Somogyi Néplap, 1959. október (16. évfolyam, 230-256. szám)
1959-10-30 / 255. szám
SOMOGYI NÉPLAP 7 Péntek, 1959. október 3®. Hogyan valósulnak meg a míívelődés- mlitikai irányelvek a nagyatádi járásban MEGTARTANI ŐKET... Új dolgozók az építőiparban % Az 1957. júniusi pártértekezlet yomán a Nagyatádi Járási ártbizottság elemezte a járás ultuiális életét, és feladato- at adott a művelődéspolitikai mnka megjavításához. Az ltelt időszak alatt számotte- ő eredmények születtek. A munkásság kulturális helyzete Üzemeink, állami gazdasá- aink, gépállomásaink egy-két ivétellel ízléses klubhelyisé- ekkel, kultúrtermekkel ren- elkeznek. Szinte mindegyiken jól felszerelt könyvtár, tozi, több helyen televízió és ongora áll a dolgozók mű- elődési igényeinek kielégítésre. Egy-két helyen üzemi ze- ekar is működik. Valameny- yi üzemben szakmai tovább- épzés folyt. Egyre több mun- ás kapcsolódik be az olva- ómozgalomba. Mindinkább ihasználják a mozi és szín- áz nyújtotta lehetőségeket, leg kell azonban javítani az zemi ismeretterjesztő muriét, a közönségszervezést, lágy feladat vár az üzemi zervezőkre, a KISZ-re, a zakszervezetre és az üzemek ezetőségére. Munkásokat kell oborozni a központi zene- és •nekkarba, valamint a mun- ;áskórusba. A falvak kulturális élete . A dolgozó parasztság jelen- ;éken,y része úgy határozott, íógy szakít az egyéni gazdálkodással, és termelöszövetkeze- ekbe lép. Ehhez hozzájárult a nűvelődési otthonokban fo- yó céltudatos nevelő, ismereterjesztő és művészeti munka s. A járás községeiben rendezett 528 ismeretterjesztő ilőadásit 39 600-an hallgatták neg. Egy-egy előadáson átlagosan hetvenötén vettek részt íz előző évi hatvanötös átlaggal szemben. Az ismeretterjesztő előadá- ;ok Somogyszobon,. Taranyban. Mikében és Rinyaszentkirá- lyon voltak a leglátogatottabbak. Eredeményesen zárult a lábodi és a kutasi népközépiskola I. és II. évfolyama. Ta- ranyban, Bolháson, Kuntelepen, Csökölyben, Háromfán és Segesden jól működő ezüst- kalászos tanfolyamok voltak. Számtalan szabó-varró, sütőfőző, kézimunka és egyéb tanfolyam működött a nőtanácsok rendezésében. Minden községben van öntevékeny kultúrcsoport. Műsora politikájukban az irányelvek megjelenése után jelentős változás állott be. A műsorok kidolgozása azonban még nem tökéletes. A színjátszó csoportok vezetőinek szakmai továbbképzésével ez a gond is megszűnik. A járásban mintegy 25 népitánc-csoport és 14 felnőtt kórus működik. Eredményesen tevékenykedik a kutasi népi együttes. Az elmúlt népművelési évben a kulturális csoportok 933-szor szerepeltek, műsorukat mintegy 60 ezer ember nézte meg. Olvasómozgalom A járás népkönyvtarainak és szakszervezeti könyvtárainak irányítása, ellenőrzése a járási könyvtár feladata. A könyvtárakban mintegy 40 ezer könyv áll az olvasók rendelkezésére. ■ Nemcsak a falvakban, a pusztákon is van már könyvtár. Szentlászló- pusztán, Kutaskozmán, Nagyálláson a közelmúltban létesítettek 60—60 kötetes pusztai kölcsönző-állomást. Nagyatádon a községi kölcsönzőnek is egyre több munkás olvasója van. Mind több tsz-tagot és egyénileg dolgozó parasztot is meg kell nyerni az olvasómozgalomnak. A községfejlesztési alapokból jelentős összegeket fordítanak a könyvállomány gyarapítására és a művelődési otthonok fenntartására, berendezésére. Dór esi Sándor Építőiparunkra rendkívül nagy feladat hárul á jövőben. Az 1965-ig mintegy 70 százalékkal növekvő termelést új építőipari gyárak építésével, a meglévők korszerűsítésével, új építési technológiával, új gépek alkalmazásával, no és természetesen a munkáslétszám növelésével lehet elérni. A megyében 1500—2Ö00 új munkást kell az építőiparban foglalkoztatni. A munkások utánpótlása nem könnyű feladat, különöse^ ha figyelembe vesz- szük, hogy megyénk építőipari munkásainak mintegy 30 százaléka állandóan cserélődik, vándorol. Az új munkások többsége falusi ember. Nagy részük még iparban sem dolgozott. Közösségi érzésük, gondolkodásuk nincs eléggé kialakulva. Nem egy közülük olyan gondolattal lép az építőiparba. h majd meglátjuk, hogy s mint lesz, aszerint maiad. Az építőipari munkásvándorlás egyik fő oka, hogy sem a gazdasági vezetők, sem a műszaki dolgozók, de a szakszervezet sem számol ezzel. Hogyan lehetne a helyzeten változtatni? Kinek mit kellene tennie, hogy a vándorlás megszűnjön, csökkenjen az építőiparban? Kezdjük a gazdasági és műszaki vezetők teendőivel. Mindenekelőtt most már végérvényesen szakítsanak gazdasági, műszaki vezetőink azzal a nézettel, hogy az új munkásokkal nem érdemes törődni, mert azok úgyis elhagyják a vállalatot; elég csupán a munkában megedződött törzsgárdára támaszkodni. A régi és új munkások ilyen helytelen megkülönböztetése különösen a munkahelyi vezetőknél tapasztalható. Ök sokszor magukra hagyják a munkába álló új dolgozókat. Nem gondolnak arra, hogy sokkal észszerűbb lenne az, ha az új dolgozókat a régi brigádokba osztanák be. De ha már új brigádot alakítanak belőlük, altkor nem szabad őket magukra hagyni, eí kell látni őket szerszámokkal, szaktanáccsal. A mulasztásokból, a figyelmetlenségből származnak azok a bosszantó hibák, arpelyek egy-egy új épület átadásakor rontják az eredményt. Mindenképpen helyes, ha a gazdasági vezetők megkövetelik a munkafegyelmet. Ebből a jövőben sem engedhetnek. E törekvésük még inkább eredményes lenne akkor, ha a munkahelyeken az új dolgozókat jobban megismertetnék feladataikkal, az építőipar felépítésével, lehetőségeivel stb. Nem szabad ilyenkor a balesetvédelmi oktatással beérni. Hiszen — fnint említettük — faluról jött emberekről van szó elsősorban, akiket nem hatott még ót az ipar fegyelme, s akik ráadásul távol laknak munkahelyüktől. Az utóbbiból sok baj származik. Ugyanis a faluról jött építőmunkások jó része gazdálkodik otthon. Nagyobb munkaidőben szeretnének egy-két nap szabadságot kivenni, hogy elvégezzék az otthoni mezőgazdasági munkát. Az első persze az ipari feladatok elvégzése. Mégsem szabad ezt a jelenséget mereven szemlélni, mint ahagy sokszor tették eddig gazdasági vezetőink. Ha egy mód van rá, találják meg a lehetőséget, hogy a fontos mezőgazdasági munkák idején, ha nem sokat is, de egy-két nap szabadságot tudjanak adni az építőipari munkásoknak, természetesen megfelelő ütemezésben. Ha ezt sikerül emberien, megértéssel összehangolni, akkor csökkenni fog az önkényesen kilépő, a vándorló munkások száma. Az új dolgozók nevelésében, megtartásában a szakszervezetnek is fontos szerep jut. Tevékenységét mindjárt az új dolgozók munkába állításakor kell kezdenie azzal, hogy a bizalmiak tájékoziatják őket a kereseti lehetőségekről, a 6 —10 forintos kiküldetési pótlékról, a 15 százalékos téli pótlékról, a norma szabályairól, az olcsó étkezésről, a munkás- szállásról, a munkaruháról, a kulturális lehetőségekről, általában mindarról, amely ismeretüket bővíti, és megszeretteti velük környezetüket. Az lenne a jó, ha ezek a szakszervezeti ismertetések nem alkalmiak, hanem állandóak és következetesek volnának, és minden új dolgozó munkába állításakor élne vele a szak- szervezet. Hiányoljuk, hogy a termelési értekezleteken, szak- szervezeti taggyűléseken nem értékelik az új dolgozók munkáját, noha bátran kellene dicsérni, bírálni sőt jutalmazni őket. * Semmivel sem csökken az új munkások nevelését illetően a régi, jó szakmunkások, a törzsgárda felelőssége. Ha idegenkednek az újaktól, mert — úgymond — azok hátráltatják őket a nagyobb keresetben, akkor saját előrehaladásukat is akadályozzák, hiszen a szakképzetlen vagy kedvetlen új dolgozó zökkenővel teli munkája előbb-utóbb meglátszik a vállalat eredményein. A régi munkások feladata, hogy megszerettessék az építőipart, megmutassák az építőipar szépségét, a munkások helytállását. Magyarázzák meg, hogy az új dolgozók járatlanságuk miatt még nem kereshetnek annyit, mint a régiek, s ez ne kedvetlenítse el őket, a gyakorlat végül is meghozza az eredményt. Ezért nem szabad idegenkedni attól, hogy az új munkásokat régi brigádokba osszák be. Valamikor a régiek is -így kezdték. Ügy vélem azonban, hogy ez esetben is kettőn áll a vásár. Vagyis ahhoz, hogy az új dolgozók megtalálják a helyüket az építőiparban, nekik is több türelemmel, megértéssel és bizalommal kell lenniük. Ne lássanak mindjárt rosszindulatot abban, ha a vállalat megkívánja a fegyelmet. Az építőiparnak nagy feladatai vannak, s azokat csak feg zett munkásokkal képe oldani, Keressék ők is a ledést, értsenek szót a régiekkel. A vállalat pártszervezetének állandóan napirenden kellene tartani az építőipali dolgozók nevelését; ha az eddigi általános ismeretterjesztő előadásokat továbbfejlesztve időközönként tájékoztatókat tartana ebédlőkben, szállásokon, egyéb helyeken a szakszervezet. Helyes lenne, ha a szakszervezet vezetői a vállalat gazdasági vezetőivel többször szakítanának időt arra, hogy megbeszéljék a munkások nevelésével kapcsolatos problémákat; ha még több alkalmat találnánk a munkásokkal való beszélgetésire. Hogyha a pártszervezet, a szakszervezet, a vállalat vezetői fontos kérdésnek tekintik ezt és a régebbi munkások segítenek benne, akkor az új munkásokból jól szakképzett embereket nevelhetünk, olyanokat, akik a megnövekvő feladatok között is helytállnak, és a vállalat második otthonukká válik. Varga György, az építőipari Szakszervezet megyei bizottságának elnöke. ŐSZI LAKÁSÁTRENDEZÉS ősszel mindenki behúzódik i szobába. Itt az őszi nagytakarítások ideje, s ha 'már úgyis megmozdítottunk mindent, akkor nézzük át holminkat, tegyük otthonossabbá, célszerűbbé lakásunkat. Kezdjük azzal, hogy átrendezzük fiókjainkat. Nyári holminkat tegyük el ládába, ne akadályozza, mikor éppen a legszükségesebbeket keressük. Legyen minden családtagnak, minden gyereknek külön fiók/ ja vagy polca, melynek rendjéért ő maga felel. A leporolt vagy frissen meszelt falú, felsúrolt szobába úgy hordjuk vissza a bútort, hogy az elrendezésben újítsunk bátran. Ha azt a bizonyos karszéket mindig oda kell esténként húzni a kályha mellé, hát tegyük mindjárt oda! Ha az édesanya az ablaknál varrogatott nyáron, ne hagyja most ott a kis asztalát, hanem tegye csak a kályha, a lámpa közelébe — télen úgy sincs igen alkalom ablaknál varrogatni — viszont ülő munkához hideg a nyári hely. Még a nagytakarítás előtt, mikor nem kár a padlót összekarcolni, próbáljuk ki, milyen új elrendezés illenék jobban az új évszakhoz vagy a család változott körülményeihez. Mert ahol a kisgyermek iskolás lesz, ott okvetlen kell szorítani egy tanulosarkot. Ahol újabb testvérkét várnak, el kell helyezni a kiságyat. És hány, de hány lakás van, ahol évekig láb alatt van egy-egy szerencsétlen bútordarab, s mégis kerülgeti mindenki, valamilyen rosszul értelmezett- kegyeletből. A modern lakás olyan, hogy lakójának kényelmét szolgálja, s nem kiállítási terem. Ebből következik az, hogy a szörnyű csecsebecséket, amelyek az egész család rémed — s amelyek valami kacatmúzeummá alakítják oly sokunk otthonát — könyörtelenül irtsuk ki. szempontból egyedül álló nőnek kell tekinteni azt, aki nem él házasságban; akinek férje első tényleges katonai szolgálatát teljesíti; akinek férje testi vagy szellemi fogyatkozása vagy betegsége miatt előreláthatólag legalább hat hónapon át kereső foglalkozást folytatni nem tud, és táppénzben vagy öregségi, rokkantsági nyugdíjban nem részesül; akinek férje előzetes letartóztatásban vagy közbiztonsági őrizetben van, vagy szabadság- vesztés büntetését tölti. (42/ 1958. VII. Korm. sz. rend 2. §.) Ha az együtt élő szülők közül az apa családi pótlékra nem jogosult, a családi pótlék az anya jogán abban az esetben állapítható meg, ha az apa testi vagy szellemi fogyatkozása vagy betegsége miatt előreláthatólag legalább hat hboa^MB Át kereső fogfaLkaEgy jó mintájú selyemvagy kartondarab körülrojtoz- va vagy farkasfoggal díszítve szebb minden szakadt csipkénél. De horgolni, sima vászonra hímezni is lehet, ha éppen terítő hiányzik. A diványpár- nák pedig legyenek használhatók, mosható, kényelmes tárgyak, ne. fodros-bodros selyem- és bársony csodák! A lakás van az emberért, s nem az ember a lakásért! Könnyen tisztítható, levegős, mégis meghitt otthont kell teremteni — s ennek az a módja, hogy nézzünk alappsan körül a magunk portóján. nyugellátásban (járadékban) részesül, és ezenfelül egyéb keresete, jövedelme nincsen; családjáról, gyermekeiről nem gondoskodik, ösztöndíjas egyetemi hallgató. (42/1958. VII. 8. Korm. sz. rend. 5. § 3, bek.) Ha a szülők nem élnek együtt, s családi pótlék azt a szülőt illeti meg, akinél a gyermek, illetőleg a gyermekek vannak. (42/1958. Korm. sz. rend. 6. § 4. bek.) Ha a dolgozó egyéni körülményei (iszákc-sság, elmezavar stb.) valószínűsítik, hogy a családi pótlékot nem rendelte- Ijésének megfelelően , használja fel, a családi pótlék a vele közös háztartásban éló családtagoknak — a dolgozó beleegyezése nélkül is — kifizethető. Az említett körülményt a helyi tan ács végrehajtó bizottságának kell igazolnia (8/1958. VII. 13. Mü. M. 23. W A NŐK ÉRDEKÉBEN A családi pótlék Az egyedül álló dolgozó nő egy gyerek után is jogosult családi pótlékra. Ebből a zást folytatni nem tud; havi 300 forintét. mes nem haladó rDinaí A KOZMETIKÁBAN Nemcsak, a ’ruházkodásban, hanem a kozmetikában is változik a divat, és új divatbemutatókon már érezhető, hogy milyen lesz 1960- ban a divatos női arc. Az eddigiekből leszűrve az állapítható meg, hogy az alapozó krém csaknem fehér, rózsaszínű, vagy barackszinű árnyalattal enyhén drappos. Az arcra a púder két rétegben kerül. Az alapozó krém színét viseli az első réteg, a második réteg már kékes, vagy ezüstös árnyalásba hajlik, így bársonyos fényt ad az arcnak. A szem aláfestése ismét nagyobb teret hódít, de nem lesz olyan meghökkentően bizarr, mint ahogy egyesek az elmúlt években viselték Budapesten is, mert szolid színeket használnak, szürkészöld, szürkéskékes árnyalatokat. A szemöldök a haj színénél világosabbra van festve abban az esetben, ha a haj koromfekete vagy barna. A kozmetikusok — külföldi lapok ismertetése szerint a szőke nőknek szürke vagy világos gesztenyebama szemöldökceruzát javasolnak. A rúzsban az élénk színekben való túltengés megszűnik, nem lesznek messziről Virító eperajkak, enyhe világos színek a divatosak. A színek tehát nem lesznek túl élénkek sem rúzsban, sem arcfestésben, de változatos lesz a szemöldökívnél. A szemöldökív ugyanis enyhén emelkedő és, vékony rajzú, az ajkak íve keskeny, a szájszögletben egy kicsit emelkedik. A felsöajkak rajza alig ívelődik. A lényeg tehát a kozmetikai fronton az, hogy tompított lesz az összkép, elmaradnak a kirívó és soha ízlésesnek nem mondott arcfestések. 1 Finom mintájú kis terítő Ez a kis terítő kevés munkával készíthető el. Egj-egy csillag készítésé 3—10 percet igényel. Anyaga lOOras, illetve 80-as horgolócérna. A CSILLAG LElRASA Első sor: 8 láncszemből gyűrűt készítünk. Második sor: A gyűrűbe 16 há- romráhajtásos pálcát horgolunk, köztük 2—2 láncszem. (A sor elején magasításnak 10 láncszemet vegyünk.) Az utolsó hosszúpálcát az elsővel úgy kaocsolj.uc ös^ze, hogy kettő helyett 1 láncszemet veszünk, és ráhajtás nélkül, ' de lazán átvetve kapcsoljuk össze az első hosszúpálcával. Harmadik sor: Minden hosszú- pálca közé 4 láncszemből és l két- ráhajtásos pálcából álló kockát horgolunk. (A sor eleién magasításnak 7 láncszemet vegyünk.) Negyedik sor: Az előző sor első három kockáját egyráhajtásos pálcával horgoljuk be úgy, hogy a lábak fölé 1, a kockákba pedig a pálca kerül. 14 láncszem horgolása után, az előző sor egy kockájának kihagyásával az előbbieket még háromszor megisrr csillag összehorgolása az utolsó sorral történik úgy. hogy az Ötödik és nyolcadik egyráhajtásos pálcát kapcsoljuk össze a másik csillag ugyanazon pálcáiéval; valamint a 14 láncszemből álló ^nú- esot 7 láncszem horgolása után összekapcsoljuk, ami egyúttal az összekötő pókot adja. A CSIPKE LElRASA Első sor: Kétráhajtásos, 5 lánc- szemes kockákkal horgoljuk körül a térítőt úgy, hogy minden csillag pálcás része fölé három, és pókos része fölé ugyancsak 3 kocka ke-' rüljörí. A sarokfordulóknál 10 láncszemet horgolunk, és a kétráhajtásos pálcát az előző pálca tövébe öltsük le. Második sor: Az előző sor minden kockájába 5, a lábak fölé 1 egyráhajtásos, a sarok kockába pedig 10 egyráhajtásos pálcát horgolunk. Harmadik sor: 6 láncszemet rövidpálcával leöltünk az előző sor ötödik pálcájába, 8 láncszem, 1 kétráhajtásos pálca az előző sor tizedik pálcájába, ismét 1 láncszem, amit rövidp'Mcával öltünk a tizedik pálcába. így megyünk a soron végig. Ügy osztjuk be a mintát, hogy a , sarkokra a 6 láncszemből álló kis ívek került* mek. Negyedik sor: Az előző sof minden 6 láncszemből álló kis ivébe 10 háromráhajtásos pálcából álló legyezőt horgolunk, a hosszúpálcák között 2—2 láncszemmel. A legyezőt 2 láncszemmel fejezzük be. amit rövidpálcával leöltünk az előző sor kétráhajtásos oálcajába. ötödik sor: A legyező oálcái közé 6 lánoszémből álló kis iveket ho: gélünk.
