Somogyi Néplap, 1959. június (16. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-12 / 136. szám
rn^Tcw-.VT NÉPLAP 3 Péntek, 1959. fűnfas VB. Megtorpant a nagyatádi kereskedelem Lesz-e zöldövezet? A nagyatádi kereskedelem helyezet® röviden ez: 17 földművesszövetkezeti bolt van, néhány Népbolt Vállalathoz tartozó üzlet, de annyira korszerűtlenek, hogy most már nemcsak beszélni kell a fejlődés szükségességéről, hanem tenni is kell érte valamit. A 17 földművesszövetkezeti és a néhány népbolt talán elég is a községnek. Ha azonban azt nézzük, hogy az állandó raktárhiány és az üzlethelyiségek zsúfoltsága miatt ezek mit nyújtanak a vásárlóközönségnek, akkor egy percig sem kétséges, hogy Nagyatádon sürgősen kell fejleszteni a kereskedelmet. A járási tanács v. b. elnök- helyettese, Kovács Ferenc elvtárs egyetért a földművesszövetkezet vezetőivel. Egybehangzóan azt mondják, hogy szakosítani kell a mindennel agyonzsúfolt vegyesboltokat, és hozzáteszik, * hogy sürgősen kell például egy villamossági cikkeket árusító, egy vas-, egy játék-, egy cipő-, egy papírbolt, hogy csak a legszükségesebbet említsük. Kevés az üzlet- helyiség Amennyire egyetért a járási tanács v. b. elnökhelyettese a kereskedelemmel abban, hogy mi kellene, annyira megoszlik véleményük arról, hogy mi is a tulajdonképpeni visszahúzó erő, mi akadályozza a nagyatádi kereskedelmet az 'előrelépésben. Az elnökhelyettes arról beszél, hogy a járási tanács utalna ki helyiségekét a kereskedelemnek — tulajdonképpen a helyiség hiánya a fő akadálya az előrehaladásnak —, ha a kereskedelem kapna ezeken a lehetőségeken, és igénybe is venné őket. Ám a földművesszövetkezetben ezt azzal kontrázzák meg. hogy ők bármelyik pillanatban készek volnának üzletet nyitni, ha a járási tanácstól nemcsak ígéretet, hanem a végrehajtó bizottság határozatát is megkapnák arról, hogy ezt vagy azt a helyiséget birtokukba vehetik és berendezhetik. Az már maga eredmény, hogy a tanácsnak és a kereskedelemnek egyaránt problémája: korszerűsíteni kell az egységeket. Csak — úgy látszik — a részletek megtárgyalása, á járási tanács ajánlatának és a kereskedelem igényeinek közös kiértékelésével van némi baj. Igaza van abban a kereskedelemnek, hogy nem mindegy, hol ajánlják fel számára a helyiséget. A község szélén természetesen nem rendezhetnek be önkiszolgáló cipőboltot vagy hasonló modern üzletet. Egyelőre a község középpontjába kívánkozna ez, oda, ahol volt üzlethelyiségeket foglalnak el még most is irodák, szervek. Ha a tanács rendelkezik a külterületen helyiséggel, amelyet a kereskedelemnek felajánlhat, az volna az ésszerű, ha ezekbe telepítené az irodákat Persze, a kereskedelem sem hibátlan abban, hogy vontatott a lakosság ellátása. A tejbolt helyiségét már hat hónappal ezelőtt megkapta a földművesszövetkezet, de csak most rendezi be, nyitja meg. ügy gondoljuk, semmiképpen sem volt indokolt ez a hosszú huzavona. A MÉSZÖV beruházási csoportja figyelembe vehetné, hogy Nagyatád járási székhely, mégpedig egyre jobban fejlődő község, ahol többet kell évenként a boltok korszerűsítésére adni, mint más, kisebb községekben. A boltok korszerűtlenségénél is * nagyobb probléma a zöldség- és gyümölcsellátás. Szinte hihetetlen, hogy a földművesszövetkezet mindössze egy hold hagymára kötött szerződést ebben az évben, és nyilván képtelen arra, hogy kielégítse a lakosságot és á honvédséget. (Ha ugyanis a MÉK nem szállít elég zöldségfélét a honvédségnek, akkor az ő zöldségellátásuk is a földművesszövetkezetre hárul.) Jegyzőkönyv jegyzőkönyv után készül, valamennyiben a hiányos zöldségellátást kifogásolják. De hát a jegyzőkönyvekből lesz-e több zöldség, cseresznye, karalábé és karfiol a község piacán? A földművesszövetkezet vezetői nem a felvásárlás gyengeségében, hanem a felvásárlási adottságokban látják a hibák okát, és ebben sok igazuk van. Szerintük ugyanis nincs lehetőség arí a, hogy nagyobb mennyiségű zöldségre szerződjenek, egyszerűen azért, mert nem termelnek annyit se az egyéni gazdák, se a termelőszövetkezetek. Ebből következik, hogy jelenleg sem az állami, sem a szövetkezeti kereskedelem nem tud megfelelő mennyiségű zöldáruval a vásárlók elé lépni, emiatt a nagyatádi piacon gyakran el- harapódzik a spekuláció. A piaci árusok jóval 'magasabb árat ígérnek a kevés zöldség- termelőnek, mint amennyiért limitáron a földművesszövetkezet felvásárolná. Létesítsenek a tsz-ek zöldövezetet Nagyatádon csak úgy változtathatnak ezen az áldatlan állapoton, ha a község határában megfelelő nagyságú zöldövezetei létesít egy vagy . több termelőszövetkezet. Nem új gondolat ez. Korábban is foglalkozott ezzel termelőszövetkezet, de az ellenforradalom elodázta a tervek megvalósítását. A szakemberek szerint a vidék földje alkalmas a zöldövezet megteremtéséra íme dióhéjban azok a hibák, amelyek talán azért jelentkeznek ennyire most, mert a járásban régebben keveset foglalkoztak a kereskedelem fejlesztésével. Örvendetes, hogy a mostaniak annál többet törődnek vele. A kereskedelem dolgozói nem is titkolják afeletti örömüket, hogy Kovács Ferenc elvtárs, a járási tanács v. b. elnökhelyettese kezében tartja a kereskedelem problémáit, és következetesen igyekszik a szükséges fejlődést biztosítani. A járás erőfeszítéseit támogassa a megyei tanács kereskedelmi osztálya, a Népbolt Vállalat, a MÉSZÖV, és közös erőfeszítéssel tegyék lehetővé, hogy az állami és a szövetkezeti kereskedelem rendeltetésének megfelelően kielégítse a járási székhely lakosságát Szegedi Nándor — Budapesten? — Nem, a szobi kirendeltségnél dolgoztamt.. — Származása? lUéssy hattgat. Mély lélegzetet vesz, nem tudja, hogy mit válaszoljon. Azután válaszol: — Értelmiségi családból származom. Tanítónő az édesanyám. .. Gara főhadnagy szemében mintha haragos fény villanna: — Már tanácsoltam magának, hogy legjobban teszi, ha igazat mond. .. llléssy megjátssza a méltatlankodót: — Kérem, a valóságot mondtam. .. A nyomozótiszt nyugodtan veti közbe: — Erre majd még visszatérünk. .. llléssy megint nem szól egy szót sem, egyre kényelmetlenebbül érzi magát. Pedig most már nem a szék szélén ül, most már bizonyos benne, hogy ez a szék semmivel sem különbözik más közönséges irodai széktől. A nyomozótiszl viselkedése. biztonsága ejti kétségbe. Gara fSho^vap'” ea«! navir- lapot rész elő az '•ktá' közül. — Ismertetem ön előtt a terheltté nyil/oánitási határozatot. .. llléssy kétségbeesve hallgatja — úgylátszik, valóban sok mindent tudnak róla. A határozatban az áll, hogy ő, lllés- sy Gábor, a rendelkezésre álló. adatok, bizonyítékok szerint hosszú időn át kapcsolatban állt Welwyn Dallam ezredessel, a budapesti amerikai követség kémkedésért kiutasított légügyi attaséjával, és neki anyagi ellenszolgáltatás fejében különböző, államtitkot képező adatokat szolgáltatott ki, vagyis alapos a gyanú, hogy hűtlenség bűntettét követte el... A nyomozótiszt ismét felemeli a hangját: — Kötelességem figyelmeztetni arra is, hogy mint gyanúsítottnak joga van tetszése szerint védekezni. Ont senki nem vonhatja felelősségre azért, ha vallomása során nem az igazsághoz ragaszkodik. Ha jónak látja, joga van a vallomástételt megtagadni. Megértette? — Megértettem.., — Ez persze nem mond ellent annak, amit tanácsoltam. Ha már ilyen helyzetbe került, a leghelyesebb, ha őszintén elmond mindent. Ezzel sokat könnyíthet a saját helyzetén. Tudomásul vette? — Igen, tudomásul vettem...-— No, akkor kezdjük... Mióta ismeri ön Welwyn Dallam ezredest? A fogoly nem válaszol rögtön. Gondolkozik. Úgy érzi, hogy el kell mondania, ismeri Welwyn Dallamot, hiszen ezt hiába is tagadná. S ráadásul bizonyára különböző kényszerítő eszközöket is alkalmaznának vele szemben. De mégis próbálkozik a tagadással. — Én nem ismertem semmiféle Dallamot... Ki az? A nyomozótiszt megcsóválja a fejét. — ön nem őszinte, hiába, nem őszinte... De végeredményben joga van hozzá.. : Nyugodtan ránéz llléssyre. A fogoly belül remegni kezd ettől a tekintettől. Legszívesebben vallomást tenne, egyszerre, egyszuszra, akkor legalább túl lenne az egészen. De mégsem. Dallam figyelmeztette annak idején, hogy ha lebukna, hallgasson, mint a sir. Nagyon rossz szolgálatot tenne, ha felfedné a barátságunkat« — intette az amerikai ezredes. Meg ezt is mondta Dallam: — A hős, akármi is történik vele, hallgat. Ne feledje, hogy egyszer a mieink lesznek az urak Magyarországon. És akkor nem köszönnék meg magának, hogy a lebukásakor tett vallomásával kellemetlen helyzetbe hozott bennünket... Gara főhadnagy egy kicsit vár, hátha megoldódik llléssy nyelve, majd ránéz llléssyre: — Nos, önök rendszeresen találkoztak. Egyszer az N. eszpresszóban tárgyaltak, máskor Budán várta meg az ezredest, aki kocsiján érkezett, s akkor ön beszállt hozzá. Nem emlékszik? \ „Megy itt a munka, mint a karikacsapás£í A KORA REGGELI szokatlanul meleg napsugár már a mezőn köszöntötte Berki Józsefet, a homokszentgyörgyi Zöldmező Tsz elnökét családostul. Itt is, ott is egy-egy parcellán csoportokban dolgoznak az emberek, felgyűrt ingujjban, az asszonyók lenge ruhában. Néha felegyenesednek letörölni a verejtéket arcukról, aztán újra meglendülnek a kapák. Az emoermagasságú rozs- táblák között megreked a meleg, s ha megáll az ember egy pillanatra mellettük, és végignéz a világoszöldből lassan sárgába hajló kalászok ringó, bólogató sokaságán, úgy érzi, mintha tüzes, forró levegőt lé- legzene ez az ide-oda mozgó tábla, levegőt, melyben a fülledt meleg összekeverte a föld és a növény illatát. Apró gyíkok szinte megmerevedve a keskeny‘gyalog járón napoznák, isszák a reggeli friss és mégis erős napsütést. A legkisebb zajra riadt fürgeséggel menekülnek az űEszéli akácos sűrű bozótjába, ahol a sok zöld levéltől zöld színiben rezeg a levegő is. Lassan az érettség szakaszába lép a határ, és sajátos, megejtő varázsa, békéje hirdeti: közeleg az aratás;:: Berki József abbahagyja a sarabolást. — Hogy miként állunk a tavaszi munkákkal? —1 kezdi - visszakérdeziva — A 360 hold burgonyánkat egyszer már betöltögettük, a 640 hold kukoricának 90 százalékán megtörtént az egyszeri kapálás, de az ügyesebbek . ezzel egyidejűleg már lassan a második kapálást is befejezik. Cukorrépatenme- lésre az itteni földek nem alkalmasak, úgyhogy ezzel nem foglalkozunk. Az ötvenkét hold silókukoricánkat is már elvetettük. Ezt a kétholdas darabot — mutat a kukoríeaföld- re — az én családom vállalta. —i Hogyhogy vállalta? Milyen itt a munkaszervezés? — NÁLUNK EZ A MÓDSZER VÁLT BE már az ellenforradalom előtti tsz-ben is. Lényege a következő: a hét növénytermesztési brigádvezetővel megkérdeztük az összes családot, ki hány hold föld megmunkálását vállalja. így aztán nincs egyenetlenkedés, nézeteltérés, mindenki a maga parcelláján elvégzi a teendőket. Ez a magyarázata az említett mondatnak. Higy- gye el, jólesik itt kinn lenni Ttléssy már visszanyerte lélekjelenlétét, s tiltakozik: — Itt valami tévedés lesz kérem. Én nem ismertem semmiféle amerikait, semmiféle ezredest. Biztosan össze tetszik téveszteni valakivel. Tetszik tudni olyan hétköznapi arcom van, sok emberre hasonlítok. A múltkor is megyek az utcán és.. s Gara főhadnagy megállítja az induló szóáraáatot: — Ez most nem tartozik ide, ne térjünk el a tárgytól. Szóval tagadja, hogy ismerte Dallam urat? — Nem tagadom, mert amit az ember nem tud, azt nem lehet tagadni.. — Ne filozofáljon kérem. Ezt a mondatot azon a széken, ahol most maga ül, már sokan elmondták. Ha jónak látja, tagadjon.. llléssy ismét azzal próbálkozik, hogy megjátssza a készségest: — Kérem, ha valami érdek fűződik hozzá, én szívesen bevallom, hogy ismertem Dallam ezredest... A főhadnagy belülről forr, de nem látszik rajta. A sok esztendős gyakorlat, amelyet az állambiztonsági munkában szerzett, megtanította arra, hogy uralkodjék érzelmein. Hidegen szól: — Nincs szükségünk arra, hogy bárki bármit bevalljon, amit nem tett. Egyébként önmagában az nem büntetendő cselekmény, hogy ismerte Dallamot. Önmagában... csakhogy a maguk kapcsolatának olyan alapja volt... llléssy elszólja magát: — Kérem szépen, az ilyesmi aljas rágalom. Kérem, én ló.- ■nyokkal jártam, udvaroltam, én nem voltam Dallamnak a fiúja... Én is hallottam olyasegy kicsit, kiszellőztetni a fejet, mert bizony egy 3300 holdas szövetkezet nem kicsi gond! Ez a négy asszony, aki a feleségemmel dolgozik, kisegítő, mert ugye, olyanok az asszonyok, hogy nem szeretnek egyedül dolgozni, azt tartják: jobban megy a munka is, ha közben beszélgetnek. —■ Ilyen szervezéssel hogyan számolják el a munkaegységet? — Hát például ez a mai munka, amit itt végzünk, mind a feleségem munkaegysége lesz. Holnap meg ő, megy visz- szasegíteni. akkor meg azé a munkaegység, aki vállalta azt a bizonyos földdarabot. — Ezt a megoldást csak az idén, a szétparcellázott gazdálkodásban alkalmazzák, vagy jövőre a táblás művelésnél is folytatni kívánják? — Igen, ez a szándékunk akkor is. A tervkészítéskor még egyszer végigjárjuk a házakat. Itt látjuk, miből mennyit vessünk, amit rendesen, jól meg tud művelni a tagság. Berki József lenéz a földre, s egy kicsit eltérve a tárgytól, mostani munkájáról kezd beszélni. Arról, hogy miért is van szükség a másodszori kapálásra. Egy jó tez-elnökhöz •méltóan szinte tudományosan magyarázza meg a hajszálcsöve sség megszüntetésének fontosságát. Egy újabb kérdéssel visszakanyarodunk az előző témához: — A tagság ilyen körűimé nyék közéit hogyan dolgozik, nem megy-e a munkafegyelem rovására ez a módszer? Az elnök elneveti magát, le* törli a verejtéket a homlokáról, mert bizony lassan deleiére fordul a nap, s ilyenkor már nemesük a napsugarak, hanem a föld is ontja a délelőtt magába szívott meleget. — Megy itt a munka kérem, mint a karikacsapás, s ezt annak tulajdonítom, hogy ezt a módszert alkalmazzuk. Nem kell nekünk senkit sem biztatni, mindenki becsülettel végzi teendőit. Ha befejeznek valamit. jelentik a brigádvezetőnek, az felülvizsgálja, s jön a soron következő teendő. Tekintete végigsiklik a mesz- sze nyúló határon, és csak any- nyit mond: — UGYE. MILYEN SZÉP! Ritka gazdag ígéret az idei termés! Igen, szép a határ, s ha így dolgoznak továbbra is, minden hizonnyal sok lesz a munkaegység, és szép fehér kenyér kerül mindenki asztalára. Vörös Márta cÁ trakt&MLleyíny, Qiíeibe kíizíLL — Kevés beszédű gyerek — mondta róla Walter Imre, a ráksi Uj Élet Tsz elnöke, s magam is ilyennek ismertem meg, amint a tűző napsugarak elől az árok menti fa hű- se alá telepedtünk. — Nincs itthon, járatja a Zetorját — mondták a tsz- ben, amikor Farkas Lajos felől érdeklődtem —. megtalálhatja a Növényvédő Állomásnál. — Nem olyan, mint sók más fiatal — mondta Walter Imre. — Ott van mindenütt, ahol szükség van munkáskézre, nem húzza ki magát soha semmiből. — Tavaly meg azelőtt nagyon jól dolgozott, ebben az évben elromlott a traktora. Egyszer ez lett a baja, máskor az, végül aztán generáljavításra adtuk. i De £ i I mit... hogy is mondjam■ csak, hagy az ezredes úr nem a nőkhöz vonzódik... De engem soha nem környékezett meg... A nyomozótiszt hagyja, hogy a fogoly végigmondja a mon-% dókáját, s csak utána szólalt meg halkan, csendesen: — Szóval mégis csak ismerte Dallamot... Legfeljebb magával nem kísérletezett, hogy a szeretőjévé tegye... Talán nem volt a zsánere... llléssy kényszeredetten hajtja a fejét: — Hát igen, ismertem.. ez csak nem bűn? — Mondtam már, hogy önmagában még nem. — Néha elvitt autózni,..» Nagyon szeretem a szép kocsi- i kát, megbámulom őket az ut-i cán, néha még i>ázlatot is ké-1 szítek róluk. I — Tudjuk, hogy maga szé-l pen rajzol. Látjuk azokon a | vázlatokon, amelyeket a re-1 pülőterekről készített. A repü-i lőtereket is olyan érdeklődés-i sei rajzolgatta? — Engem nagyon érdekel aj technika. Autó, repülőgép, ez | a mindenem. | — Nekünk nem... De rend-1 ben... Az a lényeg, hogy ki- « bökte végre, mégiscsak is- ‘ merte Dallam ezredest. Hol ismerkedtek meg? — A Móricz Zsigmond kör-1 téren, még egyetemista ko-j romban. .. , i ♦ — Mikor történt? ♦ — 1955 nyarán. . . ♦ A nyomozótiszt alig észre-i vehetően bólint. Helyben va-» gyünk, a fogoly vallani kezd. | Ha apróságban is, de végre l igazat mond. » ♦ — Folytatjuk — f ! — Füvet kaszált és szállított — folytatja a tsz fiatal traktorosa —, műtrágyát szórt szét, de a legtöbbet a betakarításkor végezte. Indulás vissza a következő busszal. A bekötő útról fiatal motoros készülődik éppen kikanyarodni, amikor továbbindul az autóbusz. — Nem ismeri véletlenül;: — kérdezem sietve, talán megéreztem, hogy ő az, akit keresek, és sietnem kell, ha nem akarok innen is üres kézzel, illetve jegyzetfüzettel továbbáltai. — Én vagyok — elmosolyodik. S így kerültünk a fa alá. Szüleiről beszél, akik ötvenkettő ■ óta dolgoznak a közösben, majd magáról: amikor kiállt az iskolából, a gépállomásra ment, ott letette a traktoros vizsgát. Eddig is a tsz-ben dolgozott, ötvenhatban pedig, amikor megvette az Uj Élet a Zetort. eljött kezelőjének. Ötvenkét áprilisában —> szervező munkája, a fiatalokkal való beszélgetések eredményeként — megalakult a faluban a KISZ-szervezet; akkor még csak nyolcán írták alá felvételi kérelmüket; Ma már;.; igen, megerősödtek. — Készítettünk egy dísz- párnát, egy babát és egy horgolt térítőt ajándéknak a VIT-re, s már megtartottuk a jelvényszerző versenyeket. Távolabb szénát gyűjtenek, a kellemes szénaillatot felénk hozza a szél. Az égen fehér felhők vándorolnak. Talán ezért gondolunk szinte egyszerre a bécsi utazásra. — Anyám féltett eleinte, nem akarta, hogy elmenjek. Én meg el sem akartam hinni, hogy mehetek majd a küldöttekkel. Újabb hallgatás után: — Ezen a nyáron keveset dolgozhatom, július elején gépkocsivezetői gyakorlati vizsgánk lesz Fonyódon, azután pedig a VIT ... Régóta szerettem volna gépkocsivezető lenni, most ez a vágyam is teljesül. De a tsz-toől nem akarok elmenni, a leszerelés után majd visszajövök. S talán rám bízzák a teherautót. — Ez is van már a ráksi Uj Életnek. — Nem is tudom, hogy mit teszek majd — mondja, amikor a fesztiválról kérdezem. — Mindent, mindent megnézek, amit lehet. A felhők mesaze értek már, s útnak indul majd a kis somogyi falu traktorosa is, hogy megismerkedjék a világ egy darabkájával: hogy sok- sok emlékkel gazdagodva térjen haza. Virányi Pál
