Somogyi Néplap, 1959. augusztus (16. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-22 / 196. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Szombat, 1959, augusztus TÜk Kádár János elvtárs beszéde a győri nagygyűlésen (Folytatás az 1. oldalról.) Ezt a hatalmat erősíti, biztosítja és legyőzhetetlenné teszi a magyar dolgozók testvéri szövetsége a szocialista országok népeivel, élükön a nagy szovjet néppel. (Hosszan tartó nagy taps.) Mostanában ellenséges elemek és nemcsak ellenséges elemek — bizonytalan emberek is — különböző időnként felmerülő rémhírekkel foglalkoznak. Májusban itt, Győr megyében prédikálták, hogy »lesz valami« majd május 26-án. No, elmúlt május 26-a. Akkor kitaláltak újabb dolgot: feszültség lesz a nemzetközi helyzetben. Nem lett feszültség a nemzetközi helyzetben! De tudnia kell mindenkinek, hogy akár élesedik, akár enyhül a nemzetközi helyzet, a Magyar Népköztársaság, a munkás-paraszt hatalom él, és élni fog örökké. (Hosszan tartó lelkes, ütemes taps.) Azok a becsületes, de kissé bizonytalan emberek, akik a hatalom jövőjét illetően aggodalmaskodnak, vessék el aggodalmukat, legyenek öntudatosak, bátrak és a jövőben bizakodóak. Azok a becstelen emberek, akik reményeiket valami olyasmihez fűzik, hogy valami esemény következtében majd egyszer a Magyar Nép- köztársaság meggyengül, temessék el örökre becstelen vágyaikat, amelyeket a Magyar Népköztársaság gyengüléséhez fűztek. (Taps.) A helyzet bizonyítja, hogy a párt és a nép őrködik a hatalom felett, és élni tud a hatalommal. A hatalom ellen áskálódókat kordában tartjuk, az ellene támadókat pedig leverjük. A becsületes milliók jogait bővítjük, a nép alkotó erőit fej lesztjük. (Nagy taps.) Van látszata és értelme a munkának Ezután megállapította, hogy elért eredményeink — amelyekről Dobi István is szólt —, a termelés fejlődése, a népgazdaság egészséges arányainak kialakítása, a dolgozó nép életszínvonalának emelkedése — bizonyítják, hogy gazdálkodni, építeni is megtanult népünk. Ennek az évnek nagy társadalmi eredménye az a nagy lépés, amelyet az ország a falu szocialista átalakítása útján tett előre. Jelenleg mintegy fél millió parasztember dolgozik az ország szövetkezeteiben — folytatta. — Több mint 1300 szövetkezeti község van már hazánkban, s az ország néhány megyéje — így Szolnok, Veszprém és más megyék — közel van ahhoz, hogy termelőszövetkezeti megyévé fejlődjék. Az elmúlt fél évben megszületett a Magyar Népköztársaság első . termelőszövetkezeti megyéje: Győr-Sopron termelőszövetkezeti megye. (Hosszan tartó nagy taps.) Elvtársak! Ez történelmi tény, és olyan esemény, amelyre büszkék lehetünk mindannyian, erről még az unokák is tudni fognak. Kádár János a továbbiakban hangsúlyozta: sikereink között igen jelentős, hogy tavaly számottevően csökkentettük az ország külföldi adósságait. A mi hazánk gyönyörű ország, nagyszerű lehetőségeink vannak; a munkások, a parasztok, a tudósok, az értelmiségiek értenek a munkához, van tudásuk és tudnak is dolgozni. Dolgoznunk kell, s ha a maga területén mindenki helytáll, jó életünk lesz, saját erőnkből biztosíthatjuk a nép egészséges életét. A párt által vezetett, a hatalom birtokában lévő és azzal élni tudó nép a szocialista lelkesedés és az alkotókedv nagyszerű példáit mutatta az elmúlt időkben — folytatta. — Honnan van ez a növekvő szocialista lelkesedés és alkotókedv? Hát többek között onnan, hogy van látszatja és értelme a munkának. Azt hiszem, minden dolgozó ember tudja, hogy rendkívüli nehéz akadályokat is le lehet küzdeni, amikor az ember látja a munkának és a harcnak az értelmét. S most van értelme és látszatja a munkának! A tudat, hogy a nép önmagának dolgozik, ez az eredmények forrása. A szocialista lelkesedésnek óriási ereje van. Az egész nép köszönettel és elismeréssel tartozik azoknak a százezreknek, a kik ír a gukévá tették a Központi Bizottság márciusi felhívását — hogy gyorsítsuk meg a szocialista fejlődést —, és már eddig több mint két és fél milliárd forint értékű felajánlást tettek a népgazdaság fejlesztésére. És nemcsak ígértek, hanem — mint a második negyedév eredményei is bizonyítják — hozzá is kezdtek a vállalás teljesítéséhez. A párt és a kormány gazdaságpolitikája reális, megvalósítható, helyes politika. Látja a célt is, akadályokat is, amelyek a cél elérésének útjában állnak. Úgy gondoljuk: a dolgozók lelkesedését, önbizalmát, munkakedvét az is erősíti, hogy a vezetés erősen tartja a kezében a kormányrudat, A dolgozók látják, hogy amit a párt és a kormány mond, amire ígéretet tesz, az meg is valósul, a vezetés betartja adott szavát. (Hosszan tartó taps.) Ismeretes, hogy a múlt év decemberében — egy széleskörű vizsgálat után — határozat született néhány kérdés megoldására. Felmerült az egyedül álló és gyermeket nevelő nők problémája, a nyugdíjasok, a pedagógusok és az egészségügyi dolgozók helyzete. Láthatják, hogy a párt és a kormány betűről betűre betartotta azt, amit decemberben mondott, végrehajtotta a határozatot, és a lehetőségek szerint könnyített az érintett kategóriák helyzetén. Itt, ezen a gyűlésen teljés felelősséggel szeretném kijelenteni, hogy — mint most már saját tapasztalatukból is sokszor meggyőződhettek erről a dolgozók — a magyar nép építhet pártunk és kormányunk szavára, pártunk és kormányunk Pedig bízik a népben, számít a néptömegek támogatására, és minden elhatározásnak szilárd alapja a népbe vetett bizalom. (Nagy taps.) mányzó párt, a társadalom vezető ereje. Munkájáért, cselekedeteiért felelős az egész magyar népnek és a nemzetközi munkásosztálynak is, felelősek vagyunk, hogy hazánkban jól vigyük előre a szocialista forradalom ügyét. Bízunk abban, hogy kongresszusunk, annak számvetése és az ott kitűzött célok új lendületet adnak a népgazdaság fejlesztésének, a kultúrának, a nép jólétnek, az egész ország előrehaladásának. Pártunk, amely negyven esztendeje harcol a szocialista, a kommunista társadalom megvalósításáért, ma határozottan és biztosan vezeti népünket a szocialista társadalom teljes posan megvizsgáljuk, tüzetesen megvitatjuk, és miután határoztunk, a határozatot teljes egységben hajtjuk végre. Fecseghet bármit az ellenség, tanultunk a történelemből, és a döntő pontot illetően nem engedünk senkinek. Ez a párt a munkásosztály, a nép pártja, politikai vonalával és sorsával senki nem játszhat. Nem engedünk holt dogmát csinálni a marxizmus—leniniz- musból, és nem tűrjük, hogy a párton belül — revizionista vagy egyéb címen — még egyminiszter személye változott Horváth Imre elvtárs halála után. A stabilitáshoz hozzátartozik az is, hogy minden vezetőt megismerjenek, megszokják jó tulajdonságait, ismerjék hibáit és összhangban dolgozzanak vele. Ha valahol vezető vezetőt követ, ott hovatovább megza= varodnak az emberek, és a vezető sem tud beletanulni a dolgába. Felszámoltuk a gyanakvás légkörét, egészében mérlegeljük az embert, stabilitást biztosítunk a vezetésben. Ezt a politikát kívánjuk folytatni. Még lobban tömirftiiik a nemzet minden alkotó ereiét Politikánk a párt és a tömegek kapcsolata |é helyes, Pártunk kongresszusra készül. A kongresszus előkészítésének idején, majd a kongresszuson a párt számba veszi harcunk eddigi tapasztalatait, helyzetünket, lehetőségeinket, és meghatározza azokat a célokat, amelyeket a jövőben el kell érnünk. Nem titkokat tárgyalunk a kongresszuson, nyílt választ adunk az 1954 tavaszán tartott pártkongresszus óta felmerült nehéz kérdésekre is. Központi Bizottságunk legutóbbi ülésén elhatározta, hogy széles körben ismerteti népünkkel, mit tárgyal majd a kongresszusunk. Jóval a kongresszus előtt a széles közvélemény nyilvánossága elé bocsátjuk azokat az alapokmányokat — így a kongresszus általános irányelveit, az ötéves terv irányelveit és a szervezeti szabályzat módosítására vonatkozó javaslatokat —, amelyeket a kongresszus megtárgyal. Együtt fogjuk megvitatni ezeket az alapokmányokat. Pártunk kongresszusa nagy jelentőségű, hiszen pártunk az egész magyar társadalom életét vezető munkás- osztály forradalmi pártja, korfelépítése felé, s most elmondhatjuk: íme, ennek a nagy célnak a megvalósulása történelmileg már a láthatáron van! A pártban ma egység van, olyan egység, amilyennek egy forradalmi munkáspártban lennie kell: a tennivalókat alaszer támaszt találjon magának az osztályellenség; és mert a pártban egység van, mert politikánk következetesen marxista—leninista, ez a politika immár közel három esztendeje eredményesnek, helyesnek mondható. A párt és a tömegek kapcsolata jó, a viszony őszinte, nyílt. Felszámoltuk a gyanakvás légkörét, stabilitást biztosítunk a vezetésben Nagyon fontos — és mi ezt mindenkor be akarjuk tartani —, hogy mielőtt valami nagy feladat végrehajtásához fognánk, mindig megmondjuk a tömegeknek, mit és miért akarunk. A tömegek nagyon jól tudják, hogy azt sem tartjuk titokban, ha komoly nehézségbe ütközünk: megmondjuk az embereknek, hogy ilyen és ilyen nehézséggel találkoztunk. Hisz- szük, hogy a párt és a tömegek közötti nyüt, őszinte viszony, az összeforrottság ezt is megkívánja. Siker van sok, és az emberek — emberek. Ha elmondják egyszer, tízszer, százszor, hogy a párt vonala helyes, a munkások dolgoznak, a parasztok is előbbre vannak, akkor lassacskán egyes emberek fejében kezd kialakulni egy kis »gőz«, és az elbizakodottság helyenként megint kezdi felütni fejét a kommunisták soraiban is. Arra gondolunk: a kongresszus, a területi pártértekezletek és az alapszervi vezetőségválasztó gyűlések nagyszerű alkalmat nyújtanak ahhoz, hogyha van olyan ember, akinek a dicsőség már megint kezd a fejébe szállni, vegyék kicsit elő, önteltségét »smirglizzék« meg, és gyalulják le. (Derültség, nagy taps.) A kommunisták és a pár- tonkívüliek viszonyát a kölcsönös bizalom jellemzi. Elmondhatjuk, hogy egész közéletünkben alapjában felszámoltuk a gyanakvás légkörét. Talán emlékeznek még arra a nem egészséges helyzetre, amikor sok ember ellenséget kutatott a másikban. Mi megfordítottuk a dolgot, és azt mondtuk: normális körülmények és normális viszonyok között száz ember közül 95— 96 tisztességes és rendes. Van persze egy-két haszontalan is, de a nép esküdt ellensége mégis csak egy törpe kisebbség a normális emberek között. Ezért bízunk az emberekben. Dolgozz, mutasd meg, mit tudsz, ember vagy-e a talpadon? Megtanultuk, és ajánljuk mindenkinek, aki emberek sorsával foglalkozik — dolgozzék a pártban, a tanácsban, oktatási intézményben, a népfrontban vagy másutt —, hogy minden embert nézzenek teljes egészében! Nézzék jó tulajdonságait és hibáit, szándékait, mert ha csak egyoldalúan nézik az embert, akkor vagy istent csinálnak belőle — s őszintén szólva, mi vagyunk most már kilencmillió-nyolcszázezren, de isten ezek között nem sok van (derültség) —, vagy pedig ördögöt látnak benne, pedig ördög sincs olyan nagyon sok. Szigorú követelményeket kell támasztani, elvi, politikai követelményeket, és azt is, hogy a munkáját mindenki becsülettel végezze eL De ehhez türelem is kell. Mérlegeljék az egész embert, és segítsenek neki leküzdeni hibáit. Általában abbahagytuk az emberek ide-oda cserélgetését és dobálását. Ehhez azonban hozzátartozik az is, hogy a vezetőket se cserélgessük. A pártban és a kormányban most már lassan három esztendeje azonos összetételű a vezetés: Központi Bizottságunkból csak olyan elvtársak maradtak ki, akik sajnos, meghaltak. A korAmi pedig az osztályokat illeti, mindenki jól tudja, hogy társadalmunk vezető osztálya a munkásosztály. Pártunk a munkásosztály forradalmi pártja, politikánk alapja pedig a munkásosztály és a parasztság szövetsége, a munkásosztály vezetésével. Mi a viszonyunk a kispolgárokhoz? Gondolunk itt a városi kispolgárokra, a kisiparosokra, a kiskereskedőkre. őket is bevonjuk a szocializmus építésébe, bár ők egyénileg talán nem is nagyon tudják vagy nem is nagyon akarják segíteni a szocializmust. De ha gondoskodnak bizonyos szükségletekről — mondjuk a cipő vagy a ruha rendbehozataláról —, akkor hasznos munkát végeznek, és a társadalom egyik szükségletét elégítik ki. Itt vannak az osztályidegenek — azok a bizonyos volt gyárosok, földbirtokosok, horthysta közigazgatási emberek meg egyéb hasonlók. Hozzájuk mi a viszonyunk? Ezt is tisztázni kell. Ha ellenséges osztályként lépnek fel a néphatalom ellen, akkor megmutatjuk nekik, hogy mi a munkásököl. Ha egyénileg állunk velük szemben, meg kell nézni, hogy az illető most mit csinál, ök is különböző emberek. Ha makacs ellenség, és a rendszer ellen harcol, meg kell büntetni. Ha alkalmazkodik a rendszerhez, betartja a törvényt, akkor a törvény védje meg őt is, mint állampolgárt. Ez a helyes politika Olyan is van, aki még jobban megváltozott — akinek, mondjuk, gyermeke van, és rájött arra, hogy itt már nem lesz kapitalizmus. Szeretne nyugodtan élni, és úgy gondolja, hogy a gyermekének is élnie kell, tehát igyekszik a munkájában. Az ilyen embert bátorítani kell, hogy a helyes úton járjon. Az emberekhez való viszonyunkban az elmondottakból fakad politikánk lényege. Mindez része annak a törekvésünknek, hogy még jobban tö- mörítsük a nemzet minden alkotó erejét, és aki képes becsületes munkára, azt bevonjuk a szocializmus építésébe, Népfront-politikánk lényege: úgy véljük és valljuk, hogy a szocialista társadalom felépítése, az ország felvirágoztatása nagy nemzeti cél, és ennek megfelelően csaík az egész dolgozó nép műveként jöhet létre. Helyes tehát és szükséges a nemzet minden alkotó erejét tömöríteni e nagy célok megvalósítására. Az eddigi helyes úton fogunk járni továbbra is. Van még igazítanivalénk is Szépek tehát az eredmények, sziti, gondoljon arra is, mivel de mindjárt megkérdezhetné kell hozzájárulnia a nemzet valaki: hát gond, nehézség ügyének előbbreviteléhez. nincs már ebben az országban? Vannak gondok is, vannak nehézségek is. Ezek azonban egy igaz ügyet jól képviselő párt és a hatalommal helyesen élő, saját szocialista életét építő nép gondjai. Ezek már olyan gondok, melyek a párt és a nép számára a szocializmus építése Az értelmiségnél is van meg igazítanivaló. Dobi elvtársnak igaza van, amikor azt mondja, hogy elért eredményeinkben az értelmiség munkája is benne van. Különösen vonatkozik ez a műszakiakra, mérnökökre, kutatókra, tudósokra és részben a művészekre is. Sok szép menetében jelentkeznek, és művészeti alkotás született a amelyeket napról napra, hónapról hónapra a fejlődés követelményeinek megfelelően oldunk meg. Az a szocialista lelkesedés és a társadalom vezetéséért érzett felelősség, ami a munkások nagy tömegeiben már él, hassa át az egész munkásosztályt. A parasztság egészét is hassa át a felelősség a nép jobb életéért. A parasztember ne csak egyéni érdekeit nézze, hanem gondolkozzék mint közösségi lény is, mint a társadalom tagja, a nemzetnek, a hazának hű fia. A föld a nemzet kincse, a nemzet vagyona. Ki, hogyan gazdálkodik vele, ezért erkölcsi felelősséggel tartozik az egész nemzetnek. Most az ipar 350 százaléka annak, ami 1938-ban volt, a mezőgazdaság viszont csak 115 százaléka. Azt hiszem, mindenki érti, hogy a különbség elég nagy, és ennek a különbségnek a hátrányát az egész nép érzi. A jó ipar mellett jó mezőgazdaság is kell ahhoz, hogy a nép jobban, még jobban éljen. Legyen a mezőgazdaság korszerű, s amikor a paraszt- ember a saját számvetését kéközelmúltban: jó drámák, filmek, szobrok, képek. Az írók is írnak. írnak jó regényeket és szép költeményeket. De azért van még igazi tani való ja az értelmiségnek. Állítom, nincs az a magasrangú pártfunkcionárius, állami tisztviselő, és nincs az a még olyan nagy író sem, aki valami szívességet tett a népnek azzal, hogy melléje állt, és a szocializmus ügyét segíti. A dolog fordítva van: a párt és az állami emberek, a tudósok, a művészek és az írók legyenek büszkék arra, hogy a nép ügyét segítik, hogy teljes mellszélességgel állnak oda a szocializmus ügye mellé. Ez a népi hatalom még akkor is, amikor árnyék esett rá. Ragyogóbb, dicsőbb és nagyszerűbb volt, mint a horthysta hatalom bármikor, bárhogyan kisminkelte is magát. (Helyeslés, nagy taps.) És ezt az értelmiségieknek is tudniuk kell. Az igazság az: nem a nép van azért, hogy egy írónak legyen valamiről ímivalója, hanem fordítva: az író legszebb feladata, hogy a nép ügyét segítse, a nép harcát támogassa. Gyorsakban, lobban dolgoztunk, több felelősséggel A közügyekkel foglalkozók, köztük az újságírók felelősségéről is beszélt Kádár János. Az újságírókról most már elmondhatjuk, hogy a mi újságíróink, s eszerint is dicsérjük vagy korholjuk őket. A politikai kérdésekkel elég ren- mányban is egyedül a külügy- desen foglalkoznak, ilyen panaszunk nincs, de kissé több felelősséget várunk tőlük az építés kérdéseinek tárgyalásánál. Mindenki tudja — mondotta, hogy vannak bizonyos hiányosságok, nehézségek, amelyeket még nem oldottunk meg. Az újságok egyszer meg- (Folytatás a 4. oldalon.)
