Somogyi Néplap, 1959. augusztus (16. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-18 / 193. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Kedd, 1999. auguszfan S— Nagy örömömre szolgál, hogy ön teljesítette kötelességét Hitlerrel és Németországgal szemben — mondotta az őrnagy. — Nehezére esik a beszéd? — Nem, elég erősnek érzem magam — jelelte halkan, de elég érthetően Haschke. — Állok rendelkezésükre... A kihallgatás két óra hosz- szat tartott, az őrna— kérdezett, a hadnagy pedig fáradhatatlanul rótta a sorokat. Haschkeról kiderült, hogy katonaszökevény. Volga melléki német, Szarepta környékéről, pedagógiai technikumot végzett, és Szaratovban taní- tőskodoht. Behívták a Vörös Hadseregbe, és már a háború első napjaiban kikerült a frontra. Nyomban azon kezdte törni a fejét, hogyan jusson át a németekhez. Mihelyt ezrede szembekerült az ellenséggel, Haschke felhasználta a pillanatnyi tűzszünetet, eldobta a fegyverét, és futásnak eredt a német állások felé. Szovjet részről nyomban tüzet nyitottak a szökevényre, a németek azonban nem lőttek, mindjét látták, miről van szó. Haschke súlyosan megsebesült, de elért a német állásokig, csak ott esett össze. Nem érkezett üres kézzel az ellenséghez: szökése előtt behatolt az ezredtörzsbe, lelőtte a parancsnokot, és egy csomó fontos iratot elrabolt. A falusi kórházból, amint kiderült a szökevény értékes volta, azonnal Rigába irányí- ik... 8. Haschke látszólag jól tudta, hogy a németek rokonszenvét szavakkal nem nyerheti meg. A szökevény igazi értékét a szovjet hadseregről szolgáltatott fontos és pontos adatok szabják meg. És valóban nem ejtett egyetlen felesleges szót sem, de észrevett mindent, amit észre kellett vennie, megjegyzett mindent, amit meg kellett jegyeznie, most pedig kéjes önelégültséggel teregette ki mindezt az ágya előtt ülő Gestapo-tisz- teknek. A Gestapo emberei valamilyen okból nem sokat törődtek velem, jelenlétem a legkevésbé sem zavarta őket, sőt, mintha örültek volna, hogy hallom a szökevénnyel folytatott beszélgetést. Ezt megint nem értettem. Haschke okos ember volt, és azok a hírek, amelyekről beszámolt, kétségkívül értékesek voltak, a vele folytatott beszélgetés azonban teljesen leleplezte előttem. Ö, mennyire meggyűlöltem! Mintegy két óra múlva a gestapósok mielőbbi gyógyulást kívántak Haschkénak és eltávoztak. Behozták a vacsoránkat, mégpedig igen rendes vacsorát, húst, káposztát, gyümölcsöt, sőt egy pohár savanyú borocskát is. Nyilvánvaló volt, hogy mi ketten megkülönböztetett bánásmódban részesülünk. Haschke jó étvággyal evett, nekem sem volt kedvem egyelőre meghalni — ellenkezőleg. Szerettem volna minél előbb meggyógyulni, és valami módon hazámba jutni. Csak a Stroch-pilóta nem tudott már enrtti. Másnap újra megjelentek a Gestapo-tisztek, A németek minden bizonynyal ellenőrizték Haschke állítását a törzsparancsnok meggyilkolásáról, és a dokumentumok is valóban fontosak lehettek, mert az őrnagy megígérte Haschkénak, hogy kitüntetésre terjeszti fel. Haschke pedig beszámolt mindenről, amiről csak tudott. Ó, nagyon jó megfigyelő volt ez a Haschke! Megjegyezte, hogy hol, milyen tüzérségi ütegek voltak, melyek vonultak el az ezred mellett, és melyek mellett ment el ö. És hol vannak a legközelebbi repülőterek. Agyon kellett volna lőnöm, ott mindjárt, helyben, hogy ne tudja nekik mindezt elmondani, de még egy papírvágó kés sem volt a kezem ügyében.. » A gestapósok újságokat is hoztak Haschkénak, aki nekem is készséggel rendelkezésemre bocsátotta, a lapokat. Borzalmas újságok voltak. A hitleri hordák feltartóztathatatlan előnyomulásáról, Moszkva küszöbönálló elfoglalásáról, és szovjet emberek agyohlövetésé- ről számoltak be. Nem tudtam hinni az újságoknak. Haschke azonban épp ellenkezőleg: csak nevetett, hiszen pontosan ezeknek a híreknek örült. A negyedik nap végére a Storch-pilóta meghalt. Ekkor értettem meg, mit jelentett a professzor kimeresztett négy ujja: a professzor négy napot adott neki, és a *►halálraítéltengedelmesen búcsút mondott az árnyékvilágnak a számára kijelölt határnapon. Ketten maradtunk a szobában, Haschkéval. Ez azonban nem jelentette azt, hogy egye dűl voltunk, mert látogatóban nem volt hiány. Minden reggel vizit idején megjelent a főorvos, ezután friss kötést tettek ránk, ennivalót hoztak, a nővérek bejöttek, megkérdezték hogy érezzük magunkat, és bebenéztek a szanitécek is... De azért az idő legnagyobb részében mégiscsak kettesben voltunk. Haschke próbált velem beszélgetést kezdeni, de én makacsul hallgattam, úgy tettem mintha még igen gyenge lennék, és nehezemre esnék a beszéd. Pedig napról napra jobban éreztem magam, s elég erősnek ahhoz, hogy megöljem ezt az árulót. A Gestapo-tisztek. naponta felkeresték Haschkét, és minden alkalommal kiszedtek belőle valami újabbat; Végül azonban kimerülitek az áruló »készletei*. A hadnagynak mind kevesebb innivalója akadt, Haschke már mindent elmondott, amit csak észlelt, és megjegyzett, de azért úgy láttam, hogy a Gestapo és ő számítanak még egymásra. Egy este újra megjelent szobámban Jankowska asszony. Arra még most sem jöttem rá, hogy milyen minőségben vám. itt a kórházban. A szokásos fehér köpenyben járkált ö is, de egészségügyi munkát szemmel láthatóan nem végzett. Néha több napig távol maradt, néha pedig tétlenül tén- fergett fel-alá a szobánkban, minden különösebb aggály nélkül, hogy semmittevése feltűnik valakinek. Általában elkülönült a kórházban dolgozó többi némettől. Most némán ült le az ágyam mellé, és szokása szerint valahová a falon túlra nézett. A kórterembe beszűrődött az utca zaja. Haschke, úgy látszott, elszunnyadt. Jobban megnéztem Jankowskát. — FoiSytatiuk — j Bódis Imre tűzkészültségi szolgálatban van. Éppen azt panaszolja a tanácselnöknek, hogy társa -elfelejtett*, szolgálatba állni. -Jól van» Imre bácsi, mindjárt küldök valakit« — nyugtatja meg Sipos Béla tanácselnök. Rövid pihenő a zöld gyepen. Az állami gazdaság lányai: Gyökér Ka* rolin, Kúti Erz : bet. Gyökér Anna, Horváth Katalin, Katona Erzsébet és Nagy Józsefre vidáman beszélgetnek. Csak Horgos Kati nem (H ide, azt mondják, nagyon szégyeliős ... ELKÉSNI NEM SZABAD Ülésezés közben találjuk a Barcsi Járási Párt-végrehajtó Bizottságot. Éppen arról folyik a tanácskozás, ami bennünket is érdekel: hogyan készülnek a vezetőségválasztásra a járás pártszervezetei. A végrehajtó bizottság szerint nincs semmi ok az aggodalomra, a maga részéről megtett mindent, hogy az alapszervezeteket ne érje váratlanul és felkészületlenül a nagy munka. Tanácskoztak a párttiitkárok- kal, aktivistákat kértek fel és osztottak be, hogy segítsék az elvtársakat a nagy jelentőségű munka lebonyolításában. Kérdezhetné valaki: szükséges-e egyáltalán ekkora erőkifejtés, hiszen — érvelhetnek — enél- kül is meg tudnák választani saját vezetőiket a kommunisták. Valóban, a kommunisták elég érettek arra, hogy megtalálják azokat az elvtársakat, akikre nyugodtan rábízhatják a vezetést De a vezetőség- választást nem egy estére szóló, egyszerű adminisztratív feladatnak tekintjük. Ez nemcsak ünnepi alkalom a párt életében. Számadás is a megtett útról. Az eredmények elismerése és értékelése mellett a mérleg másik serpenyőjébe kerülnek a harc közben előfordult hibák, tévedések, hogy aztán a lehetőségek és az elvégzett munka egybevetése után tisztán láthassuk azt az utat, melyen haladni kell. A munka mérlegének a pártvezetőség beszámolójából kell tükröződni. Kétségtelenül nem kis vállalkozás több esztendő munkáját olyan alapossággal elemezni, hogy az vita alapja lehessen. Ha a titkár egymaga akarja ezt a feladatot megoldani, vállalkozása — ha még oly széles látókörű is — nem biztos, hogy sikerül. Ezért fontos, hogy a vezetőségválasztó taggyűlések beszámolója különös gonddal és közösen készüljön el. Ehhez pedig idő és lelkiismeretes munka szükséges. Jó alkalom ez arra, hogy a vezetőségek megtanulják és hozzászokjanak: nem lehet akármilyen beszámolóval a párttagság j elé állni. Sajnos, ma még elég sok példa van ilyenre. Még gyakori az olyan eset — a minap a babócsai tsz-kommunis- ták taggyűlésén is előfordult—, hogy a párttitkár készületlenül állt a taggyűlés elé. Hiába a noszogatás minduntalan: -szóljanak hozzá elvtársak«, bizony látszik az arcokon a nagy tanácstalanság: ugyan mihez, hisz a titkár nem adott egyetlen gondolatot sem. Ami még bán több volt: senkinek, de még a járási pártbizottság képviselőjének sem volt egyetlen bíráló szava sem a felkészületlen párttitkár elvtárshoz. Pedig határozottan fel kellene lépni az efajta kényelmesség ellen, mert ez óhatatlanul unalmassá, érdektelenné teszi a taggyűlést, később az elvtársak már csak merő formaságnak tekintik, és nem látják a taggyűlésben a párt irányításában reáváró szerepet. Igaz, még csaknem két hét múlva kezdődnek a vezetőség- választások, de már most hozzá kell fogni az alapszervezeteknek a beszámoló megszövegezéséhez. Ez hozzájárulna ahhoz is, hogy a barcsi járásban a vezetőségválasztás körül némely elvtársak részéről itt-ott tapasztalt közömbösség, az »ahogy lesz, úgy lesz« hangulat megváltozzék. A járás több alapszervezetében járva az a tapasztalatunk, hogy úgyszólván még sehol sem fogtak hozzá a beszámoló elkészítéséhez. Ez azzal a veszéllyel jár, hogy majd az utolsó pillanatban állnak neki a munkának, a tessék-lássék módon összerögtönzött beszámoló pedig nem ad alapot a kommunistáknak, hogy megfelelő határozatokat hozzanak a pártmunka megjavítására. A járási pártbizottság fő feladata -most az, hogy munkába állítsa az alapszervezetek vezetőségét, a beszámoló elkészítésében segítsenek a kiküldött aktivisták. Elkésni nem szabad ezzel a munkával sem. A pártvezetőségek tagjai beszélgessenek sokat a párttagokkal, kérjék ki véleményüket, készítsék fel őket, hogy a vezetőségválasztó taggyűlést azzá tegyék, ami a hivatása: harcos, munkajavító értekezletté, elvtársi megbeszéléssé. Két barátnő beszélget a Május 1. utcai könyvesbolt kirakata előtt. — Most megyek csak nyaralni, eddig a cukorgyárban dolgoztam. Te, olyan jól éreztem magam, hogy az ősszel visszamegyek oda, és ott is maradok — mondja a kis barna, társnője pedig buzgón helyesel. Valóban. Sokan úgy használják ki a nyári szünetet, hogy egy hónapot dolgoznak, -pénzt keresnek, és csak azután mennek nyaralni. De nem mindenki. Akik már határoztak Negyvennyolc fiatalt vettek fel a nyári szünidőben a Kaposvári Cukorgyárba. Közülük tíz-tizenöt már úgy érzi, megismerte a gyári levegőt, nem is keresgél más munkát, itt marad. Nagy Éva például júniusban jött ide, most a konyhán dolgozik. — Bizony először szokatlan volt a gyár. Igaz, édesapám, aki itt dolgozik, sok érdekeset Cukorgyári fiatalok mesélt az üzem életéről, a cukorgyártásról. Amikor jelentkeztem. a konyhára osztottak be. Segítek a zöldség- és főzelékfélék tisztításában. Ebédidőben poharakat mosok, és az asztalokhoz hordom azokat. Hatórás munkaidejük van a fiataloknak. 500 forintot keresnek. Molnár elvtárs. a munkaügyi osztály vezetője elégedett velük. — Aki itt marad, abból cukoripari szakmunkáit képezünk — mondja. Elsősorban a gyári dolgozók gyerekeit veszik fel. Tápi József édesapja szintén a gyárban dolgozik. Jóska a Cukor- és Édesipari Technikumot. végezte el az idén. — Az ősszel bevonulok, de utána visszajövök ide, mert szeretném nagyon jól megismerni a szakmát. Szabad időmben a szakkönyveket tanulmányozom, és -ha sikerül, továbbképző tanfolyamra megyek: Büszkén mondja, hogy az első hónapban Kanizsai Józsi bácsi mellett dolgozott, s nagyon sokat tanult tőle. Most édesapja segédletével a szénsavgép javításánál tevékenykedik. Szintén a konyhán dolgozik Balázs Klári. Egy házban lakik' Nagy Évával, együtt járnak be az üzembe. Mindkettőjük terve, hogy végleg a cukorgyárban maradnak. És ahogy bizonygatják, nem is a »cukor« miatt; 3ó szakmunkások lesznek Mármint az ipari tanulók. Tavaly év végén többen könyv- jutalomban részesültek. Szabó Péter, Horváth Sándor és Ber- da György talán a legügyesebb, de a többiek is megállják helyüket: — Nyolc dl első éves tanulónk lesz az idén — tájékoztat Molnár elvtárs. — Az a gyakorlat, hogy minden évben összehívjuk a szülőket és a tanulókat, megbeszéljük velük a feladatokat. Az ipari tanulók hetenként négy napot töltenek az iskolában, kettőt pedig itt, üzemi gyakorlatom A törzsgárda kialakítása szempontjából tehát a jelenlegi képzés a legmegfelelőbb. A tanulók megismerkednek a munkafolyamatokkal, végigmennek az üzemegységeken, és ha sor kerül rá. bátran odaállhatnak a kiöregedett szakmunkások helyére. Technikusok is dolgoznak a gyárban. Ök már tapasztaltabbak de a segítség nekik is kapóra jón. Aztán részt vehetnek a hathónapos cukoripari szak- tanfolyamon is, ide a gyár elküldi majd legjobb fiait, lányait. Sok lehetőség áll a eu-kor- gyári fiatalok előtt Egyedül tőlük függ, .ki tudják-e használni azokat» P. Gy. Ezt láttuk Somogyi a rnócán Az állami gazdaság kombájnszérúje olyan, mint valami mesebeli birodalom. Örömmel is dolgoznak Itt a lányok. Valamivel odább Gyökér Anna és Kúti Erzsébet rakja zsákba a szír ráz gabonát.