Somogyi Néplap, 1959. október (16. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-11 / 239. szám

'Vasárnap. 1959. október 11. 2 SOMOGYI NÍPLAP liaixiivecov beszéde az politikai bizottságában New York (MTI). V. Kuz-1 ság katonai oktatását, minden nyecov, a szovjet külügymi­niszter első helyettese, az ENSZ-közgyűlésen részt vevő szovjet küldöttség vezetője nagy beszédet mondott az ENSZ politikai bizottságának pénteki ülésén. Kuznyecov megállapította, helyes a politikai bizottság ha­tározata, amely szerint az ál­talános és teljes leszerelést el­sőként kell megvitatni. A szovjet küldöttség vezetője ez­után részletesen elemezte a szovjet kormány négy évre tervezett általános és teljes le­szerelési programját. A lesze­relés három szakaszát a követ­kezőkben jelölte meg: I. szakasz: A Szovjetunió, az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság fegyveres erőit megfelelő ellenőrzés mellett 1 700 000 főre, Nagy-Britannia és Franciaország • hadseregét 650 000 főre csökkentik, a töb­bi állam fegyveres erőit olyan létszámra szállítják le, amelyet az ENSZ rendkívüli közgyűlé­se, vagy a leszerelési világkon­ferencia szab meg, az államok birtokában lévő fegyverzetet és haditechnikát a csökkentett létszámnak megfelelően mér­séklik. II. szakasz: Befejeződik a fegyveres erők teljes felszámo­lása, megszüntetnek minden idegen katonai támaszpontot, a csapatokat hazaszállítják és le­szerelik. III. szakasz: Minden nukleá­ris és rakétafegyvért megsem­misítenek, felszámolják a légi­erők felszerelését, életbe lép­tetik a vegyi és bakteriológiai harci eszközök előállításának, tárolásának és birtokolásának tilalmi'., minden vegyi és bio­lógiai hadianyagot nemzetközi ellenőrzés mellett megsemmisí­tenek, megtiltják a katonai cé­lú tudományos kutatómunkát és a fegyverek előállítását, megszüntetik a hadügyminisz­tériumokat, a vezérkarokat és a többi katonái vagy katonai jellegű intézményeket és szer­vezeteket, megszüntetnek min­dennemű katonai kiképzést és behívást, az áll" k törvény­hozási úton megtiltják az ifjú­állam a saját alkotmányos be rendezkedése szerint törvényt hoz a katonai szolgálat vala­mennyi formájának megszün­tetéséről és mindenféle leple-j zett katonai szervezet meg­tiltásáról, megszüntetik a ka­tonai célokra szánt összegek előirányzatát költségvetési és társadalmi forrásból, ami le­hetővé tenné a lakosság adó­terheinek csökkentését vagy megszüntetését. Az így felsza­badult összegeket a népgazda­ság fejlesztésére, az elmaradott országok gazdasági és műszaki megsegítésére lehetne fordíta­ni. ' Kuznyecov hangoztatta, hogy ezt á programot a legszigorúbb átfogó nemzetközi ellenőrzéssel kell megvalósítani. Miután ki­jelentette, hogy a múltban egyes államok az ellenőrzést használ­ták fel a leszerelés megakadá­lyozására, megállapította, hogy az általános és teljes leszerelés megvalósulása után minden állam megnyithatná területét a legszélesebb körű nemzetközi ellenőrzés előtt anélkül, hogy biztonságáért aggódnia kellene. Természetes, hogy az általános és teljes leszerelés megvalósí­tását nem szabad a ma még megoldatlan nemzetközi kérdé­sek megoldásétól függővé tenni. Az ilyen eljárás csak azoknak használna, akik fenn kívánják tartani a mai feszült helyzetet, és folytatni akarják a fegyverkezési hajszát. A le­szerelés magától értetődővé tenné a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélését, és kimeríthetet­len gazdasági előnyökkel aján­dékozná meg az államokat, a népeket. Befejezésül Kuznyecov meg­elégedéssel állapította meg, hogy a közgyűlés általános vi­tájában a küldöttségek nagy többsége az általános és teljes leszerelés mellett foglalt állást. A szovjet kormány fehívja valamennyi ország, különösen pedig a nagyhatalmak kormá­nyait, haladéktalanul és együt­tes erővel kezdjék meg az ál­talános és teljes leszerelésről szóló megegyezés kidolgozását — fejezte be beszédét a szov­jet küldöttség vezetője. Az ENSZ-közgyűlés főbizottságának döntése a tibeti kérdés napirendre tűzéséről New York (MTI). Az ENSZ- közgyűlés 21 tagú bizottsága pénteken javasolta, hogy a közgyűlés tűzze az úgynevezett tibeti kérdést jelenlegi ülés­szakának napirendjére. A sza­vazást megelőzően Kuznyecov szovjet külügyminiszterhelyet­tes beszédet mondott. Támadta azokat a köröket, amelyek a nemzetközi légkört meg akar­ják mérgezni, és folytatni kí­vánják a hidegháborút. A szovjet külügyminiszter­helyettes beszéde után Barco amerikai és Dixon angol kül­dött szólalt fel, mindkettő a tibeti kérdés napirendre tűzése mellett kardoskodott. A főbizottság tagjai a fel­szólalások után 11 szavazattal Két angliai mandátum még függőben London (MTI). Londonban pénteken az esti órákban to­vábbi négy szavazó körzet vá­lasztási eredménye vált isme­retessé. A négy mandátumból kettő a Konzervatív Pártnak, egy a Munkáspártnak jutott, egyet pedig a független jelölt szerzett meg. Pénteken este tehát a 630 mandátum közül 628 a követke­zőképpen oszlott meg a pár­tok között: Konzervatív Párt 364 Munkáspárt 258 Liberális Párt 5 Független 1 Pénteken este a televízióban beszélt a választások kimenete­léről Hugh Gaitskell, az Angol Munkáspárt vezetője. Kijelen- dével. tette: -Mély meggyőződésem, hogy politikánk helyes. Semmi­féle indokát nem látom, hogy kételkednünk kellene az álta­lunk vallott alapelvekben — ezek nem időlegesek, hanem örökkévalóik. Elveink vonzóak, bár ez alkalommal nem sike­rült érvényre juttatni őket« — mondotta. Mint a Reuter jelenti, Mac­millan angol miniszterelnök a hét végét vidéki otthonában tölti, és hétfőn kezdi meg tár­gyalásait új - kormányának megalakítására. Értesülések szerint az új Alsóház október 5 ellenében és 4 tartózkodással úgy döntöttek, hogy a tibeti ügyet napirendre tűzik. Ez­után a főbizottság indítvá­nyozta, hogy a tibeti kérdéssel maga a közgyűlés foglalkozzék, ne pedig egyik bizottsága. A közgyűlés valószínűleg hétfőn szavaz arról, hogy napirendjé­re tűzze-e az úgynevezett ti­beti kérdést. Kuznyecov sajnálkozását fe­jezte ki amiatt, hogy az Egye­sült Nemzetek Szervezetének ilyen provokációs kérdéssel kell foglalkoznia ahelyett, hogy az ülésszak napirendjén szereplő fontos és halasztást nem tűrő kérdésekre irányíta­ná a bizottság és a közgyűlés figyelmét. , Az úgynevezett tibeti kér­dés napirendre tűzése — mon­dotta — törvénytelen eljárás, amely összeegyeztethetetlen az ENSZ-alapokmány előirásai- val, és teljesen indokolatlan beavatkozást jelent a Kínai Népköztársaság belügyeibe. A javaslat minden jogi alapot nélkülöz. Nyilvánvaló, hogy a Maláj- főid és Írország javaslatához csatolt magyarázó függelékben felsorolt érveket olyan állam külügyminisztériumában agyal- ták ki, amelynek képviselő­je éppen az imént támogatta a kérdésnek az ülésszak napi­rendjére tűzését. A szovjet küldött hangsú­lyozta, hogy az említett ok­mány puszta gyűjteménye a meghamisított és koholt té­20-án ül össze, hogy tagjai le- nveknek és hoBV eeves crszá_ tegyék az esküt. Ürmepélves nye , ek\ °gy egyes C “a megnyitására október 27-én gok kuldottei az egesz embe- kerül sor a királynő trónbeszé­A Pravda londoni tudósítója az angol választások eredményéről Moszkva (TASZSZ). A Prav­da londoni tudósítóia írja: Az utóbbi idők angol politikai tör­ténetében még nem fordult elő, hogy valamelyik párt három­szor egymásután megnyerte volna az általános választáso­kat, és nem vesztette volna el a választók jelentős köreinek támogatását. A konzervatív kormányzás eredményei, különösen belpo­litikai területen, egyáltalán nem olyan ragyogóak, hogy azokkal meg lehetne magya­rázni a történteket. Felvetődik a kérdés: Mi biztosította a Konzervatív Párt újabb győ­zelmét? A dolog formális magyaráza­tát nem nehéz megtalálni: a választási eredményekre foko­zott hatással volt az angol li­berális párt. A liberálisok 217 jelöltet indítottak, és energi­kusan vettek részt a választá­si harcban. Erőfeszitéseik, mint ezt maguk is kijelentették, el­sősorban arra irányultak, hogy megszerezzék azoknak a kis­polgári rétegeknek a támogatá­sát, amelyek a legutóbbi idő­kig a munkáspártiakkal ro­konszenveztek. A választási eredmények elemzése azt mu­tatja, hogy ez sikerült. A Pravda tudósítóia rámu­tat, hogy a munkáSípártiak sa­ját hibájukból jutottak a győzőitek helyzetébe. A konzervatívok külpolitikai ígérgetései igen ködösek vol­tak, és nem elégítették ki azo­kat a választókat, akik egyér­telmű kötelezettségvállalást követeltek a párttól a békepo­litika irányában. A munkás­pártiak azonban nem használ­ták ki ezt a lehetőséget. A Munkáspárt lemondott az angol jpar nagyobb arányú ál­lamosításának programjáról, nem foglalt állást a dolgozók béremelési és munkaidőrövidí- tési követeléseiben, és ez nyil­vánvalóan nem erősítette zíciódt, IMT» riség szemeláttára képmutató komédiát űznek. Hangsúlyozta a továbbiak­ban, hogy az úgynevezett ti­beti kérdés körül folytatott provokációs hajsza éppúgy, mint a Tajvannal, Laosszal, Dél-Vietnammal és Kambod­zsával kapcsolatos mesterkedés tulajdonképpen a délkelet­ázsiai feszültség fokozására és a hírhedt hidegháborús poli­tika folytatására irányul. (MTI) NEMZETKÖZI Szemle Mozgalmas hét a világpolitikában Francia gsórivő le- a c»úc»érteke*letről Párizs (Reuter). A francia külügyminisztérium szóvivője pénteken kijelentette: Véget értek az angol választások, és a nyugati hatalmak valószínű­leg már a közeli hetekben ta­nácskozásokat kezdenek a csúcsértekezlet előkészítéséről A francia kormány csak ezután határozza el, hogy a csúcsérte­kezlethez szükséges-e a kül­ügyminiszterek találkozója, vagy pedig elegendő a nagyha- po- I talmak szakértőinek rövid ta­nácskozása. (MTI) A MA KRÓNIKÁSA mindig időzavarban van. Hiába áll­nak rendelkezésére a legkor­szerűbb eszközök, sohasem le­het elég gyors. Á rohanó ese­mények sodrában egy kicsit mindig lemarad, és mindig ki van téve annak, hogy mire magyarázó sorai megjelennek, már régen múlttá vált, amit ő jövőnek gondolt. Elkoptak a jelzők is, »a mindent elhomá­lyosító« eseményeket szinte egyik óráról a másikra, fele­désbe borítják az újabb tö­rekvések, amelyek méltatásá­ra már nem lehet ugyanazo­kat a szavakat használni. A most zárult hét különösen példa mindezekre. Az olvasó alig kapta meg a vasárnapi lapokat, máris újabb híreket szeretett volna olvasni, hiszen a rádiók szűkszavú jelentései valóban szenzációt jeleztek: »Kitárul a világűr kapuja. Felbocsátották a harmadik kozmikusr rakétát. Az űrraké­ta automata bolygóközi állo­mást vitt magával«. Aki felmagy a dombra — messzebb ellát, mint a síksá­gon álló. Aki felhág a hegy­csúcsra, még távolabb lat. Milyen messzire lát az, aki felért a csillagokig? Lényegé­ben ezt a kérdést vetette fel a sajtó keleten és nyugaton egy­aránt, és a szovjet nép nevé­ben számtalan beszédben egy- értAmű felelétet adott rá N. Sz. Hrus'bsov, az SZKP Köz­ponti Bizottságának első titká­ra, a Szovjetunió Miniszterta­nácsának elnöke, és a felelet így hangzik: »A béke oázisa nem délibáb, elérhető — meg­valósítható!« A Szovjetunió már a múlt­ban is a javaslatok egész so­rát tette a leszerelésre. Leg­többször azonban a Szovjet­unió képviselője még be sem fejezte beszédét, már amerikai részről legyintettek azt mond­ván: “propaganda«. Ma más a helyzet. C. Lodge, az USA ál­landó ENSZ-képviselője nem sokkal Hruscsov szavainak el­hangzása után nagy beszédben hangsúlyozta, hogy a szovjrj javaslatot “komolyan tanulmá­nyozzák«, és a legutóbbi ese­mények következtében a le­szerelés kérdését “új szempont­ból vizsgálják«. AZ ITT A FEGYVERRAK­TÄK AK BAN felhalmozott készletektől a nagyolvasztókig természetesen még hosszú és nehéz. A nyugati hatalmak tá­borában és magában az Egye­sült Államokban is jelentős erők vannak, amelyek a fe­szültség enyhítése ellen mes­terkednek. A nyugati sajtó­hangok azonban ma már ar­ról is beszámolnak, hogy még a legreakciósabb körök is tud­ják: a szovjet nép békejobb­ja — erős kéz! A szovjet nép békevágya nem a gyöngék, hanem az erősek békevágyát tükrözi. Olyan népnek a bé­keakarata ez, amely ereje tu­datában jelenti ki: itt az ide­je, hogy búcsút mondjunk a fegyvereknek. Évszázadok óta puskaporos a levegő. De most már nemcsak puskapor, hanem hamu is úszik a levegőben, gyilkos, rádióaktív por és ha­mu. S az emberi felelősség ne­vében, a történelem, a jöven­dő előtti felelősség nevében: véget kell vetni ennek. És a szovjet nép békeakara­ta itt kapcsolódik a világűr­kutatásban elért úttörő ered­ményekhez. Nem véletlen, hogy a legfejlettebb komplex-tudo­mányt és technikát igénylő vi­lágűrkutatás legnagyobb ered­ményei a legfejlettebb társa­dalomban, a szocialista társa­dalomban születtek meg. A Szovjetunió sorozatos sikerei a háború legelvakultabb híveit is arra figyelmeztetik, hogy mind katonai, mind pedig kül­politikai stratégiai területen felül kell vizsgálniuk néhány megcsontosodott, de már el­avult, idejétmúlt fogalmat. A hidegháborús eröpolitika mind­eddig arra az ábrándra tá­maszkodott, hogy .a nyugati kapitalista világ ipari és tu- j dcmányos fölényben van a I Szovjetnntóval s A VÍ­Llágtörténelemben először azonban a Szovjetunióból lőt­tek fel mesterséges holdakat, holdrakétát, vllágűrkutató la­boratóriumot, pedig ezek el­készítéséhez és világűrbe jut­tatásához a fizika, a kémia, a matematika, az elméleti és gyakorlati mechanika, az elektronika, a csillagászat és más tudományok legfejlettebb vívmányainak bonyolult és hajszálpontos .együttműködésé­re van szükség. HOL VAN HÁT a kapitalis­ta országok annyit reklámo­zott technikai és tudományos fölénye? Régen a múlté ez már, és a Szovjetunió éppen ereje tudatában javasolta el­sőként az atom- és hidrogén­bomba eltiltását, és ugyanak­kor példát' is mutatott az újonnan felfedezett erőforrá­sok békés alkalmazására is. Minden józanul gondolkodó ember számára világos tehát, hogy a stratégiai fölény a Szovjetunió, a béke nagyha­talmának a kezében van. Eb­ből a szemszögből nézve/ kü­lönösen nagy jelentőségű az ENSZ-közgyűlés politikai bi­zottságának döntése, amelynek értelmében a hét végén meg­kezdték a szovjet leszerelési javaslat vitáját. Természete­sen ez még csak a kezdet. A béke oázisa még messze van. Sokan vannak még, akik le akarják szakítani a virágokat ígérő bimbókat, de romboló tevékenységüket egyre inkább korlátozniuk kell, mert a szovjet nép béke-erőfeszítései­nek varázsa mindig újabb és újabb tömegeket toboroz ma­gának, ami természetes, hiszen ezek az erőfeszítések egybe­esnek a világ bármelyik or­szágában élő, bármilyen világ­nézetet valló józan és becsüle­tes emberek érdekeivel. Éppen ezért bármi lesz is az ENSZ- közgyűlés leszerelési vitájá­nak eredménye, csak megerő­síti azok véleményét, akik fi­gyelmeztetik az emberiséget, hogy az atomerővel nem lehet tréfálni. Ez ,a z erő nagy se­gítséget ry új that. az ember­nek a természettel vívott harc­ban. De a legnagyobb veszélyt zúdíthatja az emberiségre, ha oktalanul használják fel. Ma­napság, amikor az ember már nem a tűz, hanem az új csilla­gok előállításának titkát is el­leste, s arra készül, hogy fel­tárja a “világteremtés« tech­nikáját — ezt a titok feletti hatalmat nem lehet a háború tudatlan és elvakult híveire bízni. Az atomerőt korunk ér­telmes és becsületes emberei­nek, azoknak az optimista em­bereknek az ellenőrzése aló kell helyezni, akik hisznek az emberiségben, és szeretik az embereket. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK SAJTÓJA még most, két hét­tel Hruscsov .látogatása után is nagy teret ad a szovjet kor­mányfő ottani (árgyalásainak. Különösen a Camp David-ben, Hruscsov és Eisenhower kö­zött lefolyt megbeszélések eredményeit kommentálják, magyarázzák. Az általános vé­leményre legjellemzőbb talán a Business Week című folyóirat egyik cikke, amely többi kö­zött kifejti: “Berlin kérdésé­ben történjék bármi, nem le­het kétséges, hogy Eisenho­wer és Hruscsov kétnapos megbeszélésük során többet tettek a megmerevedett hi­degháborús pozíciók megol­vasztására, mint alárendelt­jeik hosszú évek alatt«. Arra azonban, hogy mennyire k haladtak abban a bizonyos »megolvasztásban« a sajtó ter­mészetesen nem ad és nem is adhat egyértelmű választ. Azt azonban hangsúlyozzák a nyu­gati lapok, hogy “a nemzetkö­zi légkör sokat javult. Vala­mivel szabadabb az út a nagy problémák megoldása felé. Most már a csúcsértekezlet fogja megmutatni, hogy e lég­kör a komoly tárgyalásokat is kibirja-e?« Azonnali eredményeket ter­mészetesen nem lehet és nem szabad várni a csúcsértekez­lettől sem, hiszen — mint Hruscsov glvtárs mondotta ha­zatérése után a luzsniki sport­stadionban — »még sok talál­kozóra lesz szükség a békés együttélésre vonatkozó meg­állapodásig«. Ám megtörtént az első döntő lépés az enyhü­lés felé, és ez bizalommal tölt­het el bennünket a csúcstalál­kozót illetően is. Gondoljunk csak arra, milyen megnyugta­tóan hangzanak Hruscsov elv­társ szavai: »Mindent el fo­gunk követni, hogy a nemzet­közi kapcsolatok barométeré­nek mutatója ne hajoljon a ,vihar’ vagy még a változé­kony’ felé sem, hanem a ,szép’ felé irányuljon«. Egyébként ami a csúcstalálkozót illeti, a hét elején több nyugati poli­tikus hangsúlyozta: »A csúcs- találkozó ügyében minden kér­dés rendben van, csupán a he­lye ér ideje és az nincs tisz­tázva, ki képviseli az angolo­kat ...« Nos, a hét végére az utóbbi is eldőlt. A VÁLASZTÁSOKON a konzervatívok diadalmaskod­tak, és minden jel arra mu­tat: győzelmük elsősorban an­nak köszönhető, hogy Mac­millan pozitívan támogatta a tárgyalások gondolatát, és így része van a beállott nemzet­közi enyhülésben. Választási propagandájukban jól kihasz­nálták ezt a tényt is, így győ­zelmük egyes vonatkozásaiban az angol nép békevágyának megnyilvánulását jelenti. Hoz­zájárult ehhez természetesen a Munkáspárt következetlen bél­és külpolitikai vonalvezetése. Tudjuk, hogy Hruscsov elvtárs 1956. évi angliai látogatása al­kalmával éppen a Munkáspárt jobboldali vezérei voltak azok, akik a vendégként ott tartóz­kodó szovjet vezető államfér­fiakat minősíthetetlen módon megtámadták. A Munkáspárt azóta is számos más esetben, például a magyarországi el­lenforradalom kérdésében és hasonlókban reakciós állás­pontokat is támogatott. Nem volt kellő hitele a Munkáspárt belpolitikai választási ígére­teinek sem, hiszen az angol dolgozók még emlékeznek ar­ra, hogy amikor a Munkáspárt hatálmon volt, szociális intéz­kedéseit éppen a nagy töme­geket sújtó adónemek emelé­sével fedezte. Ilyen körülmé­nyek között a Konzervatív Pártnak a nemzetközi tárgya­lásokkal kapcsolatos, sokszor már a demagógiát súroló ki­jelentései nem tévesztették el hatásukat. CSAK A JÖVŐ MUTATJA MEG, hogy Macmállanék mennyire veszik komolyan a tárgyalásokkal kapcsolatos vá­lasztási ígérgetéseiket, annyi azonban bizonyos, hogy erre a politikára a leszerelést és bé­két óhajtó angol dolgozók tö­megei kényszeritették őket. „A bolsevik propaganda kiagyalt ötletei“ Egy nyugatnémet lap felháborító cikkéről írja a nyugat. Varsó (MTI). A Glos Pracy i kintenünk...« című lengyel lap felháborító német lap. részleteket közöl a Nyugat-Né- j Ez az utolsó mondat — jegy- metországban megjelenő zi meg a Glas Pracy — egyút­Deutsche Zeitung egyik cikké- tál leplezni akarja Oberländer bői. | nemrég nyilvánosságra került »Auschwitz nem létezett. A ma.jdaneki koncentrációs tá. bor csupán kommunista propa­gandisták elképzelésében szü­letett meg... A hitleri meg- szállá-sal szembeni lengyel vá­dakat propagandának kell te­bűncselekmsnvét. Mi nem vi­tatkozunk a cikk szerzőjével — írja a lengyel lap —, hiszen ez a vita hatmillió lengyel és sok más hősi halott sírja fölött folvna, s az ő emlékük még mindig eleven.

Next

/
Oldalképek
Tartalom