Somogyi Néplap, 1959. június (16. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-18 / 141. szám

SBWOGfT WffPLAF 9 «6?'5rfSk, WS» fSnfcrs 1» Családi otthonok vigyázója VOLTAKÉPPEN ILYEN RANGOT senkinek se adnak, s ha valakiről ekként véleked­nek, az igen nagy tisztességnek örvendhet embertársai köré­ben. Márpedig Bíró Gézánét így tisztelik Balatonmárián. Előbb még mint a nőmozgalom helybeli vezetője amúgy »hiva­talból« viselte ezt a címből adódó funkciót, de később megbetegedett szíve egyre he­vesebben kezdett dobogni és kihagyni, azt parancsolta neki: Bíróné, válj meg társadalmi funkcióidtól. De csak jönnek hozzá azóta is az asszonyok ba­jaikkal, gondjaikkal. S Bíróné meghallgatja őket, együtt érez velük, tanácsot oszt nekik, de nem fukarkodik akkor sem, ha valaki fejmosásra érdemesült. Körzetében azt mondják: bárcsak ilyen tanácstagja, vol­na mindenkinek. Mert Bíróné tanácstag is, mégpedig az első tanácsválasztás óta. Sőt, eleitől fogva elnökhelyettes is a köz­ségben. Szóval amolyan igazán derék asszony, akit — a szólás- mondással élve — az isten is vezetőnek teremtett. Mondják róla, mennyit futkosott attól függően, hol, mikor, mire volt szükség, míg kiharcolta körze­te lakóinak a villanyt. Sohasem ismert fáradságot, ha a köz ér­dekéről volt szó. Most is, félig -betegen mint legszebb élmé­nyeiről, ujjongva beszél a mun­kákról, melyekben részt vál­lalt a felszabadulás óta. ÖRÖMTŐL CSILLOG A SZEME, amikor elmondja, mi­lyen boldogság érte ötvenhét- ben, amikor meghívták a par­lamentbe, a nőkongresszusra. Ha másért nem, azért is ez ma­rad egyike a legszebb élmé­nyeinek, mert — mint mondja — itt igazolást és bátorítást kapott arra, amit ő annak előt­te csinált: az igazi nőpolitikára. Még most is fülében cseng a szó, milyen felelősséggel be­széltek ott a nevelésről, a esa-^ ládi tűzhely tisztaságának vé-^ delméről. Mindig úgy képzelte, £ hogy a nőszervezetnek legfőbb^ kötelessége ápolni a szeretet ^ virágait, a legszebb erényeket,^ amelyeknek híján nem igazi asszony az asszony. Bíróné asszonyai helytálltak, ha köte­lességteljesítésre volt szükség, s ahogy 6 mondja: »... amit mi elhatároztunk, azt végre is hajtottuk«. Örömszerzők vol­tak, amikor fagylaltdélutáno­kat, ünnepélyeket rendeztek a gyermekeknek. Rendszeresen látogatják most is a támasz nélkül maradt öregeket, bete­geket. Van öröm, amikor vá­ratlanul betoppannak hozzájuk virágcsokorral, vagy segítenek nekik mosni, varrni. ELSZOMORODIK BÍRÓNÉ f leikkel. Szíve fáj, valahányszor azt kell látnia, hogy elzüllenek a házastársak, a gyerekek sze­me láttára veszekszenek, s hűl­ni kezd a családi tűzhely. Sok dolog van ezekkel. Néha úgy érzi, tehetetlen, mert a szép szó már nem használ. Bíróné több családot említ, ahol a szü­lök felelőtlenségének a gyere­kek vallják kárát. Ilyenek F.-ék is. Az anya is, az apa is iszákos. Amit keresnek, italra költik, a gyerekek zsíros ke­nyéren tengődnek, nem tanul­nak, mert a szülők nem törőd­nek velük. — Rettenetesen bánt ben­nünket, sehogyan sem tudjuk elviselni, hogy így nőjenek fel a jobb sorsra érdemes gyere­kek. De gyengék vagyunk ah­hoz, hogy a helyzeten változ­tassunk. Mondom például az egyik ötgyerekes asszonynak: — Te, Mariska, minek iszol, hát nem fáj a szíved, hogy a gyerekeid éheznek, rongyos­kodnak a ti torkotok miatt? Mit gondol, mit felelt? Azt. hogy »akkor minek állították fel a kocsmákat, ha nem illa­tom«. Úgy gondolom, sokkal erélyesebben kellene bánni az ilyenekkel. — Persze, nem mindenkinél reménytelen a helyzet, akad­nak, akiken fog a szó. és meg­próbálnak becsületes útra tér­ni. — Ismertem egy asszonyt, aki jó dolgos volt, de mivel sokat ivott, férje válni akart tőle. Az asszonyt egyszer alko­holmérgezés miatt kórházba kellett szállítani. Az ura akkor elhatározta: neki többé nem kell az asszony. — Tudtam, hogy sok igaza vah a férjnek, de nagyon ag­gasztott a gyerekek és az asz- szony további sorsa. Azt mond­tam neki: ] »Nézze, Jóska, maga okos ember. Ütéssel nem lehet meg­javítani az asszonyt, csak még inkább elrontja. Ezt én ma gamról tudom. 37 éve vagyok asszony, de a férjem még kisujját sem emelte rám. Per­sze, nálunk sem volt kés-kanál koccanás nélkül, de mindig .rá­jöttünk, milyen szamárságot csináltunk. Próbáljon még egy­szer az asszony lelkére beszél­ni. Mondja meg neki, ha nem hagyja abba az ivást. akkor el­válik tőle. S ha erre sem fogad szót. akkor azt mondom: vál­jon el tőle, nincs arra kötelez­ve senki, hogy boldogtalanság­ban élje le az életet, de na­gyon kérem, beszéljen még ve­le«. A férj hajlott kérésemre. Én is igyekeztem felelősségre éb­reszteni az asszonyt. S tudja, mi történt? Lehet, hogy hihe­tetlenül hangzik: az asszony megváltozott. Szépen élnek, a férje első házasságából szüle­tett gyereket is becsületesen gondozza. Bárcsak édes gyer­mekükkel bánnának így néme­lyek. Igaz, hogy még kevés a jó példa, de fényesen, mint a csillámló arany, tanúskodik Bíróné meleg szivéről, nemes emberségéről. Nagy öröm neki, ha eredménnyel jár segítsége, ilyenkor teljes kárpótlást érez fáradozásáért. EGY KETTÉTÖRÖTT KAM- PÖSBOTOT hoz ki a szobából Bíróné. — Ez is egy könnyfa­kasztó tragédia tanúja — mondja. — Egy fiú törte el édesanyja hátán, miután föld­re teperte. Az anya — örege­sen tipegő néni — az uramhoz hozta el a botot, ragassza ösz- sze. Már azt gondoltam, neki adom az én emlékbe kapott botomat, de attól félek, hátha összetöri a cudar fiú. akárcsak az édesanyja szívét.. Varga Jószef GEORGI MÍHAJLOVICS DIMITROV, a nemzetközi munkásosztály feledhetetlen harcosa 77 esztendővel ezelőtt, 1882. június 18-án Radomir- ban, Szófia mellett született Georgi Mihajlovics Dimitrov, sen szilárd híveként Bulgáriá­ban harcol egészen addig, amíg 1923-ban a fasizmus ha­talomra jutása el nem űzi ha­a bolgár nép nagy fia, a nem- zájából. Távollétiben kát eset- zetközi munkásmozgalom ki- ben is halálra ítélték, magasló vezetője, feledhetet­len harcosa. A proletárcsalád gyermekéből ifjúkoron forra­Dimitrov azonban tovább harcolt. Tevékenyen részt vett a Kommunista Internacionálé dalmárrá lett Dimitrov neve Végrehajtó Bizottságának mun­szorosan összefonódik azokkal a harcokkal, amelyeket a bol­gár munkásosztály és a nem­zetközi munkásmozgalom ví­vott a nép ellenségei ellen. Mindig az első sorokban har­colt. A marxizmus—leniniz- mus eszméinek birtokában messze a jövőbe látott, mély­ségesen hitt a munkásosztály, a dolgozó nép alkotó és kime­ríthetetlen erőiben, s nem is­mert félelmet és ingadozást az ellenség előtt. Lángoló forra­dalmi heve megigézte a szíve­ket, önfeláldozó harci oszta­gokba tömörítette a dolgozókat. Egész életében kemény har­cot vívott a bolgár kommunis­ta párt megszervezéséért, elvi és cselekvési egységéért, sorai­nak tisztaságáért, a tömegek­kel való kapcsolatainak meg­szilárdításáért és kiszélesíté­séért. Vezetésével a Bolgár Kommunista Párt felvértezte magát a marxizmus—lenlniz- mus győzelmes ideológiai, szer­vezeti és taktikai fegyvereivel, megtisztította sorait a befura­kodott ellenséges elemektől, a proletariátus élcsapatává fej­lődött, amely sikeresen vezet­te a dolgozók érdekeinek vé­delmében a fasiszta diktatúra megdöntéséért vívott harcot. G. M. Dimitrov a munkás— paraszt szövetség következete­kájában. Megismerte a kapita lista országok munkáspártjai­nak problémáit, a forradalmá­rok hősi harcait, a munkásosz« tály helyzetét. Jugoszláviában, majd Bécsben és Berlinben dolgozik, 1933-ban forradalmi tevékenysége miatt Berlinben letartóztatták. A lipcsei per tárgyalása­** kor Dimitrov a fasizmus és az imperialista háború elle­ni küzdelem’ zászlóvivőjeként szerepelt. A tárgyaláson bátor, hősies magatartást tanúsított. Az aljas rágalommal szemben megvédelmezte a kommunista mozgalom és a kommunisták tisztaságát és becsületét. A bolgár népet »rabiátus«- nak, »barbár«-nak nevező vá­dakra Dimitrov nemzeti büsz­keséggel, önérzetesen, élesen így felelt: »Az a nép, amely ötszáz évig idegen járom alatt élt anélkül, hogy nyelvét és nemzeti jellegét el­vesztette volna; munkás- osztályunk és parasztsá­gunk, mely a bolgár fasizmus ellen és a kommunizmusért harcolt és harcol — ez a nép nem barbár és vad. Bulgáriá­ban csak a fasizmus barbár és vad. Kérdem azonban, elnök úr: hol az az ország, melyben Ilyen párt nem játszik a telke- léssel és a forradalommal. Tö­megmunka, tömegharc. . tö­meg-ellenállás, egységfront, semmiféle kaland — ez a kom­munista taktika alfája és óme­gája« — mondotta. A proletariátus nemzetközi összefogása megmentette a lipcsei per hősét. Dimitrov azonban tudta, hogy a harcnak nincs vége. Szabadulása után szovjet földre lépve , tovább küzd a nép elnyomói, a fasisz"- ták ellen. 1 935-ben V a Kommintern VII. kongresszusán mondott nagy beszédében mélyrehatóan elemzi a fasiz­must, hatalomra jutásának kö­rülményeit, következményeit és legyőzésének útját. A fel­adatokról szólva megállapítot­ta: »Az első, amit tenni kell, amivel kezdeni kell, az egység­front megteremtése, a munká­sok akcióegységének megte­remtése mindenegyes üzemben, mindenegyes járásban, minden­egyes országrészben, minden országban, az egész világon. A proletariátus akcióegysége nemzeti és nemzetközi mére­tekben: ez az a hatalmas fegy­ver, amely a munkásosztályt képessé teszi nemcsak az ered­ményes védekezésre, hanem az eredményes ellentámadásra a fasizmus ellen, az osztályellen­ség ellen*>. Útmutatása nyo­mán sok leigázott országban a fasizmus legbarbárabb idő­szakában népfrontokba tömö­rültek a haladó erők. ő irányította a Bolgár A raktárgondok megoldásáért a fasizmus nem barbár és Munkás Kommunista Párt, a vad?... A bolgár nép minden bolgár hazafiak fegyveres küz- erejével és kitartóan harcolt delmét a fasiszta német meg- az idegen járom ellen. Ezért szállók ellen. A küzdelem'nem tiltakozom a bolgár nép ellen volt hiábavaló, Bulgária Gazdag aratás ígérkezik, s nemcsak az okoz gondot, hogy sikerül-e majd idejében betaka­rítani, elcsépelni a gabonát — a termény tá­rolása is probléma. A tavasszal felfejlődött yagy újonnan alakult termelőszövetkezetek csak a várható termés felére tudnak raktár­teret biztosítani. A Terményforgalmi Válla­lat, ahol tudott, segített. Lad, Iharosberény, Mosdós, Inám, Meriiye, Varászló. Ságvár, Bá- bonymegyer — e nyolc helyen összesen 1050 vagon búza, rozs, árpa stb. tárolására elegen­dő raktárrészt engedett át a termelőszövet­kezeteknek» Többet a TV nem adhat. Részük­ről még nagy segítség az is, hogy a tsz-ek 550 vagonnyi szerződött s egyéb felesleges gabonáját azonnal átveszik. Hogy kisebb legyen a raktárgond a szö- ARCA, amikor arról beszél, f vetkezetekben, helyes, ha a tsz-ek mindjárt hogy sokan nem törődnek szü- fa cséplőgéptől a TV-telepekre viszik az élad­f intézett támadások ellen. Sem i mi okom arra, hogy szégyell­jem bolgár voltomat, és biisz­ni való gabonát. A munkaegységre kiosztha­tó mennyiség 70 százaléka erejéig akár a cséplőgépnél is mérhetnek búzát, rozsot a tsz- családoknak. Az eladott és előlegként kiosz­tott termény tárolása már nem a tsz-ek gond­ja. De mi lesz a többivel? A községi tanács és szövetkezet vezetői alaposan nézzenek körül a faluban, vegyék számba azokat az épületeket, ahol mód van nagyobb mennyiségű gabona tárolására. Egyezzenek meg a tulajdonossal, és a táro­lás idejére megfelelően hozzák is rendbe az épületeket. Ha ilyen lehetőség nincs, ha f fasisztákat, és megvédelmezte már minden kötél szakad, szükségraktárak- f a kommunista mozgalom el- nak ki kell jelölni az iskolákat, a kultúrhá- \ v®it, taktikáját. »A Kommu­zat, egyéb középületet is. Aratás csak egyszer $nist(l Internationale melynek ’ \az összes szekciók közvetlenül van egy évben, s minden karbaveszett Sabo t felelősek, nem összeesküvő nával az évi, jövő évi kenyerünk kisebbedik. f szervezet, hanem világpárt. ke vagyok arra, hogy a bolgár munkásosztály fia vagyok«. A mikor a német fasiszták felgyújtották a birodal­mi gyűlés épületét, és gyaláza­tos tettüket a kommunistákra fogták azt hazudva, hogy a bi­rodalmi gyűlés épületének fel­gyújtása adta meg a jelet a munkásosztály fegyveres fel­kelésére, Dimitrov leleplezte a * «,-■! i,>aitatom * toHtútom*« — És az kenyérre nem volt elé? Csak fényképezőgépre? — A fényképezőgépet nem abból vettem... — Biztos? Tllésy egy pillanatig gondol­kodik: ■— Biztos. rajzolta, közelebb ment, s úgy vizsgálódott? llléssy sietve tiltakozik: •— Nem. Nagykinizsi felé utaztamban, a vonaton mesél­ték... — Az ilyesmit nem szokták dent megtudtam... csak úgy a vonaton mesélni... —■ Becsületszavamra így sza­bad lett. A bolgár hazafias erők a felszabadulás után 300 ezer katonával részt vettek a további harcokban — így ha­zánk felszabadításában is. Ezt mi, magyarok sohasem felejt­jük el bolgár testvéreinknek. A fasizmus ellen vívott harc­ban tanúsított kimagasló érde­meiért a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége által Lenin-renddel kitüntetett Di­mitrov huszonkét évi távoliét után lépett ismét bolgár föld­re. Ez a föld már szabad föld volt. Életének utolsó éveit sa­ját népe körében töltötte. Min­den erejét, értékes tapasztala­tainak egész kincsestárát ha­zája megújításának szentelte. A párt 1948 decemberében összeült kongresszusán elmon- ”""VJott beszámolójában G. M. Di- I mitrov továbbfejlesztette a re-1 marxista—leninista államel­Cseppnyi elismerés sincs a hangban, amely inkább gú­nyos. llléssy már kétkedik ab­ban, hogy félre tudja vezetni a rendőrtisztet, jobb szeretné abbahagyni az egészet. De azért megpróbálja: — Gondolkoztam, azon, amit ön ai őszinteségről mondott. Látom, hogy a leghasznosabb valóban az lesz számomra, ha őszintén beszélek... — összespóroltam rá a — Ennyi az egész őszinte, teljes beismerő vallomása? — Igen ... — Hát ezért kár volt ilyen nagy feneket keríteni a dolog- pénzt., nak. Dehát mindegy ... Tehát miből. amit mondott, az őszinte volt? — A lehető legőszintébb ... A legöszintébb vallomás, ami tőlem telik... — No, ez nem valami egye­nes jellemre vall. Dehát nem — Ezek szerint abból vette, amit Dallamtól kapott. Hiszen volt! — bizonygatta a kém. magának nem volt más pénz- A főhadnagy haragos: forrása, csak a hazai pénzek, — Maga ne hivatkozzék itt a meg Dallam zsebe... becsületszavára. Ezt a jogát — Dallamtól összesen nyolc- már eljátszotta. Vagy úgy száz forintot kaptam ... gondolja, hogy a kémeknek is — Akkor miből vette a két- van becsülete? ezer forintos fényképezőgépet? llléssy nem szólt egy szót Gara nyugodt hangon adja jellembeli dolgok, hanem na- át a szót: gyón is ténybeli dolgok miatt — Tessék! Hallgatom!... van maga itt. És mondja, ez a llléssy nekikezd átgondolt vallomás maga szerint teljes? mondanivalójának: — A lehető legteljesebb ... — Nagyon rosszul álltam — Szóval, éppen olyan őszin- anyagilag ... Okvetlenül pénz- te, mint amilyen teljes. Rend­re volt szükségem ... Dallam ben van. Ha akar vall, ha nem ezredes azt mondta, hogy ad, akar, nem vall. Csak azt ne s utána zsarolni kezdett. Mit higgye, hogy félrevezethet... tehettem mást, elmentem M.- Először is itt van a maga pénz­be. De ez volt dz egyetlen zavara... eset. Ezután megmondtam ne- — Tessék elhinni, pénzzavar­ki, hogy többet nem csinálom. Tessék elhinni, hogy kenyérre kellett a pénz... A kém elhallgat. A főhad­nagy vár egy ideig, s megkérdezi: — Ennyi az egész? J»-’- A ban voltam ... — No jó, akkor miből vette a fényképezőgépét? ' — Hát amit hazulról küld- aztán tek... — Ezek szerint kapott ha­zulról pénzt. llléssy nem válaszol, mit is válaszolhatna? Gara főhad­nagy más témára tért át: — Hagyjuk hát a maga fényképezőgépét. Térjünk visz- sza M.-be. Mondja, leszállt maga a vonatról? — Igen, leszálltam. — És? — Akkor készítettem azt a vázlatot, amit a múltkor tet­szett mutatni. — Milyen messziről rajzolta le? — Ötszáz méternyire lehet­tem tőle, egy magaslaton ... A főhadnagy figyelmesen szemléli a vázlatot. — Ez egyszer alighanem iga­sem, lehajtja a fejét. Mit is válaszolhatna erre? A főhad­nagy nem vár feleletet. Foly­tatja a kihallgatást: — — Mondja meg végre, hon- — nan szerezte az adatokat? — — A vonaton hallottam tot. őket... — — A vonaton? — — Igen. M.-iek utaztak ve- san lünk egy kocsiban, meg olya­nok, akik ott dolgoztak az épít­kezésen ... — Mondtam már, hogy az ilyesmiket nem szokták a vo­naton mesélgetni. Az ember utazás közben a gyermekéről beszél, vagy panaszkodik, mert a vonat késik, szóbahozza a disznótort, amire utazik, vagy mit tudom én mit... De a re­pülőterek pontos műszaki ada­tait? ... zat mondott. A vázlat arra ^ . ... .... ..... ,. — Hat en hoztam szoba vall, hogy körülbelül olyan ta- repüZó'íereí volságról készíthette. Csak­hogy ezen más adatok is fel vannak tüntetve. Olyasmi, ami­ket nem lehetett ötszáz méter­ről megállapítani... Azokat SAS £ 2 te­— így már más... És mit mondott? — ügy kezdtem, hogy repü­lőmérnök hallgató vagyok, s nofliio» érdekelnek a műszaki dolgok ... Akkor éppen a pülőtér mellett robogott el a%méletet. Vázolta azokat az el­vonat, s egy beszédes kedvű f veket, amelyekre a népi de- utas az ablakból magyarázta a | mokratikus állam épül. Meg- dolgokat... En kérdezgettem,» állapította, hogy a népi de- mások is beleszóltak, sok min-1 mokratikus állam a dolgozók­énak, a nép óriási többségének — Elég felelőtlenek voltak az | hatalma, amelyen belül a mun­útitársai. Maga persze, amikor | kásosztályé a vezető szerep. A leszállt, feljegyezte, amit hal- í népi demokratikus állam fegy- lott és azután eljuttatta az»ver a dolgozók kezében a ki- amerikai követségre... | zsákmányoló elemek ellen, — Nem juttattam el kérem, t minden olyan kísérlet ellen, a követségre ... Az utcán ta- i amelynek célja a kizsákmá- lálkoztam Dallammal... } nyoló rend visszaállítása; tör­— Szóval, újabb találkozó | ténelmi hivatása, hogy ráve­következett... ♦ zesse az országot a szocialista — Igen. t fejlődés útjára. Aláhúzta azt a — És természetesen, akkor is | gondolatot, hogy a. népi de- kapott Dallamtól pénzt?... Jmokratikus állam a béke, a — Adott valamennyit... | demokrácia és a szocializmus Mennyit? t táborának az állama, s a Szov­Négy- vagy ötszáz forin-1 jetunióval, valamint a többi . \népi demokratikus országgal — Négyet vagy ötöt? ♦való együttműködésben és ba­— Nem emlékszem ponto- % rátságban fejlődik. Sokolda­san ... | lúan felvázolta Bulgária gaz­— Nem emlékszik?! Pedig % dasága kifejlesztésének prog- nem mindennapos eset, hogy % ramját, ezzel kijelölte népe valaki repülőtéri adatokért | szabad, szocialista fejlődésé­pénzt kapjon egy külföldi dip- «nek útját. lomatától. Mégiscsak emlékez- i __ .. nie kell erre ... J F) 7?ltro^ ^vtars. 1949. JU­, j bus 2-an bekövetkezett — Nem emlékszem ponto-1 haUUával a dolgozói bá­san • • ■ í tor, szerény, igen képzett, mü­— Ez viszont azt jelenti, Iveit, nagy marxista—leninista hogy még többször is kapott 1 tudással rendelkező kimagasló pénzt. Ha nem így lenne, ak- »vezetőjüket vesztették el, aki kor emlékeznie kell... Jhősi életét a munkásosztály llléssy nem válaszol, vár. La- j ss a kommunizmus ügye tolgatja a lehetőségeket: ta- |önzetlen szolgálatának szentel- gadjon vagy ne tagadjon. \ te. Mindenesetre megpróbálkozik i Útmutatása, tanítása közöt- a tagadással: |tünk él, és ez a rendkívül gaz­-I*,**»... ÍSÜS&"" n,pra — Folytatjuk — * Suri Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom