Somogyi Néplap, 1959. július (16. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-04 / 155. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Szombat, 1959. JáHns t „...hogy vissza ne térhessenek a régi hibáké NEMRÉGIBEN EGY GYŰ­LÉS VÉGÉN így sóhajtozott ^y sok harcot megjárt elvtár­sunk: »Úgy látom, elvtárs, va­lahogy nem olyanok manapság a gyűlések, mint voltak az el­lenforradalom leverését követő időben. Hej, szinte érezni le­hetett akkor, hogy lobog a tűz a felszólalók szívében! A negy- venótös időkben tapasztaltam hasonló szenvedélyes vitákat. Úgy látom, most már nem olyan izgalmas az élet, a mun­ka, s az összejövetelek is lapo­sabbak". Valóban, a nehézségek nagy próbáknak teszik ki a kommu­nistákat, s megacélozzák erejü­ket. Ilyenkor látszik meg iga­zán, kiben milyen arányban vannak meg azok az erények és jó tulajdonságok, amelyek valakit kommunistává tesznek. Nagy vizsgaidőszak volt az öt­venhatos ellenforradalom. Ak­kor külön-külön is vizsgáztak a kommunisták, akárcsak az utána következő időszakban. Nem kevés nehézséggel áll­tak szemben a kommunisták. El '-ellett indítani a vért, az életet az ország ereiben, szét kellett választani a tiszta bú­zát a konkolytól, a kisebb szá­mú ellenséget a sokkal több tévelygő embertől. Micsoda munkára volt szükség, hogy el­végezzük a »nagytakarítást" az emberek gondolkodásában. Mert tengernyi sok volt a ta- karítanivaló. És elvégeztük. Hitet, magabiztosságot, lelke­sedést oltottunk a csüggedők- be. Nézzünk csak széjjel: soha ennyi elégedett, jókedvű em­ber nem Volt az országban, mint ma. Még soha nem élve­zett üyen nagy bizalmat és szeretetet pártunk a nép kö­rében, mint amilyen bizalom és szeretet körülveszi most. Persze nem egyik napról a má­sikra született; két és fél év helyes politikájának a gyümöl­cse ez az emberi szívekből jö­vő őszinte bizalom. Érik a szo­cializmus vetése városon és falun a munkások és parasz­tok, a néphez hű értelmiség tudatos kezemunkájával. Nincs most hely, hogy adatokat, szá­mokat sorakoztassunk fel bizo­nyításképpen. Eredményeink ismeretesek. Ezek önmaguk be­szélnek a párt és külön-külön is a kommunisták jó munká­járól. Igen, ez annak a gyü­mölcse, hogy a bajban, a ne­hézségek idején szót tudtunk érteni népünkkel. Egy sor el­követett hibával a hátunk mö­gött őszintén odaálltunk né­pünk elé, s kértük segítségét a hibák kijavításához, a szo­cialista építés folytatásához. Száműztük munkamódszereink közül azokat, amelyek rosszak voltak; megjavítottuk a kom­munisták munkastílusát, hogy közel kerüljünk szülőanyánk­hoz, a néphez, annak szívéhez. Ez sikerült. Minden sikernek van azon­ban egy hátulütője: az elbiza­kodottság, az önelégültség ve­szélye. A kommunistákat is, éppúgy, mint másokat, örömök hevítik, bánatok, bajok lesújt­ják. Nincs ebben semmi ki­vetnivaló. Baj csak akkor ke­letkezik, ha a sikerek elfelej­tetik velünk a nehéz napokat és azok előzménye« * azt, hogy honnan jöttünk. KÁDÁR ELV' _iRS IS BE­SZÉLT erről a veszélyről a Népfront Országos Tanácsának legutóbbi ülésén: »...nekünk, kommunistáknak megvan a magunk gondja is. Mi sokat foglalkoztunk a személyi kul­tusz kérdésével. Nemcsak azt tudjuk, ami volt, hanem azt is, ami lehet. Nehéz helyzetben elkezdenek becsületes szándé­kú emberek dolgozni, lassacs­kán egyet-mást jól csinálnak, sikerek, eredmények születnek, elkezdenek erről beszélni, be­csülik is őket, hogy jól dol­goznak, s lassan kezdik azt hinni magukról, hogy mindent tudnak, nem veszik figyelem­be az emberek szavát. A kong­resszusi előkészület időszaká­ban azt kérjük saját embe­reinktől: vizsgálják meg újra munkamódszereiket, az embe­rekhez való viszonyt, mélyít­sék tovább kapcsolataikat a tömegekkel, hogy vissza ne tér­hessenek a régi hibák«. íme tehát a párt bölcsessége: nem tartjuk magunkat csalhatatlan­nak, nem vagyunk beoltva újabb hibák elkövetésétől meg- j óvó szérummal, de ha vigyá- j zunk, el tudjuk kerülni a hi-$ bákat. A SZÖVETKEZŐK NEMZETKÖZI ÜNNEPE 1959. július 5! Ebben az évben ekkor ünnepli a világ a Mi tagadás, van még csáb-* nemzetközi szövetkezeti napot. Szükebb ha- srGjG a régi hibás módszerek— • zánkban, Somogy termelőszövetkezeteiben, nek is. S ez a csáberő sike-f földművesszövetkezeteiben, ktsz-eiben is kö­reinkkel együtt növekszik ésí szültek erre a napra. Részesei vagyunk mi is terjed. Egyik üzemünk part-♦ e földet átfogó, szélesedő mozgalomnak. A mi titkára, aki nagyon derekasan f szövetkezeteink ereje, igyekezete is nyom a megállta helyét az ellenforra-| latban, mégpedig egyre többet, mert egyre dalom utáni időszakban, s aki $ többen vagyunk. Termelőszövetkezeteink tagsága ebben az nem is olyan régen még ke­mény szavakkal ostorozta a dolgozóktól elszakadt vezetőt, ma bírálja a szakszervezetet, mert megmondja a munkások­nak, mi jár nekik. S éles vá­dakkal támadja azt az elvtár­sat, aki a város vezetőinek plénuma előtt »közszájra adta" az üzemükben meglévő súlyos hibákat. Ez csak egy példa an­nak szemléltetésére: vannak köztünk jó szándékú, talpig becsületes elvtársak, akik hely­telen módszerekkel dolgoznak, s akaratlanul is visszatérnek a régi hibákhoz. Vannak, akik elfelejtik, milyen drága szá­munkra a párt és a tömegek közti bizalom, s elkezdenek pa­rancsolgatni, fennhéjázva jár­nak az emberek között, figyel­men kívül hagyják véleményű-' két. Az önelégültségből fakad a »minden megy, mint a ka­rikacsapás" hangulat, amely eleve lemond a szervezésről, a nagyobb eredményekre való ösztönzésről. NEM MINDEGY. HOGYAN VÉLEKEDNEK RÖLUNK az emberek. A tömegek figyelem­mel kísérik a párt mindennapi munkáját, vigyázzunk hát a hétköznapok, a módszerek tisz­taságára. évben megtízszereződött, létszámbeli gyara­podásról adhatnak számot a földművesszö­vetkezetek és a ktsz-ek is. A legfőbb ered­mény azonban — amivel joggal büszkélked­het, amit ünnepelhet a mi megyénk is — a többi sok más mellett mégiscsak az, hogy gondtalanabbá vált életünk, s nem egy, ha­nem sok család és ezernyi ember élete. A könnyebb lét megannyi feltételét teremtették elő szorgalommal, odaadással a szövetkezők. Napi csaták számtalan példáját lehetne so­rolni, melyeket megnyertek. Sok-sok múlté lett akadály bizonyítja, hogy a kitűzött- ki­sebb vagy nagyobb csúcsokig nem volt köny- nyű elérni. Szövetkezeteink — tsz-ek, fmsz-ek, ktsz-ek — igaz, külön-külön dolgoz­nak, azonban sohasem külön célokért, mun­kájukat közvetlenül egy-egy közösség, köz­vetve pedig az egész társadalom érdekében végzik. Most az ő ünnepükön — tudjuk — nem várnak hozsannázást, de megilleti őket a be­csületes munkáért kijáró tisztelet. Azonkívül, hogy az eredmények összefoglalója, más je­lentősége is van ennek a napnak. Ha képle­tesen is, de zászlót bont a világ, s ki tudja, hányféle nyelven esik szó a baráti szálak nemzetek közötti szorosabbra fűzéséről. S ez adja az ünnep másik nagy jelentőségét. A béke tartóssá tételéért igen sokat tettek, s tehetnek a világon a haladó szövetkezetek. Hisá ők az építkezés, a kereskedelem, a jó kapcsolatok bázisai. Arra hivatottak, hogy dolgozó milliók hétköznapjait széppé tegyék, s az embert szolgálják. Ebben a harcban a Somogyra eső részt az itteni szövetkezetek­nek kell megvívni. Nem mintha nem tettek volna sokat, de ez a sok még nem minden. S akkor lenne baj, ha az eddigiekkel beér­nék. Tovább, még szorosabbra fogni az erő­ket! A tsz-ekben nincs még mindenütt is­tálló, s nem mondhatjuk, hogy minden bolt­ban mindig és minden kapható. A szocializ­musért, a mi ügyünkért kell megoldani a fel­adatokat, s azért, hogy kevesedjék a panasz, hogy jövő ilyenkor is arról adhassanak szá­mot a ma ünnepeltjei, hogy egy év múltán ismét sok jó halmozódott a meglévő jóra, s bár öregedett egy évvel, de erősödött is a szö­vetkezeti mozgalom megyénkben. Beszélgetés a háromfai KISZ-szervezet titkárával A Nagyatádi Járási KISZ Bizottságon azt mondták: a há­romfai KISZ-szervezet a járás legjobb alapszervezetei közé tartozik. Háromfán jártomban felkerestem Lakosa Ferencet, a szervezet titkárát, s érdek­lődtem munkájukról. Huszonhétezer forint — az udvaron... Nem tréfa ez. Ott hever va- | nyen mozgatható az érték, amit lóban az udvaron ez a pénz- i itt ebek harmincadjára hagy- összej, eső áztatta, szaggatta nak nap nap után; eljárnák hullámpapírba csomagolva. Elemelni mégse kísérelje meg senki, mert egészsége veszé­lyeztetése nélkül nem teheti meg. Két hónapig szerencsétlen- kedett az Üdülő Ellátó Válla­lat balatonlellei telepén két villamos hűtőszekrény (ára da­rabonként huszonkétezer fo­rint). Végre az egyiken megkö­nyörültek, és elszállították oda, ahova eredetileg is szán­ták: valamelyik üdülőhelyi gombába, de a társa itt ma­radt egyedül, kiszolgáltatva az időjárás viszontagságainak. Meg kell hagyni, nem köny­mellette munkások és vezetők anélkül, hogy lelkiismeretük mozgásba lendülne a pusztuló érték láttán. A' telepvezető ingerült. — Hiába adnánk a gombák­nak a hűtőszekrényt, nem ké­pesek bevezettetni az ipari áramot, hogy üzemeltethessék! Akkor miért küldte ide a bu­dapesti központ a drága jószá­gokat? Erre már nincs felelet. Az, hogy kéthónapi rongálódás után az egyik üzembe került, azt bizonyítja, hogy csak ütni kell a vasat, és a szándékok könnyen térülnek még arra is, hogy bevezessék a gombákba az ipari áramot! Ezt mint kívülállók mond­juk, akiket szíven ütött, hogy huszonkétezer forintot tart a szabad ég alatt az Üdülő El­látó Vállalat lellei telepe. Javasoljuk: vigyék el a jég­szekrényt abba a fészerbe, amelyben pillanatnyilag mind­össze néhány palalemez he­ver, s ahol helye lenne akár tíz hűtőszekrénynek is! Med­dig? Egészen addig, míg a gombák kiszemeltje, amelynek a szekrényt szánják, hajlandó lesz bevezettetni az ipari ára­mot! Ezt viszont szorgalmazni kell, nem szabad, hogy még egy újabb hónapig rongálja az időjárás az értékes hűtőszek­— Mikor és hány taggal alakult meg szervezetük? — 1957 áprilisában 39 tag­gal. Eleinte, amikor néhányan felvetettük a megalakítás gon­dolatát, idegenkedtek a fiata­lok. De a pártszervezet és a tanács segítségével mégiscsak életre hívtuk a szervezetet Nálunk az ifjúsági mozgalom nem új keletű dolog, hiszen az ellenforradalom előtt itt volt a járás egyik legjobb DISZ- szervezete is. — Mit tettek a megalaku­lás óta? — Rendszeresen tartunk ve­zetőségi üléseket és taggyűlé­seket. A gyűléseken a tagság bátran elmondja véleményét a vezetőség munkájáról, de fel­vetnek községi problémákat is, amiben — szerintük — köny- nyen lehetne és kell is segíte­ni. Szervezetünk részt vesz a különböző ünnepségek meg­rendezésében, szerepelünk a műsorokban. Az elmúlt nyá­ron aratóbrigádot szerveztünk, és az állami gazdaságban vál­laltunk aratást. A keresetből szereltük fel, rendeztük be szervezetünk helyiségét. Vet­tünk néhány társasjátékot, asz­talitenisz-felszerelést. rényt, _ Az ősszel és a télen két­hetenként ismeretterjesztő elő­S***'*#*,.. t A, t..*m « -J, r>. I Dunára és a Tiszára gondott. Hajók járnak rajtuk, hidak iveinek felettük, s alattuk ott folyik a víz. Ha nem szakadtak volna el a hazai tájtól, hd ma is ott lennének a Duna vagy a Tisza partján, meríthetnének a vízből, s annyit ihatnának, amennyi beléjük fér, amennyit a hőségtől eltikkadt szerveze­tük megkíván. Itt még folyók sincsenek. Otthon kinek jutott volna eszébe a folyóból inni? Itt csak az utcán van vízcsap. Mint egy szörnyű grand-j guignol úgy peregtek le előttük nap mint nap az elmúlt hóna­pok rettenetes eseményét Disszidálás, az otthonok hűt len elhagyása. Ausztria, a »szabad világ- első országa. Fény, csillogó ki- rakatok, autók, ragyogó nerz bundás nők, neonfénytől csil­logó mulatóhelyek, amelyeket ők természetesen csak kívül­ről láthattak. Zsúfolt lágerek, idegtépő bi­kadáson vettünk részt. Ilyen té­lmákról volt szó: »Hogyan vi­selkedjünk?" »Az illem." »Ho­gyan öltözködjünk ízlésesen'" Irodalmi és történelmi elő­adásokat is hallgattunk. A té­len műsoros estet rendeztünk. Az Ingyenélők című négyíel- vonásos színdarabot adtuk elő. A bevételből 3400 forintos tan­góharmonikát vásároltunk. — Az elmúlt év őszén vala­mennyi kiszista részvételével FISZ-t alakítottunk. Négy hold földön gazdálkodunk. 400—400 öl cukorborsót, illetve csíráz­tatott burgonyát ültettünk, a föld többi részébe kukoricát vetettünk. A táblák szépek, gondozottak. — Terveik? — Idén is szervezünk arató­brigádot az öregek, munkakép­telenek támogatására. Főként azoknak segítünk, akiknek KISZ-tag fiuk jelenleg kato­na. A többi között özv. Kopár Józsefné gabonáját is mi vág­juk le. A FISZ tagjai kétnapos ba­latoni kiránduláson vesznek részt a nyáron. A költségeket a termelvényeinkért kapott pénzből álljuk. Kultúrműsoro­kat, klubdélutánokat rende­zünk. A nyáron azonban a legfontosabb a termelőmunka, különösen most van szükség minden dolgos kézre. írja meg — mondta befejezésül Lakosa elvtárs —, hogy a háromfai kiszisták a földeken sem ma­radnak le. Dorcsi Sándor Látogatás a Kaposvári Fűtőházhan Kovács tábornok munkaköre Milyen meleg az este, milyen fülledt a levegő. A kitűnő, ere­deti léghűtő berendezés (Made in USA) sem sokat enyhít raj­ta.. Kovács* tábornok arcáról dől a verejték, szomját jégbe- hűtött narancsszörppel oltja, s gondolkozik. A tábornok szeretett gondol­kozni. Gyakran mondogatta, hűséges titkárának Henry Lo­pez David Penha ezredesnek, feleségének Colbert Magdának és Miskolczynénák, a cenzúra szorgos munkásainak, hogy minden sikerének alapja, hogy mielőtt akcióba kezd, gondol­kozik ... — Úgy látszik, öregszem — gondolta saját magáról —, ne­hezen bírom már ezt a domini­kai éghajlatot, a gondolataim is összevissza csaponganak. A jó ég tudja, miért gondolok folyton Balatonfüzfőre. Hisz az harminc évvel ezelőtt volt. Ma­radjak csak Dominikánál, ar­ról most több gandolkozniva­viz se, legfeljebb esőzés után, amikor a hegyi patak vize gyű­lik össze a vezetékben. Abban lóm van... Az Ördög vigye el, is iszap kavarog, amely a régi viszont abban nincs egy csöpp zonytálanság, rossz koszt, re-, szekedések. És ami ezzel, együtt jár: kétségek és álmok,^ a kivándorlás álma. És egy napon megjelent Ko-l sehogy sem megy ez az üzlet. Alighanem belebuktam ... A házban tökéletes csend volt, mindenki lábujjhegyen járt, mert a főnök pihen. A já­rókelők is óvatosabbra fogták lépteiket, ha a J. J. Perez Cal­le 10. alatti villa előtt halad­tak el. Tudták, hogy ott lakik Kovács-Krausz tábornok, a rettenetes nagy úr, a »Haza Atyjának« bizalmasa és a leg­főbb katonai tanácsadója. Amit ő mond, az szentirús, az emberek feletti hatalma kor­látlan. Kovácsról, az eredeti kitűnő léghűtő berendezéssel (Made in hazában nem ismert betegsége­ket terjeszt. A táborlakók leg­többje tizenöt-húsz kilót lefo­gyott a rossz táplálkozás és a rossz víz miatt. De mégsem engednek. In­kább szenvednek a hőségtől, az internálótábor poklában, mint­hogy engedjenek Kovács tá­bornak agitátorai érveinek. Hiszen, ha ebből az internáló- táborból ki is szabadulnak, egy másik pokol vár rájuk: a koló­niák. Nem, a pokolból nem ér­demes ügy menekülni, hogy a pokol másik szintjére kéredz- kedik az ember. Csak egy me­nekvés van — el innen, el Do­USA) temperált lakásban dőlt minikából, vissza Eúrópába. S a víz, az Azua-i internálótábor egyszer tálán haza... vács-Krausz tábornok fényes, csillogó autóján, összehívatta a { lágerek magyarjait, beszélni{ kezdett nekik: — Magyarok! Testvéreim'A Magyar véreim! Azért jöttemÁ hogy segítséget hozzak számo-j tokra ... Ott hagytátok Ma­gyarországot, mert nem akar-I tatok rabságban élni. Igazatakí van. Én, mint a szabad és\ független Dominikai Köztársa ság állampolgára, igazán tu-' dom értékelni a szabadságot! Néhányan közbekiáltottak: — Éljen! Éljen! Kovács elegánsam meghajtót-] ta magát, mosolygott a tavaszi\ napsütésben, csillogó szemmelJ Mozdonyok ontják a füstöt a vasútállomás sínpároktól, váltóktól, jelzőktől tarkított sivatagában. Kis oázis a fűtő­ház környéke. Rózsák virul­nak a kertben, szökőkút vize zsillan a napsugárban, s a kerti törpe gombán csücsülve figyeli a körülötte zajló mun­kát. A fűtőház forgalma a meg- zokottnál jóval nagyobb. A 'elszabadulás óta még nem volt olyan teljesítményük, mint az idén. A tavalyi őszi és a mostani nyári forgalom között alig van rémi eltérés. Ez persze nemcsupán a sze­mélyvonatok forgalmának nö­vekedésével magyarázható, hanem azzal is, hogy a válla­latok, üzemek megértették: az időbeni szállítás nemcsak pon­tos munkát eredményez, ha­nem nagyobb teljesítmények elérésére teszi képessé a fűtő­ház dolgozóit. A cél, hogy az évszakok forgalma közti élté- ,-ósek minimálisra csökkenje­nek. Az utóbbi év munkája példa arra, hogy ez lehetséges. Megyénkben megszaporod­* Kovács-Krausz —• 1958 tavaszán ­időközK<: meghalt. lakói viszont egyenesen úgy érezték magukat, mintha a po­kolban lennének. A tábor ósdi épületének hullámpala lemez­ből készült falai annyira átfor­rósodtak a tűző napon, hogy a rájuk öntött víz pillanatok olatt gőzzé változott. De hol •»«’ itt víz, te jósáaos isién? A tábor lakóinak legtöbbje a Az internáltak mocskos priccseken feküdtek, s a hőség­től forró agyukban kínzó gon­dolatok kavarogtak. Vajon mi lesz a sorsuk? Meddig kall még szenvedniük? Vajon mi­lyen büntetést kell még eltűr­niük. azért, mert hallgattak Kovács Krausz tábornok sza vára? nezte az embereket. Olyan volt, »tak a termelőszövetkezetek. mint egy amerikai film hőse: Ebben a lírai pózban folytatta — Szívemen viselem a sor-{ sótokat, hiszen én is Magyar- országról szakadtam el, csak-\ nem három évtizede! Ha én\ mondom nektek, hazátok fia, i hagy Dominika r korlátlan le-1 ’rí of ryo.ár-* r*0 ?n rr/7, -OjcJs'OT ^ Isiié'.! — Folytatjuk • ­Terményeiket nagyobb téte­lekben az ősszel többnyire vasúton fogják szállítani. A (fűtőház készül erre: rendsze­resen végzi a mozdonyok kar- , ban tartását, az időszakos vizs­gálatokat. A fűtőház dolgozói a mer­ővel ¥««■”"« 15. Term»lőszö­/ sLkezetet patronálják, oda több ízben ellátogatnak, és se­gítséget nyújtanak a termelő­szövetkezet tagságának. A pártkongresszus tisztele­tére tett felajánlásuk teljesí­tése a legjobb úton halad. A fűtöház irodájának folyosójá­ra kiakasztott versenytáblák minden beszéd helyett éke­sebben szólnak az elért ered­ményekről. »Az élüzem cím elnyeré­séért" indított verseny táblá­ján például ilyen képet ad a május havi kiértékelés: szén- megtakarítás 118 százalék, gázolajmegtakarítás 110 szá­zalék, gazdaságos mozdony- felhasználás 105 százaiéit. »A minisztérium által indított szénmegtakarításd mozgalom" tábláján azt olvashatjuk, hogy a tervezett 730 tonna helyett 1910 tonna szenet takarítottak meg. A vasutasnapi felajánlá- .sok teljesítését a tehervona­tok menetrendszerűségére vo­natkozóan tíznaponként érté­kelik. Az eredmények itt is túlteljesítésről beszélnek. Má­jusban a fűtőház a személy- vonatok menefcrendszerűsé- géért jutalmat kapott. A kemény munka mellett jut idő a tisztasági mozga­lomban való részvételre is. Senki sem fáradt, ha arról van szó, hogy a virágoskertet meg kell gyomlálni, vagy cse­metefákat kell ültetni. De vi­rágos, tiszta, szép is a kör­nyék! Y. M

Next

/
Oldalképek
Tartalom