Somogyi Néplap, 1959. június (16. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-02 / 127. szám
Kedd, 1959. június 2. 2 SOMOGYI NÉPLAP Gromiko nyilatkozata a német kérdésről Genf (MTI). Mint a TASZSZ jelenti, Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter szombaton a külügyminiszteri értekezleten beszédet mondott a berlini kérdésről. Hangsúlyozta, hogy bár a szovjet küldöttség a genEi értekezleten már többször foglalkozott a berlini kérdéssel, most még részletesebben ki kell fejtenie álláspontját, mivel a Szovjetunió javaslatát Nyugaton sok kommentár meghamisította. Hangsúlyozta, hogy a megszállási rendszert Berlinben 14 évvel ezelőtt teremtették meg, s azóta annyi változás történt Németországi mindkét részében, hogy ma már nincs alapja a Berlinről szóló négyhatalmi egyezményeknek. Nyugat-Berlin állami, politikai és gazdasági vonatkozásban szigetté vált a Német Demokratikus Köztársaság területén. Réges régen eltűnt a németországi szövetséges ellenőrzési rendszer. Gromiko hangoztatta, hogy a NATO-országok Nyugat- Berlint a szovjetellenes aknamunka és ellenséges propaganda központjaként használják fel., »Nincs a földön még egy város, ahol egyes államok kémszolgálata olyan kényelmesen érezné magát, mint Nyugat-Berlinben« — hangoztatta Gromiko.* A Szovjetunió jogosan követeli, hogy ezt a helyzetet egyszer s mindenkorra szüntessék meg. Kétségtelen, hogy a Szovjetunió helyében bármelyik nyugati hatalom ugyanezt követelné. A berlini helyzet feszült és ideges légköre részben arra is visszavezethető, hogy ebben a városban az NDK közepén közvetlenül egymás mellett amerikai, angol, francia, szovjet és német fegyveres erők vannak. Ezért állandóan fennáll az a veszély, hogy egy kisebb, helyi jelentőségű incidens komoly konfliktussá válik. ' Gromiko ezután hangsúlyozta, hogy a berlini kérdésnek van egy ritkábban emlegetett, de rendkívül fontos oldala. Ha a nyugat-berlini helyzetet vizsgáljuk, feltétlenül fel kell vetni a németek jogainak, e jogok helyreállításának problémáját. Hiszen az amerikai, az angol és a francia katonai hatóságok korlátlan hatalmat élveznek Nyugat-Berlinben. Az 1955. május 5-i hivatalos nyilatkozat szerint a három nyugati parancsnok hatályon kívül helyezheti a nyugat-berlini hatóságok törvényeit, ha e törvények nem vágnak egybe a szövetséges hatalmak rendelkezéseivel. Az ENSZ alapokmányával viszont az nem vág egybe, hogy a németek belügyiebe ily módon beavatkoznak. A szovjet kormány véleménye szerint a helyzetnek régóta véget kellett volna vetni. Gromiko ezután hangsúlyozta, hogy a nyugat-berlini helyzet olyan, mint amikor égő kanócot helyeznek el egy puskaporos hordó közelében. Kijelentette, hogy a Szovjetunió mély meggyőződése, hogy lehet olyan megoldást találni, amely az összes feleket kielégíti. Az értekezlet résztvevőinek együttes erőfeszítéssel arra kell törekedniük, hogy a berlini helyzetet összhangba hozzák a Németországban kialakult helyzettel, a béke és az európai biztonság biztosításának szükségleteivel. A Berlinre vonatkozó és még a háború idején készült négyhatalmi egyezményeket új egyezménynyel kell felváltani, amely a fenti célnak! megfelel. Minél hamarabb megnyilvánul az erre való készség, annál inkább bizonyos, hogy létrejön egy ilyen egyezmény. Gromiko ezután utalt a három nyugati hatalomnak erre vonatkozó közös javaslatára, és kijelentette: — Ismételten hangsúlyoznunk kell, hogy a nyugati hatalmak Berlinbe vonatkozó javaslatai elejétől végig elfogadhatatlanok. E javaslatok nem alkothatják megvitatás tárgyát. Nem lehet elvárni — mondotta Gromiko —, hogy a Szovjetunió hozzájáruljon a berlini megszállási rendszer bármilyen formában való fenntartásához. Márpedig a nyugati hatalmak ezt javasolják, tervüknek az a célja, hogy tartóssá tegyék a megszállást Nyugat-Berlinben, sőt kiterjesszék azt Berlin keleti részére, amelyet el akarnak szakítani a Német Demokratikus Köztársaságtól. — Bajosan lehet arra számítani — jelentette ki Gromiko —, hogy erőfeszítéseink sikerrel járnak, ha a három nyugati hatalom Berlin nyugati övezeteit továbbra is hadizsákmánynak tekinti, amelyet a háború befejezése után 14 esztendővel továbbra is kezükben akarnak tartani. Gromiko ezután utalt a már ismert szovjet javaslatokra és ismét hangsúlyozta, hogy a szovjet kormány meggyőződése szerint a jelenlegi körülmé- 1 nyék között a berlini kérdés rendezésének legmegfelelőbb alapja az, hogy Nyugat-Ber- lint szabad demilitarizált várossá változtassák. — A szovjet kormány meggyőződése, hogy ki lehet és ki kell dolgozni olyan garanciákat Berlin szabad város szabad és független fennállására, továbbá mind a keleti, mind a nyugati országokkal való akadálytalan kapcsolatainak fenntartására, amely garanciák szétoszlatnak mindennemű kételyt a Nyugat-Berlin új státusára vonatkozó egyezmények aláíróinak szándékait illetően, és biztosítják Nyugat-Berlin- nek, mint önálló politikai egységnek szilárd és megingathatatlan helyzetét. Ha célszerűnek mutatkozik, akkor egy külön, a négy hatalom által aláírandó dokumentumban lehetne kifejteni azokat a rendelkezéseket, amelyek a szabad város státusának garanciáit tartalmazzák. — A szovjet küldöttség hajlandó eszmecserét folytatni arról is — jelentette ki Gromiko —, milyen formában vehetne részt az Egyesült Nemzetek Szervezete Nyugat-Berlin szabad város független létének biztosításában. Gromiko a továbbiakban kifejtette, hogy a szabad város státusa betartásának ellenőrzésére egy külön szervezetet kellene létesíteni. A szovjet kormány véleménye szerint ez a szerv egy állandó bizottság lehetne, amelyben a négy hatalom és a Német Demokratikus Köztársaság képviselői foglalnának helyet. — Nem gondolunk arra — mondotta Gromiko —, hogy ez a bizottság a szabad város valamilyen felső hatósága lenne. E bizottság nem rendelkezne x semmiféle igazgatási vagy végrehajtó funkcióval, feladata csupán az lenne, hogy ellenőrizze, hogy minden érdekelt fél szigorúan és következetesen betartsa a szabad város státusát, és biztosítva legyen a szabad város önállósága. A bizottság rendszeres jelentéseket tehetne a szabad város státusáról szóló egyezményt aláíró országok kormányainak, valamint az ENSZ Biztonsági Tanácsának. Gromiko ezután kifejtette, hogy ha Nyugat-Berlin szabad demilitarizált városként fejlődhetne, ez lehetővé tenné, hogy gazdasági helyzete stabil, kiegyensúlyozott legyen. Azok az országok, amelyeknek érdekük, hogy gazdasági kapcsolatokat tartsanak fenn Nyugat- Berlinnel, egészséges kereskedelmet folytathatnának a szabad várossal. A Szovjetunió a szabad város tervét azért tartja különösen megvalósíthatónak, mert ez a terv egyetlen hatalom érdekeit vagy presztizsét sem sérti, de senkit sem juttat egyoldalú előnyökhöz sem. Rámutatott, hogy ez a terv ésszerű kompromisszum, amelyet minden érdekelt fél elfogadhat. A szovjet kormány természetesen hajlandó minden más javaslatot is megvizsgálni, mely ezt a célt szolgálja. A szovjet külügyminiszter ezután kiemelte, hogy a szovjet Berlin-terv előterjesztése után egyes nyugati körök úgy ferdítették el ezt a tervet, mintha a Szovjetunió Nyu- gat-Berlint az NDK-hoz szeretné csatolni. Gromiko ezután megcáfolta azokat a nyugati állításokat, amelyek szerint a Szovjetunió »blokád alá kívánja venni« Nyugat-Berlint, és szét akarja zúzni az ott kialakult életformát. — őszintén szólva a Szovjetunió nem tartja eszményi megoldásnak a szabad város megteremtését — mondotta —, a legigazságosabb megoldás természetesen az lenne, ha a Német Demokratikus Köztársaság teljes szuverenitása Nyu- gat-Berlinre is kiterjedne. Ezt teljes joggal követelhetné az NDK. Gromiko rámutatott, hogy nem a Nyugat tesz engedményt, ha beleegyezik a szabad város státusába, hanem a Német Demokratikus Köztársaság nagy engedménye a szabad város tervének előterjesztése A nyugat-berlini kérdés rendezésének ellenzői azt állítják, hogy a szabad város eszméje tovább mélyítené Németország megosztottságát, mivel Nyugat-Berlin mint szabad város »harmadik német állammá« válnék. Világos azonban, hogy ez az állítás eleve tarthatatlan és alaptalan. Hiszen mindnyájan tudjuk, hogy a szabad, város megteremtése csak ideiglenes megoldás, amely Németország egyesítéséig érvényes. A szabad város megteremtése pozitív hatással lenne egész Németország belső helyzetére, és hozzájárulna a két német állam kapcsolatainak megj avulásához. Nyugat-Berlin szabad várossá alakulása azt is lehetővé tenné, hogy az NDK és az NSZK közötti sok-sok nézeteltérés eltűnjék, a szabad város és az NDK között kialakuló politikai, gazdasági és egyéb kapcsolatok pedig pozitív gyakorlati tapasztalatot nyújtanának az NDK és az NSZK kapcsolatainak majdani bővítéséhez. — Véleményünk szerint — hangsúlyozta Gromiko — a berlini kérdést legjobb ler.ne a német békeszerződés keretei között megoldani. Ha egyezmény jön létre egy ilyen szerződésről, a békeszerződés mo"? kötésével létrejönnének a feltételek nemcsak Berlin, hanem egész Németors-ág békés fejlődéséhez is. Mázától értető dik, hogy mivel két német ál- : lám van, Nyueat-Berlinre nézve a békeszerződés aláírása után sem lehet elképzelni más megoldást, mint azt, hogy átmenetileg. Németország egyesítéséiig. szabad várossá nyilvánítsák. Gromiko végül hangsúlyozta hogy ma már világszerte felismerik, mennyire rendellenes és veszélyes a mai nyugat-berlini helyzet. Az a meggyőződés alakult ki, hogy a berlini kérdést meg kell oldani. A kérdés megoldásának fontosságát az a közös nyilatkozat is aláhúzza, amelyet Macmillan angol miniszterelnök Hruscsowál, a Szovjet Minisztertanács elnökével folytatott megbeszélései után adtak ki. Gromiko kifejezte azt a reményét, hogy sikerül olyan megegyezésre jutni, amely hozzájárul az európai béke megszilárdításához, és kellőképpen számol mind a Német Demokratikus Köztársaság, mind a nyugat-berlini lakosság jogaival és érdekeivel. Ilyen megegyezés egyúttal kiküszöbölne egy olyan tényezőt is, amely aíkadályozza a nagyhatalmak közötti viszony rendezését 1 A nyugati külügyminiszterek hétfő deli megbeszélése Genf (Reuter). A három nyugati nagyhatalom kü’ ügyminiszterei Brentano nyugatnémet külügyminiszterrel együtt hétfőn délben a francia küldöttség szállásán megbeszélést tartottak, s megvizsgálták a szakértőik által múlt héten kidolgozott jelentést a berlini kérdésről. Mint ismeretes, a nyugati négyhatalmi munka- csoport londoni ülésszakán szintén készített egy tervezetet. Ezt azonban a külügyminiszterek nem találták kielégítőnek és ezért adtak megbíTalálgatások Selwyn Uoyd le mentéséről Genf (MTI). Genfi diplomáciai körökben, s elsősorban a Genfben tartózkodó angol küldöttség körében nagy meglepetést keltett a Timesnek az a híre, hogy Macmillan fel akarja menteni Selwyn Lloyd külügyminisztert tisztségétől. A sajtójelentések szerint Macmillan értésére adta Selwyn Lloydnak, közel az az idő, hogy el kell hagynia a nemzetközi politika színterét. A Reuter szerint az angol külügyminisztérium szóvivője határozottan cáfolta a hírt. zást a szakértőknek újabb jelentés előterjesztésére. Megbízható források szerint ebben a legújabb jelentésben egy bizottság felállítását javasolják, amelynek feladata lenne a Berlinre vonatkozó idedele- nes megoldás végrehajtásának ellenőrzése. A bizottság tagjai lennének az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Anglia, Franciaország, továbbá Kelet- és Nyueat-Berlin hatóságainak képviselői. Említett körök rfiegállapít- iák, hogy érdeklődést keltett Gromiko szombati javaslata a berlini rendezés ellenőrzésével megbízott öthatalmi állandó tanácsadó bizottság felállításáról. Azt mondják, ez érintkezési pont lehet, amelyet a miniszterek zárt üléseken megvitathatnának Gromikoval. Az NDK genfi kormányküldöttsége erélyesen elutasította a Bonnból sugo'mazott támadásokat Genf (ADN). Gerhard Kegel, a Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttségének szóvivője hétfőn erélyesen visszautasította a küldöttség jogai ellen intézett támadásokat, amelyeket az Adenauer- kormány képviselete sugalmaz. Ugyanis a genfi sajtóház vezetősége a bonni küldöttség sürgetésére levelet küldött az NDK képviseletének, s azt állítja, hogy Hoffmann altábornagy, az NDK honvédelmi miniszterének első helyettese Genfben megtartott sajtóértekezleten kijelentéseivel vétett a sajtóközpont rendeltetése ellen. Úgy hírlik, hogy az NDK küldöttségéhez intézett levéllel egyidejűleg a svájci kormányhatóságok közben jártak a kormánykülcöttségnél, s hangsúlyozták, hogy a levél állításai teljesen alaptalanok. Adenn u ar szerelné elhalatslani a kormányfők erleke%letét Berlin (MTI). Noha az amerikai fővárosban bizonyosra veszik, hogy ma már Eisenhower elnök is elkerülhetetlennek tartja a kormányfők értekezletét, Adenauer bonni kancellárt eddig csak félig sikerült megnyerni az értekezlet gondolatának. Az agg kancellár Nixon amerikai al- elnökkel folytatott megbeszélésein azt akarta elérni, hogy a kormányfők találkozóját a jövő évig halasszák el. Adenauer nyilvánvalóan attól tart, '•'ogy a kormányfők esetleges megállapodása akárcsak Berlin kérdésében is, súlyos kihatással lehet a nyugatnémet fegyverkezésre. Nyilvánvalóan az a szándéka, hogyha a kor- ' mányfői értekezletet elhalasz- j tanék, a közbeeső idő alatt i meggyorsítja a nyugatnémet hadsereg felfegyverzését. A diplomáciai megfigyelők véleménye szerint a kancellár halogató taktikájának — amelyhez m®® akarja'nyerni a franciák támogatását is — kevés esélye van a sikerre. Tunéziában kihirdették az ország alkotmányát Tunisz (AFP). A tunéziai nemzetgyűlés ünnepi ülésén Burgiba államelnök, a kormány és á diplomáciai testület tagjai, valamint sok meghívott vendég jelenléében hétfőn délelőtt kihirdették az ország alkotmányát. AZ ALKOTMÁNY FŐBB PONTJAI A KÖVETKEZŐK: P rvuliin Bol/. küliigyuaiois/terrel Genf (Té'tZSZ), M. G. Per- vuhin, a Szovjetunió berlini nagykövete hétfőn fe’kereste Lothar Bolzet, és tájékoztatta őt a megbeszélésről, amelyet Gromiko szovjet kő Ki «■"miniszter az amerikai, az argó1 és a francia kfilijöt t-éc-veze- lőkkel folytatott a máris 30 án tiszteletűkre adott vacsorán. Ezután Pervuhin tanácskozott Lothar Bolzzal a külügyminiszteri értekezlet további munkájáról. E tanácskozás hétfőn este folytatódik, ami- koris a Szovjetunió kü’döttsé- ge ta!é’k»zik az NDK küldöttségével. Aláírták a szovjet—a'bán köz£s közleményt Tirana (TASZSZ). Az Albán Népköztársaság Minisztertanácsának székházában szombaton aláírták a Szovjetunió és az Albán Népköztársaság kormányküldöttségeinek tárgyalásairól szóló közös közleményt. Szovjet részről a közös közleményt N. Sz. Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, albán részről pedig Enver Hod- zsa, az Albán MP Központi Bizottságának első titkára és Mehmed Shehu, az Albán Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke írta alá. A felek megállapították, hogy a kölcsönös megértés légkörében lezajlott tárgyalásokon minden megvitatott kérdésben a nézetek teljes azonossága nyilvánult meg. A közös közlemény megállapítja, hogy a Szovjetunió és Albánia együttműködése úgy a gazdasági kérdésekben, mint a tudomány, a kultúra, a népművelés, a művészet, az egészségügy, a sport terén egészségesen fejlődött. Külpolitikai tekintetben megállapítja a közös nyilatkozat, hogy a szocialista tábor befolyása növekszik, a béke és a szocializmus erői mindinkább az imperializmus és a háború erői fölé kerekednek. A közös nyilatkozat a továbbiakban állást foglal az I atom- és hidrogénfegyverek í betiltása, a tömegpusztító fegyverek gyártásának megszüntetése, a fegyveres erők lényeges csökkentése, s az idegen területen állomásozó idegen csapatok létszámának leszállítása, valamint a NATO és a varsói szerződés tervezete közötti megnemtámadási szerződés megkötése mellett. A közlemény többek között foglalkozik az amerikai rakétatámaszpontok létesítésével is, s hangsúlyozza, hogy az Egyesült Államok kormánykörei minden eszközzel a nemzetközi helyzet élezésére törekszenek. A két küldöttség kiemeli a varsói védelmi szerződés fontosságát, mint a benne részt vevő államok kölcsönös biztonságának hatalmas tényezőjét. A két küldöttség a továbbiakban elítéli az imperialista kormánykörök beavatkozási kísérleteit a Kínai Népköztársaság belügyeibe, majd a Szovjetunió Kommunista Pártjának és az Albán Munkapárt képviselőinek a két párt tevékenységéről folytatott eszmecseréjével foglalkozik. A közös nyilatkozat végezetül a két párt és a két kormány ama kívánságát fejezi ki, hogy népeik javára tovább kívánják fejleszteni kapcsolataikat, és ezzel teljesíteni a szocialista országok összeforrottságát, a béke és a szocializmus nagy ügyét. 1. A Tunéziai Köztársaság szabad, független és szuverén állam, vallása az izlám és hivatalos nyelve az arab. 2. A törvényhozó hatalmat a nép gyakorolja általános, szabad, közvetlen és titkos választásokkal létrehozandó nem( zetgyűlése révén. A köztársa- ' sági elnököt öt évre választ- ! ják. | 3. A Tunéziai Köztársaság j biztosítja az égvén sérthetet- i lenségét, a szabad vallás gyakorlását, »amennyiben az nem veszélyezteti a közrendet«. 4. Az alkotmány ugyancsak biztosítja a véleménynyilvánítás, a sajtó, a gyülekezés szabadságát, a szakszervezeti, s tulajdonjogot, a magánlak sérthetetlenségét és a levéltitkot, »a törvény által meghatározott kivételes esetektől eltekintve«. 5. A tunéziai polgárok jogok és kötelezettségek tekintetében a törvény előtt egyenlők. Szabadságot Manolisz Giezosznak! A Szakszervezetek Országos Tanácsához számos újabb távirat érkezett, amelyekben a magyar szervezett dolgozók követelik Manolisz Giezosznak, a görög nép nagy fiának sza- badonbocsátását. A Szakszervezetek Országos Tanácsa továbbította a táviratokat a demokratikus szabadságjogok védelméért és Manolisz Giezosznak szabadlábra helyezéséért harcoló görög szakszervezeti bizottságnak. Táviratot küldött a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Athénbe, a görög királyság kormányának, valamint az Av- ghi szerkesztőségének. A görög kormányhoz intézett táviratában a MUOSZ valameny- nyi magyar újságíró nevében tiltakozását fejezi ki Manolisz Glezosz fogvatartása ellen és követeli a görög nép szabadsághősének haladéktalan badon bocsátását.
