Somogyi Néplap, 1959. október (16. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-16 / 243. szám

SOMOGYI NÉPLAP § Péntek. 1959. október 16. edz őszi kezdés után (Szent/érbe ti Balcsics József magtáros es­te átment szomszédjához, s így szólt hozzá: »Te, Jancsi! Elha­tározta a vezetőség, hogy csak blomfcérozott gabonát vetünk. Elviszünk holnap délután Mar­caliba 33 mázsa árpát kicserél­ni. Fel kell rakni a zsákokat a vontatóra. Én ott leszek a magtárban, gyere te is«. S Ba­log* János — a szomszéd — nem várt több hívásra. — A köves út mellett szedem a répámat. Déltájban, ha megérkezett a vontató, ugorj el értem motor­ral, aztán a magtárnál is segí­tek, meg Marcaliba is elme­gyek — mondta. A magtárosnak nagy kő esett le a szívéről. Nem merte re­mélni, hogy a szomszédnál az első hívó szó is megteszi hatá­sát. Innen boldogan ment to­vább. — Jól van, ott leszek — felelte Gulyás József, aiki 1952—53-ban »jó tagja« volt az Uj Életnek, amelyben Baksács elvtárs is dolgozott. — Most még egy ember kellene. Ki legyen az? Megpróbálkozom Simon Jóskával — döntött ma- gában a magtáros. S így is tett. — Hárman már vagyunk — és elsorolta a jelentkezők nevét: — gyere te is, és hozd magaddal a bélyegzőt, az el­nöktől megkapod — így be­szélt a magtáros Baksics Józsefnek tehát si­került három tsz-tagot bevonni a közös munkába. Bármennyi­re aprónak tűnik is az ügy, mégis nagy jelentősége van en­nek Szervéren. A község összes egyéni pa­rasztjai a tavasszal termelőszö­vetkezetet alakítottak Búzaka­lász néven. Elhatározta a tag­ság, hogy a közös munkát az új gazdasági év elején, tehát ősszel kezdi meg. Persze, ed­dig is tettek egyet, és mást együttesen, öt és fél vagonnyi szénát összeadtak, s ötven fé­rőhelyes, félig kész istállójuk rendbehozatalát rábízták a mesteremberekre. Ezek voltak az első közös lépések. Mégsem hitte mindenki a községben, hogy ősztől kezd­ve valóban áttér a szenyéri pa­rasztság a szövetkezeti gazdál­kodás útjára. Akadtak, akik hangosan örülték, amikor azt látták, hogy egyesek nem na­gyon igyekeznek gyakorlattá változtatni a szövetkezés esz­méjét és tavasszal aláírásuk­kal szentesített fogadalmukat. »Ne tegyünk odébb egy szal- maszalat se a közös érdekében, akkor úgysem lesz itt szö­vetkezet« — ez a nézet, a visz- szafelé kacsingatás mind a legutóbbi időkig fogságában tartotta a szenyéri parasztok egy részét. A »nem lesz itt szövetkezet« jelmondattal fel- cicomázott hiedelemnek tápot adott az is, hogy nincs a Bú­zakalásznak könyvelője, aki rendezné az ügyvitelt. Ám a traktor, ez a szocializmust építő termelőeszköz megtette a magáét. A földrendezés után eltüntette a mezsgyehatárokat. öt gép ekéje szántott új baráz­dát a Búzakalász határában. S akik eddig kételkedve fogad­ták a felvilágosultak jelsza­vát: — mégis lesz szövetkezet Szenyérben — azoknak hangját ma már túlharsogja a trakto­rok pöfögése. A bíbor, a repce, a takar­mánykeverék magja közös földbe hullt. A búza 400, a rozs 40 és az őszi árpa 200 holdjának termését a Búzaka­lász tagsága aratja le a jövő nyáron. Hogy gazdag legyen az első közös aratás, azért most kell megdolgozni. Mennek is a traktorok, hadd olvadjanak bővebben termő nagy táblák­ká a száz négyszögölek. A traktorosnak dolga akad a Tapsonyi Gépállomáson? Nem áll meg az eke: Bódis József tsz-elnök ragadja meg a G—35-ös kormánykerekét. Vet­ni kell, és nincs ember, aki a vetőgépeket kezelje? A vezető­ségi tagok közöl Balogh Ist­ván és Németh József (tüzér) vállalják ezt a munkát, sőt biztatják Fábos Andort, en­gedje neki a Zetort, ahogy csak lehet, hadd menjen a földbe a mag. A szövetkezet leendő major­jába egymás után fordulnak be a szekerek. Burgonyát hoz­nak. Most'éppen Kálóczi Jó­zsef hat zsák burgonyája van a mázsán. A magtóros ponto­san mérlegel. Magyar János segít a zsákolásnál. Azután pe­dig prizmába rendezi a tsz jö­vőévi vetőburganyáját, amit a tagok adnak össze a behozott földterület arányában... Igye­kezni kell a mázsáüóssal, mert bekanyarodott a majorba Káp­lár Mihály szekere is, nyolc mázsa burgonya-vetőgumó van rajta. Folyamatosan végzi tehát az őszi munkákat a marcali já­rás egyetlen őszi kezdésre ala­kult szövetkezete, a szenyéri Búzakalász Tsz is, amely ma­gában foglalja a község összes dolgozó parasztját. Ahogy so­kasodnak a közös vonások a tsz tevékenységében, úgy nép- telenedik el majd végképp a rosszindulatú hírverés által megtévesztettek maroknyi cso­portja. Mert a közösen végzett munka első sikered a leghatá­sosabb érvek a hamis, csalóka illúziók szétfoszlatására. S ezek az érvek naponta gyarapsza- szanak és izmosodnak. Kutas József BESZÉLGETÉS A BOLT ELŐTT Trniulncsk-e a vízvári asszonyok? TAVALY A SZÜLŐI ÉRTE­KEZLETEK ELŐTT vagy után rendszeresen megtartott írás- és olvasási gyakorlatokkal kezdődött. A vízvári iskolában a gyerekekről, viselkedésükről, tanulásukról folyt a szó (mint szülői ' értekezleteken lenni szokott), az itteniek azonban különböztek a többiektől. Ta­nultak a szülők, frissítgették a régebben tanultakat, ismerked­tek a számukra sok újjal. Az idén a nőtanács mozgal­mat indított: — Most lehetőség van rá, hogy aránylag rövid •idő alatt (tíz hónap) megszerez­zék az általános iskola hete­dik-nyolcadik osztályáról a bi­zonyítványt. akiknek eddig nem volt. Fizetni sem kell ér­te, a tanítók óradíját az állam fedezi. A vízvári nőtanács tag­jai és Horváth Sándoraié, az elnökhelyettes rögtön fogadko- zofet: ő maga lesz az első je­lentkező, de gondoskodik arról is, hogy a faluban ne hagyják kihasználatlanul az asszonyok sem ezt a lehetőséget. S most nem jelentkezik? De­hogynem, csak egy kicsit meg­ijedt, egy kicsit húzódozik. Fél attól is, hogy kinevetik, ha ezt vagy azt nem tudja. És az osz­tályzatok. a vizsgák... A me­gyei és járási mőtanácstól jár­nak nála. s ez ügyben érdek­lődnek. A szövetkezet boltja előtt folyik a szó, hamarosan csatlakozik a kis csoporthoz Marties Imréné is. Horváthnét tréfásan kioktatják: azt kellett volna mondania, hogy igenis, ő tudja: nem lehet lemaradni az asszonyoknak sem férjük mö­gött stb. ezért tanul majd .:: ÚJSÁGÍRÓ? — Horváthné megijedt. Mindegy, már nem ezeket mondta, és én örültem neki, mert emigy sokkal ter­mészetesebb. nem mesterkélt, megrendezett — A gyerekeim kinevetnek — veti ellen Marticsné, amikor őt is invitálják az esti iskolá­ba. * — Dehogyis, inkább jó lesz, tudsz majd segíteni nekik, egyik éppen a hetedik osztály­ba jár. Nem tudom, csak azért nem mond-e továbbra is határozot­tan nemet, mert fél: esetleg ezt is megírja az újságíró, vagy tényleg belátja a tanulás hasz­nát. Ha többet gondolkodott még a dologról, akkor eldön­tötte bizonnyal magában az utóbbi fontosságát. MÁR JÓNÉHÁNYAN JE­LENTKEZTEK a faluban, sőt a szomszéd községből, Bélavár- ról olyan is akadt . — Győrii Kálmánné —. aki kerékpárral jár be az előadásokra. A víz­váriak még nem tudnak; amíg az őszi betakarítás és egyéb munkák tartanak, addig nem érnek rá. Majd november ele­jén, akkor megkezdik, jönnek ők is. S jönnek a fiatalok. Soós Dezső iskolaigazgatóhoz azzal lállított be nemrégiben valaki: engedjék meg néki, hogy el­járjon az órákra, sokat felejtett már. Tizennyolc, tizenkilenc évesek, akik nem végezték el a nyolc osztályt, most tanulni akarnak. Komlón vagy Sztálin- városban dolgozott a fiú, el­küldték. Most otthon van, és megfogadta: elvégzi azt az iskolát, hiába, nem lehet így. Nagyon keveset bíznak aara, akinek nincs meg. Az állomásfőnök felesége csatlakozik csoportunkhoz. Jó, hogv jön. A helybeliek öröm­mel fogadják. — Nagyszerű szervező — magyarázzák nekem —, ha ő hozzáfog valamihez, az mór majdnem siker. — PERSZE. HOGY ELVÁL­LALOM — nem húzódozik most sem. — Lesz Itt annyi ta­nulójuk, hogy győzzék csak mindet megtanítani — mondja az igazgatónak. S nemigen' akad. aki kételkednék ebben. Virányi Pál Ha egy diák nem köszSn Az egyik diók köszön tanárjának, a másik nem. Akad olyan fiú, aki még eüi is bújik, nehogy köszönnie kelljen, A másik diák keresi az alkalmat a köszönésre, és mélyen bántja a dolog, ha tanára nem veszi észre. Megvannak a gyökerei. Sokszor az iskola és a szülői ott­hon ellentétét nem tudja feloldani a többéves közös munka sem. Úgy megy ki a fe’nőtt, érettségizett diáik az iskolából, hogy nem hagyott maga után tartósabb érzelmeket sem ta­náraiban, sem diáktársaiban. A közösség melegét nem ta­nulta meg átérezni, .nem tanult meg »együtt« örülni. De sokat is vívódik önmagával. Tanulmányait nem ké­pességeinek megfelelően végzi, szórakozott, s ha megbízzák "•>1 amivel, cselekvésképtelennek bizonyul. Aztán jönnek a iisy címeztetek, intők, rovok, hogy igazságot szolgáltassanak a szülői otthonnak, de az eredmény sokszor fordított A diák elveszti önbizalmát, megrokkan a munkájában. Mire felnő — ha sikerül érettségiznie — kifogy belőle mindéin melegség, amit az iskola iránt táplálhatna. A szülők be sem .léztek a szülői értekezletre s ő a gondjaival magára maradt. Most még köszönni sem igen akar, minek? Minden kötele- ’ö? Még a köszönés is? Hogy a lényegre tapintsunk, súlyos hibát követett el a szülői otthon ilyen esetben, mert nem a fiú jövőjét tartotta szem előtt, hanem a maga mindennapi kényelmét. Ezzel intézte el: — Na, mi van az iskolában7 Titeket is jól befognak azok a tanárok. De kell is az nektek! Az ördög bírna veletek. Az ilyen szemléletű »otthon« nagyon megnehezíti az is­kola munkáját, és a gyermeket is rossz sorsra ítéli. Mennyi­re idegein ez a mi társadalmunk nevelő’ szándékától! Hány és hány olyan diáit van, aki évek múltán is visszaemlékszik iskolájára, tanáraira, és milyen jól esik a köszönés, találko­zás, mell a diákévekben volt harmónia az otthon és az is­kola között, s ez kihatott a fiú fejlődésére. Tehetséges, tisz­talelkű, szorgalmas ember lett belőle. Tengernyi ok, össze­függés rejlik amögött, hogy egy diák köszön vagy nem. S ilyenkor a szeretet, a megéri,és mércéjét kell vizsgál­ni: mi jutott egy főre belőle otthon és az iskolában? A szőlő tartósításáról Néhány jé tanács háziasszonyoknak A borax kitűnő kozmetikai szer: puhítja a vizet. Tegyünk belőle mosdó- és fürdővizünk­be. Használhatjuk tojáskonzer­váló szemek is. Egy liter víz­hez két kanál boraxot adjunk, és helyezzük el benne a tojást úgy, hogy ellepje a folyadék. * * * Fekete, ritka szövésű anya­gok (tűül, zsorzsett stb.) olya­nók lesznek, mint az új, ha fe­ketekávéba mártjuk, amelyhez néhány csepp gumiarabifaumot adunk hozzá. Az ilyen anyagot azonban nem szabad vasalni, hanem gombostűvel [kifeszíteni és úgy szárítani. * * * A dohányfüst áporodott sza­gát úgy tüntethetjük el, ha szellőztetés után éjszakára nedves szivacsot helyezünk el a szobában. * * * Az olajfestményeket felvert tojásfehérjébe mártott puha ruhával vagy vattáival tehet­jük tisztává. Utána nedves, tiszta ronggyal törölgessük le a képeket. * • • Ha néhány csepp terpentint teszünk a keményítő oldathoz, ez megkönnyíti a fehérnemű vasalását, és megakadályozza a vasaló ragadását. * * * Szőlő cukorban. A szőlőfür- töket megmossuk, megszárít­juk. A szemeket ollóval levág­juk, hogv uv-Z ne repedjenek, és üvegb • rákiul». Egy kiló cu­korhoz fél liter vizet véve lan­gyosan ráöntjük a szőlőre, és az üveget légmentesen lezár­juk. Deszkára rakjuk, s nun­nnap pár órára langyos sü- be vagy sütés után kemen- be tesszük. Onnan kivéve ásnapig vastag ruhával leta- írjuk. Ezt az eljárást addig mételjük meg, amíg a zöld ölöszemek teljesen megsár- ílnak. akkor hűvös, szellős, áraz helyre rakjuk. Ha a kifőzött, teából kipré­seljük a nedvességet — politú­rozott bútorok tisztítására használhatjuk. A tisztítást pu­ha ruhával végezzük, majd egy másik száraz ruhával szárazra tweljMik, Négyszögletes vitrin terítőcske t sor: 82 láncsze­met horgolunk. 2. sor: 2 láncszem, és egy ráhajtással minden negyedik szembe beleszúrunk, így 19 lyukat ka­punk, majd ezt is­mételjük, úgyhogy 19xl9-es négyszög­letes lyuksort kap­junk. 3. sor: Ezt a négy­szöget körülhorgol- juk rövidpálcával, minden lyukba há­rom rövidpálca és egy a pálcába. A négy sarkán lévő lyukba hat rövid­pálca jön. 4. sor: A rövidpál­cákra ismét két láncszem és egy rá- hajtásból lyuksor következik, minden oldalra tizenhét lyuk. minden ne­gyedik rövidpálcába beleszúrva, a négy saroknál húsz lánc­szemet horgolunk. 5. sor: A húsz láncszembe tizen­nyolc egyráhajtásos pálca jön és egy-egy a pálca tetejébe; így húsz pálca lesz. Minden második lyukba két egy rá- hajtásos pálcikát horgolunk, egy-egy a pálca tetejébe, igy négy darab pálcát kapunk. A négy pálca között két láncszemből álló lyukat horgolunk, igy az előző tizen­hét lyukban kilenc lyuksor és nyolc pálcacsoport lesz 6. sor: A terítő sarokszélénél a húsz pálca tetejébe Ismét húsz egyráhajtásos pálca jön, utána négy láncszemmel beleültünk az előző sor negyedik pálcájába, és Ismétlődik az ötödik sor, csak eb­ben a sorban egy lyukkal és egy pálcacsoporttal kevesebb lesz. (Hét pálcacsoport, hat lyuk.) 7. sor: A húsz pálca fölé Ismét húsz kétráhajtásos pálcát horse- lünk. közte egy levegőszem, most hat pálcával megyünk át a követ­kező oldalra, ugyanúgy horgol­juk, mint az 5—8. sort. Itt már csak hat pálcacsoport és öt lyuÄ iesz. 8. sor: Megint húsz kétszer csa­vart pálca jön, a négy sarkában közte két levegőszem (az előző húsz pálca fölé). Most nyolc lánc­szemmel megyünk át az előző sor negyedik pálcájába, ezzel már csak öt pálcacsoport és négy lyuksor lesz. 9. sor: Az előző sor húsz pálcája fölé az elején három kétráhajtá­sos pálca, közte két levegőszem. A harmadik lyukba két kétráhaj- lásos pálca, egy-egy az előző pál­ca lábába. Utána két levegőszem­ből lyuk, a következő pálcába négy egyráhajtásos pálca, közte két levegőszem, ez négyszer is­métlődik. A negyedik pálcacso­port után két levegőszem, és a ti­zedik lyukba négy kétráhajtásos pálca, és folytatódik, úgy, mint az előző oldal. Tíz láncszemmel megyünk ét a következő pálca- és lyukcsoportba, most már négy pálcacsoport és három lyuk lesz. 10. sor: Tizenkét láncszemmel megyünk a következő sarokra, ahová két kétráhajtásos pálcát horgolunk, az előző pálca tövébe. (Közte két levegőszem.) Utána há­rom levegőszem és az előző négy pálca fölé négy kétráhajtásos pál­ca jön, utána három levegőszem és a második lyukba négy egyrá­hajtásos pálca, közte két levegő­szem, ez háromszor ismétlődik, megint három levegőszem. és a sarok középső négy kétráhajtásos pálcájába megint négy kétráhaj­tásos pálcát horgolunk. A sarok másik fele ismétlődik, megint ti­zenkét lévegőszem, és átmegyünk a pálcacsoportba. Most három pál­cacsoport és két lyuk lesz. Ismét­lődik végig a soron. 11. sor: Tizennégy láncszemmel megyünk át a sarokba. kétrá­hajtásos pálca az előző pálcára, közte két levegőszem, négy lánc­szem, négy kétráhajtásos pálca az előző pálcák fölé. Három lánc­szem és négy egyráhajtásos pálca az előző lyukba két levegőszem, négy egyráhajtásos pálca az előző lyukba két levegőszem, négy egy­ráhajtásos pálca ismét az előző lyukba, négy levegőszem és a sa­rok közepén négy kétráhajtásos pálca, négy láncszem, és ismétlő­dik a sarok másik fele. Megint ti­zennégy láncszem, átmegyünk a pálcacsoportba, . most két pálca­csoport és egy lyuk lesz. 12. sor: Most az utolsó, egyben a pikó sor is. Háromszor négy láncszemet horgolunk és közte két pikó, négy egyráhajtásos pálca bele az előző és utolsó lyukba. Is­mét a pikós láncszem. Két kétrá­hajtásos pálca, az előző pálca tö­vébe. Három láncszem, egy pikó, három láncszem az előző négy kétráhajtásos pálca fölé, négy két- ráhajtásos pálca, köztük egy-egy pikó. így három pikót kapunk. Három láncszem, egy pikó, három láncszem és a sarok középső négy kétráhajtásos pálcája fölé négy kétráhajtásos pálca, köztük egy- egy pikó, így ismétlődik a sor vé­géig.

Next

/
Oldalképek
Tartalom