Somogyi Néplap, 1959. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-03 / 206. szám

SOMOGTI NÉPLAP / s Csütörtök, 1959. szeptember ti Légyesalogató A városi tanács figyelmébe Nem középkori eset. Meg­győződhet róla bárki, ha vesz annyi fáradságot (és főként nem riad vissza a kellemetlen szagtól), és elmegy a Kovács Sebestyén utca 10-be, a Tex­tilművek modern lakóházá­nak udvarára. Ha befogja or­rát, és megközelíti az állító­lagos szemétgyűjtőt, akkor lát­ja, hogy a ház több mint het­ven gyermeke közül az egyik a nemrég kidobott orvosságos üveget nyalogatja, a másik szerteszórt rothadt dinnyén csúszik el, a harmadik éppen a szemétgyűjtő mellé önti a tőle küldött szemetet, a ne­gyedik a szemétdombról fel­röppenő legyek rajait bámul­ja, az ötödik ... Ne folytas­suk! Másfél hónapja nem, vitték el a szemetet ennek a lakó­háznak az udvaráról. Igen furcsa és igen régi ügy ez. Kezdjük ott talán, hooo a be­tonból épített, az udvar sar­kában elhelyezett szeméttá­roló kicsi. Ide hordják a sze­metet a mdsík két textiles ház lakói is. Am éz volna a ki­sebbik baj. A nagyobbik baj az, hogy mivel nem az utcán építették a szeméttárolót, a Köztisztasági Vállalat hébe- hóba, de legtöbbször^csak hó­napok elmúltával tisztíttatja. Ez a középkori állapot, úgy látszik, hat a lakókra is, s ma már nemcsak mellé öntözik a szemetet a tárolónak, hanem gyakran, főleg télen el sem viszik eddig, hanem kiborít ják azt a ház végében lakók ablaka alatt. Tavasszal aztán szedhetik sátorfájukat a kö­zelben lakók, ha nem akar­nak mégundorodni vagy be- téggé válni. Mit tett a három házfel­ügyelő a rend megteremté­séért? Semmit! Mit a KIK hazkezelősége? Annyit, hogy a három textiles házfelügye­lő közül az egyik helyére sa- . ját házfelügyelőt akart tele­píteni. Ezt persze megakad í- lyozták. Négy ev huzavonája után sikerült annyit »elérni«, hogy most már másfél hóna­pig is ott reked a szemét ki­teregetve a legyek millióinak, s »játszóteret« biztosítva het­ven kisgyereknek. S erről tud a városi tanács! Az egyik tisz­tiorvos maga is szenvedő ala­nya ennek az állapotnak. In­tézkedtek? Nem. Tud róla az IKV és a Köztisztasági Vál­lalat? Igen! Dolgozói intenek a kapuban, ha arra lápnak. Méddig bűzlik hát akkor ez a telep itt a város Közjóén? Mikor viszik ki az utcai sze­métgyűjtésbe bekapcsolva ezt a belső tárolót? S ha ezt megoldották, talán a házfelügyelők is megneve- lik, rendreutasítják azokat, akik lusták elmenni a sze- ’ méttárolóig. Így hamarosan megértik ők is, hogy nem le­het örökké visszaélni az egészségüket féltő emberek türelmével. Ünnepélyes tanév­nyitó a pártfőiskolán A pártoktatás legmagasabb fokú intézménye, az idén tíz- esztendős pártfőiskola oktatói és hallgatói szerdán délelőtt tartották tanévnyitó ünnepsé­güket. A megnyitón részt vett Kádár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titká­ra, Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának pót­tagja, valamint a párt Közpon­ti Bizottságának több tagja. Az ünnepséget Kassai Géza, az intézet igazgatója nyitotta meg, majd Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságá­nak első titkára szólt a hallga­tókhoz, és eredményes munkát kívánt nekik és az oktatói kar­nak az új tanévben. (MTI) A hisgyaláni hírnévhez méltóan • • • Megkezdődött a tanítás az iskolákban Szerdán reggel, ismét meg­nyíltak az általános és a kö­zépiskolák kapui, az oktatási intézményekben megkezdődött a tanítás. A kisebb és nagyobb diákok már 8 óra előtt elfog­lalták helyüket az osztályok­ban, és az osztályfőnökökkel együtt számos iskolában meg­hallgatták Ilku Pál művelő­désügyi miniszterhelyettes be­szédét, amelyben a tanévkez­dés alkalmából a pedagóguso­kat és a tanulóifjúságot kö­szöntötte. (MTI). GÖLLE, KAZSOK. BÜSS’Ü — egyik sem esik messze Kis- gyalántól. S mindenféle áram­latnak, amit csak felfognak az erplített falvak, Kisgyalán is részese. A tavasszal itt is ter­melőszövetkezet. alakult — Petőfi néven —, s az egész fa­lu a közös gazdálkodás útjá­ra lépett. A hagyományoknak megfelelően az állatállomány kialakítását tekintették első­rendű feladatnak a tsz-beliek. Kisgyalán — híréhez méltóan — a jövőben is tartani akarja rangját. Három-négyliteres teheneket szégyen volna a já­szol elé kötniük. Egyéni gazda korukban is az állatok »fizet­tek« a legjobban, a tsz-ben is a szarvas marhák adják majd a haszon jó részét. Nagy épületük nem volt, így kis portákon szállásolták el a tagoktól és máshonnét vásárolt teheneket. Göndöcs Béla, Mó­réi Vendel, Sülé János, Szabó József istállóiban igaz, kicsit szűkösen, de megfér a 76 szarvasmarha. Egyelőre ennyi van. Valamennyi tag igazi gaz­daszemmel nézi a jószágokat. Az állatok szeretete. a róluk való gondoskodás úgyszólván velük született tulajdonság. Sülé József elnök szíves-örö­mest kalauzol az istállóba. sok látnivaló még NINCS, de las.san-lassan meg­lesz minden — jegyzi meg sze­rényen a fejlődés távlataira gondolva. A fejtáblákra írt számok magas tejhozamról tanúskod­nak. A Piros nevű előha.sú te­a jövőben még inkább a ser­téstenyésztés lesz a (kútfője. Most van épülőben egy húsz kutricás ól. Amikorra elkészül, nem 16, hanem 20 anyakocá­hén például 23,70 kg tejet ad ja lesz a tsz-nek. A tavasszal naponta. A Hímes sem adja húszon alul. « • Az állatok gondozását jobb kezekbe talán nem is tehették volna. Ifj. Győrfi Lajos, Fehér Ferenc, Sülé Dénes, Major Ká­roly, Antali Mihály, Burucz Jáncs végzik az istállók körü­li munkát, megkaszálják a ta­karmányt. kora reggeltől este későig talpon vannak. Kisgyalán állattenyésztő község. A közgyűléseken, ami­kor arról volt szó, hogy meny­nyi szarvasmarhát, sertést ál­lítson be a tsz, akadtak, akik nem helyeselték az állatte­nyésztés lehető legnagyobb fejlesztését. A többség azon­ban helyesen döntött. Az állat- tenyésztés csínját-bínját isme­rő tagok nem lőttek túl a cé­lon. Csima József, az állatte­nyésztési brigád vezetője nem csoda, ha kardoskodott a »mi­nél többet« mellett. Az utóbbi években mindig vólt a mező- ígazdasági kiállításon egy-egy saját tenyésztésű szarvasmar­hája. Szabó Gábor, a fiatal agronómus is pártolta a gon­dolatot. A MÁSIK JÖVEDELMI FORRÁSNAK már most is, de Szép és jól fizető / „ MÉGIS KIHALÓFÉLBEN VAN CL k.Ö-9CLFfCiLLÍS I TA TÁ S A hajlékony fűzvesszők hosszú utat tesznek meg, amíg feldolgozzák őket. Előbb ka­zánokba kerülnek, ott megfő­zik, lehúzzák a héjukat, s csak azután szállítják a feldolgozó helyekre. Többek között a Ka­posvári Háziipari Szövetkezet­be. Ide látogattunk el mi is. Mert nemcsak gyermekruhát hímeznek, nemcsak kötött árut és díszpámát készítenek jtt, hanem kosárfonássjal is foglalkoznak. De nem kell szó szerint venni a kosárfonást, ugyanis ez csak gyűjtőnév. Csinálnak itt fonott asztalokat, székeket, fotelokat és termé­szetesen kosarat is, a kis pa­pírkosártól a két méter átmé­rőjű vékáig. Kihalóban levő mesterség ma már ez. Jórészt idősebbek űzik. Részben nyugdíjasok, részben csökkent munkaké­pességűek, akik már nem bír­ják a nehezebb munkát. De mind szívesen végzik, hiszen szép foglalkozás a vékony vesszőcskékből székeket, asz­talokat készíteni. Nem kell jártuk végig a kosárfonó rész­leget. — Az idősebb vagy a fiata­labb szakmunkások állják meg jobban a helyüket a termelés­ben? — kérdeztük Jakab elv­társtól. — Általában a fiatalok töb­bet termelnék, ők könnyeb­ben sajátítják el e munka fo­gásait, ügyesebben mozognak ujjaik, és nagyobb az igyeke­zett bennük. Persze, az öre­gebbek is jól dolgoznak. Az igényesebb munkákat kevés kivétellel ők kapják meg. Közben beérkeztünk egy he­lyiségbe. Magasba nyúló fűz­favesszők imbolyogtak bi­zonytalanul Grünbaum Tibor előtt. De már látni lehetett, hogy egy békési szék van ké­szülőben. Ez marapság igen kedvelt, sokfelé láthatunk ilyen fonott karosszékeket az előszobákban, kertekben. — Mióta foglalkozik ezzel a munkával? — Tavaly kezdtem. Azelőtt az Építőipari Vállalatnál dol­goztam. Nagyon tetszik ez a A TÜZÉP felkészülten várja telet hozzá más. mint kézügyesség,! munka. Szeretem, szépérzék és egy Ids szemmér-1 _ Mennyi a havi keresete? ték. | _ Átlag 2000 forint. Ebből Jakab László elvtárssal, a1 szépen kijövök, szövetkezet főkönyvelőjével | A másik teremben idősebb munkások dolgoznak, ök már nem sietnek annyira, de azért megkeresik az 1100 forintot havonta. Tovább megyünk. — Itt dolgozik a legjobb brigád — mondja Jakab elvtárs. — Erős Feri bácsi és fia, Pista. Pista KISZ-tag, és bent van az Ifjú Gárdában is. Egyike a legjobb kosárfonóknak. Nagy Istvánná szintén nagy gond­dal készíti munkáit, nemkü­lönben Lapai Endre. Közben megérkezett a szö­vetkezet elnöke. Erdei István elvtárs. Elmondotta, szeretnék bővíteni a kosárfonó rész1 eget. Nagyon sok a megrendelésük. Ahhoz, hogy minden igényt kielégíthessenek, még két-há- rom helyiségre lenne szüksé­gük. Az idén tanulódat is vesz fel a szövetkezet, öt-hat fia­talra számítanak, de — nem tudni miért — a fiatalok köré­ben nem nagy az érdeklődés a kosárfonás iránt. Pedig e mun­ka igen szép, és a kereset sem lebecsülendő. Kivitelre is ter­melhetnének, ha volna elég dolgozójuk. Az idén talán meg­oldódik problémájuk, és a Kaposvári Háziipari Szövetke­zet szép munkái külföldre is eljuthatnak, R. F. alakult a szövetkezet, de már 26 hízott sertést adtak el. A tiszta nyereségből vásárolták helyettük harmipckilenc 40 kilós átlagsúlyú süldőt. Ter­mészetesen ■ a legkeresettebb fajtából. Egy-egy koca tíznél is többet maiacozott. Jánosi Pál sertésgondozóra vár a feladat, ő falkásítja majd a közös törzsállomány szaporula­tát. Az elnök szerint kisujjá­ban van a sertéstenyésztés meg a gondozás tudománya; Gyermekkorában az urada­lomban kezdte az ismeret- szerzést. Apjának is ez volt a foglalkozása. A kisgyalániak valóban az állattenyésztéshez értő emberekre bízták a szö­vetkezet »mozgó vagyonát«. A hozzáértés azonban egymagá­ban semmit sem ér. Ezért a feltételeket is megteremtették. Az állatgondozóknak van le­hetőségük tudásuk hasznosítá­sára. Alig várják, hogy nagy istállóhoz jussanak, és szak­májukat — mert az állatte­nyésztés is szakma — korlátla­nul gyakorolhassák. A következő években a kis- gyaláni Petőfi Termelőszövet­kezetben minden üzemág egy­re inkább az állattenyésztést szolgálja. Ezt a törekvést tük­rözi a tavaszi és az idei ter­vük is. Annyi takarmányt hal­moztak fel, amennyi az állo­mány ugrásszerű gyarapodása esetén is elegendő. Mostani góndjai'k legnagyobbika az. hogy hová helyezzék maid el a 80 vágón kukoricát. Nyolc kazal takarmányuk van együtt. 72 hóid egyéni telepítésű lu­cerna éá lóthéí téfmett áz idén. Ezélíkívül — még áz elnök sem tudja hirtelen megmon­dani, hány hold a tavaszi és másodvetésű takarmány. Hogy silóznak. az szinte természe­tes. Csak gépre várnak, mert a kézi erő nem bírna a padlásra kívánkozó silókukorica apro- gatásávaL AZ ELNÖKNEK meg az agronómusnak az a kívánsága, hogy a járási és megyei szak­emberek gyakrabban ejtsék útba Kisgyaláht. — Mégiscsak kíváncsiak va­gyunk a véleményükre. Az alakulás óta alig jártak erre, s bizonyára van olyan hiba, amit ml nem látunk. Nem ár­tana ha kijönnének, s szólná­nak arról, mit tettünk jól, mit rosszul..; Gőbölös Sándor tSVWVNN\NWVWVN\>VNVVVNXXVVNWVVVN.N.NNNNVVVVNXNXNVWVVWWV Végefelé jár a nyár. Az em­berek igyekeznek téli tüzelő­jüket beszerezni. Akadnak, akik már megvásárolták, so­kan még csak ezután fognak hozzá a tüze ővételhez. A felkészülten otthon. Sikerült is népszerűsí ö teni, s igen sok helyen bevált.# A kaposvári Mezőgazdasá- Évente több száz vagonnal ad-# ■*"* gi Technikum Rippl- nak már el belőle. # Rónai utcai diákotthona ud­A TÜZÉP az elmúlt napok- # varán, a ritkuló lombú dió­ban kérte főigazgatóságát.# fák árnyékában ismét össze­hogy több közép-dunántúli# seregtettek a diákok, hogy TÜZÉP kaposvári és a me°vé- ! ló;gTszanet (kiagyóni, pusztává-# továbbfolytassák ismereteik, p *• mi, aüoócslngeri) szállítsanak.# tudásuk gyarapítását. Szep­Kaposvárott jelenleg mi-négy# tember elseje. Szépségét ne­150 vagon komlói dió és 120# héz volna leírni. Ott ragyog vagon pécsi iszapszén van tá-# az a tanulók arcán, akik osz­rclva. # tálvenként csoportokba ve­Fa is van bőven. Ellentétben# rődve mesélik egymásnak él- a régi gyakorlatai, amikor)? ményeiket. Akadtak köztük, igen sokszor nyers fát hoztak# akik a kötelező négyröthetes forgalomba, az idén legalább)? gyakorlati idő letelte után a P0 napos száradású fát bocsa-* Balaton mellett vagy az or- tanak a vásárlók rendelkezésé-# szá,g más üdülőhelyein nyá­ré. A készletből el tudják látni# ralfcak, de legtöbbjüket a me- azokat a háztartásokat is, ahol*? ző eresztette útjukra, csak fafűtéses kályhák van-# Nagyrészt parasztszülők nak. # gyerekei tanulnak itt, olya­Heteit a szünidő ben lévő telepei várják a telet. Az idén jobb az ellátás tavalyinál mind szénben, mind iában. Kaposvárra 1958-ban 3167 vagon tüzelő érkezett. Mcst ez 10—12 százalékkal emelkedik. A minőségre azonban néha panasz van. Sok a másodosz­tályú brikett. Bár ennek is van olyan magas kalóriaérteke, mint az elsőosztályúnak, csu­pán nem olyan szép. Ezért né­hány far'nÜal olcsóbb. A la­Az idén 9418 tüzelőutalványtJ nők, akik a szünidő beköszön- , vettek igénybe a dolgozók. Eb-# tésével kemény tekintetű, kosság idegenkedik tőle. A 1 töl eddig kb. 1000 darabot vál-# mindig bakancsban járó édes­készlet nagyrésze pusztavámi, Mattak be. Van körülbelül 200# apjukkal vagy hajthatatlan B dió, komlói dió és pécsi iranzit ui alvánv. erre = tüzelőt)? tranzit utalvány, erre a tüzelőt# akaratú, munkához szokott iszapszén. Kalór aértékük 4 a vásárlóhoz legközelebb eső# édesanyjukkal együtt indul- ezer körül mo'og. Korlátlan vasútállomásra szállítják. Az# tak ki a sok esőt látott gabo- 'mennyisé'«ben álnak a lakos- időn megindult a hidasi lig-# naföldekre. Velük együtt ka­ség rendelkezésére. Azonban nit-brikett-üzem. A kért oró-# páltak, kaszáltak, arattak, szívesebben vásárolnának ta- bamennyiséget közületeknél ér-# csépeltek termelőszövetkezeti, tai, dercéi vagy oroszlányi szene*. De ez csak szórványo-l mivel még nem# állami vagy egyéni gazdasá­t ékesítették, tökéletes, és a huzamosabb tá­is­san érkézbe. A TÜZÉP dolgo- rolást nem bírja. Ez a jól zói. hogy mindenkinek jusson mert német kockabrikett min-# belőle, keverve árusítják a],,.. , . .... . ., .. ., # gyengébb minőségű «-W i tajara keszult 4500 ka'.onerte-Ä így megveszik a vásárlók. A kű, ezzel szemben a hidasi# pécsi iszapszén eleinte nem örvendett naav kelendőségnek, jóllehet kalóriaértéke megkö­zelíti a négyezret. Ezért min­den vásárlónak ad talc egv tacskóval, hogy próbálja ki ezzel szemben a lignit, amiből gyártják, 2200 kalória. A kísérletek gokban. Egyikük sem sze­gyein a mezőn kapott »sebe­ket«, a feltört, felhólyagoso- dott, megkérgesedett tenyere­ket. Ezek a fiatalok már nem a hajdani diákok. Sőt, közü­to_# sai szemében a legiri«'''ri*°v­., , , , , ,,,aki a baráti kézszorítás után vabb folynak, s remelhetoleg# a leetöV,b hólvaaot tudja ftíl_ a közeljövőben már a lakos-# «-«tatni tenyerén. ság körében is értékesíthetik. Ezek között van Hosszú László negyedikes tanuló is. Tenyerébe tekint, s nevetve újságolja társainak: — Há­zat építettünk Balatonfenyve- sen, sok maltert és téglát kellett hordanom. — Osztály­társa, Galabár Emil a gamási Haladás Tsz ben dolgozott. Esténként, a munkaegység­számításban sokat segített édesapjának, aki a tsz egyik brigád vezetője. De részt vett. az aratásban is. Több mint 25 munkaegységet szerzett. Or­bán Tibor ugyancsak negye­dikes tanuló, az iskola KISZ- titkára egész nyári szünetét osztálytársával, Kovács Jó­zseffel a Balatonbcgi’éri Álla­mi Gazdaságban töltötte. A gyümölcsösben dolgoztak. Vass Rózsi másodikos tanuló a falujában, Somogyjádon egy hónapig kévét vágott a csép­lőgépen. Hat mázsa gabonát keresett. Osztálytársa, Szent- királyi Antal a Háromfai Ál­lami Gazdaság csénlőgépel- lenőre volt; Munkájáért 2500 forintot fizetett a gazdaság. — Egy szép ünnepi ruhát veszek rajta — mondja. A kis szöszke Jordanies Te­réz és Györgyi Piroska har­madik osztályosok tíz napig kapáltak csemetét a kisbár- apáti erdészetben, hogy meg­teremthessék az ÜT11 lsükhöz szükséges költségeket, A jövő értelmiségei K étszáznegyvenen keztek az első parasztszárma zású nem szé­gyellik. a munkát. A mezők­ről, a forró, virágos, verejté- kes mezőkről jöttek, s majd oda is térnek vissza. Az első osztályos fiúk, lányok, akik ma még szüleik kíséretében bá­tortalanul lépkednek a diák­otthon udvarán, azok is ilye­nek lesznek. Munkás-paraszt- szülők fiai ők is, akiket azért küldtek tanulni az új mező- gazdasági nasvüzemek, hogy az iskola jó szakembereket ne­veljen belőlük. jelent­ba, de csak negyvennégyet vettek fel. Főleg olyan illa lókat, akik már több évet töl­töttek termelőmunkában. És ez nagyon helyes, ők, ha az iskolából kikerülnek igazán meg tudják becsülni szüleik és társaik. a kétkezű dolgo­zók munkáját. Kovács Teréz állami gazda­ságból jött. Parrag Imre a Kaposvári Célgazdaság gázló- pusztai üzemegységében dol­gozott két évig. A li Petőfi Tsz három fiatalt küldött, havi - 250 forint tár­sadalmi ösztöndíjat is bizto­sított nekik. Ezek fiatalok a termelésben is megállták helyüket. Purka. Lajos 110, Uóbor József pedig 140 mun­kaegységet szerzett már a kö­zösben. A szünidőt a tanári testü­let tagjai sem csak pihenéssel töltötték. Közülük ketten két­hetes agrár-gazdaságtan és állattenyésztési tanfolyamon vettek részt Budapesten. Hár­man tangazdaságukban ve­zették a diákok kötelező gya­korlatait. Sándor Lajos mező- gazdasági mémök-pedagósus, az attalai Március 21 Tsz patronálója az aratás-cséplés megszervezéséhez, valamint a közeljövőben építendő két szabadszállási! növendékmar- ha-istálló terveihez adott hasznos szakmai tanácsokat. Puskás Andor és Hargittai Tibor mezőgazdasági mérnök­pedagógusok diákjaikkal együtt a kaposvári Szabad- sáezászló Tsz silózási mun­káiban segédkeztek. Benedek Pál igazgató a tangazdaság­ban felszabadult zetoros fű­kaszával a kapns.mérői Uj Élet Tsz takarm ánybetakari- fásái segítette elő. T anárok és diákok egy­aránt helytálltak a »gyakorlatban« is. Most új munka, új tennivaló vár rá­juk. Jelenleg ugyan még mind a négy osztály gyakor­laton vesz részt, de néhány nap múlva elfoglalták helyü­ket a 350 ezer forint költség­gel kívül-belül csinossá vará- i zsolt iskolában, s hozzálátnak az elméleti tanuláshoz. Szentai Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom