Somogyi Néplap, 1959. augusztus (16. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-22 / 196. szám

Ki VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK] !<a pnsN'f Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVI. évfolyam, 196. szám. ÄRA 50 FILLÉR Szombat, 1959. augusztus 22. Mai számunk tartalmából: „Visszajövök!" (2. oldalon) Késsülnek as őssi munkára (5. oldalon) Teljesítik vállalásukat a Dél-Somogyi Erdőgazdaság dolgozói (5. oldalon) A munkás—paraszt szövetség jegyében ünnepelte az ország népe az Alkotmány 10. születésnapját Csaknem százezren hallgatták meg Dobi István és Kádár János beszédét a győri nagygyűlésen Augusztus 20-án, csütörtökön az egész,or­szág dolgozó népe a munkás—paraszt szö­vetség jegyében ünnepelte a Magyar Nép­köztársaság Alkotmányának 10. születésnap­ját. Az üzemek és a falvak dolgozói együtt vettek részt az ünnepségeken, nagygyűlése­ken. A legkiemelkedőbb ünnepséget Győ­rött, a Vasas ETO sporttelepén rendezte a Hazafias Népfront. Az egész ország népe által nagy érdeklő­déssel várt gyűlésre csaknem százezren se­reglettek össze Győr-Sopron megye városai­ból és falvaibái s a környező megyékből: Komáromból, Veszprémből és Vasból. Har­minchét különvonat szállította az országrész ipari munkásait, termelőszövetkezeti és egyéni parasztjait. Az országutakon hosszú sorban érkeztek autóbuszokon, tehergépko­csikon is. Győrött reggel 6 órakor zenés ébresztő köszöntijitte a város lakosságát és a gyű­lésre érkezett vendégeket. Már a reggeli órákban megkezdődött a nemzetiszínű és vörös zászlókkal, a munkás—paraszt szövet­séget, alkotmányunkat éltető jelszavakkal a részvevők felvonulása a sportpályára. Tíz óra előtt néhány perccel nagy taps és éljen­zés jelezte, hogy megérkeztek a gyűlés elő­adói: Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Kádár János, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára. Kíséretükben ér­kezett Biszku Béla belügyminiszter, a Poli­tikai Bizottság tagja és Fock Jenő, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Sándor József és Szirmai István, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetői, Nagy József né könnyűipari miniszter, Szat­mári Nagy Imre, a Hazafias Népfront Or­szágos tanácsának titkára. Pontosan tíz órakor ár. Porpáczy Aladár, a megyei népfront-bizottság elnöke nyitotta meg az ünnepséget. A résztvevők lelkes tap­sa közepette üdvözölte a megjelent párt­ós állami vezetőket, majd átadta a szót Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének. DOBI ISTVÄXi Szocialista alkotmányunk szellemében erősítsük népi demokratikus rendszerünket — Engedjék meg, hogy a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében forró szere­tettel köszöntsem a megye és Győr város dolgozóit, nagy­gyűlésünk minden részvevőjét — kezdte beszédét Dobi Ist­ván, majd így folytatta: — Alkotmányunk népünk kemény harcokban elért tör­ténelmi jelentőségű vívmányait rögzíti, és visszatükrözi mind­azt a mélyreható politikai, gazdasági, kulturális és szociá­lis változást, fejlődést, amely hazánkban a felszabadulás óta végbement. Az ország örökre a dolgozó népé, az övé mindín hatalom. A gazdasági erőforrá­sok többé már nincsenek a tő­kések és a földesurak kezében, most már örök időkig a dolgo­zó nép kezében maradnak; A felszabadulásunk óta el­telt idők alatt megmutat­tuk, hogy a nép, ha saját kezébe veszi sorsának Irá­nyítását, csodákra képes. Attól kezdve, hogy felszaba­dult a dolgozó magyar nép, s a dolgozó parasztsággal szövetsé­ges munkásosztály ragadta ma­gához a hatalmat, megindul­tunk a felemelkedés útján. Nemcsak felszámoltuk a mun­kanélküliséget hazánkban, ha­nem időről időre munkaerő- hiánnyal küzdünk, különösen a szakmunkásoknál. Az elmúlt tíz esztendő alatt több mint fél millió dolgozó lépett újon­nan munkába. Évenként közel 65 000 embernek tudtunk mun­kalehetőséget nyújtani. Ha­zánkban ma mintegy 4,5 millió embernek van kereső foglalko­zása. Elmondhatjuk, hogy népi demokratikus rend­szerünk alapvetően változ­tatta meg a magyar dolgo­zók életét. Az egykori elnyomott és ki­zsákmányolt osztály, a mun­kásosztály uralkodó osztállyá emelkedett, a dolgozó paraszt­sággal szövetségben, történel­mi hivatásának megfelelően vezetője lett társadalmunknak. Mint a proletárdiktatúra veze­tő ereje az elmúlt 14 esztendő alatt elsajátította a történelmi felelősséggel járó országkor- mányzás tudományát. Megváltozott a dolgozó pa­rasztság helyzete is, amely a munkásosztály szövetséges tár­sa lett. Képviselőit a parla­mentben éppúgy megtaláljuk, mint az országkormányzás más vezető posztjain. Az elmúlt tíz esztendő új­ra és még jobban bebizo­nyította a dolgozó paraszt­ság előtt, hogy a munkás- osztály hűséges szövetséges­re talált, s a történelem tapasztalataiból tudja, hogy az egyetlen osztály, amely soha nem hagyja cserben. Másrészt a történelem figyel­meztet arra is, hogy a munkás- osztály csak a dolgozó paraszt­ság szövetségével szilárdíthat­ja meg véglegesen hatalmát. Dobi elvtárs beszélt ezután arról a segítségről, amit a dol­gozó nép állama a mezőgazda- sági termelés elősegítéséért, a dolgozó parasztságnak nyújt, majd így folytatta: — Ami hazánk értelmiségi dolgozóit illeti, róluk elmond­hatjuk, hogy nagy többségük' a legjobb tudásával, áldozatos munkával támogatja a népi ha­talmat, és saját ügyének is te­kinti hazánk szocialista alapo­kon való felvirágoztatását. Tu­dósaink. műszaki értelmisé­günk színe-java a nép szerete- tétől áthatva, derekasan veszi ki részét a szocializmus építé­séből. A népi hatalom évei alatt az értelmiség számtalan­szor meggyőződhetett, hogy munkáját értékeljük és megbe­csüljük. Egyes értelmiségi ré­tegek tartózkodásának feloldó­dása újabb segítséget jelent majd a társadalom számára, amely várja, hívja őket szo­cialista építésünk nagy mun­kájához. Az erőssé kovácsolódott munkás-paraszt szövetség kö­ré tömörülő nemzeti egység erősödésének tulajdoníthatjuk, hogy ebben az esztendőben poli­tikai sikereink mellett gaz­dasági eredményeink is vá­rakozáson felüliek. Népgazdaságunk a tervezett­nek megfelelően, sőt bizonyos területeken annál is erőtelje­sebben, egyenletesen fejlődik. Az 1959-es év eddigi eredmé­nyei nagyon biztatók; A továbbiakban adatokkal támasztotta alá gazdasági sike­reinket. Külön szólt Győr- Sopron megye jelentős eredmé­nyeiről. Ezután így folytatta: — Egész dolgozó népünk örömmel és megelégedéssel fi­gyelte azt az ugrásszerű fejlő­dést, amely itt, Győr—Sopron megyében ez év elején a me­zőgazdaságban végbement. E megye dolgozó parasztsága vív­ta ki magának azt a történelmi jelentőségű érdemet, hogy az ország első termelőszövetkeze­ti megyéje lett. Megragadom az alkalmat, hogy ezúton is szívből üdvözöljem Győr—Sop­ron • megye haladó szellemű, élen járó, szövetkezeti útra lé­pett dolgozó parasztságát, amelynek példája ösztönzőleg hatott más megyék parasztsá­gára is. Napjainkban mindannyian tanúi vagyunk annak, hogy megváltozik a falu élete, mező- gazdaságunk arculata. Az év elején kiterebélyesedett terme­lőszövetkezeti mozgalom sike­rei folytán ma már a szocia­lista szektorhoz tartozik az or­szág szántóterületének több mint a fele. A fél év végén több mint fél millió volt a szö­vetkezeti tagok száma, tehát 344 000-rel több, mint egy évvei korábban. A dolgozó parasztok töme­gesen értik meg, ismerik fel, hogy a jövő a nagyüze­mi közös gazdálkodásé, a szövetkezeti parasztságé. AM figyeli a világ mezőgaz­daságának fejlődését, minden vonatkozásban tapasztalhatja, hogy azt a nagyüzem rohamos térhódítása jellemzi. Mit mutatnak a mi mezőgaz­daságunk állapotára vonatko­zó adatok? Hazánkban a de­mokratikus agrárátalakulás végrehajtása és a népi demok­ratikus rend győzelme után olyan intézkedések egész sorát foganatosítottuk, amelyek gátolják a paraszt- gazdaságok tönkremenete­lét, egyes paraszti rétegek mások rovására történő gazdagodását. Ennek ellenére is tapasztal­nunk kellett az egyéni paraszt­gazdaságok folytonos elaprózó­dását A szétaprózott mezőgazda­ságban a legjobb akarat elle­nére sem lehet alkalmazni a modem gépi és agrotechnikát, a tudomány vívmányait. Nem lehet a termelést külső és bel­ső szükségleteinknek megfele­lően növelni. Ha tétlenül szemlélnénk a kisparcellák fennmaradását, sőt bizonyos további morzsoló­dását, nemcsak belső, állan­dóan növekvő szükségletein­ket nem tudnánk megfelelő­képpen kielégíteni, hanem ab­ban a világpiaci versenyben sem tudná megállni helyét me­zőgazdaságunk, amelyre pedig mindenképpen számítanunk kell, s ahol nagyüzemileg ol­csón termelt termékekkel ál­lunk szemben; Népi államunk messzemenő feladatokat vállal a szövetkeze­ti mozgalom segítésében. Államunk erőfeszítései mellett nagy szükség van a termelőszövetkezeti tagság öntevékenységére, a helyi eszközökből történő építke­zések fokozott kibontakoz­tatására, a társadalmi mun­ka adta lehetőségek jobb kihasználására. Csak az a termelőszövetkezeti gazdaság szilárdulhat meg gyorsan és jól, amelyiknek a? indulása gondosan előkészített. Hogy a gondos előkészület mennyire maguknak a szövet­kezeti tagoknak az érdeke, úgy gondolom, ezt ma már monda­ni sem kell, hiszen a termelő- szövetkezetek százainak és ez­reinek példájából, gazdag ter­melési eredményeiből, tagsá­guk szép életéből az ország minden vidékén láthatjuk. S ha vannak még őszi kezdésre ala­kult termelőszövetkezetek, amelyeknek nem vagy nem mindenben történtek volna meg a közös gazdálkodásra va­ló előkészületek, a tagok és ve­zetők még mindig sokat pótol­hatnak. Az idei mezőgazdasági ered­mények ismét vonzó módon tanúskodnak a nagyüzemi me­zőgazdaság fölénye mellett* Most az a feladatunk, hogy egy­részt tovább szilárdítsuk a meglévő termelőszövetke­zeteket. másrészt biztosít­suk a feltételeket a terme­lőszövetkezeti mozgalom egészséges, önkéntes ala­pokon történő fejlődéséhez. Alkotmányunk tízesztendős születésnapján, a megtett útra visszatekintve, az elért ered­ményeket értékelve, elmond­hatjuk, hogy helyes úton és jó irányban haladunk a Szovjet­unió vezette, az életerős, mind nagyobb sikereket felmutató szocialista világrendszer egyik országaként, jogos derűlátással nézhetünk a jövő elé. Erőnk sokszoros, mert megsokszorozza azt a szocialista testvéri népek proletárintemacionalista össze­fogása. Haladjunk hát tovább a meg­kezdett úton, szocialista alkot­mányunk szellemében erősít­sük népi demokratikus rend­szerünket, fokozzuk szocialista hazánk erejét, biztosítsuk to­vábbi felemelkedésünket. Eh­hez kívánok a magam és a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében kinek-kinek a maga munkája területén erőt, jó egészséget és sok si­kert — fejezte be hosszan tar­tó tapssal fogadott beszédét Dobi István. Ezután Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságá­nak első titkára szólt a nagy­gyűlés részvevőihez* KÁDÁR JÁIXOSí Pártunk ma határozottan és tudatosan vezeti népünket a szocialista társadalom teljes felépítése télé Kedves elvtársnők! Kedves elvtársak! Tisztelt barátaim! Dobi István elvtárssal, a Központi Bizottság és a kor­mány jelenlévő tagjaival együtt örömmel jöttünk mai ünnep­ségükre. Megköszönöm a meg­hívást a megyei pártbizottság­nak, a megyei népfront' veze­tőinek, és hálás vagyok önök­nek, hogy ilyen elvtársi, baráti fogadtatásban részesítettek bennünket itt a gyűlésen. (Taps). Minden elismerést megérde­melnek Győr-Sopron megye ez évi, valóban kiváló eredmé­nyeiért: az ipari termelés a tavalyinál 11 százalékkal ma­gasabb; szépek a mezőgazda- sági hozamok, és egész társa­dalmi fejlődésünkre kiható, nagyszerű dolog, hogy Győr- Sopron megye az ország első termelőszövetkezeti megyéje lett. Engedjék meg, hogy a megye valamennyi dolgozójá­nak szívből gratuláljak e nagy­szerű sikerekhez, és átadjam önöknek a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának, a Magyar Népköztár­saság forradalmi munkás-pa­raszt kormányának elvtársi, testvéri üdvözletét. (Hosszan tartó nagy taps.) n munkás—paraszt hatalom ál, ás álul fog ifrühká Az alkotmány ünnepe — folytatta Kádár János — a munkás-paraszt hatalom ün­nepe. Ez a hatalom tette a dol­gozó népet az ország számki­vetettjéből, kitagadottjából az élet urává. Ez a hatalom ma a dolgozó nép legfőbb fegyve­re, amellyel végképp megsem­misíti és örökre eltemeti a nyomorúság, a nélkülözés vi­lágát: a kapitalista múltat* és teljes, végleges győzelemre vi­szi a szabadság és a jólét szo­cialista országát. A néphatalom ellen törtek 1956-ban a volt gyárosok, a volt földesurak, a fasiszták, a revizionisták — külföldi bará­taik, az egész nemzetközi re­akció támogatásával —, ez el­len támadt a dolgozók minden rendű és rangú ellensége és hozzátehetjük: a félrevezetet­tek is. Az ellenség azonban porba hullott, mert a magyar nép a testvéri Szovjetunió és a világ munkásosztályának se­gítségével megvédte saját ha­talmát. (Nagy taps.) Ugyanakkor szolgáljon ta­nulságul, hogy a néphatalom­ra, a nép legjobb fegyverére, jövendőjének, boldogulásának zálogára vigyázni kell, erősí­tése, védelme minden becsüle­tes dolgozó szent kötelessége. Az ellenforradalom leverése óta tovább erősítettük a mun­kás-paraszt hatalmat, amelyért a nép legjobbjai negyven esz­tendő óta harcoltak, és sokan életüket is áldozták. Az elmúlt évben az egész nép érdemes és nagyszerű eredmé­nyekkel, áldozatos munkával dolgozott a hatalom tovább- szilárdításáért. Jelzi ezt a Ha­zafias Népfront nagyszerű vá­lasztási győzelme, az építés és alkotás ezernyi műve, a falu szocialista átalakításának meg­gyorsítása. Elmondhatjuk, hogy a néphatalom most való­ban erős, mert a párt és a dolgozó nép összeforrt, mert ezt a hatalmat hiva­tásuk szerint védik a ma­gyar honvédség, a karha­talom emberei, a határ­őrök, a rendőrök, a segéd­rendőrök, a munkásőrök (nagy taps,) de legfőkép­pen azért erős, mert az egész dolgozó nép — tanul­va a súlyos történelmi ta­pasztalatokból — megnö­vekedett öntudattal őrkö­dik a munkás-paraszt ha­talom felett. (Lelkes taps. (Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom