Somogyi Néplap, 1959. június (16. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-13 / 137. szám
S0MOGTT NÉPLAP s feomfcat, 1959. fönfot ÄNyáridőben a gépállomáson Nyolc új csehszlovák Zetorral lett gazdagabb a Fonói Gépállomás. A központ olyan, mint egy jól ápolt, gondozott, mégis elhagyott, kihalt tanya. Ugyan mit is kereshet itt az újságíró a .legnagyobb munkák idején? Az adminisztratív dolgozók íróasztalukhoz húzódnak, rajtuk kívül csak a javítóműhelyekben dolgozik néhány ember. Az is bérmunkát végez. Saját gépeik már javában dolgoznak a földeken, vagy készen várnak a »bevetésre**. Csend van, de hallani véli az ember a traktorok dübörgését, amint az időközben hazatérő vezetők traktoris- táikról beszélnek, vagy éppen fülüket vakarják gondok közepette: hogyan lehetne még jobban megszervezni a munkát a rendelkezésre álló erőből. ke rá. Mint a gépállomás vezetői, hogy idén először végezhetik termelőszövetkezeti körzetben a növényápolás, aratás, cséplés nagy munkáját. Persze ez a büszkeség még igen kevés az »üdvösséghez-«. A fejlődés fejlődést követel. S a kihalt udvaron ha végignéz az ember, már láthatja az első jeleket, az új gépek sorát, melyek oly megnyugtató, jó érzést keltenek a termelőszövetkezeti tagokban. A géppark egyre gyarapodik. Nyolc darab 25-ös Zetort kaptak Csehszlovákiából, 13 függesztett Zetor- ekét, négy U—28-as magyar traktort. 2 db 24 soros, 2 db 48 soros vetőgépet. De a többi is úton van, várják. Hogy aztán meg kéne oldani a gépek edheRábl József, a kercsellgeti Búzakalász Tsz traktorosa Is segít gépe javításában id. és ifj. Bán Ferenc szerelőknek. Mert a Fonói Gépállomásnak ugyancsak megnövekedtek a teendői. Aki ismeri a környéket, könnyen számvetést csinálhat. Tavaly mindössze két tsz volt a körzetben 450 kh szántóterülettel. És ma? 22 termelőszövetkezeti község, 26 tsz, 46 000 hold megművelésének gondja nehezedik a fo- nóiak vállára. De ez a »nehezedés-“ olyan, mint amikor az édesapa jóleső érzéssel emelheti magához gyermekét. BüszPotal József traktoráé. lyezését. parkírozását? Szentigaz, mégpedig sürgősen, mert kincsek válhatnak semmivé odakint a nyitott udvaron ... Nos, gépek jöttek, jönnék, de ez még mindig kevés. A gépeket emberek lendítik munkába, s igazán nem mindegy, hogy milyenek. Tény, hogy a környező tsz-ek elégedettek, a munka minősége ellen kifogásuk nem volt, a traktoristákat szeretik, becsülik. Nem is csoda, a törzsgárda az igazgató véleménye szerint is nagy gyakorlattal rendelkezik (8—9—10 évé dolgoznak a szakmában), s a pénzkereseti lehetőségen túl hivatást, is látnak munkájukban, érzik, hogy milyen fontos szerepük van a szocialista mezőgazdaság megteremtésében. Nos. ezek látszólag csak szavak, de a későbbiekben példát is találunk. Mostanában csak olyan kifogások merülnek fel, hogy a gépállomás nem tudja egyetlen gépkocsiját egyszerre ‘öbb helyre is elküldeni. Ilyen oedig ezután is lesz.:. A Fonói Gépállomás tehát helytállt a tavaszi munkákban. Gépkiesés alig volt. a szerve- és is megfelelő, a javítóműhely árválkodik, s ez jó. Ám valami kis f-z.-r-'Mt m«gis tehetünk. Azt mondják a vezetők: egy műszakban is el tudták végezni a tavaszi munkákat, a növényápolást pedig nyújtott műszakban. Igaz, csakhogy gépeikből többet is ki lehetett volna hozni. Hogyan? Ök maguk mondják, hogy a tsz-ek csak 50 százalékig használják ki a gépállomás növényápolási kapacitását. Zimány. Taszár, Őrei, Patalom. Baté tsz-ei egyáltalán nem jelentkeztek gépi kapálásért. Nos. miért nem? — Mert sok a ló, mert még Ids' parcellákban vannak a földek stb. — hangzik a (kifogás. De valami más is van a mélyben. A gépállomás egy kicsit még távol van a tsz-ek- től. Nem a kilométerekre gondolunk. A traktoristák, brigádvezetők hivatásához tartozik, hogy a jé minőségű munkán kívül szóval is közel hozzák a gépét az emberhez, megszerettessék, s bizonyítsák óriási előnyét. Hogy e tekintetben mennyire jutott hivatásának magaslatára a gépállomás — nehéz lemérni. A számadatok azonban mégiscsak bírálnak egy kicsit.;. Ha tehát jobban megy a ne- velömunka, kevésnek bizonyul az egyetlen műszak... A nyári munkákra való felkészülés megtörtént. Készen állnak a kombájnok, arató- és cséplőgépek. S ha mégis panaszkodnak egy -kicsit a vezetők, hogy egyik, vagy másik gépből több kellene — ezt becsülni lehet, mert korántsem elégedettségre utal, inkább arra , hogy szívügyük az idei termés gyors betakarítása. Különben is azóta már újabb gépek érkeztek. 2 Zetort, 26 Belorusz-traktort, 4 lánctalpas DT 54-es szovjet erőgépet kapnak a fonóiak. s mire eljön az ideje, silótöltőből sem lesz hiány. Személyi kérdések? Hát igen, talán még lehetne javítani a munkafegyelmet (bár jóval kevesebb baj volt, mint az elmúlt évben). Kellene egy megfelelő szakértelemmel rendelkező műhelyvezető, mert a főgépész jelenleg ezt a funkciót is betölti, párttitkár, anyagbeszerző és műszaki nyilvántartást vezet — egyszóval mindent csinál, csak főgópész nem tud lenni igazán. S az előbb, amint a nevelésről. a politikai munkáról beszéltünk. szólhattunk volna a pártszervezetről is, mely kézzelfogható eredményeket alig mutatott fel. Szerintünk nem a függetlenített párttitkár beállításával lehetne, megjavítani a helyzetet' Csupán más személyt kell választani a szervezet élére, aki többet tud törődni a politikai munkával A traktorosok versenyeznek. A pártkongresszus tiszteletére indított vetélkedésben a mer- nyeieket választották küzdőtársnak, a fiatalok közül pedig harmincketten akarnak elsők lenni az ifjú traktorosok versenyében. Az eredményekről még nem hallhatunk, de visszatérünk rájuk később .:: Az elhagyott központból most menjünk egy kicsit az emberekhez, a mezőre, szívjuk magunkba a fold leheletét, hallgassuk meg a munka zaját. Göllében egy hatalmas táblán két gép dolgozik egyszerre. Egy lánctalpas szántja a barázdát, s amott négyzetes kukoricát vet Bőzsönf János traktoros. Mit is írhatnánk róla? Elég a látvány, mert ahogy a napbarnított arcú fiatalember a kormány mellett ül, arca. szeme mindent kifejez. Kár volna zavarni őt... Parrag Sándortól, a mosdó- si Alkotmány Termelőszövetkezet növénytermesztési bri- gádvezetőjétől érdeklődünk. —* Hogyan varrnak megelégedve a gépállomási dolgozók munkájával, és milyen segítséget nyújtottak eddig? — Az ősszel — mondja — a mélyszántások nagy részét még egyénileg végeztük. A tavaszi újrakezdéskor mindössze 80 hold szántanivaló maradt. Kaptunk a gépállomástól 2 db G—35-ös traktort Balogh Ferenc és Farkas József vezetésével. Ez utóbbi tagja is csoportunknak. ök elvégezték volna az egészet, de hát lovaink is voltak, így azokat is ki kellett használni, s megfeleztük a területet. Azután már jobban igénybe vettük munkájukat. Velük végeztettük az összes tárcsáznivalót, mintegy 200 holdat. Majd a vetések idején Pohl József, aki szintén tagja a csoportunknak és Szűcs József zetorosok nyújtottak nagy segítséget Elvetették az ösz- szes kukoricát 170 holdon, ezenkívül szabadnapjukon trágyát hordtak. Most pedig — Kinnyás Sándor, a gépállomás fög'pésze Vince János brigádvezetdvel beszéli meg a távollétében felmerült problémákat. Szűcs József traktoros. egészíti ki a brigádvezető — a kukoricát kultivátorozzák. Meg vagyunk elégedve munkájukkal. Nem mai traktorosok, s ami nagy előny, a határunkat is ismerik, akárcsak én. Ugyanis idevalósiak. Most is a mezőn találjuk őket. Gépeik zaja együtt hullámzik a dús gabonatáblákkal. Mennek, folyvást mennek, s mögöttük egyszerre hat rend köze válik gyomtalamná. Jöhetnek a kapások. Köszöntésünkre egy pillanatra megállnak. Mindegyik javakorabeli, egészséges, szimpatikus fiatalember. Szűcs József 32 éves, 52 óta traktoros. — Én — magyarázza — a nagyberki Béke Tsz-nek dolgozom, ide csak kisegítésből jöttem, mart itt szorított a munka. 54-ben kiváló dolgozó jelvényt kapott. Pohl József 45 óta traktorosa a mosdósiaknak. 49-ig a helyi földművesszövetkezet gépével dolgozott, azóta pedig a gépállomáshoz tartozik. — De meg sem tudnám mondani, hogy Mosdóson kívül még hány felé dolgoztam. Gálosfá- tól Ecsenyig minden részt bejártam, akkor még ezek a községek js Fonóhoz tartoztak. Bizony, nem szeretném megkerülni azt a területet, mélyet eddig felszántottam. — Azelőtt hol dolgoztak? — Azelőtt? — kérdik tűnődve önmaguktól. — Cselédek voltunk, ökröket hajtottunk. S ma szorgalmas, szakértő munkájukat mind a tsz, mind a gépállomás vezetősége megbecsüli. S ez nemcsak szavakban, hanem anyagilag is kifejezésre jut. Havi 2000 forint körül keresnek. — Én a legjobbat, a legszebbet tudom mondani — így kezdett bele a beszélgetésbe a hatéi Zöldmező Termelőszövetkezet elnöke. Kovács Ferenc. Megelégedett örömmel és büszkeséggel beszélt a Fonói Gépállomás segítségéről, amelynek nagy része van abban, hogy jól állnak a növényápolási munkákkal. — Milyen segítséget kaptak? — A tavasszal, amikor megalakultunk — mondta az elnök —■, egy körmöst és Zetort kaptunk a gépállomástól. Ez a két gép állandóan nálunk dolgozik. Az 5 segítségüknek köszönhetjük, hogy mindent kellő időben eJ tudtunk és tudunk végezni. Nálunk még egy r'« Vayi kiesés sem volt. S mivel látják a tagok, hogy milyen jól és gyorsan megy a munka, ők is nagyobb kedvvel — no és persze tele reménnyel — végzik dolgukat. Egyenetlenségről. eléged di lenkedőkröl itt nemigen lehet beszélni. — Mit terveznek, mit''kívánnak a gépállomástól? — Azt mindnyájunknak látni kell, hogy a hirtelen megszaporodott termelőszövetkezeteket a gépállomások gépekkel ellátni tökéletesen még nem tudják. Mi a nyárra kapunk egy aratógépet, ezzel és a kézi erőnkkel probléma nem lesz. Végh János gépész önként ajánlotta fel, ha bajba leszünk valamelyik géppel, megjavítja azonnal, hogy fennakadás ne legyen. * * * — Ki itt a traktoros? — Drankovics József vagyok — mutatkozott be egy fél óra múlva a napbarnított, egészséges színű traktoros. A Petőfi utcában találtuk meg. ahol házról házra járva szedték össze, hordták ki a trágyát a földekre. — Régi ismerőseim a gépek — mondja —, 1949-ben kerültem gépállomásra. Közben egykét év kiesett, mert pártmunkát végeztem, pártfunkcióba kerültem. Idevaló, batéi ember vagyok, s talán ez is hozzájárul ahhoz, hogy szivemen viselem a község sorsát. Óriási előny az, hogy itt a lakók már régen felismerték a gépekkel való gazdálkodás előnyét, és egyéni korukban is gyakran fordultak segítségért a Fonói Gépállomáshoz. Most, hogy együtt gazdálkodunk, mindennek jobban kell mennie. Rajtunk áll hogyan csináljuk, az meg a magunk érdeke, hogy minden jó legyen. Közben három társa: Baráth József, Kovács Ferenc. Keszthelyi János felrakták az udvaron lévő trágyát. Már csak futólagosar válthatunk néhány szót — Mi mindent csinált eddig a termelőszövetkezetnek? — Elvetettem 148 hold kukoricát, körülbelül 12 hold silót, felszántottam 50—60 hold földet, s még sok kisebb munkát is végeztem. Jelenleg a trágyát hordom, napjában nyolc-tízet fordulok, ami 280—300 mázsa trágyát jelent. Traktoros társamat baleset érte, s jelenleg kórházban van. Csendes hangjában van valami szívből fakadó őszinteség, öntudatos keménység, szinte érezni, ha ő azt mondja, hogy reggel 4-kor kezdek dolgozni, akkor a traktor pontban négykor fel fog 'berregni a falu valamely pontján. Szerényen mondja, hogy pontosan olyan megértésben van a termelőszövetkezet vezetőivel, mint azok vele és az ő révén a gépállomással Elnyúlt a beszélgetés, a kollégák már várják a »masinisztát«, de nem esnek kétségbe. Baráth József fenn terem az ülésen, s megmozdul az ember segítője, a gép. Látva ezt Drankovics József elmosolyodik, utasításokat ad, majd megmagyarázza: — Ez az ember rajongója a gépnek, lesi azt a pillanatot, amikor felülhet, és ha csak néhány méteren is, de vezetheti a traktort. Elköszönünk, s már a szomszéd udvarban pöfög a gép. Drankovics futva siet utána, és még áthallatszik: — Ereszd ki a kuplungot' Nem szabad ilyenkor behúzni! A jelen lehetőségei köz* egyetértésben dolgoznak, éí élő valóság, mindnyájuk közös célja, hogy szép eredményeke' él-jenek el a termelés zö vet k-- zetbem.Wmm 1 művelik a kukoricát a mosdós! határban.
