Somogyi Néplap, 1959. augusztus (16. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-19 / 194. szám

( Somogy megye közigazgatási központjainak kialakulása A HONFOGLALÁST kőve­tő IDŐBEN a Balatontól dél­re levő terület, a hozzá észak­ról csatlakozó vidékkel együtt Árpád fejedelem nemzetségé­nek száll ás területe lett, erről Juta, Jut, Fájsz helynevek ta­núskodnak. Árpád egyik fiának ugyanis Jutás, unokájának Fájsz volt a neve. Az ő örö­kükbe lépett azután a X. szá­zad vége felé Tar Zerind fia Koppány, róla már tudjuk, hogy székhelye, vára Somogy- váron volt, ő mega pedig Ur, nemzetségfő azon a területen, amelynek határa, »mezsgyéje«- a Balaton, illetve a Dráva volt. Ebből az egykori nemzetségfői szállásbirtokból, illetve Kop­pány leverése után királyi vár­birtokból alakult ki a XII— XIII. század fordulóján — mi­dőn a várbirtokok részeinek eladományozásávai a várszer­kezeti rendszer bomlásnak in­dult — a nemesi önkormány­zatú Somogy vármegye. A vármegyei önkormányzat legfontosabb tisztviselői a szol- gabírák voltak, mint a megyét vezető fö- és alispán bírótár­sai. Számuk megyénként 4—4 volt. Az időközönként tartott megyei közgyűléseit helye So- mogyvár volt. A mai falutól kissé távolabb, öreglak és So- mogyvár közt, egy kiemelkedő dombon állt az ősi vár, vala­mint az I. László által 1091- ben alapított bencés monostor. A megye közigazgatási cent­ruma tehát a fejedelmek óta Somogyvár volt, és maradt is a török időkben bekövetkezett pusztulásig. A VÁR A MONOSTORRAL együtt az 1550-es évek elején pusztult el, s csakhamar ki­szorult a megyéből a közigaz­gatás is. A tisztviselők Zalá­ba menekültek, az 1596. évi | egyik törvénycikk pedig Scmo- gyot Zalába kebelezte. A terü­letéről kiszorult megye az 1600-as évek elején Zalában voll, a Wesselényi-féle összees-1 az Eszterházy-uralom 1806-ban küvésben való részvétele miatt! átengedett tiszttartói épületét. kivégzett országbíró fia; ö bérbe bírta az esztergomi káp­talan tapsonyi uradalmát, s itt kényelmes lakóházat, majd -vármegyeházát- is építtetett s 1724—35 közt ott tartatta a megyegyűléseket. A kuriális, hosszú, sárga földszintes ház ma is megvan. Hozzá börtön is tartozott, '.n- nek 1727-ben igen előkelő fog­lya volt Madarász labanc alis­pán személyében, aki az adók elsikkasztása miatt került ide. Nádasdy 1735-ben bekövetke­zett halálával Tapsony meg­szűnt a vármegye központja lenni, mert a következő főis­pán már Marcalit választotta a megye székhelyéül. Bt éoítel- ték meg 1736-ban azt a várme­gyeházat, amely a mai járásbí­rósági épület helyén állt, s pár évtizede bontották le. A KŐZPONTIASABB FEK­VÉSŰ KAPOSVÁR megyei vezetőszerepe az időben már mind határozottabban kezdett kidomborodni. Fejlődését elő­segítette az is, hogy lakossága még 1712-ben felszabadult az úrbériség alól, és így bizonvos polgári fejlődés indulhatott meg területén. Ennek a fejlő­désnek volt fokmérője, hogy 1730—50 között nemegyszer itt is tartottak márt — Marcali mellett — közgyűléseket, míg azután 1753-tól végérvényesen Kaposvár lett a megye szék­helyévé. A megye időrendben 3. szék­házét tehát Kaposváron építet­ték, s adatunk van rá, hogy pl. 1761-ben »tanácskozó ter­me-, 1772-ben pedig levéltári helyisége is volt. E földszintes, kisebbméretű épület azonban a rohamosan fejlődő közigazgatás hivatalai részére hovatovább szűk lett, s a bajon csak átmenetileg segí­tett az, hogy igénybe vehették hivatalok és börtönök céljaira Ez a XVIII. század végéről származó emeletes épület ma is áll a Május 1. utcában, és Dorottya-ház néven ismert. A XIX. SZÁÉAP ELEJÉ­NEK REFÖRMKORSZAKÄ- BAN épült meg 1825—31 közt a jelenlegi szép, kétemeletes székház klassziclzáló főépüle­te, melléképülete — a levéltár, a börtön pedig 1828-ban. (Az épület tömbjének mai belső beosztása az 1907. évi átalakí­tás eredménye.) A közigazgatás fokozatos te- re bélyeged ésével elkerülhetet­lenné lett az igazgatás egyre szélesbedő decentralizációja, a járások számának növelése is. A megvei önkormányzat 1715-ben történt visszaállítá- siakór létesített két járásból már 1724-ben hármat (kaposi, szigeti, kanizsai) 1753-ban pe­dig egy negyediket (igáéi) kel­lett alkotni. A következő lépés 1800-ban történt: megszüntet­ték a kanizsai járás elnevezést. Kanizsát Zalához csatolták, és a megyét öt járásra osztották Kaposvár, Szigetvár, Igái, Mar­cali és Babócsa székhellyel. Ez a felosztás 1843-ig volt ér­vényben. Ekkor a Kaposvár körüli falvakból »központi- járást hasítottak ki Kaposvár székhellyel, a »kaposi« járás székhelyévé pedig a tóti Len­gyelek kastélvos uradalmi gó­cát, Lengyeltótit tették. Az 1867. évi kiegyezés alap­ján létesült magyar miniszté­rium a megyei közigazgatást is új alapokra fektette, kivéve hatásköréből a törvénykezést és az adóügyeket. Egyúttal 1870-től kezdve új járási be­osztást léptettek életbe. Az addigi 6 helyett 8 járása lett a megyének Kaposvár, Szigetvár, Igái. Marcali, Lengyeltóti, Nagyatád, Csurgó és Tab szék­hellyel. 1896-ban kilencedik­ként a barcsit alakították meg. EZ A BEOSZTÁS a megyék 1949—50-ben történt átszerve­zéséig állt fenn. Ekkor célsze­rűségi okokból leválasztották Somogytól Szigetvárt — amely a középkorban is több ízben Baranyához tartozott — vi­szont Siófokot és környékét Somogvhoz csatolták. Ugyan­akkor megváltoztatták némely helyen a járási határokat, és központiasabbá tették a járá­si székhelyeket is. Móricz Béla Automata tűzjelző-berendezés Repülő autók Franciaország rövidesen re­pülő autókat importál Ame­rikából. A repülő autók ter­vezője a lengyel származású, 39 éves Franciszek Piasecki. Az autónak ké* hehkopter tí­pusú csavarja van, három- négy utast szállíthat, száraz- földön 80, levegőben 150 ki­lométer sebességgel halad, ezenkívül vízen is tud járni. U1 GUMIFATTA A Szovjetunióban új szin­tetikus gumifajtát állítottak elő. Minőségi jellemvonásait tekintve legközelebb áll a ter­mészetes gumihoz. Az új faj­tát izoprén-guminak nevezik. A következő hét évben a Szovjetunióban három és fél­szeresére emelkedik a szinte­tikus gumigyártás. Gyakran előfordul, hogy egy- egy könyvraktárban vigyázat­lanság következtében tűz üt ki. A tűz először hosszú ideig »lap­pang« ily módon, mire a láng- nyelvek a magasba törnek, már gyakran menthetetlen a könyvállomány. Hogyan lehet­ne megakadályozni az ilyen ve­szélyes tüzeket? A tudomány, mint annyiszor, most is segít­ségünkre siet. Olyan »okos« jelzőberendezést találtak felt amely radioaktív izotópok se­gítségével idejében jelzi a tü­zet. Ha ugyanis az ionizált kamra füstöt »érez«, az elekt­ronikus berendezés üzembehe­lyezi a reléket, s ezek riasztó- jelzéseket adnak le. A kísérle­tek azt bizonyítják, hogy a készülék 5—10 másodperccel a legkisebb füstfoszlány érzéke­lése után már üzembe lép. A ron á i vasutak dieselesítése A Román Népköztársaság vasúti hálózatában a jelenle­gi gőzmozdonyok mellett rö­videsen nagyerejű dieselmoz­donyokat is üzembehelyeznek, mégpedig mind a személy- szállítás, mind a teherszállí­tásban. A vasúti szállítás dieselesí­tése ma az egész világon idő­szerű kérdéssé vált. A Szov­jetunióban pl. teljesen meg­szűnt a gőzmozdonyok gyár­tása, és csak dieselmozcionyo- kait gyártanak. A szénnel és pakurával fűtött gőzmozdcmy hatásfoka alig éri el a 3—4,5 százalékot a villanymozdo­nyok 15 százalékával és a die- selmozdcmyok 24—25 százalé­kával szemben. Már ebből is kitűnik, hogy mennvire gaz­daságos a vasúti szállítás die­selesítése. Egy dieselmozdony fűtő­anyagának súlya egy gőzmoz­donyéhoz viszonyítva 3:1, ami azt jelenti, hogy a fűtőanyag a dieselmozdonynál három­szor nagyobb távolságra ele­gendő, mint a gőzmozdonynál. Általában kétféle vontató- típust választottak ki a hasz­nálhatóság szempontjából. A 600—1400 lóerős mozdonyt to­latásra és mellékvonalakra, az 1800—3000 lóerős mozdonyt személy- és teherszállításra főbb vonalakra. Romániában a dieselmozdo­nyok a craiovai »Electropute- re- villamos-gépgyár fogja előállítani a Resicai Kohásza­ti Kombiná ttal és az ország más gyáraival egyetemben. A román dieselmozdonyok olyan négy sebességű dieselmoto­rokkal fognak működni, ame­lyek biztosítják, hogy a he­gyeken való átkeléskor a moz­donyok ne veszítsenek sebes­ségükből. A sebességet órán­ként 100 km-re tervezik. A mozdony kél hajtórészlegből áll, ezek külön-külön is mű­ködhetnek, együttes ereiük 4200 lóerő lesz. Egy ilyen haj­tórészle g vízszintes vonalon 4000 tonna súlyt vontathat. A dieselmözdony valameny- nyi irányító berendezése köz­pontosított és automatizált, fé­kezése és aerodinamikai for­mája is a lehető legmoder­nebb. A mozdonyt, csupán két személynek kell kezelnie, a mozdonyvezetőnek és a kísé­rőnek. Az új mozdony gyártásának megindítása céljából az előál­lító gyárak megfelelő csarno­kokat építenék. Az újtípusú mozdonyok gyártásának meg­indításával egyidejűleg meg­szüntetik a jelenlegi gőzmoz­donyok gyártását. A dieselesltés sr ükségessé teszt a vasúti műhelyek, Tűz­tük a javító műhelyek, va’.a­újra szervezkedett, és Szent- mint a fűtőházak átszervezé­grót székhellyel törvényszéki gyűléseket is tartott. A török uralom megszűntével (1686— 90.) Bécs katonai uralom alá helyezte Somogyot Kaposvár tartományi székhellyel. A csá­szári katonaság zsarolásai és az óriási adóteher azonban az alig-alig megtelepült jobbágy­ság között mérhetetlen nyomo­rúságot «V'lt. úgyhogy azok falvaikból ’“megszöktek, erdők­ben. nádasokban keresve me­nedéket. De elszaporodtak a rablók, útoná1 lók, szegénvlegé- nyek is. és a kormány kénvte- len volt pár év múlva a me­gyei közigazgatás visszaállítá­sát tervbe venni. A RAK007T~FÉLE SZA­BADSÁGHARC kuruc várme­gyéiének (1708) tóti Lengyel Miklós lett az alispánja, a la­bancoké a razvravázvó Mada­rász László. Madarász a kuru­cok kiszorultéval a császári őr­séggel megszállt,_ .Szigetváron kezdte meg 1709-b>n.;a megyei közigazgatás újjászervezését. Itt tartották az első megyei közgyű’ést is I710-b°n néhány labancnárti. illetve a megyé­ben újonnan birtokot szerzett, űikori feudalizmust kéovis°lő idegen főúr uradalmi igazgató­jának, valamint a kamarai pre­fektusnak a ie'enlétébxm. A következő fél évszázadban a megyének nem volt kialakult igazgatási köznontia. Csak a XVIII. század derekán lett rendszeres székhelyévé az 1702 óta Fszterb ázv-bi Hókat kén»- ző Kanosvár. A ka-boeső idő­szakban ott tartották a megve- gyűléseket. ahól a főimen én­pen óbai+e+ta iu-■+ve ahol arra alkalmas énület is veőt. Tgv 1711—17-ben a Naevfcaiom melletti C'ö’mb-ön. amely a yeszurő—- T-íict-Slf pé — «ik egvik pard-eás í pő.»a volt. 171?—13-ban Ippl-n. a p*ú+1wp-• nviak bíT-f-sVán. 1713—74 közt többször Napvbainmban. egv tinikusen kö»b:,-m.Vps«áPÍ fa­luban. Marcaliban, a nyiek p«v!k uradalmának a»áV-_ helyén. Pzipo+váro-n vapv Ka­posváron. Ft jdőr° ps°1t Í171S1 Som orv mppve hivptpl—« vá1a«T+ása i^ 7a1p rnppvátől. A főispán ekkor Nádasdy Tamás Ki találta fel az esztergapadot? Az esztergapad ősrégi munkagép. Korára nézve ve­tekedik a fazekas korongjával. Plinivs római író, aki a Vezúv kitörésénél lelte halá­lát i. u. 79-ben, »História naturale« című munkájában a számoszi Teodor görög mérnököt nevezi az esztergapad feltalálójának. Teodor 530 körül élt időszámításunk elöli. A görög és római esztergapadok leírása nem maradt meg napjainkig. A legrégibb esztergapad, melyről tudomással bírunk, a XIII. századból való. Ezen az esztergán a következőkép­pen dolgoztak. A tengelyén többszörösen erős kötelet> csa­vartak körül, s azt egy pedállal kapcsolták össze. A gép fölött a mennyezeten pedig rugalmas ív volt. Amikor az esztergályos lábával mozgatta a pedált, a tengelyt meg­forgatta a kötél, es a lehúzott tengely magával rántotta az ívet. Amikor pedig elengedték a pedált, az ív rugalmas­sága felrántotta a kötelet, s tovább forgatta a tengelyt. Természetes, hogy a kötélnek e le és fel való mozgása köz-, ben a megmunkált fadarab is forogni kezdett. Amikor a pedált lenyomta, a fa az esztergályos felé forgott. E pil­lanatban a munkás a fára szorította vágóeszközét (kését, vésőjét). Amikor elengedte a pedált, a fa ellentétes irány­ban mozgott. Ilyenkor a munka is félbeszakadt. Természe­tes. hogy az efféle esztergapadokon nehéz volt az üreges tárgyakat megmunkálni. Ennek ellenére a bizánci Philó, aki i. e. kb. 200-ban élt, elmondja, hogy az esztergapadon késztettek szivattyúhoz való hengereket és dugattyúkat. Csak a lenditökerékkel ellátott esztergapadok beveze­tése után kezdett a munkatárgy állandóan egy irányban forogni, s a kés megszakítás nélkül vághatta a fadarabot. Az ilyen esztergapadról szóló legrégibb rajzot Leonardo da Vincinek, a XV. század lángeszű festőjének és mérnöké­nek egvik jegyzetfüzetében találták meg. A XVII. és XVIII. századból számos tankönyve ma­radt fenn az esztergálás művészetének, s belőlük ponto­san megismerhetjük az akkori esztergapadok szerkezetét. Említettük, hogy a XVII. század vége felé a mechaniku­sok nagy szenvedéllyel készítettek önműködő készüléke­ket. s az ilyen automata játékok szerkesztésében nagy ügyességre tettek szert. Az automaták és az órák {mártá­sához pontos munkaeszközökre volt szükségük, s a XVIII. században az egyetlen ilyen munkaeszköz az esztergapad volt. Rendkívüli befolyása volt a esztergapad sorsára a gőz­gépnek. Wattnak lágyon sok fáradságába került, hogy ta­lálmányának gyakorlati alkalmazhatóságát biztosítsa. Első gőzgépének hengerei ölvan pontatlanok voltak, hogy a du- gattmú nem illett bélésük. Kitódult a gőz, és emiatt papír­ral, parafával, posztóval bélelték a hengert. Watt egyik szabadalmában meg is emlékező? erekről a »tökéletesíté­sekről«, melyeknek az volt a célja, hogy az esztergályosok ügyetlenségét ellensúlyozza. Jó fémmegmunkáló névre vöt szüksége a hidraulikus présnek is, melyet 1795-ben szabadalmaztatott Bramach. Si­került olyan esztergapadot szerkesztenie, amelyet azv**” a legkülönfélébb gépek gyártására., egyenetlenségek elsi­mítására és egyéb célokra használtak, Ezért tekintik, a tech­nika egyes történetírói az úgynevezett szupert feltalálójá­nak. Ez az a szerkezet, amelyre a. vágószerszámot rásze­relik, amely azután végtelen csavar segítségével végigsik- lik a munkatárgy mellett. A XVII. és XVIII. században az esztergán készített munkák minősége az esztergályos ügyességétől függött. A mesterség megtanulásához sokéves tapasztalatra volt szükség. Az elkészített tárgyak pedig nem voltak egyenle­tesek, hanem mesterről, mesterre változtak. Egy-egy nagyobb fémdarab megmunkálására a mes­ternek rendkívüli erőfeszítéseket kellett tennie. Ha bi­zonytalankodott, ha csak kissé erősebben megnyomta a szerszámot, mélyen belevágott a fémbe, s ebben az eset­ben át kellett esztergálni a tárgyat amelynek a méretei azután már nem egyeztek. Mindez sok időbe került, így a gépek modelljeinek elkészítése rendkívül költséges volt. Az önműködő szuport, vagy ahogy hosszú időn át nevezték. ■>Maudslay kocsija«, forradalmat idézett elő sok iparágban. Henri Maudslay Woolvichban született 1771. augusz­tus 22-én. 17 éves korában az Arzenálisban dolgozott, ahol puskagolyókat töltettek vele. Azután egy aszlalosműhely- be került tanulónak. Maudslayt már fiatal korában erősen vonzották a fémipari munkák, s anélkül, hogy erről a mű­helyvezető tudott volna, gyakran átszökött egy lakatos- műhelybe, ahol különböző fémtárgyakat készített. Például állványokat és üstöket. Ezeknek a tárgyaknak kovácsolá­sa nagy ügyességet kívánt. Maudslay gyorsan megtanulta a mesterséget, s hamarosan jó munkás hírébe kerüli a kör­nyéken. Amikor Bramach a hidraulikus prés s egy különleges zár feltalálója jó munkást keresett, Maudslayt választotta. Maudslay csak IS éves volt, amikor Bramach műhelyé­ben kezdett dolgozni. A zár készítése közben, amelynek al­katrészeihez nagy nyomásra volt szükség, találta fel Maudslay az önműködő kocsit. Ennek a találmánynak az a lényege, hogy a fém meg­munkálásához használt vágóeszközt nem a munkás tartja kezében, hanem fáradhatatlan ujjakra — fémszerkezetre bízza. Maudslay találmánya a következő: a kocsi az eszterga­pad szélére szerelt sínek között siklik egy végtelen csavar segítségével. Az egész készülék a megkívánt gyorsasággal mozog, a kés mindig egyenlő távolságban van a tárgytól, s egyforma nyomást gyakorol rá. Az ilyen esztergapadon már a legtökéletesebb henger alakú fémrudakat lehet el­készíteni. Az esztergapad történetében a következő lépést a re- volverpad jelenti. Ez nem más, mint a Maudslay-féle pad. melynek kocsiját tökéletesítették. A revolverpad elnevezés onnan származik, hogy a különböző vágóeszközöket hordo­zó kocsi formája a revolver agyára emlékeztet. Azt, amit Maudslay idejében egyetlen gépen készítet­tek, most már sok száz, sőt sok ezer munkapadon végzik. Az emberi kezet acélkezek pótoljak, amelyek hiba nélkül a milliméter ezredrészének a pontosságával frő—í-p. el egyetlen gombnyomásra a számtalan gépalkatrészt. sét is. Az országban már foly­nak az előkészületek az új vasúti műhelyek, köztük a javító műhelyek létrehozásá­ra. így pl. a s ztál invárosi vas­úti műhelyekben külön üzem­részeket létesítenek a moto­rok javítására és karbantar­tására. A dieselmozdonyok beveze­tése jelentős lépés a rohamo­san fejlődő román vasúti szállítás korszerűsítésében, a fejlett technika bevezetésé­ben. Amerikai katonai szakemberek Északi—Sarkvidéki látomásai A Szovjetszkij Flot keddi száma Zvein ezredes és Arzu­manov őrnagy cikkét közli egyes amerikai körök Észak- Sarkvidékkel kapcsolatos ag­resszív tervedről. A cikk a. többi között kije­lenti: egyes amerikai táborno­kok és tengernagyok gyakorta emlegetik az Északi Sarkvidé­ket, mint olyan területet, me­lyet atomtámadásra fel lehet használni, fontos szovjet ipari gócpontok ellen. A Pentagon szakemberei terveiket dolgoz­nak ki atomtengeralattiáró és stratégiai légierő Északi Sark­vidéki alkalmazására. Azoknak, akik kedvelik az agressziót, állapítja meg a cikk írója, gondoiniok kelle­ne arra is, hogy az Északi Je­gestenger nem amerikai belső tó. F.pves amerikai katonai ve­zetők már kezdik ezt megér­teni. Ezek kiiplentik. hogv a mo­dern szovjet ten-geraloiWárók le tudnak merülni a «ar’c vidék jege alá és behatolhatnak a Hudson-öhölbe. hogv -onnan kilőjjék rakétáikat Detroit, vagy a N?°v tavak ”*d>%őn<»Jc más ipari objektumai irányá­ban.« Az ilyen beismerések és aggoda1mak jelentősön — serítik ezeknek a szakemberek­nek a Fo-’-vidéM őlmodozáoait: A valóságban nem minden olvan egyszerű. mm+ ozókon a rp1-7ci--n. atnclvpVM ameri* kai lapok közölnek. MTI.

Next

/
Oldalképek
Tartalom