Somogyi Néplap, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-10 / 108. szám

flLÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Somogyi AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYE! TANÁCS LAPJA XVI. évfolyam, 108. szám. ÁRA 60 FILLÉR Vasárnap, 1959. május 10. Mai számunk tartalmából; „Ügy kellett ellopni a szakmát...“ (3. oldalon) Nemzetközi szemle (4. oldalon) A Somogyi Néplap kulturális melléklete (6. oldalon) A kulturális helyzetről tanácskozott a Kaposvári Járási Pártbizottság Áz MSZMP Kaposvári Já­rási Bizottsága pénteken bőví­tett ülésen tárgyalta meg pár­tunk művelődéspolitikai irány- elveinek alapvető tételeit és megvalósításuk módját Dom­bóvári László elvtáns. a p/rtbi- zottság osztályvezetője előadói beszédében mély elemzéssel mutatta be, milyen kulturális örökséget vettünk át 1945-ben. és milyen eredményeket értünk el azóta népünk kulturális fel- emelkedésében. A beszámolót élénk, termé­keny vita követte. Horváth Já­nos, a Magyaratádi Általános Iskola igazgatója a falu han­gulatáról számolt be. Dolgozó parasztságunk határozott vá­laszt ad a kétkedőknek és bi­zalmatlanoknak: nem lesz te­nyérnyi gazos föld sem, a szö­vetkezetekben becsülettel dol­goznak. Az értelmiségnek se­gítséget kell adnia a falu, a szövetkezeti parasztság kultu­rális felemelkedéséhez — mon­dotta a többi között. Gaál László attalai iskola- igazgató arról panaszkodott, hogy falujában a párt- és ta­nácsvezetők magukra hagyják a pedagógusokat. Sürgette az ideológiai • önképzés általános megvalósítását, s arra hívta fel pedagógustársai figyelmét, senki se maradjon le a fejlő­dés útján. Dr. Lakos Pál járási tisztior­vos arról beszélt, hogy az or­vosok szíwel-lélekkel akarják szolgálni a szocializmust. Java­solta, tegyék szervezettebbé az orvosok ideológiai képzését. Javaslatok hangzottak el a könyvtárak fejlesztésére, töb­ben sürgették, hogy minden faluba jusson el a népkönyvtár. A pártbizottság ülése meg­szabta a földművesszövetkeze­tek és a szakszervezetek fel­adatait is. Takács István elvtárs hatá­rozott kiállást kért a kommu­nista és pártonkívüli értelmi­ségiektől. Nem lehet közöm­bös dolgozó parasztságunk ideo­lógiai átnevelésének feladata. Kitartó munkára, türelemre és szeretetre van ehhez szükség — mondotta. A pártbizottság célul tűzte, hogy kulturális forradalmunk ügye legyen minden falusi ve­zető közös ügye. A hozzászó­lók valamennyien megerősítet­ték, hogy a .pártbizottság ha­tározata jó, kulturális életünk egészét fogja át, s világos út­mutatást ad a művelődéspoli­tikai irányelveink megvalósí­tásához. Nagy érdeme az értekezlet­nek, hogy a jogos kérések han­got kaptak ugyan, de a fő elv az volt, hogy a központi vita­kérdés ezután az lesz, ki meny­nyit tett e politika megvalósí­tásáért Nagy Károly, a j. b. tagja. N. Sz. Hruscsov beszélgetése nyugatnémet szociáldemokrata lapszerkesztőkkel 209 kisipari szövetkezet számos új gyártmányt mutat be a Budapesti Ipari Vásáron Szombaton délelőtt a MUOSZ- ban Erdős József, az OK.ISZ elnö­ke tájékoztatta a magyar és a külföldi újságírókat a kisipari szö­vetkezetek részvételéről a Buda­pesti Ipari Vásáron. — 209 kisipari szövetkezet négy nagy pavilonban, több mint 4000 négyzetméter területen mutatja be legújabb termékeit a vásáron. A textilipari és háziipari szövetkeze­tek szabadtéri színpadon naponta hatszor tartanak ruhabemutatót. A kisipari szövetkezetek pavilonjá­ban 49 szövetkezet újdonságait he­lyezzük el, közöttük néhány vüág- szerte elismert gyártmányt. Ott látható majd a brüsszeli vi­lágkiállításon nagydíjat nyert Eötvös-ínga, a lipcsei, a da­maszkuszi, a párizsi és más vásárokon tetszést aratott die- sel-próbapad, többféle műszer, orvosi készülék, új típusú ház­tartási kisgép, alumínium-bú­tor. — A lakásépítő szövetkezetek családi házak modelljeit állítják ki. Virág helyeH É‘ ' desanyákat köszöntünk. Azokhoz száll ma jó­kívánságunk, akiknek elévül­hetetlen érdemük van abban, hogy emberré nőhet a gyer­mek. Édesanya... Rövidke szó csupán, s mégis mennyi öröm, boldogság, aggodalom, néha pedig ezerwi fájdalom rejlik mögötte. A szülőanya arca még fájdalomtól sápadt, de amikor meghallja gyermekének életet jelentő sírását, s kezében tartja a megszületett ember- palántát, szeméből már az öröm könnye hull, feledve minden szenvedést, és csak egyre gondol: arra, hogy a gyermek, akinek életet adott, emberré válhasson. Az édesanya sohasem lehet fáradt, sohasem lehet beteg. Készen kell állnia é&zaka, nappal, s viselnie az egész csa­lád terhét. Hozzájuk száll ma köszöntésünk, az ő dolgos ke­züket szorítjuk meg most há­lával. Az édesanyák kezét, akik éjszakánként órák hosz- szat virrasztanak csecsemőik bölcsője felett, figyelve, lesve a gyermek minden mozdulatát; az édesanyákét, akik beteg gyermeküket — bár szívük az aggodalomtól szorul össze — mosolyogva vigasztalják, hogy ezzel is bátorítsák, segítsék, gyógyulását. Ezer gond nyomja az édes­anya vállát. A kelő napsugár már ébren találja, s mire a család ébred, elkészítve van minden: a gyerekeknek, a családfőnek az ennivaló és minden, ami szükséges. Elkí­séri gyermekét az iskolába, óvodába. A gép, az íróasztal, az írógép mellett, kapával vagy főzőkanállal, de mindig a családért dolgozik. Azért, hogy több kerüljön a család­nak, s gyermekei boldogsága láttán ő is boldogabb lehes­sen. TVfunka után újra az ott- ■ hon várja. Főzés, taka­rítás ... És szakítani kell időt arra is, hogy megnézze: elké­szült-e az iskolai feladat. A család már pihen, de a mosás, a gyerekek, az apa ruházatá­nak rendbetétele, a gombok felvarrása, a kilyukadt zokni, harisnya stoppolása még rá vár. S az édesanya dolgozik, végzi a munkát gyermekéért, amikor az még kicsi, ott áll mellette, segíti, amikor felnő, és segít annak gyermekei, uno­kái gondozásában is. Dolgozik, amíg csak bír, amíg erő van karjában... Róla, az édes­anyáról írta József Attila Pa­raszt anyóka című versében: Egyforma, csöndes, zajt sohsem okoz, Sovány kezével lassan elmotoz... Néha türelmetlenek vágyunk vele szemben, néha úgy érez­zük, terhes az édesanya gon- j doskodása, s ha ezt éreztetjük vele, ő csak fájdalmasan mo- j solyog, nem szól... S ha már ■■ nincs, akkor látjuk csak, mit' jelentett számunkra, akkor j érezzük csak igazán a költő szavait magunkénak: Nem nyafognék, de most már késő, most látom, milyen óriás ő — szürke haja lebben az égen, kékítőt old az ég vizében. Édesanya ... Lehet-e csodál­ni, hogy ő és ők valamennyien a legáldozatkészebb harcosai a békének. Hiszen a háborúk idején ők szenvedtek a leg­többet. Sokan elvesztették fér­jüket, gyermeküket, otthonu­kat. Ezért áll ma a békehar­cosok sorába millió és millió édesanya, mert az édesanyák nálunk és az egész világon egyet akarnak: hogy gyerme­keik felnőhessenek, ők is apák, anyák lehessenek, s hogy gyermekeik és unokáik békés, boldog életét soha semmi ne zavarhassa meg ... T/"irágot szerettünk volna ma csokorba kötni. A szeretet, a hála, a tisztelet vi­rágait, s elhelyezni minden édesanya asztalán, köszönetül fáradságos és eléggé soha nem értékelhető munkájukért, me­lyet a gyermekért, a családért végeznek.., Spül a MOTEL Siófoka«'. Moszkva (TASZSZ). Nyikita Hruscsov, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke má­jus 5-én beszélgetést folytatott a Moszkvában tartózkodó nyu­gatnémet szociáldemokrata lapszerkesztőkkel. A beszélge­tésben, amelynek teljes szöve­gét a május 9-i szovjet lapok közük, fontos nemzetközi problémákat érintettek. Hruscsov többek között ki­jelentette, a Szovjetunió Né­metországgal. kapcsolatos poli­tikáját az a törekvés vezérli, hogy előmozdítsa az ország gazdasági életének békés fej­lődését. A szovjet kormányfő az NSZK jelenlegi kormányá­nak politikáját kardcsörtető- nek, revansvágyónak, milita­ristának minősítette. Szeret­nénk — fűzte hozzá —, ha Né­metország nem tartoznék egyetlen katonai tömbhöz sem. — Nagy jelentőséget tulaj­donítunk a német kérdésnek — folytatta a szovjet kormányfő —, mivel belátjuk, milyen ve­szélyt jelent az emberiségre egy újabb háború kirobbanása, és megértjük, milyen szerepet szánnak a nyugati hatalmak ebben a háborúban a németek­nek. Őszintén akarjuk, hogy a német nép ne hagyja ma­gát harmadik világháború­ba sodortatni. Általában el akarjuk kerülni ezt a háborút. Hruscsov megjegyezte, hogy egyes amerikai tábornokok és tengernagyok, valamint nyu­gatnémet katonai vezetők fél­revezetik országaik közvéle­ményét. s azt bizonygatják, hogy a NATO-hoz tartozó or­szágoknak ez idő szerint va­lamiféle katonai előnyük van a Szovjetunióval szemben. A legmagasabb szintű érte­kezlet kérd véről szólva Hrus­csov megjegyezte, hogy a kül­ügyminiszteri tárgyalásokon is lehetséges pozitív eredmények elérése. De a kormányfői ta­lálkozó akkor is hasznos len­ne, ha ilyen eredmények nem születnek meg. Az eredmé­nyek — mondotta Hruscsov — nemcsak a mi óhajunktól füg' genek. Hruscsov megjegyezte, hogy a nyugat-berlini kérdés része egy átfogóbb kérdésnek. A fő dolog a német békeszerződés megkötése. Nyilván a két fenn­álló német állammal kell majd megkötni a békeszerződést. Ha viszont volt szövetségeseink nem akarnak aláírni ilyen bé­keszerződést, akkor mi aláír­juk az NDK-val. Ha aláírjuk a békeszerző­dést az NDK-val — mutatott rá Hruscsov —, a nyugati ha­talmak elvesztik azt a jogukat, hogy megszálló csapatokat tarthassanak Nyugat-Berlin- ben. Mi azonban azt akarjuk, hogy e kérdésben ne legyenek nézeteltéréseink azokkal az ál­lamokkal, amelyek a hitleri Németország ellen vívott hábo­rúban szövetségeseink voltak. szovjet csapatok, de ter­mészetesen egészen új ala­pon, nem mint megszálló csapatok. Hruscsov utalt arra, hogy a berlini kérdésben más változa­tokat is lehet javasolni. — Haj­landók vagyunk ezek megvita­tására, ha valóban a kérdés helyes megoldására irányul­nak — mondotta. Hruscsov kifejtette a német újságíróknak, hogy a német békeszerződés aláírását össze­kapcsolni az európai biztonság problémájával annyit jelent, mint meghatározatlan időre fenntartani a feszült helyzetet. Az európai biztonság kérdésé­nek megoldása — mutatott rá — hosszú és bonyolult folya­mat. Hruscsov hasznosnak neve­zett olyan intézkedéseket is, mint a Kelet- és a Nyugat-Ne- metországban állomásozó csa­patok létszámának, valamint az itt elhelyezett fegyverzetnek csökkentése, az idegen csapa­tok kivonása minden külföldi területről. Mindezekkel a kér­désekkel azonban — tette hoz­zá — a német békeszerződés kérdésétől elkülönítve kell foglalkozni. — A Szovjetunió — jelentet­te ki Hruscsov — hajlandó megvizsgálni minden olyan kérdést, amelynek megoldása előmozdítaná a nemzetközi fe­szültség enyhítését. Készek va­gyunk megoldani a megérett kérdéseket egészben vagy rész­letekben, attól függően, mi­lyen megoldásokra hajlandók partnereink. — Azt kívánjuk — jelentet­te ki Hruscsov —, hogy a né­met nép egyesüljön és egyesül­ni is fog. De ez maguknak a németeknek az ügye. Megbízható forrásokból tudjuk, hogy a nyugati ha­talmak nem akarják Né­metország újraegyesítését. Félnek az egyesített Né­metországtól. Hruscsov hozzáfűzte, hogy Adenauer szintén nem akarja Németország újraegyesítését. Nyilván attól fél, hogyha Né­metország egysége helyreáll, pártjának nem lesz többsége a Bundestagban, elveszti befo­lyását. Hruscsov ezután válaszolt a a Szovjetunió hétéves tervéről feltett kérdésekre. Vállaljuk — mondotta —, hogy a gyakorlat­ban bebizonyítjuk a szocializ­mus fölényét a kapitalizmus­sal szemben, túlszárnyaljuk az Egyesült Államok színvonalát. Ez a Szovjetunió munkásosztá­lyának, dolgozóinak hatalmas győzelme lesz. — Igen elégedettek vagyunk országunk belső helyzetével —r hangsúlyozta Hruscsov. ^ — Mi, a kommunista párt és a szovjet kormány vezetői nem is kívánhatnánk jobbat, mert népünk hangulata kitűnő. Ez csodálatos távlatokat nyit meg a Szovjetunió sikeres kommu­nista építése előtt. Kollégiummá szervezik a diákotthonokat velődésügyi miniszter helyet­tese." A beszámolót Berecz János, a KISZ Központi Bizottsága megvitatták a Művelődésügyi! egyetemi és középiskolai osz- Miniisztérium által kiadott i tályának vezetője tartotta. A irányelveket a felsőoktatási j diákotthonok igazgatói el- intézmények diákotthonainak mondották a munkában szer­A KISZ Központi Bizottsá­ga, a Művelődésügyi Miniszté­rium, az egyetemek és főisko­lák diákotthonainak képviselői kollégiummá szervezéséről. A megbeszélésen részt vett és felszólalt Szigeti József, a mű- ww zett tapasztalataikat, majd meghatározták a közvetlen.1 feladatokat. a Szovjetunió álláspontja a be nem avatkozás Nyu- gat-Berlin szabadváros belügyeibe. A nyugat-ber­lini rendszer megválasztá­sának kérdése a Nyugat- Beriinben élő németek ügye. Adenauer Nyugat-Berlin elle­ni merényleteit nem ismertük és nem ismerjük el. Presztízskérdéseket és né­hány más kérdést figyelembe véve — mutatott rá Hruscsov — kompromisszumos javaslattal álltunk elő, hogy bizonyos átmeneti időszak­ban tartózkodhatnak Nyu- gat-Berünben jelképesen angol, francia, amerikai és QiaLlág, niá^ a txítt diák... A diákévek régóta várt, mégis kicsit fájó napja követ- kezeit el középiskolásaink számára: a ballagás, a búcsúzás ideje. A Táncsics Gimnázium udvarán szülők virágcsokrokkal diákok kis tarisznyával (benne apró pogácsa, boroshordó és kétfilléresek) sorakoznak. Az iskolákban külön-külön meg- I tartott búcsúztató ünnepségek után összes végzős középisko- [■ lásaink itt gyülekeznek, hogy közösen vegyenek búcsút— I Simon László, a városi (KISZ-bizottság titkára a KISZ nevében mondta el búcsúszavait. Arra kérte a fiatalokat, hogy ezután is legyenek hú tagjai az ifjúsági szervezetnek, amint az ifjúsági szervezet is mindig kész segíteni nekik. Kapitány Sára, a Közgazdasági Technikum növendéke kö­szönte meg a búcsúszavakat, s virágcsokrot nyújtott át va­lamennyiük nevében. Tömött sorokban indulták el a diákok a Sztálin úton a megyei pártbizottság épülete elé. Halász Miklós, a Táncsics Gimnázium KISZ-titkára megköszönte a pártnak azt a se- , gítséget és támogatást, amely lehetővé tette számukra, hogy Hruscsov hangsúlyozta, hogy ,j j(jgn ennyien> csaknem négyszázan fejezhették be középisko­lai tanulmányaikat. Balázs Hajnal, a Munkácsy Mihály Leánygimnázium végzős növendéke nyújtott át virágcsokrot Csákvári Jánosnak, a városi pártbizottság titkárának, majd Csákvári elvtárs szólt a fiatalokhoz. Beszédében kérte őket, ne feledkezzenek el soha, bárhova kerülnek is, a munkás- osztályról, melynek köszönhetik, hogy tanulhattak és sokan közülük tanulhatnak tovább is. — Úgy éljetek — mondotta —, hogy munkátokkal magatok számára is megszerezhessétek a menbecsúlést. A ballagok ezután a Sztálin, az Engels> utcán és a Május 1. úton a megyei tanács épülete elé vonultak. A sorok mel­lett, a járdákon hozzátartozók, ismerősök meghatott, kíváncsi tömege tolongott. Fényképezőgépek kattogtak, megörökíteni a középiskolások ballagását. A megyei tanács épülete előtt Ba­lázs Hajnal mondta el búcsúszavait. Halász Miklós virág- mégpedig azzal, csokrot adott át dr. László Istvánnak, a megyei tanács v. b.- elnökének. László elvtárs rövid, keresetlen mondatokkal bú- f csúztatta az életbe: munkába, gyárakba, hivatalokba induló í fiatalok seregét. «' jj A rövid ünnepség befejeztével együtt indultak vissza t#» c kóláikhoz a fiatalok, ,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom