Somogyi Néplap, 1959. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-20 / 221. szám
'<■ 1959. szeptember 29. 4 SOMOGYI NÉPLA» kormány nyilatko Az emberiség hő vágya évek óta, hogy az államok megegyezzenek a hadviselési eszközök korlátozásában és megsemmisítésében. Azok a közéleti személyiségek, államférfiak és pártok, amelyek a legközelebb állanak a dolgozókhoz, már jóval azelőtt követelték a leszerelést, még mielőtt az emberiség saját bőrén érezte a világháborúk borzalmait. Minden államnak társadalmi rendszerétől és életformájától függetleniU érdeke, hogy hathatós intézkedések történjenek a leszerelés terén. Ma már nincsenek népek, amelyek mélységesen rte aggódnának annak láttán, hogy az államok versengenek a fegyverkezésben, és ez a verseny a szó szoros értelmében példátlanná vélt, különösen a legpusztítóbb és leghalálthp- zóbb hadviselési eszközök létrehozásában. A népek leghőbb vágya, hogy véget érjen ez a békét súlyos következményekkel fenyegető versengés. flz általános ás teljes leszerelés az az AI, amely megmenti az emberiséget a háború nyomirAságáiél A fegyverkezési verseny úgy hatolt az emberek tudatába, mint a háború egyre jobban előtérbe nyomuló kísértete. Ez volt a helyzet akkor, amikor Európa lázasan fegyverkezett, és lépésről lépésre haladt az első világháború felé. Ugyanez történt a harmincas években is, amikor sok országban mindent alárendeltek annak a jelszónak: »-vaj helyett ágyút!'*, és a fegyvertárak újból roskadozni kezdtek az egyre növekvő mennyiségű fegyvertől. Mindenki tudja, mi lett ennek a vége. A népeket belesodorták a második világháborúba, és ez a háború olyan nyomorúságot és szenvedéseket zúdított 'rájuk, amelyek elhomályosították mindazokat a borzalmakat, amelyeket az emberiség történelmének legsötétebb időszakaiban átélt. A háború véget ért, de az emberek mégsem találhatták meg a nyugalmat. Alig ült el az utolsó harcok zaja, a világot újból elfogta a fegyverkezési láz. Ez azonban most sokkai veszedelmesebb az emberiségre nézve, mert most mér egy atomháború előkészületei kerültek napirendre. A fegyverkezési hajsza még soha nem rejtett magában annyi veszélyt, mint most, az atomkorszakban, az elektronikának és a világűr meghódításának korszakában. Bármilyen borzalmas tömeg- pusztító eszközöknek tűntek is annak idején a gyorstüzelő automata fegyverek, a harckocsik, a messzehordó tüzérségi és a repülőbombák, össze sem hasonlíthatók az atom- és hld- rogémfegyverrel és a rakétákkal. Ha összeraknánk mindazokat a rombolóeszközöket, amelyekkel az emberiség egész történelme során rendelkezett, mindez csupán jelentéktelen hányada lenne annak, ami most az atomfegyverrel rendelkező két-hérom hatalom kezében van. Ismeretes, hogy egy nagyméretű hidrogénbomba robbanásakor akkora rombolóén! szabadul fel, amely felülmúlja a második világháború négy éve alatt az egész világon gyártott összes robbanóanyagnak az energiáját. A hadseregek atom- és rakétafegyverekkel való ellátása, a fegyveres erők atom- és ra- kétahadvtselésre való kiképzése, a hadműveleti stratégia és taktika ezen új fegyverekhez idomítása már olyan messzire haladt, hogy a hatalmak legközelebbi háborús összeütközése olyan háború veszélyével fenyeget, amelyben a hadviselő felek a rendelkezésre álló összes pusztító eszközöket felhasználják. A világűr, amely mindössze néhány évvel ezelőtt még elérhetetlen volt az ember számára, ma a tengerekhez és a légitérhez hasonlóan felhasználható, hogy a hadseregek nukleáris csapást mérjenek a földkerekség bármely- részére. Mindkét világháború olyan országok között indult meg, amelyek szomszédok voltak, közös határral rendelkeztek. Most viszont ólyan államok között Is kirobbanhat a háború, amelyek sok ezer kilométerre vannak egymástól, és hatással lehet egész kontinensekre is. Egy ilyen háborúban, ha kitörését nem akadályozzuk meg időben, a távolságokat ezer és tízezer kilométerekkel, az időt percekkel és másodpercekkel, az áldozatok számát pedig emberéletek millióival, tíz- és százmillióival lehet mérni. Ez m háború nem igmerne különbséget arevonal és hátország, hadban álló hadsereg és békés lakosság, katonák és gyermekek #között. Amikor létrejöttek a katonai szövetségek, amelyek ma már jóformán az egész világot behálózzák, és egymásnak szegezik fegyvereiket, olyan helyzet alakult ki, amelyben egy apró szikra, talán helyi jelentőségű incidens is elég ahhoz, hogy kitörjön a háború tűzvésze. És ha eddig a katonai kötelezettségek láncreakciója nem indult meg, ha a fékek még nem mondták fel a szolgálatot, nines és nem is lehet semmiféle biztosíték arra, hogy ez nem következik be a jövőben, Azelőtt soha nem vontak be annyi államot, olyan embertömegeket a katonai előkészületekbe, mint napjainkban. Az emberek tízmilliói teljesítenek katonai szolgálatot. Ha ehhez még hozzászámítjuk azokat is, akik közvetve vagy közvetlenül kapcsolatban vannak a fegyvergyártással, a katonai célú kutatásokkal, a hadseregek egyéb szükségleteinek biztosításával és kielégítésével, akkor kiderül, hogy az emberek százmillióit szakították el a békés munkától. Óriási mennyiségű emberi energia, ismeret, leleményesség, tudás megy veszendőbe, emésztődik fel a növekvő fegyverkezés miatt.. A fegyverkezési verseny magával ragadott olyan államokat is, amelyek gazdaságilag nem bírják a fegyverkezés terheit, és katonailag a szó szőrös érceimében létüket kockáztatják. Az idegen területeken lévő katonai támaszpontokra, a hazájuktól sok ezer kilométerre elhelyezett fegyvere« erőkre kel! csak gondolni, Másfelől az a körülmény, hogy egyes hatalmak tömeg- pusztító fegyverkészleteket halmoznak fel, légi-, tengerészeti és rakétatárnaszpontokat létesítenek más államok határai közelében, arra kényszerítik azokat az államokat, amelyek ellen e katonai készülődéseket folytatják, hogy megtegyék a szükséges intézkedéseket népeik biztonságának megszilárdítására, békés életének biztosítására. A Szovjetunió, a többi szocialista ország' és sok más állam is, amelynek kedves a béke, szeretné, ha gazdaságát és erőforrásait teljesen a békés célok szolgálatába állíthatná, és bőségesen elláthatná lakosait élelmiszerekkel, ruházattal, lakással. Nem fordíthatják azonban minden erőfeszítésüket a békés építésre, ha nem akarják halálos veszélynek kitenni népeik létérdekeit, létét. Az egyik fél fegyverkezése arra kényszeríti a másikat, hogy ugyanígy reagáljon. Egyre növekszik a tömegpusztító fegyverek száma, s ezzel együtt fokozódik a háborús robbanás veszélye. Ma már nemcsak titkos raktárakban tárolnak atom- és hídrogénbombékat. Ezeklyl a bombákkal ellátják azokat a bombázógépeket is, amelyek sok nyugat-európai ország lé- giíerében végeznek járőrrepü- léseket. A dolog odáig fajult, hogy a különösen nagy rom- bolóerejú és nagy hatótávolságú fegyvereket nemcsak a kormányok parancsára lehet bevetni, hanem azoknak az egyes embereknek akaratából is, akik e fegyverek irányítóasztala mellett állnak. Az az állam viszont, amelynek területére félreértésből,' technikai hibából vagy véletlen folytán nukleáris bombát dobnak le, nemigen foglalkozik majd az esemény okainak kivizsgálásával, hanem kénytelen lesz úgy reagálni, mint katonai támadásra, mint háború kirobbantására. Tűrhető-e, hogy a béke vagy háború kérdését vak véletlenre bízzák? Nem azt bizonyítja-e mindez, hogy a fegyverkezés semmi jóra sem vezet? A Szovjetunió távol áll attól, hogy a fegyverkezési versenyt fatális szükségszerűségnek tekintse, amely minden időben rá kell hogy nyomja bélyegét az államok egymás közti viszonyára. A szovjet kormány külpolitikájában abból indult és abból indul ki, hogy meg lehet akadályozni az emberiséget egy olyan út követésében, amely már két világháborúhoz vezetett, meg lehet akadályozni, hogy az emberiség történelme továbbra is véres háborúk története legyen, mint" ahogy eddig volt. A fegyvereket emberi kéz hozza létre, ugyanez a kéz meg is semmisítheti. Az' Egyesült Nemzetek Szervezete immár tizennégy éve foglalkozik a leszerelés problémájával. Azelőtt hosszú évekig tárgyalt erről a Nemzetek Szövetsége és az általa összehívott leszerelési értekezlet. Mindeddig azonban nincs ennek semmiféle gyakorlati eredménye, ha ez államok valamiféle összehangolt döntésére gondolunk. Sok mindent lehetne elmondani a leszerelés kérdése siralmas helyzetének okairól. Most azonban nem az a lényeg, hogy felhánytorgassuk a múltat, és elmélyítsük a szenvedélyes vitákat, hanem az, hogy kiküszöböljük azokat az alapvető akadályokat, amelyeken hajótörést szenvedtek a leszerelési egyezmény megvalósítására irányuló összes korábbi kísérletek. A sokéves leszerelési tárgyalások egész menete azt mutat- 'ja, hogy a leszerelési egyezmény létrejöttének egyik legfőbb akadálya a leszerelés ellenőrzése megszervezésének kérdése volt A szovjet kormány a leszerelési intézkedésekre vonatkozó egyezmény végrehajtásának szigorú nemzetközi ellenőrzése mellett foglalt és foglal állást, amikor ilyen egyezmény már létrejön. Az atomfegyverek eltiltásáról és az atomfegyver-kísérletek beszüntetéséről, továbbá a hagyományos fegyverzet és a fegyveres erők csökkentéséről szóló összes szovjet javaslatokat konkrét javaslatok kísérték, amelyek a hatékony nemzetközi ellenőrzés megteremtésére vonatkoztak. A szovjet kormány azonban mindig ellenezte, hogy az ellenőrzési rendszer a leszerelés tényleges végrehajtásától elkülönített intézkedések programjává váljék. Még inkább ellenezte, hogy az ellenőrző szervek felderítő jellegű adatokat gyűjthessenek az államok fegyverzetéről, olyan körülmények között, amikor a leszerelés tulajdonképpen nem is folyik. Az ellenőrzés kérdésében a mesterségesen támasztott bonyodalmakon kívül az ellenőrzés megszervezése jelenleg tényleges nehézségekkel is jár. E nehézségek kellően megvilágítják, ha például szemügyre vesszük a nukleáris fegyverek eltiltásának és e fegyverfajták kivonásának problémáját. Ismeretes, hogy ugyanazokat a hasadóanyagokat egyaránt fel lehet használni a nukleáris fegyverek előállítására és az ataeaíBari vállalatok békés termelésében. Ez azt iélenti, hogy jelenleg, amikor az atomenergia egyre jobban meghonosodik a gazdasági életben, fennáll annak a lehetősége Is, hogy a hasadóanyagok egy részét titokban fegyverek előállítására fordítsák. • Ahhoz, hogy a jelenlegi bizalmatlan légkörben elháruljon az a gyanú, hogy valamely állam titokban katonai célokra használ fel hasadóanyagokat, arra lenne szükség, hogy a külföldi ellenőrök szabadon beléphessenek minden ország atomipari vállalataiba. Ez pedig gyakorlatilag azt jelentené, hogy külföldi gyámság alá ke- rüí az illető országok gazdasági életének fontos területe. Viszont éppen az államok közt meglévő bizalmatlanságból kifolyólag egyetlen állam sem mutathat hajlandóságot, hogy külföldi ellenőröket és felügyelőket engedjen be vállalataihoz, különösen nem a haditermeléssel foglalkozó vállalatokhoz. Világos, hogy ma, amikor folyik a fegyverkezési verseny, a nemzetközi helyzet feszült, és nincs meg a kellő bizalom: hiányzanak az átfogó ellenőrzés megteremtéséhez szükséges feltételek. Amíg az államok között bizalmatlanság tapasztalható, a leszerelés ellenzői minden leszerelési intézkedést olyan ellenőrzési feltételekhez köthetnek, amelyeket- más államok nem teljesíthetnek. Sőt, még azok az államok, amelyek valamilyen elgondolások alapján ilyen messzemenő követeléseket támasztanak' az ellenőrző szervek hatáskörét illetően, valójában azok sem mutatnak semmiféle hajlandóságot ilyen ellenőrzési feltételek elfogadására. Ebben a helyzetben a kérdés mindennemű megoldásának megbénítását jelenti, ha túlzott ellenőrzési követelményeket támasztanak. Még inkább azt jelenti, ha az ellenőrzés megszervezését a leszerelés elé helyezik mindennemű leszerelési intézkedés előzetes feltételeként. A szovjet kormánynak az a véleménye, eljött az idő a kialakult helyzet józan mérlegelésére és annak elismerésére, hogy le kell vonni a megfelelő következtetést, abból a tényből, hogy a leszerelés problémájának eddigi megközelítése nem járt kellő eredménnyel. A szovjet kormánv véleménye szerint a következtetés csak ez lehet: minden államnak, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezetének is kötelessége, hogy haladéktalanul új utat keressen korunk égető problémájának, a leszerelés kérdésének megoldáséra. Melyik ez az új út? Hogyan lehet véget vetni annak a helyzetnek, hogy a természettől elragadott, a tudósok lángelméjével, a mérnökök tudásával, a dolgozók millióinak erőfeszítéseivel létrehozott kincsek óriási részét megsemmisítő és pusztító célú eszközök létrehozáséra fecsérelik? Hogyan kerülhető el. hogy alkotó erejük és energiájuk teljében levő emberek tízmillióit kiragadják a hasznos munkából, hogy azok a fegyveres erőknél szolgáljanak, és pusztító háborúra képazzék ki őket? Az államférfiak és a közéleti személyiségek többsége, valamint minden ország lakosságának széles tömegei ma már felismerték azt a tény, hogy egy új világháború mindenkire nézve szörnyű tragédia, egyes, viszonylag kis területű és nagy népsűrűségű országokra nézve pedig teljességgel létüket fenyegető katasztrófa lenne. Most az a feladat, hogy megtaláljuk azt az eszközt, amely- lyel megakadályozhatjuk, hogy az emberiség egy atom- és rakétaháború szak&dékába sodródjék. A nemzetközi helyzetet és a haditechnika színvonalát ma az jellemzi, hogy mindennemű háborús összetűzés atom- és rakétaháborúhoz vezethet. Ezért az összes államok biztonsága úgy teremthető meg gyökeresen, ha kiküszöböljük a háború kirobbanásának lehetőségét. Amíg vannak nagy hadseregek, légi- és tengeri haderők, atom- és rakétafegyverek, amíg az életbe kilépő fia / 'kát elsősorban arra tanítják meg, hogy harcolni tudjanak, a vezérkarok pedig a jövő hadműveleti terveit dolgozzák ki, addig nincs és nem lehet biztosított béke. Nem a fegyverzet egyensúlya, amelyet minden állam a maga javára igyekszik értelmezni és fordítani, hanem az államok megfosztása a hadviselés anyagi eszközeitől — ez a béke leghatékonyabb és legtartósabb- biztosítéka, mégpedig olyan békéé, amely nemcsak távoli eszményeknek felel meg, hanem az emberek alapvető követeléseinek lg. A Szovjetunió kormánya a nemzetközi helyzet és a korábbi leszerelési tárgyalások tapasztalatainak aprólékos mérlegelése után arra a meggyőződésre jutott, hogy napjaink legfőbb nemzetközi problémája — a leszerelés — gyakorlati megoldásának legjobb útja az ösz- szes államok általános ég teljes leszerelése. A szovjet kormány általános, teljes leszerelésen azt érti, hogy kivétel nélkül minden állam lemond mindennemű fegyveres erő fenntartásáról, kivéve a minimális rendőrségi erőket, amelyek könnyű lőfegyverrel rendelkeznek, és az egyes országok belső rendiét hivatottak biztosítani. Ez azt jelenti, hogy, megszűnnek a szárazföldi hadseregek, a haditengerészeti flották és a légierők, megszűnnek a vezérkarok és a hadügyminisztériumok, bezárják a katonaiskolákat. Emberek tízmilliói térnek vissza a 'békés építőmunkához. Megszüntetik a külföldi katonai támaszpontokat, amelyek most sok ország területén megtalálhatók, ártanak az illető államok szuverenitásának és biztonságának, de legjobban ártanak a nemzetközi bizalomnak és együttműködésnek. Az államok birtokában levő összes atom- és hidrogénbombákat megsemmisítik, további gyártásukat leállítják. A hasadóanyagok energiáját kizárólag békés gazdasági és tudományos célokra hasznosítják. Mindenféle hatósugarú katonai rakétát megsemmisítenek, a rakétatechnikát kizárólag közlekedési célokra, valamint a világűrnek az egész emberiség javát szolgáló meghódítására használják fel A lövegek, a harckocsik, a lö vedékek, a torpedók anyagai beolvasztják, hogy több fémet biztosítsanak a békés építkezésre. A hadihalókat és katonai repülőgépeket is békés célokra hasznosítják. Az egyes államokban felhalmozott vegyi és bakteriológiai hadviselési eszközöket — a mérgező, fojtó anyagokat, a halálbhozó baktériumok tenyészeteit, a súlyos ragályos betegségek eme lehetséges gócait — mindezt határozottan, nyomtalanul és, örökre megsemmisítik. Ilyen az a leszerelési program, amelyet a szovjet kor- mány az összes államok, elsősorban az ENSZ-tagállamok elé terjeszt, és amelynek haladéktalan végrehajtását sürgeti. Ez radikális program, de a jelen körülmények között éppen ebben van megvalósíthatóságának biztosítéka. Az egymással szemben álló hatalmi csoportok léte, amelyeken belül államok egész sorait kapcsolják , össze kölcsönös katonai kötelezettségek, a hadi- technika szédítő fejlődése, mindez bátor, messzemenő döntéseket kíván meg a béke biztosítására. A telje» és általános leszerelésre vonatkozó javaslat abban különbözik minden más leszerelési javaslattól, hogy megvalósítása teljesen kizár mindennemű egyenlőtlenséget, lehetetlenné teszi egyes államok bármilyen katonai fölényének kialakulását. Aligha vonhatja kétsévbe bárki is, hogy ha elfő várnák a radikális döntést az összes államok általános, teljes leszerelésének rövid. szilárdan meghatározott határidőn belül történő végrehajtására, s eat. a döntést valóra Is váltiák, akkor a nemzetközi léskör gvö- keresen megváltoznék, tévesen új alapra helyeződnének az ál lamok kapcsolatai a különböző társadalmi rendszerekhez eg egymással szembenálló katonai, politikai csoportosulásokhoz tartozó orszáapk kapcsolatai is. QyakoriatUag megszűnne az agresszió lehetőségének veszélye bármely ország részéről. Az államoknak az általános, teljes leszerelésre vonatkozó megegyezése meggyőzően bizonyítaná, hogy valóban nincsenek agresszív szándékai, és őszintén kívánják, hogy a más országokkal fennálló kapcsolataikat a bélié« együttélés elvén építsék fel. A fegyverek megsemmisítésével és a fegyveres erők felszámolásával pedig megszűnnék minden fizikai lehetősége annak, hogy az államok ne békés politikát folytassanak. A háború eszközeinek megsemmisítése az államok békés együttéléséit még tartósa bb alapra helyezné, mivel az államok közötti kapcsolatok alakulásának nem lenne más útja. Általános és teljes leszerelés esetén elmosódnának a határvonalak az elmúlt háború győztes és legyőzött államai között. A hatalmak jelentőségét és nemzetközi súlyát nem katonai erejük határozná meg, hanem az, hogy milyen mértékben vesznek részt az emberiséget gazdagító anyagi és szellemi értékek létrehozásában. Neim a hadosztályok, a bombázógépek és rakéták száma, nem a tengeralattjárók és a hadihajóik tonnatartalma, nem az atom- és hidrogénbom- ba-készletek, hanem az anyagi javák termeléséiben, az emberek munka- és életkörülményeinek javításában, az emberi élet meghosszabbításáért folytatott harcban elért eredmények határoznák meg az egyes államok tekintélyét és a/t a szerepet, amelyet &z emberiség történelmében betöltenek. Természetesen az általános leszerelési program végrehajtása után is maradnak ellentétek az államok, különösen a különböző társadalmi és gazdasági rendszerű államok között. Ezek az ellentétek azonban nem fegyveres összetűzésekkel oldódnak meg, hanem békés gazdasági versengéssel, az eszmék harcával és máá békés eszközökkel, amint ezt az ENSZ alapokmánya előírja. Általános teljes leszereléa esetén megszűnnek az ellenőrzéssel összefümop nehézségek is. Ilyen körülmények között az államoknak nem lesz rejte- r.ivulójuk. Minden lehetőség meglesz arra, hogy tetszésszerinti ellenőrzést, felügyeletet gyakoroljanak, ha kétségessé válik valamelyik állam leszerelési kötelezettségeinek becsületes teljesítése. Más szóval az általános teljes leszerelésre voriátkozó döntés lehetővé tenné, hogy végre megtalálják a kivezető utat . az államok közötti bizalmatlanság bűvös köréből amely bizalmatlanság jelenleg béklyóba veri őket a részleges leszerelési intézkedésekkel foglalkozó tárnyaílásokon, és akadályozza, hogy legalább az első hatékony lépést megtegyék ebben az irányban. Amikor az áltelánoe teljes leszerelés már megvalósult, sokkal kedvezőbb légkör alakul ki sok, mindmáig rendezetlen bonyolult politikai probléma meigoldáisához, egyebek között Európában is. Végül az . általános teljes leszerelés megvalósítása újabb távlatokat nyitna meg minden ország gazdasági fejlődése előtt, Eddig soha nem látott lehetőségek nyílnának a népek életszínvonalénak ugrásszerű emelésére, ha hasznos célokra 'ehetne fordítani azokat az összegeket, melyeket az államok most fegyveres erők fenn- ; tartására és fegyvergyártásra fordítanék. A leszerelés ellenfelei gvak- ran megpróbálják lejáratni a leszerelés gondolatét, azt állítják, hogy a feevvergyártás rnecMrTttnfp! s?{il{*4«*,T~4nnen yazdasági nehézségekkel jár, ás műnk«né'ikülivé tesz sok nj'-sn embert, aki felonies a hadiiparban dr>1"ozfk. Ez azonban e kérdés félrevezető értei- - orfaff' | (Folytatás az 5. oldalonJ %
