Somogyi Néplap, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-01 / 101. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Péntek, 1959. május 1. K ara dl i k K községe. járás legnagyobb Csaknem nyolc és félszáz éves deszká]án mar. valamikor itt tamtosko­arád több mint négy- lános iskolában ma is őrzi. Az ezer lakosával a tabi egyszerű, alacsony, barnára festett szekrény belső elvá- Gárdonyi dott Gárdonyi Géza, akinek kézírásával az alábbi kis vers emlékét egy szekrény az álta- olvasható: »Míg urad én voltam, sifonér — ruha nem volt benned, De üres üvegek glédája táborozott itt, Hej, tele egykor mind valamennyi jó bikavérrel. Nézz ide drága utód, s kebeledből szálljon a sóhaj. Rakd be ruhádat, hogyha talán van (?), megjön a bor is, csak legyenek jó pajtásid, mint Don Vigolénak.« Más emléke nincs is a falu­ban ezen, s az általános iskola homlokzatába épített emlék­táblán kívül. Régi hűbéres és cselédvilág cifra története he­lyett a falu lakói egyszerű szavakkal mondják tollba köz­ségük mai történetét. * * * B ükkös János feleségével háztáji földjükön ülte­tik a burgonyát. — Délelőtt a szövetkezet cu­korrépáját saraboltuk — mondják, s hogy az egy tag­ban álló földön már minden munkát elvégeztek, hét-nyolc nappal megelőzték az egyé­nieket. A tsz-ről még: 800 holdnyi földjükhöz hetvenen vannak. Tavaly építettek a gépállomás mellett egy iroda­házat, egy ötvenférőhelyes te­hénistállót és sertéshizlaldát. Vizet és villanyt a gépállomás adott, így kb. 5—600 ezerrel kevesebbe került az építkezés, s az állatok vízellátása is biz­tosítva van. * * * I _I erk Dániel, a hetvenéves ■ ' tánctanító betegen fe­küdt, amikor náluk jártam. S panaszkodott. Nem a betegsé­gére, hanem: — Szomorú dolog, hogy fia­taljaink sok helyütt alig isme­rik már az igazi magyar tán­cokat. Ha ismerik is — szé­gyellik, vagy nem akarják —, alig táncolják a csárdást, eset­leg a kultúrcsoportok. A falu­ban dolgozott tavaly népi tánc- csoport, elsők lettek a járási kulturális versenyen. A zsűri döntése után derült ki, hogy a csoport tagjai közül néhá- nyan általános iskolások. A KISZ-szervezet színdarab előadására készült a télen, s azért kellett a Danikó Pistát választaniuk, mert ehhez ke­vés leányszereplő kell... Mert a lányok, csuda tudja, miért, még mindig idegenkednek a KISZ-től. A szervezet jelenleg nyolcvan tagot számlál, s a falu legfőbb mozgató ereje. 400 forintot fizettek be a VIT- alapra, nemrégen lemezjátszót vettek 1500 forintért, három és fél holdon falusi ifjúsági szö­vetkezetei alakítottak, kukori­cát vetnek bele. Este a szín- j ásztó gárda Andocsra, a szom­szédos községbe készült ven­dégszereplésre. A KISZ«helyi- ségben egy fiút találtam. El­mondta, hogy ő nem szerepel, sőt nem is tagja a KISZ-nek’, de azért segít nekik. Kéri Dezső, a művelődési otthon igazgatója mindenben együtt van a fiatalokkal. Sze­repet vállal a színdarabban, saját motorján vagy költ­ségén megy ezt vagy azt elin­tézni. Az ő és a kiszesek nagy­szerű együttműködése az az erő, mely lendületet ad a falu kulturális életének. Nem mondható el ugyanez a falu ta­nácsáról, a' pártszervezetről, s a pedagógusok nagy részéről. Persze segítenék, csak kicsit lanyhán, hivatalos kötelesség- szerűen. * * * A gépállomásról megtud- tam, csatlakoztak a kong­resszusi versenyhez a B.-kiliti Gépállomás megszabta feltéte­leikkel, s hogy több mint 80 százalékra teljesítették már tavaszi tervüket. A 25 éven aluli kiszesek valamennyien beneveztek az ifjú traktorosok országos versenyébe. A gépál­lomás KlSZ-szervezeténefc na­gyon csinos klubszobája van. Kis asztalok fehér horgolt té­rítőkkel, mellettük 4—4 szék. — Tavaly november 7-re kaptuk a gépállomás vezetősé­gétől és szakszervezetétől — magyarázza Tippel Henrik KISZ-titkár. Persze, mi is megdolgoztunk érte. A télen sok kellemes estet szerzett a fiataloknak és az időseknek ez a KISZ-helyiség. ősszel már televízió áll az egyik asztalon — így tervezik. * * * pék A karádi rozmaringos né- ' ' ven ismert népi hímzés nemcsak Magyarországon, kül­földön is ismert. Tautner Ilo­na, a rozmaringos karádi pat- rónusa régi emlékeket muta­tott. — Délelőtt jött volna csak — ismételgeti sajnálkozva, s valóban sajnálhatom, hogy nem akkor jöttem, mert né­hány órával előbb adták pos­tára a sok-sok térítőt, kispár­na-huzatot. szalvétát és a töb­bi elkészült holmijukat. Azért akad így is mutatnivaló. Szal­véta, melynek csak a színén van a hímzés, persze a titkát, hogyan csinálták, nem árulják el. Egyik darabon a »bagó«, másikon a »rozmaring«, »kor­só« stb. saját tervezésű min­táik készülnek a régi jegyken­dők, ingmellek. kötények min­táinak felhasználásával. Erede­tiek díszítő öltéseik is: a mes­teriké és a többi szálhúzásos töltésminták: darázsolás, csa- toslik, fűrészcsipke, görbe­gyenge, duplagyenge és a töb­biek. Tautner Ilona szívét-lel- két, azabad idejét, lakását ad­ja a karádi hímzés ügyének, de a régi »bedolgozókon« kí­vül alig törődnek a faluban ve­le. A lányok ma már nem ké­szítenek a dudásra (ingváll) fodrot, sem vállkendőt. sem fehér hímzett kötényeket, a jegykendő is már csak anyáik emlékében él. Mind keveseb­ben tanulják meg a régi min­ták hímzését, az idősebbek pe­dig lassan elfáradnak. Kocsis Jánosnétól, a nőta­nács elnökétől azonban meg­tudtuk, hogy már törik a fe­jűiket, mint lehetne a jelen és a jövő nemzedéknek átmente­ni ej szép művészeti hagyo­mányt. így beszél erről a nőta­nács elnöke: — A télen tanfolyamot aka­runk indítani, ahol szeretnénk megismertetni a hallgatókkal ezt a híres és szép hímzésfaj­tát. Végre is nekünk, karádiak- nak kell életben tartanunk, hi­szen a miénk, anyáink, nagy­anyáink művészete. S van más lehetőség is. Az ősszel valószínűleg megindul itt is az általános iskolában a néhány helyen jól bevált poli­technikai oktatás. Kedvező al­kalom nyűik majd arra, hogy a karádi népi hímzés, a »jegy­kendő« díszítéséneik művésze­tét már iskolás korukban elsa­játítsák a karádi lányok. V. P. stu n \3 iffat^cküdßyörgy 42. — Majd kiderül, hogy ki­nek a vádjai hazugak. Ismer­je be, Baworski páter, hogy azért ilyen haragos, mert nem sikerül úgy elnémítani hívei­ket, mint azelőtt, és nem si­kerül megakadályozni, hogy a bűnösök elvegyék méltó büntetésüket. Baworski tehetetlen dühé­ben öklével az asztalra vágott. Katalin asszony elsápadt, de nem mert beavatkozni a vitá­ba. — Nagy kár, Baworski pá­ter — jegyezte meg nyugodtan Riviére —, hogy nem tudunk okosan beszélni egymással... A pap csodálkozva kapta fel « fejét: — Hogy érti ezt? A választ azonban nem vár­ta be. Nyilván félreértette az újságíró szavait, mert teljesen megváltozott hangon folytatta: — Igaza van, beszéljünk okosan. Egyházunk szívesen látná, ha ön holnap elhagyná Krakkót, barátaival együtt, be­leértve azt a hitehagyott kar­melita szerzetest is, hkinek különben sem tanácsos a vá­rosban maradnia — tette hoz­zá fenyegető hangsúllyal. — Jól jövedelmezhettek a ripor­tok, és ezen kívül is csinos összeget vihetne haza... Nos, mit szól hozzá? Riviére megvetően mérte vé­gig­— ön azt hiszi, kedves Ba- 1vorski páter, hogy mindent és mindenkit meg lehet vásárolni. Az okos beszéden azt értettem, hogy már ideje volna felhagy­nia ravasz mesterkedéseivel, mert úgysem ér el eredményt. Arról pedig biztosíthatom, hogy továbbra is megírok az ügyről mindent, amit jónak lá­tok. Be sem várta a meghökkent jezsuita válaszát, távozott. * * * Másnap Riviére nyugtalanul ébredt. Rossz előérzete volt. Eszébe jutottak a jezsuita fe­nyegető szavai, hogy Lázár atyának nem tanácsos a vá­rosban maradnia. Egy ilyen ember mindenre képes, nem válogat az eszközökben. Ami­kor gondolatban idáig jutott, már tudta, mit kell tennie. Sietve felöltözött és fiáke- ren a karmelita kolostorba hajtatott, hogy Lázár atyát fi­gyelmeztesse a közelgő ve­szélyre. Nem tudta, mi lesz Baworski következő lépése, de azt sejtette, hogy most nyílt harc következik. Lázár atyá­nak mindenesetre el kell jön­nie a kolostorból — határozta el. A fiatal papot csak nehezen tudta rábeszélni, hogy vele tartson. — Nincs időnk, barátom! Ne vitatkozzon, hanem jöjjön! Lázár azonban nem félt, s nem akart menekülni. De Ri­viére, nem tágított, és Lázár atya végül is engedett az un­szolásnak, s vele ment. Lehaj­tott fejjel, szótlanul ült a ko­csiban, úgy érezte, hogy gyá­ván megfutamodott. A kocsi kikanyarodott a Ring térre, és egyszerre meg­állt. A Ring utcából hatalmas tömeg közeledett templomi zászlókkal, zsoltárokat énekel­ve. Először azt hitték, hogy körmenet, de hamarosan ki­derült, hogy nem az. A java­részt nőkből és suhancokból álló több ezres emberáradat élén Baworski páter haladt, kezében magasra tartott egy feszületet. Menekülni! — ezt diktálta a józan ész. — Forduljon meg! — kiál­tott rá a kocsisra Riviére. A kocsi nagy ,keservesen vissza­fordult, ebben a pillanatban azonban Lázár atya kiugrott a kocsiból és a tömeg elé futott. — Lázár! Lázár! — kiáltott utána Riviére. — Megálljon! De a pap nem figyelt rá, csak Baworskit látta, ezt a mindenre elszánt jezsuitát, és az őt követő megtévesztett tö­meget. Riviére segítségért sie­tett. Lázár atya a tömeg közelé­be érve lassította lépteit. Olyan erőt érzett magában, mint valamikor a próféták, akik oda mertek állni az is­tentelen, háborgó sokaság elé, és szavaik ostoraival meghát­ráltatták, jobb belátásra térí­tették az Ur ellenségeit. Állj eléjük és tartóztasd fel őket, hogy ne cselekedjék a gonoszt — biztatta magát. — »-Menj, ahová küldelek, és hirdesd mindazt, amit parancsolok né­kedk — így mondta az Ur Jeremiásnak. »Ne félj tőlük, mert veled vagyok én, és cÁ táKiadalml támogatás gyümölcse A csendes beszélgetés tárgya belevág az ember, azt végezze hagyár rómaiparti üdülőjében nem más, mint az, hogy mire el minél hamarabb. A haloga- lelnek vendégszerető fogadta- képes a társadalmi összefogás, tás legtöbbször csak arra jó, tásra és szállásra. Megnézik a vendéglátó ruhagyárat, a par­lamentet, a film-, a dohány­éin- No meg, május 17-én már az gyárat s természetesen a VI­ha avatott kézben helyeződik hogy gyengüljön a közös elha- el a sokszor közönyösséggel, tározás szíveket összefogó tüze, nemtörődömséggel vádolt berek mozgósításának felada- új szabadtéri színpadon műso- ta a közösséget szolgáló cél ér­dekében. dámpadkot, az Állatkertet is. ros délutánnal várják a gyere- Három-, négynapos fővárosi kék a falubelieket. Ezt köve- tartózkodás után, hazafelé jö- A Csurgód I. számú Általa- tőén a Közalkalmazottak Szak- vet Sztálmvárossal ismerkecl- nos iskola igazgatójával, Nagy szervezetének Szimfonikus Ze- nek meg a gyerekek. Az or­nekara látogat el Kaposvárról szágjárásra már most boldogan Csurgóra, később a határőrség készülődőket nem kísérheti mikor megérkeztünk, komoly fúvós zenekarát látja vendégül irigykedés. Máris ismeretes, haditanácsiban találtunk Füstös az új kulturális létesítmény, hogy az iskola tornaünnepé- József kőművesmesterrel, az is- amelynek megszületését nem lyének bevételéből valahány kola szülői munkaközösségé- lehet másnak, miint biztató jel- tanuló, háromszázötven gyér­nek egyik tagjával. Hallgatói- nek venni arra vonatkozóan, mek indul egynapos balatoni ni ugyan nem illik — mondja hogy lassan-lassan csak össze- kirándulásra. mégis hangolja i’épteit az iskolán be­Arpáddal beszélgetünk erről persze csak közvetve —, akit, egy régi illemszabály hallgatóztunk. Mentségünkre lüli és iskolán kívüli népmű szolgáljon, hozzánk oly közel velés. folyt le a tervezgető beszélge­Mi a titka annak, hogy ez az iskola ilyen terveket tűzhet maga elé célul, és telik erejé- rendezvények bői a megvalósításra is? Pél­- - Mire kell a -------—— — _ —„---------------— t es, hogy nem lehetett oda bevétele? Május 25-én a nyol- dúsan jók az iskola tömegkap- nem figyelni, kihámozhatni az cadikosok és a kiváló úttörő- csolatai, és a társadalmi támo- elkapott szavakból, mondatok- munkát végzett pajtások egy gatás erejével gazdagodva ké­ből, hogy szabadtéri színpad csoportja indul országjáró ki- pes tanulói előtt szélesebbre épül az iskola udvarán. A szü- rándulásra. Első állomásuk tárni világunk megismerésé­lői munkaközösség vállalta az Budapest, ahol a Május 1 Ru- nek kapuit. L. I. építési munkák elvégzését.——----------------------------------------------------------------------------------------­Mégpedig olyan módon, amit eltanulhatnának más helység­beliek is a csurgóiaktól, akik ■ — mint az épülő szabadtéri! színpad is bizonyítja — nem szavakkal, inkább a tettebben lelkesedni tudó emberek. A Szorgalom Tsz homokot Ötezer takarékbetétkönyv a nagyatádi járásban (Tudósítónktól.) Az OTF államosításának 10. és meszet, a Búzakalász egy évfordulója alkalmából felke- elbontott épületből négyezer- restük Ágoston Gyula elvtár- száz darab téglát, a községi sat, a nagyatádi OTP-fiók ve- tanács négy mazsa 500-as ce- zetőjét, hogy tájékoztatást kár- mentet adott az építkezéshez, jünk tőle munkájukról, a taika- A többit, a munkát a szülők rékbetétállományról és az áru­adják. Miután véget ér az utolsó te­repszemle az árnyékos iskola­udvaron, az igazgató elmondja, hogy körülbelül egy hét múl­va elkészül a színpad. Ilyen sürgős feladat ez? Bi­zony az. Különben is, amibe vásárlási hitelekről. — Emelkedett-e a rékbetétek összege? állománynak több mint a felét kivették. Az ellenforradalom leverése és a helyzet konszoli­dálódásának megindulása után a dolgozók újból takarékos­kodni kezdtek. Bíztak a forint állandóságában és értékében, bíztak szocialista áliamren- dünkben. Ennek eredményeként 1957. taka- december 31-ig nemcsak hogy elértük az ellenforradalom előt­— A takarékpénztár legfon­tosabb üzletága a takarékbetét. Áz ellenforradalmi események következtében az •akkori betét­VIT tárgysorsjegyek árusítását kezdték .meg nemre- Főbb nyeremények: Moszk­gi'ben a postahivatalokban, új­ságárusoknál, trafikokban, KISZ-szervezetefenél és úttörő­vics személyautó, motorkerék­párok, szobabútor, magnetofon, Szaratov-hűtőszekrény, fény­csapatoknál. A tárgysors játék | képező-, varró-, mosó- és por- július 19-én sorra kerülő húzá- ■ szívógépek, konyhabútor, tan­sánál ötezernél több nyere­mény talál majd gazdát. A sorsjáték főnyereménye egy kétszobás-komfortos családi ház, melyet a szerencsés nyer­tesnek 200 négyszögölnyi tel­ken, tetszése szerinti városban vagy községben építenek fel. góharmonika, 4000 forintos vá­sárlási utalványok, kerékpá­rok, rádiók, porcelán étkészle­tek, karórák. E jelentősebb nyereményeken kívül 7800 da­rab 50—200 forintos vásárlási utalvány is sorsolásra kerül majd. ti állományt, hanem azt 349,5 százalékra möveütük is. 1953. december 31-i állományunk az 1957. éviihez viszonyítva újabb 182,6 százalékkal emelkedett. Az idei első negyedévi betét- állomány pedig még ezt is túl­szárnyalja 121,8 százalékkal. Jelenleg csaknem ötezer ta- íkaréfcbetét-tulajdonos van: a járásban, és a betétösszeg mintegy 5,6 millió forint. — Foglalkoznak-e az ifjú* ság takarékosságra nevelésé­vel? — A takarékossági mozga­lomban eredményesen foglal­kozunk az ifjúság takarékos­ságra nevelésével is. Az isko­lákban eddig 123 ezer forint értékű bélyeget vásároltak a tanulók. — Milyen hiteleket nyújt az OTP, és igénybe veszik-e azokat? megszubadátlak téged... igéi­met szádba adám...« — Eresszék ki a szent életű apácákat és a bebörtönzött papokat! — zúgta a tömeg fenyegetően. Hallotta, samikor Baworski reá mutatva kiáltotta: — Itt jő az eretnek! A po­kol ördögének cimborája, aki megtagadta Krisztust! A Mária-templom bejáratá­val szemben találkoztak ösz- sze. — Az eretnek! Itt áll előt­tetek az eretnek! — üvöltötte a jezsuita. Lázár fellépett a templom lépcsőjére, hogy jól láthassa őt mindenki, aztán tiszta, csengő hangon megszólalt: — Megálljatok, testvéreim! Igazságtalan ügyért harcoltok. Krisztus a szeretetet tanította, de akiknek a kiszabadításáért most szót emeltek, azok súlyo­san vétkeztek az ő igéi ellen. Tudjátok meg, hogy egy ke­resztény testvérünket ártatla­nul befalazták a karmelita zárda pincéjébe. Ezek az emberek megtagad­ták a tanítást, mely meg­hagyja nekünk, hogy »az Isten a szeretet, és aki a szeretet- ben marad, az Istenben marad és az Isten is abban-«. — Ne hallgassatok rá, test­véreim! Eretnek ő, aki hami­san veszi .szájára az Ur igé­jét! — kiáltotta Baworski. — »Aki nem szeret, a ha­lálban marad!« — mondta fennhangon Lázár. — Nem te voltál az, ki el­árultál és feljelentettél ben­nünket? Te Júdás! Nem te adtad el egyházadat, Istenedet a papok hóhérainak? Te be­szélsz szeretetről? Lázár felemelt hangon vá­laszolta: — Jól tud--' azok, akiket _____ D e te a bűnt erénnyé akarod tenni! — Egy szót se többet, át­kozott! — kiáltotta Baworski, s felugrott a lépcsőre. Lázár nyugodtan hozzálépett, és egy erélyes mozdulattal kitépte kezéből a feszületet. — Nem való a te kezedbe, mert bemocskolod! Baworski a tömeg felé for­dult, és elváltozott arccal üvöltötte: — Testvérek! A sátát} áll előttetek! Ö hozta a nyári szá­razságot, ő az oka annak, hogy a tehenek elapadtak, ő hozta a járványt, mely a télen dühön­gött, ő vezette a császári se­regeket, melyek porba dön­tötték hazánkat, ő a cár és az urak tanácsadója... Távozz, sátán! Ne kísérts minket! Add vissza ' Krisztus keresztjét, mert mindannyian elkárho- zunk... Keresztények, ment­sétek meg a feszületet a sá­tán karmából! — Követ, botot neki! — kiáltotta valaki, és máris re­pült az első kő Lázár felé. — A feszületet! Testvéreim, a feszületet szerezzétek visz- sza! — harsogta Baworski. — A sátán... Távozz sátán! — zúgott a tömeg, és zuhogtak a kövek Lázár felé. Egy kő homlokon találta. Arcán csörgött a vér, de meg­próbált talpon maradni. Egy újabb kő azonban leteritette. A sorok előrelendültek, zápo­roztak a kövek. Lázár két kar­jára támaszkodott, még egy­szer szólni akart, de nem tu­dott. Feje előrebukott, hom­lokát a porba szorította, s ke­zében még mindig görcsösen szorította a feszületet... Az emberek rárohantak és itték, rúgták, taposták. — Folytatjuk — — A második legfontosabb üzemágunk a hitelek nyújtá­sa. Kormányunk különböző hi­telek: kislakásépítési, kisipari, önállósítása, személyi és áru­vásárlási hitelekkel igyekszik a dolgozókat segíteni. 1956-ban a járásban az építési kölcsönök összege 1 230 000 forint volt, ez az összeg ebben az évben há­romszorosára emelkedett. Az építési kölcsönökön kívül a fa­lusi lakóházak építésére nyúj­tott kölcsönök összege is félül vén a kétmillió forinton. A tsz-eknek állatvásárlási köl­csönként 18 ezer forintot, egyéb mezőgazdasági kölcsön­ként pedig 24 ezer forintot fo­lyósítottunk. Évente mintegy 50—60 ház építéséhez adunk kölcsönt, át­lagosan egy-egy ház építéséhez 30 ezer forintot. 1957 szeptem­berétől napjainkig 290 dolgo­zónak adtunk különböző áru­vásárlásra hitelt, összesen mintegy 300 ezer forint érték­ben (motorkerékpár, rádió, ze­negép, tűzhely stb.). — Milyen a totó-lottó­szelvények forgalma? — A takarékpénztár fiókján kívül foglalkoznak az árusítás­sal a postahivatalok és a bizo­mányosok is. Az első negyed­évben csaknem tízezer darab totószelvényt vásároltak, há­romezerrel többet, mint az 1957-es év hasonló időszaiká- ban. A lottószelvény kelendő­sége jóval nagyobb, az első három hónapban 74 775 darab szelvényt adtunls «L

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom