Somogyi Néplap, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-10 / 83. szám

A gyermek

házimunkára való nevelése

A 10—14 éves gyermeknek a tanulás mellett arra is jut ideje, hogy könnyítsen a szülők terhén, főleg, hogy édesanyját megkímélje a sok házi munka elvégzésétől. így a gyerek fokozottabban bekapcsolódik a család életébe, és számíthatunk is munkájára. Ám sok gyermeket mégis gyakran nógatni kell, hogy ezt vagy azt tegye meg. Nem hajlandó pemmit segíteni, csak nagy veszekedések árán. Különösen a nagyobb lányoknál keseríti el az édesanyát az ilyen magatartás. Mi ennek az oka? Lustaság’ Talán az is. Kétségtelenül kényelmesebb a díványon heverni, mint a mosogató dézsa mellett görnyedni. De arra is gondolni kell, miért lett a gyermkek ilyen.

A munkára nevelést ugyanis nem akkor kell elkezdeni, amikor már azt várjuk nagylányunktól, hogy minélt többét segítsen, hanem sokkal korábban. Már egészen kicsi gyermeknek is lehet dolga a családban. Ha nincs messze a bolt, elküldhetjük bevásárolni, vagy kitisztíthatja a cipőket. 9—10 éves kortól meg egyenesen megkívánhatjuk, hogy részt regyen minden olyan házi munkában, amit testi erejénél fogva képes elvégezni: söprésre, portörlésre, mosogatásra nyugodtan befoghatjuk. Ebben a korban, ha nem adunk túl sok dolgot neki — mert erre is gondolni kell—, ez még nem teher.

Akad olyan anya is, aki azt mondja: »Nekem olyan nehéz gyerekkorom volt. Nem akarom, hogy az én gyermekemnek is ilyen nehéz élete legyen. Hadd legyen gyerek, ráér még a munkára«. És ezen a címen távol tartja a kis gyerekhez mért feladatoktól is. Egy-két év múlva meg panaszkodik, hogy a gyerek nem akar segíteni.

Lehet azonban a gyerek nemtörődömségének az oka ennek éppen az ellenkezője is. Ha a gyereket már kiskorától kezdve túl sok munkával terheljük meg, ha már kisebb korában is túl sok gondot és felelősséget rakunk a vállára, éppúgy elfásulhat a család gondjaival szemben, mint az, akit mindentől meg akarnak kímélni. Akármilyen ügyes, akármilyen felnőttnek akar is látszani, mégiscsak gyerek, akinek játszania is kell, szaladgálnia is kell. Ha pedig minderre nem marad ideje, megpróbál majd kibújni a munlca alól.

A feladatok elvégzése mellett adjunk időt a játszásra is. Tehát feltétlenül be kell vonni a gyermeket a család munkájába, de mértékkel. Ne várjuk gyermekünktől azt, hogy a gondokat levegye váltunkról. Hiába, be kell rendezkedni arra, hogy a gyerek amíg fel nem nő, gyerek marad...

Az étkezésről

A fáradt szervezet számára az ételeknek sokkal kisebb a tápértékük. Ne felejtsük ex, hogy az evés és az emésztés komoly munkát igényel — még ki is melegszünk tőle! A fáradt embernek nincs elegendő ereje hozzá! Gyenge szervezetű gyermekek hízókúrája sokkal jobb eredménnyel jár, ha étkezés előtt egy fél órát fekszenek.

Szerte a világon meghonosodott újabban az a rossz szokás, hogy az emberek nem ebédelnek rendesen, hanem büféasztalnál állva fogyasztják el pár perc alatt ebédjüket. Márpedig a szervezet annál rosszabbul hasznosítja az ételt, minél gyorsabban fogyasztották el.

cÁ luíjgjpiiajiiCL

Korunk nagymamája sem különbözik a régi idők nagyanyájától. Hajára többnyire már ezüstöt hullatott, arcára finom barázdákat vésett az idő. Alakja is vesztett már acélosságából. Szája körül is ugyanaz az emlékeken átszűrt, megindult mosoly, csak a szeme más. Nem múltba révedező, hanem határozott tekintetű.

Amikor gyermekei kirepültek a házból, bizonyára úgy érezte, hogy befejezte küldetését. A kapu bezárult közte és a lüktető élet között, és magára maradt múltjával. De egy napon gyermeke kéri, hívja: »-Mama, nincs kire hagynunk a gyerekeket/« A nagymama kihúzza magát, már nem fáj a dereka, már nem is nehéz a lába. összecsomagol és megy.

Egyszerre mintha éveket fiatalodott volna. Saját gondjait elfelejti, mint ahogy elfelejtette akkor is, amikor még saját gyermekeit nevelte. Vezeti a háztartást, rendben tartja a lakást, neveli az unokákat. Visszakapja önbizalmát, mert érzi, hogy voltaképpen ő a középpontja a családnak, ö őrzi a gyermekek lépteit, tőle kelnek útra és hozzá térnek vissza nap nap után a felnőttek.

Nincs könnyű dolga, mert a sok munkán és felelősségen kívül sokat kell alkalmazkodnia is. Nem új ez, hiszen egész életében mindig ezt tette. De az más volt...

Most vejével vagy menyével fűzi össze a közös otthon ezernyi szála. Egy férfi, egy asszony, aki máshonnét jött, másképpen nevelték és más a gondolkodása, mások a megnyilvánulásai. Sokszor kell megtagadnia önmagát, és letennie régi szokásokról, örömökről is. Erőt kell vennie az időnként feltámadó fáradtságán, és nem szabad áldozatnak éreznie, hogy gyermekeiért, unokáiért saját függetlenségét adta cserébe.

KOZMETIKA

.Sohasem használtam szépítőszert*

— mégis csupa ránc a homlokom, a szemem környékét pedig szarkalábak éktelenítik el, holott mindössze 28 éves vagyok!« — panaszkodik egy

A kellemes lakás

A modern lakásberendezésről sokat beszélnek. Az élet- színvonal emelkedésével fokozódnak az igények, ennek következtében kicserélődnek a régi bútorok. Ma az érdeklődés a sima, kisebb bútorok felé hajlik. Ez célszerűbb is, nem lesz túlzsúfolt a lakás, tágasabbnak látszik a kisebb szoba, ráadásul a takarítás is sokA tavaszi fáradtságról

A hosszú, sötét téli napok után alig várjuk a tavaszi napfényt. Mégis sokan, ahelyett, hogy frissen, fiatalosan nekiindulnának erdőnek, mezőnek, olyan kimerültséget, fáradtságot éreznek, hogy szabad napjukon legszívesebben ágyban maradnának.' Mi ennek az oka?

A tavaszi vitaminhiány — orvosi nyelven avitaminózis — közismert jelenség. Télen általában kevesebb vitamint fogyasztunk, és ezt a szervezet tavaszra megérzi. Ügyelnünk kell ezért arra, hogy — különösen tél végén — citrom, csipkebogyó-tea, nyers sárgarépa, hagyma stb. fogyasztásával pótoljuk a hiányzó zöldfőzelékeket, gyümölcsöket. De a tavaszi fáradtságnál nemcsak vitaminhiányról van szó. Bizonyos, a vegetatív ideg- rendszerre ható klimatikus tényezők is szerepet játszanak előidézésében. A légnyomás, a hőmérséklet hirtelen megváltozása az érzékenyebb ideg- rends zenieket fáradttá, ingerlékennyé teszi. Akik hajlamosak arra, hogy vérnyomásuk ilyenkor emelkedjék, helyesen teszik, ha — természetesen csakis orvosi javaslatra — nyugtátokat szednek. Ezenkívül téli életformánk a hosz- szabb nappalok beköszöntésével teljesen megváltozik! Korábban világosodik, korábban kelünk, korábban fogunk a házimunkákhoz, vagy olvasásra, tanulásra használjuk ki a kora reggeli órákat. Ezért helyesen tesszük, ha szervezetünknek több pihenést engedéamig az új időbeosztás -átáll«. Ne restelljük, ha esetleg már kilenckor, fél tízkor ágyba kívánkozunk; ha megszokjuk az új -éghajlatot«, szervezetünk bővebb napfény- és vitaminadagot kap, újra frissek, fiatalosak és fokozottabban munlyezünk — legalábbis addig, i kaképesek leszünk.

A lúdtalp és a magassarok

Sok szó esik mostanában a magas, tűsarkú cipőkről. Vita indult: hasznos-e viselésük? Az egyik vélemény szerint káros, mert a járás nem biztonságos és fáradságos is. Különösen fárasztó, ha molettebb nők járnak ilyen cipőkben.

A külföldi lapokban élénk vita indult a magas és az alacsony sarokról. A szakorvosok vitáznak erről a kérdésről. Általában az a vélemény alakult ki, hogy a magassarkú cipők viselése mégiscsak előnyösebb a nők számára, mint a lapossarkú cipő. Erősíti az alsó és felső lábszár izomzatát, a lábfej hajlatát, és ezzel elhárítja a lúdtalp kialakulásának veszélyét.

Több szakértő úgy véli, hogy a telitalpon járás veszélyes, mert lúdtalphoz vezet. Francia orvosok szerint a telitalpon való járás nem is természetes: az ősember ősei annak idején lábujjaikon jártak. A magas sarok a lábizmok erősítésén kívül még a nők hasizmát is erősíti. Az alacsony sarok hanyatteső érzést okoz, mert a női láb bizonyos átalakuláson ment át a magassarkú cipők tartós használata következtében.

A többség úgy véli, hogy a négy centiméteres cipősarok a legmegfelelőbb. A vita tart.

Véleményünk szerint tessék úgy használni a cipőt, ahogy a testnek legmegfelelőbb, és nem okoz fájdalmat. Nem érdemes láb-, derékfájást

kai könnyebb. Amikor azonban a kellemes lakásról beszélünk, nemcsak a bútorokra gondolunk, hanem a kiegészítő berendezési tárgyakra is. Egy lakást megfelelő kiegészítő berendezések, felszerelések tesznek kellemessé. Hatásosak az ízléses szőnyegek, térítők és függönyök.

Nagyon hasznosak a kis asztalkák, amelyeken lámpát, teás és kávés készleteket vagy könyveket, folyóiratokat lehet elhelyezni.

A kiegészítő bútordarabhoz tartoznak az üvegpolcok, melyek a falon helyezhetők el a jobb térkihasználás végett, s helyet adnak a másutt nem férő könyveknek, üvegkészleteknek, dísztárgyaknak, lámpának.

Régebben divatosak voltak az állólámpák nagy színes ernyővel. A mai modern lakásokban ezek számára már nincs hely. A lámpát inkább falikar tartja. A falon elhelyezett lámpa alá lehet tenni az asztalkát, széket. Díszei a lakásnak az élénk színű kis kerámia lámpák pergament ernyővel.

A kiegészítő tárgyak tehát kellemes hangulatot adnak a lakásnak. Sok költséget nem jelent beszerzésűk, mégis szebb általuk otthonunk

elkeseredett fiatalasszony. Panaszában benne van az észszerű magyarázat is: idő előtt ráncos lett, mert nem használt semmit túlérzékeny, száraz bőrére. A száraz bőr számára a jó minőségű zsíros krém vagy olaj nem csupán szépítőszer, hanem elsősorban táplálék, mert pótolja a gyengén működő faggyúmirigyek termékét. Elavult felfogás az, hogy a szépítőszerek tönkreteszik a bőrt, viszont igaz, hogy a rosz- szul megválasztott krém valóban jóvátehetetlen kárt okozhat az arc bőrében. A normálistól eltérő, túlságosan száraz vagy zsíros bőrt szakértőnek kell megmutatni, mert lehetséges, hogy ugyanaz a szer szinte csodát művel az egyik arcon, és árt a másiknak. A szem környékét már a húszas évektől kezdve zsíros krémmel kell ápolni, mert a rettegett szarkalábak igen korán jelentkezhetnek. Ha krém nincs kéznél, vagy nem telik drága készítményekre, sótalan vaj, tiszta disznózsír vagy finom növényi olaj is megfelelően táplálja a bőrt. A fiatal arcon keletkezett ráncokat megfelelő kezeléssel még el lehet tüntetni. Kezelés alatt nem értünk feltétlenül különleges kozmetikai eljárást, csupán a bőr rendszeres táplálását. Amíg a ráncok vissza nem fejlődnek, helyesebb a víz helyett olajjal, j vagy akármilyen zsíros krém- I mel tisztítani az arcot. Újra és újra átkenjük olajjal, és megnedvesített vattadarabbal addiig töröljük át, amíg a vatta I tiszta marad.

s

ep

és elegáns

Kiskosztüm, háromnegyedes ujjú kabátkával, egyenes, szűk szoknyával. A blúz selyem, nylon vagy piké legyen. Sötétkék szövetből ez szép, elegáns ruhadarab lesz.

Csau-drapp mintázott háziszőttes délelőtti ruha újszerű nyakmegoldással.

QZ.

i/e é //le/ze/é /le/ó

Hogyan lehef egy ilyen kis

csacsi

(Olasz népmese)

olyan nagy szamár?

a tó fölé. i szürke csacsi a

A

tóMit süssünk—főzzünk?

VÁCI SZELET

24 dtíía lisztet jól eldől zsölünk 24 deka vajjal és két tojássárgájával. Késsel jól el kell dolgozni, kétfelé osztani, ujjnyi vastagra kinyújtani.

Töltelék: 6 tojássárgáját elkeverjük 12 deka cukorral, darált diót, fél citrom levét és reszelt héját teszünk hozzá. Az egyik tésztalapot beletesszük a tepsibe, rákenjük a krémet, erre ráhelyezzük a másik tésztalapot, és egyenletes tűznél megsütjük. Kockára vágva tálaljuk.

DÓRA TORTA

4 deka vajat elkeverünk egy egész tojással, 30 deka porcukorral, 3 deka kakaóval. Apránként felváltva 25 deka liszt és negyed liter tej jön hozzá, legvégül pedig 1 egész csomag sü- íöport adunk bele. Két részre osztjuk és kinyújtjuk, sütöpléhen megsütjük. Amikor kiAlkonyodott... Az- [ tán este lett, és a

szenvedni a túl magas cipő- 4 /^Ves telehold felsarok miatt. \ költözött az egre, ep____________________________^ pen

t partra igyekezett, Ahogy jót igyék a tó A hűvös vizéből. A szé- J les képű telehold A visszatükröződött a

hűlt, megtöltjük. 15 deka őrölt diót kevés tej- J fodrozó hullámokon, ben sűrűre főzünk, és kihűtve jól elkever- - és a kis csacsi azt

jük a már előzőleg habosra kevert 15 deka J hitte, hogy a hold ott

vajjal és 15 deka vaníliás cukorral. a van előtte, akár ki is

i halászhatja a vízből.

TEJFÖLÖS SZELET 4

Fél kiló borjúfelsált vagy fehérpecsenyéből^ vékony szeleteket vágunk, mindkét oldalán) meaesZi kiverjük, gyengén sózzuk. Azonnal forró zsír-i '

ba tesszük, pár percig sütjük egyik oldalán^ — Koszom a vizet fedő alatt, akkor megfordítjuk, 5 evőkanál tej- 4a tóból... mind egy fölt teszünk rá, ezzel fedő alatt sütjük 15 per- 4 cseppig. A hold. cig. Nem szabad zsírjára sütni. Amajd ottmarad szaArazon, s akkor könyMARHAHŰSBÓL BORJÚ SZELET í hozzáférek.

a Elkezdett mm a Fél kiló színhúst háromszor ledarálunk, 4 buta kis csacsi, és megsózzuk. Negyed liter tejet apránként bele- 4 ivott, ivott szüntelen. gyúrunk, ha teíjesen beszívta a tejet, lisztes 4 Csak úgy nyelte nagy kézzel, lisztezett deszkán szeleteket formálunk, 4 kortyokban a vizet. forró zsírban gyorsan kisütjük. Főzelékhez, ^ De bizony nem apadt mártásokhoz, vagy körítéssel tálaljuk.

Igen, nagy étvágya macit a holdra, el is határozta, hogy

a tó, nem lett kevesebb a víz, hiszen sok kis patak sietett a tóba, és magával vitte kristálytiszta vizét. De nem is bírt a kis buta csacsi ennyi vizet meginni. Már fájt a torka a rettentő sok jéghideg víztől, még jobban fájt a gyomra, de mégsem hagyta abba. A hold tükörképe meg incselkedett vele, ott mutogatta magát éppen a kis buta csacsi orra előtt.

Benépesedett a tó partja. Egymásután jöttek: az őz, a kecske, a sündisznó, a nyúl, a vadliba, a gólya, a róka... Mindannyian a vacsora utáni hús kortyra áhitottak. mielőtt aludni térnének. Szömyűlködve nézték a kis csacsit, amely még mindig

kortyolgatta a vizet. A szerény, szegény kecske. irigykedve mondta:

— Biztosan sok finom sót nyalt a csacsi, hogy ilyen szomjas.

— ... Vagy mind megette a húsvéti kalácsot, arra iszik annyit. Nekem biztosan egy morzsát sem hagyott — siránkozott a nyúl.

— Valami pompás békacsemegét vacsorázott — gyanakodott a gólya, és a békára sandított, amely rögtön odébb kotródott.

— Ejnye, — tűnődött a csacsi — már annyi vizet megittam, és a hold még mindig ugyanazon a helyen van.

Ebben a pillanatban egy sötét felhő ereszkedett a hold elé, és teljesen eltakarta. És mivel a csacsi nem látta a holdat, szentül azt hitte, hogy az utolsó korttyal együtt azt is lenyelte.

— Ugye, nem látjátok már a holdat? Mert megettem, elharaptam, lenyeltem, éreztem az ízét! — ujjongott a buta kis csacsi.

De mi.történt? A sötét felhő, amely előbbi eltakarta a holdat — tovább- szállt... és a fényes telehold ismét látható lett ott fenn és tükörképe lent a tó vizében.

A kis csacsi végre belátta, hogy lehetetlent akart, hogy soha nem eheti meg a holdat. A rengeteg víztől nagyon fájt a gyomra, de még ennél is rosszabb volt. hogy pajtásai kinevették.

_ rff \