Somogyi Néplap, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-08 / 106. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Péntek, 1959. május 8. MEZŐCSOKONYAI „fi IVÁLA K“ Egy kilencéves kisfiú nem énekelhet, mert őt a szülei nem e világnak szánják, nem e világ számára nevelik!... A tény olyan hihetetlen, mintha nem is napjainkban kelt volna, nem akkor, amikor az emberiséget fejlődő tudománya nagykorúvá tette, hanem a több más jelző között a leggyakrabban a »sötét«-tel jelölt középkorban. A gyermek a Mezőcsokonyai Általános Iskola tanulója. Énekből bukásra áll, mivel nem énekelhet »világi« nótákat. Az iskolapadba hazulról, a szülői házból hozta ezt a feneketlen butaságról tanúskodó tilalmat, melyet így egészített ki maga a gyermek, mikor megkérdeztük tőle, miért nem énekel: »Meri eljön értem Jézus, és a pokolra visz-«. Bizony nagy lelkierőre vall egy kilencéves gyermeket áhítatra terelő pofonokkal és túlvilági büntetéssel való elbolondítása olyannyira, hogy az életre nevelő kis közösség, az iskola rendjét sorozatosan megszegje! Ugyan miféle »kiválasztottság« nem e világ számára születni, élni, dolgozni, örülni, énekelni is, amikor úgy hozza az ember gyerekének kedve? A felnőttek, bár gondosan titkolják hovatartozásukat, mivel a kis községben a reformátusokon, a katolikusokon, szombatistákon keresztül sokféle vallás vallója található, a gyermek elárulta, hogy ő pünkösdista. A Cseresznyésben lakik, ahol a település majd minden lakója e csudabogár szekta hívője. Egyszerű emberek valahányan, mondhatni primitívek, olyanok, akiket ravasz prédikátoroknak igen könnyű mennyországgal, pokollal s még egy varázslatos valamivel megszé- dítend. A varázslatos valami pedig nem más, mint tanulatlanul szerzett »tudás« (!?) Az igazi hívő idővel »nyelveken« tud — a szekta szabályai szerint — szólam. Mi úton-mó- don sajátítják el a pünkösdisták a nemzetközi szentlélek- nyelvet? Tulajdonképpen igen egyszerűen. Csak hinni kell, hogy az imaházban rendezett abrak adá brá zástól — melynek során csaknem mindenki a »kiválasztottság« állapotába, tudományosan szólva extázisba kerül — és maga is hiszi, hogy amit összezagyvált önkívületi állapotában, az tartalommal bíró valami, és van olyan emberfia a földön, aki megérti. Itt Pascalnak, a nagy francia bölcselőnek egy maximáját kell idéznünk: »Az ember nem angyal és nem állat: s a balvégzet úgy akarta, hogy aki angyalnak akar mutatkozni, az állatnak mutatkozik-«! Az emberiség kultúrtörténetének lapjai bőven adnak tudományos példázatokat arra, hogy amióta világ a világ és benne ember az ember, az ámítás túlságosan is jövedelmező volt ahhoz, hogy a »prófétáknak« ne akadtak volna követői. Mindig akadtak szélhámosok és mindig akadtak követők, akik a biblia felhasználásával szellemi silót dobtak a tudatlan emberek elé. Sajnos, napjaink sem mentek sem a szélhámosoktól, sem A Magyar Tanácsköztársaság, miközben kemény harcot vívo.tt a kizsákmányolás ellen, hadat üzent a giccsnek, a szellemi sötétségnek is. Mint a Somogyi Vörös Újság alábbi írása is elmondja, a Tanács- köztársaság nem tűrt meg giccset a kultúrában. — Ripacsék Kaposváron. Hírt adtunk róla, hogy szín- társulatok jönnek a vidékre, amelyek a proletárokat kellemes időtöltés keretében rávezetik a művelődés útjára. Kaposvárra is hamarosan bevonult egy színtársulat, de akiben csak egy kis jóérzés van, nem megy el végigbosszankodni ezeknek a cse- pürágó ripacsoknak tisztesség és jóízlés elleni merényletét. A »színészek és zésképpen hiszékeny emberektől. Mindenkinek szabadság jutott osztályrészül államunktól vallásának . gyakorlásában. Mindaddig nem is emeljük fel szavunkat, amíg — mint a mezőcsokonyai esetben is — nem a gyermeket, a holnap emberét érik és sértik lélekmérgező, nem a mi szocialista világunkba való életeivek. Olyanok, amilyeneknek Sugár Ferencné, a kisfiú édesanyja ad hangot abban a levelében, melyet azért írt, hogy fiát hagyják békében az iskolában, a gyermek nem fog énekelni, mert »a bibliában seholsem található, hogy Jézus énekelt vagy táncolt volna!« Ami azt illeti, respektálandó érv ez, egyúttal írója megérdemli, hogy ne csak megvessék azért, mert gyermekétől a gyermekséget tiltja el pokollal fenyegetve az érzékeny lelket, hanem azért is, mert olyan nagyon ragaszkodik ostobaságához, amit nem enyhít a »nyelvek« valószínűtlen tudósa sem! Színésznők« egyáltalán nem osztályozhatók. Egyenesen versenyen kívül álló fakezű és falábú színészimitátorok. Akik tegnap végighallgatták azokat a vastag disznóságo- ' kát, amikkel ezek a ripa- csok a terem levegőjét telifertőzték, aligha kérnek még egy adagot belőle. Hát játszani nem tudnak, s valószínű, hogy nem is tudtak. A közönség egy része is le pisszegte ripacsékat, akik Kaposvárt összetévesztették az országút menti, körül gyöpös csárdával. Gondoskodtunk róla illetékes helyen, hogy illetékes helyre kerüljön ez a színtársulat« nak nevezett alkalmi, pornográfiát terjesztő társulat.« pedig a tanulatlan, követkeNEGYVEN ÉVE TÖRTÉNT LE A GICCSELl László Ibolya —- Egy férfi iránt..-, palotai. . -. — elnyelte a szót. — Nem tudom... egy férfi iránt! — Sohasem beszélt magának erről Borbála? Ágota bizonytalan hangon válaszolt: — Beszélt. í ; de nem sokat. -.. azután nem voltunk már bí- ealmas viszonyban... — Mit mondott önnek szerelméről? — Hát csak azt, hogy megismerkedett egy férfival.. -. ■— Hol? Hol ismerte meg? — A patikában... A kolostor patikájában..; — Ön sohasem látta ezt a férfit? — De ... egyszer, amikor bementem a patikába Borbálához ... — Ez az, a férfi? — mutatott rá hirtelen az ügyész Dimitrij- re. Ágota elvesztette eddigi megfontoltságát, amikor rápillantott a hallgatóság első soraiban ülő férfira. — Nem., i nem tudom. -. nem emlékszem ... régen volt... — Ágota nővér, emlékszik arra az üzenetre, amit ön juttatott ki Dimitrijnek, amikor Borbálát először bezárták? — Nem... nem emlékszem. — Maga közölte Dimitrijjel, hogy Borbálát bezárták? Ágota nem válaszolt. Behajtotta fejét és hallgatott. — Ágota nővér, önnek ugyebár elpanaszolta Borbála, hogy Gratianus atya erőszakot követett el rajta? Nézzen rám! Ön akkor felszólalt az érdekében és ezért büntetést kapott?! Ágota percekig szótlanul állt, eztán sóhajszerű hang tört fel • torkából: e- Így volt — Mondja el részletesen, hogyan történt! — Borbála beteg volt . lázas és félrebeszélt... Az ördög szállta meg... így mondták ... Gratianus atya űzte ki belőle ... Nagyon sírt és szenvedett ... Akkor én... Zita fejedelemasszonyhoz fordultam, hogy könyörüljön rajta... helyezze vissza szobájába.... — Nem volt a szobájában? — Nem ... — Hol volt? Ágota kezével lefelé mutatott. — A pincében? — Ott! — Mit mondott a fejedelemasszonynak? — Azt hiszem túl éles szavakkal mondtam meg, hogy nem helyeslem Borbála... bezá... büntetését... — Igazságtalannak tartotta? — Nem.. i igen..; annak tartottam.., — Zita fejedelemasszony ezért büntette meg magát? — Ezét! Azt mondta,- hogy pártját fogom a bűnösnek ... — Tényleg pártját fogta a bűnösnek! ■— jelentette ki az ügyész. Ágota felcsattant: — Nem volt bűnös! — Nem volt? — kérdezte ravaszul az ügyész. — Nem volt... ártatlan volt.. i Dimitrijt szerette .. í de ... nekem elmondta... A védő felugrott helyéről és felháborodottan kiáltotta Do- neckinek: — Tiltakozom, hogy egy apácától ilyesmit kérdezzenek! Donecki rá se hederített. — Tiszta volt Borbála szerelme? «= Igen! — Kérem a bíróságot, hogy vesse ezt a vallomást össze Zita fejedelemasszony és a többi fejedelemasszony vallomásával, mely szerint bűnös szerelmi viszony volt Borbála és Dimit- rij között. Felhívom a bíróság figyelmét arra az apróságra is, hogy elmeháborodottat gyanúsítanak azzal, hogy ilyen viszonyt folytatott egy épeszű, normális férfival... A hallgatóság soraiban halk nevetés hallatszott. — Továbbá kérem a bíróságot, hogy vegye figyelembe a törvényszéki orvos jelentését, amely szerint Borbála nem érintetlen... A védő és a hallgatóság soraiban ülő papok vadul kiáltozni kezdtek: — Gyalázat! Nyilvános tárgyaláson így beszélni egy szerzetesnőről. — Néhány pap felállt és tüntetőén elhagyta a tárgyalási termet. Donecki gúnyos mosollyal fordult a hallgatóság felé: — Gyalázat! Nem tudom mi a gyalázat: egy elmeháborodott nőn erőszakot elkövetni, vagy erről beszélni? Aztán újra Ágotáihoz fordult: — Milyen büntetést kapott ön? — Összeszidott a fejedelemasszony. — Nem zárták sötétzárkába? — De igen! — válaszolt az apáca. — Mennyi időre zárták be és hová? — A pincébe. Két hétre. — Borbála mellé? —• A mellette levő kamrába. . -. — Miért nem hivott ötvöst Zita fejedelemasszony, amikor Borbála beteg volt? A szakszervezeti választásokról, az új feladatokról nyilatkozott Körtéé Gábor elvtáre, az SZMT elnöke A SZOT közelmúltban hozott határozatában egységesen szabályozták a szakszervezeti tisztségviselők újraválasztásának végrehajtását Miről szól ez a határozat, hogyan folynak a választások megyénk szak- szervezeteiben, mi a jelentősége e nagy munkának — ezekről a kérdésekről nyilatkozott a Somogyi Néplap munkatársának Körtés Gábor elvtárs, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöke. — Mint ismeretes — mondotta Körtés elvtárs —, a szak- szervezeti bizottságokat kétévenként választják újra. A most lelépő vezetőségek és tisztségviselők mögött harcos, kemény időszak zárul le. Olyan időszak, amikor meg kellett küzdeniük az ötvenhat őszén kirobbant ellenforradalom gazdasági és szellemi hagyatékával, a munkások egyes rétegeiben jelentkező demagógiával és a bizalmatlansággal. S hogy a párt vezetésével szakszervezeteink jól dolgoztak, azt legfényesebben a való élet igazolja. A szakszervezeti tagok és funkcionáriusok zöme helytállt a legnehezebb napokban, és vállalta a nemegyszer áldozattal járó munkát. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy az elmúlt időszakban tovább erősödött a szakszervezeti és az üzemi demokrácia. Ez egyúttal azzal is járt, hogy megnőtt a munkások politikai öntudata, s ma egységesebben tömörülnek a párt köré, mint bármikor azelőtt. A most zajló választások fő célja: megszilárdítani az eredményeket, s újabb sikereket elérni a dolgozók politikai nevelésében, öntudatosításában és a termelőmunkában. Ebben van a szakszervezeti választások politikai jelentősége. — Mindebből szükségszerűen következik — folytatta Körtés elvtárs —hogy a választásokat alaposan elő kell készíteni. Mi, a megyei tanács kezdettől fogya erre törekedtünk. Megbeszéltük a tennivalókat, a területi és szakmaközi bizottságok pedig elkészítették tervüket, hogy mikor akarják lebonyolítani a választásokat. Úgy határoztunk, hogy megyénkben április és július 1-e között tartjuk meg a választásokat. Kivétel ez alól a MEDOSZ és a művészeti dolgozók szakszervezete, ezekben az ősszel választják meg az új vezetőséget. Már az előkészületek elején óvtuk — s úgy látszik, nem is alap nélkül — az elvtársakat, hogy a választást ne tekintsék csupán adminisztratív feladatnak, mert akkor nem éri el a kitűzött célt. — Egy hónap telt el a választások megkezdése óta. Megtörtént a bizalmiak kiválasztása. Általában a régiek közül keveset váltottak le a dolgozók, zömben azok maradtak, akik már hosszú évek óta teljesítik felelősségteljes megbízatásukat. s így jól értik e munkát. Ennek csak örülni lehet. Ugyanez tapasztalható a szakszervezeti bizottságok választásában is. A legtöbb helyütt a dolgozók alaposan megvizsgálják a jelöltek személyét, magatartását, s csak a legjobb munkásokat, a legszerényebbeket és a legbátrabbakat választják meg. A demokratizmus megtestesülése mutatkozik meg abban, hogy — az idén először — a szakszervezeti bizottságba javasoltak listáját az erre hivatott jelölő bizottság már a választások előtt egy hónappal közszemlére teszi. Ez lehetőséget nyújt arra, hogy a dolgozók jó előre megismerjék a jelölteket, van idejük arra, hogy eldöntsék: érdemes-e rájuk ruházni a bizalmat. A cukorgyárban például a jelölő bizottság a dolgozók által javasolt 42 ember közül választotta ki a szakszervezeti bizottság jelöltlistájára kerülő 22 nevet. — Akad azonban olyan üzem is, ahol nem élnek ezzel a lehetőséggel. A Kábel- és Sodronykötélgyárban nem függesztették ki a jelöltek listáját, s ezzel jelentős jogaitól fosztották meg a szakszervezet tagjait. A másik hiba, hogy a lelépő szakszervezeti bizottság a bizalmiak révén nem ismerteti jó előre a dolgozókkal a beszámolót, sőt az is előfordult, hogy maguk a szakszervezeti bizottság tagjai sem tud| ták, miről fog beszélni az el- nők. Ez pedig sekélyessé teszi a taggyűlést, a dolgozóknak nincs idejük felkészülni a vitára. Ilyenkor aztán a szapora — Mert Gratianis atya azt mondta, hogy az ördög ellen csak a papnak van hatalma. — Szóval egyszer sem keres- j nógatás — »no, szóljunk hozzá | elvtársak« — sem segít. Emiatt ! több helyütt a tagok csak az te fel orvos a beteget? — Nem! — Biztos ebben? — Borbála mondotta kém... I üdülésen, munkaruhán keresz- ne' | tül értékelik a szakszervezet , »munkáját — bár ez sem lé— Tisztelt bíróság! Emléké- ♦ nyegtelen —, de mégsem csak zetükbe idézem önöknek Wróblewski doktor vallomását, aki azt állította, hogy megvizs ebből áll a szakszervezet tevékenysége. A MESZÖV-nél viszont az ellenkező végletbe gáltg a beteget és őrültnek ta- * estek a szakszervezeti elnök tolta. _ ♦ háromnegyed órás beszédében A védő tajtékozva kialtottg: J csupán bel- és külpolitikáról — Hamis vallomással gyanúsítja a köztiszteletben álló Wróblewski doktort!... TUta- * gém történt volt szó. a szakszervezet érdekvédelmi szerepéről említés kozom! Persze, a hibákért nembonecki a védő felé fordult; csa}s. a szakszervezeti bizottsáés meghajolt. ♦ gok a felelősek. Nem kevésbé Védő uram! Minden tisz- ♦ hibáztathatok az igazgatók és teletem Wróblewski doktoré. Bizonyára csak rosszul emlékezett, amikor a nyilatkozatot adta... Kérem a bíróságot, hogy módosítsa Wróblewski doktor vallomásának ezt a részét, amelyet csak. azért tehetett, mert előrehaladott kora és közismert süketsége miatt egyes dolgokat rosszul értelmezett. . Újra Ágota felé fordult: — Ágota nővér, jelen volt akkor, amikor Ubryk Borbálát szegesostorokkal megverték, felravatalozták és befalazták? Ágota lábai inogni kezdtek. Szemeit a földre sütötte és dadogott valamit. — Értelmesen válaszoljon ... Az Isten megbocsátja magának __ A védő közbekiáltott: — Ne kényszerítse a tanút vallomásra! — Mennyei atyánkra való hivatkozás talán kényszer? A hallgatóságból néhányan nevettek. — Feleljen, Ágota nővér, ott volt? — Igen, ott voltam! — mondta Ágota, és zokogni kezdétt. — Ott voltam... ott... — ismételte elcsuklö hangon. Folytatjuk — | az üzemi pártszervezetek. Pedig az ő érdekük is, hogy a Készülődés az — Figyelem! Figyelem! Az anyáknapi ünnepségeket május 10-én délután 4 óraikor tartjuk meg... — röpítette szét a Berzsenyi Dániel Általános Iskola hangszórója a hírt az osztályokba. Sem a gyerekeiket, sem a pedagógusokat nem érintette ez váratlanul. A tanulók kis csoportokba verődve tanulás előtt és után. óraközi szünetekben tervezgettek, hogy mit vesznek édesanyjuknak. Csupa titok volt mindegyikük. Gyűltek a filléreik a kis erszényekben. A pedagógusok szorgalmasan keresgélték a versikéket, mondó- kákát, táncokat, köszöntőket, dalokat. Még nem rajzolódott ki minden osztályban a műsor teljes képe, de egyetlen csoport sem lesz, ahol legalább egy órán át ne ünnepeljék az édesanyákat. Különösen nagy az izgalom az első osztályokban. Az I/c.- ben izgalomtól ragyogó arccal gyakorol naponta az apró szakszervezet élére a legmegfelelőbbek kerüljenek, s a számban is nagy tömegszervezet betöltse hivatását. A kommunista vezetők bizonyára jed ismerik Leninnek a szakszervezetekről mondott szavait, s talán egy-egy értekezleten beszélnek is róluk, nem egy közülük mégis lebecsüli a szak- szervezeteket, csak követel tőle, de tenni érte keveset vagy semmit sem tesz. Meg lehetne említeni ilyen szempontból a Kábelgyárat, ahol az sz. b.-el- nök háromperces beszámolót tartott, s a taggyűlés a készü- letlenség miatt majd kudarcba fulladt.. Az Épületszerelő Vállalatnál pedig 30 perc alatt, a termelési tanácskozás szünetében tartották meg a vezetőségválasztó taggyűlést. Azt hiszem, e példákhoz nem kell kommentár. Igaz, hogy nem a hibák jellemzik az eddig megtartott vezetőségválasztó taggyűléseket, mégis beszélni kell róluk, hogy ne kövessék el őket másutt. — Arra kérjük a gazdasági vezetőket és a pártszervezeteket, törődjenek többet a szak- szervezetekkel. Bátorítsák őket, hallgassák meg tanácsaikat, bírálataikat, és segítsenek nekik. Nagyon célszerű lenne, ha összehívnák az új szakszervezeti bizottság tagjait, és megbeszélnék velük, hogyan induljanak el munkájukban. ■— Az sz. b.-ben ne csak egy ember, a titkár dolgozzék, hanem valamennyi tisztségviselő. Ez persze csak úgy megy, ha felosztják maguk között a munkát, meghatározott feladatot adnak a bizalmiaknak is. Tennivaló akad bőven. Álljanak a kibontakozó pártkongresszusi munkaverseny élére. Lássanak hozzá a bizalmiak oktatásához. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a szakszervezeti bizottságok törődjenek a dolgozók apró-cseprő ügyeivel még akkor is, ha néha azt kell mondani: ez nem jogos, barátom, vagy erre még nincs lehetőség. — Segítsen a szakszervezet a dolgozókban elmélyíteni azt az érzést, hogy ők az üzem gazdái, tulajdonosai. Küzdjön az emberekért, harcolja ki nekik a megfelelő munkakörülményeket, s ami a becsületes munka után megjár: az egészséges és tiszta munkásszállást, a kulturálódás lehetőségeit is — fejezte be nyilatkozatát Körtés elvtárs. Intertlum — törött csontok összeillesztésére Két csehszlovák szakember, Stanislav Studlik és Oldric Hunacek új fémvegyületet talált fel, melyet Sinertiumnak kereszteltek. Az új vegyület , törött csontok összeillesztésekor kerül alkalmazásra olyan töréseknél, amelyek egyébként igen nehezen gyógyulnának. Eddig erre a célra az Egyesült Államokból vitáliumot importáltak. Az új fém nemcsak pótolja a vitáliumot, de annál még jobb is, mivel nincsen zavaró hatással a csontra & a környező szövetekre. | anyák napjára gyermeksereg. Szavalatot, éneket, jelenetet próbálnak. A Ill/a. osztályban hasonló szorgos munka folyik, főpróbákon nagy tapssal jutalmazták pajtásai az egyik kisfiú szájharmonika-szólóját. A hatalmas tangóhanmóniika mögül alig látszik ki egy másik kis »művész« mosolygós arca, amint hozzáértéssel játszik. Műsorukban megelevenítik az iskolakerülő , gyerekeket is, akikkel sem a rigó, sem a méhecske, sem a mókus nem áll szóba. Az iskola tanulói nemcsak édesanyjukat köszöntik e napon, hanem — mint ahogy az egyik fiú szavalja majd: — »Köszöntjük a többi nénit, Aki értünk fárad ... Köszöntjük a doktor nénit, Itt a rendelőben, Ki eljön, ha beteg vagyok, fagyban és esőben...« EL, L-ne.
