Somogyi Néplap, 1959. július (16. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-15 / 164. szám
SOMOGYI NÉPLAP 9 Szerda, 1959. július TX MERRE TART SOMOGYVDVARHELY IFJÚSÁGA? Manapság Somogyudvarhe- • lyen sok embert foglalkoztat az ifjúság problémája. Uton- útfélen, hivatalos helyein édesanyák. édesapák emelnek fci- fogásokat a fiatalsággal szemben. Annyira elfajult a helyzet, hogy a községben egyenesen megtiltottak mindennemű rendezvényt, Mit mondanak a fiatalokról a tanácson? Csakúgy ömlik a panasz a fiatalok ellen. Az első számú kifogás — a legenyhébb — az, hogy a télen és a tavasszal egyáltalán nem rendeztek műsoros estet Nem szeretik a színdarabot, a népi táncot, csak a bálozást! A községnek jó adottságokkal rendelkező művelődési háza van, mégsem használják ki. A falu népe társadalmi munkával újjáépítette a labdarúgó-pályát, új felszerelést vásárolt, egyszóval mindent elkövettek, hogy az ifjúságnak legyen sportolási, szórakozási lehetősége. Am a fiatalság méltatlan erre a támogatásra. A labdarúgó-csapat tagjai nem veszik komolyan a játékot, mérkőzésről mérkőzésre alig lehet »összehozni« őket. A kelleténél többet isznak, tánc alkalmával a verekedés szinte elkerülhetetlen. A KlSZ-szervezet csak papíron létezik. A szervezetnek vidéköl lakó titkára van, estéit természetesen nem tölti itt. Szó, ami szó, a községben megtiltották az ifjúságnak, hogy bált vagy műsort rendezzen. Elhatározásukat azzal magyarázzák, hogy legutóbb súlyos verekedés történt. Az egyik fiatalt kórházba szállították, s élet-halál közt fekszik. Ha a fiatalok nem adtak volna sorozatosan okot, nem szántuk volna rá magunkat ilyen intézkedésre — mond.iák —, csak így tudjuk elejét venni a fegyelmezetlenségnek, A pártszervezet álláspontja — Minden lehető anyagi és erkölcsi támogatást biztosítottunk ifjúságunknak. Kézzelfoghatóan segítettük a KISZ megerősödését. Hogy nem vált valóra, az teljesen a szülők felfogásán múlott. A fiatalok legtöbbje földműveléssel foglalkozik, az egyéni felfogás kerül mindig előtérbe. A közösségi munkától, a szervezettől, általában idegenkednek. A kultúrotthon igazgató nem foglalkozott megfelelően az ifjúsággal, de vonatkozik ez a többi pedagógusra is. Ahol van kulturális tevékenység, ott van erős szervezet is, és ebben a tevékenységben ott van a pedagógusok^ keze. Somogy- udvarhelyen mindkettő hiányzik. A pedagógusokat most arra kérik, hogy sokkal több időt töltsenek az ifjúság között, segítsék átformálni tudatukat. A párttagoknak is kötelességükké teszik a KISZ fokozottabb támogatóét, sőt a pártszervezet elvárja tőlük, hogy erkölcsi vonatkozásban is többet törődjenek a KISZ-szel. A párt- szervezet titkára megígérte: minden támogatást megadnak az új KISZ-vezetőség megválasztásához, hogy új alapokra helyezhessék a szervezeti életet Hallgassuk meg a fiatalokat Érzik, tudják, hogy voltak »kilengések«. A KISZ szétzilált, szervezetlen. A titkárválasztás sem volt szerencsés. De a faluban nem akad — bizonygatják — olyan fiatal, aki vállalja ezt a mind fontosabbá váló tisztséget A mostani titkár (akivel beszélni sem tudunk, mert szabadságon van), az őszszel került hozzájuk. Természetesen nem ismerhette a fia- talok problémáit. helyzetét Miért kellett majdnem ismeretlen titkárt választaniuk? Ezt ők maguk sem tudják. Ugylátszik. csak az volt a cél, hogy »legyen« titkár. Az új titkár kezdetben még az ismeretlen környezetben is akart eredményeket produkálni, de hát kellő bizalmat, támogatást nem kapott Egy fecske pedig nem csinál nyarat Azt is mondják, hogy csak néhány fiatal miatt történt a »zárlat«, ezért helytelenítik a tanács intézkedését. Nem tartják igazságosnak, hogy néhány rendbontó miatt az egész falu ifjúságát elzárják a szórakozás lehetőségétől. Ebben van is valami igazság. Mit csinál most az ifjúság? Szórakozni, táncolni minden fiatal szeret, hiszen ez együtt jár az ifjúsággal. így vannak az udvarhelyiek is, csakhogy ők most nem szórakozhatnak. Megoldást keresnek. Vasárnaponként sok fiatal kerékpárra ül, és elhajt Bélavárra, Tarany- ba, Berzencére, sőt még Csurgóra is. Amikor műsor, tánc van, néha 40—50 udvarhelyi fiatal is átkerékpározik Berzencére. Bizony innen is sokszor spiccesen távoznak. Nem egy példa van rá. hogy 16—17 évesek, sőt még ennél fiatalabbak is eltanulják az idősebb korosztály »ivó mesterségét«. Mint mondják, csak pár rendbontó van közöttük. Ha többségük becsületes, rendes — ez valóban így is van — akkor miért engedik meg, hogy a kisebbség erősebb legyen? És ebben a helyzetben hol van a tanács, a párt, a felnőttek segítő keze? »A fiatalok eljátszották a becsületüket előttünk, bűnhődniük kell viselkedésükért« — mondják. De ezzel az érveléssel nem lehet elintézni ilyen fontos kérdést. Igaz, hogy a fiatalok voltak a hibásak, de kinek használ a torzsalkodás? Semmi esetre sem viszi előre a falu kulturális életét, hiszen a végtelenségig műsor, tánc, szórakozás nélkül mégsem lehet meg a somogyudvarhelyi ifjúság. Mi a helyes megoldás? Az első lépést a KlSZ-szer- vezetnek kell megtenni: rendezze szétzilált sorait. A fiatalok, s a község felelős szervei között rossz a viszony, ez hátráltatja az amúgy is gyenge kulturális élet kibontakozását. Ha a fiatalok visszakapják az elveszített bizalmat, bizonyítsák be, hogy nem voltak méltatlanok erre, s akkor nem kell vidékein szórakozniuk. Helyes lenne, ha kizárnák soraikból azokat a tagokat, akik szégyent hoztak szervezetükre. A tanács, a pártszervezet nyújtson támogatást ebben a KISZ-nek. Cikkünknek az a célja, hogy segítsen megoldani a somogyudvarhelyi fiatalok problémáit. Reméljük, szándékunk nem lesz hiábavaló. Bízunk az udvarhelyi fiatalokban, s merjük hinni, hogy hamarosan jó munkájukról számolhatunk be. Tárányi Tibor Egy ilyen kémiskola működik például a többi között az Egyesült Államokban, Fort Jacksonban. Az U. S. News and World Report című lap riportere, mint egy gondos tanfelügyelő — aki idejében töviről hegyire megvizsgál mindent, nehogy a gyerekek később megbukjanak — körülnézett a Fort Jackson-i iskolában. Igaz, itt nem tíz-tizenkét éves szőke, buksifejű gyerekek tanulnak, hanem■ tizennyolcharminchat éves »nebulók«. S nem is a betűvetés csínját- binját oktatják számukra, hanem a hazaárulás, a diverzió mesterségét. Erről az iskoláról, amely az Egyesült Államok South Carolina államában működik, közölt a lap háromoldalas, képekkel gazdagon illusztrált riportot. Érdemes ezt a riportot végigböngészni. Mindjárt rájövünk, miért a riporter nagy lelkesedése. Azért, mert itt képezik ki az amerikai hadsereg új harcosait, a »vasfüggönyön keresztül átmenekült fiatal lázadók tömegéből«. A lap azt is megírja — nehogy valamelyik olvasó azt higgye, hogy a Fort Jackson-i hőspalánták egyszerű G. I.-k, közönséges gyalogos közlegények lesznek hogy az említett fiatalemberekből az Egyesült Államok a »különleges amerikai katonák« egyre növekvő légióját toborozza. A »különleges katonák« — »különleges iskolát« végeznek. A cikk még azt is elárulja (vagy elfecsegi?), hogy a Fort Jackson-i - csak egy a sok azonos rendeltetésű iskola közül. Nos, tanulmányozzuk ezt az egyet, így megismerhetjük a többit is. Az U. S. News így ír: »Fort Jackson S. C.-ban az Egyesült Államok hadseregének ezen az állomásán a vasfüggöny mögül menekült kommunista ellenes ifjúság kiválogatott csoportját szervezik meg és képezik ki. A kommunista országokból jött menekültek kis csoportja érkezik ide há- rom-négyhetenként. A német- országi Frankfurtból, az amerikai hadsereg egv gyűjtőközpontjából küldik ide őket repülőgépen, minden feltűnés nélkül...« Ha a feltűnést kerülik is, nem kerülik a jelentkezők gondos »kivizsgálását«. Ne higgye egyetlen nyomorgó disszidens sem, hogy csak jelentkeznie kell, s egyszeriben tejben-vajban fürdő, whiskit szürcsölő és rágógumit rágcsáló növendéke lehet a kémiskolának. Az amerikai adófizető pedig legyen egészen nyugodt: a hadsereg vezetői gondoskodnak arról, hogy »megbízható« emberekre fordítsák a pénzt. A jelentkezőket hónapokig gondosan »vizsgálják« és .jelenleg az önként jelentkezetteknek csak tíz százalékát fogadják el. Ezért van az is, hogy — s most ismét szósze- rint idézünk a cikkből — »eddig még nem sokat vettek fel ennek a programnak a keretében a hadseregbe a több ezer magyarból, akik Budapestről Nyugatra özönlöttek. Hónapokig tart, amíg leellenőrzik a jelentkezők származását, s nem volt elég idő ahhoz, hogy ezt lebonyolíthassák a. magyaroknak novemberben kezdődött tömeges kiáramlása óta.« Szerencse, hogy a riporter megnyugtat bennünket: a jelek arra mutatnak, hogy a kémiskola magyar hallgatóinak létszáma rövidesen növekedni fog, »amint a magyarországi menekült áradat több elfogadott jelentkezőben fog tükröződni«. De erre egyelőre még várni kell. Az Egyesült Államok hadseregének »speciális kivizsgáló csoportjai« most válogatják ki »speciálisan« a disszidensek közül — kik a legmegbízhatóbbak. Értsd: kik gyűlölik legelszán- tabban a munkáshatalmat, kik a mindenre kaphatók, kik képesek a legnagyobb aljasságokra volt hazájukkal szemben. A riporer nem mulasztotta el azt sem megvizsgálni, milyen szempontok szerint döntenek a felvételről, a Fort Jackson-i növendékeknek melyek a közös jellemvonásaik. Le is írja őket szép sorjában, pontokba szedve. Ilyen az igazi amerikai alaposságRendeletgyűjtemény Ebben az évben sok ezer parasztember lépett a közös gazdaságokba. A tapasztalat szerint még sem ők, sem vezetőik nem ismerik eléggé a termelőszövetkezetek munkáját érintő legfontosabb rendeleteket. A Földművelésügyi Minisztérium ebből a célból, hogy a rendeletek nem ismeréséből származó vitás helyzeteket megszüntesse, negyedmillió példányban rendeletgyűjteményt jelentet meg. Á gyűjtemény tartalmazza a közös gazdaságok vezetéséhez szükséges legfontosabb rendeleteket és tudnivalókat — többek között a termelőszövetkezetekről és termelőszövetkezeti csoportokról szóló 1959. évi 7. számú törvényerejű rendeletét, annak végrehajtási utasítását, továbbá az alapszabály mintát, és más fontosabb rendelkezéseket. Arat a kombájn a kastélyosdombói Népakarat Termelőszövetkezetben. Egésznapos kultúr- és sportműsor az Országos Vasutas és Postás ifjúsági találkozón 15000 fiatal Balatonalmádiban Vasárnap reggel 5 óra körül a Pécsi Igazgatóság különvo- nata érkezett meg először. Utasai szétszéledtek a fürdőváros parkjában, s a Balaton hullámaiból frissen, ragyogóan kibukkanó nap néhányukat a reggeli víz hűsébe csábított. Mások a parti kövekre álltak, kezüket, arcukat megmosni. A hazulról hozott elemózsia jó lesz reggelire. közli Apró Antal elvtársnák, a Minisztertanács első elnökhe- lyetteséhek a belkereskedelmi aktíván elhangzott beszéde jelentős részét. Címe: Jobb áruellátást, kulturáltabb kereskedelmet. Dr. Réczei László, az igazságügyi miniszter helyettese írt cikket az új Polgári Törvénykönyv jelentőségéről. Dr. Wild Frigyes, a Magyar- országi Németek Demokratikus Szövetségének főtitkára ismerteti, hogy a hazai svábság megtalálta helyét a szocialista Magyarországon. A genfi értekezlet első szakaszáról Padi Ferenc írt összefoglalót Hangszórók öblös hangú, vidám muzsikája messze hallatszik. s az állomás mikrofonján köszöntik az érkezőket. Debreceni, szegedi ifjak, s jönnek az ország többi részéből is a fiatalok. Tíz óra. A szabadtéri színpadon elfoglalja helyét az elnökség. Eljött ez alkalommal a Balaton partjára Kossá István közlekedés- és postaügyi miA Távol-Keleten járt magyar párt és kormánydelegáció kíséretében résztvett Darvast István, aki hosszabb cikk keretében számol be a látottakról: »Távol-Keleti utazás« címen. Szendrei József: »Ahol mindenki elégedett« píinmel a Fejér megyei Mátyásdomb új tsz-község múltjáról és jelenéről ír. »Aratósors a múltban« címmel a Földművelésügyi Minisztérium levéltárában talált dokumentumok olvashatók. Vadriai Tibor cikke kimutatja, hogy mennyit költenek a mai családok ruhára. niszter, Csanádi György, a miniszter első helyettese, Bessenyei Miklós, a postás szakszervezet titkára. Szabó Antal, a vasutasok szakszervezetének titkára, és Eperjesi László, a KISZ Központi Bizottságának titkára is. A találkozó ünnepélyes megnyitója következik. Szabó Antal: A hagyományos vasutas ifjúsági találkozók után most először jöttek el postás fiatalok is. A VII. Világit júsági Találkozó jegyében készültünk a mai napra. A termelésben. kulturális- és sportmunkában elért eredmények az ifjúság békeakaratát tükrözik. Eperjesi László: A vasutas fiatalok ebben az évben eddig több mint 7 millió forintot takarítottak meg. Ifjúsági brigádok segítettek a tsz-eknek, szép sikereket értek el különböző versenyekben és mozgalmakban. A. kiszesek munkájának jelentőségét a bécsi fesztiválra való készülés adja. »Valamennyi résztvevőnek kívánok jó szórakozást«. A színpad mögött a KISZ kétszeres VIT-díjas rajkózenekara , készülődik, muzsikájuk után hosszan zúg a taps. A székesfehérváriak egy csoportban hallgatják az előadásit. Sirály Erzsiké harmonikázik; a pécsi igazgatóságiak műsora; moldvai tánc a szolnoki fűtőház szocialista kultúráért jelvénnyel kitüntetett táncegyüttesének előadásában: a KISZ Központi Művészegyüttes VIT- díjas harmonikazenekarának műsorában polka és cigánytánc. Selmeci Júlia zongorakísérettel operett- és slágerdalokat énekeL A fehérváriak két tagja: Magdi és Kati elindul .megkeresni az ismerősöket. Elmúlt dél, a strandon már ezrekben számolják a parti homokban pihenőket, a vízben labdázó- kat, lubickolókat. A Nagy-park fái alatt csoportosan sétálnak a fiatalok. Nagy szalmakalapok, tollas, színess emléksüvegek, ajándéktárgyak, képeslapok és hosszúkás léggömbök találnak gazdára az árusok sátra alatt. A kedves, szürke szemű Évi és barátnője Marika, Szegedről jött. Már reggel a kilátótoronyban is találkozunk velük. Most előkerül az erős szegedi paprika, sajt, sonka, vajas kenyérrel. Ejtőernyősök. A MÁV repülő klubjának tagjai. Úgy lebegnek fehér vásznukkal a Balaton fölött, mint a gumipitypang fehér bolyhái. Futballmeccs, repülőmodellezők. női röplabdamérkőzés, a Vasútépítő—Törekvés háromszoros NB I-es bajnokcsapata két tagjának asztalitenisz mérkőzése, férfi- és női tornászok, ifjúsági vívók, birkózók és súlyemelők bemutatója ..; csak győzzön végignézni mindent akárki is! Fél hat. A legkorábban ha- zainduló pécsi különvonat indul ki az állomásról. A mozdony elején búcsúzni lengenek a zás-lók. Az ablakokból üdvözlést intenek a kezek. A hosszú szerelvény egyik kocsijában valahol felhangzik egy vidám vasutas nóta,. Virányi Pái Hát először is: »Valameny- nyien gyűlölik a kommunizmust.« Másodszor: »Valamennyi foglalkozási ág képviselve van közöttük .« S ez így van jól. Az amerikai »demokrácia« csak nem tehet különbséget azok között, akik a szocialista országokból szöktek és teljesitik az alapvető követelményt — vagyis, mint idéztük —, »valamennyien gyűlölik a kommunizmust«. Harmadszor — írja a lap — »valamennyi menekültnek, tekintet nélkül nemzetiségére vagy származására, két hatalmas előnye van, amely felbecsülhetetlen érték lehet, ha kitör a harmadik világháború. Ezek: legalább két, a vasfüggöny mögött használt nyelv alapos tudása és az orosz birodalom (értsd: a szocialista tábor országai) valamely fontos részének részletes ismerete«. A szemfüles riporter még azt is kiszagolta és közhírré tette, hogy a Fort Jacksonban végzettek egy részét szuper speciális egységekbe szánják, »ezeket most partizánharcra képezik ki, az ellenség vonalai mögötti harcra az eljövendő háborúban. Ebben az esetben természetesen különösen hasznos lesz, hogy ismerik a kelet-európai nyelveket és szokásokat«. Igazán érthetetlen, hogy a tudósító, aki cikkének nagy részében éles szemről és gyors felfogásról tesz tanúbizonyságot, Jiirtelen gyerekesen naiv lesz és csodálkozva állapítja meg, hogy az iskola növendékei »nemigen engedik meg, hogy kiírja a nevüket vagy lefényképezze őket«. Még szerencse, hogy a fáradhatatlan riporter nem törődik a tilalommal, s fényképeket is készít. Ráadásul a legjobbkor kattintottá el a fényképezőgépet. Éppen azt a pillanatot örökítette meg, amikor a ' di- verzáns-jelölt a kelet-európai államokat ábrázoló térkép előtt felel. Sajnos a fényképről nem lehet megállapítani, hogy az aznapi lecke zsarolás, kémkedés, robbantás vagy éppen gyilkosság volt-e, de az kitűnően látszik a képen, hogy az ifjú »különleges amerikai katona« ujja éppen Magyarországra mutat a térképen. Lehet, hogy találkozunk majd néhány esztendő múlva vele a budapesti bíróságon, amint — igaz, hogy egészen m.ás módón — ismét felel? Egy szó mint száz: a cikk — amiből egyébként még azt is megtudtuk, hogy eddig ezer ilyen »különleges amerikai katonát« képeztek ki, de összesen tizenkétezer kiképzését tervezik — nagyon tetszett nekünk. Végre megtudtuk, milyen körültekintéssel képezik ki az Egyesült Államokban azokat a kémeket és diverzán- sokat, akiket a mA földünkre akarnak küldeni. Hosszú stúdiumot kell végezniük, vizsgázniuk kell, s aki elbukik a vizsgán — az mehet cipőfűzőt árulni —, abból nem lehet kém. A ' »tanulók« mindent megtesznek, hogy ne bukjanak el. Mi viszont mindent megteszünk majd, hogy — ha az iskola vezetősége kémtevékenységre' »érettnek« nyilváni- tota s elindította őket az »életbe«, vagyis átdobta határainkon, hogy folytassák tanult mesterségüket — lebukjanak. — Folytatjuk — A Belpolitikai Szemle júliusi száma
