Somogyi Néplap, 1959. június (16. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-28 / 150. szám
SOMOGYI NÉPLAP sr Vasárnap, 1959. Jönftw 28. Választások tanulságokkal A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK alapszabálya értelmében kétévenként újra kell választani a szakszervezeti szerveket a bizalmiaktól a központi vezetőségekig. Ezek a választások a szakszervezeti mozgalom fejlődésének fontos állomásai. A mozgalom tevékenységének fő politikai tartalmát és a szakszervezetek feladatait a Szakszervezetek. XIX. kongresszusa határozta megj a következőkben: tevékenységükké l erősítsék a munkáshatalmat; állandóan küzdjenek a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javításáért, a törvények, rendeletek betartásáért, javítsák tömegkapcsolataikat; törekedjenek a mozgalmi jelleg fokozására, a szak- szervezeti belső demokrácia fej- lesztésére az operatív ügyintéző munkastílus meghonosítása útján. A szakszervezeti választások legfőbb célkitűzése az volt, hogy a tagság olyan vezetőket válasszon, akik felelősséget éreznek az őket megválasztó munkások, munkatársaik iránt; akik tudnak hatni a dolgozókra, és alkalmasak arra, hogy a munkásöntudat formálói, munkatársaik nevelői legyenek. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a lezajlott választói értekezletek vitái a tagság felelősségérzetének növekedését, a szakszervezeti munka megbecsülését, tekintélyének növekedését és a jó politikai hangulatot tükrözték. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa a területi bizottságok megyei elnökeivel — a SZOT- elnökség határozatának megjelenése után — együtt, de kü- lön-külön is megtárgyalta a választások! előkészítéséhez, végrehajtásához szükséges tennivalókat. Ennek alapján minden szakma sajátosságának megfelelően kidolgozta feladattervét, minden alapszervi választáshoz felelőst jelölt ki. Ezek a társadalmi aktivisták segítették a bizalmi és egyéb alapszervi választások előkészítését, és részt vettek a vezetőségválasztó taggyűléseken. A bizalmi választások minden eddiginél nagyobb érdeklődés mellett zajlottak le. A tagságnak 75—80 százaléka részt vett a választásokon. Számos területen élénk vita folyt a bizalmi végzett munkájával, a csoportban, üzemben lévő problémákkal kapcsolatban. A tagság elmondta, hogy mit vár a továbbiakban a bizalmitól. Szinte minden szak- szervezetben nőtt a bizalmiak száma. Az orvos-egészségügynél 56-tal szemben 69, az ÉDOSZ-nál 94-gyel szemben 126 bizalmi intézi a szervezett munkások mindennapos problémáit. A bizalmiválasztást követte a műhely (osztály-munkahelyi)- bizottságok választása, vezetőségválasztó taggyűlések, küldöttközgyűlések tartása. Az itt elhangzott beszámolók 3—4 éves munkáról adtak számot. Ezekből és a hozzászólásokból le lehet vonni azt a következtetést, hogy a párt, illetve a SZOT határozatai találkoztak a dolgozók akaratával, kívánságával, és a növekvő bizalom, az aktivitás elsősorban annak az eredménye, hogy a dolgozók bíznak a pártban, állami vezetőink elismerik a szak- szervezetek javuló munkáját. A SZAKSZERVEZETI DEMOKRÁCIA szélesítésének hathatós és eredményes eszközévé vált a jelölő bizottságok előzetes megválasztása, a tagság között végzett munkája. A jelölések előzetes nyilvános- ságrahozatala a tagság teljes egyetértésével és helyeslésével találkozott. Az alapszervek zömében a jelölő bizottság javaslatát fogadták él a választói értekezleten, sőt titkos szavazással is megválasztották a jelölteket. Egy-két személyeskedést csupán néhány helyen — Kábelgyár, Patyolat, Nagymalom, MÁV forgalom — lehetett tapasztalni. A választások során a szakszervezeti demokráciát szigorúan megtartották, de ahol megsértették — MÁV forgalom, Finommechanikai Vállalat —, ott újból elrendeltük a választást. Az eredmények mellett azonban akadt néhány fogyatékosság is. Hiba volt, hogy főként a kisebb üzemekben az sz. b.- elnök maga állította össze a beszámolót, nem vitatta meg azt a szakszervezeti bizottsággal, mint vezető testülettel. Nem ismertették mindenütt a beszámoló főbb vázlatát előre a dolgozókkal, s emiatt passzív volt a taggyűlés, nem szabta meg az sz. b. feladatait. (Záká- nyi téglagyár, marcali sütőüzem, vendéglátó vállalat, io- nyódi tőzegüzem.) Hiba volt az is, hogy több helyütt a taggyűlést levezető elnökség nem terjesztett a tagság elé határozati javaslatot, s a taggyűlés nem szabott irányt a szakszervezeti munka javítására. Az alapszervezetek nagy részében a pártszervezetek támogatásával sikerült összekötni a választásokat az egyéb feladatokkal, s nem szorult háttérbe emiatt a kongresszusi verseny szervezése és más munka sem. Igen örvendetes jelenség, hogy a legtöbb területen a választást követően megkezdték a foglalkozást az újonnan választott aktívákkal Az orvos-egészségügyi szak- szervezet például megyei tanácskozásra hívta meg a titkárokat, hogy megtárgyalják a jövőre szóló feladatokat. Az Építők Területi Bizottsága elsődleges feladatként tűzte célul a bizalmiak oktatását, sőt az alapszervezétek reszortfelelőseinek is tart oktatást, ennek ütemére már tervet is készített. A választásokat sokoldalúan segítették a pártszervezetek. A járási, községi pártbizottságokon kívül a megyei, városi pártbizottság aktívái is rendszeresen részt vettek az alapszervi választásokon. A VÁLASZTÁSOK ZÖME befejeződött, de ez nem jelenti hogy a választásokkal e munka lezárult. Tennivalóinkat a következőkben látjuk: 1. Biztosítani kell az üzemi tanács választások megfelelő érdeklődés mellett történő lebonyolítását, hogy az üzemi tanács tevékenységéről szóló beszámolókat az üzemi tanácsot választó értekezleteken megtartsák. 2. Meg kell alakítani a különböző munkabizottságokat. 3. A szakszervezeti bizottságok sürgősen hívják egybe az újonnan megválasztott vezetőket, és tanácskozzák meg legfontosabb feladataikat. 4. Dolgozzák fel mindenütt a taggyűlések jegyzőkönyveit, s a felszólalóknak szóban vagy írásban záros határidőn belül adjanak választ. 5. A pártszervezetek nyújtsanak segítséget az újonnan megválasztott szerveknek a kommunista csoportok megalakításához s azok megfelelő működéséhez. 6. Az idő sürget, készítsék el mindenütt a harmadik negyedéves, illetve a második félévre szóló munkatervet, azt ismertessék a dolgozókkal, s annak szellemében fogjanak hozzá gyümölcsöző munkájukhoz, váltsák be mindazt, amit a dolgozók elvárnak a szakszervezetektől. Horváth Zoltán, az SZMT titkára kezesedről. Bárhol és bármikor keres fel a mi emberünk, jelentkezésekor ez lesz a jelszava: »Fekete cigarettám van az ön részére!« — Miért éppen fekete cigaretta? Hiszen ez á megjelölés Dél-Amerikábam. gyakori. Hátha összetévesztem majd valakivel — akadékoskodott az újdonsült kém. — Légy nyugodt, szó szerint ezt senki sem fogja mondani. Különben tudod, hogy a fekete cigaretta az erőset, a szőke pedig a gyengét jelenti. Vésd jól agyadba a jelszót, most pedig ülj fel a legközelebbi repülőgépre és utazz haza. Lehet, hogy Pesten találkozunk. Igyekezz minél előbb kikerülni. Lehetőleg három-négy hónapra. Se kevesebbre, se többre ..; Idehaza nagy örmmel fogadták a várva-várt főosztályvezetőt. Megérkezése után nem sokkal a miniszterhelyettes ismét magához kérette. — ön jó munkát végzett, N. Tóth elvtárs. Jelentős üzleteket sikerült előnyös feltételekkel lekötnie. Miniszteri dicséretben részesítjük és tízezer forint célprémiumot kap. — Ó, nagyon köszönöm miniszterhelyettes elvtárs ... Régen dolgozom a szakmában, de tudásomat, erőmet talán még soha úgy nem adtam bele a munkába, mimt most... — Dolgozzék továbbra is becsülettel. Itt van egyébként ez a prágai tárgyalás . .. Az anyagot már előkészítették, kérem, nézze át... N. Tóth Ferenc főosztályvezető napjai a szokott hivatali munkával teltek. Kereste, kutatta az alkalmat, hogyan kerülhetne ki ismét DeL-AmÄit— Okos, művelt ember vagy. Tárgyalhatunk arról, mi lesz a pontos feladatod. Előre megmondom: pénzt, magyar valutát nem adunk, csak annyit, amennyi feltétlenül szükséges a munkádhoz. Viszont ötvenezer fontot letétbe helyezünk a zürichi banknál, amely nyolc esztendő múlva rendelkezésedre áll. — Dehát mit érek én azzal? Budapesten nem rendelkezhe- tem a zürichi letétjeimmel... — Nem is kell, Legalábbis nyolc évig. Nyolc esztendő múlva, ha ügyesen teljesíted a megbízatásokat, gondoskodni fogunk arról, hogy család,óddal együtt kijuss külföldre. Itt azután mega.k/.pozhatod öregségedet. Ugyebár rendszeresen jársz külföldre. hivatalos utakra? — Igen. — Nos, a munkádat 'ézzel kapcsclju.K 'egybe. A te kezedben Magyar ország on sok szál fut össze. Fontos gazdasági értesülések, pénzügyi dolgok, külkereskedelmi manőverek, az export-import általános képe, gazdasági tárgyalások snyagzi és egyebek, nemde? » Os igen — válaszolta, N, Tóth rezignáltan. Érezte, hogy a háló már körülfonta. Agyában egy pillanatra felötlött a lebukás szörnyű képe, de aztán elhessegette magától ezt a gondolatot, s inkább azt igyekezett önmagának bebeszélni, hogy minden sikerülni fog és elvégre ő úgyis gyűlöli ezt a rendiért. — Szóval az alkut megkötjük ... Egyelőre csak azt az anyagot kell elmondanod, ami a fejedben van. Külön ne keress semmiféle értesülést, ne járj utána semminek. Még nem vagy kiképezve. Ha három-négy hónapra sikerül ismét Del-Amerikába jutnod, az alatt kiképezünk. Aztán lehetőleg úgy intézd dolgaidat, l’WV rövid ideig tartózkodj külföldön és huzamosabban odahaza. Hogy mindenről tudj ... Egyébként, ha külföldre jutsz és találkozni akarsz velem, akkor Londonba címezve adj fel egy táviratot "Buxom London« jelzéssel és én ezt megkapom. — No és hogyha legközelebb kijövök, hol fognak kiképezni? — Buenos Airesben. Ha jössz, senkit sem kell értesítened, mi már tudni fogunk érIgazságkeresőben kám, én azoknak megúszol lám ; amelyek azt mond ják a paragrafusok száraz tömörségével: a A holtat nem lehet megkérdezni, a halott néma, de az élők, a szembenállók igazuk bizonyítása végett mégis rá apellálnak. Hol, kinek oldalán áll hát az Igazság? Kibogozható-e négy év távlatából, az egymással ellentmondó véleményekből, s ha igen, annak nevezné-e — igazságnak — a másik is. aki úgy vélné: megrövidítették, erőszakot követtek el az ő igazságán? ... íráshoz nem szokott kezek rótták a kockás papírra a sorosat. egy bajában segítő kéz, igazság után áhítozó ember gondolatait Meg is írja a levél végén: mint a vízbefólénak, neki is ez az utolsó szal- maszál, amelybe meg szeretne kapaszkodni. A levél írója: Szűcs Kálmán és felesége. Segesden laknak egy útmenti házban. 1955 áprilisában költöztek oda, s most felsóhajtva mondják: bár ne tették volna. Talán különb embernek számítanának, ha nem esik meg akkor a szívük, s nem vállalkoznak olyanra, amivel — az egész falu tanú rá — kitűnőre vizsgáztak emberségből, becsületből. Töpörödött, korán öregedő asszony Szűcs Kálmánné. Hiába, a pusztán, ahol rokonságával egyetemben élete javarészét leélte, nem kozmetikáztak a cselédasszonyok. Az utóbbi négy évben meg valósággal megöregedett, nincs nyugta, gyakran áztatja könny a szemét. — Becsaplak bennünket. összeesküdött ellenünk mindenki — panaszkodik —, s nyomon követjük sírásának okát — Ötvenöt tavaszán még élt ennek a háznak a gazdája — mondja —, mi akkor Alsóse- gesden laktunk égy árendás házban. Egyszer üzenetet kaptunk Péter Jóska bácsitól — így hívták a ház gazdáját —, jönnénk el hozzá, szeretne beszélni velünk. Ránk hagyná a vagyonát, ha meggondoznánk. Kétszer üzent, nem jöttünk, harmadszorra aztán miséről hazatérőben — éppen hús vét napja volt — bejöttem ide hozzá. Itt, ezen a konyhai ágyon feküdt — mutat a sarokban levő ágyra Szűcsmé — Megmondta, azt szeretné, ha elfogadnánk a gondozását és eltartását, mivelhogy ő beteg és öreg. — De hát — vetettem ellent —, Jóska bácsi, magának vannak rokonai a faluban. Csak legyintett egyet az öreg, és — sohasem felejtem el szavait — így felelt: »Mariskába. Múltak a hetek, sőt a hónapok, s a kiküldetés elmaradt. Jól emlékezett, hogy a miniszterhelyettes azt mondta neki annak idején, ha jól sikerül a dél-amerikai üzletkötés, ■ismét kiküldik. Akkor nem törődött ezzel, úgyás gyakran volt távol családjától, nem igen érdekelte a dolog. De most igen.. -. Egy alkalommal a miniszterhelyettesnek burkolt célzást tett a korábbi ígéretre: — Úgy gondolom, hasznos lenne, ha a dél-amerikai üzleteket nem vesztenénk el a szemünk elöl, hanem továbbra is rajta tartanánk a kezünket ... Ismét ki kellene valakit küldeni oda .a — Egyelőre most fontosabb dolgaink vannak... Magának Prágába kell utaznia gazdasági tárgyalásokra, másfél, vagy két hétre.. — Annak idején a miniszter- helyettes elvtárs helyezett súlyt Dél-Amerikára és kifejezte azt a szándékát, hogy ha jól sikerül az üzletkötés, akkor ismét Dél-Amerika ... erőszakoskodott most már N. Tóth. Meg kell értenie, hogy jelenleg nem lehet. Egyébként maga nem igen szeret külföldre járni. Miért sürgeti most ennyire? Csak nem valami hölgy van a dologban? — Ugyan... — legyintett, sszép lassan kiódalgott a szobi- ■ bál. * Prágából is visszaérkezett, * de a dél-amerikai kiküldetés “ ről még mindig nem esett szó.* Pedig már rengeteg olyanm anyag, fontos értesülés gyűlt* össze fejében, amelyet jól le-“ hét hasznosítani odakint. * « Folutatjiüc, — magam, de egyiknek sem kellettem. Akkor pedig a vagyonon! se kelljen nekik«. — Még sürgetett is, adj uram isten, de mindjárt költözzünk. Mit részletezzem, jólesett, hogy az öreg ember ilyen nagyon ragaszkodik hozzánk. hát elvállaltuk. Nekünk is jó lesz a ház meg a pár hold föld, öregségünkre eléldegélünk belőle. Mindent megadtunk neki, nehogy bárki is azt mondhassa, nem törődünk vele, csak a vagyonáért mentünk hozzá. Senki sem nézett felém, hogy no, te, Szűcsné, hát bí- rod-e még, de még jóformán le sem hunyta szemét a beteg, a »jószívű« rokonok seregestül ellepték a házat. FeEeltározták az utolsó szeget is, amit ott találtak. Kezdett nekem nem tetszeni a dolog, mert hát mi végre jönnek ezek a nyakunkra, hiszen az öreg — úgy mondta — minden ingó és ingatlan vagyonát ránk hagyta. Vagy talán azt gondolják, nem dolgoztam meg a vagyonáért a három hét alatt? De hát — isten láj.;a lelkem — nem volt Jóska bácsi homlokára írva, hogy három hétig, vagy három évig él-e. A rokonok meg csak jötték a nyakunkra állandóan, s nagyon is otthon érezték magukat. Ennek már fele sem tréfa — gondoltam. Magamhoz vettem ezt a keményfedelű könyvecskét — ebbe írta bele Jóska bácsi a betegágyán tulajdon kezével, hogy halála után mindene a miénk, amiért eltartjuk —, és elvittem Atád- ra a közjegyzőhöz, ö bizony sopánkodott, hogy nem most kellett volna, és nem így megcsinálni. de azért beleütötte a pecsétjét..: Az asszony felsír, zokog, mint akit ütés ért, alig lehet érteni, amit mond, de akik kö- rülálljuk, minket is ledönt, ahogy keservesen kiböki: — kinulláztak a vagyonból bennünket, elütöttek tőle, mert gyengék, szegények vagyunk. — Keze iratok halmaza között motoz, bírósági iratokat mutat, nyilatkozat, amit az elhalt rótt papírra, több okból is érvénytelen. Mert: 1. teljesen híján van minden jogilag elfogadható alakiságnak; 2. az örökhagyó 1955 áprilisában semmiképp sem hagyhatta vagyonát a. fogadott eltartójára azon egyszerű oknál fogva, hogy egy hónappal előtte a vagyont testvére gyermekeinek eladta . ..(?!) S itt megáll a józan ész. Mert milyen ember lehetett Péter József, ha ilyen alattomos módon kijátszotta azokat az embereket, akik el- esettségében segítségére siettek? A legközelebbi falutól két óra járásnyira lakó kanizsabe- reki parasztembereket bizony senki sem oktatta ki, mitévők legyenek, ha egyszer örökösjelöltek lesznek. Még a tanácselnök, Bakos elvtárs is így vélekedik: Szűcsék derekasan megálltak helyüket, ha csak két hétig kellett is a súlyos beteg mellett lenniük. S íme. ez a köszönet. A sokkal tehetősebb Péter-család —- az elhalt oldalági rokonai . — okosabb volt. mintsem a világnak mutogassa — ugyan miért?! — az említett adás-vételi szerződést, amíg Péter József élt. Miért csak azután nyújtották be érvényesítésire és végrehajtásra, miután Péter József meghalt’ Nem erkölcstelenség volt-e részükről, nem szólni Szűcséknek: vigyázzatok, jó emberek, a vagyon sohasem lehet a tiétek, mert azt Péter József nekünk eladta, i'hol a papír! Talán attól féltek, ha ezt teszik, akkor rájuk hárul a súlyos betegségben szen vedő ember gondozása? Vagy mástól tartottak. S zűcsék tehát elvesztették a pert, a bíróság az általuk benyújtott mindhárom jognyilatkozatot érvénytelennek minősítette. Öreg korukra megkeseredett életük. Segíteni akartak, s azt hittek, mindenki olyan becsületes, igaz szándékú, mint ők. Jót akartak, mégis csalódniuk kellett Varga József NWVWWWWUVWWWVWtfVWtfWWWVWWVWW Hol tart a Kaposvári Erdőgazdaság vállalásának teljesítésében? köbméterrel teljesítette tű! A Kaposvári Erdőgazdaság a pártkongresszus tiszteletére 600 ezer forint értékű eredményjavulást vállalt. ígérték, hogy több és olcsóbb fát adnak a népgazdaságnak Úgy, hogy csökkentik a költségeket, s szakmailag jobban megalapozva növelik a kihozatali. Hol tart ma az erdőgazdaság a vállalás teljesítésében? Erről tanácskozott a gazdaság párt- szervezete is legutóbbi ülésén. A kisbárapáti erdészet túlteljesítette vállalását: 15 százalékkal több szőlőkarót adott át a népgazdaságnak, mint amennyit felajánlott. A kaposvári erdészet jelentősen növelte a lemezipari rönk értékesítését. A tervezettnél lényegesen több ipari fát szállítottak el tőlük. A szentbalázsi erdészet három hektárral nagyobb területen telepített nyárfát, a kardosfai erdészet 14 Érdekes dokumentum A Központi Lenin Múzeum értékes új dokumentummal gyarapodott: Ilja Nyikolaje- vics Uljanovnak, Vladimir II- jics Lenin atyjának aláír,ásá- val. Ilja Nyikolajevics a kaza- nyi egyetem elvégzése után 1854-ben került számtan tanárként a penzai nemesi intézetbe, ahol 1863 júliusáig tanított a felső osztályokban. A penzai nemesi intézetben ÉVEK HELYETT NAPOK Az albán ipar fejlődési ütemére jellemző, hogy jelenleg az albán ipar 16 nap alatt ugyanannyit termel, mint amennyi 1938-ban az ország teljes évi termelése volt. Az ipar fejlődésének üteme tovább fokozódik, és 1960-ban, a második ötéves terv utolsó évében úgyszólván valameny- nyi iparág néhány nap alatt biztosítja majd a háború ®1őt- ti évi t-H'mslés mennyi jégéi így például a szénbányászat 4 iparifa termelési tervét. Bányaiéból is többet szállított, mint amennyit vállalt. Az erdőgazdaság párttaggyűlése behatóan foglalkozott a versennyel, s megállapította, hogy az elért eredmények jelentősek, ám a vállalások teljesítése aa eddiginél is nagyobb követelményeket állít a kommunisták élé. A taggyűlés összefogásra szólította fel a műszakiakat és a fizikai dolgozókat. Megállapították, hogy a kongresszusi versenyt a kommunista erdészek tartják kézben. A szakszervezeti bizottság feladatául szabták, hogy többet törődjön a verseny szervezésével és nyilvánosságával. Felhívták a kisbárapáti, nagyberki, szentbalázsi és kardosfai erdészetek pártvezetőségi tagjai, nyújtsanak nagyobb segítséget az erdészetek vezetőinek. nevelkedett N. F- Filatov, a híres gyermekorvos, akiről a moszkvai gyermekkórházat is elnevezték. Ilja Nyikolajevics Filatovot is tanította — erről tanúskodik a múzeumba került dicsérő oklevél, amelyet kiváló tanulmányi eredményeiért N. F. Filatov kapott, s amelynek aláírói között ott találjuk Ilja Nyi- kolajevics Uljanov számtan tanár nevét is. és fél nap alatt, a -kőolajipar 48 nap alatt, a villamosenergiaipar körülbelül 20 nap alatt, a cementipar 32 nap alatt, a faipar 6 nap alatt, a textilipar ugyancsak 6 nap alatt termel majd ugvanany- nyit, mint amennvi 1938-ban a fenti iparágak termelése volt. Hasonló fellendülés es fej- ' tar^sztalható az építőiparban is
