Somogyi Néplap, 1959. augusztus (16. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-06 / 183. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Csütörtök, 1959. augusztus 8j Meggondolatlan lépés Akiket csak megkérdeztünk ebben az ügyben, azok közül legtöbben fejüket csóválták annak jeléül, hogy van ugyan véleményük a volt mintaóvoda átköltöztetéséről a volt József Attila Kollégiumba, de nyilatkozni nem nyilatkoznak. Egyedül; Zeke Ilona, az óvoda vezető óvónője kockáztatott meg egy mondatot, s ez arra vall, hogy nem örömest nyugszik bele a vezetése alatt álló oktatási intézmény átköltöztetésébe. — Azt vallom, helyén való fokozottabban törődni új oktatási intézményünkkel, a tanítóakadémiával, de nem helyes, hogy ez a törődés egy régebbi oktatási intézmény rovására történik! A Dimitrov utca és a Bajcsy- Zsilinszky utca sarkán álló házban még nem teljes a rend, s ez érthető. A költözködés úgy folyt le, hogy az óvodai foglalkoztatások nem szüneteltek, s úgy zajlik majd le a végleges honfoglalás is, hogy nem áll meg a tanítás. így pedig több időit kíván ez a munka. Honfoglalás? Hát ilyesmiről itt nincs szó. Legfeljebb foglalásról, mivel »hon«-nak, azaz otthonnak az új hely mm alkalmas. Otthonnak megfelel az 1957 óta félmilliós költséggel rendbehozott volt óvoda, melyet mintaóvoda néven ismertünk. A korábbi hajlékhoz e mostani semmiben sem hasonlítható. Helyiségeit zegzugos folyosó köti össze, három terem egymásba nyílik, az öt terem két épületben található, különálló épületet alkot az ebédlőterem. Az udvar kitéglá- zott, sivár. Három család lakik még az udvarban, és szó von arról, hogy az óvodának a folyosóiról nyíló két felesleges szobában két fiatalember kap lakást. Egyikük az új oktatási intézmény létesítése miatt került fedélen kívülre, ugyanis a volt óvónőképzőben lakott. E két Ifikó természetesen az óvoda folyosóiról tudja csak megközelíteni lakását. De nemcsak a felnőttek szomszédsága aggasztó. A szűk kis udvar kőkerítésén túl kellemetlenebb szomszédság nyugtalanítja az embert. A kórház fertőző gyermekosztálya van itt. A csere tehát semmi esetre sem olyan, amin örömében tapsolni kezdhet az ember, akár ide jár a gyermeke óvodába, akár nem. Az épület nedves. Folyosói, mellékhelyiségei szellőzetlenek, az utóbbiak meg átépítésre várnak. A termek szintúgy, mivel az elkorhadt padlózatot is ki kell cserélni. Tisztán tartani? Nagyon nehéz. — Majd. ha lesz rá pénz, le- parkettázzák — mondta Zeke Ilona bizakodóan. Sajnos, a parkettázás sem javít a helyzeten. Akik eldöntötték és jóváhagyták az óvoda helycseréjét, azoknak ismerniük kell az óvodai rendtartást. Ha pedig ismerik, tudták és tudják, hogy olyan körülmények között, amilyenbe most került. kevés számú óvodáink egyike, óvodát működtetni nagyon meggondolandó! Talán az építkezésekkel megfelelővé tudják majd tenni a két épületből álló intézményt? Kételkedünk benne, és azt kell mondanunk, jobb lett volna ezt az épületet meghagyni kollégiumnak. Felnőttebb ifjak számára sem kellemes szomszédság ugyan a forgalmas utca, a lakókkal ellátott oktatási intézmény, a kórház fertőző gyermekosztálya, de a kicsik számára elismerten kellemetlenebb! Az ősztől kezdve öt csoportban kétszáz gyermek zsúfolódik itt össze a rosszul elhelyezett termekben. A harmadik teremből kettőn végig kell gyalogolnia a kicsi embernek, ha ki kell mennie. Lesz-e elegendő dada, hogy kalauzolja a gyerekeket a folyosó-labirintusban? Nem beszélve arról a veszedelemről, ami az őszi esőzésekben és a téli hidegben leselkedik a csöppségekre, amikor az udvaron keresztül átvonulnak étkezni az ebédlőbe. Dr. Peregi jelentést tett a tisztifőorvosnak, és elmondotta észrevételeit az óvoda helycseréjéről, új hajlékáról. Reméljük, a meggondolatlan lépést orvosolják valamiképpen. Mert változatlanul valljuk: meggondolatlan lépés volt egy félmilliós költséggel óvodává alakított épületből alkalmatlan helyre költöztetni a volt mintaóvodát! VASBETONSZERELŐK dolgoznak mér a szakszervezeti ház építkezésén. A Somogy megyei Építőipari Vállalat egyik brigádja munka közben, jíí. _Ä Csákvári János: a i A HVSEQESEK Egy türelmetlen, ideges, magas hang felelt. — Mit?... Százados úr, ezt nekem, egy Cziráky grófnak kell tanácsolni?... Ejnye, Makai úr, úgy csinál, mintha először volna hasonló helyzetben... — Bocsánat — mentegetőzött a hang, de rögtön parancsoló- vá vált. — Cellaajtókat kinyitni! ,.. A fegyör szolgálatkészen, gyorsan teljesítette az utasítást, minden ajtóhoz ugyanakkor egy raj katona állt. Kinn, az udvaron világosság fénylett, két petróleumlámpát akasztottak ki a börtönbejárathoz. Az ideges, magas hang megszólalt: — Akinek neveit olvassuk, a folyosón sorakozzanak ... Egy másik hang, a századosé, a neveket olvasta: ősz Ferenc, Knausz Ferenc, Lobi Jenő, Lovrencsics János, Stigler Imre, Decsi Imre, Cséplő József, Nyári László, Krénusz János, Carai Imre, Horváth Eerenc, Banicz György, Dénes István, Berecz Károly, Simon József, Kovács József, Gold Ferenc, Füle István, Tóth János ... Gottwald az ajtóhoz lépett, de már nem sokat látott. A keskeny folyosón ketten-hár- man egymás mellett, lépkedtek a foglyok. Mind tépett volt, véres és szótalan. Fejüket leszegték, mint a bikák, vagy a bárányok. Kinek milyen volt a lelki ereje. Kovácsot magas fejtartásárol ismerték fel. De kevesebben indultak el. A fehér altisztek a hiányzókért bementek a zárkába. Qdabeniről erős hörgés áramlott ki, vérszaggal keverve. Az egyik katona kiabált. — Dugd be a pofád, az édesjó anyádnak, mert belédrugok, de rögtön!... Mint a lovának, gondolta a reszkető néző. Valami súrló- dott a kövön. Marhákötéllel a nyakukon húzták kifelé De- csit. Banicz Györgyöt és Simon káplánt. Egyik sem volt magánál. Utánuk úgy nézett ki a kövezet, mintha véres mosogatórongyot húztak voltul végig rajta. Mikor a katonák is eltűntek, Gottwald elhagyta a nézőkét, az ágyra lépett. A másik kettő, Sabján és Prosch a szenyéri tanácselnök mögé állt. Az ablak magasan volt, éppen, hogy kiláttak, másrészt óvakodna hátrább léptek, mert a bejárattól az első ablak volt az övék, a petróleumlámpákat ide függesztették nem messzire és kézi zseblámpákkal világították meg időnként az alsó ablakokat. A holdsütés és a petróleum- lámpa félhomályában azért az alakokat kitudták venni. A menet két részre vált, a nagyobbik csoportruik kinyitották a bíróság udvarára vezető kiskaput, a másik csoport eltűnt a grófi istálló irányában. A bíróság udvarán, közel a fakerítéshez, egymás mellé állították az embereket. Egy étidig ismeretlen fehér tiszt eléjük állt, beszélt valamit, azután a fákra mutatott. A három ember az ablaknál visszahőkölt. Hisz itt kivégzés lesz!... Mindnyájan remegtek, kiszáradt a torkuk, de szemük nem bírt elszakadni a látványtól. Három katona lépett a nagy cserfához, áthurkolt rajta egy kötelet, a szakasz többi tagjai biztosítottak, hárman-négyen pedig egyenként kisérték a fához a foglyokat Gyorsan, szinte rendezetten ment a dolog, amíg Kovácshoz nem értek. A kihűlt testeket levették a kötélről, valamennyivel arrébb vitték és egymás mellé fektették őket. De Kovács József nem hagyta magát Bírókra kelt velük, bilincsbevert karjaival, mint a cséphadaróval bánt. önmaga körül forgott, nem tudták megközelíteni egy darabig. Végül az egyik ököllel eltalálta, mire elesett. Egy egész raj futott rá, felemelték, cipelték a rug- dalózó, így is fetrengő embert. Ekkor egy irtózatos sikoltás hallatszott. Az egyik katona a földre esett, mintha görcs rángatta volna, összegörnyedt. A katonák összefutottak felette, a vezénylő tiszt hadonászott. Kovácsot négyen-öten. vonszolták a fa alá, beleerőszakolták fejét a hurokba. A három ember nem bírta tovább. Leültek az ágyra, maguk elé néztek. Várták a halálukat és fájó szívvel; búcsúztak a bátor társaiktól. Reggelre Sabján is megőszült W. Amikor az asszony a két gyerekkel és hátuk mögött az esett kedvű kutyával déltájban kilépett a kiskapun, a kétség és a rémület újra elfogta a szívét. Csütörtök volt és dologidő, az utca azonban mintha felboj- dult volna. Kis csoportokba vetődtek az emberek a kapuk Egy nap Bélaváron Bélavár a barcsi járás egyik legkisebb faluja. Közvetlenül a Dráva mellett, egy dombtetőn terül el. Lakossága mindössze 900. Nevét valószínűleg onnan kapta, hogy a tatárjárás idején IV. Béla seregével egy napot töltött a faluban, s feltételezés szerint várat is építtetett itt. Az állomástól meredek emelkedőn jutunk a falu végére. Az első utca a megszokott nyári képet .mutatja. Szekerek gabonával megrakva sűrűn fordulnak be az udvarokba. Először egy nénivel találkozom : — Tessék mondani, hol lakik a KISZ-titkár? — Miért keresi — vág visz- sza kérdésével. Hirtelen nem is tudom, mit válaszoljak. Kis habozás után megvallom az,igazat: — Imi szeretnék falujukról az újságba. — Hát azt igazán jól teszi, mert a mi kis falunkról eddig nemigen olvastunk. Pedig mi is tudunk ám úgy dolgozni, mint a nagy községek! Rólunk eddig alig hallott a világ. — írok a falujukról, de mondja meg rrfár, hol találom meg a... — Hát bizony nálunk is sok baj van a fiatalokkal, de azért olyan dolgokat nem csinálnak, mint az udvarhelyiek. A mi gyerekeink jobbak. Na, jöjjön, megmutatom, hol lakik a KISZ-titkár. 2. Kora délelőtt van. Egy raj lúd repül el a fejem fölött a Dráva irányába. A nagy melegben nekik is jólesik egy kis fürdőzés. Gyerekek játszanak a homokban, kislányok körtáncot járnak az egyik udvarban. Egy-egy kutya elvakkant- ja magát, azt gondolva, ilyen nagy hőségben nem is érdemes jobban megijeszteni az idegent. Az utcán lévő pádon két nagymama beszélget, egyikük kisgyermeket "tart az ölében, bizonyára az unokája. A szülők, a fiatalok nagy munkában vannak. Gabonát hordanak. előtt, ha közeledett, elhalkitot- ták a hangjukat, tisztelettel vagy félelemmel köszöntötték, volt, aki el is fordult a láttán. Csak mondatfoszlányok jutottak a tudatáig. ■— Névy ügyvéd elment Kapósba, megtudni, igaz-e ... — ... A kórházban egy fehér tiszt, letépték a heréit... — Sonnenfeldéket, Krauszé- kat megverték... Mindenüket kiszórták a Kátyó-árokba... Hosszú volt a Templom utca, sietett, talán, hogy ne halljon semmit, ami elbátortalanítaná. De meleg Volt, a gyerekek sem tudták követni, lassítani kellett a lépteit. A börtönbe vivő úton meg kellett állnia is, nehezen jutott .előre. A fehérek tartottak gyűlést. A Kopárt üzletház emeleti részén, az úri kaszinó erkélyén a szűzmáriás és templomi lobogók között álltak a vezetők. Most éppen Rumi plébános libegett odafenn. Hebegett, éppen, hogy értett valamit szavaiból. — És eljött ismét Istennek az ő országa. Szűz Mária megmentett bennünket... Fogadjuk esküvel, megvédjük az ö megszentelt földjét az istentelenektől, a gaz gyilkosoktól és a rabló bolsevikoktól. Nem voltak sokan, talán ha kétszázan. A keresztutca közepén jobbára jobbmódú parasztok, hivatalnokok, néhány kisiparos álldogált. A fák árnyéka alá igyekeztek bújni, csak néhányon helyeseltek hangosan, de. az is elveszett a tikkasztó melegben, a hallgatásban. Letette a kosarat, egy pillanatra megpihent az árnyékban. Nem szívesen nézett oda fel, mert már az előbb meglátta a fiatal grófot és Prónayt, akit még Pestről ismert. Ott volt Kopárt, Lehner, ha jól látta, Tóth Aladár is. — Folytatjuk — Alig valamivel előbb kelt fel a KISZ-titkár, mint odaértem. Érthető ez a kis lustálkodás, hiszen megérdemelt szabadságát tölti. Ilyenkor jó egy kicsit meghosszabbítani a reggelt. Kertai János egy személyben KISZ-titkár, iskola- és kultúrotthon-igazgató. Első ütünk az iskolához vezet. Furcsa a csend, ami fogad bennünket. Az iskola belseje még 1 magán viseli a gyerekek rendetlenségének nyomait. A táblán elmosódva láthatók még számtanpéldák, a padlón kiismerhetetlen jelzések. A gyerekek így búcsúztak el a múlt tanévtől. De hamarosan eltűnnek ezek a nyomok. Az osztálytermeket augusztus elején kimeszelik, a padlót felolajozzák. A tanszereket, taneszközöket átvizsgálják, hogy az esetleges hibákat kijavítsák. A tavaly még kietlen udvart szebbnél szebb virágok díszítik. Lelkesedéssel újságolja Kertai János, hogy az ősszel a távolug- ró-gödör mellé kézilabda-pályát is építenek. Tervbe vették az iskola külsejének a tatarozását. Azzal az érzéssel távoztam az iskolából, hogy vezetése jó kezekben van. Kertai edvtárs a KISZ-ről beszél: — A KISZ-szervezet 1957- ben alakult meg 13 taggal. A mi kicsiny falunk lakosságához viszonyítva meg voltunk elégedve ezzel a kis »maggal«. A tavaly szervezett 40 tagú énekkar szép eredményeket ért el. Az énekkar működése nyomán a KISZ-tagok száma 22- re emelkedett. Sajnos, a tavasszal a fiatalok szétszéledtek. Az ősszel azonban mindegyikük hazajön, s újra megszervezzük az énekkart. A télen színdarabokat is ‘ rendeztünk. Részt vettünk a kulturális seregszemlén. Terveink között szerepel a népitánc-cso- port újjászervezése. A népi táncnak falunkban szép hagyományai vannak. Huber Istvánná pedagógus elvállalta a csoport vezetését. Az ismeretterjesztő előadások közkedveltek. Jövőre még több és jobb előadást tartunk. Három éven át nem volt sportélet a faluban. A múlt évben a községfejlesztési alapból új labdarúgó-pályát építettünk, és a csapat új felszerelést kapott az idén. Ha valami nem szól közbe, akkor benevezünk a járási bajnokságba. Röplabda-csapatunk szintén a tavasszal kapott új felszerelést — Hogyan segítik a különböző szervek munkáját? — Határozottan ki merem jelenteni, hogy az iskolaigazgató, a kultúrotthon-igazgató és a KISZ-titkár között teljes az összhang, egymást a legmesszebbmenőkig segítik — jegyzi meg tréfásan. — Munkámat a pártszervezet, a tanács és más szervezetek hathatósan segítik. Minden ren- 1 dezvényen és azok előkészítésében ott vannak, segítséget nyújtanak. Biztos, hogy így van, mert támogatás nélkül nem tudna megbirkózni nagy és szép feladataival. 4. Harangszó hallatszik. Dél van. Az emberek kis időre megszakítják a munkát Asztalhoz ülnek, hogy elfogyasz- szák a jóízű ebédet. A fáradt állatok is megpihennek pár órára. Délben sokan betérnek a földművesszövetkezet vendéglőjébe egy kis hűsítőre. Nem célom a tisztaság ellenőrzése, de pár szóval mégis megemlékezem róla. Meglepően szép, tiszta, rendes helyiségbe lépek. Az asztalokon virág, hamutartó, a sarokban szemétkosár, a padló olajozott, portalan. Ki gondolná, hogy ilyen kis faluban ennyi gondot fordítanak a tisztaságra? Azért írom, hogy »ilyen kis faluban«, mert bizony sok városi vendéglőben sem tapasztalunk ilyen példás tisztaságot. Mariska néni — így szólítják i őt a faluban — fürgén mozog, I sorra szolgálja ki a szomjas vendégeket. A nagy forgalomban megpróbálok vele pár szót váltani. — Sörrel, sajnos, nem szolgálhatok — mondja szinte bocsánatkérőn. — Amit kapunk egy hónapra, 20 napra sem elég. Kértem már többet, da eddig nem tettek eleget kérésemnek. A szállítás nehézségeire meg a gyár kis kapacitására hivatkoznak. De én nem hi« vatkozhatom semmire... Tőlem telhetőén igyekszem kielégíteni vendégeimet, de hát nem rajtam múlik... Valóban nem rajta múlik. Látszik az igyekezet, s a béla- váriak szívesen keresik fel délben, este, hogy oltsák szom- jukat a fárasztó nyári munka után. ___ 5 . Az óra mutatója délután kettőre jár. Az eddigi csendet szokatlanul nagy zörgés váltja fel. Az üres szekerek egymás után gördülnek ki az udvarokból az utcára, onnan a mezőre, a gabonaföldekre. Amíg a falu parasztjai »lopkodják« az eső elől a kenyér- gabonát, addig a tanácson lázas munka, tervezgetés folyik, Tóth Zoltán v. b.-elnök az íróasztal fölé hajolva ír, amikor belépek. Érdeklődöm tőle különböző dolgok felől. — A kapások: burgonya, kukorica töltögetését már két héttel ezelőtt befejeztük. Az aratás? Régen végeztünk vele. Minden évben augusztus 20-ra be szoktuk fejezni a cséplést, és minden valószínűség szerint az idén is így lesz. — Milyen terveik vannak erre az évre? — E kérdésre így hirtelené- ben nehéz választ adni, mert bizony sok tervünk van. A legfontosabb terveink egyike a 300 000 forintos költséggel készülő szövetkezeti bolt építkezésének mielőbbi befejezése. Az ősszel megkezdjük 25 000 forintos községfejlesztési alapból a falu villanyhálózatának bővítését és korszerűsítését. Még augusztusban a kultúrotthon minden termét • leparket- tázzuk. Erre kicsit elcsodálkozom, de megnyugtat az elnök elvtárs. Valóban parkettázzák a kultúrotthont! Úgy gondolom, a megyében ez kevés tanács tervében szerepel. — A műit tanácsülésen hozott határozat értelmében — folytatja Tóth elvtárs —, megalakult a fásítási bizottság. Feladata, hogy szervezze és irányítsa a faluban és határában még be nem ültetett területek fásítását. A múltkori esőzések károkat okoztak. Egyes házakat, istállókat elöntött a víz. Ennek elejét lehetett volna venni. Áz utcai kerítéseken, a házak falán, az istállók ajtaján még mindig látszik a lerakodott iszap. Azt tapasztaltam, hogy az utcai árkokat a régebbi esőzések behordták földdel, a gaz nagyra nőtt bennük. Ez akadályozza a víz lefolyását. A hidak alatt a víz megreked. Úgy gondolom, ha minden gazda saját háza előtt az árkot kitisztítaná. kiföldelné, többet nem fenyegetne árvíz- veszély. Ezt bizonyára meg is teszik a bélavári gazdák. * * « A nap rohamosan megy lefelé. Sugarai egyre kisebb hőséget sugároznak a földre. Közeleg az este. Az emberek igyekeznek haza a mezőről^ mielőtt besötétedne. Lassan elcsendesül a falu, a fáradt emberek nyugovóra térnek egy nap fáradságos munkája után, hogy holnap újra frissen dologhoz lássanak. A méltóság- teljes csendben az állomásra ballagok tele gondolatokkal. Úgy láttam, szorgalmas, dolgos emberek a bélaváriak. Kozma György
