Somogyi Néplap, 1959. október (16. évfolyam, 230-256. szám)
1959-10-01 / 230. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Csütörtök, 1959. október i, A burgonp idoiieern munkálatai Az egyik kellemes őszi délelőttön az öreglaki negyedik osztályos tanulók az udvaron tartják kézimunka órájukat. Fejes Erzsiké ügyes keze alatt hamar formálódik az agyag. „Hallgatni kényelmesebb“? Az őszi szedés után következik ' a burgonya egyik legfontosabb munkája, a tárolás. A burgonya a szedés után még nem fejezte be életműködését, ezután következik az utóérés, majd a téli nyugvás ideje, ezt a tavasszal a csírázás követi. Mindez sok víz- és súlyveszteséggel jár. A burgonyát tehát úgy kell lehűteni, hogy téli nyugalmi ideje tavaszig tartson, ne csírázzon idő előtt, s jó minőségét el ne veszítse, de vigyázni kell arra, hogy meg ne fázzon, meg ne ázzon és főleg meg ne fagyjon. A vetőgumót külön kell tárolni a takarmány- és az étkezési burgonyától. A gondosan átválogatott burgonyából a sérült, rágott, vágott, romlott gumókat eltávolítjuk. Igen fontos a beteg, foltos gumók gondos kiválogatása az egészséges anyagbóL Nagyobb mennyiségű burgonyát legcélszerűbb ún. prizmában eltartani. Az átválogatott burgonya a felsepert, tiszta földre kerül a prizmában. A prizma helyét ott jelöljük ki, ahol talajvíz nem érheti. A prizmákat egymástól 5 méternyire kell elhelyezni, hogy közöttük a takarás és kocsiközlekedés zavartalan lehessen. A prizma űaérete a következő legyen: mágassága 80 —100 centiméter, szélessége 1 méter, hossza pedig 20—25 méter. Hosszabb prizma készítése nem ajánlatos. Ha sok az eltartandó burgonyánk, inkább több kisebb, mint ennél hosszabb prizmát készítsünk azért, hogy ha a prizmákat meg kell bontani, ne bolygassunk meg olyan nagy tömeget. A prizma alá hosszirányban háromszög alakú szellőző rácsot is ajánlatos rakni, annak szellőző nyílását a hidegek beálltával szalpiacsutakkal gondosan be kell tömni. Beázás ellen 50—60 cm vastagon takarjuk be szalmával a prizmát. Ha szép az idő, és esőtől, fagytól nem kell tartani, egypárszor éjjelre ki is takarhatjuk átszellőzés céljából a prizmát, azonban nappalra okvetlenül le kell újra takarni. A prizmában a gumók állandóan szárazon legyenek. Ha a szalmatakaró átázik, cseréljük fel szárazzal. A prizmán takaráskor a szalmaréteg lenyomva 60—70 centiméter vastag legyen. Ariikor a külső hőmérséklet eleri a 0 fokot, a prizmát takarjuk le földdel. Csakis a vastag szalmatakaró szigetel, és védi meg a gumókat a megfázástól, fagyástól, az idő előtti felmelegedéstől. Az erre ráhányt és háztető alakúra jól rányomott sima földréteg egyenletes vastagságú, egy ásó- nyomnyi legyen. A sima, háztető alakú prizmáról lecsurog a hóié, esővíz. Ha a hőmérséklet a mínusz 5 foköt eléri, a földréteget 30— 40 centiméterre egyenletesen vastagítani kell. A vastagítás- hoz szükséges földréteget a prizma szélétől 130—150 cm- re kell leásni, úgyhogy a földtakaró és az árok között legalább 40 centiméter széles ún. padka maradjon, így az esővíz ott talál helyet, és nem juthat a gumókhoz. Mínusz 15 —20 foknál, ha a prizmán nincsen hótakaró, szalmával vagy kukoricaszárral kell a nagy hidegek idejére letakarni. A takaró ne rothadjon a prizmán. A nagy hidegek elmúltával a külső takarás felesleges, és feltétlenül el kell távolítani. A földtakarót vékonyítani nem szabad, mert a prizma idő előtti felmelegedését idézi elő. A jól tárolt prizmában a belső hőmérséklet plusz 3—5 fok között állandósul. A prizmát télen át is figyelni kell, s ha romlás észlelhető, a burgonyát át kell válogatni. Kisebb mennyiségű burgonyát megfelelő pincében is tárolhatunk. A pince ne legyen túl nedves, a benne tárolt burgonyaréteg vastagsága ne haladja meg az 1—1,2 métert. Barsy Sarolta, tudományos munkatárs. (Tudósítónktól.) — Tartalmas, minden részletre kiterjedő, megfelelő hangú volt a beszámoló — állapítottak meg egyöntetűen a Marcali Járási Tanács párt- szervezete vezetőségválasztó taggyűlésének beszámolójáról a hozzászólók, és még hozzátették: — Ha eddig is hasonló igényességgel elkészített beszámolót hallhattunk volna, minden bizonnyal élénkebbek, eredményesebbek lettek volna taggyűléseink. Igen, a gondosan elkészített, a hibákat őszintén és mégsem sértően bíráló, a feladatokat pontosan meghatározó beszámoló már önmagában is jelentős mértékben biztosítja a gyűlés sikerét, eredményességét. És eddig bizony e téren követett el mulasztásokat az alapszervezet vezetősége. Most azonban megmutatta, hogy megvan a tehetsége, erkölcsi bátorsága a pártszervezet munkájának helyes értékeléséhez. A jövőben is hasonló igényességgel, gonddal elkészített beszámolót kér és vár a tagság az új vezetőségtől. A másik, amiről ugyancsak szólni kell, a tagság ezen a taggyűlésen is megnyilvánuló passzivitása, ami igaz, hogy bizonyos mértékben az említett hibából is ered. De nemcsak abból. Ugyanis ezen a taggyűlésen is jóformán kizárólag a hivatal-, osztály- és csoportvezetők szólaltak fel és egyáltalán nem hallatták szavukat az egyszerű, beosztott párttag dolgozók. Vajon miért? Történt már valakinek is baja abból, hogy — mondjuk — rámutatott egy-egy vezető beosztásban levő elvtárs, esetleg a közvetlen főnök hibájára, pártszerűtlen cselekedetére, magatartására? A szünetben érdeklődtem, és határozott »nem« volt a válasz. — Dicsérni szégyenek, meg azt megteszi helyettem más is, a hibákról hallgatni pedig kényelmesebb — foglalta össze valaki a gyűlés után a passzívak táborának véleményét. Igaz, ez is álláspont, de nem kommunistához méltó. Az új vezetőségnek lesz egyik fő feladata, hogy a még mindig meglévő passzivitásból kilendítse a taggyűléseket, és őszinte szólásra bírja az esetről esetre hallgatagon ülő elvtársakat. — Haschke Oroszországban született és nőtt fel — hunyorított Pronyin ravaszul. — Azzal azonban, hogy megértett oroszul, éppen ön árulta el, hogy nem az, akinek mondja magát. — És hogy tudta meg, hogy Makarov vagyok? — Nem ment gyorsan, az természetes. Engem minden különleges elbánásban részesülő beteg érdekelt ott a kórházban, és így ön sem kerülhette el a figyelmemet. Azonkívül pedig, mint már említettem, ön meglehetősen felindultan viselkedett. Blake ilyen vagy olyan meggondolásból eltehette volna láb alól Haschkét, a gyilkosságra a legkülönbözőbb alkalmak kínálkozhattak, olyanok is, amelyek a legcsekélyebb gyanút sem kelthették volna szándéka felől, de az, hogy ön ilyen pompásan reagált az orosz beszédre, nyomban elárulta önt, és rokonszenvet ébresztett bennem ön iránt. Felfigyeltem önre. Amikor kimentem a kórházból, megbíztam valakit, hogy szerezzen értesüléseket Berziny úrról... — És így tudta meg, hogy Berziny tulajdonképpen Makarov ? — Igen — felelte Pronyin. — Mint már említettem, az utóbbi években a balti államok ügyeivel foglalkoztam. Az mi gyanút keltettek. Utana kellett nézni. Természetesen arra nem számítottam, hogy ön él. Sok mindenben zavart a háború is. Július elején a németek elfoglalták Rigát. Nem egy dolog háttérbe szorult, néhány tervünkről pedig teljesen letettünk. Az én rigai utam azonban megvalósult, habár más ügy miatt. Amikor kétség ébredt bennem, hogy ön valóban Berziny, töprengeni kezdtem, hogy ki is lehet tulajdonképpen. A fényképét megtaláltam az iratok között, az emlékezetem pedig, amely valósággal »szakmailag képzett« memória, most sem hagyott cserben. A képét megpillantva, nyomban az az érzés támadt bennem, hogy már láttam valahol. Pronyin szeméből határtalan jóindulat sugárzott felém. — Nem ismertem azokat a körülményeket, amelyek között ön Berzinnyé változott —folytatta. — A legrosszabb is feltételezhető volt, de előbb érdeklődtünk maga felől Moszkvában is, és itt Rigában is. A magatartása nem vallott árulóra. Valakivel megtanácskoztam ügyét, és elhatároztuk, hogy felvesszük önnel a kapcsolatot ... Amíg magamra voltam hagyatva, annyira bíztam magamban, hogy eszembe sem jutott, hogy felőlem bárkinek is hamis elképzelései alakulhatnának ki. Csak most, Pronyin szavai után bontakozott ki előttem a maga teljességében helyzetem tragikuma. Jankowska igazán nem ok nélkül bizonygatta, hogy számomra nincs visszaút. — Esküszöm, most érzem csak igazán helyzetem fonákságát — tört ki belőlem a vallomás, talán inkább saját magam, mint Pronyin felé. — Nem kellett túl sok ahhoz a feltételezéshez, hogy átálltam... — Szerencsére erre a gyanúra az ön magatartása nem ad okot — bólintott Pronyin. —■ Adódhatnak tragikus tévedések, de mielőtt az ember valakiről kimondja, hogy kakukkfióka, kétszer is meg kell gondolnia. És ebben az esetben a váló helyzet bennünket igazolt. E pillanatban szebbnél szebb gondolatok ébredtek bennem Pronyinnal kapcsolatban, de az érzelmek kinyilvánítására most nem volt alkalmas sem a hely, sem az idő. És egyáltalán mit jelenthettek a szavak ebben a helyzetben, amilyenben voltunk? Tettekkel kellett felelnem, hogy méltó legyek a belém helyezett bizalomra. így azután ahelyett, hogy szentimentális fecsegéssel töltöttem volna az időt, röviden így szóltam: — Hallgatom önt, Pronyin elvtárs. Parancsoljon. — Azt hiszem, hogy a legfontosabbat már megmondtam. Az ön legfőbb feladata felkutatni azt az ügynökhálózatot, amelyet Blake szervezett a Baltikumban. Más megbízást nem is adhatok. Nem könnyű feladat ez sem, viszont a körülmények folytán ön van a legelőnyösebb helyzetben a fel- / adat megoldására. Használja ki '[ Jankowskát is, szedjen ki be- lőle, amennyit csak lehet, de % legyen vele is nagyon óvatos: ha netán észrevenné, hogy az ji ön átneveléséből semmi' sem lesz, másodszor már nem véti ■[ el a célt. Menjen bele a játék- ■[ ba a németekkel mindaddig, amíg a fejükbe nem száll a siker, de őket sem szabad lebecsülnie. A fasiszta őrület el- '[ durvítja ugyan módszereiket, ■[ de ne feledje el, hogy a német államgépezet, amelyre a nácik Ji támaszkodnak, sohasem műkő- [i dött rosszul, sőt kémszerveze- '! tűk mindig igen magas fokon <[ állt. Beszervezik magát, mert i[ tudják, hogy az a hírszerző, / akit egyszer lelepleztek, más- [i képp nem mentheti meg az ji életét, csak ha a másik fél i szolgálatába szegődik. Ezt ki i[ kell használnia. Vigye az ördög őket, csapjon a kezükbe, álljon [■ be közéjük. Az angol hírszer- ]i zők becsületét nem nekünk'! kell megvédeni. Végeredmény- i ben a németek sem fogják szi-1| gorűan venni, ha némileg pasz- 5 szív marad, nekik kellemesebb, í ha egy leleplezett kémmel van ■[ dolguk itt, Rigában, mintha J egy új, ismeretlen ügynökkel