Somogyi Néplap, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-07 / 105. szám

Csütörtök, 1959. május T. 2 SOMOGYI NÉPLAP Magyar—kínai barátsági és együtt- nmködési szerződést írtak alá Pekingben Peking (Új Kína). Pekingben szerdán magyar—kínai barát­sági és együttműködési szerző­dést írtak alá. A szerződést kínai részről Csou En-laj, a Kínai Népköz­társaság Államtanácsának! el­nöke, magyar részről pedig dr. Münnich Ferenc, a Magyar Népköztársaság Minisztertaná­csának elnöke, a Kínában tar­tózkodó magyar párt- és kor­mányküldöttség vezetője írta alá. A hat cikkelyből álló szerző­dés kimondja, hogy a két or­szág kölcsönösen megvitatja az őket közösen érintő összes je­lentős nemzetközi kérdéseket és tovább erősíti a magyar— kínai politikai, gazdasági és kulturális együttműködést. Pekingben szerdán sajtóköz­leményt is nyilvánosságra hoz­tak a magyar párt- és kor­mányküldöttség kínai látogatá­sáról. Barátsági és egyittnikiiési szerződés a Magyar Népköztársaság és a Kínai Népköztársaság között A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Kínai Népköztársaság elnöke a nem­zetköziség eszméjétől vezérel­tetve, a szuverenitás kölcsönös tiszteletbentartása, az egymás belügyeibe való be nem avat­kozás, az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján szi­lárdítani és fejleszteni kíván­ja a Magyar Népköztársaság és a Kínai Népköztársaság ba­ráti, testvéri együttműködését. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Kínai Népköztársaság elnöke mind­ezek alapján elhatározta a je­len szerződés megkötését, s e célból teljhatalmú meghatal- mazottaiként kijelölte dr. Münnich Ferencet, a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormányának elnökét, Illetve Csou En-lajt, a Kínai Népköztársaság Állam­tanácsának elnökét, akik kel­lő alakban és teljes rendben talált meghatalmazásaik kicse­rélése után az alábbiakban ál­lapodtak meg: 1. cikkely: A szerződő felek az őszinte együttműködés szellemében és az ENSZ alapokmánya elvei­nek megfelelően részt vesznek minden olyan nemzetközi te­vékenységben, amelynek célja a világbékének és a népek biz­tonságának megőrzése. 2. cikkely: A szerződő felek a testvéri együttműködés szellemében ta­nácskoznak a két államot ér­deklő minden fontos nemzet­közi kérdésről. A tanácskozá­sok során különös figyelmet szentelnek a két állam területi épsége és biztonsága megőrzé­sének. 3. cikkely: A szerződő felek megerősítik azt az elhatározásukat, hogy a szuverénitás kölcsönös tiszte­letben tartása, az egymás bel­ügyeibe való be nem avatkozás az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök elvei alapján fejlesztik éa szilárdítják a két ország po­litikai, gazdasági és kulturális együttműködését. 4. cikkely: A jelen szerződés nem érinti a Magyar Népköztársaság és a Kínai Népköztársaság más or­szágokkal szemben vállalt kö­telezettségeit. 5. cikkely: A jelen szerződés mindaddig érvényben marad, amíg a felek meg nem egyeznek a szerződés A Bécsbe készülő szudétanémetek fenyegetik az ott élő csehszlovák állampolgárokat Prága (MTI). A Rudé Pravo keddi számában kommentálja Raab osztrák kancellárnak a bécsi szudétanémet napokkal kapcsolatos újabb állásfoglalá­sát. Raab kancellár egy linzi választási gyűlésen kijelentet­te: »Prága minden ellenkező kísérlete ellenére beszélni fog a szudétanémetek nagygyűlé­sén«. A Rudé Pravo néhány idé­zetet közöl azokból a minősít­hetetlen hangú fenyegető le­velekből, amelyeket a bécsi csehszlovák követség kapott az utóbbi napokban a bécsi ta­lálkozóra készülő volt cseh­szlovákiai németektől. A le­vélírók »leszámolással«, a Bécsben élő csehszlovák ál­lampolgárok és családjaik megsemmisítésével fenyegetőz­nek. Nyilvánvaló — írja a Rudé Pravo —, hogy ezek a henlei- nista fasiszták a Bécsben élő csehszlovák állampolgárok el­len készülnek erőszakosságok­ra. Az osztrák kormány a szu­détanémet napok engedélyezé­sével megadja ehhez az alkal­mat. A Rudé Pravo hangsú­lyozza, hogy a szudétanémet napokért az osztrák kormányt terheli a felelősség. módosításában, illetve meg­szüntetésében. 6. cikkely: A jelen szerződést meg kell erősítem. A szerződés a meg­erősítő okmányok kicserélésé­nek napján lép életbe. A meg­erősítő okmányok kicserélése Budapesten történik. Kelt Pekingben, 1959. május hó 6. napján, két példányban, magyar és kínai nyelven. Mindkét példány és mindkét nyelvű szöveg egyaránt hite­les. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának meghatal­mazásából: Dr. Münnich Fe­renc sk. A Kínai Népköztársaság el­nökének meghatalmazásából: Csou En-laj sk. Előkészületek a Béke Világtanács ünnepi ülésére StotkhoLm (ADN). A Béke Vi­lágtanács május 8-tól 13-ig ün­nepi ülésszakot tart Stokholm- ban abból az alkalomból, hogy tíz évvel ezelőtt indult meg a világot átfogó békemozgalom. Az ünnepi ülésszak helyszínéül azért választották a svéd fő­várost, mert Stokholmban tet­ték közzé 1950-ben az atom­fegyverek betiltását követelő történelmi jelentőségű felhí­vást, amelyet az emberek száz­milliói Írtak alá. Az ülésszakon méltatni fog­ják az utóbbi tíz esztendő munkáját, és kijelölik a béke biztosításáért folytatott harc új feladatait. Már megérkezett Stokholm- ba a Béke Világtanács több tagja. Ausztria javasolja: Bécsben rendezzék meg az 1967. évi világkiállítást Becs (MTI). Manfred Maut­ner-Markhof, a brüsszeli világ­kiállítás osztrák kormánymeg­bízottja kedden a nemzetközi kiállítási tanács párizsi ülésén javasolta, hogy Bécsben ren­dezzék meg az 1967-ben sóira kerülő legközelebbi világkiállí­tást. „Honnan fújnak a hideg szelek" Moszkva (MTI). A Szovjet- szkaja Ros&zija című lap szer­dai száma kommentárt közöl a genfi külügyminiszteri értekez­let előkészületeiről. Gyadjanc, a kommentár szerzője megállapítja: a nagy­hatalmaknak bőven voit ide­jük, hogy komolyan felkészül­jenek a tárgyalásokra, s olyan javaslatokat készítsenek: elő. amelyek valóban hozzájárulást jelentenek a nemzetközi fe­szültség enyhítéséhez. A Szov­jetunió megtette a maga javas­latát, a nyugati hatalmaknak azonban nincs ilyen jellegű programjuk. A nyugati hatalmak külügy­minisztereinek párizsi értekez­letén kidolgozott úgynevezett komplex program nem jelent előrehaladást a nyugati hatal­mak álláspontjában. A Szovjetszkaja Rosszija kommentátora megkérdezi: milyen célból ültek össze a nyugati hatalmak külügymi­niszterei Párizsban? Azért-e, hogy felkészüljenek a tárgya­lásokra, vagy azért, hogy elő­re kompromittálják a genfi megbeszéléseket? A cikkíró rámutat: A genfi tárgyalásokat komolyan veszélyeztetik azok a hűvös szelek, amelyek a nyugati fővárosokból fújnak. A Eerlin térségében elkövetett légiprovokációk, az Olaszor­szággal és Törökországgal megkötött szerződések rakéta­támaszpontok létesítésére, a nyugatnémet hadsereg atom- és rakítafegyverekkel történő felszerelésére irányuló intéz­kedések nem segítik elő a genfi tárgyalásokhoz szüksé­ges megfelelő nemzetközi lég­kör kialakulását — állapítja meg a Szovjetszkaja Rosszija kommentátora. Eisenhower sajtóértekezlete Eisenhower elnök a keddi sajtóértekezletén kijelentette, hogy véleménye szerint a csúcsértekezlet majdnem el­kerülhetetlen, függetlenül a külügyminiszteri értekezlet eredményeitől, Eisenhower azt mondotta, reméli, hogy a kül­ügyminiszteri értekezlet elér bizonyos haladást. Az elnök Igen elégedetten nyilatkozott Churchill volt an­gol miniszterelnökkel folytatott eszmecseréjéről, majd az Egye­sült Államok külföldi segély- nyújtási programját méltatta. Tíz esztendő telt el a béke híveinek első párizsi kong­resszusa óta, amelyen megszü­letett a Béke Világtanács. So­hasem felejtem el azokat az izgalmas napokat: örökre em­lékezetemben maradnak a bé­kefelhívásoktól visszhangzó párizsi utcák. Mintha ma vol­na: a Bouffalo-stadionban azon a nevezetes vasárnapon úgy tűnt, hogy egész Francia- ország felsorakozott a béke kék zászlaja alatt, és együtt menetelt a világ különböző or­szágaiból érkezett békeharco­sokkal. Felemelő látvány volt! Tavaly szeptemberben is­mét Párizsban jártam. A vá­ros néma hallgatásba burkoló­zott. Az utcákon géppisztolyos katonák őrködtek. A Szajna bal partján álló kis hotel szo­balánya rám ismert, és így szólt: — Milyen jó, hogy újra el­jött! Ma a nők jobban vágy­nak a békére, mint bármikor. Háború, háború, mindig csak háború... Már torkig va­gyunk vele. Ó, mennyire szemjúhozzuk a békét! A francia fiatalasszony sza­vai pontosan kifejezték az Egyesült Államokban élő nők leghőbb kívánságát. Mi is bé­két akarunk. Az elmúlt tíz év alatt sokszor felemeltük tiltakozó hangunkat a hábo­rús gyújtogatok ellen, akik pénz- és hatalomvágyuktól ve­zérelve háborús ábrándokat dédelgetnek. Ezek az emberek EREZZETEK FELELŐSSÉGET! Irta: Shirley Graham amerikai írónő képtelenek terveket szőni a békés életről. Igaz, a »háborús felvirágzás« nagyobb keresetet hozott, és munkát adott az amerikai dolgozóknak, de el­fojtotta az anyák hangját, akik azért könyörögtek, hogy fiai­kat ne hajszolják Koreába. Minden eszközzel elnyomták a nők, az anyák, a feleségek, a nővérek tiltakozó szavát. Persze, azt sem szabad el­felejteni, hogy az amerikai nőket nem sújtotta úgy a há­ború, mint a világ más ré­szeiben élő nővéreiket. Az Egyesült Államokat nem bom­bázták, a városokat nem fog­lalta el az ellenség, a gyerme­keket nem gyilkolták meg anyjuk szeme láttára. Arány­lag kevesen vagyunk, akik a háború pusztító tüzében elve­szítettük fiainkat vagy férjün­ket. Az amerikai nők többsége könnyen elfeledkezik erről a »néhány« áldozatról. A harcokból visszatért fér­fiak nem beszélnek a háború szörnyűségeiről. Egy nemrégi­ben rendezett közvéleményku­tatás megmutatta, hogy az Egyesült Államokban csak na­gyon kevés fiatal tudja, mi­lyen szenvedéseken mentek át az egykori frontkatonák. Egy pilóta 15 éves fia — akinek az apja a fronton megsebesült, fogságba esett, és éveket töl­tött koncentrációs táborban —> csak annyit tudott, hogy édes­apja hadirepülő volt. A szülők furcsa büszkeséggel emlegetik, hogy otthon sohasem beszélnek a háborúról, ennek okairól és következményeiről. Az ideggyógyászok ezt a hallgatást azzal magyarázzák, hogy a volt frontkatonák nem akarják feléleszteni feleségük és gyermekeik lelkében a régi rettegést. Az ember szívesen elfordul a kellemetlen látvány­tól és élménytől. Ez az oka, hogy az Egyesült Államokban meglepően kevesen tudják, mi is tulajdonképpen a háború. Az események azonban meg­törik a hallgatás csendjét. Az atomháború lehetősége, az atomfegyver-kísérletek, a rá­dióaktivitás, a levegő megmér- gezésének veszélye felnyitotta az amerikai nők szemét, és megmutatta, milyen veszély fenyegeti őket és gyermekei­ket. Nem külső ellenség ismer­tette meg őket a háború rea­litásával, hanem saját orszá­guk háborús kalandorpolitiká­ja. Tavaly száz és száz asz- szony ment Washingtonba, hogy tiltakozzék az atomfegy­ver-kísérletek ellen, és hang­jukat már nem lehetett elné­mítani. Felháborodással be­szélnek arról, hogy az atom­kísérleteknél keletkező Stron­tium—90 megfertőzi a tejet. Országszerte tiltakozó nőbi­zottságok alakultak. »A poli­tikusok egy képzeletbeli ellen­ségről tárgyalnak, mi pedig saját kezünkkel fertőzzük meg gyermekeinket/« A New York-i iskolások szülei tiltakozó moz­galmat indítottak a mestersé­gesen uszított háborús hiszté­ria legújabb megnyilvánulása ellen: az iskolások között ugyanis Geiger-féle számláló készüléket tartalmazó kis do­bozokat és rádióaktivitást mé­rő készülékeket osztottak szét. — Ez egyszerűen nevetséges! — mondta felháborodottan egy édesanya. — Mérőkészülé­kek nélkül is nagyon jól tud­juk. milyen veszélyt jelentenek a Nevadában és Cáliforniában keletkező rádióaktiv szennye­ződések. Már alig merek zöld­ségfélét és tejet adni a csalá­domnak! A végrehajtó bizottság fel­hívta az összes dolgozókat és szakszervezeteket, hogy szer­vezeti hovatartozásuktól füg­getlenül »tömöritsék soraikat, a monopóliumok támadásával szemben építsék ki a munkás- osztály egységes frontját, s így biztosítsák a béke megőr­zéséért és a szociális haladá­sért folyó eredményes harcot*'. Tettének oka ismeretlen Azóta, hogy a japán bombázók 1941. december 7-én vá­ratlan támadásukkal elsüllyesztették az Egyesült Államok Pearl Harbour ban horgonyzó csendes-óceáni flottájának nagy részét, aligha tört ki olyan felháborodás az amerikai kong­resszusban, mint az elmúlt napokban. Ezúttal azonban nem háborús cselekmény vagy diplo­máciai bonyodalom kavarta fel a washingtoni Capitolium nyugalmát, hanem Stephan M. Young-nak, Ohio állam, sze­nátorának megdöbbentő és egyben megmagyarázhatatlan cse­lekedete. A derék honatya ugyanis nyilvánosságra hozta, mi­lyen részvény-érdekeltségekkel rendelkezik Tette pedig ezt — indoklása szerint — azért, hogy választói meggyőződhes­senek arról: nincsenek olyan üzleti érdekeltségei, amelyek hivatali tevékenységében befolyásolnák. No hiszen, több se kellett ennél! A felháborodott tör­vényhozók egy emberként ítélték el szenátor társuk »ballé­pését«, hiszen hová jutnánk, ha egy kongresszusi tagról vagy kormányfunkcionáriusról a zsebében levő részvénypakettek közzététele alapján bárki feltételezhetné, hogy a nép érdekei helyett — valamely óriás-tröszt nagyrészvényeseinek érdekeit képviseli. Az ilyen eljárás — vélik — tápot adhatna olyan képte­len és nevetséges rágalmaknak, hogy például Charles E. Wil­son hadügyminiszterségének bármi köze is lehetett a hatal­mas hadimegrendeléseket kapott General Motors profitjának sok millió dolláros megnövekedéséhez csupán azért, mert Wilson a GM elnöki székéből került a hadügyminisztérium élére. Hasonló alapon azt az abszurdumot is fel lehetne téte­lezni, hogy a republikánus párt egyik vezető politikusának, jelenleg New York állam kormányzójának, egy bizonyos Nel­son Rockefellernek az Egyesült Államok dél-amerikai politi­kájára gyakorolt jelentős befolyását a legcsekélyebb mérték­ben is érintené az a mellékes körülmény, hogy a Rockefeller- család kezében levő Standard Oil sok milliárd dolláros nye­reségének több mint a fele Dél-Amerikából származik. Sokán úgy vélik, hogy a demokrata párti Young szená­tor »beszámíthatatlan« lépése a valóságban jól kiszámított sakkhúzás a republikánusok ellen, akik közül a milliomos kongresszus-tagok többsége kerül ki, de szép számmal akad­nak, akik egyszerűen — bolondnak tartják. Ez utóbbi véleményüket nem kis mértékben arra alapit• ják, hogy Mr. Young nyilvánosságra hozott vagyona — noha az idős dzsentlmen már évtizedek óta aktív politikus — mind­össze 400 000 dollárra rúg ... (A Figyelő 1959. V. 5-i számából.) Churchill látogatása Dulles-nál Washingtoon (MTI). Az AP jelentése szerint Sir Winston Churcill kedden Eisenhower elnök társaságában a Washing­ton Walter Reed katonai kór­házban meglátogatta a rákbe­tegségben szenvedő John Fos­ter Dulles volt amerikai kül­ügyminisztert. Mint James C. Hagerty, a Fehér Ház sajtótitkára közölte, a látogatás. 17 percig tartott. Dulles tolókocsiban fogadta lá­togatóit. A nyilvánosság ez­úttal szerzett elsőízben tudo­mást arról, hogy a nagybeteg politikus tolókocsit használ A három személyiség a szí­vélyes üdvözlések után elbe­szélgetett Eisenhower, Churchill és Dulles néhány percet a küszö­bön álló genfi külügyminiszte­ri értekezletnek szentelt. Ez­után Eisenhower és Churchill kétperces látogatást tett az ugyancsak ebben a kórházban fekvő Marshall tábornok be­tegágyánál. A Philadelphia Bulletin cí­mű lap kommentálja Churchill washingtoni látogatását »Lon­don és Washington között vé­leménykülönbségek mutatkoz­nak Oroszország megközelítése tekintetében — írja a lap —, és Churchill nem volna Churchill, ha nem járna közbe e véleménykülönbségek elsimí­tásában«, Kiéleződött az angol—izlandi halászati viszály London (MTI). Egybehangzó nyugati hírügynökségi jelenté­sek beszámolnak az angol-iz­landi halászati viszály kiéle­ződéséről. A brit halászati szö­vetség elnöke közölte a sajtó képviselőivel, hogy az izlandi »Ihor« ágyúnaszád a múlt hét csütörtökjén 12 lövést adott le egy angol halászhajóra. Az angol halászhajó majd­nem négy mérföldnyire köze­lítette meg az izlandi partokat, noha Izland —- mint ismeretes — bejelentette: halászati öve­zetet 12 mérföldre kiter­jeszti. Az izlandi parlament kedden elhatározta, tiltakozik Angliá­nál az. ellen, hogy angol ha- laszhajók haditengerészeti egy­ségek kíséretében ismételten behatoljanak Izland parti vi­zeire. Tör öcsik Mari nagy sikere Cannes-ban A magyar filmművészetet képviselő »Édes Anna« kedden este került bemutatásra a ti­zenkettedik cannes-i filmfesz­tiválon. A filmet háromszor is levetítették. Törócsik Mari és Fábri Zoltán nevének megje­lenését a filmvásznon taps köszöntötte. A film vetítése közben is nem egyszer fel­csattant a taps. A film utolsó kockáinak lepergése után a reflektorok az erkélyen a magyar delegációt keresték, és Törócsik Mari felállva, moso­lyogva köszönte meg a közön­ség elismerését. A magyar delegáció tagjai­nak sokan gratuláltak. Az el­sők között volt Jean Cocteau, a világhírű francia író, a fesz­tivál egyik »lelke«. Csókkal köszöntötte Törőesiket a kitű­nő fiatal cseh filmszínésznő, Jana Brejehová. A palotából távozó Törőesiket a fényképé­szek pergőtűz alá vették, és a fiatal magyar művésznőt meg­rohanták az autogrammkérők Jól jövedelme? termesszen BABOT Termelőszövetkezetek, egyéni termelők órtékesítési szerződést köthetnek a Termény forgalmi V. raktárainál fő­vetésként vagy köztesként termelt babra. Előnyös átvételi ár: mázsánként 340 forint. Tsz-eknek 20 forint mázsa nagyüzemi felárat és kézzel válogatott, elsőrendű, olcsó vetőmagot biztosítunk. Érdeklődjék a T. V.-raktárnál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom