Somogyi Néplap, 1959. október (16. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-28 / 253. szám

SOMOGYI NÉPLAP 1 Szerda, 1959. október 28. Befejezte az ősziek vetését a szabási Zöldmező Tsz (Tudósítónktól.) A tavasszal alakult szabás! Zöldmező Tsz-ben a kezdeti ne­hézségek leküzdése után meg­indult a munka. Ennek ered­ményeiképpen az ősziek vetését már befejezték — elsőként a nagyatádi járásban. Vetési' ter­vüket pontosan teljesítették. 90 holdon búzát, 20 holdon rozsot. 45 holdon őszi árpát, 10 holdon takarmánykeveréket vetettek. A betakarítást példásan végzik. 41 hold burgonyájuk szedésével már végeztek, a 85 hold kuko­ricából pedig 65 holdról takarí­tották be a termésit. A 6 hold cukorrépát is kiszedték és el­szállították az átvevőtelepre. A műtrágya-szórással eddig 200 holdon végeztek. Holdanként 140—150 kilót használtak fel. Gondoskodnak az állatok téli takarmányozásáról. A szálasta­karmány pótlására a tervezett 200 köbméter szilázs helyett 350 köbmétert készítettek. A Győzelem Tsz-ben lassab­ban halad a munka, bár ott sem tétlenkednek a tagok. 170 holdas búzavetés-területükből 88 holdat már elvetettek. A 20 ___I__________________________ h old rozsuk a földben van. őszi árpából az 51 hold helyett 58 holdat vetettek. Nagy gondot okozott a burgonyaszedés, mi­vel a gép nehezen tudta forgat­ni a kiszáradt talajt. Ezért fő­ként kézi erővel kellett ki­szedni a 94 hold burgonyát. A 104 hold kukoricának a felét betakarították. A tavasziak alá pedig 73 holdon végeztek őszi mélyszántást. A hátralevő bú­zavetést november 5-ig befeje­zik. Intézkedések a téli takarmánygondok megszüntetésére a csökölyi Május 1 Tsz-ben A korai őszi fagyok tönkre-’ tették a még mezőkön lévő zöldtakarmány nagy részét. Ezért . termelőszövetkezetünk­ben szükségessé vált a téli ta­karmányozás bevezetése. Ez az átállás nem menj egyszerűen, mert tsz-ünk csak a tavasszal kezdte meg a közös termelést, így tartalékokkal nem rendel­kezünk. Első és legfontosabb felada­tunk volt a takarmánykészle­tek újbóli felmérése. A takar­mánykészletek megállapítása után elkészítettük a tsz taikar- mánymérlegét. Takarékossági célból először azoknál az istál­lóknál, ahol a széna pajtákban van, kszámítottuk, hogy az ott- lévő állatoknak mennyi takar­mány szükséges. Ezt szóban és írásban közöltük az istálló min­den dolgozójával. A szénakaz­lakhoz porciózó gólyát készíte­tünk. Szigorúan megköveteljük a takarmányosoktól és készlete­zőktől á siló, a burgonya és egyéb vizenyős takarmányok pontos mérlegelését. Csak annyi lófogatot tartunk meg télire, amennyire okvetle­nül szükségünk lesz. Lóállo­mányunkat az őszi munkák be­fejeztével csökkentjük. A fö­lösleges csikókat eladtuk. Azo­kat a szarvasmarhákat, melyek nem híznak kielégítően, sürgő­sen eladjuk, ne egyék haszon­talanul a drága takarmányt. Az őszi selejtezéssel sok takarmányt v megtakarítunk. Az állatok árán egy U—28-as traktort vettünk, a most le- ‘ adásra kerülő állatokért kapott pénzből pedig megvásároljuk a , hiányzó munkagépeket. Az őszi; selejtezésnek tehát kettős hasz­na van. Igen nagy gondot fordítunk a még betakarításra váró ta­karmányokra, elsősorban a ku- koricaszárra. A lehetőségekhez képest minél előbb-letörjük a termést, s szárából répaszelet­tel és melasz06 vízzel keverve szilázst készítünk. A tengeri­szár egy részét még az esőzések beállta előtt kazalba hordjuk, és szahnával befedjük. Tarta­lékként erre is szükség lehet hosszú tél esetén. Incze Gábor fámezógazdász. 18400 lorint jutalmat osztottak ki az őszi munkákban élenjáró gépállomások és traktorosok között A Gépállomások Megyei Igazgatósága szeptemberben .100 ezer forint jutalmat tűzött ki az őszi szántás!, vetési mun­Nyolcezer utóda van a Szilveszternek A’z 1950-ben létrehozott Ka­posvári Mesterséges Terméke­nyítő Állomás kitűnő tulajdon­ságokkal rendelkező apaállatai révén évről évre jobb eredmé­nyeket ér el. Állandóan növek­szik azoknak a termelőszövet­kezeteknek és egyénileg dolgo­zó parasztoknak a száma, akik teheneik mesterséges terméke­nyítését kérik. Körzetükben je­lenleg 158 községben, 103 ter­melőszövetkezetben és 26 álla­mi gazdaságban folyik mester­séges termékenyítés. Az elmúlt évben tizenhat es fél ezer bor­jú született a megyében mes­terséges termékenyítésből. Az idén a tavalyi 70 százalékos vemhességi eredményt 10 száza­lékkal szárnyalták túl. Ebben az esztendőben több mint 17 ezer termékenyítést végeztek el, .s a termelőszövetkezetekben 86 százalékos vemhességi ered­ményt tudnak felmutatni. Az állomás 22 kitűnő tulaj­donságokkal rendelkező apaál­lata közül a Szilveszter évente 800, tehát 1950 óta 8000 utódot adott. Ezek igen szép küle- műek, és az üszők a tejterme­lésben is kiemelkednek. kákban élein járó gépállomások és gépállomás! dolgozók meg- jutalmazására. Az e!ső két dekád kiértékelé­se megtörtént. Eszerint 40, a napi műszaiknormájuikat 200 százalékon felül teljesítő trak­torost 400—400 forint pénzjuta­lomban részesítettek. Iharasi József, az Iharosberónyi Gépál­lomás traktorosa (Belorusz) 295, Büki Gyula, a Marcali Gépál­lomás traktorosa (G—35-ös) pedig 209 normálhald szántást és vetést végzett az elmúlt 20 nap alatt A kis gépállomások versenyé­ben 108 normálholdas gépegy­ségenként! teljesítményével Csokonyavisonta lett az első. A nagy gépállomások versenyé­ben Bala/tonkiliti vezet, ahol 17 051 normálhold összmunkát végeztek, s az egy gépegységre eső teljesítmény 129,5 normál­hold volt. Mindegyik gépállo­más vezetősége 1200 forint ju­talomban részesült. ‘A verseny tovább folyik. ^(áuf Qáno s Dús fantáziával képzelt mesevilág tárult elénk színházunk évadnyitó díszbemutatóján. Az ötödik évébe lépő Csiky Gergely Színház — mintegy bizonyságául nemes hivatásérzeté­nek — a nép álmait megjelenítő paraszti me­semondó alakjával köszöntötte közönségét, az új évadot. Es most anélkül, hogy bármiféle fővárosi produkcióval próbálnánk összehason­lítást tenni, őszinte örömmel üdvözölhetjük a Háry-előadást, mely muzsikájával, művészi eszközökkel megformált figuráival, mesét és néphagyományt eggyé olvasztó, derűs hangu­latával dicséri alkotóit és megszólaltatóit. Kodály Zoltán Háry Jánosa a fél világot bejárta már. Most meghódította a kaposvári közönséget is, és újra csak felbecsülhetetlen szolgálatot tett a magyar zenekultúrának. Ősi /UWWWWWWUVWJVW.WWVWU gém láb alól. mint ahogy eltesz­nek mindenkit, aki nem akar velük együtt működni. — Es nem fél, hogy az In­telligence Service ezt nem bo­csátja meg magának? — Eszembe sincs az Intelli­gence Service tudomására hoz­ni. Aznap este, amikor magá­val megismerkedtünk, Blake­nek el kellett küldenie ezt a névsort Londonba. Éppen ak­kor' indult vissza Angliába egy tekintélyes angol kereskedő, aki mint turista látogatott el a Szovjetunióba feleségével. Éj­jel repült Stockholmba. Blake nem adta ide nekem a névsort. Tudtam, hogy a »Róma« szálló 64. — Úgy latom, maga tényleg meg akarja szolgálni a kapott pénzt! Mesterkélt kézmozdulattal a dolgozószobába hivott, oda­ment a falhoz, levette Blake egyik akvarelljét, amely igen keskeny keretben volt, és egy hajtűvel kipiszkált néhány szó- gecskét. Ezután egy összeso­dort papírlapot rázott ki belőle. — Szabad elolvasni? — kér­deztem udvariasad. Az asszony nem felelt. Kisimítottam a lapot. természetű kérdés ötlött fel bennem: — Mondja csak — kérdeztem Jankowskát —, csak nem ezért a kis darab papírért fizetett Blake az életével? — És nemcsak Blake — fe­lelte —, maga is a-zal fizethet, bár semmi különösebb köze vendéglőjébe kell mennie, és nem volt ehhez a listához. — Ennyire értékes ez? — kérdeztem, a papírlapra pil­lantva. — Nagyon — felelte Jan- kowska. — A Szovjetunióban is A névsor angol nyelven ké- sok pénzt adnának érte. Azt szült; megszámoltam: huszon­hat vezetéknév szereveit rajta, a keresztnevek kezdőbetűivel. — Nem tudom, mi ebben a rejtély — csodálkoztam. — Sze­rintem ez napnál is világosabb. Janikowska fölényesen mo­solygott. — Bár úgy volna. De próbál­ja megtalálni Lettországban a névsorban szereplő K'avinsot... Emberek ezreit hívják Klavins- nak. A kezdőbetűk pedig min­den mást. jelentenek, csak ép­pen nem a keresztnevet és az apai nevet ... Érdeklődve tartottam keze n ben a kicsiny vapirdarabot, még egyszer végigfutottam a neveken, és hirtelen egész más hiszem, Napóleon mondta, hogy egy jó kém felér egy egész had­sereggel. Kivette kezemből a papirt, és gondosan kisimította. — Ezesk mind elsőrendű ügy­nökök ... — De miért nem akarta Bla­ke eladni ezt a névsort7 — Noblesse oblige! — mond­ta gúnyosan. — A nemesség kötelez! — És azért ölte meg. hogy megkaparintsa ezt a névsort? A maga szemében a pénz töb­bet ér, mint az ember? — Ugyan, mi köze ennek a oenzhez! — csattant fel Jan­kowska. — Csak éppen azok erősebbek, és élteitek volna ell­epj/ napon belül a névsor az Intelligence Service birtokába jut. Blake éppen a találkozóra készült. Láttam, hogy két pél­dányban készítette el a név­sort. Az egyiket át kellett ad­nia, a másikat valószínűleg meg akarta tartani. Fölajánlot­tam neki, hogy adja el a máso­latot. Nevetni kezdett. Erre megfenyegettem, mondván, hogy életét teszi kockára. Meg­ütött. Agyonlőttem, és Blake helyett én mentem el a találko­zóra, Azt mondtam, hogy me­rényletet kíséreltek meg elle­ne, és hogy valószínűleg a szovjet felderítő szolgálat keze van a dologban, és hogy a se­besüli Biafrt engem bízott meg a névsor átadásával. magyar népdalok csendültek fed színházunk­ban, melyekhez Kodály alkotott remekbe ötvö­zött foglalatot, s a dallarhkincs művészi kön­tösbe öltöztetve jutott el ismét hozzánk. A »Hej, két tikom ...« Kodály Somogyi gyűjté­séből való, s a »Tiszán innen...« dallamokat Somogy határán, Tolnában lelte meg Bartók. De Háry nemcsak azért áll közel hozzánk, mert szükebb hazánk is helyt .kapott kaland­jaiban, dalaiban. Garay költeményének esz­mei magvát á muzsika szárnyalása még csak jobban kibontotta, s a magyar paraszt álmait örökíti meg a magyarság erejéről, lovagias­ságáról, a hazai föld iránti szeretekéről. Mint Kodály Zoltán mondja: Háry ». ..az elpusz­títhatatlan, örök magyar optimizmus kifeje­zője«; s a mi világunkban lehet-e szebb, ne­mesebb művészi tett, mint egy paraszti hős valóságjövendölő álmait nép ajkán születő dallamokkal átszőve plántálni a szívekbe? Ügy éreztük, ez a gondolat vezérelte. szín­házunk művészgárdáját is. Sallós Gábor ren­dezése megteremtette a mese légkörét, hangu­latát, s a stílusegységre törekvés végtelenül egyszerű, mégis sziporkázóan ötletes megol­dásokkal párosult. Elég, ha az előjáték moz­dulatlanságba merevedett alakjainak fest- ményszerü beállítására gondolunk, melyből a diák tüsszentésére elevenedik meg a mese, vagy később Napoleon bevonulására, melyet távlatokat érzékeltetve rendkívül ötletesen, bábuval oldott meg a rendező. Megkapó a ha­rangjáték zenéjére komponált figurális meg­oldás, ha kivitelezésében nem tökéletes is; és derűs, ötletes Háry franciák elleni csatározá­sa. (Nagyobb sereggel még jobb lehetne.) El­sősorban a rendező érdeme, hogy valódi, me­sebeli figurákat teremtett, akiknek hinni tu­dunk, s akik nemcsak éneklik, hanem érzik és élik is a nép dalát. A határozott rendezés túlzásoktól mentes, kiegyensúlyozott játékot eredményezett. A zenei részek és a játék közti összhang azonban meg nem teljes. Nem egy­ezer tehetetlenek a szereplők, miközben köz- zenét játszik a zenekar, vagy <a két versszak közötti muzsikál kéne játékkal is kitölteni. Az [első kaland vontatott egy kissé, később már [szép, pergő elő.idást láthatunk. A kiegészített zenekar — Várkonyi Sándor vezetésével — igen elmélyülten készülhetett iaz előadásra: Kodály mesteri muzsikája hi­vatottak hangszerén csendült. A bevezető ze- ' ne szenvedélyes vágyódása, a harangjáték, az intermezzo szinte kifogástalan, s a népdalok mögött szerényen, mégis csillogóan húzódik meg a zenekar. Minden szólam él, s bár keve- iselljük a három prímhegedűt, a zenekar álta­lában egységes, kiforrott. A fafúvók, különö­sen az I. klarinét és a fuvola szólói szépek, stílusosak. A rezek között azonban még nincs meg a teljes összhang. A népi együttes kóru­sa ezúttal ragyogóan kapcsolódott az együt­teshez. A kórusreszek kidolgozottak (Kanyar József munkája). A tábortűz férfikara, a IV. kaland nyitó és záró kórusa, valamint a gyer­mekkar friss csengésű Ábécé-dala emlékeze­tes. A művészek is szívvel, szeretettel nyúltak Kodály remekéhez. Háry — Krémer József — valódi népi figura. Talán egy kicsit túlságo­san is egyszerű, lehetne lelkesebb, álmodo- zóbb. Magabiztos, de nem szertelen, ízes ma­gyar parasztlegényt állít elénk. Nagy gonddal megformált karakteréből dalai sem zökken­tik iá, lágyan ívelő baritonja szépen érvénye­sül. A kettősök hangszínkülönbség miatt hal­ványabbak. Farkas Anny örzséje élettől duzzadó, sze­relmes parasztlány. Játéka különösen az első kalandban meggyőző. Csupa vidámság Háry közelében, és keserűség gyötri, amikor mát­kája csatába indul. A két nő vetélkedésében megfeledkezik paraszti szerepéről, csak akkor eszmél, amikor durcásan mondja: »Ne csúfól- kodjék, felség.« Dalai szépek, helyenként azonban népszínmű ízű beütéseket érzünk, így a »Hej, két tikom« dalánál is. Népdalt éneklő stílusa nem kiforrott még, néhol magyarnótá­ra emlékeztető. Sikerült, ízes paraszti figurát állított elénk Csorba István is, Marci megszemélyesítője. Szeretetre méltó egyéniség, humora és játéka is igen mértéktartó, kifejező. Egyetlen dalámak kidolgozása még nem tökéletes. Pálfy Aliz Mária Lujza szerepében a tőle megszokott közvetlenséggel, kedves szertelenséggel dur- cáskodik, él, játszik, énekek Madárka-dala nagyon szép. Remete Hédy császárnéja és Komlós Ist­ván Ferenc császára jól sikerült alakítás, csu­pa mese. Remek figura Somogyi Géza Ebe- lasztin lovagja is. Minden idegszálával játsziki gondolatai arcára ülnek, mozdulatai árulko­dók. A kisebb szerepekben különösen W. Vár­konyi Sándor remekbe mkerült Krucifix generálisa, Szabó István Burkus silbákja és Fillár István Napóleonja' emlékezetes. Együd Árpád és Csikvár József táncai szé­pek lennének, az öntevékeny csoport azonban — kevés próba lévén — nem tudott beillesz­kedni az együttesbe. Így is kár függönyt enged* ni az Intermezzo tánckompozíciójára, a kö­zönség joggal várja a folytatást. A táncok ki­dolgozatlanok még. A második táncban tel­jesen felbomlik az egység: a tánc, a kórus, a zenekar is külön él,, és szétesik a különben nagyon szépen elképzelt kompozíció. Rajkay György díszletei jól illeszkednek a meséhez, stílusosak. Mégis vitatható: a fe­kete körfüggöny vagy a felhős horizont ten­né-e megkapóbbá a környezetet. A körfüg­göny modern és egyszerűbb, amaz pedig me- seszerűbb lenne. Gárdonyi János maszkjai, parókái jók. Csupán Háry elő- és utójátékbeli arcát tartjuk túl fiatalnak. Úgy érezzük: a Háry-előadás gyarapitottg azoknak a műveknek a számát, melyekre szí­vesen és büszkén emlékezhet a kaposvári színház és közönsége. Jávori Béla Mérlegen a kötéséi tanács munkája (Tudósítónktól.) A Siófok Járási Tanács V. B. ülést tartott Kötésén. Első napirendi pontként a községi v. b. irányító, ellenőrző munkáját, valamint a gazdasági és kultu­rális téren elvégzett feladato­kat tárgyalták. A beszámoló részletesen foglalkozott a ter­rmelőszövetkezet őszi mezögaz- — Ezek szerint az InteUigen ^dasági munkájával. A tsz meg- ce Service mégiscsak rendelke Vgérte, hogy a vetéseket októ- -Hí- n niirsnmi7? íber 31-ig, a betakarítást no­k a ne sorral. fvember 10-ig befejezi. A kuko­— Folytatjuk — cica törését 95 százalékban vé­gezték el ez ideig, és 35 vagon kukoricát tároltak. Megállapították, hogy az el­múlt télen fellendült a kultu­rális élet a községben. A KISZ, a földművesszövetkezet, és , a tűzoltótestület öntevékeny kul- túrgárdája több előadást tar­tott. Az úttörőmozgalom is jól működik. Nagy Antal, a járási. pártbi­zottság titkára hozzászólásában méltatta Mikéi Vilmos községi v. b.~elnök és Horváth József v, b.-titkár munkáját. Rámuta­tott arra is, hogy a politikai nevelőmunka még nem kielégí­tő a faluban. Virovecz József járási v. b.- elnök azt javasolta, hogy a jö­vőben a tanácstagokat jobban vonják be a feladatok végre­hajtásába, és ,az állandó bi­zottságok munkáját is segíteni kell. Hangsúlyozta, hogy a ter­melőszövetkezetben most min­den munkaerőt az őszi vetésre és betakarításra kell összpon­tosítani.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom