Somogyi Néplap, 1959. október (16. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-04 / 233. szám

SOMOGYI NÉPLAP 5 Vasárnap, 1959. október 4. Marietta-pusztai kísérletek Vessük szakaszosan az őszi takarmánykeverékeket Ha tavasszal megfigyeljük az istállókból kikerülő trágyát, láthatjuk, hogy sokszor több benne a zöld. mint a szalma. Oka: az elvénült rozsos keve­rékből a kevés bükkönyt vagy borsót az állatok "kiszilálták«, s a nagy tömegű elvénült rozs az alomba került. Következés­képp az állatok éhesen marad­tak: csökken a termelés, rom­lik a kondíció. Ez az általános jelenség ösztönzött bennünket arra, hogy elkerülésének mód­ját a gyakorlatban kipróbáljuk. Egyébként is a takarmánysze- gény, savanyú homoktalajokon kutatnunk kell nemcsak a ter­meszthető új takarmánynövé­nyek telepítési, hanem a már általánosan termeszthető ta­karmányok minőségének javí­tási lehetőségeit is. őszi takarmányoknál külö­nösen szegény a választék. Eb­ből kb. 80—85 százalék a ro­zsos bükköny, illetve a gyakor­latban a bükkönyös rozs. A helytelen keverési arány, va­lamint n bükkönynél sokkal gyorsabb fejlődésű rozs elvénü- lése miatt igen jelentős zöld­tömeg megy veszendőbe. A cél tehát az volt, hogy a helyes keverékarány biztosítása mel­lett elkerüljük az egyidejűleg való vetést. A kísérletet rozsos bükköny­nyel állítottuk be. Az ellenőr­ző kezelést az egyidejű keve­rékvetést kapott parcella jelen­tette, ennek a vetésideje szep­tember 20-a volt. A terület töb­bi részét szeptember 10-én tiszta bükkönnyel vetettük éL Ezen a területen a rozsot négy különböző időpontban vetettük a bükkönyre, mégpedig a bük­köny elvetése után tíznapon­ként, tehát szeptember 20-án, szeptember 30-án. október 10-én és október 20-án. Az eredmény igazolta az elméleti meggondolást, ti., hogy takar­mányterületünk a rozs fejlődé­sétől függően szakaszonként vált «kaszaéretté«. A tisztán vetett bükköny már az ősszel erőteljesebben fejlődött, s a ta­vasszal is a beámvékolás hiá­nyában több levegőt és mele­get kapva sokkal feilettebb és tömöttebb állományt képezett, mint a szokvány szerint elve­tett keverékben. A valóságban tehát fordított helyzet adódott: a bükköny ár­nyékolta be a rozsot, lelassít­va annak fejlődését. A bük­köny mégsem feküdt le, a rozs A csávázás fontosságáról nem vesztette el támasztónö­vény szerepét, s április elején már tetőzte a bükköny magas­ságát. Kaszálása és etetése a rozs elöregedésének veszélye nélkül a tavaszi takarmányok kaszálásáig biztosította az ál­latállomány zökkenőmentes zöldtakarmányozását. így fo­lyamatosan egynemű és meg­közelítőleg azonos tápértékű takarmányt kapnak az állatok, s a termelésben zökkenőt nem okoz. Természetesen a- tízna­ponkénti vetés vagy tíznapon­kénti kaszálás nem merev sza­bály, itt a kívánalmaknak meg­felelően számos variáció lehet­séges. Népgazdasági szempontból is fontos, hogy a már megtermelt zöldtakarmány jelentős része felhasználhatatlanul és ered­ménytelenül ne kerüljön a trá­gyába éppen akkor, amikor ar­ra a legnagyobb, szükség van. Állami gazdaságok és termelő- szövetkezetek számottevő terü­leten termelnek őszi takar­mánykeverékeket. Ennek a módszernek az alkalmazásával a takarmanyaiékesítés jelen­tős mértékben emelhető, s biz­tosítja elsősorban a tejterme­lés zökkenőmentes emelkedé­sét, Váradi Gyula tudományos kutató Iharosberény múltja és jelene LÁGY IVÜ szőlős és szelíd- feszített munka árán összeku- gesztenyés dombok között hú- porgattak egy kis házra valót, zódik meg Iharosberény, a sok mire felépültek, eladósodtak, utcájú, csendes, nagy falu. Sok közülük már a kamatot Lakói közös akarattal, közös sem tudta kifizetni. Jöttek a célért a termelőszövetkezetek- végrehajtók, árverezők. Gyek­ben munkálkodnak. A viszály­kodás, zsörtölődés eszükbe sem jut. Becsülik és szeretik egy­mást, mintha az egész falu egy hatalmas család volna, mely­ben mindenki édestestvér. ran pergett a dob, s harsogott az örök kísérteties strófa: «Elő­ször, másodszor, senki többet?« Évek, évtizedek keserves verej­tékével megszerzett földeket és házakat pergettek el a jjiobok, tafar Nem így volt ez régen. Az s a fájdalom, a bizonytalan jö­autóbuszmegálló közelében le­vő vén, komor kastély még őr­zi a múlt emlékeit. Tizenöt év­vel ezelőtt minden hajnalon kolompszó remegett itt a csöndben, s lehajtott fejű, agyonhajszolt cselédek indul­tak ki a gazdagon, de másnak termő földekre. Inkey báró 2800 holdas birtoka sok cselé­det követelt. S jutott is bőven. A több mint 2000 lakosú falu egyik felét cselédek, hónapszá­mosok és nagyobb gazdák al­kalmi munkásai, a másik felét kis- és középparasztok lakták. A kastély körüli — ma már szétbontott — cselédházak vő öngyilkos csendjébe re­ményvesztett családok zokogá­sa vegyült. így éltek, de büsz­kék voltak mégis, hogy szrbad emberek, s lenézték a cselédet. Nem is beszélve a módosabb gazdákról. Á vagyonból, a társadalmi rangkülönbségből származó el­lentétek szinte a gyűlöletig ér­nyérgondon tették túl magukat, ezenkívül is sok mindent meg­valósítottak, amiről azelőtt ta­lán még álmodni sem mertek; A lebontott régi cselédlakások helyén új utcasorok «nőttek« ki a földből. Tizennégy eszten­dő alatt 125 családi ház épült, most is 8—10 van épülőfélben. \ fr-'sz'.bsdulás előtt mindösz- 'e 5 rádió volt a faluban, ma 238-at tart nvilván a posta. 46 motovkerékoár-tülajdonos van a községben a felszabadulás előtti eggyel szemben. 450 sze- m s’yt b fogadó művelődési há­zat, 1500 méter hosszú beton­járdát építettek, villamosítot­ták az egész falut, mozigépet kaptak, hetente kétszer vetíte­nek filmet. Tavalv tűzoltószer­tárt is építettek. Sportpályát létesítettek, s most megkezdték tek. De még ez sem volt elég. j mellette az öltöző építését is. Az egyházak is segítették szí- j Csurgó és Kaposvár felé kibő- tani a viszálykodást. Az evan- vült az autóbuszjárat. A diá- gélikus templom és a ka toli- kok, a hajdani kettő, összesen kus kápolna hívei ellenségként! négytantermes, négy tanerős álltak szemben egymással. Bí­ró István bácsi, az Úttörő Tsz szeszfőzdéjének vezetője. Inkey környékén szegénység, nyomor báró hajdani téglaégető mun­és megalázottság ődöngött. Éhes, rongyos, mezítlábas gye­rekek sivalkodtak a küszöbö­kön, s kenyeret kérő maszatos kis kezük nemegyszer hanyat­lott le üresen. A VAGYONI KÜLÖNBSÉG hatalmas ellentéteket szült kása is csak megvetéssel tud visszaemlékezni erre az időre. — A nagyobb gazdák evan­gélikusok, a szegényebbek ka­tolikusok voltak — mondja. — Az utóbbiak száma jóval na­gyobb volt. de nem emlékszem, hogy egyetlenegyszer is katoli­Á biztonságos gabonaterme­lés alapvető félté telei közé tar­tozik az idejekorán, jó elővete- mény után történő vetés, a megfelelő talajelőkészítés és talajerő-utánpótlás, s -nem utolsósorban a tisztított, csává­zott vetőmag. A búzában és az őszi árpá­ban éviről évre nagy károkat okoz az üszögfertőzés ott, ahol a megfelelő védekezést elmú- lasztják. Az üszögfertőzés nemcsak terméskiesést okoz, hanem rontja a liszt- és ab- raktakarmány minőségét és ér­tékét is. A búza kő-üszög- és az őszi árpa fedettüszög-fartő- zése súlyosabb esetekben több mázsás kiesést jelenthet ka­taszteri holdanként, ezért min­den termelőnek érdeké, hogy védekezzék ellene. A megfelelő vegyszerrel, he­lyesen végrehajtott védekezés­sel, a csávázással a vetőmag felületére tapadt spórákat, il­letve a mag belsejében lévő gombafonalakat elpusztítjuk, és továbbterjedésüket megaka­dályozzuk. Már a vetőmag ki­választásakor ügyelni kell arra, hogy üszöggel láthatóan fertőzött búzát és árpát vetési célra ne használjanak féL A vetőmagon sok esetben nem lát­ható a fertőzés, ezért búzát és, őszi áTpát anélkül ne vessünk el, hogy higanyos tartalmú szerrel ne csáváznánk. A kü­lönböző elnevezésű, higanyklo- rid tartalmú csávózószerek el- puszítják a gombaüszög spó­ráit, és meggyorsítják a Csírá­zást. Nedves csávázáshoz a Higozán és Cerezán, porcsává- zásboz a Germázán elnevezésű csávázószerek kaphatók. Az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek nagy tel­jesítményű PC-típusú gépi csá- vázói tökéletesen végzik a csá­vázási. E gépek óránkénti tel­jesítménye 30 mázsa. Előnyük, hogy nem kell szárítani a ve­tőmagot, mert egészen csekély mennyiségű víz felhasználásá­val csáváznak. így a mag azonnal zsákolható és vethefő. A vetés megkezdése óta eddig több mint 50 vagon vetőmagot csáváztak. A gépek üzemelteté­se gazdaságos, mert a csávázási költséget az előző eljárások­hoz hasonlítva, kb. kétharma­dára csökkenti. Kisüzemekben a Linhardt-féle kosaras, kádas és porcsávázást alkalmazzák. Ez higanyos tartalmú szerek használatakor célravezető. A higanyos tartalmú szereknél vigyázni kell arra, hogy oldá­sukkor ne porladjanak, oldatuk bőrfelületre ne kerüljön, mert emberre és állatra egyaránt veszélyesek. A' csávázott vetőmagot élel­mezésre és takarmányozásra nem szabad felhasználni. A zsákokat is megfelelőképpen fertőtlenítem kell. Az elmúlt években nagyon sok termelő — helytelenül — rézgóliccal csávázott. Ettől nem pusztult el az üszögspóna, és a vetőmag csírázására is kedvezőtlenül hatott. A réagálicos csávázás eredménytelenségét mutatták a gabona érésekor tapasztalt üszögfeirtőzések is. Ráadásul jóval drágább is, mint a higa­nyos tartalmú szerekkel törté­nő csávázás. A rézgálicos csá­vázás — akár kosaras, kádas módszerekkel, akár garmadá­ban történik — mindenképpen helytelen. Molnár Imre megyei főagronómus. — No, ennyiből bizonyára kikerül egy seprű — mondja Nyá­ri Pál. a tótújfalusi Határőr Tsz elnöke. TÁRSAKRA • Egész évi tervét teljesítette A Memyei Gépállomás trak­torosai érték el a legjobb ered­ményt a kongresszusi verseny­ben. összes traktor- és motor­tervüket több mint 2 ezer nor­málholddal túlszárnyalták. Az eredményhez nagyban hozzájá­rult' Ács József vontató trakto­ros js, aki 850 nh éves tervét már 1053 nh-ra teljesítette. Ha mostanában Dávid Ist­ván bekopogtat az andocsi Kossuth Tsz irodájába, min­denki,. aki csak értesül erről, természetesnek tartja a dolgot. Nem újság ez. Teheti, akkor lép be, amikor akar, hisz a tagnyilvántartásban az ő ne­ve is szerepel. Hanem a ta­vasszal, amikor híre futott, hogy Dávid bá' azért kereste fel az elnököt, hogy csatla­kozzék a szövetkezetbeliek­hez, kerekre nyíltak a sze­mek. — Mi ütött belé? Oda viszi földjét, mindenét? Nahát!, Dávid István jó gazdának számított a faluban. Nincs olyan ember Andocson, aki­nek ne lett volna dolga vele. Tíz évig veit ennek a nem éppen kis községnek a bírája.. — Mi tagadás, fújtak rám. Hogy kik, és miért, nem tar­tottam számon. Egij bizonyos, nem voltam soha a szegény­nép ellinscge — mondja. Ez, a most már őszhajú em­ber mindig az érdeklődés kö­zéppontjában állt. 45 előtt is, most meg talán jobban, mint akkor. A termelőszövetkezet, aho­vá belépett, mindössze har- mincegynéhány tagot számlál, öt a legszorgalmasabbak kö­zött emlegetik. A faluban se­hogy sem értik, keresik, ku­tatják az okot: hogyan tudott « volt bíró "átváltani«. Mert igaz, hogy Dávid Istvánnál nincs is talán nagyobb védel­mezője a közösnek. Mosolygó arcán hiába >keresik az elége­detlenség jeleit. Jókedve ki­fogyhatatlan. Dudorászását gyakran hallani az istállóban. Életkedve, meg jövedelme is a tavasz óta a közösből ered. Igaz, sok a dolga, meg nehéz is, de a fáradság megtérül. Másodmagával 47 szarvasmar­hát gondoz. Már a faluban is elterjedt a hire, hogy a Kos­suth Tsz istállóiban kettesével születnek a borjak. Nem is egy kívülálló paraszt saját szemével győződött meg er­ről. Az utóbbi időben majd minden éjjel négyen-öten bá­báskodtak a teheneknél. Az állattenyésztés egyik erőssége a szövetkezetnek. A szép ál­lomány a gondozók kezemun- káját dicséri. Dáv'.d bác i na­gyon vigyáz arra, hogy a gondjaira bízott állatok ne szenvedjenek hiányt. A nyáron azzal mérgesítet­ték a parasztok, hogy nagyon lesoványodott, igen megártott neki a vagy strapa. Megjegy­zéseik mögött ott volt a ki nem mondott gondolat: csak lót-fut, az ősszel meg nem kap semmit a munkájáért. Akik ezt mondták vagy gondolták, tévedtek. Lesz mit osztani zár számadáskor.\ És Dávid István nem lőtt túl a célon, mikor csatlakozott a még a kisparasztok és cselédek kus bíró irányíthatta volna a között i§. A kevés földű pa- falu életét. A hatalmat a gaz- rasztok, ha áldozatos, végsőkig dagok sajátították- ki maguk- ________nak. A szerelem is legtöbbször csak szülők által kötött egyez­ség volt, a vagyon és vallás korlátái szabályozták. Számta­lan példát lehetne felsorolni arra, hogy egy vall ású unoka- testvérek házasodtak össze, csakhogy a vagyon együtt ma­radjon. Katolikus és evangéli­kus fiatalok — főleg, ha egyi­kük szegény volt —, bármily nagy szerelem fűtötte is őket, nem lehettek egymáséi. A VAGYON ÉS VALLÁS szította gyűlölet oly nagy mér­tékű volt, hogy néha még a szegénységet és elmaradottsá­got is feledtette velük. Művelő­désről, emberhez méltó élet­módról szó sem lehetett. Sem mozi, sem művelődési ház, sem óvoda, sem bölcsőde — ebben a faluban szinte semmi sem volt, ami szebbé tehette volna életü­ket. Újság- és könyvolvasásra nem jutott idő. S ez nem fájt senkinek. A sárga, imbolygó fényű petróleumlámpák világá­nál csali a mesék és színes áb­rándok ragyogtatták meg néha arcukat. Sötét és szomorú volt az a világ. Nem akadtak bátor em­berek. akik változtatni akartak .ezen? De igen. A szövetkezeti bolt előtti eoerfatönk őrzi Ádám János, dr. Dohány Jenő és Farkas János 19-es kommu­nisták emlékét. Erre akasztot­ták fel őket. mert akartak és mertek harcolni az emberek boldogulásáért. Ok meghaltak, de az eszme tovább élt, s 1945- ben győzedelmeskedett. A FELSZABADULÁSSAL HATALMAS LEHETŐSÉGEK nyíltak meg a falu előtt. A haj­dani nincstelenek között kiosz­tották báró Inkey földbirtokát. Megszűnt a félelem, az önkény s lassacskán az emberek közöt­ti vallási és vagyoni különb­ség is. Soha nem látott erővel és lelkesedéssel láttak hozzá sorsuk és életük átformálásá­hoz. Másfél évtized telt el az­óta, s ma már szinte hihetetle­nül nagy eredményekkel di­csekedhetnek. Nemcsak a ke­termelőszövetkezeüek andocsi táborához. — Bárcsak előbb jöttem volna. Fele gondom sincs, mint mikor f kívül voltam. Szív, akarat kell, meg egyet­értés, ezt mondogatom én itt bent is. Valóságos csoda, amit manapság a gépekkel meg a tudományával művelhet az ember. Persze nem a kispar- cellákon. A tsz-ből tizenöten fenn voltak Pesten a kiállí­tást megtekinteni. Hívtak en­gem is. De miért én? Menje­nek csak a fiatalok, . meg olyanok, akik még nem vol­tak. Fáradtan jöttek vissza — meséli Dávid bácsi —, de ha­szonnal járt az út. És tapasz­talatból sosem elég. Ott pedig volt látnivaló. De itt is lesz, jövőre még több — mutat a nyugtalankodó állatokra. — És én el nem megyek innét. Bí­zom abban, hogy nemsokára többen leszünk. Ez a törvé­nye az életnek, mégpedig jó törvénye. Valahogy jobb ott, ahol többen vagyunk. Igaza van Dávid István­nak.. S talán egy kicsit ez is késztette arra, hogy belépjen a szövetkezetbe. Nem szegé­nyebb, hanem gazdagabb le‘t. Társakra talált, olyanokra, akiknek kezében öreg napjai­ban is megfogózkodhat. Gőbölös Sándor felekezeti iskola helyett nyolc­tantermes 11 tanerős iskolában tanulnak. A felszabadulás előtt mindössze négyen jártak kö­zépiskolába. most tizenöten, hárman egyetemen tanulnak. Nagy változás történt a gyermekegészségügy és a ne­velés területén is. Az 3nyák ré­szére orvosi tanácsadót létesí­tettek. Harminc kicsinynek fel_ ügyeletet biztosító bölcsődéiben Rácz Teréz vizsgázott gondozó­nő és segítői ügyelnek arra, hogy a kis emberpalánták jól érezzék magukat, amíg szüleik dolgoznak. Hat forint ötven fil­lérbe kerül egy gyermek napi ellátása, s ebből mindössze egy forint hatvan fillért térítenek meg a szülők. Óvodájuk 64 gyermek második otthona. IHAROSBERÉNY TERME­LŐSZÖVETKEZETI KÖZSÉG, A Zöldmező és az Úttörő Tsz- ben dolgozik az egész falu né­pe. Mindkettőben több mint 40 forintra térveztók a munkaegy­séget. Jól élnek. Nagy eredmé­nyeket hagytak már magúk mögött, és még sok sikert fog­nak elérni a jövőben, megvan rá a lehetőség. Hogy ma még vannak hibák, az senki előtt sem kétséges. — Több játék kellene az óvo­dába — panaszolja Sárdi Já- nosné óvónő. Igaza van. De ő. aki tíz évig dolgozott Budapesten, nem tudhatja, hogy* ide mennyi minden kellett. S ezért nincs ma még elegendő játékszer. Sokat kellett küzdeni a falu népének, míg idáig jutott. Ez a küzdelem vért is követelt. A 19-es mártírok emlékkövére 56 után űiabb két név került: Penczinger József, az Úttörő , Tsz volt elnökéé és Kálmán István karhatalmistáé, aki a budapesti pártház védelmében halt hősi halált. Mindkettő az ellenforradalom áldozata lett. Elődjeik azért küzdöttek és haltak meg, hogy kiharcolhas­sák a nép és falujuk szabadsá­gát, ők pedig azért, hogy meg­védjék ezt a szabadságot. IGEN. EZ A FALU SOK VÉRT és verejtéket adott azért, hogy boldogabban és em­berhez méltóan élhessen, de megérte, a harc, a küzdelem; Letűnt a régi világ örökre és ^ visszavonhatatlanul. Ma, ha a lágy ívű szőlős és szelídgesztenyés dombok között a sok utcájú, csendes nagy fa­luban felébred a hajnal, az uradalmi kolompszó helyett füttyszó zengi be a csendet, s emelt tekintetű, vidám arcú emberek indulnak ki a közös földekre..; Szentai Sándor Megnyílt a textilipari újítókiállítás A Könnyűipari Minisztérium es a Textilipari Dolgozók Szakszervezete szombaton a szakszervezet székházában megrendezte a textilipari újí­tók konferenciáját. A tanács­kozást Molnár Endre szakszer­vezeti titkár nyitotta meg, majd Vég László könnyűipari miniszterhelyettes számolt be az újítómozgalom alakulásáról. A textiliparban több mint 100 000 újítás vitte előre a mű­szál^ fejlesztés ügyét. A múlt évben 15 000 újítást nyújtottak be a textilipari újítók és ja­vaslataik megvalósítása 57 és fél millió forint megtakarítást eredményez. A konferencia alkalmából szombaton délután a városlige­ti könnyűipari pavilonban meg­nyílt a textilipari újítókiállí­tás. A megnyitón jelen volt Nagy Józsefné könnyűipari mi­niszter és Végh László minisz­terhelyettes. A két héten át nyitva tartó kiállítás színhe­lyén tapasztalatcseréket és szakmai ankétokat rendeznek majd. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom