Somogyi Néplap, 1959. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-02 / 205. szám

Szerda, 1959. szeptember 2.

2

SOMOGYI NÉPLAP

(Folytatás az 1. oldalról.)

nép ugyanúgy, mint a szovjet nép, minden más nép, békét akar.

Nemcsak az amerikai munkásosztály és a farmerek, hanem az amerikai üzletemberek és értelmiségiek széles rétegei sem osztják a militaristáknak, a hidegháború és az erőpolitika szószólóinak nézeteit. Csak ez utóbbiak félnek, ha friss szelek kezdenek fújdo- gálni és e szelek eloszlathatják a nemzetközi feszültség felhőit, félnek, hogy csökken a fegyverkezés és így kevesebb előnyös fegyvergyártási megrendeléshez jutnak. Nem mutatkozott-e meg ez a félelem a tőzsdei részvények árfolyamán, amikor napvilágot látott a hír, hogy a szovjet kormányfő és Eisenhower amerikai elnök kölcsönösén látogatást tesz egymás országában?

, Nixon mélységesen téved a szovjet kormányról és a szovjet . népről alkptott nézeteiben. Nem ismeri népünket- A Szovjetunióban tett látogatása idején barátságosan, tisztelettel fogadták, mint olyan ország képviselőjét, amellyel a Szovjetunió jó kapcsolatokat kíván. Ez egyáltalán néha azt jelenti, hogy országunkban bárki is osztja Nixon politikai nézeteit.

■ A szovjet emberek megszokták, hogy tisztelettel fogadják kormányuk vendégéit. így is jártak el mindenütt, abban a reményben, hogy az ilyen látogatások növelik a lehetőségeit a jobb, kölcsönös megértésre, a feszültség enyhülésére, a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti béke biztosítására.

. Nálunk a nép és a kormány között nincs és nem is lehet eltérés sem ebben, sem más kérdésekben. Túlzás nélkül elmondhatjuk,

, hogy nálunk a nép, a legtökéletesebben egyetért a kormány és á kommunista párt szoros egységével. Ne is keressen senki szakadékot a nép és a szovjet kormány között, mert ez hiábavaló fáiadság lenne! (Viharos taps.)

A napokban olvastam azt a beszédet, amelyet Nixon amerikai alelnök az amerikai légió kongresszusán mondott. Olyan lei jelentések hangzottak el a felszólalásban á Szovjetunióról, amelyeket nem lehet válasz nélkül hagyni. Amikor Nixon itt yolt a Szovjetunióban, én nyíltan megmondtam neki, hogy a szovjet emberek nem ismernek rá a régi Ni- xonra. Mi Maccarthy követőjeként ismertük őt. Beszédeiben viszont jelek mutatkoztak arra, hogy helyesen látja a mai helyzetet és a kialakult helyzetből kivezető út lehetőségeit. Moszkvai beszélgetéseink során szintén ilyen józan nézetekről tett tanúságot Nixon. Még is' mondtam néki, hogy jelenlegi álláspontja sokban egyezik azzal, amit mi magunk mondottunk a nemzetközi feszültség enyhítésének szükségességéről.

Ilyennek ismertük Nixorl Moszkvában. Ámde mi történt elutazása után? Most Nixon úr szinte mentegetőzik a Szovjetunióban tett kijelentéseiért, -a reakciós maccarthysták szabványos nyelvén szól, azokat az elcsépelt frázisokat ismételgeti, hogy »kommunista uralom veszélye lebeg a világ minden népe felett«.

Azt hisszük, nem lehet feltámasztani a maccarthyzmus szellemét, ha őszintén törekszünk a feszültség enyhítésére, a szovjet—amerikai kapcsolatok javítására. Nixon azonban — a jelek szerint — másképpen gondolkozik. Szóbanforgó beszédében azt mondta, hogy »a kommunista párt az Egyesült Államokban a világ ösz- szes kommunista pártjaihoz hasonlóan Moszkvából kapja az irányítást és Moszkva ellenőrzése alatt áll; mint a múltban, úgy a jövőben is kémkedéssel és felforgató1 tevékenységgel fog foglalkozni, hogy a kommunista kormányok érdekeit szolgálja mindenütt, ahol ezek összeütköznek az Egyesült Államok vagy más szabad országok érdekei.................................................... f

N

. Sz. Hruscsov vesenszhojol beszéde

Ezek régi, elcsépelt koholmányok, amelyeknek célja a tapasztalatlan emberek megfélemlítése, a Szovjetunió elleni uszítása.

Milyen adatai vannak Nixon úrnak erre vonatkozólag? Semmilyenek, mert ilyen adatok nincsenek és nem is lehetnek. Jobb lenne, ha többé nem kerülne sor ilyen kijelentésekre. Ezek csak a hidegháború, a nemzetközi feszültség fenntartására valók.

Foglalkoznunk kell még egy állítással, amelyet sok nyugati politikus szintén gyakran ismételget. A kapitalista államokról szólva e politikusok «•szabad világnák«, »szabad társadalmaknak« nevezik ezeket az országokat, a többi országot pedig, ahol más az életforma, a jelek szerint a »nem szabad világhoz« sorolják. Az ilyen állításoknak az a céljuk, hogy félrevezessék a tömegeket. Az élet azonban leleplezi e kijelentések hamis voltát és teljes tarthatatlanságát.

Emberek százmilliói vannak azon a véleményen, hogy a szocialista életforma felel meg leginkább a népek alapvető érdekeinek és így ez az életforma a leginkább szabad. E milliókat senki sem tudia meggyőzni az ellenkezőről.

(Taps.)

Egyes urak úgy látszik Spanyolországot is az úgynevezett szabad világhoz sorolják. Viszont ismeretes, hogy Spanyol- ország jelenlegi kormányzói úgy szerezték meg a hatalmat, hogy fellázadtak a demokratikus úton megválasztott törvényes köztársasági kormány ellen. Kegyetlen diktatúrát vezettek be, hatalmukat hullahegyek és a spanyol népnek a fasiszták által ontott vére jellemzi. Most pedig Franco az Egyesült Államok szövetségesei közé számít. Spanyolország béklyókban sínylődik. A nép mukkanást sem tehet saját akaratából. Hol itt a szabadság?

Más országokban, — nem Js egyben — szintén találhatunk kormányokat, amelyek lábbal tiporják a népek jogait, kegyetlen diktatúrával tartják fenn hatalmukat.

Nem akarok idézni példákat, jóllehet sokat tudnék. Ha ez a »szabad világ«, akkor mi a »nem szabad világ«? Talán ott a »szabad világ«, ahol gyarmatosítók uralkodnak, elnyomják az emberi szabadsá,- got és a demokráciának még hírmondója sincs?

Nem, a népek nem így értelmezik a szabadságot.

A népek ott látják a szabadságot. ahol a kormányok a munka embereiből állnak, elszámolással tartoznak a népnek, a nép érdekeit szolgálják, nincs kizsákmányolás és a népek nem szavakban, hanem ténylegesen ural sorsuknak.

Ha a szocialista országokban kialakult helyzetről beszélünk, akkor elmondhatjuk, hogy éppen ezeknek a népei rendelkeznek az igazi szabadsággal és demokráciával. Minden országnak megvan az alkotmánya, a nép megválasztja képviselőit, képviselőtestületeit. A kormányok beszámolnak a nép parlamentje előtt, a nép előtt. A szocialista országok politikájukban a nép életbevágó érdekeiből indulnak ki. Tényleges szabadságot, tényleges törvény előtti egyenlőséget biztosítanak minden állampolgárnak, szakadatlanul növelik miijden dolgozó jólétét. Ezekben az országokban nincsenek kizsákmányolok és kizsákmányoltak, mert minden termelőeszköz a népé. Mi lehet magasabb, emberibb, szabadabb, mint a szocialista rendszer? (Hosszan tartó taps.)

Nem tartunk igényt arra, hogy a kapitalista hatalmak államférfiai ugyanígy gondolkodjanak. Jobb számolni azzal, hogy különböző a felfogásunk a szabadságról. Ha szabadjára engedjük az érzelmünket — és az ilyen kérdésekben mutatkozó nézeteltéréseket felfújjuk, még hozzá állami szinten —, akkor csak a nézeteltérések szítása, a népek egymás ellen uszítása származik belőle.

Mi szilárdan tartjuk magunkat a békés együttélés elveihez. Ezt mondjuk: ne avatkozzunk egymás bel- ügyeibe. Ne akarjuk fegyveres erővel megoldani az ideológiai ellentéteket és más vitás kérdéseket.

Ha ezen az alapon megegyezünk, akkor könnyen megtaláljuk a közös nyelvet a helyzetet bonyolító és az új háború veszélyét magában rejtő vitás kérdésekben is. Ebben az esetben meg tudunk egyezni a leszerelésrő’, a nukleáris fegyverek eltiltásáról, és az egész világot aggasztó többi kérdésről is. Ekkor biztosítva lesznek azok a feltételek is, amelyek kiküszöbölik a háborút a társadalom életéből.

Pártunknak és Központi Bizottságának, a szovjet kormánynak szilárd meggyőződése, hogy elérkeztünk annak az időszaknak a küszöbére, amikor ez valóra válik. A Szovjetunió minden újabb sikere, a szocialista országok sikerei közelebb hozzák ezt az időt. A békés együttélés gondolata diadalmaskodni fog.

Azt a kérdést, hol milyen rendszer legyen, kapitalista, vagy szocialista, mi legyen Amerikában, Franciaországban, Angliában, oldják meg maguk az amerikaiak, a franciák, az angolok. Ez az ő bel- ügyük és ninos szándékunkban rájuk kényeszrí- teni saját életformánkat.

Valamennyiünknek és elsősorban a szovjet és az amerikai államférfiaknak, mint a legerősebb hatalmak államfér- fiainak mindent el kell követniük, hogy véget vessünk a hidegháborúnak, a fegyverkezési versenynek, az erőpoliti- klának, amellyel már torkig van az Egyesült Államok és- minden más ország lakosságának többsége. A pillanat felelősségét megértő államférfiak kötelessége, hogy ne tegyenek semmi olyant, ami rontja és újból izzóvá teszi a légkört. A józan ész, ne pedig az érzelmek vezessenek bennünket tovább a tárgyalásokra, a kölcsönösen elfogadható megoldások 'keresésére, a feszültség enyhítésére.

A kommunizmus megvédte jogát az élethez. A történelem bizonyítja, hogy teljesen reménytelen ágyukkal és atombombákkal fellépni a kommunizmus ellen. Ha a nyugati politikusok úgy vélik, hogy az ő filozófiájuk életképes — bizonyítsák be tettekkel.

Mi senkire sem akarjuk erőszakkal rákényszeríteni filozófiánkat, életformánkat. Békés együttélést javasolunk: versenyezzünk a népek jólétének emelésében. Az az ideológia győz, amely jobb, szabadabb életet, magasabb életszínvonalat ad a népnek, a legjobb feltételeket nyújtja a nép igényeinek kielégítéséhez.

Ha a kapitalista országok politikusai annyira biztosak saját filozófiájuk és életformájuk fölényében, fogadják el a kihívást a békés versenyre. Az Egyesült Államok igen magas színvonalat ért el a gazdasági fejlődésben. Az egy lakosra eső termelése jelenleg a legnagyobb. Ilyen körülmények között hívjuk mi ki az Egyesült Államokat békés versenyre. Méltó partnerek akarunk lenni ebben a versenyben. Mutassa meg az idő, a történelem, hogy melyik jobb. Csak aki nem bízik nézetei helyességében, nem hisz saját rendszerében, az nem fogadja el kihívásunkat a békés versenyre. így tehát mi békét ajánlunk, azok viszont, akik a hidegháború hívei, a helyzet kiéleződése felé akarnak sodorni, a fegyverkezési verseny folytatására akarnak kényszeríteni bennünket.

Mi teljes leszerelést kívánunk, a hidegháború megszüntetését, tartós béke biztosítását akarjuk minden nép számára. (Taps.) Tanulmányoztam Eisenhower amerikai elnök augusztus 25—i sajtóértekezletén tett nyilatkozatát. *

Bennünket teljesen kielégít az amerikai elnöknek a sajtóértekezleten felolvasott nyilatkozata. Á nyilatkozat azt

mutatja, hogy Eisenhower hajlandó közreműködni az államok közötti feszültség kiküszöböléséhez. Ebben jó alapot látunk az elnökkel folytatandó gyümölcsöző eszmecserére. Mi osztjuk az elnök aggodalmait amiatt, hogy sok nemzetközi probléma megoldatlan.

Nagy jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy Eisenhower készségét nyilvánította »reális tárgyalásokra a Szovjetunióval egy ésszerű és kölcsönösen szavatolt egyetemes leszerelési tervről, vagy a különleges fegyverfajtákat felölelő leszerelési tervről, a megosztott Németországgal összefüggő problémák tényleges rendezésének megkezdésére és a világon fennálló feszültség enyhülésének egyéb úton-módon való elősegítésére«.

Különösen jőlesik ezt hangsúlyoznom, mert úgy vélem, hogy a fenti nyilatkozat mély megfontolás eredménye volt és azok a gondolatok hatják át, amelyek a sajtóértekezletre készülve alakultak ki az elnökben. Vagyis az elnök megértette, hogy ma a fő dolog a világ békéjének biztosítása. Ebben véleményünk nem tér el az elnökétől és én őszintén üdvözlöm nyilatkozatát.

Sajnos, meg kell jegyeznem, hogy az újságírók kérdéseire válaszolva az amerikai elnök bizonyos mértékben megismételt egyes hidegháborús szellemű kifejezéseket. Szeretném azt hinni, hogy ebben az esetben csak korábbi előítéletek jutottak felszínre.

A legjobb szándékokkal utazunk az Egyesült Államokba. Augusztus 5-i moszkvai sajtó- értekezletemen már beszéltem erről. Mindent $1 akarunk követni, hogy megszüntessük a hidegháborút, és enyhítsük a nemzetközi feszültséget, megteremtsük a nyugodt, békés élet feltételeit. A békés együttélés és idegen államok területén kilövésre készen álló rakéták nem fémek meg egymással.

Ezért ml hajlandók vagyunk a fegyverzet csökkentésére, hajlandók vagyunk visszavonni csapatainkat saját határaink mögé a Német Demokratikus Köztársaságból, Lengyelországból, Magyarországról, ha a nyugati hatalmak ugyanígy hajlandónak mutatkoznak csapataik kivonására más államok területéről.

Ha nyugati partnereink még

nem készek arra, hogy egyszerre kivonják csapataikat, egyezzünk meg a csapatok fokozatos kivonásáról. Hajlandók vagyunk elfogadni mindennemű hatékony ellenőrzést a .fegyverzet csökkentése és a csapatok kivonása fölött, ha a nyugati hatalmak hasonlóképpen járnak el és beleegyeznek az atlanti támaszpontok megszüntetésébe. Ha azonban ellenőrzést akarnak ránk kényszeríteni és nálurfk mindenütt ellenőröket akarnak állítani, s ugyanakkor a hazánk körül fekvő atlanti támaszpontokat fenn akarják tartani, akkor nem leszerelésről, hanem ultimátumról van szó. Ez tulajdonképpen kísérlet, hogy egyoldalú feltételeket kényszerítsenek ránk, amelyek csupán azoknak előnyösek, akik ilyesmivel próbálkoznak. Ellenőröket akarnak küldeni gyárainkba és üzemeinkbe, s ugyanakkor körülvenni országunkat támaszpontokkal és maguk akarják megválasztani a támadás időpontját. — Lehet, hogy nem követnek ilyen célokat, de mi, sajnos, nem gondolkodhatunk másképp, ha ilyen feltételeket ajánlanak nekünk.

Mi természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy a Szovjetunió és az Égi mdk között nem kevés a nézeteltérés. Nem is tagadjuk ezt.

A kérdés azonban most irr áll: hagyjuk-e még továbbra is ezeket a nézet- eltéréseket, ne akadályozzuk esetleges kiéleződésüket, vagy pedig keressük a módot megszüntetésükre? A Szovjetunió hajlandó keresni a kölcsönösen elfogadható megegyezést a legélesebb nemzetközi problémákban.

Ha azonban valaki olyan ábrándokban ringatja magát, hogy állami pozícióink feladására, elveinkről való lemondásra is hajlandók vagyunk, ilyen egyezményeket kötni, az erősen téved.

A vitás kérdéseket csak az összes érjntett államok érdekeinek figyelembevételével lehet és szabad megoldani.

Elsősorban meg kell oldani a

legégetőbb kérdéseket, amelyek rendezetlensége akadályozza az egészséges nemzetközi légkör kialakulását.

Ilyen kérdések közé soroljuk mindenek előtt a német békeszerződés megkötését,

mert ez normális helyzetet teremtene Európában, eltüntetné a sorompókat a két német állam között és megszüntetné Nyugat-Beirlinben a megszállási rendszer maradványait.

Nyugaton igen sokan vannak olyanok, akik — kezdve a NATO-országok magasrangú államférfiain és végezve a kisebb beosztású személyiségeken — egyfelől azt mondják, hogy békére törekednek, a jég felolvasztását kívánják, ugyanakkor kijelentik, hogy »megvédik Berlin lakosságának szabadságát és jólétét«. Ezt például az amerikai és a bonni kormányfő tárgyalásairól kiadott közlemény, is hangsúlyozza. E közlemény kijelenti, hogy Eisenhower elnök megerősítette »az Egyesült Államok és szövetségeséinek azt az ígéretét, hogy megvédik a berlini lakosság szabadságát és jólétét.«

Mi, a magunk részéről szintén ezt akarjuk. A Szovjetunió javasolta, hogy nyilvánítsák Nyugat-Berlint szabad várossá.

Mi hajlandók vagyunk közreműködni abban, hogy

e szabad városnak biztosítva legyen szabadsága, jóléte, függetlensége, ne érje sérelem a lakosság kialakult életviszonyait, a lakosság maga választhassa meg kormányformáját, biztosítva legyen a szabad város kapcsolata a nyugati és keleti országokkal egyaránt és e város fejlődjék, virágozzék.

Ha a nyugati hatalmak színién arra törekednek, hogy_ a berlini lakosság szabadságát és jólétét biztosítsák, ez nem mond ellent a mi céljainknak, sőt megegyezik vein1-'

Párizs így várja Eisenhowert

Párizs (MTI). Eisenhower elnök szerdán délelőtt érkezik Párizsba. Le Bourget repülőterén az elnöki repülőgép leszállása előtt és után fél óráig szünetel a polgári légi forgalom, a fővárosba vezető útvonalakon pedig a közúti forgalmat állítják meg az amerikai elnök gépkocsi-karavánja áthaladásának ideiére. A francia hatóságok mindent elkövetnek, hogy Párizs a lehető legszí- vfeyesebben fogadja Eisenhowert. Az állami hivatalokban, üzemekben például szerdán délután korábban hagyják abba a munkákat, hogy hat órakor, amikor de Gaulle tábornok és amerikai vendége végigvonul a Champs Elyséen, minél nagyobb legyen a tömeg. A postán 125 frank reklám-díjszabás ellenében veszik fel az »Eisenhower elnök, Párizs« címzésű táviratokat, ha a magas vendéget a párizsi polgár tíz szóban köszönteni akarja..:

v A hivatalos csinnadratta nem tudja azonban leplezni a francia kormánykörök nyugtalan izgalmát a de Gaulle—Eisenhower találkozó előtt, sőt csak még inkább kilátszik a lóláb:

a hivatalos propaganda azért igyekszik mindenáron baráti hangulatot teremteni a találkozó idejére, hogy ezzel befolyásolja Eisenhowert.

A francia pőlgári sajtó nem titkolt idegességgel ír arról, hogy az amerikai—angol tanácskozások középpontjában ott volt az az algériai kérdés is, és de Gaulle követelései ugyancsak fontos helyet foglaltak el Eisenhower és Mac- mi'lan négyszemközti megbeszélésein.

A Monde azt állítja hogv most már a bizalom lé ’ ben kerül sor a francia és az

amerikai elnök találkozójára, de állítását kevéssé támasztja alá az, hogy kénytelen elismerni: rövid idővel ezelőtt még igen keserű volt a hangulat a párizsi Elysée-palotá- ban és a Quai d. Orsay-n. A polgári lap megállapítja, hogy sem a köztársasági elnöki palotában, sem a külügyminisz-. tóriumban nem fogadták valami jól a Hruscsov—Eisenhower-tatálkozó hírét.

Amíg a polgári sajtó továbbra is berzenkedik a szovjet—amerikai »csúcs- találkozó miatt, a francia dolgozók szemmel látható bizakodással tekintenek Hruscsov amerikai útja és Eisenhower szovjetunióbeli látogatása elé.

A békevágyó francia milliók gondolkodásának adott hangot legutóbbi nyilatkozatában a francia békemozgalom. A nyilatkozat üdvözli Eisenhower és Hruscsov küszöbön álló megbeszélését, majd rámutat, hogy a világ két legnagyobb hatalma kormány főj ének találkozója megnyithatja az utat a békés együttélés, a világ minden országának együttműködése felé. A francia békémozga- lom kifejezést ad annak a kívánságának, hogy e találkozó csúcsértekezlet előjátéka legyen. A francia kormánynak külön is hozzá kell járulnia a legfelső szinten összeülő értekezlet létrehozásához.

Eisenhower és Macmillan interjúja az angol televízióban

London (MTI). Mint már jelentettük, Eisenhower elnök és Macmillan miniszterelnök hétfőn este húszperces közös interjút adott az angol televíziónak.

A Reuter és az AP az interjút ismertetve arról számol be, hogy a két államférfi elsősorban az angol—amerikai kapcsolatok kérdésével foglalkozott.

Eisenhower hangoztatta, hogy a két ország kapcsolatai »sohasem voltak jobbak és szilárdabbak, mint ma«.

A beszélgetés ezután általában a nemzetközi helyzet és különösen a tervezett csúcstalálkozó kérdéseire terelődött.

Mindkét államférfi hangoztatta, hogy »olyan időket élünk, amelyek parancsoló szükségességgé teszik a békét-«. Eisenhower megjegyezte: »A népek olyan erősen akarják a békét, hogy a kor-!

mányok jobban teszik, ha nem állnak útjukba«.

Az angol miniszterelnök hangoztatta, hogy véleménye szerint Eisenhower nyugat-európai körútja és közeli találkozója Hruscsov miniszterelnökkel igen jó hozzájárulás a békéhez. »Meggyőződésem, hogy a Hruscsov—Eisenhower találkozó egyengetheti a csúcs- értekezlethez vivő utat. Sohasem tagadtam — tette hozzá Macmillan —, hogy csúcsértekezletet akarok«.

Eisenhower hangoztatta, hogy »mind nyugat-európai tanácskozásainak, mind a szovjet miniszterelnökkel esedékes találkozójának hátterében a béke parancsoló szükségessége áll«.

Eisenhower végül az úgynevezett gazdaságilag elmaradott országok megsegítésének szükségességéről beszélt.