Átveszem a parancsnokságot! Feküdj! Össztűzre felkészülni! Zsarátnok, szegény, azt sem tudta, él-e, hal-e, de csattanó hősiességgel adta ki a parancsot. — Előre, sasok! Cél! Tűz! Nyomás! Ezzel kezdetét vette az ostrom. A tűzoltók feszített erővel nyomogatták föl-le a szivattyúkart Az ágyú előbb böffent egy nagyot, majd irtózatos, hatalmas vízsugarat lövellt a banditákat rejtő kamrába az ablakon át. Zsarátnok ott állt a cső mögött, személyesen ellenőrizte, hogy minden csepp muníció helyre jusson. Az erélyes hadmozdulatnak lett is hatása! Odabentről vékony hang panasza hallatszott. — Jaj, folyik a pálinka! Megfulladunk! A borízű hang keményen dorrenL. — A gyávákat felkoncolom! Dobásra felkészülni! Ezután sűrű egymásutánban vágódtak ki az ablakon a pezsgőspalackok. Némelyik nagyot durrant az ágyú vastestén. A tűzoltók fohászkodtak, de nem hagyták abba. Az is bátorításukra szolgált, hogy a robbanások, szemmel láthatólag, senkit sem döntöttek ki a csatasorból. De főképpen Zsarátnok határtalan akaratereje tette: rendíthetetlenül állt a helyén, s egyre biztatta harcosait. — Ne féljetek, sasok! Rajtatok a világ szeme! Már-már azt hitték, hogy húsz egynéhány megfúlt bandita lesz a szívós harc eredménye, amikor megszólalt a borízű hang. — Mi az isten van itt? Mit akarnak? Vinczési, aki a csata kezdete óta oft hasalt az ajtó előtt, s maga is bőrig ázott, prüszkölve ordított vissza. — Feltétel nélküli megadás! — De hiszen nem csináltunk semmit! — nyivákolt a vékonyabbik hang. — Feltétel nélküli megadás! — Hagyják abba! Legalább hallgassanak meg bennünket! — Feltétel nélküli megadás! — ismételte konokul a helyettes parancsnok. A diplomáciai ^ tárgyalások kellős'közepén érkezett meg a rendőri lerősités egy szálas törzsőrmester személyében. Hazafelé tartott a szolgálatból, s közben akadt össze a feldúlt Nagy Antival. A rendőr tüzet szüntess !-t vezényelt, aztán bekiáltott az ostromlott házba. — Hé, ki van ott? Két nagyon szomorú hang válaszolt. — Jó barátok ... Törvény- emberek . . Ezután n inden gyorsan történt A két ázott kutatót ‘ • kiinvitálták a kamrából. A tűzoltók lámpát gyújtottak, s annak fényében vizsgálgatták a legyőzött ellenfeleiket. Különösen általános feltűnést keltett Zeke ábrázata, amely — fél bajusz híján — valóban igen furcsa látvány volt. Zsarátnok megszemlélte az elébb még ostromlott helyiséget és megállapította a tényállást a bűnjelek elpusztítását illetően. Visszatérve a íoglyul- ej tettekhez, nagyon zordan mondta, — Ezt maguk nem ússzék meg szárazon! Ezt "ugyan felesleges volt kijelentenie, hisz a két fogoly alatt már tócsák keletkeztek a ruhájukból csepegő víz miatt. — Igen, az ügynek kétségkívül nedves íze van — állapította meg ' keserű humorral Zeke. A törzsőrmester szigorúan szólt nekik. t — Önöket most bekísérem a járáshoz. Ott majd számot adnak a tettükről. Indulás előttem! , A nedvesek búsan néztek egymásra, s megindultak. Egy darabig hallatszott még a to- csogás, prüszkölés, aztán belevesztek a sötétségbe. Bál-melyik hadvezér méltán irigyelhette volna azt a tárta*, amellyel Zsarátnok Flórián feszített a csendesen szartyogó ágyú bakján. Végighordozta izzó tekintetét a felsorakozott seregen, és érces, kemény szónoklatot intézett hozzájuk. — Sasok! Sok vészt és diadalt látott egyesületünk új győzelmet aratott. Olyant, amilyenre példa még,nem volt. Vezetésem alatt megsemmisí- tőleg leküzdöttünk egy veszélyes, több főből álló rablóbandát. E tett hordereje felmérhetetlen. Ezüstbaltánk ettől a naptól, ha lehet, még fényesebben ragyog! Most pedig mindenki nyugovóra! Gyü.itse- tek erőt új harcokra, új győ- zelmeki e! Álmaitok felett én, Zsarátnok Flórián őrködöm. Éljen az önkéntes tűzoltás nemes gondolata! Kis idő múlva már csak a diadalmas sereg távolodó győzelmi indulója hallatszott az elcsendesedett csatatéren: A vészt, mi úgy marta kis faluiig Elpusztította már bős karunk.,*
