Somogyi Néplap, 1959. augusztus (16. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-20 / 195. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Csütörtök, 1359. augusztus 2®' A nagykorpádi nőtanács munkájáról, terveiről Hogyan működik a nagykor pádi nőtanács? Milyen tervek­kel készül az őszre? Kovács Józsefnét, a községi nötanács vezetőjét munkájában zavara tűk meg. Almot hordott, de azért kedvesen tessékelt be a házba. — Sok a munkám, de ha va­laki felkeres, mindig szívesen elbeszélgetek vele... A nőta­nács? Ilyenkor dologidőben bizony nem működik. Az asz- szonyok nagyrészt a földeken dolgoznak, ha este hazajönnek, fáradtak, s az otthoni munkát igyekeznek elvégezni. Még a vezetőségi tagokkal sem tudom a kapcsolatot tartani. Kevesen is vagyunk. Tiz-tizenkét asz- szony foglalkozik komolyab­ban a nőtanács munkájával. Az iskolaév megkezdése után A bizalom megnyilvánulása Jó beszédes menyecske, Tóth Jánosné rakja az iratokat Schidru Antal karádi tanácselnök asztalára. Egyszerűnek lát­szó, mégis bonyolult ügyről van szó. Schidru elvtárs ismeri a dolgot, annak minden részletét, mégis meghallgatja a pa­naszt. Tíz évvel ezelőtt, 1949 májusában vették meg özv. Gelen­csér Jánosné Koppány vezér u. 57. szám alatti házrészét. Ki­fizették az érte járó 1100 forintot. Ügy vélték, az írásbeli meg­állapodás szavai szerint valóban az övék lesz «örökre és visz- szavonhatalanul« ez az ingatlan. A ház másik felét később új tulajdonos, Horváth Mihály foglalta el. Tóthék most másik lakásba költöznek. Átadnák lakrészüket Horváthnak, ha meg­fizeti a kért összeget. Ám a szobához és kamrához Hgrváthék pénz nélkül is formálnak jogot, mondván: »nem érvényes az Í949-es adás-vétel«. Igaz, a tulajdonjog megváltozásának mindeddig nincs nyoma a telekkönyvben. De özv. Gelencsérné elismeri, hogy eladta házrészét, és felvette az érte járó összeget. Tóthné ép­pen tegnap járt Tabon. — Itt az írás — mutatja —, hatszáz forintot fizettem az ügyvédnek, hogy mielőbb rendezze a te­lekkönyvezési. — Én is megsürgettem az ügy elintézését a járásnál — szól Schidru Antal. — Köszönöm, elnök elvtárs, de még valamit szeretnék kérdezni: lezárhatjuk-e a lakást, ha kiköltözünk belőle? — Természetesen. Sőt, mondja meg Horváth Mihálynak, hogy amíg el nem rendeződött a tulajdonjog, addig be ne rakja holmiját a megüresedő szobába. — Mondhatok én neki, amit akarok, nem hallgat rám. Hiszen örökös rettegésben tartott berniünket. Állandóan ker­geti gyermekeimet, vasárnap engem is megtámadott. A tanácselnök látja, mit kell tenni az együttélés szabá­lyait semmibe vevő emberrel. — Jól van, Tóthné, ne mondjon neki semmit. Majd be­hivatom Horváthot, és értésére adom, mi a törvény — szól Schidíu elvtárs az asszonynak, s az papírjait gyorsan össze­szedve megnyugodva távozik. Mennyi, de mennyi hasonló nézeteltérésben tett már igaz­ságot a vasmunkásból lett karádi tanácselnök az elmúlt évek­ben! A tulajdonjogi viták számottevők ügyek közé tartoznak. De akadnak kisebb jelentőségű esetek is. A múltkor például elpanaszolta R. J.-né, hogy T. J.-né kisfia légpuskával lövöl­dözi a csirkéit, és kérte az elnököt, figyelmeztesse a gyerek anyját. — Szólt már neki? — kérdezte Schidru elvtárs. — Én? Dehogy szóltam, nem akarok a szomszédasszo­nyommal veszekedni — felelte a világ legtermészetesebb hangján a panaszos. így van: egyesek néha még a szomszédjukkal-való »ve­szekedés« egyáltalán nem kellemes feladatát is rátestálják az államhatalom helyi képviselőjére. Ki ne ismerné fel ilyen megbízatásokban is a választópolgároknak a tanácsi vezetők iránt megnyilvánuló bizalmát. K. J. már könnyebb lesz. Akkor együtt lehet dolgozni a szülői munkaközösséggel. MEQHITT BESZÉLGETÉS a szentborbási vehetőkkel és az időjárással A kocsit kinn hagytuk a — szóval többet, mint amúgy re, olyan hatalmas csöveket köves úton — mint ké- lenne — egy tételben, fölös ár- segítettem növelni, hogy — ti , sőbb hallottuk, Baranyó,ban —, ral értékesítjük. Jut gabona a vagytok a megmondhatói —< De azért vannak terveink az ! hogy viszonylag »stáraz láb- nagy család, az állam hombár- reg volt ilyen bő terméstck. És őszre. A Katalin-nap lenne a j bal», azaz egyáltalán bekec- jaiba, s a magasabb árakkal a jó búzaterméshez nekem ta- »kezdésünk«. Egy operettelő-! mer égjünk a Somogyhoz tar- kétszeresen jól jár a tagság, ián nem volt semmi közöm? adást tervezünk, a »Valahol! tozó faluba: Szentborbásra. A Nincs is a tsz raktáránál tüle- Merjen a szemembe »nemet« délen« című darabot szeret­nénk bemutatni a községnek. Már megvettük a szövegköny­vet. A közeljövőben megkez­dődig a szereptanulás. Ez hú­zódik, mivel a szereplők között sok a tsz-tag, s ők még nem érnek rá... — A nőtanács rendezett máskor is színelőadást? — Igen. Februárban játszot­tuk a »Csalódások« című víg­játékot. Ez igen sikeres volt. Most, Katalin-napkor a szö­vetkezeti nőbizottsággal közö­sen disznótoros vacsorát is sze­retnénk adni. Az ősszel varró- tanfolyamot szervezünk. — Mint a gyermekvédelmi tanács tagjára, milyen felada­tok hárulnak Kovács elvtárs­nőre? — Főleg a kiskorú gyerme­kek ellenőrzésével foglalkozom a kocsmákban. Gyakori, hogy 18 éven aluliaknak is szolgál­nak ki szeszes italt, habár mindenütt kint van az a táb­la, amely ezt megtiltaja az el­adónak. Sajnos, nem tartják meg. Ha szólunk, még mi va­gyunk a rosszak. Sok szülő sem érti meg ennek jelentősé­gét. »Hadd igyék, ha jólesik« — mondják. És ha a szülő sem tesz ellene semmit, akkor a mi munkánk nagyon megne­hezül. község szélén, a terményrak- kedés, sőt annyira nincs, hogy mondani valaki is. No, ne lö- tárhoz közel osztagok emel- a vezetőségnek szinte noszo- vellj rám olyan haragos pil- kednek, amonnan pedig két Qtttni kell őket: vigyétek "már lantost, Dikó András, látom, muraközi sárga húzza a gabo- azt a gabonát tihozzátok, ne haragos vagy. És most engem nős zsákokkal megrakott sze- foglalja nálunk a helyet, keret. Előleget visz az egyik rröl beszélget a tanácshá­szidsz, mert a búzátok az át­vételnél hektoliter súlyilag ki­csit könnyűnek találtatott. Te is mondtad, én is bevallom ön­kritikusan: az őszi cserevető­magból kelt búzát még én a sok esővel sem tudtam meg­Mezőfi József minden reg­gel kerékpáron hajt Magyar- atádról munkahelyére, a ráksi Üj Élet Termelőszövetkezetbe. A baromfiakat gondozza ott. Hogyan került kapcsolatba ez­zel a szövetkezettel? Az ellenforradalom után ki­használatlanul maradt Ma- gyaratádon a baromfifarm. Ezt a ráksi Üj Élet vette kezelés­be. Csakhamar 300 tyúk kapir- gált az ólat környező ötholdas gyümölcsösben. A szárnyas jó­szágnak helyben akadt gondo­zója, Mezőfi József személyé­ben. Akkoriban havi fizetésért vállalta el ezt a munkát. Kö­telességének példásan eleget tett. Biztos megélhetéshez jut­tatta a szomszédos község kö­zös gazdasága. tsz-tag. Kevés a raktár, nincs x-/ zán a falu »négyese«, hova tenni a sok szemet, ezért mármint a két Gulyás — nem hát úgy segítenek magukon a testvérek; csak névrokonok —, szövetkezet élelmes vezetői, a tanácselnök és a párttitkár, hogy elrendelték: vigye min- a tsz elnöke és a tanácstitkár. . denki saját padlására a szűk- És még miről beszélhetne liaI°tösra kenyszenteni. De ért séges gabonát. Nem előleget, egyébről manapság az ember, azejt cseppet sem haragszom mert szükséglet szerint oszt- mint a »rendkívüli« időjárás- raQ-, sót becsüllek »skot« szí­ják ki a kenyérnek valót. S ról. Annál is inkább megvan ^e,r~er,t’ mert te a közösseget aki most netán meglepődne, erre az ok, m-ert az szó nélkül >elted: es ez meg engem is hogy hát ez meg miféle csoda- eltűri, hogy kicsit igazságtála- ™-e9e]t. Kern akarlak bennete- bogár, hová jut így a szövet- nul, erényeit elhallgatva, csak , yelemenyetekben befolya- kezet, azt mindjárt hadd nyug- a hibáiról szóljanak. sóim, csupán annyit szeretnék tassuk meg: nem jelenti ez Mert S2Ó> ami S2Ó< Uz«ny az tőletek, ha van is okotok utóbbi időben okot szolgálta­tott erre is a tréfa szerinti »természetfelelős«, így köny- nyen támodható. S ugye, mi emberek hajlamosak vagyunk egyoldalúlag ítélkezni, s a sa­mondták■ nem a munkaeavsé- ^ ^riasztásunkat is az »idő- notok; ha jobban igyekeztek, monaiaK. nem a mumeaegyse rP„ hárítani. Tehetjük, hiszen amikor ’ gek arányában, hanem a szűk- npm tull védekezni Ha tudna am'Kor szaraz volt ls< a Sénlet szerint osztrák ki a bú- JlT veaekezni na luana, gabona M vem még ke. seg,et szerint osztják ki a ou biztosan visszautasítana a nem „ében aabonátoknak több VMM "te mil hogy •‘»•“""H’»- m. nktír,™i. k,*a,u ™­kaegység szerint osztanák a fj eh í6 emberek, nem elég kézségek, miegymás megaka- búzát, kevesebb maradna a okosan szapultok en- dályozott benneteket. Meg egy­... . , gém, bizony jobban is kinyit- hét kishitű is — ilyen is van közösben, mégis lennének zu- hatnátok a szemeteket. Nézze- még közietek —, aki néha hát- golódók. így meg a fölösleget tek rá a kukorica erdőségetek- rafelé kacsingat, pusmog, té­----------------------1------------------------------------------------------------------ továzik, egyszer előre ugrik, n» - ' f 3 . r . , w r j . aztán meg vissza, mint a cső­JDl,XtO§ tnCQfClllCtGSt falait konyös ló, fékezve a többi jó­szándékú igyekvő embert is. rül a tagkönyvbe. Számoljunk — No, de majd ők is leszok­valamiféle liberálizálódási fo­lyamat megindulását. Mert mi­ről is van szó? Arról, hogy a tsz vezetői helyesen, össze­egyeztetve az államérdeket a tsz-parasztok jól felfogott ér­dekével, sokak kívánságára ki­a szapulásra, azért ne feledjé­tek, sok jót is köszönhettek ne­kem. Aztán nem is nagyon il­lő, ha a ti mulasztásaitokat is az én nyakamba igyekeztek varrni. Mert azért, ha maga­tokba szálltok, be kell valla­Az idén tavasszal felfejlő­dött a ráksi szövetkezet. Ettől kezdve munkaegységre dolgo­zott Magyaratádon Mezőfi Jó­zsef — mert ő is aláírta a be­lépési nyilatkozatot. Szóba ke­rült, hogy otthon is létesít ba- romiifarmot az Ü Élet. Ki le­gyen az 1100 jérce gondozója? — ezen töprengett a vezető­ség. Az elnök csak egyszer biztatta Mezőfit, s megoldódott a gond. S most Mezőfiné hely­ben, embere pedig Ráksiban űzi a baromfigondozói mester­séget. Az asszony 25, férje meg egyelőre 30 munkaegysé­get szerez havonta. Azért »egyelőre«, mert Mezőfi Jó­zsefnek rövidesen többet írnak a javára: ha jól tojnak a ba­romfiak, havi ötven egység ke­csak! A házaspár 75 munka- nak eme rossz tulajdonságok- egysége 50-nel szorozva — ról, csak nektek, szorgalma­mért ennyit ér Ráksiban egy- saknak még bátrabbnak és ha- egy munkaegység — nem ke- lározottabbnak kell lenni. Jól vesebb. mint havi 3750 forint mondta az a tagbaszakadt fér- jövedelmet jelent. Ami a csa- fi — ha jól tudom, párttitkári ládfő 50 egységét illeti, érdé- minőségben szolgája immár '. . . , , . esztendők óta a falu népét: — mes azért napi nyolc kilómé- BWe keU rázódn{ az em%erek. tért kerékpározni, szorgalma- riek az újba. Jövőre már köny- san dolgozni és ácsolni a ba- nyebb lesz. Nagyüzemi táblák, romfifarm kerítését, faragni a több gép, kialakult munka­szervezet — ez az összetevője cölöpöket, hogy mielőbb nagy­ra nőj jön az 1100 jérce. Mezőfi József meg is takarítja a gondjaira bízott állatokat; ha forrón tűz a nap. a /nagu fab­a szövetkezet jó működésének. Egy év múlva már Szentbor- bás is büszkélkedhet ezekkel. — De hisz az idén nincs szé­gyenkezni valótok. A tsz-elnök szerint az ez évi életszínvonal rikglta féltetős építmény hű- lesz alcsonyabb a taté­vesébe tereli a szárnyasokat. LEV OVALOV -f A Igen nevetséges látványt nyújt- Haschkéért az a Gestapó-had- hattam ebben a pillanatban. nagy, aki pár nappal előbb az Haschke azonban újra olda- őrnagyot kísérte. Iára fordult, és már aludt is to- — Heil! FORDÍTOTTA'-BARANDI KOMOR VILMA vább. Kezeskedni nem mertem volna érte, hogy valóban al­szik; aludt vagy sem, nem tu­— Heil! — önért jöttem, Haschke úr. Szükségünk van önre... Figyelmesen ' fürkésztem, kikerült kesülten ismételte meg a ref­rént. Tra-la-la, tra-la-la, Csak tőled függ — jegyezd meg! Nem volt abban semmi meg­lepő, ha egy .szökevény, akinek dóm, de mindenesetre lehunyt szinte tanulmányoztam Hasch- ““ az útjutás, sőt a teta- szemm*l ZÍ k„ „rat Kvtnttí,™ -mit. ]ebe Peruit a Gestapo kote­10. Halálra ítéltem Haschkét és megnyugodtam. Nemsokára felébredt. Mivel én nem szívesen beszélgettem vele, fütyülni kezdett... Beesteledett. Hozták a va­csorát. Megettük. Kivitték az edényeket, és mi újra egyedül maradtunk. Haschke felsóhajtott. — Érdekelne, hogy mi van most odaát — fejezte ki magát kissé homályosan, és valamer­re a messzeség felé intett. »Holnap már semmi sem fog érdekelni« — feleltem neki gondolatban, de hangosan nem szóltam egy szót sem. Haschke alváshoz készülő­dött. Általában sokat aludt, és én is a fal felé fordultam, s úgy tettem, mintha aludnék. Leszállt az éj. — Szomjas vagyok, innom kell valamit — mondtam olyan hangosan, hogyha Haschke éb­ren van, erre feltétlenül felel­nie kellett. Haschke nem felelt. Felkeltem, eloltottam a vil­lanyt, nehogy az, .aki elmegy a szoba előtt, észrevegye, hogy benn mi történik. Vártam addig, míg a szemem megszokta a sötétet, és akkor odamentem Haschkéhoz. Egyenletesen lélegzett, nem is sejtve, hogy életének utolsó pillanatait éli. Visszamentem az ágyamhoz, kezembe vettem a párnát, és magamhoz szorítva, újra Haschke felé közeledtem... Oldalt feküdt. Jó volna, ha a hátára fordul­na... És Haschke megfordult. Jól kivehettem az arcát.. Most rászorítom a párnát, és addig nem veszem le 'róla amíg... De mi ez?!..-. Haschke kinyitotta a szemét —világosan láttam szürke sze­mének figyelő pillantását — és anélkül, hogy felugrott vagy felemelkedett volna, anélkül, hogy a legcsekélyebb mozdula­tot tette volna, halkan, de ért­hetően, hűvös kimértséggel igy szólt oroszul: Legyen észnél, Berziny, ne engedjen indulatainak, és ne ragadtassa el magát meggondo­latlan cselekedetekre. Menjen az ágyába és — uralkodjék magán! 3. Bimbózó lányok árnyékában szemmel feküdt, oldalára for- ke urat. Kutattam, vajon mit dúlva, és egyenletes lélegzetűé- rejt a külseje. Haschke% úr tele arról tanúskodott, hogy azonban nem vette észre für- . . , alszik. késző tekintetemet, még vélet- ke’n me0ls ~ £“dom> Csak álltam, álldogáltam ott lenül sem pillantott volna fe- uPy rémiét«, hogy ezt a mellette, azutan visszamentem lem. az ágyamhoz, leültem és eltöp- — Rendelkezésére állok, rengtem. hadnagy úr — mondotta. — Mindent vártam volna ettől Remélem, méltó fia lehetek a a Haschkétól, csak ezt nem! mi hatalmas birodalmunknak. lékébe is bekerülnie, ragyogó kedvében dalolni kezd... Énne­dalocskát nekem szánta. Olyan sokat sejtetöen nézett rám Haschlce, olyan célzatosan énekelte ezeket a strófákat, amelyekben arról volt szó, Azon kevésbé csodálkoztam Ez a Haschke úr valósággal hogy aki át akarja úszni a fo­lyót, a leg szeretetreméltóbb nak kell azokhoz lennie, akik­től pillanatnyilag a mozgási le­hetősége függ! És hogy min­volna, ha hirtelen pisztolyt szavalt! ránt, mint így. Haschke, Bejött egy szanitéc, katoná- Haschke... Vagy leheti hogy san kihúzta magát a hadnagy nem is Haschke? Sőt, az a va- előtt, lószínűbb, hogy nem Haschke. — Minden készen van, had- dent meg kell ígérnie annak No, de akkor kicsoda? nagy úr — jelentette. — A be- érdekében, hogy átjusson, de Nem álltam meg, újra oda- teg úr mehet öltözni. hogy azután teljesíti-e ezeked mentem hozzá, de ez alkalom- — Induljunk — szólt a had- az ígéreteket, az már csak to­rnai már párna nélkül. vagy. le függ... — Ide hallgasson! — szólt- — Egy pillanat, csak össze- Nehéz lett volna megállapí­tottam meg. - Haschke úr... szedem az újságolhat. — tani, hogy jó tanács volt-e ez, vagy hogy is hívják._ Haschke Haschke kezdte kiszedni az éj- avagy sem, de hogy valami fi­jeliszekrényből az itt kapott gyelmeztetést rejtett a dalocs- fasiszta lapokat. ka, az bizonyos. . Kitűnő volt a hangulata, Miért tartott vissza az éjsza- annyira, hogy rázendített egy ka? Miért nem jelentett tel nyomban,, vagy miért nem Folyó vizén a szép leány Ha által akar menni, Jó szívvel kell — bár nagy zsivány — A csónakoshoz lenni.. T Sorba rakta a fasiszta för- medvényeket és nagy élvezet­ei vtárs! Haschke azonban nem vála­szolt. Újra visszamentem az ágyamhoz. Vissza kellett fe- p^^német dilía“ kudnom, de alom nem jött a szememre. Ha Haschke visszatartott, ahelyett, hogy átadott volna a Gestapónak, . ez azt jelenti, hogy nem az ő emberük. De a magatartása ellentmondott an­nak, hogy hozzánk tartozna. Elhatároztam, hogy másnap töl folytatta: Be kell vallanom, hogy ami­kor Haschke figyelmeztetését hallottam, hogy uralkodjak magamon, teljesen elvesztet­tem lábam alól a talajt. Zavarba jöttem, és szinte kő­vé mei-edtem az ágya mellett, magamhoz szorítva a párnát,kávénkat, amikor már jött is tett rám, és teli. torokból, lel­vallatóra fogom... Reggel azon­ban filmszerű gyorsasággal kezdtek peregni az események. Még jóformán fel sem ébred­tünk, meg sem mosakodtunk, alig hörpintettük fel reggeli ígérhetsz bármit szívesen, Virágot és szerelmet, Hogy teljesíted-é vagy sem, Csak tőled függ — jegyezd meg! Futó, gúnyos pillantást ve­adott magyarázatot? Vagy pe­dig, mindennel megalkudva, nekem is ezt tanácsolja? Azt gondolja talán, hogy egy húron pendülök vele? Még sokáig töprengtem vol­na a dolgokon, ha váratlanul be nem tormán Jankowska, aki közölte velem, hogy engem is kiengednek a kórházból. — Elhoztam a holmiját — mondta. — Mindjárt itt lesz a bőröndje. Öltözzön fel, majd lenn megvárom. — Folytatjuk — lyinál. A tanácselnök meg áll hatatosan vallja — és tények­kel bizonyítja is —, a falu legalább hatvan százalékának már az idén is jobban" megy a sora. Előnye is van ennek a falunak: úgy éltek, mint egy család, jóban, rosszban meg­osztoztak egymással. Szociális gondolkodásra vall, hogy máris felkaroljátok az eleset­teket, s ha ők nem dolgozhat­nak is, azért kenyérnek való­hoz juttatjátok őket. Embersé­ges cselekedet ez, méltó az új világhoz. — Őszinték vagytok nemcsak gondolatokban, egyenes ge­rinccel jártok. Néha még ví­vódtok, hadakoztok magatok és mások fogyatékosságaival, de egyre nő a megértés, a test­véri egymásra utaltság tudata bennetek. így születik, ková- csolódik az új ember. TIJ ég szövögetnénk tovább tö* gondolatban az elkép­zelt beszélgetést, de rohan az idő, menni kell. A nap ráne­vet az esőáztatta falura, és már halljuk a tsz-elnök erős fogad­kozását: »Holnap csépelünk, mese nincs.« Varga József Téjérteftezie? Kaposvárott és Kadarkúion A Kaposvári Járási Pártbi­zottság kedden tájértekezletre hívta össze Kaposvárra és Ka­darkáira a környező falvak, tsz-ek párttitkárait. A járás székhelyén Szikszai László, a pártbizottság titkára, Kadar- kúton Bertalan József osztály- vezető részletesen ismertette a közelgő pártvezetőség-válasz- tások feladatait, szólt a párt­szervezetek legfontosabb fel­adatairól. Felhívták a figyel­met, hogy a vezetőségválasz­tás mellett ne hanyagolják el a gazdasági irányító, ellenőrző és tömegnevelő hivatásukat sem a falusi kommunisták.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom