Somogyi Néplap, 1959. június (16. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-28 / 150. szám

SOMOGYI NÉPLAP

7

Tasámap, 1959. Jánfos *5.

T

ávolból vonatfüttyöt hajt a szél. Egy ostoba kakas felesel vele az ólból.

— Az éjféli — morogja maga elé Cséplő Péter, az öreg. Szuszogva, morogva kászálódik le az istállói priccsről. Jó ideig tart, míg a sötétben bakancsaival boldogul. Botja és a feslett gyékényszatyorba gyűrt motyója ott van mellette.

Óvatosan kinyitja az ajtót. Kint feneketlen mély kút az éjszaka. Lassú, rogyadozó léptekkel indul. Első szándéka, hegy az utca felé megy, aztán meggondolja magát, a kert felé fordul. A réteken át megtakaríthatja magának az utca három kacskaringóját.

A ház végében, a nyitott padlásajtóban két szikra villan, s zuhan is alá a magasból. Mire a földre érne, elnyeli a sötét. Macska volt. Az öreg megáll, mintha azt keresné, hova gurult a két tüzes golyó. De nem a macskát keresi, a tűzre gondol.

Tétován botorkál a padlásajtóhoz támasztott létrához. Nem is látja, kezével tapogatja ki. Botját, szatyrát leejti a •földre. Lihegve kaptat felfelé. A félig nyitott lécajtót kihajtja, de nem mászik be, csak felsőtestével hajol be a nyíláson. Reszkető kézzel széna-, szalmahulladékot markolász össze, s ahogy tudja, csutakká gyűri. Gyufát gyújt. Valami keserves dolog ez, a szél minduntalan elkapja a lángot. Végre tüzet fog a poros széna. Még rá is fúj. Fél orcája hirtelen piros fényben ragyog: barázdás, cserzett, homokszí- hüre fakult, vér nem fest rá színeket. Hiszen hetvenen túl jár . .. Meglóbálja a könnyű fáklyát, s behajítja a padlás mélyébe.

— Boldoguljatok nélkülem, de az enyém nélkül is — düny- nyögi. — Boldoguljatok... — motyogja akkor is, amikor már a kert mögötti réten imbolyog.

Éppen a temetőhöz ér, mögötte prüszkölve, lármás zűrzavarral riad a falú. Átcsörtet a hézagos orgonasövényen, keresztülbotladozik a gyepes hantokon. Lihegve torpan meg a kápolna előtt. Könnyes, rángó arccal néz visszafelé.. A torkából feltörő, hang keserves nyüszítés.

Sárga, vörös és rózsaszín lángok hasogatják az éjszaka fekete kendőjét. A házak gerince sötét pendelyéből pucérra vetkőzik. Kavargó gomo- 1 vág az égő ház füstje. Látni az éget is. Majd rázuhan a

CSER PÁL:

földre, súlyos, vastag felhővakolat takarja.

Harangkongás, emberek kiabálása, kutyák vonítása, a sokféle állat ijedt bőgése csupa zűrzavar.

— A magaméval tettem, kinek mi köze hozzá?! — kiált rá a sírok és fej fák erdejére.

Úgy zuhan le a fal tövébe, mint üres zsák, mikor elhajítják.

* * *

A

házat az utca felől magas, testes téglabástya takarja. Valami régi uraság húzatta, házfalnak-e, karítés- nek-e, ki tudja? Az épület sövényből, sárból, földből, vályogtéglákból összegyúrva már emberöltőkkel ezelőtt mögéje bújt. Ma roggyant viskó csupán, kintről csak nádas teteje látszik, régimódi homlokkon- tya hosszú szárú haját szórva csapzottan lóg a mohás kerír tésre.

Cséplő Péter, az öreg magénak való, szörszön ember. A család négy nemzedéken át vagy húsz holdat kuporgatott össze, s ezt őrzi, imádja keltétől fektéig. Istene és üdvössége a föld. Már régen, mikor niég boldogult apja élt, a nagygazdák közé sorolták, ámbár ez se a házon, se a bennvalón se magán nem látszott meg soha. Mindig úgy járt, mint a kertek sűrűjéből előbújó madárijesztő. Felesége tizenöt évi rabság után itthagyta; nagyon kemény élete volt, sorvadásban halt meg. Azóta fiával, menyével és a két unokával él együtt, s azok életét makacs szívóssággal a magáéhoz igazítja. Péter, a fia mindig mogorván, kedvtelenül jár-kel, menekülni, szabadulni szeretne a savanyú, robotot robotra hajszoló világból. Ám szóba hozni nagy ritkán meri, pedig lelke mélyén a szabadabb életre vágyik. Amolyan jámbor, beletörődő természete van, csak borosán mer tüzeskedni, akkor is az asszony szavára. Ilyenkor végeláthatatlan veszekedés az egész ház.

— Az én házamban nem lesz se flanc, se uraskodás. Ha nem tetszik, menjetek, majd a templomra hagyom a jusst.

— Olyanok vagyunk, mint az

A FOLD

igába tört ökrök. Hát élet éz va morogtak az éjszaka vissz- — bátorkodott a fia. hangjaira. Bent az istállóban

nül szívja kialudt pipáját.

— Azt mondják, még mt az

hessen ehhez a házhoz. Te ezt odaadtad... A szíved tehénmocsok, te, te gazember!

_ A magáéról nem szóltam,

t

esz vele, amit akar. De mit te- hét? A magános ember csak j pelyva, elfújja a semmi szél is. ;

Az öreg szeme távolba sza- , lad, rángó arcán pereg a > könny.

— Hát minek költött nekem

— Rabszolgaélet ez, s hasz- haragtól és gyűlölettől felkor- egész falu bent lesz — kerepel ---n

unk mi belőle? — így az asz- bácsolt szívvel álmodozott az a harmadik szomszédból egy a fg^, hogy megzabáljam. Az

szony. öreg, s serény, ifjú lábakkal asszony. apám nekem gyűjtött, en ne— Hát a fődek? százszor is megfutotta birtoka — Bolondok — dünnyögi t<ed meg az unokáknak.. . A

Talán egy hete, a faluban minden szegletét. Bent a ház- maga elé, szája széle remeg, főd vöt az élet jussa, a föd

megkezdődött a termelőszövet- ban, az öreg tölgyfaágyban mintha sírásra görbülne. Nem- vót a világ, anyánk vöt minkezet szervezése. Este a fia nyugtalanul feküdt fia és me- régen még ölre mentek vala- dig... De te ezt nem érted, te

szóba hozta. nye, minden kósza neszre felfi- mennyien minden barázdáért, szegődött cseléd. A szabadság

— Szervezik a közöst. gyelve. s mióta eszét tudja, haláleset vót a főd, melyen csak kettő

— Nélkülünk! — mordult — Neked kéne most sarkad- is hány volt a föld miatt. Most vót az úr, az isten és én ...

kurtán az öreg. ' ra állni, mi lesz velünk, ha eldobják maguktól, mint a hit- De most az államnak szoga

— De ha mindenki beáll, apánk makacskodik? Munká- vány macskakölyköt. Közösbe, köll -»'"ímW sróaa

magunkban mit csinálunk? ban, hajszában aszalódjunk, Cselédnek mennek a maguké— Dógozunk, mint eddig! mint ő? bői, az urak kedvére, mert a

— Azt mondják, könnyebb A férfi megfordult fektében, magukéra alig. Szaladni, me— Haggy aludni. nekülni szeretne. Két vn szeres

Szeme nyitva maradt, s a lába remeg, s egyre jobban érlegyen,

lesz ott — szólt közbe az asz- szony is. — Sokan dicsérik.

Az öreg hangja reccsen:

— Kódisnak, senkinek, a do- logtalanoknak, mint amilyen az egész pereputtyod! A jézus- máriátokat, talán be akartok agitálni?

Cséplő Péter, az öreg már évek óta az istállóban alszik. Éjszaka az állatoknak öntötte ki keserű dühét.

— A készben ülnek, az én húsz holdamban ülnek bent, azt hiszik, kényes-kegyesen, búcsúfiát csinálok 'belőle. A kutyaistenüket, meg ennek a gané világnak is! Mit tuggya az állam, mit tuggyák ezek is, mit szenvedtünk minden barázdáért? öregapám ott szakadt meg a táborhelyi tagban, amikorra három holdjához az ötöt hozzáragasztotta. Szegény, boldogult anyám aratásban

függöny hasítékán tán éppen azt a csillagot leste, melyre apja tekintete feledkezett.

Tán két napra búcsújárás lett a ház. Először a szomszédok jöttek elő a szövetkezettel, aztán a tanító is a tanácselmindenki szóga akinek semmije sincs.

—- Nem úgy vót, apám.. A főd vót az isten, mi meg a barmai. Tudtuk-e, hogy minek élünk? A fődért születtünk, azért szaporodtunk, s eddig úey vót írva, ezért köll meg- döglenünk is. A fődért éltünk, nem magunkért. Fiát mi élni is akarunk ...

— Én meg a tíz útiammal kapaszkodom bele főggyeivn minden barázdájába. Még a c=ékényi három hód homokost

szült, kint a meztelen tarlón, hattakj csak tipródtak, mint

másnap már a markot szedte. Véres verítékünk, van minden taloalntnyi helven, húsunkat, bőrünket kootattuk el, hogy leaven, hogv főd legyen ...

zi gerincén a hitvány kabáton beszivárgó hideg esőt. De sokáig nem mozdul még, nehogy azt mondhassák, féltében k A- ródik félre az útból. Fedig fél.

Minden feléje forduló emberarcon kaján vigyorgást lát, nőkkel. Az öreg még a házba gyűlöletet olvas, szinte ordít sem invitálta őket, kint ácsor- róluk a kapzsiság. Az ő föld- gott velük a tornácon. je miatt... Az ő földje miatt se hagyom, pedig csak bosszú— Mentem-e magukhoz, ne viháncoljanak, mert úgy- Ságomra vót, mióta van. hogy erre, arra kőtsék fizeté- sem adja... — Iszen tagosítani fognak...

süket? Ugye, nem. Én sé hív- Talán délre jár, mikor be- Cséplő Péter, az öreg rogya- tam senkit, se most, se más- megy. Fia is éppen akkor jön dozó inakkal állt fel. kor... A paraszt megadta meg. Az asszony tálal. Míg le- — A mienket, az enyémet is? mindig az államnak,' ami köl- vesét kanalazza, lapos pillan- Fia, menye szemében látta a lőtt, sokszor fölösbe is, urak tásokkal fiát lesi. Az ifjabb Pé- feleletet. Csoszogva botladozva mulatságára. Adtunk mi adót, temek kerek körtefeje van, gabonát, jószágot, a háborúkba haja fekete, pofacsontja kiug- katonát, nem kívántunk mást ró... Akár az anyja...

— Igen vörösödsz, talán ittál?

Fia kezében megremeg a kanál, pillája rezdül, de aztán tányérjába les.

— Miért nem szólsz? — böki

a fő. Hát

— hisz úgyse adtak — det. A fődet akartuk!, most haggyanak!

A fiatalok előtte nem szólpap körül a minisztránsok.

A következő napon kora meg háta mögött az asszony,

eccer úgy is meg köll mondani.

— Mit köll megmondani? —

élszaladt lányt, a patyolatkin- eset pedig sátrában őrizte, pedig a fejedelemaszony aXabár- dosái — idegen nemzetbeliek — már keresni indultak a patyolatholmikat. Az alabárdo- sakrtak nem kellett messzire menni, hogy a patyolatkincsekre ráakadjanak.

— Akasztás lesz! — kiáltotta valaki, amikor a gyerkőckét. kísérő alabárdosokat s köztük a kincseket cipelő fiút meglátta. Aki csak tehette, összeszaladt: a gabona őrlő lány felugrott a kő mellől, a kondások “vénei a falkáikat hagyták oda, s a sátor mélyén feredö táncosnő szagos tégelyeit fellökve csak magára kapott egy vá- szonlebernyeget, és kiállott az útszélre.

— Ki hitte volna? — szőr- nyüködtek a kondások.

— Kár a zsii-egért! Fojtsátok a vízbe! — kiabálták a vérme- sebbe.k, a fiú pedig összeszorított fogakkal, viaszsárga arccal, de szemében bátor daccal vonult az ordítozok sorfalai között.

A fejedelemasszony fejcsóválva fogadta az érkezőket, s bár sajnálta a fiatal fiút, nem tehetett semmit, finom holmijai hiánytalanul bár, de a fiú sátorából kerültek elő.

A fekete képű hóhér már vetette át a kötelet a rétszélben álló öreg tölgy legvastagabb ágán, amikor az egyik sátorból kiszaladt egy szőke lány. Két copfja mint szikrázó arany Úszott utána. Nyomában vastag asszonyság hajolt, de beérni nem tudta.

— A fejedelemasszony rabnője — suttogták, akik ismerték. A lány a fejedelemasszony elé vetette manót. Különös, ismeretlen, dallamosan hangzó szavakat kiabált, kezét tördelte, sírt, jajveszékelt. de szavát tanki sem értette. Végül aztán az egyik alabárdos tart 9&s>gyarsággal csak annyit mondott:

— Én értem a szavát, szolgáltam úratyja seregében, és azt hajtogatja, hogy a fiú ártatlan, a patyolatholmikat ő felejtette a nagy víz partján.,

A fejedelemasszony csendet parancsolt. A lány még mindig zokogott, a fiú pedig állt, felszegett fejjel, mozdulatlanul, és farkasszemet nézett a bámészkodókkal.

— Engedjétek el a fiút, a leányt pedig nyírjátok kopaszra, és eresszétek szélnek — hangzott a parancsolat, és alig telt bele két szempillantásnyi idő, a lány aranyszínű hajfonatai lenyisszantva ott hevertek a fűben, a lányt pedig a körülál- lók gúnyos nevetése mellett kizavarták a sokaság közepéből. Mindenki szeretett volna valami lealázót kiáltani utána, s a fiú a megbolydulást használta fel, hogv a földre dobott fonatokat. felkapja és keblére rejtse. Mikorra a tömeg széjjel- oszlott, már sehol sem volt látható sem a fiú, sem a lány.

A fiú a lány nyomába eredt, de azt mintha a föld nyelte volna el; a fiú hát indult az öreg kondások sátrai irányába, a lány levágott copfjait inge alá rejtette, s a selyemlágy hajszálak úgy tavadtak a bőréhez, mintha valami sohasem érzett simogatás izgalma, szállt volna minden sejtjébe. Az öregek még a közeinkbe sem engedték. Bottal fenyegették, és ráuszították ebeiket, de azok csak körülugrándozták, és a lábai elé feküdtek.

— Menj isten hírével, bitang fattyú — kiáltották kórusban az öregek, csak a lerménebb indult a nagy folyó felé, ahol ösvényféle kígyózott, s amerre — gondolta — a fiú majd indul. Ügy is történt. Amikor a fiú látta, hogy úgyis hiába maim étmm*o4ott a folyó

reggeltől zuhogott az eső. Az öreg nyugtalanul járkált ki-be, nem találta helyét. Aztán kiállt Egész éjjel álmatlanul fet- a kapuba, mint a rendelt stráren°ett a priccs«>n, s égő szem- zsa.

héiakkal a tömött, piszkos ab- Az utcán csörgedező vízerek lakon beh"nvorgó csillagokat futnak. Ludak, bátor récék tol- borzongást kerget át gerincén, leste. A falakon át. fia és me- lászkodnak majd minden ház mint az eső ott kint a kapuban.

nvueodt czuszr.gását -«cite előtt. Molnárék diófáján két Azok egymásra néznek né- bolloni = 37t is lá<+a mmt fék- hallgatag varjú gubbaszt. Fene mán.

plnvúlva a ké+ «■«icr'H'a- se zavarja őket. Pedig kint — Vidd ki a gyerekeket — ágyban: a?, ágvhan ^ hisz.mév zsinatol a nép, az utcán, akár- nyögi nagy nehezen a férfi..

inei-ban fyi«»csak vasárnap lenne. A két unoka hangos esörtéhnnis éwpi ez- A faluban nem szeretik téssel Vonul anyjuk útan a szo- Cséplő Pétert, az öreget, nincs egyetlenegy barátja sem. Nem is állnak le vele diskurálni.

Csak úgy menet közben veti feléje valaki a szót:

— Beléptek-e már, Péter bácsi •>

Nem szcfcl vissza, rendületle- nupilláin sárga tűz süt

Szinte rikácsolva ordítja:

— Az snvád szép krisztusát! f Mit csináltál?

felé, s az a gondolat foglakoz- Pannóniával is gyarapítsák az . — Beléptem a szövetkezetbe.

latta, hogy legjobb, ha a víz- új hazát, messze előre elszá-f Cséplő Péter, az öreg feleme- be öli magát. Egyhelyt a iü guldozó lovas előőrsök ugyan- ? U roppant kezét, de °vissza is felmagasodott, s ahol a legsü- csak elcsodálkoztak, hogy hullatja az asztalra: szél törte rübb volt, mintha megmozdult gyönyörű ázsiai hazájukra em-i husáng. Arca hamuszínűre volna. lékeztető nagy tóvíztől délre, i szürkül, tuskó feje jobbra-balment ki a konyhából. Az udvaron megállt. Sokáig nizte a kergetőző unokákat.

— Szegény kis árvák, kedi- sok — motyogta s-ázszor is, mintha verset ismételne.

Az istállóban tuskóként dűlt el a prieesen. Hosszú idő óta először a feleségére gondolt, s latta a hantok mélyében koporsóját s benne őt is, mint nyugszik csendesen.

Megnyúló árnyak kergetik a

n 7.’ ] c 5’t ' cSr&

V" rfxr 1rí tiirf-i

r, jq aórrntt olfcJf rí fór- csjv*>.T* P7 <5$3pin] pcnr'Hq * 37 4 Gillian.

"inM nniqnalc 4c ariviáriRk adlAlr f/iT o c 7pn + Iz-ori of/af

Vitnf Kántő V'nt+nqcnl n-z

c "7 — O ? K O CfnT

ra. A kert végén a kutvék fúibába. Csend van. Még azt is hallani, mint sír egy vizes fa a tűzön. Kezük az asztalon: nap, eső, szél aszalta bunkók, összeakaszkodva farkasszemet néznek. Az öreg rosszat sejt. Ráncos szemhéiai felnyílnak,

ki.

D

volna.

— Toportyán? — ötlött fel a ahol az erdőben akkora som- ^ ra ing, akár az óra sétálója. fiúban, és megmarkolta keze- fák díszelegtek a bükikök és. Pillanatok alatt ros.kad bele belijét, ólmos végű, dorongnak tölgyek, közölt, magyarul be- göncébe.

is beillő botját. A fiú csak szélő fiatal férfira, különös q Már a menye is bent van, mozdult-lendült, de a fenevad hangsúllyal, de magyarul be- i mikorra höbögve megszólal: nem jött elő. Most a csendből szélő asszonyra akadtak. Szó-} — A fődek az enyémek... halk zokogásféle ciikkant: katlan volt még, hogy az asz-Jj Itt minden az enyém... A

— Hű, a nemjóját! — mór- szony hajdísze nem barna volt,} kölvkeiddel léptél bs?

dúlt meg a fiú, és husángját hanem hosszú és aranyos fény-} Fia zavartan nézi, magába magasra lendítve berontott a nyel csillogó szőke haja ki-i nyeli a szót, látni, mint jár le sűrűbe. Hát uramfia, a »fene- bontva a sarkáig ért. Elhagyottfel kiugró ádámcsutkája. Az vad« egy keservesen zokogó kőházban éltek, kisfiúk szelidi-} asszony szól helyette: lány volt, hiiccögve, egész tes- tett farkasszuka őrizetében ( tében rázkódva sírt, arcát ke- szelíd gyümölcsökéi: termő al- zébe temette, csak néha-néha mafaerdőben játszadozott. A' kapott a fejéhez, amelyről hi- lovaskatonáknak a férfi csaki ányzott az ékessége — hosszú annyit mondott, hogy talán az? térdét.

haja. Amikor a füvek, kórók, ujjain sem tudná elszámolni azi — Az anyád nyóc évig szó- gezemicék a fiú keze által haj- esztendőket, amikor ő is az f gélt, cselédje vót tíz úrnak is

kapja fel fejét az öreg. Száiá- napot, lezuhan az este. Az újban megkeseredik a leves íze, szaka közeledése az üres, a ha- s valami rossz sejtés hideg szontalan várakozás szorongását kelti fel az öregben: az üresség érzését, az éhség szédüléséhez hasonlót. Agyában, mozdulatlan tagjaiban valami nekibuzduló, bágyadt akarat bizsereg, öklelni, mindent fel- tapodnf szeretne, . akár a «ötéit tépett bikák. De érzi, minden erőfeszítésre képtelen. Késő. Mindenhez késő. Szíve fáradtan zakatoló, lihegő katlan, s a kétségbeesés gyűlölete sistereg ki belőle. Az életre, az emberekre, fiára, menyére is.

—' Világgá megyek, világgá, vagy talán a világból ki.

Az állatok lassú, ütemes szuszogással felelnek rá.

* * *

A1 körül két kéregető gyerkőc látta meg felesége sírhantján kuporogva. Fia, menye, az unokák szaladtak a hírre, kormosán, piszkosan, tépett ruhában, arcukon az éjszakai iszonyattal.

— Apám! Édesapám! — borulnak mellére a hantra.

Cséplő Péter, az öreg lassan mozdul, minden rezdülése maga felé való menekülés, hunyorgó szemében riadt félés.

— Apám! Csakhogy él! Azt hittük, bent égett,..

— Talán nem is élek, csak vagyok — néz körül tétován... Ne bántsatok ... Én vagyok az oka... Nem rátok haragszom... Engeggyetek meghalni.

Fia nyalábjába öleli.

— Ha leégett, hát leégett. Az őszre új házat húzunk. Más lesz az élet, majd meglátja ...

Mikor emelik, rázza a sírás.

— Ti tuggyátok... őz élet

Anyja jussával lépett be, ' azzal a két hóddal. Meg az én * másfél hód födémmel.

Az öreg ütemesen paskolja

litva szétváltak, a lány friss Etel-folyó partjáról indult... \ Nvóc úvisr mneta ' . 1 Ti' ‘' *

dottSldpSSa arf-°lVÓ feU Írah°‘ TÖbbet a &edelem lovaskato-f sok piszkát, hogv főddel gyű- nem sokáig0'víszkődöm^ele.”' dott, de a fiú a nyomában nai meg fenyegetéssel sem! .....

volt, és akkor kapta el, ami- tudtak kivenni belőle, csak a\

Ifjúság

kor a partról már a vízbedobta legbarátságosabb öreg vitéznek \ volna magát. Egy darabig még mondta még, aki aziránt ér-\ birkóztak, aztán a lány meg- deklődött, hogy mi tudta ezen! adta magát, és csak sírt, sírt, a tájon tartani, ahol napi já-t néha már egy-egy szót is mon- róföldre nem lakik ember: \

dott, de a fiú csak nem értet- . , ,,. , f

te. így talált rájuk a vén kon- A szokatlan szelidseg... t

dós. A fiúnak tömött tarisz- — Az< az> szelídség... — ft nyát akasztott a nyakába, a m°ndta a vén katona, és ha* lánynak pedig süveget nyomott hinni lehet a zselicségi erdők \ a fejére, és egyszerre mintha öregemberének, akkor innen í két tejfelesszájú fiú indult vol- származik a Zselicség szép ne- i na el arra, ahol a folyóra sűrű ve> az aranyhajú asszonytól és i fűzfaerdő borult. az urától pedig a hajdani zse-i

— Néptelen ország az, elha- Vei kanászok, a királyok kaná- (, gyott házakkal — mondta ma- szai, akik vagy háromszáz esz-/ gamagának a vén kondás, ami- terűiével később a tatár előli kor elnézett a túlsó part felé, menekülő királyukat, a ma-} ahova két gömb — az úszó fiú marok királyát, IV. Bélát fu-} és leány vízből kilátszó feje — tásában egészen a tengerig el- ( közeledett, majd amikor járha- kísérték, s amerre elhaladtak, ( tó részhez értek, a törzsük is felharsanó kürtszavuk minden ( kibukkant, aztán egész testük bujdosóban felkeltette a re- ( eltűnt a túlpart bozótjaiban... ményt, hogy a Zselicség felett (

.. . Amikor néhány év eltel- újra szelíden suttognak majd a * tével a fejedelem seregei « jo- végeérhetetlen bükkösök, töl- j| lyón is.álkeUek, ***-5

i Kálmán felvétele^