Somogyi Néplap, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-04 / 102. szám

SOMOGYI NÉPLAP 5 Hétfő, 1959. május 4. Kaposvár határában a szántóföld 36 százalékán termelnek kukoricát Tavaly óta nem változott meg a kukorica vetésterülete Kaposvár határában, a 3600 kát. hold szántóból az idén is 1300 holdon termelnek ku­koricát. Ez az átlagosnál ma­gasabb arány, s ez a többnyire állandó adat azzal magyaráz­ható, hogy a városban többen foglalkoznak sertéstartással, s aki tudja, évről évre innen biztosítja sertésének az évi kukoricamennyiséget. Már ta­valy 270 holdón hibridmagot vetettek, ezen a területen 4320 mása termett. A fennmaradó 1330 hold szókványkukorica termése 14420 mázsa volt, így az 1300 holdról Kaposvár gaz­dái összesen 18 740 mázsa ku­koricát takarítottak be. Az idén változások történ­tek e téren. 130 mázsa vető­magot cseréltek hibridre, melynek nagy része — 73 má­zsa — egyéni gazdáké. Ez tet­te lehetővé, hogy a megválto­zott helyzetben 550 holdon hibridkukoricát vessenek és csak 750 holdon szokványku­koricát. Előzetes számítások szerint a hibriddel elvetett te­rületről 99 vagon, a többi te­rületről 105 vagon termés vár­ható. így a kukorica mennyi­sége a tavalyi 187 vagonról az idén 204 vagonra emelkedik. Ez ideig a vetési munkákat mintegy 1100 holdon végezték" el. A politechnikai oktatás készítik elő a csurgói járásban Ä Hazafias Népfront So­mogy Megyei Bizottságának féléves munkatervében a töb­bi között e pont is szerepel: községfejlesztési tervekben az állami eszközöket és a népfront-bizottságok által szervezett társadalmi munka többségét iskolák építésére, rendbehozására, tanitólakások építésére, iskolai szertárak bő- vítésére kell fordítani«. A csurgói népfront-bizott­ság nagyon értékesnek tartja és örömmel üdvözli a lengyel­tótiak e tárgyú felhívását. A párt-, valamint a tömegszer­vezetek vezetőivel való tár­gyalások után elhatározta, hogy csatlakozik hozzá. Csurgón (Alsókban) a köz­ségfejlesztési alapból konyhá­val és éléskamrával ellátott harminc személyes óvodát lé­tesítenek, hogy a termelőszö­vetkezetben dolgozók gyerme­keit minél nagyobb számban tudják elhelyezni. Aí általá­nos iskolát új tanteremmel bővítik. Egy kisebb méretű helyiség építését is tervezik. A munkák már folyamatban vannak. , Az oktatás anyagának gya­korlati úton történő elsajátítá­sát az elkövetkező időben igen fontosnak tartják. A csurgói I. számú általános is­kola jelenlegi gyakorló-kertié­ben az iskolaigazgató vezeté­sével 400 négyszögölnyi terü­leten különböző növényfajtá­kat honosítanak meg, illetve kísérleteznek ki a járás leg­kiválóbb szakemberei irányítá­sával, e növényeket később a termelőszövetkezetek felhasz­nálhatják. Hasonló céllal mű­velik majd a községi tanácstól kapott egy hold főidet is. A politechnikai oktatás meg­valósítása céljából az ősszel az iskola gyakorlókertjében lu­gasszerű szőlőtelepítést ter­veznek. A termelés bevételét az iskola szépítésére fordítják. A tanulók vállalták a község központjában létesült béke­kert megóvását, rendezését. Eddig a csurgóiak terve, melyhez csatlakozott az Iha- rosberónyi Általános Iskola, a nevelőtestület és a diákság is. Két holdon (melyet a tanács­tól kaptak) különböző gyü­mölcsfafaj ták telepítését és egyéb mezőgazdasági növé­nyek termesztését végzik az iharosberényiek. Még ebben az esztendőben megkezdik a mé­hészkedést, melyet jövőre még több méhcsalád telepítésével kívánnak fejleszteni. Hubay Sándor Csurgó Űj Németország címmel képes folyóirattal gaz­dagszik a magyar olvasótábor. Az Űj Németország, a Német Demokratikus Köztársaság tá­jékoztató folyóirata hozzásegíti a magyar olvasót, hogy megis­merje az NDK dolgozóinak életét, társadalmi, gazdasági téren elért eredményeit; hogy tisztán lássa a német kérdéssel összefüggő problémákat. Az Oj Németország a maga valóságá­ban mutatja be a bonni állam agresszív politikáját. Műszaki, tudományos cik­kek, film- és könyvismerteté­sek, érdekes riportok és rövid történetek tarkítják a folyóira­tot. Hisszük, hogy az Űj Né­metország megnyeri a magyar olvasók szívét, és mind többen állnak olvasótáborába. Hogy rend, tisztaság legyen mindenütt Orvosok, egészségügyi szakemberek társaságában mun­katársaink egészségügyi őrjáratot tartottak a városban. Üze­meket, bölcsődéket, óvodákat, élelmiszer-üzleteket, tej-, cse­mege- és húsboltokat, vendéglátóipari üzleteket, raktárakat, házak udvarát látogatták meg. Íme, tapasztalataik: 210-es 268-as csemegebolt Az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat Május 1. utcai boltja külsőleg kielégítő képet nyújt. A bolt — bár zsúfolt, s alig van a pult mögött annyi hely, hogy az eladók elférjenek - tiszta, rendes. Kár, hogy a raktár már nem ilyen, de ez nem a dolgozók hibája. A falak piszkosak, omlik a vakolat. A mosdó körül a fal szennyes. Négy esztendeje, hogy utoljára festettek, renováltak itt, jóllehet az egészségügyi ellenőr­zések során állandóan követelik ezt. . . A donneri 268-as boltot a kö­zelmúltban építették át, meszel­ték, festették. Előnyére változott meg a bolt belső képe. A raktár­ban azonban még mindig nagy a zsúfoltság, rendetlenség, s a rág­csálók nagy kárt okoznak. . . 245-ös, 288-as tejbolt, 218-as húsbolt Idős, elhanyagolt ruhájú ci­gányasszony lép be a Május 1. utcai tejboltba. Fél liter tejet kér, megissza, 10 forintossal fizet, s miután visszakapott, távozik. Nyomban utána a megyei ta­nácstól szaladt át egy tisztviselő- nő, két darab kiPlit vásárolni. . . Félreértés ne essék, nem azt ki­fogásoljuk, hogy a tejboltba ci­gányok is járnak, (szívesebben látnánk őket itt, mint a kocs­mákban). A hiba az, hogy a tej- bolt- vezetője egy személyben oénzláros i«, ő kezeli a pénzt, fogdossa a süteményeket is, ki­szolgálja a vendégeket. A pénz pedig az egyik legjobb terjesztője a fertőző baciliisoknak, a külön­böző betef?sée-eknek. A pult alatt kenvér-, kifllma­radékok, valakinek szívességből gyűjtik. Raktár nincs, a cukor a szemétiád?. szomszédságéban la'álható a sarokban... Mintha utoljára hónapokkal előbb takarítottak volna, olyan piszkos az ajtó és a kirakat üve­ge az Ady Endre utcai tejbaltban. A piszkos ablakok, no meg a ve­zető elhanyagolt köpenye nem növeli a vendégek étvágyát. A Május 1. utcai 218-as számú húsbolt külső képe kifogástalan. Tisztaság uralkodik itt, az eladó­kon hó'ehér köpeny. A raktár is megfelelő. De az Iroda bizony, ahol a mosdó és az öltöző is van, nem válik díszére sem a boltnak, sem a vállalatnak. Penészesek, piszkosak ? fr.’r.k, szellőzetlen, áporodott a levegő. .. A fedőkön vastagon ráégett zsír, a söntés (!) jégszekré­nyében fedetlen1 fazék tej, felette szalmától szennyezett bo­rosüvegek. A polcok, a tiszta poharak állványa, a mérleglap rég látott takarítószert. A torta — megcsalván a jégszek­rényt — ott szennyeződik a tálaló asztal alatti polcon, a sa­látát homokdús ecetes víz maradékba mártogatják. A tűz­hely mellett szétdűlt szenes láda. (A szénpor nem vitamin!) Két-háromszáz főre készül az ebéd... A saláta a tisztaáru-raktárban van, merl »csak most tettem ide, hogy közelebb legyen«, a húsáru-jégszekrényben tejfel, födőjén nyers hús. A tisztítóeszközök együtt a száraz- tésztával, a zsíros láda felett szalmába csomagolt sótartó, s a földesáru raktár drótkerítésén rohadt krumpli bűze áram­lik be... Apróságok. Egy futó vizsgálat eredményei. Mégis. Gon­dosabb tisztítás, gyakoribb kézmosás szükséges. Az edények­ről, a felszolgálók kezéről fertőző baktériumot lehetett ki­mutatni. Az orvost segítő szándék vezérli. Csökkentsük hit minimálisra a fertőzés veszélyét. Ki tehet róla? Engels utca 3 Várcsi szemétgyűjtő telep­nek is fceillene, pedig csak egy ház udvara. A kapu kidőlt, s vele szemben oly meggyőző példája látható a gondatlan­ságnak, rendetlenségnek, hogy az már elképesztő. A Béke ét­terem ablakából is jól látni a felhalmozódott (legalább öt kocsira való) törme'éket, kát- ránypapír-foszlányt, hordó- abroncsot; üvegek, rongyok, konzerves dobozok és fazekak épületes gyűjteményét. A ház előtt állnak meg a vidéki, bu­dapesti, külföldi gépkocsik, s utasai azon nyomban megal­kothatják véleményüket vá­rosunkról. Egészség! A cukrászüzem tő­szóm s zéd s á eából a pi ncea b' a- kon át csak úgy ömlik a bűz az utcára. S az udvari szemét­domb — mondják — oly töké­letesen felszívja az emeletről leöntött mosogatóvizet, mosdó- vizet és mást... Azt mondják: intézkedtek a szemét elszállításáról. De a kocsi nem tud beállni az Ud­varra. Maradjon hát a szemét. Figyelmeztették a ház gond­nokát, dr. Halmos Árpádot is. Hiába. De hát akik ott lak­nak, azok bírják még? Nem bántja a szemüket, nem kese­ríti meg a hazatérést? Azt hisszük, nem ártana, ha a rendőrié? sürgetné meg a rendcsinálást néhány forint »kísérővel« alátámasztva... (Közben a szemétdombot mégiscsak elszállították. Miért nem lehetett előbb megtenni?) Béke konyha — Egészségügyi, tisztasági vizsgálat — mondja az orvos. — Akkor tessék fehér köpenyt húzni. így nem lehet. És leleményesen kituszkol a Béke étterem konyhájának fősza- kácsa. Ügyes. De átlátszó. Fehér köpenyt csak keserves kí­nok közt lehet találni, s addig »kicserélődik« a személyzet. Már a patyolattiszta kötényben, főkötőben sürgölődnek a szakácsok. Hirtelen tiszta lett minden törülköző, s a felszol­gálók is frissen mosott fehér kabátot kapnak. Kézmosásra, mosogatásra, rendezgetésre azonban már nincs idő... A »fényképezőgép« lencséje élesre állítva. Most mindent hűen, tárgyilagosan rögzít. Megörökíti a »kényes« foltokat, szemetet, rendetlenséget, mely korántsem általános, de van, Is elkerülhető... iümrtfe iffai'JcfaUdpgcr-gy Rendőrök kergették szét a vérengző tömeget. A tér má­sik oldaláról futva közeledett Biviére és Grodz&ky. A doktor Lázár fölé hajolt, pulzusát nézte. Riviére mel­lette térdelt és figyelte arcát. — Él! — suttogta az orvos »- él! A közelben lakó Juliusz bá­csi lakására vitték Lázárt. Az öreg megdöbbenten hall­gatta a történteket. Grodzsky lemosta és bekötötte a pap sebeit. Lázár egy pillanatra magához tért, azután kábult álomba merült. Az orvos és Riviére az ablakhoz húzódva, halkan beszélgettek. — Meggyógyul? — kérdezte aggódva az újságíró. — A szervezete erős, de ez az ember már nem akar élni. összezúzta a lelkét... Miben fog hinni, ha meggyógyul? Pedig szerinte hit nélkül el­vész a világ... — Nem a világ vész el hit nélkül, doktor — vetette l$öz- be Riviére —, hanem a hit vész el világ nélkül. Az embe­riesség, mely után Lázár any- nyira vágyódott, akkor való­sulhat meg, ha nem lesz többé szolgaság: sem úri, sem papi, sem égi, sem földi! De nem szabad visszavonulni és csupán szemlélődni! Ennél több kell: meg kell változtatni a világot! Az új világgal új emberek születnek, akik más­ként fognak gondolkozni, akiknek erkölcse, ha úgy tet­szik, isteni magasságban lesz Gratianus, Zita, Ludwina és Baworski erkölcse felett. Ha eljő a mi világunk, mi nem fogjuk üldözni a hívőket, mint ahogy most a hit nevé­ben üldözik nemcsak a hitet­lent, de a kételkedőt is. Lá­zár páter az isten országáról álmodott, azt szerette volna a földön megvalósulva látni. Talán nincs messze az az idő, hogy az emberek megértik: nerr. álmodozni, hanem cse­lekedni kell, hogy az új világ megvalósuljon. S akkor az emberek milliói fognak össze egy nagy küzdelemben: a for­radalomban. * * * Mialatt Riviére és az orvos csendesen beszélgettek Lázár ágya mellett, Galecki érseknél összegyűlt a magas főpapi ta­nács. Ott volt Falcinelli bí­boros, Baworski páter és a Nyitrából érkezett Spitaal ka­nonok. A véres ~jiap esemé­nyeiről beszéltek. Baworski vitte a szót: — »A papok a világi ha­talom alól mind emberi — polgári és egyházi —, mind is­teni jognál fogva mentesek« — igy írja le ezt Dicastillo János, mert az egyház Krisztustól kapta a hatalmát, nem pedig valamely világi hatalomtól. Ettől különben is teljesen független. — Már abbahagyhatná egy­házjogi fejtegetését, kedves Baworski atya — fakadt ki ingerülten Spitaal kanonok. — Inkább arról beszéljen, mi jo­gon vezette a tömeget az ut­cára, és miért nem akadályoz­ta meg Lázár páter megköve- zését? — Tévedni méltóztatik, ka­nonok úr! Nem én vezettem a tömeget, hanem a tömeg sodort magával engem, és ha szándékomban lett volna meg­védeni Lázárt, engem is meg­kövezett volna a nép. — Ez nem felel meg a való­ságnak! — válaszolta Spi- taai , _ — Tudomásom szerint úgy történi, ahogyan Baworski atya előadta — szólt közbe Falcinelli bíboros, s összené­zett Galecki érsekkel. — ön kissé elragadtatja magát, ka­nonok úr.., 43. — Lázár atya keresztényi módon járt el, bíboros úr, amikor meg akarta akadályoz­ni, hogy a tömeget félrevezes­sék! — Ha szabad tudnom, ki és mikor akarta félrevezetni a hívőket? — kérdezte Falci- nelli. — A rektor úr, amikor el akarta hitetni velük, hogy ár­tatlanokat tart fogva a tör­vényszék. — Talán nem azok? — kér­dezte gúnyosan a bíboros. — Nem! Egyáltalában nem! De ha önök egyetértenek azokkal a keresztényietlen, embertelen módszerekkel, amelyeket Jovitta nővérrel szemben alkalmaztak, akkor nincs több szavam... — önt, kanonok uram, megfertőzte a magyar forra­dalom. Nem tudta elfelejteni azóta sem — szólt Falcinelli. — Majd még erélyesebb han­gon folytatta: — Lázár páter súlyosan vétett az egyház tör­vényei ellen, és ezért el fogja nyerni méltó büntetését. Egyébként nem vagyunk nép- gyűlésen, hogy szavazzunk afelett, hogy valaki helyesen cselekedett-e vagy sem! — Folytatjuk — Az orvos jegyzőkönyvében szaporodnak a sorok, míg a Mértékutáni és Vegyesruháza- ti Vállalat igazgatójával és diszpécserével végignézi az üzemet. Az újságírónak nem sek dolga akad. A termek egy részét már kimeszelték, az üzem területén rend és tiszta­ság honol. Már ahol ezt egy­általán lehetséges elérni. A patkányok tanyáját ké­pező raktárt és a mellette ál­ló illemhelyet jobb nem nézni. Ki tehet arról, hogy ilyen? Sem az igazgató, sem a disz­pécser, még az sem, aki talán néha valóban vét itt a tiszta­ság követelményei ellen. Ar­ról sem tehet senki, hogy a munkatermekben nincs meg az egy emberre szükséges lég­köbméter. Nagy a zsúfoltság. Hogy az új épületbe nem *er- veztek elegendő vécét. Ki te­het róla? Nehéz volna ma már fülöncsípni a tervezőt. pedig megérdemelné így utó­lag is. Ahogy szaporodnak az orvos füzetében a sorok, úgy válik egyre tisztábbá a kép: amit megtehettek, azt megtet­ték ebben az üzemben. Hogy alig látszik meg a törekvés eredménye, az nem az ő hibá­juk. Tisztasági hónap ide vagy oda, bizony a Mértékutáni és Vegyesruházati Vállalat te­lephelye korszerűtlen, jórészt egészségtélen helyiségek sora Takaríthatnak, szellőztethet­nek, amennyi csak belefér, mégis a piszok, szenny, bűz uralkodik. Szégyenkezik az igazgató, a diszpécser, az or­vos, az újságíró is, mert a munka folyik, az öltözőszek­rények helyett csinált foga­son szépen lógnak a kabátok — szóval látszatra minden olyan, mintha a legnagyobb rend uralkodna a vállalat há­za Iáján... A Lenin utcai étkezdét mindenre lehetne használni, csak étkezésre nem! Orrunkat megcsapja a nehéz zsírszagtól, szesztől, a falak párájától át­itatott levegőtlen levegő. Rendetlenséget nem állapíthatott meg a vizsgálat, de annál több — az egészség rovására menő — hibát. A fedőket a tálaló asztal alatt tárolják, s a tiszta edényt a nyitott ablak, alatt nyitott polcokon. A raktárak zsú­foltak, de rendesek, még a fürdőt is ilyen célra használják. A falakat nem meszelték évek óta (az éttermet kipéve), s a füstös, nyomott levegő távozásra késztet. Az illemhelyen víz­csap van, csak kagyló nincs, tehát nem lehet kezet mosni- A férfi vécében leszakadt az ülőke, s a víz nem folyik. A2 étteremben van vízcsap, de szappan, törülköző nem lehet, mert mint mondják: úgyis elvinné valaki. Lehet, hogy így van, mégis kell megoldást keresni, mert a csap azért van, hogy az étkezés előtt kezet moshassanak az emberek-.. Sokat lehetne javítani a körülményeken, legtöbbet mégis úgy, ha mos helyen működne az étkezde. Hiszen, hat-hétszá- zan étkeznek itt, emberibb, egészségesebb körülményeket kel­lene teremteni... Óvodák, bölcsődék Dr. Győcsi János körzeti or­vossal és Kúti Béláné laboráns­sal együtt nyitottunk be a Beloi­annisz utcai bölcsődébe. Fehér köpenyt vettünk magunkra, és Gelencsér Júliával, a bölcsőde ve­zetőjével sorra látogattuk a ter­meket. A konyha és a szoba padlózata ragyog a tisztaságtól. Am a baci- lusok számára számos lehetőség kínálkozik, ezért az orvosi vizs­gálat nem elégedhet meg a külső­ségek szemlélésében. Hosszú, vé-’ kony üvegecskék kerülnek elő a magukkal vitt dobozból, s Kúti Béláné laboráns bakteorológiai mintát vesz a konyhai személy­zet és a gondozónők kezéről, az elmosott tányérokról, a mosás utáni vasalatlan pelenkákról és a fürdőkádról. t * * Zeke Hona, a Kossuth Lajos ut­cai óvoda vezetője a zsúfoltságra panaszkodik. Ennek szemléltetésé­re az egyik terembe vezet ben­nünket, ahol — ágy hátán ágy — éppen ebéd utáni alvászatot ren­deznek a gyerekek. Valóban sok a gyerek, sokkal több, mint amennyire méretezték az óvodát. Bizonyos, hogy így nehezebb ren­det tartani, de ez egyúttal job- ban megköveteli a fokozottabb tisztaságot. A lelkiismeretesség, a jóra törekvés sehol sem hiányzik, ám a nagyobb felelősség még­sem ártana. Az edényeket tömegében mo­sogatják, a vizet ritkán cserélik. Ami a felelősséget illeti: az óvodcTvezető a fiók mélyéről sem tudta előkeríteni az egészségügyi látogatókönyvet, s mint kitűnt, az egyik óvónő egészségűéi köny­vében nincs nyoma, hogy részt vett-e a kötelező vér- és tüdő­vizsgálaton. ° A laboránsnő a konyhában sza­badon lévő üres tejes üvegek egyikéből akart bakteorológiai vizsgálat céljára mintát venni, Fekete Mátyásné, az Anya- és Csecsemővédő vezetője azonban lebeszélte szándékáról mondván: ezek az üvegek még nem sterilek, felhasználásra sem kerülnek, amíg kífőzésük meg nem törté­nik. — Inkább a hűtőszekrényben tárolt síerilízáltakból vegyenek mintát - ajánlotta. - Am, mint a laboratóriumi vizsgálat kimutatta, ezekben is tenyésztett fertőző baktérium. Cukrászdák Tiszták és kicsik. Ami ki­fogásolható, az jobbára a szűk hely, a zsúfoltság miatt van. A Corso cukrászda mosogató­ját használni sem lehet, oly kicsi, az öltözőről ne is be­széljünk. Ahány sarok, annyi »raktár«, de szerencsére alig látható. A sütemények tárolá­sára szolgáló edények, tányé­rok gyakoribb melegvíz-moso­gatást kívánnának, ezt állapít­ja meg az orvosi vizsgálat. S a kézmosás itt sem ártana. A fő követelmény azonban a bővítés! . A Lenin utcai kis cukrászda példás! Tiszta, ragyog minden, kifogást sem lehet találni. Ám itt is csak egy személy fér az iroda-nak tár-öltöző-mosogató helyiségbe. Mozdulni sem le­het, s rendet tartani még ne­hezebb. Mégis, öröm látni, hogy a cukrászda dolgozói, ha lehet, többet törődnek üzletük rendjével, mint amit körül­ményeik' megengednek... Találomra nyitottunk be az említett helyekre, s az egészség- ügyi dolgozók találomra vettek mintát a vendéglátó- és élelmi- szeripari dolgozók kezéről, ruházatáról. S bizony nem egy minta coli baktériumot tenyészett ki. Több helyen szégyenkeztek a piszkos ruházat, a rendetlenség miatt. Nem ez volt a cél, hogy megszégyenítsünk embereket, hanem, hogy segítsünk. Mert a hi­bákat ki lehet javítani. Csak egy kicsit nagyobb igényt kell támasztani önmagunkkal szemben. Ne tűrjük az udvaron halmozódó szemetet, ne ve­gyünk magunkra piszkos köpenyt, s ha a vállalat hetenként csak kettőt ad, ne restelljük este kimosni, hogy reggel tisztán vehessük fel. Egy kis forró szódás vízre van szükség, naponta mossuk el benne az edényeket, tálakat, és mossunk naponta több­ször kezet is. Az kell, hogy ne csak beszéljünk a tisztaságról hanem cselekedjünk is érdekében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom