Somogyi Néplap, 1959. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-24 / 224. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! íj Somogyi Néplap L AZ MSZMP „N HEGYE! E JíZOTTSÁGA ÉS A MEGY EJ TANÁCS LAPJA XVI. évfolyam, 224. szám. ÁRA 50 FILLÉR Csütörtök, 1959. szeptember 21. r--------------------------------­M ai számunk tartalmából: Harcban .születő paraszti egység (3. oldal.) Új célkitűzések a gyümölcstermesztésben (5. oldalon) Igény és igénytelenség (6. oldalon) Ne várjunk a vetéssel A Földművelésügyi Minisztérium felhívása Ebben az évben a párt és a kormány fokozott anyagi se­gítsége a termelőszövetkezeti tagok, állami gazdasági és gép- állomási dolgozók, valamint az egyéni parasztok szorgalmas munkája nyomán az utóbbi évek legjobb termését takarít­juk be. A mezőgazdaság 1959- re előirányzott tervét teljesíti, sőt túlteljesíti. Ehhez azonban az szükséges, hogy a zömében még előttünk álló őszi termés­betakarítást időben, jó minő­ségben, minél kisebb veszte­séggel fejezzük be. A betakarí­tással egyidőben kell megala­pozni a jövő évi jó termést is. A földművelésügyi miniszté­rium felhívással fordul a szán­tóföldek művelőihez: gyorsít­sák meg a betakarítást, a ta­laj előkészítést és a vetést. Eh­hez szervezettebb munka szük­séges. A megyei, járási és köz­ségi tanácsok mezőgazdaságot irányító szervei elsősorban azoknak a termelőszövetkeze­teknek adjanak segítséget, ahol elmaradás mutatkozik, ne­hézségek jelentkeznek a mun­kaszervezésnél és kevés a munkaerő. A gazdaságokban az a döntő, hogy a több gépet, a jobb anyagi ellátottságot megfelelően kihasználjuk. A gépállomásokon általánossá kell tenni a nyújtott és kettős műszakot. A gépek kihaszná­lása jelentős mértékben a termelőszövetkezetek tagjain is múlik. A közös gazdaságok­ban lehetőleg minden tag ve­gye ki részét a közös munká­ból, vonják be az őszi felada­tokba a munkaképes családta­gokat is és erősítsék meg a munkaszervezetet. A száraz időjárás miatt a kapásnövények gyorsabban ér­nek, a betakarítás még sür­getőbb. A terményeket elsősor­ban azokon a területeken kell felszedni, ahová őszi kalászo­sok kerülnek. Elérkezett az őszi vetés, elsősorban az őszi­árpa és a rozs vetésének idő­szaka, a talajelőkészítést és a vetést tovább nem szabad ha­logatni. Mindezek mellett már most gondot kell fordítani az istálló­trágyázásra, valamint az őszi mélyszántásra, hogy e munká­kat még a tél beállta előtt be­fejezzék. (MTI) Kis cipő, nagy cipő — sok cipő A Cipőnagykereskedelmi Vállalat készül a télre Bar az utcán még nem lát­juk, a kíváncsiskodó azonban a Cipőnagyker raktárában megtalálhatja a tél közeledtét jósoló bundacipoket. Öt szín­ben ezer párat tárol már a vállalat, a negyedik negyedév­re pedig még ezerötszáz pár­ról , gondoskodik a fázósabb lá­búak számára. Fekete, fehér, drapp, szürke, bordó és csau színű körömcipőkben válogat­hatnak a parányi női lábak gazdái. Férficsizma és bakancs már sok üzletben várja vásár­lóit, és újdonság lesz — néhány év óta nem volt kapható — télre a férfi vadászbakancs. Ötszáz párat vár ebből az áruból a nagyker. Bőséges választék van rak­táron 19—40-es méretig a zárt száras gyermekcipőkből. A nők még különböző színű balerina és már kevesebb, magasabb sarkú szandálok között válo­gathatnak az üzletedben. Ez utóbbi hiánya bizonnyal nem jelent különösebb bajt szá­munkra, hiszen messze még a tavasz. A Cipőnagykereskedel- mj VáMalat azonban már eme is készül: a negyedik negyed­évben megérkező és kiszállított téli lábbeliféleségek után meg­kezdik a tavaszi áruk beszer­zését. Még csak annyit, hogy nagyon sok új típusú, új sza­bású cipő található az ipar őszre gyártott tenmelvényei kö­zött A Gyógyszertári Központ anyagraktárában Új gyógyszerek — A perspektíva: 12 Annak idején — 1951-ben —< Somogy kapott legelőször gyógyszertárakat ellátó megyei raktárhelyiséget. A mezőgaz­daság szocialista átalakulása a Gyógyszertári Központ munká­jában is érezteti hatását. For­galma — az elmúlt évekkel eh lentétben — a télihez viszo­nyítva semmit sem csökkent a nyári hónapokban. Az új gyógyszerféleségeket nyomban beszerzi és eljuttatja megyénk valamennyi (65, eb­ből kettő idényjellegű) patiká­jába. Néhány új gyógyszer a sok közül: az andraral tablet­tát legalább tízféle betegség gyógyítására használják; a py- rochol oldattal nehezen gyó­gyuló sebeket kezelnek; fu- runkulusok, karbunkulusok ke­zelésére használják a septochol nevű sebhintőport. Most, hogy feladatuk megjiö- vekedett, bővíteni kellett a raktár befogadóképességét. Ideiglenesen félemeletet épí­tettek a régihez, (a munkálatok Ideiglenes bővítés milliós beruházás tegnap befejeződtek), hogy a kötelező törzskészlet (mindig raktáron kell állnia) helyet kapjon. Ezenkívül itt tárolják a folyókészlet bizonyos meny- nyiségét is. Az Egészségügyi Miniszté­rium 1962 nyarára szándéko­zik Kaposvárra 12 milliós költ­séggel felépíteni egy hipermo­dern gyógyszertári raktárai Jövőre elkészül a tervdoku­mentáció, az épület helye azonban még kérdéses: vagy a Virág és a Beloiannisz utca sarkán, vagy a Kanizsai' út vé­gén építik fel. A gyógyszerel­látást tökéletesen biztosító új anyagraktár mellett lesznek majd az épületben a galenusi és szakfelügyelői laboratóriu­mok, irodák, a szakiparosok műhelyei és az autógarázs is. A mostani raktár helyére pe­dig — tanácsi határozat van már rá — a fogtechnikai labo­ratórium költözik az SZTK épületéből. „Legyen minél több kukorica és hús és egyáltalán ne legyen hidrogénbomba N. Sz. Hruscsov beszéde Des Moines város kereskedelmi kamarájában Moszkva (TASZSZ). N. Sz. Hruscsov szeptember 22-én be­szédet mondott Des Moines vá­ros kereskedelmi kamarájában. Beszédében köszönetét mondott azért, hogy meghívták Iowa államba és annak fővárosába. Ezután Iowa egész lakosságá­nak a szovjet nép szívélyes üdvözletét és legjobb kívánsá­gait tolmácsolta. Nagyon örülünk, hogy eljö­hettünk Iowa államba, amely mint nagy mezőgazdasági köz­pont messze az Egyesült Álla­mok határain túl is ismert — mondotta Hruscsov. Nálunk, a Szovjetunióban jól tudják, hogy Iowa fontos helyet foglal el a világ kuko­ricatermelésében, és hogy önök nagy sikereket értek el az ál­lattenyésztés fejlesztésében. Gondolom, önöknek nem kö­zömbös megtudni azt, hogy or­szágunk egyik legnagyobb me­zőgazdasági központja, a krasz- nodari terület, azt a célt tűzte ki maga elé, hogy versenyezni fog Iowa állammal a mezőgaz­dasági termékek előállításában. A Kubány-vidék sok kozák fa­lujában nagyon jól ismerik azokat az eredményeket, ame­lyeket az önök farmjai a ku­koricatermelésben, továbbá a hús, tej és más mezőgazdasági termékek előállításában elér­tek. Az Egyesült Államok és kü­lönösen Iowa mezőgazdaságát nagy érdeklődéssel figyeljük elsősorban azért, mert itt a me­zőgazdaságot kitűnően gépesí­tették. Az önök farmjainak né­melyikén a mezei munkák, va­lamint a különféle háziállatok és szárnyasok hizlalásának gé­pesítésével igen nagy termelé­kenységet értek el. A mező- gazdaságban jelenleg az egy munkásra eső termelés önök­nél jóval magasabb, mint a mi kolhozainkban. Ennek elle­nére meg kell jegyezni, hogy az önök közgazdászai közül többen hibát követnek el, ami­kor gépiesen hasonlítják ösz- sze az egy főre eső mezőgaz­dasági terméket az önök farm­jain és a mi kolhozainkban. Ezek a közgazdászok nem ve­szik figyelembe azt a tényt, hogy a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban teljesen ellentétes alapokra épül a me­zőgazdaság. Ugyanakkor, amikor az önök farmjai nem egyebek, mint az egyes tulajdonosok magánka­pitalista vállalkozásai, a Szov­jetunióban a kolhozok a pa­raszt közösségek tulajdonát ké­pező társadalmi tulajdonban lévő szövetkezeti gazdaságok. Az önök gazdaságaiban mindaz, ami gazdaságilag nem kifizetődő, elveszti a létjogo­sultságát és megsemmisül. A gyenge farmok, amelyek nem elég jövedelmeznek, és nincs elég forgóeszközük, nem tart­hatnak lépést az élettel. Ezek a farmok nem tudnak olyan magas gépesítést bevezetni, amilyen a nagy farmokon van. Elmaradnak az utóbbiaktól, tönkremennek, helyüket elfog­lalják az erősebbek, önöknél a kapitalizmusra jellemző kon- kurrencia törvénye érvényesül. Nálunk a mezőgazdaság más elveken, mégpedig szocialista elveken épül. A kolhozok nagy szövetkezeti gazdaságok, ame­lyek a paraszti porták ön­kéntes egyesüléséből jöttek lét­re. Ezért nálunk egy-egy gaz­daságban nem annyi embert foglalkoztatnak, amennyi mi­nimálisan szükséges ahhoz, hogy el tudják végezni a föld megművelését, a vetés gondo­zását és az állatok ellátását, i hanem annyit, amennyi ebben a szövetkezetben rendelkezés­re áll. Hiszen nem lehet tűrni azt, hogy a szövetkezeti tagok egy része dolgozzék, más ré­szét pedig megfosszák a mun­kához való jogától. Mi látjuk azokat a hiányosságokat, ame­lyek a kolhozokban a mező­gazdásági munka szervezésé­ben és a munkaerő felhaszná­lásában mutatkozik és meg­szüntetjük ezeket a hiányossá­gokat. Természetesen mezőgazdasá­gunk elmaradása az önökétől gépesítésben és a munka ter­melékenységében csak ideigle­nes jelenség. A mezőgazdaság szocialista rendszere lehetővé teszi, hogy rövid időn belül fel­számoljuk ezt a lemara­dást és magasabb terme­lékenységet érjünk el, mint amilyen az önök farmjain van. A szovjet kormányfő ezzel összefüggésben szólt arról,- hogy a Szovjetunióban a föld­művelés kulturáltsága elég magas, s az ország rendelke­zésére állnak mind a szakkép­zett káderek, mind pedig a gépgyártó ipar, amely elő tudja állítani a mezőgazdaság számára a szükséges gépeket. Jelenleg gyorsított ütemben fejlesztjük a vegyipart —foly­tatta Hruscsov —, és ez. lehe­tővé teszi, hogy több műtrá­gyát és gyomirtó vegyszert gyártsunk. Ezeknek a kémiai anyagoknak a széleskörű fel- használása lehetővé teszi, hogy jelentősen növeljük a mező- gazdaság terméshozamát, nö­veljük a mezőgazdaságban az egy főre eső termelést. A mezőgazdaság fejlesztésé­ben most igen sikeresen hala­dunk előre. Rövid idő, mind­össze öt év alatt — a szemes termények össztermelése az 1953. évi 82 millió tonnáról 1958-ban 141 millió tonnára növekedett. Ezzel egyidejűleg az állanü felvásárlás az öt év alatt 31 millió tormáról 57 mil­lió tonnára növekedett. Alig három év alatt az ország keleti részén 90 millió acre szűzföldet törtünk fel. Ez négyszer annyi, mint Iowa állam egész vetés- területe. Jóval több takarmányt termelünk, mint korábban. A silótermelés az öt év alatt 32 millió tonnáról 148 millió ton­nára növekedett és kukoricá­ból —, amelyet korábban erre a célra alig használtak fel — 1958-ban 106 millió tonnát si­lóztak be. Az elmúlt öt évben az ország szarvasmarha állománya 15 millióval, sertésállománya több mint 15 millióval, juhállomá­nya pedig 30 millióval nőtt. Ez lehetővé tette, hogy a nem földműveléssel foglalkozó la­kosság szükségleteinek fedezé­sére növeljük a hús állami felvásárlását. Az 1959-es év el­ső nyolc hónapjában háromszor több húst, 2,3-szer több tejet, 2.2-szer több tojást és kétszer annyi gyapjút vásárolt fel az állam, mint az 1953. év hasonló időszakában. Meggyőződésem, hogy az önök farmerei és szakemberei sok mindent tudnának használ­ni azokból az eredményekből, amelyekkel a Szovjetunió ren­delkezik mind a mezőgazdaság irányítása, mind a mezőgazda- sági tudomány területén. Önök­nél szintén sok értékes és ta­nulságos dolgot lehet látni. Szakembereink, akik jártak az Egyesült Államokban, elis­meréssel beszélnek az önök nagy sikereiről, a kukoricater­mesztésben és a baromfite­nyésztésben. Önöknél a legna­gyobb az egységnyi takar­mánymennyiség által eredmé­nyezett súlygyarapodás: egy kilogramm súlygyarapodáshoz körülbelül 2,5 kg. takarmányt használnak fel. Nekünk át kell vennünk az önök tapasz­talatait. Mi tiszteljük az ame­rikai szakemberek tudását, munkáját és tapasztalatait. Az önök sikerei méltóak a dicsé­retre, tapasztalataik pedig méltóak a tanulmányozásra és az átvételre. Sok hasznosat tanulhatunk egymástól. Úgy vélem, nincs szükség arra, hogy a mezőgaz­dasági tapasztalatok tanulmá­nyozásának e tapasztalato«: kicserélésének nagy jelentőse­géről beszéljek. Jól tudom, hogy vannak, akik ellenzik az ilyen kapcso­latokat, akik úgy., vélik, hogy ezek a kapcsolatok, az orszá­gaink közötti gazdasági kap­csolatok javulása hozzájárul a Szovjetunió gyorsabb gazdasá­gi fejlődéséhez, terveink sike­res megvalósításához. Az önök országában egyes lapokban olyan cikkek jelennek meg, amelyek úgy igyekeznek beállí­tani a mi hétéves tervünket, mint a »szovjet gazdasági tá­madás veszélyét«. Felteszem a kérdést: kinek és milyen ve­szélyt jelent a mi törekvésünk, amely például arra irányul, hogy növeljük a mezőgazdasá­gi termelés méreteit? Mi rossz van abban, ha mi versenyezni akarunk önökkel, például a kukorica, a hús és a tej ter­melésében? Hiszen aligha iog- ja valaki azt állítani, hogy a nagyobb tej, vaj és húsfogyasz­tástól a szovjet emberek »ag­resszívak« lesznek. Igen, népünk a következő jelszót'tűzte maga elé: »El kell érnünk és le kell hagynunk az Egyesült Államokat az egy fő­re eső termelésben.« De hát lehet-e ebben valamiféle, az amerikaiakat fenyegető »ve­szély«-! látni? Mi például egyáltalán nem hajiunk afelé, hogy agresszív embereknek te­kintsük az iowai farmereket, csak azért, mert ők több kuko­ricát és húst termelnek, mint a mi kubényi kolhozistáink. Versenyre hívjuk önöket a hús, a tej, a vaj, a közszükségleti cikkek, a gépek, acél, szén és az olaj termelésében, azért, hogy jobban élhessenek az emberek. Mennyivel hasznosabb ez a verseny, mint a hidrogénbom- bék és mindenfajta fegyver felhalmozásában való verseny­zés! Legyen minél több kuko­rica, és hús és egyáltalán ne legyen hidrogénbomba'. A szovjet nép minden erejét a békés építkezésre fordítja — mondotta a továbbiakban a szovjet kormányfő. Hétéves tervünk előirányozza az ipari és mezőgazdasági termelés csaknem kétszeres, egyes fon­tos területeken pedig még. an­nál is nagyobb növekedését. A mezőgazdaságban évente 164— 180 millió tonna gabonát, 76— 84 millió tonna cukorrépát, legalább 16 millió tonna húst, 100—105 millió tonna tejet akarunk előállítani. A szovjet emberek meg vannak győződ­ve róla, hogy ezeket a terv- feladatokat nemcsak teljesítik, hanem túl is teljesítik majd. A tej és főképp a vaj összter­melésében már 1958-ban a Szovjetunió elhagyta az Egye­sült Államokat és reméli, hogy a közeli években utoléri és elhagyja ezeknek a termé­keknek az egy főre eső terme­lésében is. Hazánkban több búzát, cukorrépát és gyapjút termelnek, mint az Egyesült Államokban. Nem gondolom azonban, hogy ebből az Egye­sült Államok, vagy Iowa ál­lam farmereinek valamiféle káruk is származnék. Az utóbbi években sok ame­rikai megfordult a Szovjetunió­ban. Jártak nálunk neves ál­lamférfiak és közéleti szemé­lyiségek, szenátorok és képvi­selők, üzleti körök képviselői, vállalkozók és farmerek. A szovjet emberek mindannyiu- kat vendégszeretettel fogadták, vendégeink meggyőződhettek, hogy a szovjet nép szereti a békét, és baráti érzelmeket táplál az amerikai nép iránt. Eisenhower elnök meghívá­sára történő amerikai látoga­tásunk célja, hogy hozzájárul­junk a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyának megjavulásához, a béke meg­szilárdításához. A történelem tanúsága sze­rint a Szovjetunió és az Egye­sült Államok között nem volt és ma sincs semmiféle terü­leti követelésekből származó vita, amely megakadályozná* hogy kapcsolataink jók, barát­ságosak legyenek. Az is isme­retes, hogy az amerikaiak kö­zött nem kevesen óhajtják a jóviszonyt a mi országunkkal. A Szovjetunió népei őszin­tén óhajtják a baráti kapcso­latok megerősítését és fejlesz­tését. Önök tudják, hogy a múltban az országaink közötti kapcsolatok a baráti együtt­működés számos jó példáját szolgáltatták. A második vi­lágháború éveiben a Szovjet­unió és az Egyesült Államok együtt, kéz a kézben harcolt a közös, az egész emberiséget fenyegető ellenség ellen. Ez meggyorsította a győzelmet és meghozta a békét, amelynek áldásait a népek élvezik. Amerikai tartózkodásunk alatt sok érdekes találkozás­ban és beszélgetésben volt ré­szünk. Ezek a találkozások és beszélgetések arra vallanak, hogy az amerikai nép nem akar háborút, hogy a béke tartósítására törekszik. Sok meleg szót hallottunk, ame­lyet a szovjet néphez intéztek és úgyszintén egy sereg baráti jókívánságot. Mély elismerés­sel és hálával adózunk ezekért az érzelmekért és a magunk részéről biztosítjuk önöket, hogy a szovjet emberek várják Eisenhower elnököt országunk­ban és méltó fogadtatásban ré­szesítik majd. Beszédének befejező részé­ben N. Sz. Hruscsov hangsú­lyozta, hogy az összes népek közti együttműködést szolgál­ják a szovjet kormánynak az ENSZ-ben előterjesztett javas­latai az általános és teljes le­szerelésre. Ugyanezt a célt szolgálja a Szovjetuniónak az a javaslata, hogy kössenek bé­keszerződést Németországgal. Véleményünk szerint ezek a problémák nem megoldhatat- lanok, természetesen ha ren­dezésükre megvan a szándék. Ennek a célnak az elérésé­re az összes országoknak latba kell vetniük minden erejüket. Minden országnak együtt kell működnie és elsősorban együtt kell működnie a mi orszá­gainknak, hogy bekövetkezzék a felmelegedés, és hogy vég­képp megolvadjon a hideghá­ború jege. Lengjen földjeink felett a béke és barátság szel­lője és az égen csak akkor je­lenjenek meg felhők, ha a gaz­dag termés számára bőséges esőre van szükség. A szovjet kormányfő vége­zetül sok szerencsét kívánt Iowa állam lakóinak államuk további fejlesztéséhez. N. Sz. Hruscsov beszédét többször szakította félbe taps, (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom