Somogyi Néplap, 1959. augusztus (16. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-23 / 197. szám

'asárnap, 1959. augusztus 23. § jOMOGTI néplap ŐRKÖDIK A CSŐSZ Lőczi József vigyáz Csurgónagymarton szövetkezeti község határának egy részére. Büntetlenül senki nem nyúlhat a kö­zös vagyonhoz. Aki megpróbálja, annak először is vele gyűlik meg a baja. Nemesdéd termelőszövetkezeti község egészségügyi helyzetéről tárgya® a Marcali Járási Ta­nács Egészségügyi Állandó Bi­zottsága: A Nemesdéden meg­tartott ülésen dr. György Fe­renc körorvos számolt be a hozzátartozó helységek egész­ségügyi helyzetéről. Tarthatat­lannak minősítette a helyi ter­melőszövetkezet móriezfai tej- gyüjtőjót, mert az alapvető követelmények megtartásának hiánya miatt a tejgyűjtő jelen­tős fertőzéisi góc. Megoldatlan a község vízellátása — a ku­takból többszöri kimérés után is egészségtelen víz jön fel —, s ez egyre sürgetőbben veti fel egy mélyfúrású kút szükséges­ségét. Nem megfelelő a tanács­adó helyiség állapota sem: fűt- hetetlen, ráadásul várakozója sincs. Kevés gondot fordít a földmüvesszövetkezet is a he­lyiségeire: a bolt olyan nedves, hogy sok áru igen hamar meg­romlik: jelenségekről is állandó bizottság, a nemesdédi és Kedvező hallott az Nagyszerű megfelelő a martonpüsztai ren­delő felszerelése. Ugyanez nem mondható el a varászlóiról. Jól bevált a szülésznő házi-beteg- ápolóként való beosztása, örömmel fogadják az orvosad­minisztrátori állás rendszeresí­tését is. A bizottság megvitatta a be­számolót, és több kisebb befek­tetést kívánó hiányosság meg­szüntetésére a községi tanács­csal való megbeszélés alapján azonnal módot találtak-. A töb­bi javaslatot a járási tanács illetékes osztályaihoz terjesztik intézkedés, illetve továbbítás végett. Az állandó bizottság ezután összeállította a következő ne­gyedév üléseinek programját. Eszerint továbbra is főképp a tsz-községek egészségügyi helyzetét vizsgálják meg, s lészletesebben foglalkoznak majd az orvosok munkájával is. P. L. Két és fél millió forint értékű újító#, járdaépítés Kaposvárott igyekez­Kaposvár Város Tanácsa Kertészeti és Útfenntartó Vál­lalata 15—16 millió forint ér­tékű munkát végez ebben az évben. Bár ennek nagy része vidékre jut, azért Kaposvárott is sok utat javítanak meg és korszerűsítenek. A városi ta­nács által megrendelt munkák értéke mintegy 2 és fél millió forint. Sok utcában szélesítik ki az úttestet, s újítják fel a bitumenburkolatot. A többi között a Marx Ká­roly utcában, a Damjanich utcában. a Dimitrov utcá­ban, a Rákóczi térné! ja­vítják meg az utat. A város 27 utcájában kb. 50 ezer négyzetméternyi területen a makadámburkolatot hígított bitumennel portalanítják. A téglajárdák aszfaltjárdává való átépítése is szerepel a tervek­ben. A Marx Károly utca és a József Attila utca mindkét sora. a Füredi utca észak- nyugati része 690 folyómé­teren átépül. Sok utca betonjárdát kap. A vállalat vidéki munkálatai közül a legjelentősebb a tótúj­falui és a gyugyi bekötő út épí­tése. A tótújfalui bekötő út 2 millió 300 ezer, a gyugyi pedig 1 millió 200 ezer forintos költ­séggel épül. Ha a földmunkák szeptember végéig elkészülnek, akkor még az idén befejezi a vállalat az útépítést. Somogy- csicsón és Somogyudvarhelyen már megtörtént a helyszíni be­járás. A földmunkák elkészül­tével itt is azonnal megkezdik az útépítést, Siófokon 1 millió 270 ezer, Zamárdiban 230 ezer, Bala- tonföldváron 470 ezer forint értékű utat építettek. 360 ezer forintért készítették el a lellei parkot A vállalat a pártkongresszus tiszteletére 169 ezer forint ér­tékű vállalást tett. Ebből az el­ső fél évben 131 395 forintot teljesített. Újabb felajánlásuk­ban a 169 ezer forintot fel­emelték 240 ezerre. Dudás Lajos elvtársat, a vál­lalat igazgatóját kérdeztük meg, rrülyen módon nek ezt teljesíteni. — Több szempont szerint csoportosítottuk a lehetősége­ket a vállalás teljesítésére. Jobban ügyelünk a minőségre, a munkaidő teljes kitöltésére, ésszerűsítésekkel igyekszünk az önköltséget leszorítani. Pél­dául igen sok anyag érkezik vállalatunkhoz. Számottevő megtakarítást jelent, ha az anyagot a vagonból azonnal a szállító eszközbe rakjuk. Van egy motoros hengerünk, ennek beindítása napi másfél órát kí­ván. Ezt két ember végezte fel­váltva. Beszereltünk egy indí­tó motort, ezzel napi másfél órával meghosszabbítottuk a henger üzemeltetését, és két dolgozónk felszabadult a fá­rasztó munkától. A hengsrgé- pet határidő előtt egy hónap­pal javították meg dolgozóink, ez 500 000 forintos többterme­lést eredményezett, s 35 000 fo­rint megtakarítást jelenteit vállalatunknak. 12 000 foriniot takarítottunk meg azzal, hogy a Balaton mellett, ahol lehetett, helyi anyagot használtunk fel az útépítéshez. Ezenkívül nagy gondot fordítunk a balesetek megelőzésére és az igazolatlan mulasztások kiküszöbölésére. — A válki t Ki.sgyalán ter­melőszövetkezeti községet pat­ronálja. Vasárnapokon vonta­tót és teherautót, bocsátunk a falu rendelkezésére, hogy elő­segítsük a gabona behordását. R. F. Önkiszolgáló bolt nyílik hétfőn reggel Nagyba* jómban. Az élehrüszér- és ház­tartási cikkeket árusító bolt átalakítására és berendező' (csehszlovák csővázas állv:' cat, modern szovjet villan hűtőszekrény) kb. 90—100 ezen forintot fizetett ki a föfldmü- vesszövet kezet. Pé'írfai Vr ». a kiskereskedelmi üzamé" zeíóje elmondta, hobő sen van a raktárban előre-j.:- magolt liszt, zsír és cukor, es sok újdonság várja a vásárló­kat az édességáruk között Bi­zonyosan megnyeri a nagyba­jomnak tetszését az apró do­bozokban kapható fahéj, bors. paprika is. A boltba hétfon újabb áruszállítmány érkezik, a többi között nagyobb tételt kapnak a különböző borfajták­ból. Évről évre többet terem a láp Jubileumi ünnepség a Nagybereki Állami Gazdaságban AZ ŐSZT MEG SEM VÁR­VA, már a nyárvégi éjszaká­kon köd telepszik az egykori mocsárvilágra. A szürke fá­tyollal bebugyolált nagy kiter­jedésű gazdaságból hajnaltájt még nem látni semmit. Csak aki ismerős, azt tudja, hogy merre nyújtóznak a vasúti sí­nek, hol tanyáznak az öntöző hajók, s hova indulnak regge­lente a gépek. Ma kereken 17 ezer kataszt- rális hold földet tart nyilván a Nagybereki Állami Gazda­ság. Tíz évvel ezelőtt csak üzemegységként emlegették. Víz, nád, zsombék volt a mai kultúrák helyén. Marcaliból jöttek a gépek, hogy kezdet­nek 200 holdon termővé változ­tassák a lápot. 1951-ben már 4180 hold föld érlelte a magot. Pusztaszentgyörgy mint állami gazdaság megszűnt, a nagybe­reki üzemegység viszont álla­mi gazdaság lett. Egyenetlen útjain ekkor még lusta biva­lyok poroszkáltak. Imremajor- ban — ma ez a gazdaság fő bástyája — mindössze két épü­let adott-menedéket az eső és szél ellen. A gépek megjelenésétől kezdve azonban fokozatosan szorult vissza a mocsár. Évről évre nagyobb területet fogtak- művelés alá. Csatornákat vág­tak, iparvágányokat fektettek le, házfalakat húztak, istálló­kat, gépszíneket építettek. A tíz évvel ezelőtt megkez­dett munka még most sem fe­jeződött be. — Ezen a telepen minden ta­lálékonyságra szükség van — mondja az igazgató. — Legna­‘AW->vwwww^-“-Vi^v./v^^wvwww./ww^^^.w», EGYÜTT ÜNNEPLŐ SZÖVETSÉGESEK 7V7 incs olyan akadály, amit ^ ’ a közösség le ne tudna győzni egy-kettőre ... Szőlős­kislak termelőszövetkezeti köz­ség lakói adták ennek szép bi­zonyítékát augusztus 20-a tisz­teletére. Az ifjú tsz-községet lassan a harmadik hónapja patronál­ja a Budapesti Unicum- és Li­kőrgyár. A barátság története nem hosszú, de annál gazda­gabb elvtársi tettekben, hiszen már Németh Gyuláné párttit­kár és a gyár igazgatója, Koz­ma Pál azzal köszöntött be a faluba: — Mi az, amiben sür­gős segítségre volna szükségük az elvtársaknak? Bolond ember az, aki nem fogja meg a feléje nyújtott segítő kezet. A kislakiak siet­tek■ is a válasszal. A barátság elmélyülését mégsem a tsz cí­mére érkezett küldemények — lószerszámok, gumicsizmák, esőköpenyek, a két köbméter barátság, hogy alig engedték őket vissza Pestre. Azóta járt már itt a gyár főkönyvelője tapasztalatcserén a tsz köny­velőjénél, s ígérte is jöttét, játszók, táncosok, szavalok ér­befejeződött a Fonyódról már amikor szükség van szaktudá­sára, segítségére. Egyszóval igen termékennyé vált a buda,- vegyülni a viszontlátás örömé­pesli munkások és a kis so­mogyi falu tsz-parasztjainak kapcsolata. A ugusztus 20-a előtt meg- ^ gyorsult a levélváltás Budapest és Szölőskislak kö­A vendégek természetesen dós teremben ezúttal sem jöttek üres kéz- közös vacsora, zel. A régi ismerősök most megérkezett a zenekar is, reá az mint kultúrmunkások, szín- vár, hogy húzza a talpald valót reggelig, ha vége lesz a mű-; sornak. — Megforgatjuk a tsz me­nyecskéit, ugye, komám? — fogadkozik kópésan hunyorog­va egy hirtelenszőke pesti gyobb ellenfelünk az időjárás. Mifelénk erősebb szelek fúj­nak, fagy, köd, korábban kö­szönt be, mint másutt. Aztán a talaj. Ez a sokféle és -fajta föld igen válogatós. Legjobban a kendert, répát és a kukoricát szíveli, de kell búza is. Két és fél ezer szarvasmar­ha, 5—6 ezer sertés, 5 ezer juh. Nagy számok ezek, s csak egy nap is mennyi alomszalmára van szükség. Tíz ÉV ALATT ÓRIÁSSÁ NŐTT az üzemegység. Az idén tízszer akkora területen ter­mett csak gabona, mint amek­kora darabon hozzákezdtek le­csapolni a lápot Ezer holdról takarítanak be kendert. Kerté­szetük szintén ezer holdas. Eb­ből '300 holdon zöldségféléket termelnek. Az imremajori üzemegység akár falunak is beillenék. A" kultúra minden vívmányét megtalálni benne. Gazdasági szempontból is sok­sok példával szolgálhat. Az ál­lattenyésztés nem egy forté­lyát kísérletezték itt ki. Istál­lóiban mindig «-otthonra-« talál az új, hogy aztán az egész gaz­daságban polgárjogot nyerjen. MÉG NINCS VÉGE, még folytatódik az erőfeszítés. Egy évtized nem elég valóra válta­ni a kezdeti és a menet köz­ben született terveket. A gaz­daság tízéves jubileuma csak egy állomáshely, eredmények rögzítője, újabb küzdelmek ki­indulópontja, s talán a legna­gyobb erőforrás a következő csatákhoz. Mi tagadás, jólesik egyszerre látni, végigtapogatni tekintetünkkel azt, amit al­kottunk. A Nagybereki Álla­mi Gazdaság dolgozói is ízlel­ték ezt az örömöt. Tisztára ke­félt ruhában, ünneplőbe öltöz­ve sereglettek össze, hogy megemlékezzenek az első ka­pavágásról, hogy szóljanak ar­ról, mi volt tíz évvel ezelőtt, mi van ma, s mi lesz holnap. Eddig! E mögött a szó mö­gött tíz év küzdelmét látják. A kezdettől fogva itt dolgozó munkásak előtt egy pillanatra feltűnik a láp, a suhogó nád­tenger. S ahogy pörgetik az éveket, úgy bontakozik ki előt­tük a valóság, a mai, 17 köz­ség határolta nagybereki gaz­daság. Az erdősávokat szél suhog­tatja. A múltra emlékező, s a jövő útjait latolgató szavak kiszöknek a széles földekre. A veteránok, a tíz évig az állami gazdaságban dolgozók kezében oklevél zizzen, kitüntetés csil­log, mellhez lapulnak a borí­tékok. Több mint száz dolgo­zó kap oklevelet, pénzjutalmat, öten miniszteri kitüntetést. Koncz István igazgató, Novák István állattenyésztési, Garai János kertészeti brigádvezető kormánykitüntetésben része­sül. Jó TUDNI, ÖRÖM ÉREZNI. hogy a meghunyászkodó láp­ból napról napra több kincset takaríthat beistz ember. S ez az ő munkájuk, ezer-ezeregyszáz emberé. A tíz év fáradozása márt a múlté, de amit létre­hoztak, az a jövőnek él és vi­rágzik. A kultúrterem egyik fezé­ben szemléltető grafikonok, s pár «példány« abból, amit a láp terem. Aki akarja, megnéz­heti. A rájuk tekintő megnyug­szik. A bivalyokból csak mu- tatónak maradt:;; A szombé- kok helyén zsombéknagyságú répát terem s föld..: A fára­dozás nem volt hiábavaló. Gőbölös Sándor keztek. Elég néhány negyedórára el­A SZÜNIDŐ VÉGÉN A zött. Nagy izgalmat keltett az parasztok kapcsolata, a bejelentés, hogy szívesen jönnének a pestiek együtt ün­nepelni a faluval az alkot­mány évfordulóját. ’ — Hogyan fogadhatnák a kedves vendégeket a legmél­tóbban? Ez volt a fő gond, de míg töprengtek a vezetők meg a tagság is, ment vissza a le­vél: Várjuk az elvtársakat! S e naptól kezdve a lassan ké­szülő művelődési ház környé­ben úszók között, hogy a szem­lélőnek világos fogalmai tá­madjanak a munkás-paraszt gyerek, és átkarolja kislaki szövetségről, amelyet ez a kap- pajtását. Az visszakedveskedik csolat is ápol, a budapesti gyá- legényesen: — De a pesti ló­ri munkások és a szölőskislaki nyokat is ám! Fiatalok, jókedvűek. Ügy vendégek nem győzik di- mennek a kijárat felé, mintha csérni vendéglátóikat. Kiss legalábbis együtt nőttek volna Rózsa boldogan újságolja tár- fel, pedig csak két hónap óta sainak — és nem minden meg- ismerik egymást. A gyár igaz- hatottság nélkül —, hogy né- gat ója, párttitkára a tsz veze- gyen kínáltak neki éjszakai tőivel arról beszél, hogy visz- szállást, és rosszul esett nem sza kell ám hamarosan adni hajópadló a tsz-iroda padlózd- ke, helyiségei benépesedtek. A sához, az önköltségi áron szál­lított bergmancső a művelődé­si ház villamosításához — szol­gáltatták, hanem az, amikor megjelent a gyár tizenhat dol­gozója segíteni. Amúgy igazán két marokra fogva a sürgető munkát: előbb a növényápo­lást, majd az aratást. Egy hé­tig iioltak itt a gyáriak, mun­kaegységre dolgoztak, és meg elfogadni mindet, olyan jó szívvel ajánlották a puha ágyat. Fehér László, a terme­lőszövetkezet elnöke pedig ar­ról beszél a gyári vezetőknek, hogy nemrég kétnapos elnöki értekezleten vett részt. A szü­netekben mondotta elnöktár­sainak, hogy mennyi segítséget kap a tsz a patronálóitől. vakolatlan épületet fogadóké­pessé kellett tenni 19zére. Si­került is, nemhiába sürgölő­dött itt a község apraja-nagy- ja, amikor csak tehette. Az asszonyok a takarítást vállal­ták, a férfiak a nehezebb tak, munkákat. Szerdán délelőtt még lázas munka folyt a nyers falak között, de délutánra kel- va: ve, amikor a harminchat ven- irigykednek! De még mennyi­ken hagyni, igen derekasan, déggel befutott az autóbusz, re, mikor mondom, milyen ba­Ezt nem ők mondják, hanem a falubeliek. Persze eleinte ide­genkedtek a jövevényektől. De amikor megismerték Kertel Józsefet, Gubér Józsefet, Tóth Rózsit és társaikat a dologban, olyannyira megmelegedett a már helyükön voltak az ajtók, rátáink vannak nekünk! ablakok, rendben sorakoztak a padok a friss homokkal fel­szórt nagyteremben, függöny takarta a színpad nyílását, mö- merősők. Kívül már jócskán götte pedig álltak a rögtönzött színfalak. ezt a látogatást, mégpedig a mezőgazdasági vásár ideje alatt. Mire megszületik a kéz­fogással pecsételt ígéret, kéz dedik is az ünnepség. A z emberek mint valami nagy család tagjai lesik Máté Lászlónak, a Hazafias Népfront községi bizottsága titkárának ajkáról a szót. Ré- Eleinte hitetlenkedtek, az- gén nincsenek már itt vendég- tán már csak irigykedni tud- látók és vendégek: olyan em- hogy könnyű így nekünk! berek vannak, akiket a sza- i A körülállók közül kiszól vak a múltba kalauzolnak. Itt- [í egy éles asszonyhang kuncog- ott sóhajtás röppen fel, össze- Ij Még a györökiek is összevillannak a szemek: nem S lesz soha úgy, ahogy volt! J Mintha ezt mondanák, S ennek a titkon befelé elsúgott foga­dalomnak biztos záloga az az elvtársi barátság, ami a sok budapesti gyár egyikének munkásait á szölőskislaki tsz­Az ünnepi hangulatú terem­ben mindenütt csoportokra szakadozva emberek, régi is­besötétedett, nemsokára kéz- parasztokhoz fűzi. iödik az ünnepség. A szomszé­László Ibolya Lassan letelik a szünidő. Újra előkerülnek a könyvek, s meg­kezdődik a tanulás. Brassai Réka, a pécsi egyetem másodéves hallgatója jó eredménnyel végezte az első évet, de azért szün­időben is előveszi a könyvet, s egy kicsit felfrissíti a tanul­tak at.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom