Somogyi Néplap, 1959. június (16. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-13 / 137. szám
fWMOGYI NÉPLAP 3 Szombat, 1359, Mníns TS.A z iskola az összefoglalok előtti izgalom lázában égett. Különösen a VIII. osztályban volt nagy a feszültség. Érthető, hiszen az utolsó esztendő eredményeitől sok minden függött. A tanulók ki is használtak minden szabad időt az ismétlésre. S bár a délutáni kötelező tanulás ideje véget ért, akkor sem tették le a könyvet. A máskor oly kedves játékok most gazdátlanul árválkodtak helyükön.. Üres volt a nagy tornaterem. Nem gyakoroltak a tornászok, s a zongora is elnémult ezekben a napokban. A színjátszók, népi. táncosok félretették most ruháikat. Tanult az egész iskola. A rádióügy eletesi szobában lévő két kislány, miközben az órát figyelte, egy pillanatra sem tette le a könyvet. A betegszobában fekvők sem tudtak nyugodtan pihenni. A könyvet, füzetet csak addig tették le, amíg az ápoló néni megmérte lázukat, beadta az orvosságot. Ádám Györgyi, a nyolcadik bé legjobb tanulója is szorgalmasan készült. A bájos, rendkívül szép arcú, koromfekete hajú kislány nagyon komolyan vette a tanulást. Nem mondta el senkinek titkos fogadalmát, hogy kiváló eredménnyel akarja befejezni az iskolát. De úgy készült minden órára, foglalkozásra, mintha azon múlna ennek biztosítása. Igaz, az eredmény nem is maradt el. Eddig minden osztályzata ötös volt, s tanárai, nevelői példaképül állították az egész i »:ola élé. Ott ült kedvenc helyén, közel a tágas előcsarnokban lévő citromfához. Nagyon szeretett itt tanulni. A csend, a jó levegő könnyebbé . tette a legnehezebb feladatok megértését is. Annyira belemerült a tanulásba, hogy észre sem vette néhány osztálytársa közeledtét. Azok a folyosón sétálgatva olvasták könyvüket, kérdezgették egymást, úgy ismételgettek. Györgyitől nem messze megálltak, nézték a tanulásba mélyedt, a világról megfeledkezett kislányt. Kis idő múlva egyikük megszólalt: — Könnyű Györgyinek.,. Én a helyében Bem is tanulnék ..; — Igen, mert vele mindenki kivételt tesz toldta meg e?y alacsony, szőke kislány, [evének hallatára felriadt a könyvbe feledkezett kislány, jól hallotta az utolsó szavakat: »Igen, mert vele mindenki kivételt tesz.. « — Nem, nem igaz! — kiáltotta kétségbeesetten —, én is csak azért kapok jó osztályzatot, mert tanulok ..; Társai azonban nevettek szavain. Egyikük, egy szeplős, nagy orrú lány még hozzá is tette kicsit gyűlölködő, kicsit irigykedő hangon: — Hiába beszélsz... Te akkor is ötöst kapnál, ha semmit sem tudnál..; Azért, mert szép vagy ifi — s ezzel valamennyien elszaladtak .: ; Györgyi magára maradt kínzó gondolataival. Kezéből kiesett a könyv, hiába akart olvasni, tanulni..; Egyre csak az járt eszében, mi történhetett pajtásaival, miért támadtak így rá. Nem ízlett a vacsora, érintetlenül hagyta az asztalom Éjjel egy pillanatra sem Ne tudott elaludni, nem jött álam szemére. Nyugtalanul forgolódott, mint egy lázas beteg, s azon töprengett: »Mit tegyek, hogyan bizonyítsam be társaimnak, hogy nincs igazuk ... Elmondjam valamelyik tanárnak, nevelőnek ... ?« így hánykolódott nyugtalanul az ágyán, álom nélkül. Az ügyeletes nevelőnő többször is megkérdezte a vergődő kislányt, hogy miért nem alszik, de ő ilyenkor alvást színlelve lehunyta szemét, csak ne kelljen válaszolnia. M ásnap az összefoglalók előtti utolsó tanítási nap. Reggelre már az egész osztály tudta a történteket, és izgatottan várták az első órát, a magyar tanár érkeztét. A magyar szakos tanár pont nyolc órakor lépett be az osztályba.. Kissé meglepte a néma csend, amely fogadta, nem tudta mire vélni. Máskor a jókedvű nevetés, az egészséges gyermeklárma csak béléptekor szokott elcsitulni. Nem tudhatta, milyen vihar dúlta fel az osztály békéjét. Mert — azt is el kell mondani — az osztály többsége Györgyinek adott igáját, s elítélte a rágalmazókat. De a kislány erről tudomást nem véve, sápadtan, összeszorított szájjal ült helyén, mint aki valami szörnyű tettre határozta el magát Feleléssel kezdődött az óra. A lányok ügyet sem vetettek a néhány 3-as, 4-es osztályzatra, kíváncsian várták, vajon Györgyit szólítják-e. őrá is sor került A tanár bácsi mosolyogva hívta ki, s várta a szokott értelmes, határozott feleletet. Ez azonban most elmaradt..: A kislány szótlanul, lehajtott fejjel állt a katedra mellett;:. A tanár megdöbbenve nézett rá. Mi történt ezzel a kislánnyal.;. ? Épp az utolsó órára nem készült:.: ? Még egyszer feltette a kérdést. — Nem tudom, tanár bácsi, nem készültem — hangzott a csendes válasz. A tanár idegesen harapdálta ajkát, s kisegítő kérdést adott, melyből tanítványa nemrégen kiválóan felelt. — Nem emlékszem, tanár bácsi — hangzott a felelet. A tanár megsemmisülve érezte magát Az osztály lélegzetvisszafojtva figyelte minden mozdulatát A tanár kezébe vette a tollat, és határozott mozdulattal beírta a naplóba az osztályzatot aztán megszólalt: »Egyes, leülhetsz ...« Györgyi sírással küszködve, halottfehéren ült helyére:.: Megvédte ugyan tanárai és a maga becsületét, de milyen áron! Egyes;::! Egyest kapott ő, akinek ötösnél rosszabb jegye sohasem volt Ezt már nem tudja kijavítani .: .! A z egyest azonban kijavították :;; Az osztály mindjárt az óra után elmondta a történteket a tanár bácsinak, ő pedig az igazgatónak. Györgyit még egyszer feleltették, s ötöst kapott, az iskolát pedig kiváló eredménnyel végezte. Adám Györgyi ma a b-i gimnázium növendéke, és most is épp olyan szorgalmas, épp olyan kiváló eredményeket ér el, mint annak idején a kaposvári Hámán Kató Általános Iskolában, • Szalai László [j Borsót kér a konzervgyár Juhász Árpád, a Nagyatádi Konzervgyár igazgatója mondja az alábbiakat: — Gyárunk az expressz- borsó feldolgozásával kezdte meg üzemelését. A borsó már napokkal ezelőtt mindenütt beérett, szállítani kellene. A termelőszövetkezetekkel és egyéni gazdákkal 3870 mázsára kötöttünk szerződést. E mennyiség leszállítását napokra ütemeztük be, figyelembe véve üzemünk 300 mázsás kapacitását. És itt a. baj. A napi 300 mázsa helyett csak 100— 120 mázsát szállítanak be, ami óriási hátrányt jelent. Zökkenők állnak be a termelésben. Nincs kellően kihasználva a gépek és a dolgozók, munkája. A három lábodi tsz-re nincs ugyan panasz, ők tervüknél tartanak, de a többiekre igen. A mikei Petőfi Tsz a 20 mázsával szemben 11, a nagyatádi Szorgalom pedig csak 22 mázsát szállított be a 36 helyett A sok eső nagy gond elé állította egyéni és termelőszövetkezeti parasztságunkat, összetorlódtak a munkák, a kapásnövényeket nagymértékben fenyegeti az el- gyomosodás. Ezért, ha egy kis jó idő jön közbe, minden erejüket a növényápolásra összpontosítják. Igen, ez áll most előtérben. De mert a cukorborsó is beérett, azt is szedni kellene. A kapálás és a borsószedés is fontos, egyik sem tűr halasztást É2 utóbbi terménnyel szerződéses viszonyban vannak a gyárral, s ezáltal kötelezettséget is vállaltak magukra a termelők. De más okból is okvetlenül szedni kell. Ma még zsenge állapotánál fogva első osztályú minősítéssel 220 forintért veszi át mázsáját a gyár, de néhány nap múlva túlérik, s ekkor már csak 180 forintos másodosztályú árat fizetnek érte. A sok eső miatt nagy a gond ma, és sok a tennivaló, de azért a gazdák, termelőszövetkezetek a nehézségek közepette se feledkezzenek meg a szerződésben vállalt kötelezettségükről. « I I m Ha fgy haladunk,,. Hamarosan rajthoz állnak a napközi otthonos csecsemők is ... De menjünk talán sorjában. A szellemi torna néven ismert játék népszerűsége országszerte megnövekedett. Nemcsak vetélkedésre ád ez alkalmat, hanem, arra is, hagy leméresssn a versenyben részt vevők általános műveltsége, egész sor olyan tulajdonsága, amelyre már a mi társadalmunk neveli a most felnövő nemzedék reményteljes tagjait. Játsszák e játékot felnőttek és ifjak egyaránt, mert jó szórakozásnak, és jó, mint a szellemi gyarapodás eszköze is. De ... úgy véljük, a jóból is megárt a sok, és ha kísérletező kedvünk — amelynek célja az, hogy elterjesszük városunkban i: a szellemi versenyek kultuszát — túlzásba téved, nevetségessé válunk: A következő héten a nőtanács — felbuzdulva a nemrég zárult szellemi torna sikerétől, amelyet az általános iskolák felső tagozatos növendékeinek nevezésével bonyolított le — most megrendezi az óvodások szellemi versenyét. Ezen óvodánként négy-öt gyermek vesz majd részt. A gyakorlati megoldást illetően úgy határoztak, hogy a kicsinyek gépelt kérdéseket kapnak, illetve húznak. (S vajon sikerül-e őket addig megtanítani olvasni, vagy ott lesznek kérdés-felolvasóknak a mamák, papák, óvó nénik?) Már most az a kérdés, hogy helyeselhető-e ez a kezdeményezés. Nem teszi-e indokolatlanul gyermekivé, a felnőtt ember számára nevetségessé a szellemi tornákat, amelyek — mint mondottuk — igen hasznos társasjátékok. Véleményünk szerint nem annyira helyeselhető, mint tréfás, hogy öt-, hatéves korú gyermekeinket szellemi viaskodásba kényszerítjük egy tábla csokoládéért. A felnőtt ember elszabadult fantáziája köny- nyen téved olyan területre, hogy már-már azt látja, mint kerül sor szellemi tornára a bölcsödés napközi otthonok kis lakói között. Hiszen a gőgicsélő apróságok egyné- melyikének — tanúk erre a papák és mamák — van annyi intelligenciájuk, hogy meg tudjanak villámgyorsan válaszolni ilyen kérdésekre: »Hogyan gőgicsél a jó gyermek, ha a nagyanyát látja, aki csokit hozott?« Vagy: »Mi a teendő akkor, ha anyu nem veszi észre a pólyádban történt eseményeket?« — és így tovább. Ha már rendezünk szellemi tornákat, rendezzünk általános iskolás fiataljaink után középiskolásaink számára, ifjúmunkások számára, és nyugodt lelkiismeret- iel rendezzünk felnőttek számára is. Bizonnyal lesz ezeknek is sikerük. De azzal, hogy óvodásokat versenyeztetünk, csak lejáratjuk a szellemi versenyek jélentő- ségét. &zía£i&ii lát&tt tteticlÁyzk ltokat p -\'U***2-**.****, , A: A/-- - -f— , jaj Jr.drtw — És hogy cm ismerkedtek meg? — Mondtam, hogy egyetemista voltam még akkor, a Kertészeti Főiskolára jártam. A Főiskoláról igyekeztem a Móricz Zsigmond körtér felé..; Nem tudom, hogy miért, de hátrapillantottam... Vagy kétszáz méterrel magam mögött gyönyörű kocsit láttam... Lassan jött, talán csak öt-tíz kilométeres sebességgel. Nagyon tetszett a kocsi, mindjárt tudtam, hogy valamelyik követségé, mivel sárga, rendszámtáblája volt, DT jelzéssel. Sűrűn tekingettem hátrafelé... Arról ábrándoztam, hogy milyen nagyszerű lenne, ha én ebben a csodálatos kocsiban egyszer, csak egyetlen egyszer utazhatnék. — És megtörtént a csoda?! — jegyzi meg közben mosolyogva a nyomozótiszt. llléssy folytatja: — Amint a kocsi mellém ért, lestoppolt... A sofőr kihajolt a volán mellől. »Nem akar beszállni?« — kérdezte. Kiejtésén érződött, hogy nem magyar. Meglehetősen jól, de idegen Ízzel beszélt magyarul. — És maga beszállt. — Beszálltam. — Mit gondolt, miért állt meg maga mellett a kocsi? Puszta emberbaráti segítségből? Hogy hazaszállítsa, mint ingyentaxi? Akkor még nem gondoltam iemmzre, aask fctsft hc&M abnyújtózhatom a kocsi ülésén. — Nem egészen értem magát. Hiszen látnia kellett, hogy aki a volán mellett ül, az nem közönséges sofőr% .; Úrvezető, így volt? — így. A »sofőr« olyan magabiztosságot, fölényességet sugárzott -magából, hogy rögtön sejtettem: nem egyszerű gépkocsivezető. .. — De mindenesetre beszállt a kocsijába.. — Beszálltam. Egy darabig kocsikáztam, azután elbúcsúztam, s kiszálltam. Az autó tulajdonosa megmondta, hogy ő Dallam ezredes. Aztán máskor is autóztunk együtt.-. Ennyi volt az egész! — Hát ne siessük el ennyire a dolgot... Van időnk, eny- nyire nem kell rohanni. Más mondanix>alója nincs? — Nincs... — feleli llléssy, s maga is érzi, hogy nagyon bizonytalanul cseng a hangja. — No, akkor majd én segítek — mondja a nyomozótiszt. — Teszek fel egy-két kisegítő kérdést, talán ettől lendületbe jön a memóriája... Az első alkalommal, tehát akkor, amikor a Móricz Zsigmond körtéren beszállt Dallam kocsijába, s egy darabig autózott, miről beszélgettek? — Semmiről. Az időjárásról, erről-arról. Aztán elváltunk. Kiszálltam a kocsiból. Ennyi volt az egész... — Ön az előbb azt vallotta, máskor is elvitte Dallam autózni. Akkor is véletlenül találkoztak? — Nem, azt esetenként megbeszéltük. — Na látja. Akkor ezek szerint, amikor kiszállt a kocsiból, megállapodtak valamiben. Így volt? — így. Dallam ideadta a telefonszámát és a címét. S azt mondta, hogy hívjam csak fel nyugodtan, ha szükségem van valamire..; — Csakhogy ismeretlen embereknek, olyanoknak, akikről semmit nem tud az ember, nem adja meg a nevét, címét, telefonszámát, s nem állapodik meg vele abban- hogy akármikor felhívhatja, ha szüksége van valamire. Ezek szerint a kocsiban mégsem csak az időjárásról beszélgettek. .. Szó volt ott másról is. Például arról, hogy kicsoda is maga tulajdonképpen... Legalábbis így kellett, hogy legyen. llléssy nem tehet mást, erről beszél: — Hát, Dallam kérdezgetett, hogy ki is vagyok én tulajdonképpen. — És maga elmondta.. — Elmondtam, hogy a Kertészeti Főiskolára járok.. 5 Ez csak nem bűn? — Ez még nem. És mit mondott Dallam? — Megjegyezte, hogy akkor biztos nem dúskálok a pénzben. Hacsak nem vagyok vörös, mert akkor biztosan magas ösztöndíjat kapok. — És? — »Dehát így biztos elnyomják az egyetemen«. — Mire én elpanaszoltam, hogy éppen el akarják venni az ösztöndíjamat. Nehezen élek, tényleg nem dúskálok semmiben. Még csodálkoztam is, hogy milyen jó emberismerő az amerikai..; A nyomozótiszt mosolyog: — Alighanem még most is túlbecsüli volt gazdája képességeit, Pusztán űrről vám ssá. hogy Dallam nem véletlenül| vette be magát a kocsijába,t tudta, hogy — enyhén szólva» n®§yia tsz-tag. nem a legnagyobb szeretetMedárd — akinek nevéhez a néphit esős nyarat fűz, ha neve napján esik az eső — csúful tréfálkozik velünk. Esik az eső és olyan szorgalmasan, mintha sohasem akarná abbahagyni. Mintha megsejtették volna az időjárás ilyetén fordulását a csökölyiek: június első vasárnapján kedves vendégeket hívtak meg egésznapos látogatóba a fiatal termelőszövetkezeti községbe, ahol kevés kivétellel a falu aprajaVasámap a Somogy megyei tel viseltetik a népi demokra- | Rendőrfőkapitányság rendőrei tikus rendszer iránt. S todto | jattok el az áltáluk patro .... 7 nőit fulnho mintűmr ölen 1C— azt is, hogy vannak bajai a i főiskolán..: Maga mindenesetre panaszkodott neki. — Panaszkodtam. De ez csak | nem bűn? — Ez még mindig nem. És mit mondott el? — Nem mondtam én kérem|J semmi különöset. Csák azt, hogy rosszul megy a nált faluba mintegy első ismerkedésre. S meg kell .'hagyni, ez az ismerkedés a vártnál | is jobban sikerült. A látogatásnak, ismerkedés- J nek különben szép nevet is ad- ♦ tak - rendőrnap, ügy véljük, | e íez az elnevezéshez nem kell már mint jó ismerősök, bará- ülön kommentár. Jelentősé- tok adtak egymásnak találko- | igét sem szükséges nagyon mél- zót a vendégek és vendéglátók. i tataiunk, elég, ha felemlítjük, A falubeliek azt tapasztalhat- sorom, I hogy az ilyesmi tizenöt-húsz ták, hogy milyen kicsiny is ták bemutató tornájukat, végül a cselgáncs ismerői mutatták be e legalább olyan hasznos, mint különös sportágat. Ebéd után a sportműsor folytatódott tovább. Barátságos röplabda- és pinpongmér- kőzések következtek. Sólyom Gábor főkapitány is ott ütötte a labdát a röplabda-csapat tagjaként a csökölyiek ellen. Később a zöld gyepen találkozott a vendégekből és a hazai erőkből összeállított két tizenegy. A rendőrcsapat egyik csatára így magyarázta azt, hogy miért kaptak 'ki a vendégek: — Komolyan vette a tsz csapata a dolgot! Hát bizony, az eredmény is ezt tanúsítja. Hét gól került a vendégek kapujába, míg a osö- kölyiek csak három »dugót« kaptak. Este a művelődési házban tud lenni művelődési házuk, lom volt városon, falun egy- ha őszinte érdeklődéssel tódul- aránt. A múltban ha megjelent nak felé az emberek. Bent a | a kakastoll, mellette a puska- teremben háromszáz, kívül pe- édes-1 ra tűzött villogó szuronnyal, dig majd százötven néző, il- | minden másért jöttek a csend- letve hallgató tapsolta végig a kultúrái ráadásul az apám sem tudj évvel ezelőtt ismeretlen foga- annyi pénzt küldeni, amennyi- ♦ re szükségem lenne. j — Miért? Mi az ön apja?- Földműves kérem. Min- J őFök- csak ^ nem- llio*y ba-' főkapitányság jóhírű dig is az. .i j ráti kezet nyújtsanak a nép- ínek. így hát ez az új ünnapaz volt, ma — Földműves... Nagyon tág j-gég *zt példázza, amit úton- meghatározásokat használ. Hal útfélen tapasztalunk is, hogy ™ „„ _________í a rend mai őrei másféle testű. . ....................... ’ ílet tagjai: hús a dolgozo nép a makvvragről kérdezgettek, | húsából, vér a dolgozó nép vé- aligha elégedtek meg olyan fe-íréből. Rendünknek, háborí- lelettel, hogy a mákvirág azjtatlan, biztonságos életünknek egy virág és kész. Földműves. Jó, de milyen? Hány holdjuk volt? ■— Én nem is tudom kérem pontosan. Az anyám már évekkel ezelőtt elvált az édesapámtól, és sem 6, sem én nem tartunk vele semmiféle kapcsolatot. .; — Mondtam az elején, hogy a származására még visszatérünk. Most beszéljünk erről... ön tehát azt állítja, hogy az apjával megszakított minden kapcsolatot ? — Igen. -. — És miért volt erre szükség? — Családi okokból. — Folytatjuk — őrei ők. akiknek arra is jut idejükből — ha másként nem, hát pihenő napjukból szakítanak —, hegy ellátogassanak egy fiatal termelőszövetkezeti községbe, készen az elvtársi, baráti segítségre, ha szükség van rá. S hol nem kél el a segítség, ahol az új útjait járják? Június első vasárnapján még tudta dolgát a nyári nap. Szép idő volt. Alig érkezett meg a hetven főnyi vendégsereg, a kora délelőtti órákban a labdarúgó-pálya mögötti térségen máris állott a ring. és tíz órakor megkezdődött a sport- bemutatók sora. Elsőként ez ökölvívók léptek porondra, kögárdájánalk két és fél órás műsorát. A jól összeállított műsorban ki-ki megtalálta, amit szeret. A komoly számok kedvelői Homoródi Hárs és tölgy című egyfelvonásos drámájában; a vidámság szomjazó: a tréfás jelenetek egész sorában; a fiatalabbak, táncoslábúak a szebbnél szebb fiú- és leány- táncokban gyönyörködhettek. Haluska József és Műdig Erzsébet magyar nótákkal, mii- dalokkal hódították meg a cső- kölyieket. De nem panaszkod- hat a kapitányság kitűnő tánczenekara sem, mely kifogástalanul húzta a- talpalávalót még reggelfelé is. amikor már régei eltűnt másodszorra a Kaposvárra vezető úton a sportolókat és a kultúrgárdá tagjait hazaszállító, gépkocsi. Faggyas János, a termelőszövetkezet elnöke az egész falu népe nevében mondott köszönetét rendőreinknek a jól sikerült rendőrnap után ezzel a jövőre szóló meghívással: — Látogassák meg a községet zöttük nem kisebb nevezetesség, mint Dőry, a háromszoros többször is. Mindig szívesen magyar bajnok, többszörös vá- vendégek lesznek. i leütött Maid a birkózók vív- ' *• I
