Somogyi Néplap, 1959. július (16. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-07 / 157. szám

Kedd, 1959, .július 7. G SOMOGYI NÉPLAP KÉT GYŰRŰ Giziké, a szomszédunkban lakó bájos fiatal lány, régi, kedves ismerősöm. Néhány év­vél ezelőtt az egyik kaposvári általános iskola úttörőavató ünnepélyére voltam hivatalos, ott ismerkedtünk meg. Az út­törők között állt. mondta a fogadalomtétel szövegét, majd társai nevében is ígéretet tett, Hogy az úttörők 12 pontját be­tartva élnek, az iskolából ki­kerülve pedig népi demokrá­ciánk hasznos fiaivá válnak. Azóta eltelt néhány eszten­dő. Giziké még szebb lett, mint kislány korában. Pedig már akkor is feltűnést keltett hosszú, koromfekete hajával, kissé ferdevágású, nagy fekete szemével. A hosszú hajat azóta sem vágta le, szeme még ra­gyogóbb, s mindehhez magas, karcsú, arányos 'termetét a magassarkú cipő még jobban kiemeli. Szóval mindent egy­bevetve: Gizikéből csinos, szemrevaló kislány lett, aki után nemcsak a férfiak, de a nők is megfordulnak. Igaz, az előbbiek elismerően, az utób­biak irigykedve , * * * A Megyed Könyvtár olvasó­termét sokszor kerestem fél és ma is szívesen látogatom a csendes, nyugodt tanulás lehe­tősége miatt. Gizikével gyak­ran ültünk itt az asztal mel­lett. Gimnáziumi tanulmá­nyait végezte, ide jött be kü­lönböző irodaimat keresni, ré­gi folyóiratokat kutatni. Bár­melyikünk érkezett meg, vagy távozott előbb, néma fejbólin- tással köszöntöttük egymást, hogy ne zavarjuk a csendet. Aztán egy napon nem melléin, hanem egy középtermetű, jó­képű barna fiú mellé telepe­dett. aki ettől kezdve rende­sen látogatta a könyvtár olva­sótermét ..: Nem együtt jöt­tek, de távozáskor mindig egy­szerre emelkedtek fel. * * * Számításom szerint két 'hó­nap sem telt el. Amikor pe­dig Giziké egy napon beállí­tott a könyvtárba, s utóbbi fojtásától eltérően ismét mel­lettem foglalt helyet, asztalra helyezett bal kezén egy rubin­köves és egy sima arany kari­kagyűrű volt.:: Ült szótlanul, s bár előtte a könyv, nem volt türelme az olvasáshoz. Forgat­ta a lapokat és félig. behunyt szemmel álmodozott. Előbb végzett, mint én, de most az egyszer megvárt Csillogó sze­mekkel fogadta jókívánságai­mat, s ennyit mondott: szom­baton volt az eljegyzésünk, két héten belül megesküszünk. Olyan boldog vagyok::: Já­runk majd szórakozni, táncol­ni, társaságba.M Szerettem volna figyelmez­tetni, óvni egy esetleg elha­markodott lépéstől, hogy jól gondolja meg, mit cselekszik. De meg sem kíséreltem. Mert láttam, hiába minden, még a legjobb szándékú tanács is. Pedig de sok példát tudtam volna elmondani a hirtelen, egymás ismerete nélkül kötött, rosszul sikerült házasságokról. Sajnáltam. Különösen akkor, amikor hallottam, hogy iskolá­ját sem fejezte be, abbahagyta a tanulást, mert a fiú így kí­vánta ... Az esküvő szép volt. A hó­fehér ruhás menyasszony, s a feketeruhás vőlegény csinos pár. Annyit hallottam még róluk, hogy elköltöztek a vá­rosból, mert a fiú, illetve fér­je, aki gépkocsivezető volt, egy közeli vidéki városban kapott­jói fizetett állást. * * * Két esztendő röppent el. Gi­zikét, illetve most már Sz.-nét egy napon újra városunkban láttam. Gyermekkocsit tolt, benne nevető, kapálódzó apró­ságot- ö azonban nem volt ilyen vidám. Lefogyott, s arca ahogy néztem, titkolt szomo­rúságot árult el. Köszöntem, de nem ismert, vagy nem akart megismerni. Aztán min­dent megértettem... Gyakori látogatója vagyak a bíróságnak. Most éppen azért mentem, hogy egy elrontott há­zasságról írjak, okulásképpen a fiataloknak. A bíró — aki­nél érdeklődtem — javasolt egy ügyet — Érdekes eset fiatal házasok, van egy gye­rek, mégis mindketten kérik a házasság felbontását. * * * Benn ülök a tárgyalóterem­ben, amikor beszólítják őket. Nem néznek egymásra, mind­kettőjük szeméből azt látni, egymást hibáztatják, a félre­sikerült házasságért, az elron­tott életéit. — Fiatal vagyok, élni, szórakozni, társaságba szeretek járni, de a férjem csak otthon ülne — így az asszony. — Azért nősültem, hogy otthonom, családom lá­gyén, s azt akartam, hogy a feleségem is szeresse az ott­hont — így a férj. Nem tud­ták, de most már nem is kí­vánják egymást megérteni. — A gyerek? Milyen .szándékuk van vele? — kérdi a bíró. — Majd én felnevelem — anyám­mal —, mond ja az asszony. * * * A válást kimondták. Gizi nem kívánja volt férjének ne­vét sem viselni, hogy semmi ne emlékeztesse arra, amit most már gyűlöl, mert — sze­rinte — tönkretette az életét... 'Talán azért sikerül még mind­kettőjük életét egyenesbe te­relni, ha nem is egymássaL Fiatalok! De a gyerek? ö mindenképpen szenvedője lesz ennek a hirtelen megkötött, s ugyanolyan hirtelen felbontott házasságnak. Köszönés nélkül menték él egymás mellett, mint az ide­genek. A fiún látszott, szeret­ne valamit mondani, talán bo­csánatot kérni, amiért nem sikerült... De Gizi rohant. Mégis megállt egy pillanatra... Táskájából két gyűrűt vett elő, egy rubinköveset, és egy sima arany karikagyűrűt. Szó nél­kül a fiú önkéntelenül is szét­tárult markába nyomta. Olyan ez a két gyűrű, mint ők ket­ten. Az egyik sima. egyszerű, a másik ékes, tetszetős, s bár­hogy is akarná az ember, nem nagyon illenek össze ... Szálai László Jó eredmények a dolgozók levelező tagozatán (Tudósitónktól.) A csurgói járás dolgozói is éltek a tanulási lehetőségekkel és középiskolai tanulmányai­kat többen végezték el a dol­gozók levelező tagozatán. Csurgóról és a járás többi köz­ségéből is jártak be az órákra, hogy mind jobban elsajátítsák a kívánt anyagot. Voltak, akik bizonyos időre — valami miatt — kénytelenek voltak tanul­mányaikat félbeszakítani, hisz a most érettségizett kilenc »diák« majd mind családapa. És mégis vállalták a »harma­dik« műszakot is. A héten volt az utolsó erőpróba, az érettségi, melyen mint Gál Ambrus, a gimnázium igazga­tója mondotta — kitett ma­gáért valamennyi tanuló. Eré­nyük — mondotta —. hogy na­gyon szorgalmasan látogatták az órákat, pedig több vidéki­nek sok nehézségbe ütközött a beutazás, főleg rossz időben. Az átlag tanulmányi ered­mény 3,6, ami jónak mondha­tó. Mélt áh elégedett volt Ka­szab Andorné is, aki Buda­pestről jött elnökölni. Biztató az alsó tagozatokon is a tanul­mányi eredmény. A harmadik osztály — melyben tízen ta­nulnak — átlaga 3,8 százalék, a másodiké (7 főj 4 százalék, az elsősöké (4 fő) 3,75 százalék. Az alsóbb tagozatokhoz a tan­év elején olyanok csatlakoz­nak, akik egy időre kénytele­nek voltak tanulmányaikat félbeszakítani és most folytat­ni kívánják. Qslat ae.Le.cL, A régi Vámh&z körút üz- ^ létéi fényesre kivilágít­va ragyogtak a sáros, nedves út két oldalán. Mindenki sie­tett a kora tavaszi, hideg la­tyakban, csak én ténferegtem nagyon ráérősen, pedig ugyan­csak dideregtem az esős szél­ben, de ez nem számított, mert öt korona csörgött a zsebem­ben, és vártám az édesapá­mat, hogy hozza még a hiány­zó tízet. Három-négy cipőüzlet is csábított egyik járdáról a másikra. Amíg gyönyörködtem a szebbnél szebb gombos-, fű­zős- meg cúgoscipőkben, nem is éreztem a meztelen talpam­mal a nyúlós nedvességet. A Calvin tér püspöki temp­lomának toronyórája elkon­gatta az esteli hatot. Már csak néhány perc választott el a boldog pillanattól, hogy a he­tek, hónapok óta áhított cú- goscipőt kezembe vehetem, fel is próbálhatom, talán még a lábamon is hagyhatom. Ujjai- mon — mind a húszon — szá­molgattam: mikorra érkezhe- tik édesapám a Calvin téri csurgókúthoz? A Nádor utcá­ból indult, a Schmidek és Criinstein hat órakor zárt, ná­luk dolgozott az édesapám, és gmíg történetemben megérke­zik, elmondom az én öt koro­nám összegyűltének esetét. Ta­lán huszonöt — de az is lehet, hogy huszonnyolc — szatyrot — jó nehezeket — kellett leg­többször a Gellérthegy legtete­jére felcipelnem, amíg a csar­noki trógerolásból tiz-húsg fil­lérjével együtt volt az öt ko­rona, hogy apám félheti kere­setével kiegészítve megvegyük életem első új cipőjét. Fáradt öregember — pedig még alig múlt negyven éves — közeledett felém a Kecskeméti utcai ragyogásból. Valami lát­hatatlan, de igen erős szállal voltam hozzákötve, mert bár fel sem nézett, egyenesen jött oda, ahol én — bolondos ötlet — rejtőzködtem. — Jó estét, édesapám! — mondtam fulladó lélegzettel — szivem a torkomban dobogott. Egy kéz nyúlt felém, mintha meg akart volna simogatni, aztán eltűnt egy erősen ko­pott, foltos zubbony zsebében, hogy kisvártatva újból megje­lenjék képem előtt, szentjános­kenyérrel szerezve örömet or­romnak, gyomromnak és szi­vemnek. A szegényember ritka szavú, hiszen mindig fáradt, cs örül, ha megtakaríthat egy-egy szót, néha még a szükségest is. Némán és tempósan indultunk hát az üzletek felé ... Dani az üzletben kínos, furcsa szertartás kezdő­dött. Kopottságunk láttán a boltos éppen csak meg biccen­tette a fejét, ellenben egy öreg­ember — a segéd úr — akkora alázattal közeledett felénk, hogy még én, a sokat görnye­dő is meghökkentem. Lábán ormótlan, félretaposott, fity- tyedt szárú cúgoscipő, fenn­akadt nadrágszára alól kikan­dikált szürkére szennyeződött, valaha fehér kapcaröngya. A segéd úr pillantása ide-oda röpdösött köztünk, a kövér boltos és egy kasszában üldö­gélő felgyűrűzött, aranylánco- zott, dupla tokás, föstött arcú asszonyság — a boltosné — kö­zött. — Mivel szolgálhatunk? — csikorogta a segéd úr. — Ennek a gyereknek kéne cipő — mutatott rám édes­apám. — Hm — mondta az öreg kiszolgáló —, megmoshatta vol­na a kedvesédesfiá a lábát. Én a fejem búbjáig elpirul­tam, hiszen viszonylag hófehér lábbal indultam el hazulról, akkor még sütött a nap, de mikorra az albertfalvi határ­tól a belvárosig —; el-elbámész- kodva — megérkeztem, el­eredt az eső, amire a boldog cipővásárló bizony aligha gon­dolt. — Albertfalva messze van — mondtam mentegetődzve. — Albertfalva? — vigyoro- dott el az öreg —, tudják-e maguk, hogy mit jelent az? Értetlenül bámultunk rá. — Azt, kérem alássan, Ber­cit megették az emberevők, mert ugyebár, nemdebár Al­bert falva van! XTem volt sikere a vicce- ’ lőnek. Nem neveltünk. Egy láthatólag felemás párat tett elénk. Bosszúsan mozdul­tam. Zsebemben megcikkantn1 az ezüst koronák. Éttől-e, más­„Egy darabka történelem..," Megnyitották a balatonszentgyörgyi Csillagvárat Jelentős adósságot törlesztett le a Somogy megyei Idegenforgalmi Hivatal haladó hagyo­mányaink. ápolása és népszerűsítése terén. Va­sárnap, július 5-én felavatták a balatonszent­györgyi erdő szélén lévő, csillag alakjáról »Csillagt>árnak« nevezett műemléki épületet. A Csillagvár kora és a végvári harcokban való szerepe ismeretlen. Az egyik — eddig legelfogadhatóbbnak látszó — feltevés szerint az 1500-as évek végére kialakult Kanizsa— Keszthely és a Balaton vonalában a végvá­rak között felépített kisebb végházak lánco­latának ez az egyetlen megmaradt láncszeme. Megyénk a XVI.—XVII. században jelentős honvédő harcok színhelye volt. Ezeknek a végvári harcoknak akart emléket állítani az idegenforgalmi hivatal, amikor a Művelődés- ügyi Minisztérium és a Nemzeti Múzeum köz­reműködésével tanító és nevelő célzatú XVII. századi vitézi tanyát rendezett be a Csillag­várban, nagyrészt eredeti, részint1 pedig ere­deti után készült bútorokkal, fegyverekkel, háztartási, felszerelési cikkekkel. Az ünnepségen megjelent dr. Némethi I,ászló a megyei tanács elnökhelyettese, Bagó Gyula, a Fonyódi Járási Tanács elnöke, a Ha­zafias Népfront és az idegenforgalmi hivatal munkatársai. " Fodor János az idegenforgalmi hivatal ve­zetője beszédében ecsetelte á somogyi végvári harcok jelentőségét, és köszönetét mondott mindazoknak, akik elősegítették a Csillagvár helyreállítását és berendezését. Külön kiemel­te Dr. Darnay Béla tudományos kutatónak a munkásságát, aki 1943-ban felfedezte ezt az erdészháznak használt műemlékünket. A továbbiakban a Nemzeti Múzeum osztály­vezetője nyitotta meg a Csillagvárat. »Egy da-1 rabka történelmet mentettünk meg ezzel. Cé­lunk. volt úgy és olyannak bemutatni a vég­házak életét, amilyen akkor lehetett« — mondotta. Megnyitás után a megjelent vendégeket vé­gigvezették a középkor levegőjét árasztó hét belső helyiségben. A berendezés olyan érzést kelt a szemlélőben, mintha csak néhány órája hagyták volna el a vitézek. Jobbról, balról a szolgálatos őrség szobája: a falakon korabeli fegyverek, süvegek felaggatva; az asztalon cseréppipák, ónpohár és kockajáték. A prics- csen medvebőr takaró és minden szobában a vitézek szegényes holmija, primitív használati eszközei. Csák a parancsnoki szoba díszesebb valamivel. A pincében — ahol a kiváltásra váró rabokat tartották, láncok, bilincsek, ka­lodák. A csigalépcső, melynek meglepően tö­kéletes kiképzése valószínűleg clasz kőfaragó mester kezemunkáját dicséri, a pincéből a padlásra vezet. Az itt található négyzetes kő­fal-maradvány egy volt megfigyelő toronyra enged következtetni. S végül a kijáratnál az iniciálés vendég-»-kódex« mellett a modern technika egyetlen vívmánya: a kalamárisba mártható, ludtoílba rejtett golyóstoll.., A balatonszentgyörgyi Csillagvárral —mely jellegénél fogva Európa-szerte is szinte egye­dülálló — a Balaton vidék e festői tája újabb látnivalóval gyarapodott. Reméljük, ha jövőre az út is elkészül, kedvelt kirándulóhellyé vá­lik, ahol az ódon melléképületben a kirándu­lók hangulatos pihenőhöz és étkezéshez is jut­hatnak. . . ____ . W. E. É RDEKESSÉGEK — J* JURCSfiSÄGOK ERDŐTÜZET OKOZOTT EGY VIRÁG Indiában erdőőrök jelen­tették, hogy egy virág ko­moly erdőtüzet okozott. Ele­inte senki sem volt hajlandó elhinni ezt a jelentést, utóbb azonban laboratóriumi vizs­gálatokkal kiderült, hogy egy virágfajta valóban olyan étherikus olajakat bocsát ki, amelyek a napsugarak hatá­sára öngyulladást okoznak. tól-e, a segéd úr kicsit készsé­gesebben most már két össze­tartozó fűzős bakancsfélét tett elénk. — Én cúgosat szeretnék — böktem ki félénken. És követ­kezett utána egy végeérhetet­lennek tűnő erkölcsi prédikáció először apám, aztán a kiszol­gáló részéről. A segéd úr fel volt háborodva a fiatalság hal­latlan igényességén, apám pe­dig néhány koronát remélt megspórolni, lévén a cúgosci­pő a legújabb divat. Lassan már körül voltam vé­ve fűzős- meg gomboscipők garmadájával, de én konokul kitartottam a cúgos mellett. Akadt a boltban lévők közt, aki félreérthetetlenül arra cél­zott, hogy apám helyében már régen pofonrittyentett volna. De én álltam szívós elszántság­gal a szóostromot. Végül is egy pár gyönyörű, ‘ lákkfényü, ga- vallérsarkos, fekete cúsgoscipő- vel a hónom alatt léptem ki az utcára. Tizennégy koronát fi­zettünk a cipőért, a megma­radt egyért lóvirslit vásárol­tunk, és apám megivott egy pohár sört. armad- vagy negyednap pünkösd következett. Én a vadonatúj cipőmben ké- nyeskedtem a Hengermalom úti poros járdán. Lenn a Pú­pos réten, a Budafoki út túlsó oldalán, ahol most a kelenföldi Goldberger gyár gépei szövik az álomszép selymeket — igen, a réten gyerekek rúgták a lab- iát. A nagy ujjongás hallatán -<rem nélkül szaladtam. — Goól! — morajlott a rét­rokonai és ismerősei azon­ban annyira elárasztották koldulólevelekkel, hogy a jószívű Emilio, mikor már nem tudott mindenkin segí­teni, idegösszeomlást kapott. Felesége egészségi állapota is állandóan romlott, majd a háború alatt mindkettőjüket internálták. A háború után kávéházat nyitott, s most — miután a honvágy vissza­hozta hazájába — Fiuggiban meghalt. SZERENCSÉS TÉVEDÉS "" Amikor a napokban a rendsburgi városi iskolában megszólalt a riasztócsengő, a 300 tanuló a legnagyobb rendben, minden izgalom nélkül hagyta el az épületet, abban a hiszemben, hogy a tanárok megint próbariadót tartanak. Ám alig hagyta el az utolsó gyermek az épüle­tet, a lépcsőház lármbabo- rult. WILLIAM MORRIS »AKTIV EXPRESSZIONIZMUSA« EMILIOT NEM BOLDOGÍTOTTA A PÉNZ Az olaszországi Fiuggiban meghalt Emilio Scala kávé­háztulajdonos, aki 1931-ben óriási vagyont nyert az ír sorsjátékon. Szegény olasz fiatalember akkoriban 102 ezer 136 fonthoz jutott, amely összeg azonban első perctől kezdve csak bajt ho­zott rá. Édesanyja az öröm­hírtől szíszélhüdést kapott. A pénzhez ő maga is csak Hosszú pereskedés után ju­tott hozzá. Angliába költö­zött egy díszes nagy házba, UJ GYÓGYMÓD? Egy dán halász, aki elve­szítette munkáját és ezért emberigyűlölővé vált,. egy sertéshizlaldába »menekült« az emberék elől. Egy évet töltött a sertések között. Amikor felfedezték, hogy ott rejtőzködik, az orvosok meg­vizsgálták és kijelentették, hogy ez alatt az év alatt — miközben pontosan úgy élt, mint a disznók —. fizikailag megerősödött és idegileg tel­jesen rendbejött. ség, a fák és a bokrok sűrűje. Micsoda varázsa volt ennek a bűvös szónak! Abban a pilla­natban már dehogy érdekelt a cúgos, a fő az volt, hogy ro­hangálhattam a labda után, és mesteri centerhalf módjára vágtam a lasztit. Még a kutyánk is meguga­tott érte. Ki tudja, meddig teremtek volna a gólok cúgosom közre­működésével, ha véletlenül egy kőbe nem rúgok. Gyönyörű ci­pőmön jókora horzsolás kelet­kezett, és egyszerre elfogott a félsz, le hát a cúgost, és neki tovább, mezítlábbál is én vol­tam a nap hőse. A »meccs« végeztével úgy emeltek pajtásaim a vállukra, mint cselekedték Árpád apánk­kal hajdanán a hét vezérek. Boldog voltam, nagyon boldog, hogyne, hiszen egyedül fél tu­cat gólt rúgtam; amíg le-fel hul­lámoztam, eszembe se jutott a vállukon a cúgos, de amikor újra földet ért a lábam, egy­szerre rémes gondolat villant át agyamon. Ugrottam, mint a marékra való szöcske, de bi­zony a kapufa, akarom monda­ni a cúgos nem volt sehol. Azóta se volt cúgoscipöm, de hat gólt se rúgtam, mert apám még a nézők közé sem enge­dett többé. assan elszálltak felettem az évek. Megöregedtem, de soha senki nem tudta meg, miért mondom, ha valami baj ér: »isten veled, cúgoscipő/«, ami azt is jelenti, hogy »isten veled, Púpos rét, isten veled, ifjúság.'« Borsi Darázs József Amerikában és Nyugat- Európában újabban harsány reklámmal népszerűsítik William Morris 27 éves ame­rikai »festőművész« alkotá­sait és alkotó módszerét; Morris — saját bevallása szerint — megteremtette az úgynevezett »aktív expresz- szionizmus« iskoláját, amely­nek lényege, hogy a mű­vész rekord-gyorsasággal ké­szíti festményeit kézzel és... lábbal. Morris a Koppenhá­gában kiállított egyik képét például 20 perc leforgása alatt festette — helyesebt>en szólva, mázolta. Morris most kijelentette, hogy legköze­lebbi kiállítására 10 perc alatt fog megfesteni egy 2 méteres vásznat AKTKÉPEK CSIKÓS FÜRDÖNADRAGBAN Az olaszországi Bari köz­könyvtárban ismeretlen tet­tes hetekig lázba hozta a könyvtár vezetőit, mert a leg­szebb művészeti kiadványok­ban a női aktképekre csíkos fürdőnadrágot mázolt. A tettest később elkapták. Ki­derült, hogy 80 éves férfi, akitől felesége 40 évvel ez­előtt egy cirkuszi artistával megszökött és azóta mániá­sán gyűlöli a nőket TÚL SOK A CSECSEMŐ ANGLIÁBAN! Thomas Barlow nagyipa­ros és bankár szerint Ang­liában túl sok gyerek szüle­tik, és »sokkal helyesebb« lenne, ha az ország népessé­ge tízmillió fővel csökkenne. Négymillió font forgalmat lebonyolító textilgyár tulaj­donosa szerint »a lakosság túlzott szaporodása csökken­ti az életszínvonalat és az el­kerülhetetlenül bekövetkező gazdasági válságok alatt sú­lyosbodik a munkanélküli­ség«. A nagyiparosnak egyébként magának is -ki­lenc unokája van, ezeket azonban nem sokallja, hi­szen a munkanélküliség őket nem fenyegeti,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom