Somogyi Néplap, 1959. július (16. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-28 / 175. szám
0 SOMOGYI NfiPLAF 1 9 Kedd, 1959. JáShu tB. 4 kongresszusi verseny fokozásáról, a tsz-ek segítéséről, a várható eredményjavulásról tárgyaltak az Észak-Somogyi Állami Erdőgazdaság dolgozói Nyoma sincs ma már Zamár- diban annak a letargiának, amely egy évvel ezelőtt azokban a zűrzavaros időkben jellemezte a gazdaságot. Kijutott a kátyúból az erdőgazdaság szekere, s ma már mindenki nyugodtan végzi munkáját, és derűs tekintettel néz a jövő elé. Az erdőgazdaságoknál szeptemberben ér véget a gazdasági év. így valójában éwégi számvetésre készülnek a za- márdiak is. Legutóbbi termelési értekezletükön három központi probléma köré csoportosították a feladatokat. E tanácskozáson részt vettek a távoli Szőcsényből, Marcaliból, Ujvárfalváról, Kisbárapátiból, egyszóval valamennyi erdészettől a kerületek vezetői, a dolgozók küldöttei. A beszámolót Boér Ferenc igazgató tartotta. A termelési értekezlet nagy teret szentelt az egyre szélesebb körben terjedő kongresz- szusi munkaversenynek. A fagyártmányt termelő üzemek indították el e mozgalmat az Észaik-Somogyi Erdőgazdaságnál. Somogyvár, Szántód, Marcali — ez jelenleg a verseny állásának sorrendje — mind, mind teljesítették vállalt kötelezettségüket. Az ő lendületük ragadta magával a gazdaságokat, s a kerületek és a dolgozók egyenként is bekapcsolódtak a versenybe. Egykét kiragadott adat a verseny eredményeiből: a fogat-gazdaságok baleset nélkül dolgoztak; az ő versenyükben a sző- csénypusztaiak állnak az élen, megelőzve Szöllősgyörököt és a szántódi fogat-gazdaságot. Az egyéni versenyben a s?öl- lősgyöröki erdészet legjobb fo- gatosának negyedévi teljesítménye 1208 köbméter volt. A második helyezett, Schütz László üzemi kocsis 1079 köbméteres teljesítménye is igen jó. Annak idején beszámoltunk arról, hogy a termelőszövetkezetek megsegítésében milyen szép eredményeket értek el a Zamárdihoz tartozó erdészetek. Az utóbbi időben fokozódott a segítségadás. Az értekezlet napjáig 177 hold terület Maratásában segédkeztek az erdő- gazdaság dolgozói a tsz-ekben, s az összes segítség 851 munkanap. 286 munkanap segítséget irányoztak elő a növényápolási munkákban a Zamárdihoz tartozó területek tsz-ei- nek. A gazdaság gépegységei is segítségére siettek a nagy dologidőben a tsz-eknek; ez 450 gépórát és 65 fogat-napot jelentett. Számottevően megjavult a munka az Észak-Somogyi Állami Erdőgazdaságnál. Az idén — a korábban veszteséges vállalat — már nyereséget tervezett. A Boér Ferenc igazgató Április elsejével indult meg a kongresszusi munkaverseny a marcali kenyérüzemben. A dolgozók meghatározták, hogy a liszt és az egyéb költségek megtakarítását hány százalékkal tudják fokozni. Felajánlást tettek a minőség javítására is. Az összesítéskor jutott pontosan kifejezésre, hogy a 16 üzemegység a párt- kongresszus tiszteletére 135 000 forint megtakarítást vállalt. A dolgozók alig várták a negyedév végét, hogy lássák az eredményt. Tudvalevő, hogy a Balaton melletti kenyérüzemek termelésén igen erősen megérződik az idényjelleg. A téli és a kora nyári hónapokban erősen csökken a kenyérgyártás, míg nyáron ugrásszerűen emelkedik. A második félév végén az eredmény: 27 ezer forint megtakarítás. Az első látásra ez kevesebbnek tűnik, mint amit ebben a negyedévben el kellett volna érni. Az idénvjelleget figyelembe véve azonban kielégítő ez az eredmény. — Viszonyainkat ismerve — és Zelenik István főmérnök munkáját segítő ügyvitel azt mutatja ki, hogy ha a most folyó , évnegyed már nem is nyújt lehetőséget a nyereség fokozására, a várható nyereség a tervezettnél egymillió forintnál nagyobb lesz. Korábban is gyakran méhkashoz hasonlított az Észak- Somogyi Állami Erdőigazdaság. Az akkori zsongás azonban csak annak a bizonytalan légkörnek ideges hangulata volt, amely hosszú időn át megülte az erdőgazdaságot. Ma a jövőbe vetett hit, a fokozódó tempó és a jól végzett munka boldog tudata adja meg az alaphangját a gazdaság lüktető életének. Ezt tükrözte a ^amár- diak termelési tanácskozása. mondta Gréczi László igazgató — állíthatom, hogy a harmadik negyedévben nemcsak teljesíteni, de talán túlteljesíteni is tudjuk a felajánlást. . Mivel az üzemegységek elszórtan, két járás területén vannak, a verseny nyilvánosságát csak úgy tudják biztosítani, hogy minden havi kiértékelés eredményét kiküldik. Ezt az üzem vezetője termelési értekezleten ismerteti, úgyhogy minden dolgozó tisztában lehet azzal, hogy mit végzett, és esetleg milyen területen kell fokozottabb munkát kifejtenie. A kongresszusi verseny keretében párosversenyek indultak a minőség javítására. A második negyedév végére a kenvértermelésben a balaton- boglári 8-as, a süteménytermelésben pedig a fonyódi 9-es üzem lett az első. A harmadik negyedév az eddigieknél is komolyabb feladatokat ró rájuk. Remélik, hogy azok elvégzésével felajánlásukat is teljesíteni tudják. TÖBB SZEM... A Kaposvári Városi Tanács megvizsgálta az emeletre építés lehetőségeit. Mindössze négy házra javasolnak emeletet. Vajon csak négy ilyen épület volna a több mint negyvenezer lakosú városban? Biztos, hogy nincs minden lépésre olyan épület, amely elbírná az emeletet, de azért engedjék meg, kérem, hogy mindössze négy ház ... ? Megnyugtató ez az eredmény? A tanács szétnézett, és amit tudott, tett is ebben az ügyben. Nem is lehet kívánni tőle, hogy minden lakóházat végignézzen. De az emeletre építési rendeletetJ figyelembe vé'xe nincs is arra szükség, hogy a tanács mindent egymaga vállaljon. A rendelet ugyanis felhívja a vállalatok vezetőinek, dolgozóinak figyelmét is az emeletre építésre. Ha valamelyik vállalatnál öt-tiz dolgozónak lakásra van szüksége, üljenek össze, beszéljék meg, és ... igen, nézzenek körül a városban, hogy melyik ház emeletére lehetne felépíteni azt az öt vagy tíz lakást, aztán tegyék meg javaslataikat a tanácsnál. Nemcsak négy lakás magasodhat egy-két emelettel, ha ebbe a mozgalomba bekapcsolódnak a legérdekeltebbek — akiknek lakásra van szükségük. (Sz. N.) Hóromezer pedagógus a továbbképző tanfolyamokon A Központi Pedagógus Továbbképző Intézet nyári tanfolyamain mintegy háromezer pedagógus sajátította el szakágának újabb ismereteit. A tanfolyamokat Budapesten és az ország számos vidéki városában rendezték meg, s nagy részük már lezajlott. Az általános és középiskolákban tanító pedagógusokon kívül több száz gyermekotthonban, illetve középiskolai diákotthonban dolgozó nevelő, úttörővezető, óvónő és otthonvezető vett, illetve vesz részt továbbképző tanfolyamon. 27 ezer forint megtakarítás Csákvári János: // / A HUSEQESEK VI. Zsirka Kovács nem. felelt rögtön. Hanyatt feküdt a földön, össze-vissza forogtak gondolatai. A többiek, tizenkilencen, különben mind ezt tették. Külön cellákba rakták őket, s ebből megértették, hagy más elbírálás alá esnek. Most felkészültek a legrosszabbra. — Igen... Ez így van... — szólt vissza aztán. — De. tudod, csak azért bánom, mert az asz- szony is látta. Mit is érezhet most?!... Hejh... Mindnyájan elmélyedtek. A keskeny, kitaposott, vöröstég- lapadlós cellában csak Kovács feküdt. A többiek, Böröcz, a sánta cipész, ■ Decsi asztalos, ősz Ferenc Kupi, Lovrencsics István kuporogtak a kövön. A déli híreken gondolkodtak. — Hallottátok? Egy 65 éves vasutast is behoztak, mert nem fogadta el a fehér pénzt... — szólt Lovrencsics. — Azt mondta a bérfizetésnél: -még lehet, hogy a másik lesz jó...* — Akkor ez is úgy járt, mint én. — A sarokban ülő Böröcz- re néztek. Tényleg, hogy kerül az ide, hisz még_ munkástanács tag. se volt. — A templomban voltam és a Rumi beszélt. Ismeritek a pösze dadogását, meg a harácsoló hozzátartozóit. Én se szerettem, más se. Most meg, hogy hallattam, ő adta volna fel a Simon káplánt, még jobban meggyűlöltem. Aztán mikor a prédikációban kidadogta, hogy -az istentelen gonoszok után végre jobb világot értünk, adjunk érte hálái az Urnák* — nagyon mérges lettem. Valami olyasmit morogtam mf.gam elé, hogy -ne félj, lesz még itt jobb világ*. De tovább semmit. Aztán mi- fenr kiléptem a öemplomaátón. egy fehér tiszt odaáttt mellém, hogy mindent hallott és kövessem. Azt most itt vagyok. Tulajdonképpen most ismerkedtek amúgy igazán, belülről. Életük nagyjából ismerős volt egymás előtt, tetteik is a Tanácsköztársaság idején, de itt a börtönben nyílt csak idejük az önvallomásokra. Nem is nógatták egymást, kibuggyant belőlük. Tálán a belső kényszer is késztette őket erre, mintha érezték volna, hogy utolsó tekintetüket vetik végig életükön. — Hát igen, többen kerültek ide véletlenül. De a legtöbbünk nagyon is megérdemelten — állapította meg a tanító. A -megérdemelten* szót megnyomta, hogy a többiek érezzék benne az urak kicsúfolását. — Hanem te, Kovács elvtárs, te azért nekem egy kicsit talány vagy — folytatta. — Ne érts félre, büszke vagyok rád, örülök, hogy megtaláltad köztünk a helyedet és példásan dolgoztál a négy és fél hónap alatt. Meg most is rendíthetetlennek látszol... Nem erről van szó. Hanem tudod, te, akiről itt azt hittük, elfajzottál fajtádtól, lecimboráltál az urakkal, te idekerültél. Vissza. Közénk a börtönbe... Érted? A zömök, széles váSllú férfi nem mozdult. De rögtön válaszolt. — Igazad van, Lobi elvtárs, értem én a kérdést... Egyszer jó is valakinek elmondani... Most meg van idő ... Hát bizony igazad van, nyugtalan ember voltam én, sokszor magam sem tudtam, mit kerestem. Vidám és jókedélyű voltam, de nem tetszett a világ .., Harmincéves koromban jutottam el odáig, hogy megtudjam, miért nem jó... De akkor sem tudatosan tudtam, hanem csak úgy. Sejtettem, mint macska az esőt... Az urak közt éltem és most érzem, visszatekintve igazán, hogy az elszakadás határán álltam. Nem sok kellett volna már hozzá, hogy abban a fényes környezetben magam is azt higgyem, felemelkedtem, vagy magamon keresztül azt gondoljam, a nép is felemelkedett. De nem úgy történt. Már a háború előtt is berzenkedtem. Mikor a Zboray a Néppárt nevében győzött a választáson, még azt hittem, hogy képvisel bennünket, parasztokat, az országgyűlésben. Aztán benyomott Pestre a művészklubba, olyan gondnok félének, ide-oda futkározó pojácának. Sem abban, sem ebben nem üdvözültem ... Hanem a háború, az a pokol, az sok mindent megmagyarázott... Feje alá tette kezeit. Kicsit hallgatott, mintha összeszedné gondolatait, a többiek kíváncsian, nagy várakozással nézték. — Volt egy este az életemben, a fronton, amit soha sem felejtek el... Ősz Feri, te tudod, mert hisz együtt voltunk mindenhol... Ez már a vége felé történt. 17-ben, amikor átdobták bennünket az orosz frontra ... Ezen az estén én annyira megundorodtam mindentől, a világtól, magamtól, ahogy ah csak legválságosabb pillanataiban teszi az ember ... Tf is tudjátok, mindenkinek van, vagy volt már Ilyen pillanata ... Akkor érez így az ember, amikor eljátszotta becsületét, elitta uaindanÁt* c vagy megcsalták, amikor mélypontra süllyed 'önmaga, vagy mások süllyednek le önmaga szemében. Ez az a fordulópont, amikor el kell határoznia magát egy más út felé, ha nem akarja, hogy megszűnjön benne a becsület, a tisztesség utolsó szikrája is ... Szóval, nagy menetelés volt előre, az oroszok betörését visszanyomtuk, túljutottunk újra a Kárpátokon. A trénnek csak egyik része tudott követni bennünket, az utánpótlás leszakadt egy időre. Én akkor egy századosbáró csicskása voltam, tudod, Feri, a Hatfáludyé. Térdig érő sár volt, az emberek a lovakkal együtt gőzölögtek az erőlködéstől,- amint a nehéz ágyúkat nyomták előre az úttalan utakon. Én a trénnel voltam, a tisztem néha hátrajött, siettetni bennünket is, hogy estére fedél alá kerüljünk. Lovon ült, egyenes derékkal ült rajta és frissnek látszott, mint mindig. Akkor már köztünk is erősen mutatkoztak a lázado- zás jelei, az urakat nem láttuk félisteneknek többé. A háborús jelentéseket egykedvűen fogadtuk, a kitüntetések pedig egyenesen izgalmakat okoztak közöttünk. A magas kitüntetések azoknak jutottak ugyanis, akik tulajdonképpen semmit sem tettek a győzelemért. Ott volt például a mi fiatalábbik gróf urunk is, jól ismertem még itthonról. Tiszti futárként a leghátsó vonalakban tartózkodott állandóan. Mégis sohasem volt olyan csillaghullás, amiből öt kihagyták volna ... Na, de eltértem egy kicsit... A tiszt ott lovagolt előttem, frissen, szinte kívasaltan. Eddig csak kigúnyoltam, ahvgy tudtam, ma gyűlölni kezdtem. Mindenki, az egész század tudta, hogy a tiszti különkosztból azt az ételt dicsértem és adtam oda neki, ami rossz volt, a jót meg rossznak mondtam előtte, így nekem adta, egyem me9‘ - Folytatjuk — APRÓ fizinte nincs olyan tanács^ ülés, összejövetel Gigén, amelyen napirendre ne kerülne egy- aprónak, jelentéktelennek tűnő ügyecske, amely immár tíz vagy több év óta foly- dogál hol erősebben, hol gyengébb erővel a lassú ügyintézés partjai között. Hogy mennyire megkeserítheti egy el nem intézett apró ügy is emberek életét, s hogy mennyi kárt tud okozni ez a lakosság és a tisztviselők kapcsolatában, arra iskolapélda a gigei. Az ügy még valamikor, nem sok idővel a felszabadulás után keletkezett, amikor földhöz ra- ; gadt, szegény emberek s’éthasogatták kedvük szerint a grófi, földesúri földeket. így tettek a gigenagypusztaiak is. A föld mellé házhelyet mértek maguknak, a házhelyekre házakat, szép egészséges házakat húztak fel, S egyhamar felcserélték velük a régi cselédvis- kókat. Egész kis utcasor épült, 29 piros tetős házzal. És ami most következik, az valóságos bukfenc, az idő, a kor megcsúfolása. A házaknak nincs gazdájuk, mármint papíron. Hát hiszen a hajdani cselédek, a bátor, ügyes, magukra talált emberek a gazdák — felelné rá, aki logikusan gondolkodik. Ha így volna, néni is fájna a feje a huszonkilenc gi- genagypusztai új háztulajdonosnak amiatt, hogy miként ismertesse el a bürokratákkal a házhoz, a házhelyhez való megmásíthatatlan jogát. Mert a dolog úgy van — akármilyen furcsának és nevetségesnek tűnik is —, hogy a házhelyek, noha már a házak is' állnak rajtuk — még mindig nincsenek a gigenagypusztaiak nevére írva. Kién vannak? Erre még Császár Lajos tanácselnök sem tud érdemlegesen felelni, ö sem tudja. A grófén nem lehetnek, mert az már mégiscsak sok volna, de annyi biztos, hogy a tulajdonosok nevén sincsenek. Különben nem volna minden gyűlés, tanácstagi beszámoló és fogadóóra állandó témája ez a házhely-ügy. y agy másfél hónapja, hogy a tanácsvezetők elhatározták, addig nem hagyják abba a kilincselést, míg tizennégy év után végképp el nem intéződik a pusztaiak ügye. Meg is kapták az első útbaigazítást a megyei tanács földrendezőjétől: „Ahhoz, hogy telekkönyvezhessük a házhelyeket, szükségünk van valamilyen műszaki felmérésre”. „Jó, hát ezen ne múljék” OQY? — örvendeztek a tanácsvezetők. Azon nyomban telefonon érintkezésbe léptek a földmérő és földnyilvántartó felügyelőség nevű intézménnyel. — A szó nern érvényes, csak a papír a hivatalos, küldjétek be azon a kívánságotokat —■ volt a válasz. — Ezen se múljék — mondta a tanácselnök. S papírt fűzött az írógépbe, és még aznap elküldte a levelet — immár hivatalosan. Azóta várnak, várnak, de egy sor nem sok, any- nyi választ sem kaptak levelükre. Az emberek meg mérgesek. — Tehetetlenek vagytok — mondja a tanácsnak az egyik. — Nem is akarjátok elintézni panaszunkat — így a másik. Beszélhet a tanácselnök, hogy „lám, a tanács miiven hatékony ügyintézője a falusi lakosság panaszainak, beadványainak”, a tizennégy év óta ügyük elintézésére hiába várók bizony csak legyintenek erre. A tanácselnök sem érzi jól magát, őt is bosszantja a végtelen huzavona, de hát képtelen levágni a bürokrácia sárkányának mind a hét' fejét Kérlel, könyörög, sürget a felsőbb szerveknél, többet nem tehet. A gigeiek esete ritka, mint r*~ a fehér holló. Nem is azért írtuk meg, mintha ez volna a jellemző, csupán szemléltetni akartuk: mit jelenthet jelentéktelennek látszó, apró ügyek, sérelmek késedelmes intézése. Mert noha minden józan gondolkodású ember tudja Gigén, hogy az ő évekig tartó hadakozásuk nem a párt és a kormány politikája miatt, hanem a bürokratizmus miatt és ellen folyik, ám nem mindenki képes szétválasztani az egészet a résztől. Főként akkor, ha akadnak még olyanok is, akik egy-egy helytelen intézkedést rossz szándékkal tálalnak. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a panaszo- sol^emberek gyűrűjében élnek, naponta érintkeznek rokonaikkal, ismerőseikkel, elmondják nekik bajaikat, sérelmeiket, ők pedig gyakran túlozva, vagy úgy adják tovább, hogy maguk is tesznek hozzá az általuk hallott történethez. J7 zért sem szabad leki- csinyleni az emberek legjelentéktelenebbnek látszó ügyeit sem, hisz magunkról tudjuk: az apró sérelem is bánt bennünket Varga József Augusztus elsején megkezdik az Országos Mezőgazdasági Kiállítás elővételi jegyeinek árusítását A szeptember 4-én megnyíló 63. Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár elővételi jegyeinek árusítását országszerte augusztus elsején megkezdik. A kedvezményes elővételi jegyek Budapesten és vidéken egyaránt öt forintba kerülnek. A diákok és a fegyveres testület tagjai két forintért tekinthetik meg a kiállítást. Azok számára, akik az utazási kedvezményt; is igénybe kívánják venni, egyforintos vasúti igazolványt is árusítanak. A MÁV nemcsak 50 százalékos kedvezményt biztosít, hanem azoknak, akik a kiállításról még tovább utaznak valamely más országrészbe, egyszeri alkalommal további 33 százalékos kedvezményt is nyújt. A MAVAUT 25 százalékos, a MALÉV 20 százalékos kedvezményt ad a kiállítás látogatóinak. Inkén egy műemlékké nyilvánított romos kastélyt alakítanak át kéttanM:- I-’-oWrá, é »«?" -mnfortos tanítói lake ‘ 5” "39 íc:-: kerül. Az iskolát a">g ,ztus 20-ra készítik eL
