Somogyi Néplap, 1959. október (16. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-11 / 239. szám

' OMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1959. október Ö> r VI L L /\ M — fa n em teafa Szereplők: a köz­ségi tanácstitkár és a községi művelődési otthon igazgatója. Színhely: A ta­nácstitkár hivatalos helyisége. Amikor a függöny felmegy, .a titkár író­asztala mögött, a ka­rosszékben ül, előtte idegesen járkál az igazgató. Élénk vita. Titkár (erélyesen): Márpedig a vasárnapi bált a sportkör tart­ja, és ezzel a vita vé­gére pontot tettünk. Igazgató: Inkább vesszőt. A titkár elv- társ ugyanis bizonyá­ra élénken emlék­szik az alig egy hó­nappal ezelőtti egyez­ségünkre. Eszerint az összes előforduló táncmulatságot • — mint ahogyan a szín­darabokat és a köz- ünnepek műsorait is — a művelődési ott­hon közösen rendezi a helyi KISZ-szel. Titkár: Az már ré­gen volt. Most a sportköré a báltartás joga és kész. Igazgató: És hol van ia sportolók nagyszerű — és ahogy a jelenlegi el­járásból is kitűnik — eléggé aktív testü­leté, főképp vezetősé­ge, amikor . az évi népművelési program keretében hozzá kel­lene járulni az isme­retterjesztő és művé­szetit munika sikeré­hez? Titkár: Hogy hol van? Az most nem fontos, kérem. Az a lényeg, ha szükséges, és arra megfelelő időjárás van, a sport­pályán legyen, s ott jól szerepeljen mind­nyájunk nagy örömé­re és épülésére. Igazgató: Úgy le­gyen. Most azonban a báli engedélyt nem fogom .aláírni, anél­kül pedig az nem ér­vényes. Titkár: Ezt ' csak bízza ránk. Semmi szükség az ön aláírá­sára. Elvégre mi va­gyunk az államhata­lom helyi szerve, nem igaz? Igazgató: Kétség nem fér hozzá. Nem is vitázom tovább, mert ilgen hatásos érvre már nincs ellen­érvem. Mielőtt azon­ban vesztesként eltá­voznék a csatamező­ről, fájdalomdíjként egyet kérek a titkár elvtárstólmiért ra­gaszkodik megállapo­dásunk ellenére a sportkör báltartásá- nak engedélyezésé­hez? Titkár (pillanatnyi gondolkodás után, megenyhültem): Teg- . napeilőtti választottak meg a sportkör elnö­kévé, és szeretnék rá­szolgálni a bizalomra. — sk — A CSALÁDTAGOK BEVONÁSÁVAL MEZEI PARLAMENT Gondolnivaló, hogy alkalmi­lag verődött össze valahány résztvevője, s olyan emberek­ből, akik megszokták, hogy se­gítsék egymást. Ma Benedek Jóska kukoricájára került sor, itt is van mindenki, aki a már elvégzett vagy ezután végzendő kölcsönmunka révén ide hivatalos. Nemrég óta csi­nálják, de egészen jól belejöt­tek a i»kis tsz«-életbe; tüya- nok, mintha egy család tagjai volnának. A többséget persze az asszonyok képviselik, akik különös jókedvvel ébredtek a mai ködös reggelre. Elevenek, mint a csík, semmi sem kerü­li el figyelmüket, se vége, se hossza az ugratásoknak, csin­talan meséknek. S van ennek haszna igen nagy. Egyrészt jobban m.egy a munka, ha jó­kedv melegíti az embert siet­ségre, másrészt pedig (fontos dolgokban tud szót érteni az ember. A sebesen motoüáló kezeket nem köti a vidám be­széd, de a legkomolyabb esz­mecserék sem. Ök nevezték el masukat mezei parlamentnek túláradó kedvükben, és ne vi­tassuk el tőlük a címet. A hí­res szentbéki — azaz szentbe- nedeki papról folyik a be­széd. Még a szekéren kezdődött a dolog, amire Rozi néni mor­golódva cihelődött fel reggel. Ott fújta ki tegnap esti mér­gét az ütés zsáköltőn - trónolva, mesélve, hogy tegnap meglá­togatta a kisvap, a káplán, és árról érdeklődött, megkapja-e a. párbért végre. — Megmondtam neki, hogy ne jöjjön többet, mert ád a papoknak elegendő fizetést az állam! Nem tetszett neki. 'Pár­bér, hol vagyunk már attól? A csoport tagjai jót mulattak Rozi néni haragján, még ugrat­ták is. — Hitta volna meg, néném, kukoricát szedni, hogy akkor vifieti a párbért! — Híjjá a rossz nyavalya. Nincs nekem vele a templomon kívül semmi dolgom. Mond­tam is neki, de nagyon elhúzta a szíját, és istentelennek ne­vezett. E ngemet, értitek-e? Engem! Szóval, így kezdődött, s az­zal fejeződött be, hogy az úr­isten ott az égben ugyancsak, sok mérget megehet a papjai miatt. Mert mit cs-\'űt a szent­béki pap például égy időben? Nem gyóntatott ingyen a frá­nya! Vagy húsz fillér volt a taksa, vagy tojás. Másképpen nem szabadulhatott meg az ember a. bűneitől. — Hát ha Olyan nagy szük­sége volt a tojásra, Rozi né­ném! — kiáltotta vissza a gazda kajánkodva. — Hát a Papp Jani hogy járt? Egyik nap meggyónia, hagy ómát lopott az urasági gyümölcsösből, másnap meg jól megpenitenciázták a csend­őrök, meg még a kommandó­jából is. levonták azt a wpár szem alánét. — Mind semmi az! Én em­lékszem, hogy a húsvéti son.- kát is úgy szentelte, hogy to­jást kellett adni, de kettőt ám! A nap deleidre ij'gott, de még most sem fogyott a *»fel­szólalások*< száma. Mindenki­nek volt még egy meséje, igaz történeté, s mondta jószívvel, ahogy csak a sokat dolgozott ember tud beszélni azokról, akik mit sem tesznek azért, amit hirdetnek, és eszük ágá­ban sincs, hogy arcuk verejté­kével keressék meg a kenye­rüket. Vallástalanokká leltek? Távolról sem, hiszen még a kispapra mérgelődő Rozi néni sem marád el soha a templom­ból. Csak éppen nyitottabb szemmel járnak a világban, és nem törődnek vele, hogy csuk­lik, akit emlegetnek. Már el­mondják, mi tetszik nekik, mi nem. Szellemükben új hori­zont felé magasodnak, s ezért nem haszontalan semmi beszé­dük, még akkor lsem, amikor állásfoglalása ikra kukoricasze­dés körben kerül sor. De jó is lenne, ha tisztelendő uraimék hallanák, s nemcsak a pénz-., csörgésre lenne olyan jó fülük! L. I. Az ebéd befejeztével min­dennap benépesül a szentgálos- kéri Zöldmező Termelőszövet­kezet irodája. Három hét óta ebben az időpontban beszélik, meg a brigádvezetők a követ­kező napi tennivalókat. — Nagy szükség yolt erre az intézkedésre — mondja Szigeti László tsz-elnök —. mert ré­gebben az esti megbeszélések után, csak nagyon ,későn vagy másnap reggel értesíthettük a tagokat a feladatokról. Most már délután tudja mindenki, hogy ß következő reggel hová kell mennie, és hozzá is tud eh­hez készülni. Fiatal tsz 0 Zöldimező. |A tavasszal alakult 277 taggal 2500 hold területen. A sok föld, kevés munkáskéz, a korábbi kedvezőtlen időjárás és a nagyüzemi gazdálkodás tapasz­talatainak hiánya miatt a ta­vaszi és a nyári munkák na­gyon eltolódtak. Csupán a cséplés miatt egy hónapi kiesé­sük volt. Meg kellett és meg kell ragadniuk minden lehető­séget, hogy a mulasztottakat pótolva az őszi vetést és a ter- ménybetakarításit idejében el­végezhessék. Igen fontos intézkedést tet­tek e célból. Sok olyan' család­tag van a faluban, aki nem tagja a termelőszövetkezetnek. A kölcsönös előnyök alapján az ő munkaerejükre korábban is alapoztak. Most még foko­zottabban igyekeznek bevonni őket a közös munkába. Kesz- ler Róbertné 24 éves fiatalasz- szony 180 munkaegységet szer­zett. Istvándi Sándornak eddig Á pártkongresszus tiszteSetére tett vállalásaik teljesítésében szép eredményeket értek el a tahi járás földmüvesszövetke- zetei. A harmadik negyedévben kiskereskedelmi tervét a föld­művesszövetkezetek közül a kányái 108, a bábomymégyeri 129.5, a (kiisbárapátá 117,7. a somogyacsai 111.8, a somi 113.5, a nágocsi 102, a gamási 101,5 százalékra teljesítette. A vendéglőipari terv teljesítésé­ben a bábonymegyeri földmű­vesszövetkezet érte el a leg­jobb eredményt: 114,9 száza­lékot. 260 egységet írtak javára. A termelőszövetkezetben 200— 250 kívül álló családtag dolgo­zik, mert értelmet látja. A tsz eddig 10 forint előleget fizetett ki munkaegységenként. Ezen­kívül azok a tagok, akik csa­ládtagjaikkal együtt részt vesz­nek a betakarításban, egy ka­taszteri hold kukorica leszedé­séért egy mázsa csöves 1;enge;:it kapnak. A munka jó megszervezése és a kívül állók munkába va­ló bevonása eredménnyel, járt. Több mint ezer hold őszi veté­sük ágyát 900 holdon előkészí­tették. Ezzel egyidejűleg . vé­gezték a műtrágyázást. Hol­danként egy és fél mázsa szü­perfószfátot, egy mázsa - péti­sót és 50 kg káliumtartalmú műtrágyát szórták^ ki. A 32 hold burgonyát felszedték, az 550 hold kukoricájukból'ffedig 25—30 holdat takarítottak be a, vetés előtt. Ezeken a terüle- ‘ 'ken már. szántanak. Eddig 15 hold aoenótot, 20 hold őszi ta­karmánykeveréket, 150 hold inzi' árpát vetettek. Mihelyt a csere-vetőmag megérkezik, megkezdik a búza vetését is. A vetéssel párhuzamosan végzik az őszi mélyszántást és istállótrágyázást. Eddig több mint 200 holdat szántottak fel, s a jövő évi cukorrépa alá 25 holdra csaknem 50 vagon trá­gyát hordtak ki. A közösség gondoskodik* róluk A tavasszal, a termelőszövet­kezetek alakulásakor sokan kérdezték aggodalommal: mi lesz a tsz-ekbe lépő idősebb emberekkel, azokkal, aki nem bírnak dolgozni, akik kezéből elszállt már a fiatalos erő, . és segítség, támasz nélkül marad­tak. A múltban, tudjuk, mi várt zösbe, akik már egyáltalán nem bírnak dolgozni. Őket tel­jesen a tsz tartja el. A 68 éves özvegy . Szinyákovics Pálné 1953 óta egyedül él. Három hold földje bérletéből tengette életét. Szilövici Pál bácsi fö­lött is elszálltak, az évek, most 77 éves. Nyolcszor ■ hullottak le a falevelek „azóta, hogy fe­rájuk. A gyermektelen, telje- j lesége, az egyetlen hozzátarto- san magukra maradt öregek f zó ja is meghalt. Jártányi ére- szinte észrevétlenül éltek és; je is alig van. Tizennégy hold haltak meg. Senki sem törő- j földet vitt a közösbe, ö is. a dött velük. A rokonokat, szóm- I földje feles műveléséből élt. szádokat és ismerősöket saját i Szvlovics A.nna 60. éves,. beteg, gondjaik, bajaik kötötték le. A mumikaképitelesi asszony. Há- községi bíróknak, jegyzőknek í rom hold földjét nem bírta sem okozott különösebb prob- j egyedül megművelni. Tsz-tag. lémát a; szegény, mindenkitől j A tanácstól is kap minden ne­elhagyott emberek élete. Nem- j gyedévben 200 forint szopiális csak, hogy anyagi támogatás- juttatást. ban nem részesültek, de bízta- j Egyikük sem dolgozik á kö­tő, az öreg, társtaian embereik- i zösben. Nincs munkaegységük, nek oly jól eső melég, baráti j De a tsz, - a falu szövetkezeti szavakat is csak nagyon ritkán I útra tért munkabíró .tagjai ró* hallottak. | luk is gondoskodnak. Klinger így éltek az öregek hajdan, j Sándor, a tsz fiatal elnöke sze- potonypusztai káptalani bír-! retetteT beszél a megöregedett, tokon is. Azóta sokat, felmér­hetetlenül nagyot változott a világ. A pusztán tíz év óta termelőszövetkezet működik. Megbecsülés és tisztelet övezi a munkából kiöregedett embe­reket. A 72 éves Horváth Ist­ván bácsi, . a tsz egyik alapító erejükét vesztett emberekről. — Ezután mi, a közösség vi­seljük majd gondjaikat •— mondja. — Kaptak már 800 négyszögöl háztáji földet. Födidjjeilk után a legmagasabb föld.iáradékot fizetjük.. A csép- lést követően 200 kilogramm tagja tavaly ment nyugdíjba.1 kenyérgabonát osztottunk ne- A havi 380 forintból és 800 ölj kik. Adunk még. 50 kg árpát háztáji földjéből gondtalanul és 50 kg zabot is. Gondosko- . él. A tavaszi felfejlődéskor; olyan tagok- is beüéptek a kö­Almaszüret a Kaposvári Állami Gazdaságban Az ősz, ,a csapadék nélkü­li száraz ősz nagyon kedve­zett a gyümölcstermésnek. A Kaposvári Állami gazda­ság központját délről szegé­lyező gyümölcsösben szinte földig hajolnak az ágak. Már több mint egy hónap óta tart az almaszüret. Naponta 60—70 hozzáértő leány, asz- szony és férfi foglalatosko­dik! a hatalmas kertben. Ha­zai Dénes központi agronó- mus kalauzol bennünket a gyümölccsel rakottabbnál ra- kottabb fák között. — A pa.izstetű ellen indí­tott invázióról elmondhatjuk,- hogy száz százalékos ered­ménnyel. járt. Szépek, igazán szépek 3 fák dicsekszik az agronómus. A 35 holdas gyümölcsös éke a gazdaságnak, jó jöve­delemforrása, s az idén sem csalatkoznak benne. Az ál­landó törzsgárda tagjai meg az idénymunkások is lelki­ismeretesen nyúlnak minden gyümölcs után. A szüretelő kezek olyan óvatosan babrál­nak az ágak között, mintha nem is almát, hanem tojást szednének a kosarakba. Vé­tek volna elfecsérelni a ké­szet, vagy hanyagul dolgozni, hisz megfizetik munkájukat. — Hatvan forintot is kere­sünk naponta, de ennél több­re is rúghat — attól függ.:. — mondja Rosta Jánosné. A fiatal Fehér Sanyi szep­tember 2-án jött ide. O sem panaszkodik, de vele Is elé­gedettek a vezetők. ' A fasorok között, vándorol a kettőslétra ..; Telnek az edények. ' Minden munkafo­lyamatot a legpontosabban végeznek el. S talán ennek is köszönhető, hogy az állami gazdaság almatermésének 75 —80 százalékát exportálják. Már eddig is több vagon alma f utott ki a kaposvári állomásról. Szovjetunióba, Csehszlovákiába. Németor­szágba vitte a mozdony a ka­posvári lányok válogatta gyümölcsöt; Dunántúli viszonylatban — a területhez mérten .■— a mi­nőséget. és a mennyiségét il­letően is almatermelésben az # elsőik között van ez a gazda­ság. Bár azt mondják a ve­zetők, jobb csalt nyugtával dicsérni a napot. Azonban annyit elmondhatnak, ha vállon kellene elcipelni azt a mennyiséget, ami terven fe­lül termett, hát ő.k nem vál­lalkoznának arra. a munkára. Az almaszüret, tjefejeztéig még sokszor kifordul a gép­kocsi az állomásra. A csoma- golóból egy re-másra kerül­nek ki az exportszállításra ízlésesen előkészített ládák, De jut belőle belföldi fo­gyasztásra is. dunk burgonya- és zsírellátá­sukról. Év végén pedig mindegyiknek 500—500 forin­tot is adunk a termelőszövet­kezet szociális alapjából. Ezek az emberek már boldo­gabbak, ezerszerte jobban és emberségesebb körülmények között élnek, mint a hajdani öregek. Mert a közösség, a szocialista 'emberek . közössége gondoskodik róluk. Vadászfegyver injekciós tűvel A bajorországi erdészeti hi­vatalban újabban olyan pus­kát használnak, amelyet nem golyóval, hanem egy ampullá­hoz hasonló, kábítószert tartal­mazó »tölténnyel«« töltenek. Ha ezzel eltalálják a vadakat, azok nyomban elkábulnak, de ko­moly bajuk nem történik, Ext a módszert alkalmazzák, ha az állatokat az egyik területről a másikra akarják szállítani, vagy állattani kutatásokat 'vé­geznek. ££& v PL fej: .... * ' > * i %: m m , - -fc i . ? L ; mm: Jf&p ■ 'itt P pp­Í r'--' í Szép, aki szedi, s az alma is, a mit szed. — Képünkön Hor­váth Mária, a szüretelök egyike. Sorakoznak a ládák. Címkékkel látják el a külföldre külden. A felvétel a vagonban készült. — Nem panaszkodhatnak a du árut; minőségre Némethonban sem — mondják a szakértők,. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom