Somogyi Néplap, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-24 / 120. szám
LAJOS BfitiAí " Somogyi Néplap KULTURÁLIS MELLÉKLETE A KALAP írta: Borsi Darázs József A mikor vendégeskedésem végéhez érkeztünk, és búcsúzkodni együtt ültünk a Bari-hegyen a présházban, csak megszólalt • ám az egyik sávolyi kománk: — Te — ez én lettem volna — sokfelé megfordultál, beszéltél erről is, arról is; melyik a szegényember életében a legszebb, a legjobb, csak arról nem, hogy a magunkfajta paraszti embernek mi a legkitartóbb kísérője. Elgondolkoztam. Sokáig tűnődhettem, mert az arcokra kiülő kíváncsiság felett a szemekben felcsillant egy kis káröröm: — Na, híres, magyarázkodtál gondolkodó gépekről, bolygóközi űrhajózásról, és most erre nem tudsz válaszolni. Az öröm csaknem jogos volt. Ha a szegénységgel hozak- szom elő, arra majd ezer és egy ellenpéldát tudnak. Hogy ne mondjam, itt van mindjárt Türe-Gomba esete. Ez az örökkétig szegény ember a múlt őszön annyi pénzhez jutott, amennyiről azelőtt álmodni sem mert. Azelőtt megkaparta csak két tehénkéjével a földjét, s az kínlódott is meg nem is valami kis termést, most meg, amióta közösben vau, rádióantennát ringat a szél a háza tetején, tehát a szegénység nem örök. A nagy hallgatásban aztán egyszer csak elkiáltom magamat: — Hát a kalap ! Megrökönyödve bámultak rám. Én rákezdtem: — Amikor — 1904-ben — a legelső napon az iskolába mentem, akkör is csak arról tudták meg, hogy az erősebb nemhez tartozom, hogy kalap volt a fejemen, egyébként pen- delyben jártam, mint a lányok, hát már itt kezdődött. Ha ünnep volt, azt is a kalapról tudtuk meg, mert a legtöbbször vasárnap is csak gá- nica főtt a fazekakban, és foltos gúnyában jelentünk meg az utcán, de a kalap a legtöbbünk fején új volt, vagy ha nem, hát legalább bokrétát viseltünk rajta — legalábbis ifjúkorban. Na, azuitán ha fürödni mentünk a »hatöles«-be — szülőfalumban így nevezik a Zala- folyót. Ha anyaszült-meztelen kiugráltuk magunkat benne, akkor is — hogy meg ne fázzunk — legelsőnek a kalap került a fejünkre, s csak aztán öltöztünk bele a többibe. 1/ ésőbb meg, amikor már ^ eszmélkedtünk, arra szállt a haragunk, akivel apánk az utca közepén is úgy beszélgetett, hogy levette előtte a kalapját, mert tudtuk, vagy inkább éreztük, hogy ez az apánknál is erősebb, és hogy tudott fájni bennünk az a kicsi szív, valósággal elszorult. Egyszer — nemsokára — az uradalomba vitt a mostoha sors. Alig múltam kilenc esztendős, de hogy élni tudjunk, máris pásztorává kellett lennem a cselédség disznainak. Disznó nem sok volt, gazdám annál több, s akadt köztük nem egy jó szívvel való is, például az egyik gazdám, egy béresasszony főtt krumplit adott volna. Mibe tegyem, amikor olyan forró? Lekaptam hirtelen a kalapot a fejemről, édes ízű, jó szagú öt szem krumpli hullt bele. Még aznap délután utolért a mezőn a zápor. A közelben se fa, se bokor, szűröm meg különben sem volt. Jó mélyen a fejemre húztam nagyapám rám maradt lepecs kalapját, a szélét is legyűrtem, és az alól néztem a fekete felhők lassú vonulását. Hogy közben különben bőrig áztam, az se baj, mert kalap volt a fejemen. Legeltetés közben — kivált, ha rekkenő volt — bizony az őriző is megszomjazhat, és hát ember létére a vályúból mégsem ihatik, a vödörből meg- pusztai illemtan szerint nem illik, aztán különben is mész- időkben bizony megkülönböz- sze van egy-egy kút, neki hát tető jelentősége is volt a kala A két világháború közötti súgta a masinánál elporoso- meg a még régebbi dott testű asszonytársának: — Olyan ez a víz, mint a téjja!« A kalap a parasztembert a fejezője is: Nézzétek, ha mi, vörsiek valakire neheztelünk, a szemünkbe húzzuk a kalapot, s az alól méregetjük, ha ároknak. Belemerítettem póknak. Más kalapot hordott sírig elkíséri, de indulatok kibegyűrt kalapomat, és ihattam a zalai, mint a fejér megyei az ér vizét. ember, a mezőkövesdiek meg Egyébként ennek — a kalap- éppen hogy csúcsosat viseltek, nak — köszönhettem első hó- és mást a vörsi, mint a csáditásomat is. Akkor már érett kányi, a kanász pedig vargá- meg örülünk valakinek, akkor a »kanászkert«-ben a ropogós nyakalapot, míg a pásztor föl- éppen hogy feltoljuk a fejünk fehércseresznye. A séfű-séfa- álló szélűt, a boltos kemény- búbjára. Így vagyok most vegyepűben hamar megtaláltam kalapot, az igazi nagyúri cia likadást. amin át bemehet- lindert, a függetlenségi érzeltem a kertbe, és olyankor min- mű magyar Kossuth-kalapot dig belaktam, s előrelátásból hordott, a pecsovics pedig béletek, sávolyiakkal, reggel óta a fejem tetején viselem a sapkámat. s alóla nevetek rátok. ___ A kalapnak a halálban is az ingem öblét — ez a gatya- esi módit, ha meg valaki ab- hasznát veszi a falusi ember. Emlékezzetek csak, amikor szegény Toponári koma a kútkötés körülete — teleszedtem, ból élt, hogy az urak nevében Ilyen alkalomkor került egy- a cselédeknek parancsolgas- szer az utamba a Kőmives Re- son, akkor a fején hátrabökött ba ölte magát, és a vízből ki gina árvája, kis göndör hajú kalappal járt köztünk, de emeltük, ugye, hogy csuromvíz csavargó, aki esetenként azzal rögtön lekapta a kobakjáról, kalapját tettük az arcára, rémisztgette a falumbelieket, még ha a segédtiszt jött is a hogy a kelő hold ne tükröződhogy egy szál kötélen libegett közeibe, a parádéskocsist pe- át az utca fölött, a holdas ég dig messziről elárulta szalagos, alatt, s ezért a látványért két darutollas kalapja. jék az elüvegesedő szemekben. Utoljára hagytam az életünkben a legfontosabbat: az krajcárral adózott az a szeren- Este, amikor parancskiosz- örömet! Azt is kalappal fejecsés, aki végignézhette. Én a tás volt a tehénistálló előtt, a tündérkisasszonynak cseresz- rendelkező írnok jelenlétében nyét ígértem, ha végigbilleg a is a fején tarthatta a kalapot á ki a szegényember. Te szomszéd, te ott voltál velünk, amikor zárszámadáskor olyan birkaakol tetején. Rá is állott a botosispán, de a béresgazda kellemes meglepetés ért ben- volna talán, ha nem az öb- már a kezében forgatta, míg neteket. Amikor a pénzeket lömből kínálom, de a finnyás aki béres volt, az két kézre kiosztották, hát akkor is örö- elhúzta csöppnyi száját, és fa- fogva kalapját, lehajtott fejképnél hagyott. Legközelebb a jel hallgatott, kalapomat tartottam eléje, és Egymás közt is nagy jelen- nemcsak elfogadta, megette tősége volt a kalapnak. A ve- belőle a tömérdek cseresznyét, lem egyívásúnak csak meg- hanem azután mindennap ki pöccintettem, az idősebbeknek is szökött hozzám a legelőre, megemeltem, s ha úr közelébe és mindaddig »-örök« szerelme maradtam, amíg csak a cseresznyéből tartott. mikor ez a szerelem elmúlt, s másik jött helyébe. abban is volt szerepe a A' kerültem, az a pálcájával ütötte le a fejemről, ha kicsit elbámészkodtam. és nem emeltem meg a kalapomat sebtiben és földig lendítve. Ha nyáridőben Berénybe kalapnak. Akkor már felnőtt mentem tehénúsztatásra, a Bavoltam. Elmúltam tizennégy esztendős, és kévekötözönek szegődtem a simongáti uradalomba. Koma Bábi volt a marokszedőm. Mindig előttem járt. Azelőtt sohasem vettem észre, de most, hogy előttem laton elkerített -részében csak mödben nem a mestergerendáig dobáltad-e a kalapodat, és így kiáltottál: — Hej, azt a fűzfánfütyülő, rézizéjű bagolyját! — utána pedig meghatódottan forgattad a kezedben a kalapodat, és kalaplevéve nézted végig, hogy a többiek is micsoda kövér borítékkal térnek vissza h^1”'‘1kre... ^m folytathattam tovább, mert ez már útközben volt, és láttam, hogy a maróti erdőből előtűnt az N nagy szalmakalaposok füí'öd- autóbusz. Nekem végig kellett hettek, míg a kalaptalain, vagy zsíros íejfödőjű — vagyis a paraszt — legfeljebb a tehén- f eredőnél mehetett vízbe, amelyben persze és mindig hajladozott, és szemem láttára csak holdvilágnál a parasztérett ragyogó barnára fehér asszony csak teljesen feiöltöz- lábaszára, hát egy kicsit ré-rá- ve s csakis a nádasrészben feledkeztem, ő meg visszane- fürdött, és boldog sóhajjal vetett. Egyik este aztán,’ amirohannom a holládi utcán, hogy aztán végül mégis gyalog érjek a szentgyörgyi állomásra. A nap éppen letűnőben van az égről, s kerek piros arca elé fekete felleget von úgy, mintha elalvó pásztor lenne, aki a szemébe húzza a kalapot. Szúiuit katcit&nwél Cselédnek mentél egy véres hajnalon, És vissza többé már soha nem jöttél Elmarasztalt örökre a csontokon Rágcsáló Nagy Ür, a Halál és a téL Nem szünetelve daráltak a fogak, Apróra rágtak, jól megrágták tested, S a kiszáradt, éhes ínyek felszívtak, Mint lapos tócsát, a nyári nap.s. Védted. Magad, de hiába! Erőd elcsurgott, Mint lőtt sebből a vér.;. Testvéreidbe Folyt életed, értük fényeztél Napot.;; Pihenj békében, barátom!.:. Nevedre Emlékezve öklünk keményebb, mint a Kő, s bátran lesújtunk mind a gazokra!-»> «<BELLYEI LÁSZLÓ: Virágszirmok Szép lányt húst ét kor Vízzel öntöznek le: Ruhája csapzott, S lúdbőrözik tőle. Tegnap barackfánk Menyasszony csokor volt, Üde szépsége Mára sárba tiport. Virágszirmai Pocsolyában úsznak, Fent a faágon Virág helyett túsznak: Gyümölcsöt lóbál Az áprilisi szél, Veszkődve híven, Hogy tűnjön már a téL Az idő kezét Sürgeti az évszak« Az élet rendje Könyörtelen tik-tak. Ö, mily boldog a Sárban úszó szirom: — Sarja fent a fán! — Nem érzi, hogy limlom. De lent a völgyben Fagy lehelt a fákra: Szomorú szirmok Hullnak ázva-fázva* Dúsan fakadnak Virágszirmok, csokrok« Sokan elfagynak, Sokan meg boldogok-3»- <SSr TÖROK ZSÓFI: Tavaszi óhaj Ha lombja vesztett fára rügy telepszik, S ha bízó barka bolyhát bontja estig, Ha búcsút csenget már a hóvirág, Ha ritka fű közt sárga szín kiált, Ha fecskefészek fecskepárt ölelhet, Ha langyos árban áznak szűzi kertek, Ha mély mocsárban gázol gólyaláb, Ha földet forgat fürge vaslapát, Ö, akkor én a két karom kitárom, Hogy átrepüljek síkon, óceánon, És tiszta forrást síró bérceken, Hogy összegyűjtsem mind, mi szép, mi illat, Mit ifjú szellő zöld tavaszba ringat, S öledbe szórjam — mindet — kedvesem! kor a pajtában a kalapomat a fejem alá vánkosul gyűrtem volna, az arcomat homoki gyo- Ji párból csinált bokréta biriz- ij gálta meg, és én nem tudtam |i aludni. A pajta mögé mentem szellőzködni, és Bábit ott találtam sírdogálva. Mind a két- i| ten reggelig ríttunk, Bábi arról panaszkodott, hogy majd i[ beszakad a válla, én meg azt könnyeztem meg, hogy a vállárnál sebesre égette a nap. Valaki megláthatott bennünket, mert attól kezdve még a lajtosló is röhögve nyerített ránk, a többiek meg csak úgy hívtak, hogy »az asszony meg az ember«. Volt időszak a későbbi életemben, amikor a kalap még órául is szolgált. Azt mondta el- szegődtetésemkor a majorgazda, hogy »az az igazi, a jó béres, akinek a kalapja a fölkeléskor még mozog attól a mozdulattól, amivel az este a feje fölé akasztotta!« Nem tudom, hogy az én kalapom valaha is i\lényeg az, hogy nagyon hintáit volna, mert felkelés- [iíos legyen. kor rendesen olyan álmos voltam, hogy sohasem láttam meg addig a kalapomat, amíg ki nem szaladtam a vályúhoz V.%-AV//.W^.V.V.V.V.W.-.V.VW.-.V\V.,.V.W^AWJV,VW.-AV^i VWIVSJVeyWWW* bői. A többiek csak úgy pofából mosdottak, gúnyoltak is: — Na, kisasszony, megfüröd- tél? Regrutakoromban is arról tudták meg, hogy nem váltam be, mert a kalapom csupasz maradt, míg a többiekén mindenféle színű, szélességű és Sdálkozástól, s csak ennyit re begett: — Köszönöm! Miután Farkas elment, Gyulai megszámolta a pénzt. 800 schilling volt, hétszáz százahosszúságú pántlikát lengetett a szél, és szegény legények úgy kiabáltak, mintha nem is nóta, de jajveszékelés hangzott volna szájukról, hiszen akkor ső világháború. Amikor kilelt a hidegrázás, s melegedni a pitvarunkba a napra feküdtem, akkor is, hogy a napfény ki ne süsse szemem világát, a kalapomat húztam a szememre. Gyulai fogadkozott: — Majd meglátja, Farkas úr, hogy már az első iiap találok ilyen postást! A magyarok örülnek, ha valami szolvolt a birtokában. S akkor mindig káromkodott, mindig elégedetlenkedett... Első útja az egyik kocsrilába vezetett. Gondolni sem akart 1gálatot tehetnek a nyugatiak- arra, hon-i hozzálásson a megnak idekint? Érdemes volt? dolgok ezek... S aztán el se Gyulai önmagán is csodál- kellene vinni a címzett laká- kozott, hogy mennyire meg- sara, csak Magyarországon bé- eredt a nyelve. Mint a vizfo- lyeget ragasztani rá és ott lyás, percekig egyfolytában bedobni a postaládába — beszélt arról, hogy a szakma- Gyulai szünetet tartott s mi- )ában dolgozik, géplakatos, ha- vei a hajós nem adott' hatévi 25G0 schillinget keres, szé- rozott elutasító választ hoz- pen berendezett lakása van, zátette: — Szívesen megfize- a jövő hónapban már autót tem a fáradságát’ vesz részletre. A hajós egy da- A hajós a fejét rázta rabig hallgatott, csak miután — Énnekem ugyan nem> Gyulai kis szünetet tartott ügy nézek ki, mint aki az lelkes előadásában, megjegyez- ilyesmiért pénzt fogad el? , A fiatalember most már No, ha ilyen szépén ke- nyeregben érezte magát: a hares, igazan rendbehozathatna jós biztosan megteszi. S rá- a ruháját! s a fiatalember adásul még fizetni se kell gyűrött, megviselt öltözetére érte Annál jobb farkasnak nők... 1 Farkas arcára ismét kiült ,a fölényes mosoly: 1 — Csak lassan a testtel, fia- ]talember. Majd elválik, hogy mi könnyű és mi nem. A óvaAmikor Linzbe értek. Farkas megmutatta! Gyulainak azokat a kocsmákat, amelyebízás teljesítéséhez, hogy valakivel is megpróbáljon ismerkedni. Inkább az étlapot böngészte, az járt a fejeben, hogy végre egyszer jóllakik. Bécsi szeletet rendelt, egyszerre két adagot. Villámgyorsan bekebelezte, dei még éhesnek érezte magát. FI ozat ott még két Wurstot. Közben megivott néhány pohár sört. Azmutatott. Gyulai arca hirtelen piros lett és hebegve igyekezett kivágni magát: — Ez a legrosszabb, van odahaza öt . vadonatúj öltönyöm. Ma ezt vettem föl, azt hittem, hogy esni fog az eső, inkább ez ázzon el... majd azt mondja, hogy kétszáz schillinget fizetett a postásnak. A pénzt pedig elteszi, elkezdi a gyűjtést az autóra. — Mikor találkozhatunk ismét? Mikor adhatom át a levelet? A ha,jós felemelkedett ültéből. Felállás közben a tenyeHosszú kertelés után Gyulai rével az tapjára támasz. két a magyar hajósok látogat- után intett a pincérnek: kimosni az álmot a szemem- ni szoktak. Búcsúzóul néhányszáz schillinget adott neki: — Tessék, a> költségeire. Még többet is kaphat, ha ügyes lesz! Azután majd jelentkezzék. Sok sikert, fiatalember! Gyulainak a pénz láttán a szája is nyitvamaradt a cso— Kellner, zahlen! Fizetett, s ment. Másnap hozzálátott a »munkához«. Három és fél órát töltött az egyik kocsmában, míg végre sikerült megismerkednie egy magyar hajóssal. Odatelepedett mellé az asztalhoz: — Nem haragszik, ugye? — kérdezte. — De mi, magyarok összetartozunk! A hajós nem szólt semmit, rátért a feladatára: — Ha lehetne, megkérném egy szívességre... A hajós kelletlenül mondta: — Tessék.., — Szeretnék egy levelet ha- zaküldeni... A hajós lett: kodott. Gyulai csak most látta, hogy milyen hatalmas keze van, s belül megborzongott. Ettől egy pofont kapni? — Kemény hang térítette magához: — Velem ugyan nem talál- egyre mogorvább kozik mégegyszer, és nem veszek át magától semmiféle le— Biztosan van pénze posta- velet. Intézzék el maguk a bélyegre, ha egyszer olyan jól levelezésüket, ne keverjenek keres... ebbe becsületes embereket. — Persze, hogy van. De ezt Egyébiránt sok sikert, még a levelet nem szeretném a ezer schillinggel nagyobb fi- postára bízni... Tudja, belső zetést és még három öltöny csak egy kicsit odábbhúzódott családi dolgok vannak benne... ruhát kívánok! De akkor azoa széken. — Tudja, jólesik magyar szót már harmadik éve folyt az el- \sokban, száz pedig tízschillin- hallani — mondta tétován az ges bankjegyekben. Egyszeri- újdonsült ügynök, aki sehogy- ben nagyon gazdagnak tudta sem tudta elkezdeni a beszél- magát. Úgy érezte, hogy még getést. A hajós erre is szótlan soha nem volt ennyi pénze, maradt. Néhány perces kel- Eszébe se jutott, hogy Buda- lemetlen, bántó csönd után « pesten, amikor megkapta a fi- hajós szólalt meg: zetését, kétszer ennyi pénz is — Aztán hogy megy magukAz ilyen levelet szívesebben kát hordja, ne ezt a kopot- küldi az ember egy megbízható tat, gyűröttet! ismerőssel. Érti? A hajós elment, Gyulai peGyulai egy kissé előrehajolt, dig ott maradt leforrázva. S várta a hatást. Az nem maradt jóllehet néhány perc múlva el. — Én nem szívesen avatkozom másnak a családi dolgaiba. .. — mondta a hajós. == Hát nem olyan családi újabb magyar hajósok érkeztek a kocsmába, nem volt lelki- ereje hozzá, hogy még egg kísérletbe kezdjen. — Folytatjuk —’
