Somogyi Néplap, 1959. július (16. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-05 / 156. szám

Vasárnap, 1959. Július 5. «'"’OGYI NÉPLAP Somogyi Néplap KULTURÁLIS MELLÉKLETE 3Cíí szál) áiijta la n $áq lengedeztek a fák friss lombjai között, a lánynak szőke copfja volt, és János huszonegyné- hány éves. Ilyen körülmények között ki gondol a szabályzat­ra, amely előírja, hogy »kézbe­sítés közben mással foglalkoz­ol szomszédok igy hívták: Postás Szabó János. Pedig nem a neve volt postás, hanem a foglalkozása. És a Szabó János nevet is csak alá­írásként használta, meg talán , azért, mert az embernek mégis­csak meg kell különböztetnie magát embertársaitól, és hát a név pontosan erre való. Mert egyébként a hivatalban is meg városszerte is csak így ismer­ték és szólították: János bácsi. Aki pedig a keresztnevét nem tem vinni tudta, azt mondta: postás bá- megfogta a esi, és mosolygott hozzá. lány szabódott, és amikor fel János bácsi levélkézbesitő nézett, a világ legkékebb szem- volt. De nem csak úgy, a töb- párja nézett a fiúra. Ettől ö bi között egy levélkézbesítő, teljesen megbolondult, hátra hanem »a« levélkézbesítő. És dobta hátán a táskát, megra- erre a megkülönböztetésre gadta a lány kezét, mire az nemcsak minden oka, hanem engedelmesen elengedte a kan- elvitathatatlan joga is volt. na fülét, és szótlanul megin- Hiszen idestova harmincöt esz- dúlt János mellett a házuk egy vödörbe vizet engedett, pár nap óta nem jelentkezett, címére szól, és ezt éppen neki, Éppen megtelt a kanna, mikor csak a haragnak tulajdonítot- János bácsinak kell kézbesíte- odaérkezett. Tavaszi szellők ták, és egy pillanatig sem gon- nie. írja alá a lánya nevét, és doltak arra, hogy komolyan itt tudná hagyni menyasszonyát. Később tudták csak meg, hogy Károly több társával együtt átszökött a határon, itthagyva szüleit, akik felnevelték, hazá­ját, amely emberré tette és tendeje már, hogy vállára vet­te a nehéz kézbesíiőtáskát és nyakába a várost, s azóta szétvalaszthatatlan barátok lettek ők, János bácsi, a táska nagyokat nyelő kézbesítőt, azt meg a város. Csendes, kedves, ordította, hogy a postás nem józan ember volt, szerette hát vízhordó szamár, és hogyha mindenki, és ő is szerette hi­vatását, családját és az embe­reket. Fáradhatatlanul vitte a leveleket és utalványokat, lép­tei frissen kopogtak, a nehéz táskát meg sem érezte, mert örömet szerzett neki a hírvi- vés élménye, és gyönyörrel töltötte el hivatásának fontos­sága. Csodálkozva vette észre, hogy körútja vége felé, ahogy fogytak a levelek, úgy lett ni, és magántevékenységet lányt, akit szeretett és aki sze- folytatni szigorúan tilos«. rette. — Ha megengedi, haza segi- Ettől kezdve János bácsi lép- mondta János, és tei fáradtabban koppantak, és kanna fülét. A mintha a táska is súlyosabban húzta volna vállát, mint eddig, mert az ő nevető szemű Kati­ja, egyre sápadtabb és szótla- tiabb lett. A fiatal teremtés eleinte még legalább mérgelő­dött azon a kétes népszerűsé­gen, hogy 6 lett »az a lány, akinek disszidált a vőlegénye«, de aztán ez is, mint minden csoda, elmúlott, és nem maradt más a helyén, mint fájdalmas üresség, távolba néző tekintet és csendes szomorúság. A természet törvényének pa­rancsai szerint azonban a tél után tavasznak kell jönnie, és így történt ez most is. János bácsi pedig vitte; egyre csak kapujáig. Persze irigy vénasz- szony mindig, mindenhol akad, így János főnöke megtudta a dolgot. Kegyetlenül lehordta a még egyszer előfordul hasonló eset, úgy kivágja a postáról, hogy a lány kapujáig csúszik vitte a leveleket, melyeket va- az ülepén. Ettől kezdve János laki valakinek irt, csak Kati­csak szolgálati időn túl segí­tette a vizet vinni Terikének, és aznap tartották esküvőjü­ket, amikor Jánost rendes kéz­besítővé nevezték ki. » * * / i ömöfc és bánatok vál- tották egymást, amíg nak nem írt senki, sem a ten­geren innen, sem a tengeren túlról. A szomorúságot pedig újabb gyötrelmek követték. Kati, aki ha vonakodva is, de tagja lett a vállalat röplab­da-csapatának, egy mérkőzés ne adja át neki? Soha. Ha harmincöt év alatt egyetlen szabálytalanságot sem követett el, vagyis csak egyet, összesen egyetlenegyet, hogyan tenné ezt most, a harminchatodik évben? János bácsi lelkében rette­netes küzdelem kezdődött a kötelességtudó, becsületben megőszült postás és a gyerme­két féltő, melegszívű apa kö­zött. — Ne tedd! — mór. óta az egyik. — Meg kell tenned! — kiál­tott fel a másik. A küzdelem csak addig tar­tott, amíg az ajánlott leveleket beírták a kézbesítőkönyvbe. Akkorra magában már eldön­tötte a kérdést. Szinte megkönnyebbülten indult a szokásos körútra. És az első kapu alatt, a térdén aláfirkantotta lánya nevét, majd elővéve zsebkését, fel­vágta a borítékot. Az apa győ­zött. Soha ilyen gyorsan nem. kéz­besített, mint ezen a napon, csakhogy mielőbb hazáig ér­jen. — Irt a Karcsi! — kiáltotta, amint belépett az ajtón, és gyorsan, mielőtt baj történne, tovább sorolta. Azt írja, hogy mindig nehezebb a táska, és Jánosból Szabó szaktárs, aztán u^n megfázott, lázas lett, és jön haza, mert nem bírja ki szomorúbb a szive. S amikor az utolsó levél is kikerült a táskából, sóhajtva fordult vissza, hogy hivatalában leszá­molását elvégezze. És alig vár­ta a másnap reggelt, hogy az János bácsi lett. Először kis­lányuk született, aztán kisfiák, aki koraszülött lett., és csak ágynak esett. Az orvos tüdő- gyulladást állapított meg. Ne­egy napig élt. Sokáig úgy volt héz, kínos napok és hetek kö­— az orvosok azt mondták hogy nem lesz több gyerme­vetkeztek, miközben János bá­csi bánatos szívvel, de fárad­hatatlanul járta körútját. Es akkor, amikor lesoványodott, sápadt lánya éppen lábadozni kezdett, végre levél érkezett. Valami kimondhatatlan nevű ami a szeméből kicsordult, városból jött, és feladója Kiss * * * Károly volt. Az első öröm szinte megbénította János bá­csi szívét. De ugyanabban a egészet elölről kezdje. Zuhogó kük. De a Szabó Jánosok éle- esőben, lucskos, sáros utakon tében is történnek néha cso- . járta a maga útját, de cipője, dák, és vagy tíz év után meg- ruhája mindig rendes, tiszta született az a kislány, a Kati- volt, mintha csak a levegőben ka, aki hivatva volt arra, hogy lebegett volna ilyenkor. elfeledtesse egy holott kisfiú — Egy kézbesítő sohase pisz- emlékét, és beragyogja a Sza­kaija be magát — szokta mon- bó-házaspár életét. Mikor a dogatni, és mindenki tudta, nagyobbik lány férjhez ment, hogy ezt nemcsak a cipőjére Katika még csak tízéves volt, értette. szőke és nagy szemű, mint az Legnagyobb öröme azonban anyja. Úgy repült az idő, hogy az volt, ha feleségének vagy észre sem vették: Katikát is pillanatban a rémület is végig- kisebbik lányának vihetett le- a kapuig kisérgeti egy fiú, aki borzongatta. Mi lesz akkor, ha a levél rossz híreket tartal­maz, esetleg azt, hogy Karcsi már nem szereti az ő Katiját, vagy valami egyéb borzalom. Mi lesz Katival? Hogy bírja ki az újabb csapást? Nem, nem! Ezt meg kell akadályoz­ni. De hogyan? A levél a lány nélküled, és hogy nagyon rossz kinn, meg hogy bocsáss meg neki, és hogy soha többet... Mivel senki sem kérdezte, hogy miért volt felbontva a le­vél, szép csendesen elköszönt, hogy folytassa a kézbesítést. Csak a kiskapunál vette észre, hogy hideg szél fúj, de olyan hideg, hogy az-0mbernek le kell törölnie a könnycsevpet, Jl.T kor az új nyugdíjtörvény megjelent, János bácsi velet. Mert a sorstól vagy tán a felsőbb vezetők jóvoltából az is megadatott János bácsi­nak, hogy abban a körzetben kézbesíthetett, amelyben há­zuk és kisebbik lányának. Ka­tikának a munkahelye volt. Harmincöt idő, és János mint annak idején János sokáig nem mert belépni a kis­kapun, mely a házba vezetett. Jó arcú, szolid, rendes fiú volt Kiss Karcsi. Ugyanannál a vállalatnál dolgozott, ahol Katika, és a készülő frigyet a esztendő nagy szülők is boldogan ápolgatták. bácsi különös De az eljegyzés után történt büszkeséggel gondolt arra, valami: ötvenhat októberét ír- hogy ez alatt az idő alatt mu- ták akkor, és a megbolydult lasztásért egyetlenegyszer sem világ eseményei nemcsak egy marasztalták el, és sohasem ország, hanem a fiatal szerel- büntették meg, ellenkezőleg, mespár legszebb terheit is fel- az utóbbi időben többször is borították. Karácsony előtt a kapott dicséretet, egyszer egy fiú, mintha megbolondult vol- szakszervezeti gyűlésen példa- na, hol komoran, hol izgatot­nyugdíjazását kérte. Sok dol­ga volt otthon a kis unokával, nem bírta már kétfelé a mun­kát. A nyugdíjazási ünnepsé­gen felszólalt, és ezt mondta: — Harminchét éves postai szolgálatom alatt két szabály­talanságot követtem el. De egyiket sem bántam meg. Balogh Gyula TÖRÖK ZSÓFI: Balaton-parti tűnődés Tenger volt tán Balatonunk egykor, eget permetező, hajót morzsoló? Vagy csak könnycsepp, integető pilláról földre folyt csepp golyó? Aszott testébe vontadé a föld, így fogyott-e el? Vagy a köhnyparányból nőtt zubogva tóvá, s így lett tág vízlepel? Tűnődöm rajta tiszta ég alatt, tiszta vizét lesve, hátha elmeséli. De mást dúdol most, mások a szavak... Millió h°b ajka kórussal kíséri: — Nádast ölelgettem, betyárt rejtegettem. Lusta bivaly testét langyos löccsanassal csillogóra nyaltam, vitorlát viharban ronggyá repegettem. Kószáló hal testét az ámulö partra kipenderítettem, hogyha így kívánta haragos szeszélyű, morcos kutya-kedvem! Tereltem puskákat, halott katonákat! Akna élősködött mint dagznat bennem. Gyermeket sirattam, ki egykor saramban tákolt ferde várat, s kegyetlen megölte: kézzel, kővel, gázzal az ember-vadállat! Nem tapossák ronggyá fodrom izéiét többé rózsás, pici lábak. Sírtam és sirattam! Bőszül ten, riadtan, míg vékonyra sodrott dal meg nem igézett! Gyermek csivitelte, Szél söpörte szerte, Tihany verte vissza, ég, föld megtanulta, rémet ölt ez ének: »Sej — haj, szép az élet.. >■ S végre elpihentem, újra megnyugodtam! :"v' "*#■ LÁSZLÓ IBOLYA: SERKENÖK képül is állították a fiatalok elé. Ekkor nagyon boldog volt, csak azt sajnálta, hogy Téri­ké, a felesége ezt nem hall­hatta. — Csodálatos időket élünk — gondolta magában —, hogy tan, egyre csak arról beszélt, hogy ő egypár barátjával kö­rül akar nézni a nagyvilágban, és néha könyörögve, néha pa- rancsolóan követelte a iánytól, hogy menjen vele, mindegy, hogy hova, nem fontos, hogy igy észreveszik és megbecsülik miért. Majd »ott kinn« meges- az embert. kúsznék, és csomagot külde­Egy szabálytalanságot azon- nek haza. és nagyon boldogok ban mégis elkövetett János bá­csi a hosszú eszteruiök alatt, csakhogy erről hallgat, és ha rágondol, hol ökölbe szorul a keze, hol meg elmosolyodik. Úgy történt, hogy rendes kőr­útján vitte a leveleket, könnyű szívvel és vidáman, mint min­dig. Kisegítő kézbesítő volt akkor, és ennek is már több lesznek. Teri néni sirt, János bácsi az asztalt verte tehetet­lenségében, Kali pedig ezt mondta: — Én nem vagyok Szép He­léna, és te nem vagy Páris. A nagy szavak hatástalanok ma­radnak ott, ahol már a nagy érzések sem mondanak sem­mit. Én nem megyek sehova, Kakasok lármás csőre az ég aljából vért fakasztott, bíbor szőnyeg a nap előtt, terül, terül és kiviláglik ... Az éji ég királya: sápadó a Bold, Ébred a gazda, s gazdasága, és harmat-ékkel meg rakottak mezők, kertek és erdőségek Hasít a szó, a csend, miként erős kezek között a vászon, újra felreped: megjött égi szekéren az új nappal! És mind, kiket táplál a föld, nyújtózva kelnek, sürgölődnek, a Mindennapi vár, mint vőlegény elkötelezett szép menyasszonyt. Ott már elindult kátyúkkal szabott mezei útra az első szekér, kocsisa hajlott, de háta megett még ifjúságot csillog a kasza. Itt első füst száll vidoran, amott egy motor mordul; — megint megyünk! — és ásításai benzinfelhőcskét gom olygatnak. Récék, libák, tyúkok repesnek éhüket űző, hintő kéz elé, és faluvégen öblös dallam indul; mezőre hajt, még harmatos a főt! Már minden él és tesz az Életért, . • . gyerek, hogy nőjön, enni kér, míg tejjel telin kérkedik a sajtár, mikor harangszó permetezget: Gíling-galang ... Kaszások mögött rendek hevernek sorban! Giling-galang ... már dologgal birkóznak régen a földek fiai! Harang-dalocska, lepke röptű, elenyészel a munkák zsivajában, mely embert dicsér, nem eget! munkáiban az ember istenül! A Szépirodalmi Könyvkiadó új kiadványai Nemcsak a könyvesboltok- tetet. A Magyar Parnasszus A Bölcsek kövében Heltai munkájxban. Galabárdi Zoítáffl ban, a könyvtárakban is azt sorozatban lát napvilágot Köl- Jenő meséit kapja kézhez az a Papsajt után ismét egy hu­mint harminc éve. Akkor még és fia valóban szeretsz, ahogy nem hívták bácsinak, sőt a mondod, te is itt maradsz mel- szaktársat sem tették a neve lettem. után, csak így mondták: Já- — De ha te is úgy szeretsz, nos. ő meg mindenkit úrnak ahogy mondod, akkor velem szólított a főnökétől kezdve a jössz/ — kiáltotta Károly szen- füszerboltosig, mert akkor az vedélyesen, és ez a párbeszéd volt a rend, hogy voltak urak, tízszer és százszor megismét- és voltak Jánosok. Ment hát lődött, mígnem a szavak végül János, a kisegítő kézbesítő az is megkoptak, elvesztették sú- utcán, amikor egyszerre meg- lyukat, és már csak üres, kon- pillantott egy Innn* - -,<5 visszhangként repkedtek a ■melletti nyomóskut... levegőben. Hogy aztán a fiú csey Ferenc összes műveinek I—III. kötete, István Marian »Emberséggel« című verses­könyve, Lukács László »Le­ejtett furulya« című kötete. A regények, elbeszélések kedvelői sem panaszkodhat­ván ják az eladók és könyvtá­rosok, hogy nem győzik kielé­gíteni az igényeket. Megnőtt a könyv népszerűsége ha­zánkban, a magyar olvasó, művelődő nép lett, mintegy el­ső győzelmi állomásul a kultu­rális forradalomnak. A Szépirodalmi Könyvkiadó vegy és leánya« című regényé- a Tanulmányok és cikkek, a július, augusztus, szeptember ben a szépséges Tarnóczy Sára Sárarany, Az Isten háta mö­olvasó. Az »Öreg rekruták« Tömörkény István háborús novelláinak 1914—1915-ös ter­mését tartalmazza. A harma­dik negyedévben jelenik meg Móricz Zsigmond Összegyűj­tött Művei sorozatban a Kivi­moros, szatirikus regénnyel je­lentkezik. A Cigányát, meet megjelenő regénye 1956 kora őszén kezdődik. Galabártü most sem kevesebbre vállalko­zott, mint hogy 1956 októberé­nek, az ellenforradalmi idők­nak. Kemény Zsigmond »öz- lágos virradatig, az Úri muri, nek torzképét rajzolja meg. hónapban megjelenő könyvei­ről szóló tájékoztatóját olva­som. S már látni velem, mint indul meg a vásárolni készek hadrendje az olvasók hadrend­jével együtt-megszerezni a sok értékes, szép kiállítású köny­vet, akár a családi könyvtár bővítésére, akár csak olvasni. és Mikes János tragikus sze­relmének szorongató történe­tében egy régi krónika szá­raz adatai elevenednek meg romantikus, költői varázzsaL Babits Mihály »Halálfia« cí­götL László Anna pályája kezde­tén álló, de máris hivatott és saját nyelvén beszélő tehetség­ként mutatkozik be »Szilvesz­ter éjszakája« című ben. A versek kedvelői a harma­dik negyedévben elsőként mű könyve, 1927-ben jelent meg először. A »Halálfia« a Szentiványi Kálmán: »Az múlt század végi magyar kö- előénekes« című kötetének zéposztály története, amely or- alapszíne a humor. A címadó vosi pontossággal ad számot novella egy kudarcba fulladt Radnóti Miklós »összes versei egy egész korszak halálos be- búcsújárás mulatságos törté- és műfordításai« kötetét kap- tegségének apró, önmagukban snete. Szellemes, kedvesen és ják, ezt követően Pilinszky Já- talán súlytalannak látszó tü- megértőén kaján, az emberi nos, a legfiatalabb költőnem- neteiről. A »poéta doctus« tu- gyengéket tipikus női éleslá- zedék egyik legérdekesebb datos regényíró is volt. A »Ha- tással tollhegyre tűző írások képviselőjének kötetét, a lálfia« Babitsot teljes írói sorakoznak Palotai Boris »Vá- »Harmadnapon« című verskö- fegyverzetében állítja elénk. lógatott tévedéseim- című Barta Sándor emigráns ma­gyar író »Pánik a városban« című munkája is a harmadik negyedévben lát napvilágot Barta 1916-ban kezdte pálya­futását Budapesten a Ma cí­mű avantgardista folyóiratban, könyvé- majd a bécsi, illetve moszkvai emigráció neves írója lett. Az Olcsó könyvtár nyolc áj könyvet jelentet meg. Közöt­tük Lev Tolsztoj; »Poükuska«, E. A. Poe: »Az aranybogár«, Mesterházi: »Pár lépés a ha­tár«, s a többi között Leonard Frank német író »Jézus tanít» ványai« című kisregényét. U I« 0

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom