Somogyi Néplap, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-02 / 77. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Csütörtök, 1959. április 2. Pécskától a Nádasdi-erdőig yy rOhreJl halttal, luwöV Szellő-... yy A vendég, mielőtt kopogott bűnözők módjára bánjanak, volna a lakás ajtaján, óvato- hanem politikai foglyokként, san körülnézett, aztán belé- Pár nap múlva a fogházpa- pett. Hárman voltak a szoba- rancsnok személyes látogatás­ban: Latinka, a felesége, s az sál tisztelte meg a cellákat és ágyban fekvő párhónapos kis- a következő épületes beszéd- fia. — Latinka elvtárs — kezdte a jövevény —, holnapután csönd volt csak a válasz, de aztán megjött a hangos felelet is: »Fel, fel, ti rabjai a földnek, Fel, fel, te éhes proletár ... « lesz az esküvőm, kérni jöttem volna valamit... Nagyon sze­retném, ha elfogadná meghí­vásunkat, mert a menyasszo­nyommal mind a ketten azt szeretnénk, hogy az egyik násznagy maga legyen. Latinka világosszürke sze­mével hosszan, szomorúan be­lenézett a fiatalember, a volt vörös szakaszparancsnok arcá­ba, aztán lassan elfordította fejét, mintha szavait nem is a vendégnek, hanem a szom­széd szobának irányozná: — Nagyon köszönöm a meg­hívást, barátom, de nem fo­gadhatom el... Mert a fogd- megek állandóan itt lebzsel­nek, és sehova nem mehetek tőlük! Az idegen is odapillantott, ahova Latinka nézett. A szom­széd szobába vezető ajtó nyitva volt, és egy középkorú férfi állt ott hanyagul az ajtó­félfának dőlten. Egyik kezét a zsebében tartotta, a másik­kal pedig lusta mozdulatokkal emelgette szájához a cigaret­tát. A fiatalember tanácstalanul széttárta karjait, aztán kiment Nem sokáig szállhatott a dal, ben válaszolt a rabok köve- mert hamarosan csizmák dü­telésóre: hörögtek a folyosón. Részeg — Idefigyeljetek, csibészek! nevetés hallatszott odakinn és csörömpölés. A cellákban csend lett, a rabok hallgattak és vártak. Aztán kinyitották az ajtókat, és a gyenge fényben is látni lehetett: akik idejöttek kezük­ben a lecsatolt derékszíjjal és szuronnyal, nem tisztelegni jöttek. Másnap reggel a sétánál lát­szottak csak igazán az éjszaka nyomai. Kék-zöld foltos pári­ák rótták körül az udvart tá­molyogva, vonszolva magu­kat. Latinka jobbjával a bor­dáját, bal kézzel a gyomrát fogta görnyedten, és azt mond­ta sorstársainak: — Nagyon megvertek az éj­jel, de ezért még megfizetnek ezek! A fizetség azonban egyelőre elmaradt. Helyette jött egy még borzalmasabb éjszaka, szeptember 16. Ismét csizmák kopogtak a cellák előtt. Aztán kinyitották az ajtókat, és ne­veket mondtak be sorba: La­tinka Sándor, Szalma István, Tóth Lajos, Lewin Samu, Farkas István... — Mozogjatok, ti jöttök ve­lünk ! Valaki megkérdezte a szólí­mondják ezt, akik ismerik a Prónay-különítmény »munká­ját«. . már nem kell — Nektek semmi... Megint csend lett a börtön­ben, a folyosón elült a zaj. Akik itt maradtak, azokat be­borította a sötét éjjel, csak­úgy, mint a város más, béké­sen szendergő polgárait, akik Mindenekelőtt szeretném a tu­domásotokra hozni, hogy ez az utcára, és azon gondolko- nem szanatórium, ahol napon- zott, hogy mi lesz ennek az ta ötször zabálhattok. Egyszer toltak közül: egész cécónak a vége? ehettek egy nap, ha kell, kell, — Vigyünk valamit? A városban szerte beszélik, ha nem kell, megdögöltök! Az egyik közel álló katona­hogy a kommunistákat mind Az ügyész, a fogházőr mind tiszt ránézett, félrehúzta szá- kivégzik. .. Legalábbis azok ilyen hangnemben beszélt — ját, és azt mondta az »igazság« érdekében. A másik igazságról tanúskodjon egy levél, melyet Latinka ... Augusztus közepén pedig Sándor írt még júniusban, a megerősödtek «ezek a híresz- direktórium hatalmának idő- telések. A gyanúsak, a szám- szakában: ba jöhetők ugyanis már ekkor »Kaposvári törvényszék vád­a börtönben voltak. biztosának! Folyó hó 14-én a Nagy meleg volt Szent Ist­vánkor, semmi szél sem fújt, lukasztó volt a hőség. — Na, bitangok, gyerünk a körmönetre! — szólt be a cel­lákba egy nyurga fegyőr, és hajtotta kifelé a rabokat az udvarra, sétára. Amint körben rótták az udvart hangtalanul, olyannak tűnt, mintha azért nem beszélnének, mert figyel­nek, hogy hátira eljut valami ide is az István-napi körmene- tetők énekéből. Egyszer csak Latinka ki- foglyoknak tartani hanem az fölvenni helyettem, én több állt a sorból, lehajolt, és a ci- éjszakától is, amikor a szom- ilyen éjszakát nem tudnék pőjét kezdte’ igazgatni. Néhá- szédos Katolikus Kör ablakain végignézni, mint ez a tegna- nyan elhaladtak mellette, és kigyulladlak a lámpák, el- pi... fűn emberekneK akarok Szalmának, Tóthnak odasúgta: kezdődött a dáridó. Mulattak dolgozni... Én el akarok men- — Éhségsztrájkot kezdünk, és az »ébredőik«. ni, itthagyom magukat! ... követeljük, hogy velünk ne A börtön celláiban eleinte Király Ernő kaposvári fogházban néhány nem tudtak arról, hogy egy ko- politikai foglyot vizsgáltam esi útban van a borzalom he- meg, mely alkalommal alul- lye, a Nádasdi-erdő felé. írottak azon kérelemmel já- Ködös szeptemberi reggel rultak hozzám, hogy büntető- volt a másnapi, de valahol a sük elengedését, illetve félbe- messzeségben sejteni lehetett szakítását illetőleg vádbiztos a Napot. A kormánybiztos va- elvtársnál járjak el. Felkérem lamit írt a naptárába a dátum tehát, hogy alantia.kra véle- után, amikor gyenge kopogás Déli ményét közölje velem* Szeptemberre mozgalmasab­bá váltak a fogházi esték. Most már nemcsak a távolabbi jövőtől, az ítélettől kellett a hallatszott. — Nagyságos úr! — kezdte a kocsis, akinek korai láto­gatását igen furcsállotta az úr —, tessék már valaki mást Ebédszünet van. A Kefe- anyagkikészító Vállalat mun­kásai — legnagyobbrészt nők s köztük is sok a fiatal — az ebédről jönnek, beszélgetnek egy-egy teremben, üzemrész­ben. Hantos Istvánná a könyvei mellett ül, ő a Könyvterjesztő Vállalat üzemi megbízottja. — Most kevés a könyvem, még nem érkezett meg a leg­újabb szállítmány — mondja —, amíg Totka Sarolta Móricz Zsigmond: Kivilágos kivirrad- tig című olcsó kiadású kötetét nézegeti. — Nem jó, vagy nem szép talán? — kérdezem, amint visszateszi. — Dehogynem, csak olvas­tam már. Kiss József né, Molnárné, Balatinácz Pálné az ebéd mi­nőségét dicsérik: tyúkhúsleves és tyúkhús volt rizzsel. — A Béke Szállótól hozzuk, de ez a mai csak kivételes. Talán megtudták, hogy kijön az újságíró. Már egy hónapja is elmúlt, hogy ilyen ebédet adtak — panaszolják. Megígé­rem, hogy véleményüket el­juttatom a Béke Szálló és Vendéglátóipari Vállalathoz, s ezt most meg is tettem. Hantal Magda, az üzemi alapszervezet KISZ-titkára, Kovács II. Mária szervező tit­kár az udvaron beszélgetnek. Innen is, onnan is szállingóz­nak elő a lányok, már vagy nyolcan-tízen álldogálunk. Megtudom, hogy 1956 decem­berében alakult meg a KISZ- szervezetük, s az akkori 32 fős létszám azóta 17 személyre ol­vadt. (Sokan elmentek — ma­gyarázzák.) A szervezet titká­rai elég gyakran váltogatták egymást, s még sohasem ké­szítettek sem őszi, sem téli, sem semmilyen tervet. — Mert a titkár mindent a hátunk mögött csinál, nem szól semmiről nekünk — a meg­jegyzés indulatos. — És soha nem tartunk tag­gyűlést, legutóbb a tagkönyv- csere alkalmával volt — stb., stb. — egyik vélemény, meg­állapítás után nyomban a kö­vetkező jön. — A tervet neked kellett volna megcsinálni — Hantal Magda így vág vissza Kovács Ágnes gazdasági felelősnek. Egyikük sem tudja, hogy a terv »tervezetét« kellett volna a vezetőségnek közösen elké­szíteni és részleteiben megbe­szélni a tagsággal. Elindulnak a gépek. Aszta­lukhoz, munkahelyükre ülnek a vitatkozók. Hajas Jánosné párttitkár, Szalai J ánosné sz. b.-elnök és Tóth István fő­könyvelő még vitatkozva ma­gyarázzák: — Lehet velük dolgozni. — Tóth István kiáll a lányok mellett. — A termelésben nagyszerű lányok ezek, csak kicsit még gyerekesek, vigyázni kell rá­juk, segíteni kell őket. Ünnep­ségekkor mindig akad, aki sza­valatra vagy egyéb szereplésre jelentkezik. Persze, most be­széltek itt mindannyian, de a legutóbbi taggyűlésükön senki sem szólt semmit, senki sem mondta el ilyen vany olyan vé­leményét, javaslatát. V. Júliát néhányan ki akar­ják zárni a szervezetből. Meg­botlott, olyat tett, ami bizony súlyos következményekkel jár­hat legfőképpen saját életére. — Én magam adom vissza a tagkönyvemet — mondja. — Miért? — Úgysem dolgozik jófor­mán semmit a KISZ. Minek? Nincs értelme. Ahelyett, hogy megfontol­tan, józanul gondolkodnának, csaknem mindegyiküknél könnyen áll a sértődés, s ha együtt vannak, hamar fel- izzik a személyes vita. Igaz, fiatalok, de mégsem gyerekek már. 18—20—21 éve­sek. Az e korosztálybeliek lel­kesedéséből is van bennük valami, de hamar lohadó, ér­dektelenné váló lelkesedés ez A szervezet minden tágjánál gondolkoznia kellene azon hogy bizony nemcsak a má­sikban, bennem is megvan e: vagy amaz hiba, és nem min dig más a felelős, hogy nen jól dolgozik itt a szervezet, ha nem talán (biztosan) én is lu­das vagyok egy keveset. A déli beszélgetéshez néháni gondolatot is hozzáfűztem, é: még el kell mondani, hogy c városi KISZ-bizottságnak na­gyobb gondot kell fordítanic erre az alapszervezetre. Véle­ményük szerint jól dolgozó KISZ-titkár áll itt a szervezel élén. Egy röpke félóra meg­győzheti az érdeklődőt, hogy c kollektív szervezeti munka c csaknem kollektív komolyta­lanság miatt alig-alig zötykö- lödik előre. Legutóbb közös kultúrcso- portot alakítottak a taszár, honvédség alakulatának ki- szeseivel. Rendszeresen tartot­ták a próbákat, s már bemu­tatkoztak: sikerrel. Ez munká­juk egyik ága. Közös jószán­dék és komolyság kell ahhoz, hogy eredményeket érhesse­nek el szervezeti életük min­den más területén is. Virányi Pa! Versenyez Felsőmocsofád két tsz-e és mennyi mindent tett ted. ér-\ if-ta ■■ IchilaiűgcTgi/ iMmte — Ha pénzről van szó, nincs | — Ha nehéz küldetése köz­ben Bécsben lelki támaszra lesz szüksége, leányom, fordul­jon bizalommal Márton jezsui­ta atyához... Ezzel a rektor megáldotta Katalint és elment. Éjfél felé járt már az idő, amikor a sötét utcákon hazafe­lé sietett. Minden csendes volt, csak a kocsmákban zajlott az élet. Gondolt egyet, s amikor a kolostorba ért, átöltözött polgári ruhába és elment egy csapszékbe. Tudni akarta, mit beszélnek a városban Ubryk Borbála ügyéről. Leült egy sötét sarokba, ka­lapját mélyen a fejébe húzta és figyelt. Nem csalódott. Minden asztalnál a karmelita zárdáról folyt a szó. A csapszékben iz­gatott volt a hangulat. A mellette álló asztalnál egy hatalmas szál ember nagy hév­vel jelentette ki: — Azt mondják, hogy egy­szer meg kell a kecskének dög­leni, —' de nem mindegy, hogy mikor! — Le is vágják néha azt a kecskét — vetette oda egy má­sik. — Márpedig nem szívesen hagyja magát senki sem le­vágni, különösen nem a pa­poktól! — Én pedig azt mondom, hogyha eddig nem vágták le azt a kecskét, majd levágják ezután — fűzte tovább a be­szélgetést a másik. — Megvan hozzá a hatalmuk! Pedig nem valami szép dolog isten ne­vében ilyeneket cselekedni. Hej, csak lennék én a plé­bános. . i — Akkor te is azt danolnád: Legyek csak plébános, majd esketek sokat, De magamnak tartom a legszebb lányokat. — Nem tréfa ez! Ki hallott már olyat, hogy egy apácát befalazzanak a pincébe? — Hát ha ilyet még nem is, de sok cifra dolgot hallottam már a papokról. De mondd csak, mit tennél, ha most te lennél a pandúrkapitány ? — Mit? Rács mögé zárnék minden bűnös papot. Nem len­ne olyan nagy hatalmuk, se nekik, se az uraknak, se itt, se Bécsben... Az annya keser­űit! — Fogd be a szád, Iván — szólt rá a társa —, ha magad nem akarsz dutyiba kerülni... — Azért sem teszek lakatot a számra! — És nagy hangon rázendített: A rektor eleget hallott. Ki­osont a kocsmából és vissza­ment a kolostorba. Lefeküdt, de sokáig nem tudott elaludni. Meg volt elégedve a mai nap­pal, mégis volt valami rossz elöérzete. Amikor végre nagy- nehezen elaludt, Szűzmária trónusánál látta magát. — Hiá­ba, a jezsuiták megkülönböz­tetett helyet kapnak még a mennyországban is. barát — dohogott Melsztinski.♦ Végül is beleegyezett, hogy at gróf számára értékpapírokban J letétbe helyezi az összeget azj Osztrák Hitelintézetben. ; Katalin asszony odakérette , Goluchowskit a bank igazgatóit irodájába, és ő is odament. j Kissé késve érkezett, a hosz-t szúkás arcú, kopaszodó, szikárt gróf már türelmetlenül várta, j Felsőmocsoladon két termelőszövetkezet működik: az ez év márciusában alakult ezerholdas Uj Élet és a közös gaz­dálkodást korábbam kezdő Petőfi Termelőszövetkezet. Mind­két nagy család munkáját igyekvés, szorgalom jellemrí. A tagok át-átnéznek egymás portáj,ára — egyik sem akar le­maradni a másiktól. Bár nincs vetélkedést hirdető tábla, mely jelezné, hogy feltételként ezt ós ezt kell erre és erre az időre elvégezni, azonban a Petőfi és az Uj Élet Tsz 'tagjai között »áll a nemes verseny«. Ki viszi többre, melyik szövet­kezetben lesz majd nagyobb értéke a munkaegységnek —, ezért is folyik a harc. Az alig egyhónapos múltra visszatekintő Uj Élet Tsz tagjai március végéig 196 hold búzát, 100 hold ősrí árpát, 3fi hold rozsot, 146 ho-ldnyi takarmány!élékkel bevetett földet fejtrágyáztak. Fogasolták vagy hengerezték az ősziek kilenc- ,ven százalékát. Tavaszi árpával 30, zabbal 20, mákkal 10, cu­korrépával 20, takarmányrépával hat holdat verettek be. Le- simítóztak 400 hold őszi mélyszántást és 190 hold tavasszal szántott földet, kihordtak 4200 mázsa istáülótrágyát, rend- behoztaik két istállót 40 számosállat részére. A szükséges vetőmagot pillanatok alatt összeadta a tag­ság. Olyan dolog történt itt, ami ritkaságszámba megy: a ko­vácsműhelyben nem volt vas, az irodából hiányoztak a nyom­tatványok, pénzük egy fillér sem volt. A tagok zsebükbe nyúltak, s az összeadott pénzből kasszát nyitottak. Virág Károly 1000, Hideg József 600, Lu c z Pál 800 — le­hetne sorolni tovább — forinttal járult a közös alaphoz. Vettek a műhely részére vasat; beszerezték a szükséges nyomtatványokat. A rutinosabb, 130 családot számláló Petőfiben is tettél? a dolgukat az emberek. A kalászosakat felül trágyázták, 330 holdat fogasoltak és hengereztek, 100 holdat frissen szántot­tak. Tíz hold mákot, 36 hold cukorrépát, tavaszi árpából 30, zabból 14, vörösheréből 50, takarmányrépából 10, burgonyá­ból 14, lucernából (felülvetésként) 17, zöldségből 1,5, napra­forgóból 23 holdat vetettek. 2,5 holdba sárgarépát dugványoz- tak. 600 négyszögöl földibe dughagyma került. Fejtrágyáztak a lucernát és lóherét, s az összes tavaszi munkát elvégeztél 6,5 hold szőlőben. Ez volt a helyzetkép a múlt hónap végén Felsőmocsolád termelőszövetkezeti községben. A dolgok további és kedvező alakulása ismét csak a tagokon áll. Mindkét tsz jól rajtolt, s hogy ki lesz az első, az még a jövő titka. A hitelintézet igazgatója ho-. mályos mondatokban közölte, hogy Melsztinski úr kívánsá-i nn svprint az értékvavírok a ♦ Elsősorban a közönség szerezzen tudomást róla JKongr#»**»u*i verseny a belkerethede• lemben és a vendéglátóiparban Egy francia úr beavatkozik Karcsú legény vagyok én, Bárkivei kiállók én, Ki a bőrit félti gyáván Otthon ül a kályhapadkán. Melsztinski asszony egy hó­nap leforgása alatt mindent lelkiismeretesen elvégzett, amivel Baworski páter meg­bízta. Hazautazása előtt még el kellett intéznie Goluchoiv- ski gróf részére egy átutalást, amelyre a rektor előre figyel­meztette. A gróf megtett min­dent, amit Katalin közvetíté­sével az egyház kívánt tőle. Igaz, hogy Melsztinskinek sok pénzébe került a krakkói ügy, de Katalinnak sikerült min­dig meggyőznie. De most, a grófnak szóló átutalásnál már nagyon megsokallta a dolgot és dühösen kifakadt: — Fizessen az egyház is! Van nekik elég ... — De hiszen Goluchowski a barátod = érvelt Katalin —, ga szerint az értékpapírok banknál maradnak letétként, | amíg a miniszter rendelkezésé- J re bocsátott összeg rentábilis { felhasználásáról nincs megfe- ♦ lelő biztosíték. j — Micsoda?! — csattant fel\ a gróf. — Engem akarnak ki-i játszani’ Engem? Szó sem le-X hét róla! Nem ez volt a meg- • állapodás! Márton jezsuita | atya nekem készpénzről be- szélt. Elegem van a tisztelt je- l zsuiták piszkos ügyeiből. Mit} kilincseltem azért is, hogy , visszakapják földbirtokaikat | Lengyelországban! ? — Hallgasson, kedves gróf — kérlelte Katalin. — Nem hallgatok! Giskra, ez • az álliberális jezsuita bérenc is * megkapja még a magáét. A kormány egyes tagjai már fel­figyeltek harácsolására. Herbst miniszterrel pedig törököt fog­tak, még megjárhatják vele. Nem lehet öt megvesztegetni a krakkói ügyben. Legalábbis egyelőre. Katalin felugrott, s kezét a greif szájára tapasztotta. — Folytatjuk — ; A kereskedelmi vezetők megvitatták a pártkongresszus tiszteletére kezdeményezett felajánlások teljesítésének fel­tételeit, a megvalósítás módsze­reit. A kezdeményezések alap­ján állították ös-sze a kong­resszusi versenyfeltételeket. A fogyasztók jobb és bőségesebb áruellátását, az új kereskedel­mi formák további terjesztését és a gazdaságosságot jelölték meg legfontosabb feladatként. A határozat szerint nem a ke­reskedelmi vállalatok, hanem a boltok, a vendéglők, eszpresz- szók dolgozói vetélkednek, hogy a fogyasztó szebb környe­zetben, gyorsabban jusson az áruhoz. Különösen a kirakatok ízléses és gyakori átrendezésé­re, a boltok és a raktárak tisz­taságára ügyéinek ezentúl fo­kozottabban. Az eredményesen dolgozó üzleteket a Kereske­delmi, Pénzügyi és Vendéglá­tóipari Dolgozók Szakszerveze­te vándorzásríóval és pénzzel jutalmazza. Hetvenöt éve kezdődött hazánkban a szervezett bélyeggyűjtés A bélyeggyűjtés szervezet­ten 75 éve kezdődött meg ha­zánkban. Egy kis csoport 1884. április 27-én alakította meg a levéibályeggyűjtőik első hazai egyesületét. Akkoriban az egész világon alig működött néhány bélyeg-egyesület. Je­lenleg a Magyar Bélyeggyűj­tők Országos Szövetségének több mint húszezer tagja van. Az első egyesület most, mini a budapesti VII. kerületi köJ folytatja munkáját. A hetvenötödii’'-, évforduló alkalmából Budapesten bé- lyegkiállítást rendeznek, ame­lyen a bélyeggyűjtés fejlődé­sét mutatják be. A MABEOS2 postahivatala április 2?-én kü. lönleges emlélkbályegzőt has» nál.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom