Somogyi Néplap, 1959. augusztus (16. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-09 / 186. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Vasárnap, 1959. augusztus 9. Megtanácskozták a vezetőségválasztás feladatait a marcali és a fonyódi járás párttitkáraí A Marcali Járási Pártbizottság a napodban értekezletre hívta össze valamennyi alapszervezet titkárát, hogy megbeszéljék a közelgő pártveze- tőség-választások előkészítését. A napirend előadója. Szigeti István elvtárs, a járási párt- bizottság titkára, körvonalazta a feladatokat, és felhívta a titkárok figyelmét, hogy már most lássanak hozzá a taggyűlési beszámolók készítéséhez. Utalt arra, hogy ezzel egyidejűleg rendezni kell a nydván- taxtásokat, a gazdasági ügyeket, le kéjl zárni a függőben lévő pártfegyelmi ügyeket, s nagy gondot kell fordítani a pártszervezetek számszerű és minőségi erősítésére is. Szigeti elvtárs ezután a pártoktatás megszervezéséről szólt, majd tolrhácsolta a pártbizottság ama reményét, hogy az alapszervezetek rendezett sorokkal érkeznek el a vezetőségválasztásokhoz, s a pártkongresszusra' fegyelmezetten, munkasikerekkel készülnek a kommunisták, a járás dolgozói. Fonyódon is titkári értekezleten vitatták meg a vezetőség-választási tennivalókat. Frankberger Mihály elvtárs, a járási végrehajtó bizottság tagja ismertette a taggyűlések ütemtervét, és beszámolt a pártoktatás előkészítésében eddig végzett munkáról. Nemes és Bagó elvtársak, a pártvégrehajtó bizottság tagjai hozzászólásaikban kiemelték a pártfegyelem megszilárdításának fontosságát, és felhívták a Heveimet arra, hogy a jó pártpolitikai munka eredményességének a mezőgazdasági munkában, a tsz-ek erősítésében is meg kell mutatkozni, No tanács alakul Kaposszerdahelyen Tavasz óta húzódik a kapós- szerdahelyi nőtanács megalakításának ügye. Egyszer már összehívták a község lányait, asszonyait, el is jöttek vagy harmincán, de aztán elakadt a dolog. Eddig ugyanis hiába kérték a megyei és járási nőtanács támogatását, csak ígéretet kaptak. És ígéretből bizony nem tudják lé'rehozni a szervezetet. Terveik vannak, de tudni, ismerni szeretnék, hogyan is kell hozzálátni a munkához. Az a harminc asszony, aki részt vett a megbeszélésen, főleg a fiatalabb korosztályhoz tartozik, ők érdeklődnek leginkább minden olyan iránt, amely a házimunka közben segítségükre lenne. Ha idáig nem is sikerült megalakítani a nőtanácsot, remélik, hogy az ősszel és a télen — amikor rövidek a nappalok, és az este hamar elérkezik — már megindíthatják a főzőtanfolyamot, szabás-varrást tanulhatnak. Dédelgetett tervük, hogy teaesteket rendeznek, s a bevételből mosógépet vásárolnak, amit aztán öt forintért kiadnának a háziasszonyoknak. Kurucz Jánosné irányítaná a nőtanácsot, ez a fiátal, temperamentumos asszonyka. ö is reménykedik, hogy a közeljövőben sikerül terveiket valóra váltani. Egyelőre még szerények a terveik, de fokozatosan bővítenék a tanfolyamok, előadások anyagát. Főleg a fiatalok érdekeit tartanák szem előtt, az őket érdeklő kérdések kerülnének mindig előtérbe. Segítséget várnak a kapós- szerdahelyi asszonyok. Jó lenne, ha. kérésük most már nem maradna meghallgatás nélkül. Megkezdődtek a vállalatok első félévi mérlegbeszámolói Megkezdődtek a vállalatok első félévi mérlegbeszámolói. A vállalatok első félévi mér-* legbeszámolóiikban ismertetik eddigi eredményeiket, a kongresszus tiszteletére tett felajánlásaik teljesítésének állását. Újabb felajánlásokat is tesznek, mivel nagy részben már teljesítették vállalásaikat. (Pl. a Csurgói Faipari Vállalat új felajánlásként 200 négyzetméter parkett és 50 konyha- garnitúra elkészítését vállalta.) Az első felajánlások túlteljesítése az új árszabásnak köszönhető. A mostaniak már ennek figyelembevételével történnek. Az új vállalásokkal megakadályozzák a termelés eddigi lendületének esetleges csökkenését. A szerző lví*n Nyikol:.jevics Pronyin barátomról, aki az áliambiz- tonsági szervek munkatársa volt, annak idején egy kis kötetre való elbeszélést írtam Pronyin őrnagy kalandjai címmel. Azóta csaknem húsz esztendő telt el. Az elbeszélések megjelenése után hamarosan megkezdődött a Nagy Honvédő Háború. A háború elszakított Pro- nyintól, és mindketten olyan körülmények közé kerültünk, amelyek folytán nemcsak hogy nem tarthattuk a kapcsolatot, hanem teljesen szem elől tévesztettük egymást. Nagy jeléntőségű, grandiózus események követték egymást, amelyek kényszerűen háttérbe szorították az egyes emberek sorsát. De íme, véget ért a háború, az országra a békés építőmunka korszaka köszöntött, s az emberek lassacskán újra megtalálták egymást. így történt, hogy hosszú — mondhatnám, nagyon is hosszú — idő után az élet ismét összehozott Pro- njűnnal. Természetesen a kérdések /, Az első Egy rqzgomb, egy közönséges rézgomb — ez az egyetlen emlékem azokról a különös és tragikus eseményekről, amelyeknek véletlen tanúja és résztvevője voltam... Kihúzom az iróasztalfiókoelőszava csak úgy záporoztak; ki merre volt, mit csinált, min ment keresztül... Pronyin a maga dolgairól sohasem beszélt szívesen. — Még nem érkezett el annak az ideje, hogy elmondjam, mit csináltam és mivel foglalkoztam, no meg nem is beszélhetek mindenről — mondta. — A birtokomba kerültek azonban annak a tisztnek a feljegyzései, akivel még a háború első éveiben kerültem össze. Odaadom neked, olvasd el. Találsz benne néhány érdekes dolgot velem kapcsolatban is. Nem a nyilvánosság számára írta, de ha érdekesnek találod, bátran megjelentetheted. Természetesen abban az esetben a neveket kitalált nevekkel kell helyettesítened. Elolvastam a feljegyzéseket, és úgy találtam, hogy érdemesek a közlésre. A kéziraton szinte semmit nem kellett változtatnom: itt- ott beszúrtam egy-egy részletet, átkereszteltem a szereplőket, de a lényeget tekintve hu maradtam az eredeti feljegyzésekhez. találkozás mat, kezembe veszem az apró rézgombot, s egy asszony képe jelenik meg előttem, egy olyan asszonyé, amilyennel ritkán találkozik az ember életében. Titokzatos, rejtélyes körül- ménuek. kísérték végig ismeA párt politikája és a törvényesség A törvényesség nem újke- letű fogalom. Valamennyi jogszabály — bármilyen társadalmi rendszerben — magatartási szabály valaminek a megtartására, tűrésére vagy valamitől való tartózkodásra kötelezi az állampolgárokat, másrészt pedig az államhatalmi szerveket. Minden társadalmi rendszer az uralkodó osztály érdekében alkotja törvényeit, rendeletéit, jogszabályait. Természetes, hogy a tőkés társadalmi rendszer a törvényhozásban és a törvények végrehajtásában következetesen a burzsoázia érdekeit tartja szem előtt. A burzsoá törvényesség a burzsoázia érdekében hozott törvények, rendeletek, jogszabályok megtartását jelenti. Mi a helyzet a szocializmusban. a szocializmust építő államban? Jól tudjuk, hogy a kapitalizmus nem adja át. helyét harc nélkül. Mi, akik tanúi voltunk 1 ül 9-nek és 1956 októberének, saját tapasztalatunkból tudjuk, hogy a hatalom átvétele után a belső, megbúvó ellenséges erő a külső, kapitalista környezettel szövetkezve mindent elkövet, hogy a munkásosztály hatal-, mát aláássa, megdöntse, és visszaállítsa a kapitalista társadalmi rendszert. Szükséges tehát, hogy a proletárállaim létét biztosítsuk, a szocialista társadalmi és gazdasági rendet megerősítsük és állandóan fejlesszük. Ezért arra kell törekednünk, hogy a prolefárállam törvényeit minden állampolgárral és a hazánkban tartózkodó más államok polgáraival megtartassuk, s azokat állami, társadalmi, gazdasági szerveink is megtartsák. Ez jelenti a szocialista törvényességet. A törvényesség mint fogalom tehát megtalálható a ki- zsáikmányoló társadalmi rendszerben és a szocialista társadalmi rendszerben is, de a tartalom különböző: az előbbiben egy szűkebb réteg — a burzsoázia —. az utóbbiban pedig a lakosság túlnyomó része, a dolgozók érdekeit szolgálja. A szocialista vagy a szo-ís‘ cializmust építő állam nem képzelhető el. a munkás- osztály lenini pártja mint vezető erő nélkül A párt irányítja a ■ harcot a hatalom megvédéséért, a szocializmus építéséért, a gazdasági szervezésért, a kulturális nevelésért. Ha visszatekintünk felszabadulásunk pillanatáig, olyan eseményeket látunk, amelyek sorsdöntőek voltak népünk életében. A földreformot, a bányák, gyárak, bankok államosítását, a hároméves, ötéves terveket, alkotásainkat, a gazdasági stabilizációt, a dolgozók életszínvonalának emelését, az iskolák tömeges fejlesztését, a tudomány, művészet közkincs- csé tételét stb., mind a párt kezdeményezte, a dolgozók állama pedig biztosítékot nyújtott az elért eredmények fenntartására, illetve továbbfejlesztésére. Mindezeknek a végrehajtását jogszabály biztosította. Dolgozó népünk közös érdeke volt — és az ma is —, hogy a párt által kezdeményezett jogszabályokat hiánytalanul végrehajtsák. 'V/' olt időszak — a nagy v előrehaladás éveiben —, amikor eltértünk a törvényességtől, a párt politikája tói. A siker sokakat elkábított, s gyakran tudatukon kívül, további sikerekért — amint kiderült, mások viszont tudatosan — követtek el törvény- sértéseket. Emiatt a párt politikájának gyakorlati végrehajtása számos vonatkozásban eltorzult, így sebezhetők lettünk. Talajt adtunk az ellenséges propagandának, nemzetközi megbecsülésünkön is csorba esett. 1953 júniusában a párt határozatot hozott a hibák fölszámolására. A törvényesség biztosítása céljából az 1953. évi 13. sz. törvényerejű rendelettel létrehozták az új ügyészi szervezetet, az országgyűlés megválasztotta a Népköz- társaság legfőbb ügyészét. Sajnos, akkor sokan Nagy Imrének tulajdonították a törvényesség megjavítására hozott pártintézkedéseket, de ma már tudjuk, hogy az 1953. júniusi határozathoz Nagy Imrének csupán annyi köze volt, hogy a kezébe jutott hatalom birtokában indított offenzívát a párt ellen. Ilyen körülmények között nem volt felszámolható a törvénysértések sorozata, és ez is alkalmat, lehetőséget adott az ellenforradalmi erők szervezkedéséhez. Az ellenforradalmi erők felszámolása után a törvényes rend, a közbiztonság helyreállítása volt az első és legfontosabb feladat. A dolgozók támogatásával ezt is sikerrel oldotta meg az MSZMP és a forradalmi munkás-paraszt kormány. Nem engedhettük meg, hogy továbbra is pusztítsák az emberéletet, herdálják nemzeti vagyonúnkat, szétzüllesszék eddigi eredményeinket. Azonban a szocialista törvényesség tartalmi fogalmát a gyakorlatban is érvényesítettük. Különbséget tettünk a megtévesztett emberek és a tudatos ellenség között. Eljárásainkban érvényesült a szocialista humanizmus, érvényesült az osztályharc. C okán úgy vélik, hogy az osztályharc és a törvényesség két olyannyira különböző valami, amit nem lehet közös nevezőre hozni. Ennek a téves elképzelésnek a megcáfolására idézek az 1951:111. tv. 1. paragrafusából: »E törvény célja az, hogy... a dolgozók jogainak védelmében biztosítsa a bűncselekmények üldözését, a dolgozó nép ellenségeinek megbüntetését s n dolgozóknak a. szocialista társadalmi együttélés szabályaira nevelését«. A törvény — amelynek célja nemcsak a megtorlás, hanem a nevelés is — differenciál a nép ellensége és a megtévedt dolgozók között, tehát az csztályharc egyik eszközévé válik. Mint ismeretes, így jártunk el 1956 után. Helyre kellett állítani a megtépázott gazdasági rendet is, hiszen köztudomású, hogy népgazdaságunkat az ellenforradalom alatt 22 mi’liárd forintnyi károsodás érte. Pártunk a társadalmi tulajdon- fokozott védelmére hívta föl a dolgozókat. Nem elegendő csupán leleplezni és felelősségre vonni a kártevőket, a vezetők és dolgozók fontos feladata a károk idejében történő megelőzése. A párt határozata nyomán orvosoltak több korábbi sérelmet. Számos kisember visszakapta államosított házingatlanát. Noha e téren egyes helyi szerveknél jelentkezett bizonyos fokú meg nem értés e rendeletet illetően, de ma már elmondhatjuk: túlnyomórészt befejeződött az eljárás ezekben az ügyekben is. Helytelen volna nem beszélni olyan kérdésről, ami napjainkban még nagyon sok dolgozót érint. Ez pedig a lakás- rendelet. Tudjuk, hogy rendeletekkel a lakáskérdést megoldani nem lehet. Mégis a lakás- rendelet és végrehajtása közvetlenül és közvetve is a dolgozó kisemberek jogait és biztonságát védi. Itt van például a személyi tulajdonban lévő szabadrendelkezésű laikások ügye. A jogszabály biztonságot ad azoknak a dolgozóknak, akik magánerőből építkeztek, vagy évek hosszú munkájának eredményeképpen kisebb házingatlanra tettek szert. Sajnos, tanúi vagyunk néhány esetben itségemet Szofja Jankov'ská- al, ezzel a furcsa, nem min- ennapi növel. Nem volt szép, különösen era a szó hétköznapi értelmében: arcvonásai szabályiamnak, az alakja sem kifogás- ilan, és ennek, ellenére mégis mtszett a férfiaknak, nem egy özülük bármiféle engedmény- i is hajlandónak mutatko- itt, csak hogy él ne veszítse nndulatát. Képzeljenek maguk élé egy özéptermetűnél valamivel magasabb nőt, olyan sötétbar- a hajjal, amely a félhomályán feketének látszott. Hosz- :úkás arca volt, magas, csak- em férfias homloka, kissé mongolos vágású, szürkés szeme, amely feszült pillanatokon kifejezetten zölddé válto- itt, és amely mindenkor meg- rizté hideg csillogását. Az rca felső részének valóban olt némi férfias jellege, az re alsó része azonban annál ölesebbnek hatott} Orra nem- gen állt összhangban ovális rcával, túloznék, ha piszének wndanám, de a »fitos« jelző zm lenne eléggé kifejező. Ál- í meglehetősen kicsiny volt, s egészen lágy, leányos vo- ású. A legkülönösebb azon- an az ajka volt, amely hol rzékien, gyermekien puhán, lénkpirosan, csaknem vérvö- ösen emelkedett ki arcából, ,ol pedig hirtelen dühös-kes- mennyé változott, és szinte eich évedéit. Füle kissé na- iyobb, mint amilyen egy nö- möz illik, de igen jó hallása tolt. Ritkán virult él, sima majából csak néhány szál hul- ott halántékára. Kis keze csodálatosan törékeny, lába viszont elég erős és olyan szembetűnően J,zmos volt, mint a sokat gyakorló, hivatásos sportolóké. Azt hiszem, külseje után a legtöbben átlagnőnek tartották volna, de mint már említettem, a mi ismeretségünk körülményei olyan rendkívüliek voltak, hogy ő, az itt elmondott események résztvevője, az én szememben még külsejében is különbözött a többi embertől... No de erről talán elég ennyi. Úgy gondolom, hogy a cselekmény kibontakozása során úgyis fokozatosan kirajzolódik ennek a furcsa —• ha nem félnék a romantikus terminológiától, mondhatnám — baljóslatú nőnek külső és belső portréja. Külsejével kapcsolatban egyetlenegyet szeretnék még megjegyezni, éspedig azt, hogy valami megfoghatatlan aszimmetria uralkodott az arcán és alakján. Beszélgetés közben például amikor egyik fülével partnerét hallgatta, a másikkal mintha a szférák zenéjére figyelt volna, amelyet rajta kívül senki sem hallott, és senki sem értett meg. Ha az egyik szemével figyelmesen nézett arra, akivei éppen beszélgetett, a másikkal szinte átfúrta a háta mögötti levegőt. Ha jobb kezével valakinek a kezét simogatta, lehet, hogy ugyanakkor bal kezével már táskájában vagy muffjában kicsiny, de kitűnő revolvere után tapogatott, hogy egy vére múlva lelője azt, akivel most még barátságosan beszélget. De hát csak menjünk szép sorjában. Hogy minden világos legyen, mindenekelőtt néhány szót kell szóljak magamról is. Tiszt vagyok, a vezérkar kötelékébe tartozom, és a háború kitörése előtt néhány hónappal egy régi városba szólított a kötelesség. Ez a város közel esett Nyugat- és Kelet- Európa eszmei határvonalához, amelyet nem minden hátsó gondolat nélkül húztak meg a semmittevő európai politikusok. Küldetésem szigorúan bizalmas jellegű volt. A háború kitörésének lehetőségét soha senki nem zárta ki, azért, hogy ne kelljen részletekbe bocsátkoznom, csak annyit mondok, küldetésem célja a következő volt: tanulmányoznom kellett a hadműveletek esetleges színhelyét, ki kellett dolgoznom néhány speciális katonai egység elosztásának tervét arra az eshetőségre, ha a háború kitörne, és az ellenség hazánk északnyugati területét fenyegetné. A város, amely most • bizonyos időre tartózkodási helyemmé vált, lármás, élénk hely volt, sok és sokfajta ember lakta. Régi negyedek váltakoztak jól jövedelmező emeletes bérházak negyedeivel. Utón útfélen a szegénység és a gazdagság még itt fennálló ellentétébe ütköztem, amely felkeltette ugyan érdeklődésemet, de egyúttal idegen is volt számomra. — Folytatjuk — annak, hogy egyesek a rendeletben biztosított jogukkal visszaélnek. Gondolok itt arra, hogy valaki szabadrendelkezé- sü kétszobás házát Balaton- szabáditan üresen tartja, ugyanakkor Siófokon állami tulajdonban lévő házban lakik. Arra kell törekednünk, hogy ne tegyük lehetővé senkinek a í visszaélést. 1 QsQ elején a mezőgazday ság szocialista átalakulása Somogy megyében is hatalmas léptekkel haladt előre. A párt — miközben hangsúlyozta, hogy parasztságunk jövője a szövetkezeti gazdálkodásban van, s a mezőgazdaságot is szocialista vágányokra kell vinni — óva intett mindenkit attól, hogy a meggyőzés helyett az erőszak eszközéhez folyamodjék. Kádár elv- társ ezzel kapcsolatban azt mondta Barcson: »Nem szerelik az emberek, ha lökdösik őket valami ajtó felé, odamennek ők maguktól is, ha megmagyarázzák nekik, hogy ott van dolguk, és oda kell menniük.« Ez a tény állította oldalunkra parasztságunk tömegeit. Egy esettől eltekintve nem is történt visszaélés a megyében; Természetesen pártunk politikájához tartozik a termelő- szövetkezetek segítése, védelme is. Bizony a két utolsó hónapban 44 olyan személlyel szemben kellett eljárnunk, aki a termelőszövetkezet va1gyofaát dézsmálta, vagy működését akadályozta. Az élet így igazolja, mennyire azonos a törvényesség a párt politikájával, viszont a törvények megsértése sok és gyakran felmérhetetlen kárt okoz a párt politikájának. Elsősorban az ügyészi szervezet feladata őrködni a törvényesség felett. Azonban nemcsak az ügyészség kötelessége a törvényesség biztosítása, kötelessége ez az államhatalmi, államigazgatási, társadalmi, gazdasági szerveknek is. Nem mondhatjuk, hogy ma már minden teljesen rendben van; A hibák súlya, mennyisége azonban mindinkább szűkebb területre szorul össze. Mivel a hibák, a törvénysértések okozója a legtöbb esetben a szakmai képzetlenség, esetleg az ellenőrzés hiányossága, e téren kell előrehaladni, örvendetes; hogy mind több azoknak a tanácsi dolgozóknak a száma, akik szakmai ismereteiket gondos tanulmányok folytatásával gyarapítják. Elméleti és gyakorlati tudásuk fokozásával teszik jobbá munkájukat vállalataink, üzemeink vezetői. Erősödik öntudatában a dolgozók széles rétege, megértve a pánt szavát, a párt sugalmazását a jogszabályokban. U gy 1957 decemberében hozott párthatározat a bűnüldöző szervek kötelességévé teszi az első ízben megtévedt dolgozók nevelését. Hatályban levő törvényeink módot adnak arra, hogy az első ízben megtévedt, kisebb súlyú bűncselekményt elkövetőkkel szemben nevelő jellegű intézkedést alkalmazzunk. I-gy lehetőség van arra, hogy figyelmeztessük az elkövetőt, az esetleg okozott kár megtérítése mellett bűnvádi eljárás helyett fegyelmi eljárást folytassunk le, vagy társadalmi bíróság elé utaljuk az ügyet. A visszaesők, a súlyos bűncselekményt elkövetők, az osztályellenség tudatos bűncselekményei azonban szigorú elbírálásban részesülnek. Az eddig elmondottak alapján tisztán láthatjuk: a töarvé- nyesség a párt politikájának gyakorlati végrehajtását jelenti. Aki a törvényességet megsérti, az a párt politikájával is "zembe kerül. DR 0SIS7ÄR JÁNC3 megyei főügyész.
