Somogyi Néplap, 1959. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-06 / 209. szám
SOMOGYI NÉPLAP 7 Vasárnap, 1959. szeptember S, „&Uit ház vá a muzsikasza ... Az Állami Népi Együttes műsoráról AMIKOR HAZAFELÉ MENTEM SZÓTLANUL, végigéltem az élményt, és másnap újra és újra. Egy kivételes képességű együttes fáklyával gyújtott lángot szivünkben, s a nép igaz, őszinte mulatozó kedvét, optimizmusát és tragédiájának egy megrázó emlékét élesztette fel, Jó volt megdobbantani szívünket, mert könnyen feledünk, s lassan mintha kiveszne belőlünk az elödók tettrekészsége, tántoríthatatlan jelleme. Dalban, táncban, zenében könnyebb feloldódni, s jó, ha néha érzelmeink húrjain pengetik az igaz ügy szolgálatát . •. Ezzel voltaképpen elmondtam mindent az együttes műsoráról. Mégis többet kell mondanom. De azt hiszem, senki sem ült a nézőtéren, aki csalódottan távozott, akit nem üdített, gyönyörködtetett a Drágszéli tánc, a Kalocsa környéki Háromugrós, a Csenki feldolgozásában elhangzó népdalok, a tüzes, életteli Kunsági verbunk, a sokszor látott és mégis miniig új Ecseri lakodalmas, akit ntm rendített meg Latmka és társainak drámája molyét a táncművészet nyelvére átköltve oly nagyszerűen ' 'csőit az együttes. És éppen ezért ne vegye senki zoko a inkább a műsor második részére emlékezem. A téma nagyon köze! áll hozzánk- évfordulót ünnepiünk, s a műsor magva itt játszódik a nádasdi erdőszélen, a »-Kaposi megyeháza« közelében, »'Somogyország« szívében. Egy jól sikerült, tartalmában és zenéjében, hatásában is 'enyűgöző kóruskompozíció nyitotta meg ez emlékezést: Karai Forradalmi képek című műve. A szerző rendkívül szerencsésen ötvözte eggyé a népdal és a tömegdal motívumait, s lelkesítő, ahogy a dallamokon át áttör a forradalmi dal hangsora. — Az előadás — az együttes hírnevéhez méltóan — kifogástalan, elismerést érdemlő. Gyönyörű altján Vereczkei Mária érzésekkel teli előadásban tolmácsolta Hamburger Latinka-balladáját, s aztán megszólalt a négyrészes táncdráma bevezető zenéje, hogy bemutassa 1919 hőseinek utolsó perceitMUNKASTÉMA A MOZDULATMÜVÉSZETBEN!’ önmagában is óriási dolog. Éh Gulyás zenéjével is nagyszerűen találta meg az alaphangot, mely egy rothadt társadalmi rend összes bűnét, embertelenségét, brutalitását körvonalazza. Harc dúl a színpadon, fegyveres árnyak lövöldöznek, s -„tán becsukódik a börtön vaskapuja. Négy kommunista- az ítéletet. Szavakkal nem lehetne jobban kifejezni a ben dúló viharokat, mint ahogy azt az együttes tán- „„„1 teszik. A foglyok elcsigázottak, s Latinka óriássá nő az állhatatosságban, rendíthetetlenségben, és még ott is lelkesít, talpra állítja a fáradtakat. Szinte nem tudom leírni a börtön jelenet magával ragadó drámaiságát: az erőt, elszántságot -kifejező dobbantó lépéseket, a »szuronyt szegezz« mozdulatokat, a gránátdobás tökéletes megjelenítését s a táncosok arcát, mely vérzik, küzd éy eltorzul, megnyugszik és elhorkan ismét a mélyen dúló érzelmek hatására... Változik a szín, és milyen kifejezők Gulyás disszonanciái íeslett nőcskék és a Prónay-pribékek undort keltő nyalako- iasához! Bort, pénzt ajánl a hóhér Latinka árulásáért, s a mozdulat, mellyel visszautasítja, feledhetetlen. .Aztán visszatérnek az erő és hatalom motívumai, a dobbantó lépések. De most már az új rend képviselői, a néphadsereg tisztje, a munkásőr, a rendőr táncában’fejeződik ki: a jó mindenkor győzedelmeskedik a gonosz felett, a munkásosztály megvívta csatáját. •. Csak dúsította az eszmei mondanivalót Farkas—Petőfi: Föltámadott a tenger című kórusrnűve, mely szinte szárnyakat adott a kitűnő képességű kórus előadásában. ÉS VÉGÜL MIT IS ÍRHATNÉK AZ EGYÜTTESRŐL, mely bejárta már a fél világot, s képességei közismertek, ozerencsére jobban megválogatta műsorszámait, mint — hallottuk — vidéken, s a táncok kidolgozásáról, az énekkar és enekar képességeiről csak jót mondhatok. Azt hiszem, sokak kívánságét fejezem ki azzal, hogy . eprezentatív együttesünket gyakrabban szeretnénk látni, isz az élmény, amit szereztek sokáig emlékeztetni fog. WC23 FÉNYKÉPEZŐGÉPPEL 3 ©Ce/é Czlő o áklúbcui SzáJIudakolosszus a fürdőhely központjában. Csehszlovákia — ha nem tartanék a helytelen értelmezéstől, azt mondanám — a betegek hazája. A Magas-Tátra tüdőbetegek gyógyítóhelye, s az ország másik leiében fürdőhelyek sora váija, csalogatja a gyógyulni vágyó emberelőét. Karlovy Vary, Marianske Láz né, Franttskovy Lázné forrásai messze földön híresek. S e települések teli szebbnél szebb szállodákkal, palotákkal, penziókkal. Nem túlzás azt mondani: mesébe illő építészeti remekművek koronázzák a természeti szépségekben is gazdag tájat. Marianske Lázné kiesi és patináéi Parkja, virággríl teli utjai magávalragadók, s az utcán Oplatkyt (krémmel töltött ostya) rágcsálnak a gondtalanul sétáló emberek. Tratn- tlskovy lázné meg egyenesen parke áros. ónásfák lombjai alól bukkannak elő az üdülők, * az egyetlen, hatalmas parkban hófehér hattyúk úszkálnak a tavon. Huszonnégy szénsavas forrása van, s láttam állomásra induló embe- -reket: arcuk ragyogott a boldogságtól Jávori Béla A Marianske Lázné-i Promenád. E klasszikus oszlopsor alatt buzog a forrás, Hattyúk a Frantlskovy Lázné-1 tavon, a haragudjon«. És tovább kaca- rátztak. Aklcor én helyet cseréltem a gyerekkel, és hazáig nem szóltam semmit. Fájt az uram nevetése. Feltámadt bennem a gyanú, talán ő is más, mint otthon? Nem egyforma talán minden férfi?... Most ■már tudom, nem lett volna szabad gondot csinálni ebből, ez is egy láncszem lett a folyamatban, de hát ilven az ember, mit csináljak, mondja? Most már csendesebb volt a beszéde. Időnként megállt, né- hri elöntötte szemét a könny, de azért beszélt tovább. — Mint jó cimborák] elhatározták. búcsúestet tartavak. Engem valósággal erőszakkal vittek el, talán látta. Mari néni. De nem lehetett velük bírni. Mindent Karcsi intézett, a legerősebb- pálinkát itatta az urammal, én meg hiába mondtam, nem szokta, vigyázzon, nem hallgatott iám. Akkor felkért táncain'. Megint tiltakoztam^ de Misi is küldött... Is olt. minden ott veszett el... — FelsóhaHoÜ, napokat lélegzett, mint aki mégegyszar átéli kálváriái'ék. bár utána lan. — Én is ittam már. Az n zene. a tompít tt fé v. az ösz- szesimuló párok látványa feloldott valamit bennem. Karcsi égy darabig eltartott magától, aztán foko-atosan közeledett kezével a délutáni pontig. Még lánykoromban észrevettem, hogy a mellemre vagyok érzékeny, anyám is figyelmezte- teu, keveset is jártam táncolni miatta. Misivel meg úgyszólván sohasem mentünk sehova. Nem is bántam... Ez azonban mindent megértett. Nem engedett a markából ezután. Ügyesen, simán táncolt, fokozatosan közeledett, aztán távolodott, végül minden teketória nélkül magához húzott... És én... Én összecsuklottam, felolvadtam, már nem is tudtam, merre vagyok. Hosszú számokat játszottak, a szünetek utált mindjárt felkért, és én mint egy alvajáró követtem. Azt mondta, nyitva hagyja az ajtaját, de én jóformán már semmit sem hallottam. Rövidesen fizetett, mentünk, én középen, ők ketten karon- fogtc.k, óbégattak. Mire hazaértünk, már sok mindenen túl voltam, a láz mintha múlóban lett volnof Megszorította g kezem, de én nem adtam vissza. Zsibbadt volt mindenem... Ó, Mária néni. most ne bántson, a-'-ármit hall majd... Azt a percet, ami ezután következett, átkozom, amíg élek... Misi feet fájlalta, egy port kért... Belenyúltam táskámba. A villany alatt álltam, nincs mentségem. Az agyamba villant, van altatóm is. Egymás mellett volt a 1 ét pirula:^ fájdalomcsillapító és a másik, A vér a fejembe szállt. ajkamba haraptam. Wlintha tűz és víz csapott volna egyszerre át testemen... És azt adtam be neki... Az altatót. Nem néztek egymásra. Oly csend lett a szobában, h" — a külvilág zaja rögtön behatolt. Egy hangszóró édeskés dallama a szerelem szépségét dicsérte. Az öregasszony döbbenten suttogott. — Lehetetlen... Ilonka... Mit tett maga?... Ez hihetetlen. — Verne? — bólintott leverten a másik nő, és megint elöntötte szemét a könny. — De még nincs vége... Mari néni, összetörtek, meggyilkoltak engem... Mikor vége volt, olyan undor fogott el, hooil a legszívesebben leugrottam volna az emeletről,. Semmi új nem volt, nem kaptam szívet és becézge- tést, mint Misitől. A gyűlölettől elfúlva hallgattam. Aztán megkérdeztem tőle, hányadik vagyok. Felnevetett: »Mit gondolsz, kicsikém, én azt nem számolom«. így mondta, »kicsikém«, és olyan hangsúllyal, hogy felugrottam, képen vágtam, és gyorsan összekavva magam, bevágtam az ajtót. De rögtön meg is rémültem, valaki meghallja. És így volt. Fél szemmel láttam magát, de áltattam magam, talán nem ismert fel. Lerohantam, ledobtam magam az ágyra, hangosan zokogtam, únn éreztem, megbolondulok,. Azt hiszem, izgalmamban talán kevesebbel adtam Misinek a porból, mert felébredt. Vinasztalni kezdett, úay gondolta, miatta vc-> z egész,. Érti ezt?... őrület volt. Kedveskedett, cirógatott, mint a gyerek, mikor rossz fát lett a tűzre, és bocsánatot kért.. Érti? ö kért bocsánatot... Tőlem!., Zokogtam a kétségbeeséstől, de nem mertem meginondani neki... És magának akart.. Tiltakoztam., Érti?,. Neki tiltakoztamNeki., De aztán megértettem, hogy vissza kell hozzá találnom.. És igazán csak az övé lettem azon az éjjelen,. • Megint könnyezett. Ránézett Mari nénire, könyörögve, mintha az anyja lenne. — Mi vagyok én, Mari néni, mondja, mit érek én még? Állhatok tisztán még önmagam előtt valaha?.. Mondjon vdlamit, még azt is elfogadom, ha azt mondja, rongy vagyok, de azért a férjem belém törölheti a lábát... Vagy mondja, megmondhatom neki? Hogy összetörjem, hogy együtt törjünk össze?,. Az idős asszony már régóta döbbenten ült a széken. Csak ingatta fejét, mint aki nem hisz annak, amit hall. Szomorú volt, s most, hogy tőle vártak választ, felkavarodott benne mindaz a gondolat, amit hoszzú idő óta elraktározott magában a mai fiatalabb nemzedék egyik részéről. — 'Mi vagy, fiam — tegezte most már újra —, mi vagy?.. Égy típus, egy kortünet, mint ahogy mi is azok voltunk valamikor, csak más körülmények között.. Kik vagytok ti, a magadfajták? A mi bajunk, azt hiszem, az volt, hogy hamar, sokat és nehéz munkát vérteztünk, így nem tudtunk élni; a tt bajotok meg, hogy későn szoktok a munkához, de többet éltek. Minden könnyebb számotokra, így több energiátok marad. Szabadabbak vagytok, mint mi, nem kell gátakat átugranotok, hogy valamik legyetek, hogy kifejlődjetek, de éppen gáttalanságatok vezet a gátlástalansághoz. Nem azt kutatjátok, amiért küzdeni kell, hanem amit könnyen elértek, s könnyen elfelejtitek, vagy figyelmen kívül hagyjátok a harcolók érdemeit.. Mi érdekes számotokra? A felszín. Kikerültök az iskolából, és élni akartok, de nem tudjátok, mi az élet. Legtöbbetek az iskolát is csak az íróasztal megszerzéséért, nem valami hivatás gyakoi-lásáért végzi. Bekerültök az irodákba, és nem a munkán töritek a fejeteket, hanem a sikkben, a divatban, az érvényesülésben jártas nőktől vesztek példát. Élni akartok még, ezért hosszú ideig nem mentek férjhez, udvarlókat tartotok, s nem veszitek észre, honv kiégtetek, hogy a férfit szépségre, rangra és érdekre méritek, nem embertársként. Aztán ha mégis arra kerül a sor, azt hiszitek, különbet is rendeltethetett volna számotokra a sors, összeméritek a főnökkel, régi kedveseitekkel, megtűritek mellettetek, mert rá is szükségetek van, mert név nélkül nincs élet. Dolgoztok, szórakoztok — de taposómalomnak éreztek mindent, mert új a számotokra nincs. De nem is lehet! A felszín sohasem adott többet. Csak az élet mély értelmezései Elmerülni az életben, , benne fenni, nem előkelő idegenként utazni benne. Aki könnyedén él, nem él helyesen. Az a leg« könnyebben jut zsákutcákba. Mint te most, bár csak az elején vagy még!,. Jóvá tehe- ted-e... Az élet nincs lezárva csak a sírral.. Hogy mit tehetsz?., — Te még csak élin- dúltál egy úton.. Téged szeretnek, még visszatérhetsz.. Nem folytathatta. Az udvarról egy férfihang Ilonkát szó- longatta. »Bogárkám, gyere már! Elbúcsúzunk a Balatontól.« Misi volt. Az öregasszony odalépett az ablakhoz, kinyitotta a zsalugátert, és leszólt. — Rögtön megy, most fontos beszélnivalónk van.. Tudja, női dolgok. A férfi elmosolyodott. — Ja?,. Na, rendben, várom odalenn.. Az öregasszony elnézte a nyílt arcot, a fényes, fekete hajat, a kicsit kacsázó lábakat. Rokonszenves ember. Mi, nők nem értékeljük az azonnal átlátható férfiakat? — kérdezte magától. Visszafordult, és meghatódott. Az asszony a párnába rejtette arcát, zokogott újra. Gyorsan melléje lépett. — Szülj!,. — szólt neki —, szülj, és élj másoknak, ne csak magadnak... Ez az én tanácsom, kedvesem,. Felegyenesedett. Mit mondhatott volna m.éa? Az élet parancsai egysz°; ~ek Csákvári Janó*
