Somogyi Néplap, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-12 / 109. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Kedd. 1959. májas t% TÁRGYALÓASZTALNÁL ¥ smét Genfre tekintenek '*■ a jóakaratú, a hol­napért, gyermekeikért, az éle­tért aggódó emberek milliói. A Szovjetunió kormányának ja­vaslatára a tárgyalóasztalhoz ültek a nagyhatalmak külügy­miniszterei, hogy megoldást keressenek korunk legbonyo­lultabb problémáira. Még nem tudjuk, milyen kimenetele lesz a külügyminiszterek értekezle­tének, émek-e el eredménye­ket, vagy megrekednek ott, ahol most vannak, ám az érte­kezlet létrejötte mégis jelentős győzelme a ‘békeszerető erők­nek. Nagy győzelme azoknak, akik a legegyszerűbb emberek számára is érthetően fogal­mazták meg politikájukat: nincs olyan probléma, amit tárgyalások útján meg ne le­hetne oldani. A New York-i, a pekingi, a moszkvai munkás csakúgy, mint a magyar, a né­met, az indiai, a lengyel és a földkerekség száz- meg száz­millió embere — beszéljenek bár különböző nyelveken, le­gyenek más és más vallásúak, hitűek —, szívének kívánsága egyben megegyezik: békében, nyugodtan szeretnének élni. Az emberiséget nagy sorskér­dések aggasztják, álmukban vagy munkájukban lidércként nehezedik az emberekre a gondolat: vajon holnap béke lesz-e Sajnos, meg kell vallani, nem oktalan ez a félelem. Akadnak háborús konfliktusra okot adó helyzetek, s vannak Nyugaton még olyan emberek — sajnos, még hatalmi pozí­ciókban is —, akik a legszíve­sebben törölnék az összes szó­tárakból a “tárgyalás« szót. Nem az ő szándékukon, akara­tukon múlt, hogy csak az el­múlt évtizedben próbálkozá­saik nem vezettek egy harma­dik világháború kitöréséhez. A népek egyetemes fellépése, a Szovjetunió. a szocialista tábor hatalmas gazdasági és katonai ereje, nemzetközi tekintélye kényszerítette tárgyalóasztal­hoz megannyiszor a különböző kormányokat, az imperialistá­kat. A Szovjetunió következetes békepolitikája az imperialis­ták minden torzítása és akara­ta ellenére nagy tekintélyre tett szert. Az emberiség felis­merte saját erejét, s jól tudja, hogy a háború elkerülhető, ha a népek összefognak, és kezük­be veszik a béke megőrzésének ügyét. A népek akarata és köve­telése kényszerítette a nyugati külügyminisztereket arra, hogy a Szovjetunió kezdemé­nyezésére Genfben tárgyalóasz­talhoz üljenek. Pedig gondol­junk csak vissza: Nyugaton egyes körök egyáltalán nem fukarkodtak az energiával, hogy minél tovább elodázzák vagy meghiúsítsák a nagyha­talmak közti tárgyalásokat. A valóság azonban kijózanította a tárgyalások ellenzőit is, s ha egyesek talán nem is eltökélt tárgyalási készséggel, de tár­gyalóasztalhoz ültek. A genfi külügyminiszteri •rs- értekezlet egyik kulcs­kérdése lesz, amint azt a Szov­jetunió javasolta, a csúcstalál­kozó előkészítése mellett töb­bek között a német kérdés ren­dezése. Németországnak sajnos, még most, a háború befejezése után 14 évvel sincs békeszer­ződése. S ha tudjuk — márpe­dig figyelmeztető valóság —, hogy Nyugat-Németországban újra a militarista erők törnek az élre, ha tudjuk, hogy egyko­ri nácik egyre cinikusabb és szemérmetlenebb módon új háborút szövögetnek — a mi számunkra, akik a történelem folyamán a legtöbbet szenved­tük a német militarizmustól, egyáltalán nem közömbös, mi­lyen irányban fejlődik Német­ország. Minden becsületes ma­gyar hazafi azt kívánja, hogy Németország demokratikus alapokon fejlődjék, és senkit se fenyegethessen. Ezért támogat­juk tiszta szívvel a Szovjetunió javaslatát, hogy a nagyhatal­mak kössenek békeszerződést a két Németországgal. Szívünk szerint való ez a javaslat, mert a békeszerződés, ha létrejön, kizárja az agresszív német mi- litarizmus újjászületésének le­hetőségét. A magyar nép tá­mogatja a Nyugat-Berlinnek szabad várossá nyilvánítására irányuló szovjet javaslatot is, mert ezzel megszűnne a meg­szállási rendszer, megszűnne a jelenlegi feszültség és nézet- eltérések oka. A Szovjetunió békét akar. javaslatai éppen ezért minden békeszerető nép javaslatával találkoznak. K2 izakodássál tekintünk Genfre. Minden jóaka­ratú magyar ember nevében hisszük, hogy a mostani- kül­ügyminiszteri étekezleten a jó­zan ész kerekedik felül, a tár­gyalásokat siker koronázza, és Genfnek folytatása lesz. Búcsúzik a színház J\,Ja tartja búcsúelőadását a Kaposvári Csíki/ Gergely Színház társulata, s nem véletlen, hogy az elmúlt színházi évad egyik országos jelentőségű bemutatójának, Corneille verses 'tragédiájának, a Cvdnek előadásával, il­letve jelújításával. Művészeink az elkövetkező két hónapban a szomszé­dos Zalában és a Balaton déli partján reprezentálják vá­rosunk erősödő színházkultúráját A búcsúelőadással egy­idejűleg Zalaegerszegen már megnyílik az időszakos évad, amelynek során az 1958/1959-es színházi év legjobb bemutatói kerülnek a vendéglátó közönség1 elé. Holnapra kelve már a virágos, árnyas Színház park »ékszeres do­boza« — igy nevezik a városunkba érkezők középülete­ink között az egyik legszebbet, a színházat — ajtajain a »■nyári szünet« felirattal őrzi azt a világot, amely estéről estére oly sok élménnyel ajándékozott meg bennünket. Mióta színházunk van, és művelődési életünk gaz­dagabb ezzel, nehéz az évad végi búcsú. Jóllehet ez a korai kapuzárás itthon csupán formai, hiszen művészeink a megye határain túl is azért dolgoznak, hogy öregbítsék a kaposvári színház hírnevét mind a zalai, mind pedig a balatoni közönség szemében. Ma utoljára megy fel ünnepi csendet parancsolón a bordó bársonyfüggöny, s nyitja szemünket a színművészet emberteremtő csodáira a színpad. A mai közönség ünnep­lőbe öltözötten nemcsak dón Rodrigót, Xvménát búcsúz­tatja, hanem mindazokat a hősöket is, akik színházunk színpadán ez évben születtek, és kértek helyet emlékeze­tünkben, mint szép színészi teljesítmények. Útra menőket, akik már elválaszthatatlanul hozzánk tartoznak, oktalan fukarság volna útravaló nélkül útra bocsátani. S vajon adhatunk-e értékesebb útravalót mű­vészeinknek a kaposvári nézők nevében, mint azt, hogy sok sikert kívánunk a szeptemberi viszontlátás reményé­ben! Elsősorban azoknak, akik a jövő évadra is visszatér­nek, de azoknak is, akiket a művészsors alakulása más városok színházába vezérel! — Rajtunk nem múlik! — szólt Winckelman elnök. A szorgalmasan iszogató Roth főbírónak közben fejébe szállt a bor, s a vallásos kör­nyezettől megihletve, vidáman rágyújtott egy dalra: Szent kereszt, te légy velünk, Jó órát adj most nekünk; Szűz Mária, kísérj minket. Védd a mi kis seregünket! Baworski páter csendben el­távozott, amikor az érseknél emelkedetté vált a hangulat. Meg akarta látogatni Melsz- tinski asszonyt, aki már két­szer is üzent, hogy keresse fel. A rektor azonban nem ért rá mostanáig. Az asszony szobájában fo­gadta a rektort. Az álmatlan éjszakák mély karikákat von­tak szemei alá. Bűnbánó Mag­dolnaként térdelt Baworski elé, és forrón megcsókolta a kezét. — Azért hivattam, hogy meggyónjak, atyám! — suttog­ta az asszony. — Keljen fel, Katalin! — biztatta kegyesen a rektor az előtte térdeplő nőt. — Nagyon meggyötörtnek látszik ... De Katalin továbbra is tér­den állva maradt, igy folytat­ta: — Atyám, nagy bűnt követ­tem el. Szívembe fogadtam azt a francia újságírót, Rivi­ére-t. Nem sejthettem, hogy ő a sátán ... Csak jót akartam! — A szándék a mi erköl­csi törvényeink szerint nagyon sokat számít, leányom! — je­lentette ki a jezsuita. — Annyira megtetszett, hogy megfeledkeztem magamról... — Csak nem? — kérdezte színlelt felháborodással Ba­worski. — Ne értsen félre, atyám! — kérlelte az asszony. — An­nál sokkal nagyobb bűnt kö­vettem el. — Tudom, leányom! El­mondta neki, milyen ügyben járt Becsben. — Igen, atyám! — tört ki a sírás Katalinból. — Bocsásson meg nekem! Űzze ki belőlem ennek az ördögnek még az em­lékét is ... — Átkarolta a pap lábát, s fejét az ölébe hajtot­ta. — Vissza akarok térni a bűnös útról, meg akarom menteni a lelkem az ördög karmaiból! A rektor ki akarta szabadí­tani magát az asszony ölelésé­ből, de karjai egyszerre na­gyon erőtlenek lettek. Az asz- szony megérezte ezt, és még szorosabban ölelte. — Feloldozlak, leányom! — mondta elfúló hangon a jezsu­ita, amikor szóhoz jutott. * * * A törvényszéki tárgyalás rö­vid volt, csupán az ítélethoza­talra szorítkozott. Winckelman elnök hirdette ki az ítéletet. A törvényszék »bizonyítékok hiányában« fel­mentette az ügy összes vád- lottait, és elrendelte a letartóz­tatottak azonnali szabadlábra helyezését. Zita és Ludwina személyes biztonságának őrzé­sére — »a megrendült közál- Uzpotokra való tekintettel« — karhatalmat rendelt ki a tör­vényszék. A szentéletű apácá­kat Galecki érsek négy teli- vér lova repítette vissza a ko­lostorba. Akiket a tárgyalóterembe beengedtek, azok megnyugod­tak az ítéletben. Kern ügyész pedig kérte a törvényszéket, indítson szigorú eljárást az el­vetemült tüntetők ellen, akik meg akarták akadályozni az igazságos ítélethozást. Kern ügyész erőteljes sza­vakkal fejezte be beszédét: — Hazánk jövője, a mo­narchia egysége, a hit szabad­sága nevében követelem, hogy a negyvenegy letartóz­tatott felforgatót példásan sú­lyos büntetésben részesítse a törvényszék! Ezt a kijelentést mindenki elégedett arccal fogadta, még I. Ferenc József császári és apostoli király zord arcképe is mosolygott a falon, * * * Grodzsky házvezetőnője iz­gatottan sietett a törvény­Megnagyohhodott szövetkezet — megnövel; edett gazdálkodási lehetőségek A pusztakovácsi Dimitrov Tsz 10 évvel ezelőtt 400 hold területen alakult. A gazdaság fellendülése 1955-től számítha­tó. 1955-ben 43, a következő évben 40, utána 65, tavaly pe­dig 50 forintot osztott munka­egységenként. A szövetkezet teliát az utóbbi években már számottevő eredményeket ért eL S ez annál nagyobb jelen­tőségű, mert a gazdaság az 1956-os ellenforradalom után kettészakadt, s ez a tény a le­hetőségeket is megapasztotta. A Dimitrovból kivált Uj Élet Tsz a rossz vezetés következ­tében 1958 nyarán felszámolt. Az Uj Élet vagyonát a Dimit­rov vette át. 1958 decemberé­ben a kürtöspusztai Latinka Tsz is csatlakozott hozzánk. A Latinka Tsz megyeszerte is­merten gyengén gazdálkodott. Mindezek után a tsz területe 1800 holdra, szántója pedig 1115 holdra nőtt. A tsz-mozgalom ez év tava­szán bekövetkezett, nagyará­nyú fellendülése további növe­kedéshez vezetett. A szántóte­rület 1800, az összterület 2400 holdra gyarapodott. A tagok létszáma elérte a 250-et. A mostani állapot szerint a gaz­daság négy részre tagolódik: Kürtöspusztára, Pusztaková­csira, Prószapusztára és Gyó- tapusztára. Előnytelen, hogy pl, Gyótapuszta és Prószapusz- ta 10, illetve 5 km távolságra van a szövetkezet központjától. A felfejlődés, mint látható, meglehetősen számottevő volt. Ez a rohamos növekedés aggo­dalmat keltett, s kelt ma is a «régi« Dimitrov Tsz tagságá­ban. Hiszen gazdálkodásilag valóban nem mondható elő­nyösnek egy felszámolt tsz át­vétele, az egyesülés egy gyen­ge szövetkezettel, s bővülni olyan új tagokkal, akik még nem ismerik a közös munka fegyelmét, elszórt parcelláikon nem lehet az embert géppel helyettesíteni. Továbbmenve: a pénzbevétel mintegy felét az állathizlalás adja, melyhez sok abrak kell. A meglevő abrak­készletet a régi tsz-ek termel­ték meg. Egyszóval az új terv elkészítése és végrehajtása meglehetősen sok gondot okoz. Mégis helytelen volna a dol­got egyoldalúan szemlélni. A nagyobb gazdaság a nehézségek ellenére már az első évben is számtalan nagyobb lehetőség­gel kecsegtet. Lássunk erre néhány példát A régi kis tsz-ek beru’házá­székre. Grodzskyt az ügyész szobájában találta meg. — Jöjjön doktor! Lázár atya nagyon rosszul van — szólt kifulladva. Az orvos vette táskáját és rohant. Lázár atya valóban nagyon rosszul volt. Lázasan hánykolódott Juliusz bácsi el­árvult szobájának szalmazsák­ján. Szemei nedvesen csillog­tak, ajkai elkékültek, félrebe­szélt. Folyton valami Mária- sz-£rot emlegetett. Grodzsky aggódva fogta pulzusát. A beteg most elhallgatott, s merően a mennyezetre nézett. A Mária-templom szobrát lát- j ta a fehérre meszelt meny- \ nyezeten... Látta a dús, arany- j szőke hajat, a halvány kedves 1 arcot. Mária magas homloka fölött glória ragyogott és keskeny szájának ívelt szeg- j leiében megjelent a rég nem I látott mosoly... Mária, volt! De nem az égi, hanem a földi. j Az orvos hiába kérdezgette. Lázár hallgatott. Végre, mint aki mély álom­ból ébred, megszólalt: — Maga az, doktor? — Igen, én vagyok. Jobban érzi magát? Adok valami gyógyszert. Lázár csendesen válaszolt: — Nem kell gyógyszer, dok­tor. .. Ami nekem fáj, arra nincsen gyógyszer... — Dehát mi bántja, páter? Beszéljen. — Szerettem egy leányt — kezdte Lázár. — Nem is sze­rettem, több volt az annál, sokkal több! Szóval ki sem lehet fejezmi... Felült az ágyban. Az orv^s megigazította a párnáját. saikat nem voltak képesek gazdaságosan eszközölni. Jel­lemző példa a Pusztakovácsi­ban levő ún. kisistálló, amely két év alatt növendékmarhais- tálló, sertésfiaztató, süldőszál­lás, majd ló- és szarvasmarha- istálló volt a végleges marha- istállóvá való átalakításig. Ezt az épületet az Uj Élet Tsz használta, s a végleges megol­dás lehetőségének híján szük­ség szerint alakítgatta. Az Ilyen átalakítások nem gaz­daságosak, ellenben hozzájá­rulnak a szövetkezet gazdasá­gi erejének csökkenéséhez. Az új, megnagyobbodott szö­vetkezet természetesen nem végez ilyen beruházásokat. A 9 főből álló kőműves—ács-bri­gádunk jelentős feladatokat tud megoldani. A gazdasági év végéig be kell fejezni a 150 férőhelyes marhaistálló építé­sét, illetve átalakítását. Meg kell építeni 500 férőhelynyi juhhodályt és 30 vagon kuko­ricát befogadó górét. Mellék- épületekét is létesítünk, me­lyekre nagy számban van szük­ség egy 2400 holdas gazdaság­ban. A növénytermesztési beru­házásokat illetően a régi tsz-ek. illetve egyéni gazdák számottevő meszézést nem vé­geztek, míg a Dimitrov Tsz fennállása óta 150 kh-on haj­tott végre talajjavítást. A ko­rábbi években a vízlevezetés mostohagyerek volt részben a kis területek, részben a mun­kaerőhiány miatt. A felfejlő­dés következtében mindkét ok megszűnik, s a következmény több és jobb minőségű termés, jobb utak és hidak lesznek. A kisebb szövetkezeti gaz­daság az állattenyésztést sem képes jól megszervezni: több­szöri átalakításokat végez, egy épületben helyezi .el a külön­böző kezelést, takarmányozást igénylő állatokat A kisgazda­ság nem élvezheti a nagyüze­mi felárakat. A Dimitrov Tsz pl Pusztakovácsiban tartja a tenyészállatokat, Ivürtöspusz, tan a hizóállatokat. míg Gyó­tapuszta a növendékállatok felnevelésére alkalmas. Érde­mes megemlíteni, hogy pl. a kürtöspusztai Latinka Tsz-nek ilyen állathizlalási szerződései voltak 1959-re: februárra 1 ti­nó, márciusra 1 bika, április­ra 2 bika. Ilyen esetek nem egyedülállóak, és egy valami­re való nagyüzemben szinte el­képzelhetetlenek. A felfejlődés a növényter­mesztést is érzékenyen érintet­te. Például 1958-ban a régi Dimitrov Tsz 2, az Uj Élet Tsz 4 hold lucernát telepített. Az új Dimitrov Tsz 69 hold lucer­nát vetett tisztán, meszezéssel és istállótrágyázással egybe­kötve. , Az eredeti gazdaságok ilyen feladatra nem vállalüoz- hattak. A H-III. táblát, amely 47 holdas és az Uj Élet Tsz ke­zelésében volt, még jelenleg :s az alábbi növények szabdalják fel: 15 hold vgröshere, 6 hold lucerna, 4 hold őszi búza, 5 hold szőlő, 13,5 hold borsós csalamádé, végül a maradék részbe pedig dohány kerüli A nagyobb gazdaság keve­sebb vezetővel irányítható, mint a kisebb gazdaság. Ilyen vonatkozásban (Prószapusztát nem számolva) három olyan egységre osztandó a gazdaság (ahogy az volt is az Uj Élet felszámolása után), ahol elen­gedhetetlenül szükséges: elnök, növénytermesztési brigádveze­tő, könyvelő és magtáros, azaz négy személy. A szakvezetés ezzel még nincs is biztosítva, bár elvétve előfordul, hogy az elnök rendelkezik szakiskolai, technikumi, de igen ritkán mezőgazdasági mérnöki képe­sítéssel. A három egység irá­nyítása négy-négy főt, össze­sen tehát 12 embert kívánj Nézzük meg az új tsz vezető­gárdáját: elnök, gazdaságveze­tő, könyvelő, adminisztrátor —1 ez a 4 fő végzi a központi ve­zetést. Kürtöspusztán növény- termesztési brigádvezető, állat­tenyésztési brigádvezető és egy személyben magtáros, Puszta- kovácsiban növénytermesztési brigádvezető, állattenyésztési brigádvezető és egyben do- j hánytermelés ellenőre, magtá- > ros (fél munkabeosztással), Gyóiapuszt.án általános brigád­vezető van. Ez összesen 9,5 munkaerő, azaz 2,5 fő megta­karítás, s mindamellett a szak­vezetés is biztosítva van. Bár a vezetők száma kevesebb, az ellenőrzés jobb a réginél, és ez kétségtelenül az eredmények­ben is megmutatkozik. Egy ilyen nagy gazdaságot, mint amilyen a mi szövetkeze­tünk, nem lehet csak úgy, öt­letszerűen vezetni. Feltétlenül szükséges, hogy a legalább 1000 hold szántón felüli gazda­ságokat megfelelően képzett szakemberek irányítsák. Sok tsz-ben idegenkednek a szak­emberektől, legalább úgy, mint a szakemberek a tsz-től. Ná­lunk nem így van. A Dimitrov Tsz-ben az ősz óta dolgozom. Nem akarom, hogy öndicséret- íze legyen a dolognak, de a tagság jól tudja: a megnöve- kedett tsz munkája jól halad, kilátásai — az ón közreműkö­désem következtében is — kedvezőek. Terv szerint 43 forint lesz a részesedés, amely ugyan kevesebb, mint az utób­bi két év eredménye, de biztos alapot nyújt arra, hogy a gaz­daság jövedelme állandóan nö­vekedjék. Az idén ugyanis megteremtjük a megnagyob- bodot: szövetkezetünk nagy­üzemi termelése kialakításának feltételeit Ha ezzel végeztünk, bőségesen visszatérül majd a fáradozásunk. Kristóf Jenő, a pusztakovácsi Dimitrov Tsz főagronómusa. A VIT-RE KÉSZÜL A VILÁG — Folytatjuk Bécsbe is beköszöntött a ta- v.i.v. Napfényben fürdenek az utcák és a tere.c Ragyognak a feliratok és a plakátok, ame­lyek hírül adják a bécsieknek, hogy a nyáron az osztrák fő­városban rendezik meg a VII. Világifjúsági Találkozót. Az Alt-Wien kerületben, a kis Seiler-Statte utcában dol­gozik a VIT állandó előkészítő bizot tsága, amely egy évvel ez­előtt látott munkához. Azóta a VIT fő jelszava — -Béke és barátság!« — íz összes kon­tinenseket bejárta. A posta naponta a világ minden tájá­ról nagy halom levelet és táv­iratot visz a házba. Több mint 90 ország ezer­nyi ifjúsági és iiákszervezete jelentette be, hogy részt óhajt venni a VII. VIT-en. Kelet-Afrikában ifjúsági ta­nács alakult, amely Kizárólag a fesztivál előkészítésével fog­lalkozik. E tanács az összes if­júsági szervezeteket és csopor­tokat magában foglalja. Sok ismert afrikai politikus, köz­tük p°!dá\il 1 Guineái Köztár­saság elnöke. kijelentette, hogy iá". )%■ fja a fesztivált. Te'/, cany előkészületek foly­nak F.s*'e«iítő Afriká­ban is. A fiaudok gyűléseken j választják meg küldötteiket, akik majd Bécsbe utaznaik. Nagy munkát fejt ki ezek­ben a napokban a «Szabad Osztrák Ifjúsági Szervezet«. Neki jutott a házigazda ve­sződséges, de megtisztelő sze­repe. A szervezetnek sok fiatal segítségére siet. Az osztrákok tudják, hogy a fesztivál előse­gíti a népek barátságának és kölcsönös megértésének erősí­tését. Kedves emlék A magyar—szovjet barát­sági hónapban a siófoki ál­talános gimnázium tanulói levelezést indítottak a szov­jet komszomolistákkáL Az egyik lelkes szovjet fiatal figyelmességből a diákifjú­sági találkozó jelvényét küldte el Láng Vilma orosz szakos tanárnak, A jelvény, amely a borí­tékra volt rátűzve, sértetle­nül megérkezett a címzett­hez. Láng Vilma mint ked­ves emléket büszkén viseF ruháján a jelvényt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom