Somogyi Néplap, 1959. június (16. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-12 / 136. szám

Tenyésszünk baromfit Kicsi helyem is tarthatunk baromfit, de ne hanyagoljuk el, mert könnyen ráfizethetünk. Készítsünk tiszta, rendes ólat, kis kifutóval, húsz—harminc csibével, nyolc—tíz tyúkkal, s ez egy öt—hat tagú kis családnak máris nagy segítség. Még tíz kacsát is nevelhetünk, ha legalább 150 négyszögöles udvarunk van. Na­gyon kell vigyázni, hogy tetű vagy poloska meg ne lepje a baromfiakat. Ezért ajánlatos havonta egyszer kimeszel­ni az ólakat, s mindig minden repedést ta­passzunk be. A padozatot, akár tégla, akár föld, fahamuval, szénsalakkal lehintve tart­suk állandóan, s az ólakat hetenként többször 6öpörjük ki. A deszkaketreceket nehéz tisztán tartani, azért inkább vályogból vagy téglából készül­jön a tyúkház. Ha a piacról veszünk tartásra baromfit, nézzük meg a szárnyak alatt, nem férgesek-e. Ha igen, szórjuk be Matadorral, s csak pár nap után eresszük a többi baromfi közé. A kis kacsa nagyon kényes, egyhetes ko­ráig nagyon vigyázzunk rá, óvjuk a megfá­zástól. Míg meg nem erősödnek, kevés, ne hi­deg vizet adjunk nekik. Minden megvágható zöldet szeretnek, apró kukoricadarával, kor­pával, Futorral keverjük táplálékukat. A kis libának is keverhetünk vágott zöldet a darához pár hetes koráig, és azt is védjük a megfázástól, az esőtől. Kavics- és szén­darab ne hiányozzék a baromfiudvarról, és a jó homokos, fahamus fürdő védett helyen, ahol az eső nem mossa el. Pulykát csalt nagy mezőn érdemes nevelni, mert a bogár, amely a fő tápszere, kis udva­ron nem található. Három-négy hétig tú­róval, apróra vágott zöld kaporral, darakeve­rékkel neveljük. Ha vigyázunk rá, hogy meg ne fázzék, szépen fejlődik. Nagyon figyeljük meg a baromfioltást, ki ne maradjon belőle egyetlen szárnyas se, mert azok fertőzhetik meg újra a beoltotta- kat. Ne sajnáljuk azt a pár fillért a barom­fioltásért. A sertések és a szárnyasok is csak oltással menthetők meg. Ha bármilyen állat véréhez jutunk, főzzük meg, adjuk a baromfiak keverékébe, ez pó­tolja a vágóhídon néha kapható vérlisztet. Meleg, esős időben gyűjtsenek gilisztát a gye­rekek, ezjel lehet pótolni a bogarakat. Ha a baromfiak vizesedénye zománcos, és rázöldül a víz, hamulűggal főzzük ki. Ha deszka vagy beton az itatóvályú, akkor lúg­gal és kefével súroljuk meg, utána jól mos­suk ki. Kis söprűvel naponta mossuk ki a. vi­zesedényt A napfény: egészség — DE ÁRTALMAS IS LEHET Hűvös napok járnak mosta­nában, de nemsokára itt a für- dőídény. Szakemberek, orvo­sok, kozmetikusok nem győzik figyelmeztetni nyaranta a bar- nulni vágyó közönséget az ész­szerű, fokozatos rendszerrel va­ló napozásra. A »napfény — egészség-« jelszóval túlzásba vitt napozás a szervezet káro­sodásához Vezet Helytelen a napozás ama divatja, hogy is­merőseinket négerfeketére sült tőrünkkel kápráztatjuk el. A napozás a XX. század di­vatja. Nagyapáink szépség- ideálja még a hófehér, már­ványarcú nő volt. Az igaz, hogy a műit század elején az orvosok sem tudtak sokat a napfénynek egészségre való hatásáról. Ne higgyék azt, hogy a napfény ellenségei va­gyunk. ősi megfigyelés, hogy a beteg állat szívesen tartóz­kodik a napon. De nem állan­dóan. A 2000 évvel ezelőtti ró­maiak már rendszeresen na­poztak. Házukban külön napo­zót rendeztek be. Sőt, a ma­gyar történelmi leírásokban sokszor találkozunk az úgyne­vezett szakállszárító elnevezés­sel, mely a XIII. század ma­gyar udvarház- és kolostor­építkezéseinél a ház magas pontján teraszszerű kiképzés volt. E rendszeres napozás ké­VITA A DIVAT FRON TON Zsír helyett olajjal főzzünk A helyes élelmezést tanul­mányozó tudósok, kardiológu­sok, fiziológusok az utóbbi idő­ben sokat beszélnek a zsiradé­koknak érelmeszesedést és más szív- és véredény-megbetege- dést okozó hatásáról. Nálunk is sokat foglalkoznak ezzel a kérdéssel, s figyelemmel kísé­rik a növényolajoknak és az állati eredetű zsiradékoknak az emberi szervezetre való ha­tását. Ez a tanulmányozás le­térjed a többi között a kizáR- lag növényi olajokkal táplál­kozó lakosságra, ahol csupán olajbogyóból készült olajat fo­gyasztanak, és olyan vidékek lakosságára, ahol disznózsírt és más állati eredetű zsírokat használnak. Mindezt pedig azért, mert bebizonyult, hogy a túl sok zsír, különösen a disznózsír fogyasztása káros. A disznózsír, mint ismeretes, sok holeszterint tartalmaz, amely a táplálékkal a vérbe kerülve a véredények falára ülepedik, és érelmeszesedést okoz, csökkenti a vérkeringést, és a szervek vérellátását. Hasznos a növényi olaj Amióta felismerték az álla­ti eredetű zsírok e káros kö­vetkezményét, a tudósok sok­kal inkább ajánlják a növényi olajokat, mert ezekben nincs holeszterín, táperejük pedig semmivel sem kisebb, mint a disznózsíré. A növényi olajok ezenkívül sokkal könnyebben emészthetők, és gazdagok a szervezet részére oly fontos zsírsavakban, illetve E-vita- minban. A növényi. olajok közül mi­nőségileg legjobb a bogyóból sajtolt olaj, mivel leggazda­gabb E-vitaminban, és íze igen kellemes. Különösen érí'"’-es összetételénél fogva az első sajtol sból s. ' úaj. Saj- taiú közben a bogyóban levő vitamin az olajban marad, és ezért értékesebb más olajok­nál, különösen a finomított olajoknál, mert ezek finomítás közben elvesztik vitamintar­talmukat, különösen a karo- tint. A természetesen sajtolt bo­gy óolaj ban található A- és E- vitaminban többnyire csak az olajbogyó termelői részesül­nek. Gyorsítja az emésztést Megállapították, hogy a bo­gyóolaj előnyösen hat az emésztő szervekre, elősegíti az emésztést és a bélműködést. Azonkívül hatásos ellenszere a táplálékkal a szervezetbe ke­rülő mérgező anyagoknak, mert az olaj nem hagyja őket fel­oldódni. Helyesen elkészítve maga az olajbogyó is igen tápláló. Kö­rülbelül 15—30 százaléka olaj. Érdekes, hogy a zöld bogyó gazdagabb cukorban és fehér­jében. Érés közben növekszik ólajtartalma, illetve a cukor és a fehérje változik olajjá. Nagy zsírtartalma folytán igen al­kalmas a munka közben elfo­gyasztott energia pótlására. Ugyanakkor jól védi a szerve­zetet a hidegtől is. Az olajbogyó bizonyos meny- nyiségű ásványi anyagokat is tartalmaz. Ezenkívül különö­sen értékes a kalcium. 100 gramm olajbogyó körülbelül f 50 milligramm kalciumot tar­talmaz, ezenkívül foszfort és sőbb teljesen a feledésbe me • rült a középkor szigorú erköl­cseinek következtében. Csak a múlt század közepén kezdték az orvosok tudomá­nyosan vizsgálni a napfény ha­tását az emberi szervezetre. Rájöttek arra, hogy a napsu­gár bizonyos fokig óv a fertő­ző betegségek ellen. A napsu­garak pusztítják a kórokozó bacilusokat. Erős napsütésnek kitett tuberkulózis, de még a rendkívül nagy ellenálló ké­pességgel rendelkező lépfene kórokozói is elpusztulnak. Ez a pusztítás éppúgy, mint a bőr- gyulladás a napfény ibolyán­túli sugarainak hatása. Egy­részt közvetlenül ezek pusztít­ják a kórokozók sejtjeit, más­részt az ibolyántúli sugarak hatására a levegőben keletke­ző »ózon gázok«. A napfényben levő ibolyán­túli sugarak láthatatlanok. Ezeket a sugarakat a bőr felü­leti rétegei elnyelik, s ott ké­miai és biológiai hatást idéz­nek elő. Ezek a kémiai suga- rak szolgáltatják a napfény - angolkór elleni hatását. E fény hatására a bőr ergoszterinjét D-vitaminná alakítják át. Ezek idézik elő a bőr bámulását, a sejték növekedését, osztódását segítik elő. Hámképző hatást fejtenek ki. Ha testünket hosz-, m ggy szabb időre erős napfénynek \ ember. Ott csalta a szegénye tesszük ki, borgyulladás, fel- i két, ahol csak tudta, de a jó- égés és egyélb károsodás lép r módúak előtt mélyen mégha­fel. Ha óvatosan, fokozatosan Volf- Ennek a gazdag ember­ének volt egy lánya, de mivel napozunk, bőrünk nem eg mól ™ soj^a a hozo_ Az ultraibolya sugarak mégis 4 mányi, egy szegény hegyilakó kifejtik jótékony hatásukat. Ha ^favágóhoz adta feleségül. Na- helyesen napozunk, bőrünk \9V°n> nagyon szegény volt a Nem új a vita, mely most különösen hat a dwatfronton. Arról van szó, hogy a konfek­ció és az egyéni méretre ké­szült ruhák hogyan állják a versenyt. Az egyik tábor azzal érvel, hogy igazán elegáns csak az lehet, aki méretre ké­szült ruhát hord. A másik az­zal, hogy az üzletekben már többféle méretre készült árut árulnak, tehát választhat ma­gának a vásárló a mérethez, formájához megfelelőt. Az utóbbiak érvelését hatható- sabbá teszi az a tény, hogy a vásárolt ruha alig több mint fele annyiba kerül, mint az egyéni méretre készült. Ez sem elhanyagolható szempont! Az kétségtelen, hogy a szép ruházkodás általános divat lett, városon, falun egyaránt sok divatosan öltözött asszonyt, leányt lehet látni. Ez a fejlő­dés útja/A kereskedelem és az ipar igyekszik is lépést tarta­ni az igényekkel. A kirakatok telve színes, változatos, szép anyagokkal, az üzletekben .vá­sárolhatók a legdivatosabb modellek. A szépet megszokták az asszonyok, lányok. A fér­fiak is megszokták, hogy ízlé­sesen és divatosan öltözködnek a nők. Ez a megszokás kötelez a jő öltözködésre. A divatfronton kialakult vi­ta alapja nem is az, hogyan öltözködjenek a nők, hanem az, hogy melyik ruha az előnyö­Beázlassuk-e a ruhái1 mosás előtt? — kérdezik az asszonyok, mióta szappan he­lyett mosószereket használnak. A szakértők véleménye sze­rint gyapjú-, selyem- vagy műanyagból készült ruhane- műeken kívül minden más anyagot mosás - előtt áztatni kell. Az áztatás célja ugyanis, hogy az anyagba beleivódott szennyet fellazítsuk. Az ázta­tószert mindig hideg vízben kell feloldani, és ebbe kell a ruhát rövidebb-hosszabb időre betenni. Áztatás után csavarás nélkül kinyomkodjuk a ruhát, alaposan átöblítjük, és utána hozzákezdünk a tulajdonkép­peni mosáshoz. Ha mosógép­pel mosunk, az áztatást az elő- mosás helyettesíti. Mind az előmoséshoz, mind az áztatás- hoz lágy vagy lágyított vizet használjunk. Mosószerből min­dig csak annyit tegyünk a víz­be, amennyit előír az utasítás. Ha túl sokat veszünk belőle, az oldat túltelítődik, és a szer már nem tudja kifejteni a szükséges tisztító hatást. sebb. Kétségtelen, hogy az egyéni méretre készült ruha (4—5) próba után elegáns állá­sú, és kiadja a forma szépsé­gét. Itt nincs is hiba, de a számlával már baj lehet, mert az bizony borsos. Néha több, mint amibe maga az anyag ke­rült. Ezzel a bizonyos borsos számlával szemben hódit a konfekció, de nemcsak azzal, hogy olcsóbban, hanem azzal is, hogy a ruha megfelelő (dá­kon éppen olyan elegáns, mint a szalonban készült ruha. A ki­dolgozás is kifogástalan. Tény, hogy minden alakra pontosan megfelelő ruhát nem lehet vásárolni az üzletben. Szükséges tehát az igazítás, az átalakítás. A nagy többség­nek, a normál méretűeknek azonban teljesen kielégítő ma a konfekció, amely lépést is tart a kialakult divattal. MIT SÜSSÜNK? KAKAÓS LEPÉNY Hozzávalók: 1 tojás, 25 dkg cukor, 5 dkg vaj vagy zsír, negyed liter tej, 4 dkg kakaó, 25 dkg liszt, 1 sütőpor. A to­jást a vajjal előbb habosra kavarjuk, hozzáadjuk a tej fe­lét, a cukrot és a kakaót, me­lyet 10 percig kavarunk. Végül a lisztet a sütőporral és a ma- radék tejjel hígítjuk. Jól ki­dolgozzuk és megsütjük. Desz­kára kiborítják, és még for­rón jó éles késsel kockára vág­juk. Mindég- tk oldalát 10 dkg vaníliás cukorban megforgat­juk, DIÓ- VAGY MOGYORÓLEPÉNY Hozzávalók: 8 dkg vaj vagy margarin, 2 egész tojás, 25 dkg cukor, 10 dkg darált dió vagy mogyoró, 20 dkg liszt, 1 sütőpor, 2 dl tej. Az anyago­kat az előbbiekhez hasonlóan állítjuk össze és sütjük, Ha kihűlt, hosszában kettévágjuk, és lekvárral megkenjük. Tete­jét vaníliás cukorral meghint­jük, és tetszés szerint szeletel­jük. A mogyorót előbb rövid időre sütőbe tesszük, hogy gyengén megpiruljon, ruha kö­zött a héját ledörzsöljük és megdaráljuk. NÖISZESZÉLY Hozzávalók: 4 dkg vaj, 4 dkg cukor, 4 tojás, 30 dkg liszt, 1 dkg élesztő, 1 dl tej, 10 dkg lekvár és 25 dkg cukor. A va­jat a cukorral habosra kavar­juk, hozzáadjuk a 4 tojássár­gáját, az élesztőt langyos tej­ben feloldva, a lisztet, nagyon kevés sót, és még annyi lan- gvos tejet, hogy könnyen ver­hető legyen a tészta. A tésztát jól kidolgozzuk, fagyos zsírral bekent sütőlemezre rákenjük 1 cm vastagon, és langyos he­lyen 30 p-rcig kelesztjük. Vi­lágos rózsaszínűre sütjük. Ha megsült a tészta, tetejét lek­várral megkenjük. Előre a 4 tojásfehérjét kemény habbá felverjük a 25 dkg cukorral, és azt a tésztára ráöntjük, elsi­mítjuk, gyenge tűznél szárít­juk. Melegen kockára vágjuk. Hogyan készül a finom eperdzsem? Kezdődik a gyümölcsidény, vele a befőzés ideje. Falun ál­talában lekvárt főznek az asz- szonyok, kevésbé ismerik a fi­nom dzsem recepteket. Ismer­tetjük az eper egyik különle­ges eltevési módját, amely kissé hosszadalmas ugyan, de megéri a munkát, mert igazán finom az így készült dzsem. Az epret megmossuk, szárát leszedjük, majd szitán jól le­csurgatjuk. Egy kiló gyümölcs­höz 35—40 deka cukrot számít­va a cukorból sűrű szirupot főzünk, beletesszük a gyümöl­csöt, és a forrástól számítva 6—8 percig főzzük. Visszarak­juk a gyümölcsöt a szirupba, és újból 6—8 percig forraljuk. A gyümölcsöt ismét kiszedjük, a szirupot újból sűrűre főzzük. A gyümölcsöt visszatesszük a szirupba, 5 percig forraljuk, azután a dzsemet forrón üve­gekbe töltjük, tetejére kés­hegynyi szalicilt teszünk. Ce­lofánpapírral lekötözzük az üvegeket, és pokrócba csavar­va szárazon gőzöljük. Az így elkészített dzsemben darabo­san megmarad az eper. Nehéz a női rendőrnek Mildred Srimbel angol női rendőr Edinburgh környékén üldözőbe vett és megállásra kényszerített egy szabálytala­nul hajtó sofőrt. A rendőrnő a következő jelentést adta az esetről: »Megállásra kényszerí­tettem a fiatalembert, aki cik­cakkban hajtott kocsijával, és kértem, hogy leheljen rám. Az illető ahelyett, hogy engedel­meskedett volna kérésemnek, szájon csókolt... « Rossz Nyel­vek szerint egészen jelentékte­len bírságot róttak a fiatalem­berre .., 3C Az aranytojó madár (Kínai népmese) maga gondoskodik a lebarnu­lásról 'a pigmenttermelés ré-1 vén. Pigmentnek nevezzük aztl a barna színű oldatlan festé-* férj, az asszony se hozott sem­mit a házhoz, így az esküvő után igen keserves napok kö­szöntöttek rájuk. Szegénység­ben telt-múlt az idő, s elérke­ket, amely a bőr legfelső, lzett az “jét? ünnepe, amit ún. hámrétegének alján h^Men házban gazdag böség­, , , , , , , - \ben ültek meg, csak nekik nem lyezkedrk el, es amelynek ku-fvolt semmijük> se rizsük> se lönböző mennyisége adja a óör\ tüzelőjük, s a hegyet hó bori- színéi. Ez a festék a vérben i tóttá. Fáztak, éheztek, s a sze- keringő különböző vegyianya- f dény asszony így szólt a fér­gedből keletkezik. \ -Eredj, szerezz egy kis fát, A különböző bámulást elose-^0£ry befúUek> és fözzek vaU. mit, különben megfagyunk, és éhen veszünk. Elindult az ember a fáért. Alig tett néhány lépést, a hó­ban egy kis madarat pillantott em~imeg. Odaszaladt, óvatosan fel­gítő napolajak közül ki kell emelnünk a bergamotos ola- | jakat. Ha a napolaj 3—4 száza­lék bergamotót tartalmaz, az __a bőrre ártalmatlan. Az m ás ásványi anyagokat is. Az flíteit százalék több nem lehet.j emelte, s bevitte a házba. Oly érett zöld olajbogyóban na-1 Az erősen bergamotos olaj, £ gyöngéden ápolták, hogy a gyobb mennyiségű A-vi tamin l krém bergamot i™*6! lassan-lassan magához található. 100 gramm olajbo-i f tért. De mivel egy falat enm­gyóban körülbelül 0.1—0,8 mil-|° -í a °°r felületen egvenetle- f vaiójuk sem volt, mindhárman ligramm karotin van. amely | nül oszlik el, és a napfény ké-f éhesen hajtották álomra fejű- aktív A-vitaminná változva | miai hatására vegyi, égési föl- j két. fontos hatással van a szervezetig okoz. Ezek az erős májfol-J Egyszer csak megszólal a növekedésére, óvja a szerveze-j ' . . . r madár: let fertőzések ellen, s külöJtokhoz hasonlóak. Eltüntetésük^ _ Tudjátuk men hogy .. nősen jó hatással van a látás ^ rj~S7 • -í ilmas komietikai ke- f aranymadár vagyok. Latt" ra. jzeiést igényel, irgalmasak és igaz saí­vűek vagytok, azért jöttem, hogy segítsek rajtatok. Holnap, mihelyt megvirrad, szerezzetek nekem sonkát. Ahány lat son­kát megeszek, annyi lat arany­tojást tojok. Sem többet, sem kevesebbet. De jól jegyezzétek meg: hét latnál többet soha­sem adhatok egyszerre. Más­nap reggel, amikor felébred­tek, nem tudták, álmodták-e a madár szavait, vagy csakugyan hallották. De a férj nem soká habozott, hanem felkerekedett az apósához, hogy egy falat sonkát kérjen kölcsön. Csak­hogy fukar apósától nem son­kát kapott, hanem szidalma­kat. De azokat már nem köl­csön, hanem örökbe. Ugyan­csak elkeseredett a szegény favágó, de mivel nem tehetett egyebet, hazafelé indult. Ha­nem az anyósa nem nézhette bánatát, s nagy titokban egy darabka sonkát nyújtott neki. Az ember hazavitte a son­kát, mindent elmesélt a felesé­gének, aki keserves sírásra fa­kadt. A sonkából egy falatot sem ettek, hanem apróra vag­dalták, és a madárnak adták. Azután szorongva várták, mi fog történni. S a madár más­nap reggel csakugyan arany­tojást tojt. Az aranyat nyom­ban eladták, az árán sonkát vá­sároltak, és a madarat min­dennap hét lat sonkával meg­etették. A madár pedig min- '••n reggel hét lat aranytojást it IgU ment ez jó idei#. Végül is az após fülébe jutott «2 aranytojó madár híre. Több se kellett a fösvény és pénzéhes embernek. Egy reggel komor ábrázattal betoppant a kuny­hóba, és így szólt: — Cseréljünk. Minden va­gyonomat odaadom a ma­dárért. De a favágó kereken nemet mondott. Az após haragjában és szégyenében elvörösödött, s kénytelen volt üres kézzel tá­vozni. Hanem késő este ismét meg­szólalt a madár. Azt mondta: — Az én időm lejárt. Hama­rosan eltűnök. Ezért vegyetek magatokhoz holnap reggel, és cseréljetek el. Másnap, mihelyt megvirradt, a favágó kapta a madarat, s futott vele a fösvény apósához. Menten nyélbe ütötték a cse­rét: a madárért megkapta az após egész vagyonát. A favágó boldogan tért ha­za. De az após még boldogabb volt. A kezét dörzsölte örömé­ben, azt gondolta: »Minél több sonkát adok a madárnak, an­nál több aranyat ad majd ne­kem-'. így azután két font son­kát tett a madár elé. Az meg­ette az egész sonkát, de más­nap reggel már csak hűlt he­lyét találták. Odalett az egész vagyon, odalett az arany to jó madár is. És a gazdag após mit tehetett egyebet, odaköl­tözött a favágóhoz, s nála élt azontúl kegyelemkenyeren.

Next

/
Oldalképek
Tartalom