Somogyi Néplap, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-15 / 112. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Péntek, 1939. május 15. A Művelődésügyi Minisztérium Nemzetiségi Osztályának felhívása A Művelődésügyi Minisztérium Nemzetiségi Osztálya felhívja azoknak az érettségizett, harminc éven aluli nőknek és férfiaknak a figyelmét, akik valamelyik hazai nemzetiséghez tartoznak, vagy valamelyiknek a nyelvét társalgási fokon jól bírják, jelentkezhetnek még a felsőfokú tanító- és óvónőképző intézetek nemzetiségi tagozataira. Szeptember 1-től ugyanis a hazai nemzetiségi nyelvű általános iskolákban működésre jogosító általános iskolai tanítói oklevél csak a Budapesti Tanítóképző Intézetben szerezhető. Címe: Budapest XII. kér. Kiss János altábornagy utca 40.; szlovák, szerb, horvát és román nyelvű óvodákban működésre jogosító óvónői oklevél a Szarvasi (Békés megye), német nyelvű pedig a Soproni Óvónőképző Intézetben nyerhető. A felvételi kérelmek közvetlenül az intézetek igazgatóságához küldendők, mégpedig — tekintettel a szoros határidőre «— nagyon sürgősen. Mindenütt ott vannak A falu lábánál csende- sen kanyargó Drávának, ha meg lehetne szólaltatni, bizonyára sok mondanivalója volna a lélekszám- ra kicsiny, de összefogásban, lelkesedésben és törekvésben annál nagyobb határmenti község lakóiról. Taríúvallo- mást tehetne, miként sanya- rogtak a földesúri birtokon azok, akiknek egy hant föld nem sok, annyi sem volt a nevükön; s a kis- és középgazdák: miként fojtogatta őket az elnyeletésükre kész földesúri birtok. De a kocka nagyot fordult ezerkilenc- száznegyvenöt után. Tasi földesurat pereputtyával és grófi rokonságával együtt elfújta a szél. A Dráva menti dús legelőkre néző puszta ma az egQsz falu népét szolgálja. A pár hónapja egyetlen nagy családba, a Kossuth Termelőszövetkezetbe olvadt község azt szemelte ki közös gazdasági majorjának. Március nyolcadika óta a falu jövendő sorsát formáló közgyűlés óta — 15 Hold kivételével — eladdig egyéniek által használt tanácsi határ fölött a Kossuth tagjai igmana Imre tabi cementáru-készítő 8000 forint kisipari Vttcsönből cementlap kéziformázó prést vásárolt, mellyel naponta 150—160 darab, különböző mintájú és színű lapot tud készíteni rendelkeznek. Másnap már bekötötték az odahaza továbbra fölösnek mutatkozó jószágot: 18 pár lovat. A harmadik napon pedig már munkába lendült az egész falu a közös célért, a szövetkezet felvirágoztatásáért. Az olvasóban most bizonyára kételyek merülnek fel: hol van még a felvirágzás kora, hiszen még az alapokat sem vetették meg teljes egészében. A kérdés jogos, aki azonban beszélget velük, s látja azt a nagy nekibuzdulást, amely most a 90—100 családból összetevődő falut jellemzi, abban a kételyeket ledöntik a látottak és hallottak. Szakács József elvtárs, a községi tanácsnak immár egy évtized óta elnöke, a szövetkezet lelkes istápolója is példás közszellemről, a jó munkafegyelemről szövögeti a fonalat. Úgy is, mint kommunista vezető, úgy is, mint a többiekkel egyenrangú szövetkezeti tag — ö is nyolc holddal gyarapította a közös földet —, szemét, kezét állandóan rajta tartja a szövetkezeten. ■ A e ugyanilyen felelősségévekben. Megváltozott a termelés rendje. Soha annyi pillangós nem volt a határban, mint amennyit most vetettek. Azelőtt csak azok vetettek géppel, akiknek volt vetögépük, most viszont még a kukoricát is ezzel tették a földbe. Ä Drávához közel eső földeken idén megpróbálkoznak kertészeti növények termelésével. Ha az első év sikerrel jár, akkor az idei 33 holdat jövőre minden bizonnyal kiterjesztik. A ki arra kíváncsi, minek ^ köszönhető a drávata- másiak nagy összetartása, szorgos munkája, annak hadd feleljünk a tanácselnök szavaival: »A kommunisták viszik a fő iramot«. Pedig nem sokan vannak, a 114 tagból csak öt a kommunista. Mégis ott vannak mindenütt. Hallatják szavukat a vezetőségben, ott dolgoznak a mezőn, vitatkoznak, ahol vitatkozni kell, s nem fukarkodnak a jó szóval. Vállalják a békítő szerepet, ahol erre van szükség. Az emberek felnéznek a kommunistákra, tisztelik őket; mert szegények, fáradhatatlanok a munkában, s mert nem tartják teljesen gondolkodik a különbnek magukat a többiszövetkezet minden tagja. A háztájiból került ki a közös szarvasmarhatenyészet alapját jelentő húsz fiatal jószág. Húsz darabot meg ezekben a napokban vásárolnak a környező vidékeken. A vezetőség kitervelte, jó volna már most hozzáfogni a sertéstenyésztéshez is. Tervükkel a falu élé álltak, így érveltek: jószág nélkül nem gazdaság a szövetkezet sem, mindenki döntse el, mennyi sertést adhatna a közösbe. S a gazdák helybenhagyták a vezetőség javaslatát, 60 süldőt adtak össze. — A daráló keresményéből származó abrakkal és zöldpillangóssal eltartják a süldőket aratásig, októberben pedig már hízóként értékesíthetik valamennyit, s a jövedelmet szétoszthatják a munkaegységekre — így tervez a' tanácselnök. A ló, a szarvasmarha, a disznó mellett van már juhállománya is a tsz-nek. Bor- bás András egymaga kétszázhetvenet vitt a közösbe. A mező külön ékessége a szövetkezeti falunak. Sokak szerint rég kecsegtetett a mostanihoz hasonló jó terméssel a föld. Az is igaz, hogy minden munkával előbb elkészültek, mint más nél. Horváth Jánosról azt mondják: sohasem fárad el, ő a lelke a fogatosoknak. így vélekednek Móré Józsefről, a tsz-vezetöség másik kommunista tagjáról is. Közéjük kell sorolni Szakács József elvtársat, a tanács elnökét is, aki minden reggel és este elmegy a tsz tisztségviselők közé, s megbeszélik a másnapi munkát. — Nem vagyok különb, mint ők, nézze, még a ruhám is olyan, mint az övék, köztük lakom. Hallgatnak rám. Kilenc éve, amióta elnök Vagyok, mindig megértettük egymást, sohasem csalódtunk egymásban — mondja szerényen. S még azt is elmondja önérzetes büszkeséggel, hogy a szövetkezet adott neki egy hátaslovai, azon járjon el utánuk a hat kilométeres határba, mert szeretik, ha köztük látják. I\[em titok: a kölcsönös •L ’ bizalomból, megértésből érlelődik a drávatamási kommunisták és pártonkívüli tsz-tagok jó kapcsolata, s ez a magyarázója lelkes hangulatuknak és eredményeiknek. Varga József SZERÉNYEBBEN! A városi nőtanácsnál elkészültén az apaa anae.jara invitáló megttívók. Két' rendező szervei tüntettek fel: az egyik a nőtanács, a másik az SZIVf f. Nincs ezen semmi kifogásolnivaló, hiszen az emberek neveléséből részt vállalni mindkét társadalmi szervezetnek kötelessége. Csakhogy a nőtanácsnál ekként okoskodtak: mi majd szervezzük, a szakszervezet meg adja a pénzt. Méghozzá minden hallgató után, akit az ankétra el akarnak küldeni, 8 forintot. Már ez is furcsa logika: nemhogy arra törekednének, minél többen hallgassák meg a jeles budapesti pszichológus gyermeknevelésről szóló előadását, ellenkezőleg: pénzhez kötik. Mert hát melyik szakszervezet törekszik. «terv tűi teljesítésre«, ha ez saját zsebe apadásával is együtt jár? Ez lenne azonban a kisebbik dolog. Mire kell a pénz a nőtanácsnak? Talán olyan sokba kerül az előadó lehoza- tala? Dehogy! A kellemest a hasznossal összekötni. így született — nem tudni kinek a fejében — az az ötletesnek nemigen mondható »ötlet«, ho"y a hallgatókat az ankét után amolyan kisebbszeru banketten megvendégelik. Számoltak: egv debreceni mustárral, egy üveg sör, ez 8 forintba kerül, ezt kell megfizetnie az illető szakszervezetnek. így már érthető, nemde? S hogy ez minek? Ennek l'wnaráTatát csak különböző találgatásokkal próbálja megfejteni az ember. Talán feltételezi a nőtanács, hogy az ankéton sok olyan elhangzik majd, amiért az apák lelkiis- meretfurdalást éreznek, s ezért próbálják az ingyen étekkel kiengesztelni őket, nehogy máskor hátat fordítsanak hasonló ankétok alkalmával? Vagy mivel úgyis ritkán van ilyen, 8 forint erejéig meg akarják köszönni a teremtés koronáinak, hogy voltak szívesek saját gyermekeik érdekében eljönni egy előadásra? De hát akkor miért nem csinálja ezt a mozi, vagy a színház, hiszen oda is sokan járnak, s ilyen elven ők is megtehetnék! Ámde félre a tréfával. A dolog nem nevetni való. Ha az lenne, mi sem nyúltunk volna tollhoz, de sajnos nem egyedüli eset a nőtanácsé. Nem tudni miért, mostanában furcsa szokások jönnek_ divatba. Egyre több helyütt hódolnak e szenvedélynek. Vannak, akik úgy dobálóznak a pénzzel — persze nem a sajátjukkal —, mintha az lenne a legfőbb gond, hova töltsük. Akadnak, akik szívesen felcserélik a zöld asztalt — amely tudvalévőén a tárgyalások szimbóluma — a fehérrel, a magyar vendégszeretetnek és gyomornak a szimbólumával. Mintha nem is érné el másként célját egy- egy ankét, találkozó. Félreértés ne essék, nem sokalljuk az ankétokat, a találkozókat, több is kellene belőlük. Szavunkat csak a pazarlás ellen emeljük fel, a fölösleges bankettek ellen. NEQYVEN ÉVE TÖRTÉNT Munkászászlóaljba jelentkeznek a kaposvári cipészek a f I stpcifliiVa álamnak mind több ellenibe támadt, s ellenük harcolni kellett. Ez a h’rc azon!b?n más volt, mint a négyéves háború:a proletariátus önvédelmi harca, s ezért fordulhatott elő, hogry az önkéntesség olyan szép példáival ta- lálkozíunk, mint a kaposvári cipészeké is. Erről a 40 évve! ezelőtti somogyi lap ezt uja: »... Most azután a kaposvári cipészek, ezek az izig- vérig szocialisták megadták a méltó választ a szalonszo- cialistákvak. A kaposvári cipészek szakszervezete tegnap este gyűlést tartott, me- V ___________________________ l yen igazán szívből fakadó lelkesedéssel elhatározták, hogy ők semmiféle orvosi vizsgálatra nem reflektálnak, hanem a cipészszakszervezet minden tagja egészen 50 éves korig belép a munkászászlóaljba, tekintet nélkül arra, hogy a zászlóaljat mely frontra vezénylik. Egymás között szigorúan ellenőrzik, hogy ezt a határozatot mindenki teljesítse. De legszigorúbban fogják minden lépését megfigyelni azoknak az új szocialistáknak, akiket a forradalom förgetege sodort a pártba.« _______________J k jf-i A BELTERJES GAZDÁLKODÁS szükségszerűvé teszi, hogy termelőszol etkezeteink minél több árut értékesítsenek közösen. A belterjes gazdálkodással ugyanis emelkednek a termelési költségek, tehát a növekvő kiadások fedezésére több pénzt kell bevenni. A belterjes gazdálkodással azért növekednék a termelési költségek, mert az igényesebb termelési kultúrához több gépre, műtrágyára, intenzívebb munkára, sfcb. van szükség. A kiadások növekedése már most lemérhető. Amíg az egy holdra jutó kiadások összege 1957- ben csak 1056 forint volt, 1958- ban már 1516 forintot tett ki, az 1 kh szántóra vásárolt , műtrágya mennyisége 33 kilóról 109,3 kilóra emelkedett. Míg 1957-ben a gépállomások egy hold szántán 3,6 normál- holdnak megfelelő gépi munkát végeztek, 1958-ban már 4,7 normálholdnak megfelelőt. Az állattenyésztés költségei is növekedtek, mert amíg 1957- ben 1 kh szántóra csak 142 forint volt az állattartási kiadás, 1958-ban már 272 forint. Mind több pénzbevételre van tehát szükség még akkor is, ha a kiadások jelentős részét az év végén az állam megtéríti 1958-ban például csupán műtrágyavásárlásra 31 millió forint kedvezményt biztosított az állam. Már az 1957- évi pártihatározat és az 1958. évi 3004-es kormányhatározat is a termékek közős értékesítésére ösztönözKösös értékesítés — nagyobb jövedelem te a szövetkezeteket. Ennek eredményeképpen a közös értékesítésből származó bevételek egy év alatt 35,4 százalékkal növekedtek. A közös értékesítésből származó bevételek alakulása: 1 kh szántóra Ft-ban 1957: 1958: Növénytermelésből 884 1094 Állattenyésztésből 475 762 Segéd- és feldolg. üzemekből 81 94 összesen: 1440 1950 Mint a számok mutatják, az állattenyésztésből származó bevételek növekedtek a legjobban, de a növénytermesztésből származó bevételek is mintegy 26 százalékkal nagyobbak, noha a kedvezőtlen időjárás miatt 1958-ban alacsonyabbak voltak a terméseredmények, mint 1957-ben. A BEADÁS MEGSZÜNTETÉSE UTÁN — 1957-ben — a közös értékesítés átmenetileg visszaesett. Ezzel szemben lényegesen, 1955-höz viszonyítva 35,4 százalékkal növekedett a tagok természetbeni részesedése. Búzából például országos átlagban egy családra mintegy 16 mázsát osztottak ki. Ez az arány — tegyük hozzá — a tagoknak is csak időlegesen kedvező, mert nyilvánvaló, hogy jövedelmüket csakis az esetben állandósíthatják és növelhetik, ha a közös gazdaság fejlődik, márpedig ehhez arra van szükség, hogy a lehetőség szerint minél nagyobb összeget fordítsanak a gazdaság fejlesztésére. Tavaly az említett arány valamelyest javult. Míg 1957-ben az egy munkaegységre jutó részesedés mintegy kétharmadát még természetben kapták a tagok, s csupán egyih armadát pénzben, 1958-ban ez az arány már fele-fele volt. 1959-ben további javulás várható, az ösz- szes pénzbevételek 1 kh szántóra az 1958. évi 2211 forinttal szemben előreláthatóan 2587 forintra emelkednek. Az állattartásból származó bevételek valószínűleg ez évben is meghaladják majd a növénytermesztésből származó bevételeket, aminek az az oka, hogy az állatsűrűség a terv szerint 4,7 számosállattal növekszik. Különösen fontos, hogy az újonnan alakult és a megnagyobbodott termelőszövetkezetek növeljék az árutermelést, mivel az egy tagra, és az egy családra j-utó földterület általában jelentősen csökkent. Míg az 1958. évi zárszámadási adatok szerint egy tagra még 7.4 kh szántóterület jutott, egy családra pedig 9 kh, az 1959. március 15-i statisztikai jelentések szerint már csak 5,6 kh, illetve 6,6 kh. Ilyen körülmények között pedig csak úgy lehet eredményesen gazdálkodni, ha belterjesen művelik a földet, és sok állatot tartanak. A 30041-ES KORMÁNY- HATÁROZAT újabb értékesítési lehetőségeket teremt, és növeli az állami kedvezményeket. ■ Mint tudjuk, múlt év óta rövidlejáratú termelési hiteleket csak szerződéses árufedezetre kaphatnak a termelőszövetkezetek. A régi termelőszövetkezetek ily módon a szerződés« sei lekötött áruk várható ellenértékének átlagosan 60 százaléka erejéig rövidlejáratú hitelt venetnek fel. Mivel azonban az új szövetkezetek csonka gazdasági évben gazdálkodnak, és adottságaiknál fogva nem köthetnek a régiekhez hasonló mértékben szerződést, a lekötött áruk ellenértékének 80 százalékáig vehetnek fel hitelt. A vállalatok is elsősorban az állami gazdaságokkal és a termelőszövetkezetekkel kötelesek szerződéseket kötni, s csak az esetben köthetnek egyéni gazdálkodókkal, ha az előbbiék igényeit már kielégítették. A kereteket ennek ellenére sem merítették ki. 1959 őszétől pedig bizonyos növények termelésére csak állami gazdaságokkal és termelőszövetkezetekkel lehet kötni szerződést Az intézkedés ahhoz is hozzásegíti a termelőszövetkezeteket, hogy gazdálkodási adottságaiknak megfelelően a legjövedelmezőbb növényeket termelhessék, illetve állatokat tenyészti lessék és hizlalhassák. A földművesszövetkezetek és a vállalatok kötelesek átvenni az összes zöldséget és gyümölcsöt, amire leszerződtek, sőt, ha a szövetkezetnek év közben magasabb termésre van kilátása, mint amennyit szerződésileg lekötött, a többlet mennyiségre pótszerzödávt kell vele kötni. Ez az intézkedés megszünteti a régi hibákat, amikor is a földművesszövetkezetek és vállalatok tetszés szerinti mennyiségben vették át az árut. A zöldség- és gyümölcsértékesítésnél nagy jelentősége van a minősítésnek. E téren volt talán a legtöbb panasz és vita a termelőszövetkezeteik és a felvásárlók között. A határozat éppen ezert kimondja, hogy vagontételben való szállítás esetén az átvevő helyszínen köteles minősíteni az árut. Kimondja azt is, hogy a termelőszövetkezetek a kiskereskedelmi vállalatoknak, ipai*i és más fogyasztó vállalatoknak közvetlenül is eladhatnak zöldséget és gyümölcsöt. Ezáltal lehetővé válik, hogy csökkenjenek a szállítási, az adminisztratív és egyéb közvetett költségek, és a termelőszövetkezetek magasabb áron értékesíthessék áruikat. MILYEN KEDVEZMÉNYEKET BIZTOSIT a közös értékesítés a termelőszövetkezeteknek? Az első és a legfontosabb a nagyüzemi felár és a szerződéses prémium. A nagy tételekben való vásárlás olcsóbb, mint a kis tételek felvásárlása, mert kevesebb adminisztrációval, raktározási, szállítási munkával jár. Az állam az így megtakarított pénz egy részét a szövetkezeteknek juttatja, hogy ezzel is elősegítse gazdasági megerősödésüket. A kenyérgabonánál mázsánként fizetett 20 forintos felár például egy több ezer holdas szövetkezetnek jelentős plusz bevételt biztosít. Ugyanez a helyzet a tanácsok által megadott értékesítési mutatók teljesítése esetén is, Tekintettel arra, hogy az új termelőszövetkezetek csonka gazdasági évben gazdálkodnak, a járási értékesítési terv rájuk vonatkozó mutatóit mintegy 60 százalékra kell csökkenteni, a terv teljesítése, illetve túlteljesítése esetén viszont a termelőszövetkezet 6000—12 000 forintig terjedő hitelelengedésben, illetve térítésben részesül. Ha például a szövetkezet 150 százalékra teljesíti a tervet, akkor 1000 kh szántóra számítva 90 000 forint kedvezményt kaphat. SZÖVETKEZETEINK a termékek feldolgozása révén is számottevő jövedelemhez juthatnának, de sajnos, egyelőre kevés terméket dolgoznak fel, pedig a feldolgozott árut köny- nyebben és magasabb áron értékesíthetnék. A rendeletek ezért azt is lehetővé teszik, hogy a szövetkezetek segéd- és feldolgozó üzemet létesítsenek. A most készülő intézkedések a tej feldolgozására, gyümölcsaszalásra és gyümölcsDulp készítésére, valamint káposzta, paprika stb. savanyítására serkentik majd a szövetkezeteket Gönczi László (Megjelent a Belpolitikai Szemlében .4
