Somogyi Néplap, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-08 / 81. szám

I » t I Eötvös Lóránd emlékére Halálának 40. évfordulójára 1848. július 27-én született Pesten. Gimnáziumi, egyete­mi tanulmányainak egy részét Pesten végezte, majd külföl­dön folytatta tanulmányait. Heidelbergben Krichoff, Bunsen, Helmholtz professzorok előadásait hallgatta nagy érdeklődés­sel. 22 éves korában letette a doktorátust kiváló eredmény­nyel. Heidelbergből apjával, Eötvös Józseffel folytatott leve­lezést. Egyik levelében így ír: »Nem látok magam előtt más feladatot, mint az ország művelődésében közreműködni«. Ha életművét áttekintjük, megállapíthatjuk, hogy levelének so­rait tettekkel bizonyította. 1870-ben hazajött, s a tudomá­nyoknak szentelte életét, dolgozott, alkotott és tanított. Hamarosan tudományos dolgozatainak egész sora jele­nik meg. Ezek közül csak egypárat említve láthatjuk a fiatal tudós sokrétűségét és nagy szorgalmát. 1871-ben »Doppler el­ve s alkalmazása a hang- és fénytanban«, 1874-ben »A rezgé­sek intenzitása tekintettel a rezgési forrásnak és az észlelő­nek mozgására«, 1880-ban »Adatok az elektrostatika elméle­téhez« című dolgozatával arat elismerést az Akadémián. 1872-ben magántanári kinevezést kap az egyetem elméleti fizikai tanszékén. Kezdeményezésére és irányításával új épü­letet készítenek a fizikai tanszék zavartalan munkájának biztosítása céljából. Oktató és szervező munkája mellett ku­tató munkáját is folytatja. Ez időben érkezik el munkássá­gának egyik fő témájához, a kapilláris jelenségek vizsgálatá­hoz. Célja a Voung és Gauss által kidolgozott elmelet kísér­leti igazolása. Szellemes új módszerével igen sok anyagon vé­gez mérést, s megállapítja a felületi feszültség összefüggését a hőmérséklettel és az anyagi minőséggel. A róla elnevezett tétel nagy segítséget nyújt a folyadékok molekulasúlyának méréséhez. Közben 1883-ban a Tudományos Akadémia rendes tagjává választják, 1889-től pedig az Akadémia elnöki tisz­tét tölti be. A kapilláris jelenségek vizsgálata után új tárgykör fog­lalkoztatja. Ha a torziós ingáról hallunk, önkéntelenül Eöt­vös Lóránd jut eszünkbe. A nagy fizikus élete utolsó szaka­szát a gravitáció (a Föld nehézségi gyorsulása) mérésére szen­telte. E 25 év munkásságának eredményeit felmérni alig le­het. Jelentőségét mi sem mutatja jobban, mint az, hogy Eöt­vös Lóránd a torziós ingával adta az emberiség boldogulásá­ra az olajat, a fémeket, vagyis a föld belsejében rejlő kincse­ket. Hosszú, kitartó munkával tökéletesítette, újabb és újabb ötletekkel növelte ingájának érzékenységét, míg végül alkal­massá vált a Föld belsejének feltérképezésére. Már Newton foglalkozott az általános tömegvonzás problémájával, s meg­állapította, hogy az anyagok minőségre való tekintet nél­kül vonzzák egymást. A vonzóerő arányos a tömegek nagy­ságával, s fordítva arányos a távolság négyzetével. Eötvös nemcsak ennek az igen kis erőnek igén pontos mérésére adott módszert, hanem kidolgozta azt is, hogy a Föld belse­jében lévő nagyobb sűrűségű anyagok hatását hogyan lehet mérni, vagyis az ásványi kincseket hogyan lehet felkutatni. Módszerét ma már az öt világrész minden országában isme­rik és használják az olaj és bányászati, kutatásoknál. Sokáig sorolhatnánk azt a sok-sok jelentős módszert, gon­dolatot, amellyel Eötvös Lóránd az emberiséget megajándé­kozta. Halálának 40. évfordulóján emlékezünk rá büszkén és hálával, s alkotó munkája legyen példaképe a felnövekvő nemzedéknek. KISS ZOLTÁN, tanár. ♦ Caesium-ágTu a Saint-Clsudi rákkutató intézetben! Szovjet tőrpeautók Szovjet tervezők elkészítet­ték az »Ogonyok« és a »965« típusú kisfogyasztású, könnyű, és tartós törpeautók mintapéldányait. Az »Ogo­nyok« óránként 75, a »965« pe­dig 90 kilométeres sebességgel tud haladni. A törpeautók mo­torja léghűtéses. A babonák eredete Újtípusú szovjet televíziós készülék Az alekszandrovi rádiógyár­ban (OSZSZSZK) elkészült az új, »Majak« elnevezésű televí­ziós készülék. A képernyő át­lója 35 centiméter. A készülék súlya 22 kilogramm, és tizen­két csatorna vételére alkalmas. !Antarktiszi tudományos megfigyelések j : Osztrekin, a harmadik szov- * jet antarktiszi expedíció geo­fizikai részlegének vezetője nemrégen kijelentette, hogy az antarktiszi kutatások kezdeti elemzése is már számos érde­kes felfedezésre vezetett. A szovjet geofizikusok több __ rendkívül erős, mágneses vi- t hart figyeltek meg. A legheve­I sebb mágneses és ionoszférás viharok idején (1958. július 7 —10.), amikor minden rádió­összeköttetés megszakadt, a | »Mimij«-állomáson vették a ! harmadik szputnyik jelzéseit. t Az expedíció megállapította, f hogy a legnagyobb mágneses í viharokat és a legintenzívebb ♦ sarki fényt akkor észlelik, ami- ♦ kor a naptevékenység fokozó- t dik. Ez a megállapítás igazolja 1 azokat a tudósokat, akik a |mágneses viharok és az at- ♦ moszféra felső rétegeiben le- I zajló ritka jelenségek okát a i Napból kisugárzó elektromos | részecskékben keresik. Hegoperálták az angol sziámi ikreket Múlt év decemberében kezd­te meg működését az új rák­kutató laboratórium a francia- országi Saint Cloudban. Az in­tézet legmodernebb felszerelé­sei közé tartozik a caesium ágyú, melyet itt alkalmaznak Nyugat-Ewrópában először. A berendezés ugyanazon az elven nyugszik, mint az ún. kobalt ágyú, amellyel már több rák­t kutató intézet rendelkezik. At Az angliai Twickenham-ben caesium ágyúval sugárkezelést I múlt év május 2-án sziámi ik- végeznek a rákos betegeken. A írek születtek, akik fejüknél sugarakat a »Caesium 137.« el-‘fogva nőttek össze. Az egyik nevezésű radioaktív anyag bo-| londoni kórházban a múlt hé- csátja ki magából. Ezt az anya-} ten műtéti úton kettéválasztot- got atommáglyával állítják elő. {ták az ikreket. A rendkívül sú- Az effajta sugárkezelés előnye t lyos és bonyolult műtétet hogy a rosszindulatú dagana- < mindkét kisbaba túlélte, az tot a környező szövetek teljes, egyik azonban sokkal erőseb- épségbentartása mellett pusz- j ben megszenvedte a beavatko- títja el. jzást a másiknál. A Szovjetunió 1965-ben NEM IS OLYAN FANTASZTIKUS RIPORT... I A hétéves terv idején a Szovjetunióban számos új atomerőmű épül. Az SZTI munkatársa képzeletbeli be­szélgetést folytatott a bét év múlva felépülő egyik atom­erőmű »képzeletbeli« főmér­nökével. MOSZKVA: Miben külön­bözik az ön atomerőműve az 1954-ben felépült, s ma már öregnek becézett atomerő­műtől? FŐMÉRNÖK: Elsősorban termelési kapacitásuk külön­böző. Míg az »öreg« atom­erőmű kapacitása 5000 ki­lowatt volt, addig mi 600 000 kilowattal dolgozunk. Hallom, hogy egészen el­csodálkozott. Pedig mi még nem tartozunk a legnagyob­bak közé. Mondhatnám, egy »közönséges« atomerőművel van dolga. Miért nem hívta fel az 1 milló kilowattos erőművet? MOSZKVA: Nagyon örü­lök. hogy egy »típus« atom­erőmű főmérnökével beszél­hetek. No, és miben rejlik még a különbség? FŐMÉRNÖKf A kapaci­táson kívül a berendezések­ben is. Az »elsőszülöttnél« az urán hőkiválasztó-elemeket 100 atmoszférád vízzel hü­tötték. A víz végül 270 fok­ra melegedett fel, és a hő­cserélő berendezésen keresz­tül felmelegítette a második körben keringő folyadékot. Ennek a rendszernek az volt a hátránya, hogy a reaktor­ra és a csővezetékre nagy nyomás nehezedett. Mi új berendezésekkel próbálkoz­tunk, s nem is rossz ered­ménnyel. Láthatja tehát, hogy ez az atomerőmű nem­csak iparvállalat, hanem tu­dományos laboratórium is. MOSZKVA: Eddigi műkö­désük során kifizetődött-e az építkezési költség? FŐMÉRNÖK: Nálunk 1 kilowattóra önköltsége ugyanannyi, mint a hasonló kapacitású hőerőműveknél. Ugyanakkor olyan területen dolgozunk, ahol sem hőerő­mű, sem vízierőm,ü építése nem lehetséges. Ha a mi helyzetünkben szénnel mű­ködő elektromos erőművet építenének, akkor naponta 4 millió kiló szenet kellene a távolból ide szállítani. Kép­zelje el, mennyibei kerülne 80 óriási vagon berakása, szállítása és kirakása. Mi pedig naponta néhány kilo­gramm nukleáris fűtőanyag­gal dolgozunk. MOSZKVA: Hogyan kap­ják meg ezt a fűtőanyagot? FŐMÉRNÖK: Bizonyos idő­közökben repülőgép érkezik hozzánk, amely különleges tartályban szállítja a köny- nyű, és kis helyet elfoglaló anyagot. MOSZKVA: Hová juttat­ják el elektromos energiáju­kat? FŐMÉRNÖK: Energiánk egy részét a városok és a falvak használják fel. Fon­tos feladatunk ezenkívül az atomerőmüvei egyidejűleg épült alumínium-kombinát energiaellátása is. MOSZKVA: Köszönöm a beszélgetést. ***« Valószínűleg solkan lesznek olyanok, akilk a babona szót I hallva rögtön hajlandóik kije- I lentemi: nem vágyóik babonás, ! nem hiszek a babonában. Ez rendben is volna, ha az embe­rek többsége valóban ezt ál­líthatná magáról; ha csak­ugyan mentes volna mindenfé­le babonás előítélettől, hiede­lemtől, babonás szokástól. De — sajnos — ezt nem állíthat-, juk általánosan. Még ma is nagyon sek ember valóságnak tart bizonyos vélt összefüggé­seket, okozati kapcsolatnak is­mer el puszta véletlen egybe­eséseket, amelyek 'között pe­dig semmiféle belső összefüg­gés nincsen. Bármerre nézünk, városban és falun egyaránt ta­lálkozunk olyan emberekkel, akik hisznek a jóslásban, külö­nösen a csillagjóslásban; akik hajlandók a légkör jelenségei­ből vagy egy üstökös megjele­néséből háború közeledésére vagy éppen a világ végének el­jövetelére következtetni, és így tovább. Nézzük meg általában, honnan ered a babona. Csaknem egészen bizonyos, hogy azokból az időkből, ami­kor az emberiség még egészen kezdetleges viszonyok között élt, és a maga primitív terme­lőeszközei birtokában alig-alig tudott megbirkózni a mosto­ha körülményekkel. Ezeknek- az embereiknek a vallása az úgynevezett természeti vallás volt. A természeti vallások mind azt tanították, hogy bár­mi történik az emberrel, akár jó, akár rossz, az a természet­ben mindenhol megtalálható szellemek, démonok, ördögök, istenek, tehát természelfölötti lények beavatkozásának . a kö­vetkezménye. Ha valaki beteg lett, vagy baleset érte, vagy meghalt egy hozzátartozója, az éppúgy a szellemek munkája volt, mint az évszakok válta­kozása, a villámlás vagy mennydörgés, a csillagok járá­sa vagy akár a nap- és a hold- fogyatkozás. Ha az ember hatni akar a természetben lefolyó esemé­nyekre, akkor a szellemekhez kell fordulnia segítségért. Ál­dozatokkal kell megnyernie tetszésüket, varázsigékkel kell megidézni őket, vagy kieszkö­zölni jóindulatú segítségüket. Mindaz, amit az emberek e cél­ból tettek vagy tesznek, hogy az elképzelt természetfölötti lények révén befolyásoljak a világ menetét: varázslat. A természeti népek rengeteg va­rázslatot hajtottak végre, mert azt hitték, hogy ez megmenti őket a bajoktól, a szellemek haragjától, és biztosítja szá­mukra a bő termést, a sikeres vadászatot stb. A természet a maga zord jelenségeivel, a hi­deggel, a szélviharral, esővel, hóval, mindennap nehéz aka­dályokat állított az ember elé. És voltak rendkívüli esemé­nyeik is, mint a tengerár vagy villámcsapás, nagy esőzések vagy tikkasztó szárazság. Az ember számára ezekben az időkben nem maradt más, mint a szellemek segítsé­gében való bizakodás. Ez a világszemlélet, amely a maga módján talán megnyug­vást is biztosított az emberek számára, de amely válójában nem egyéb, mint az emberi képzelet erejével , támogatott tévhit, ömámítás, ez az igazi babona. A mindennapi szó- használat babonának tartja azokat a valóban csak meg­mosolyogni való babonás szo­kásokat, hogy pl.: egyesek sze­rencsétlen számnak tartják a 13-at; hogy nem lépnek ld a házból bal lábbal, mert nem lesz szerencséjük; vagy vissza­fordulnak. mert fekete macs­ka futott át előttük az úton, és ez biztos szerencsétlenséget jelent. Ezek a babonás szokások is kapcsolatban vannak a felsőbb hatalmakba vetett hittel. Azt tartják a babonás emberek, hogy a szellemek ilyen »jelek­kel« próbálják az embert fi­gyelmeztetni bizonyos szeren­csés vagy szerencsétlen esemé­nyek várhatóságára. Az ilyen babonás szokásokat azonban a gyermek is megmosolyogja. Elég csak gondosabban utána- | járnunk, és olyan ellentmon­dásokat tudhatunk meg, hogy í pl. ugyanazt a számot az egyik nép szerencsétlennek, a másik meg éppen szerencsét hozónak tartja. De nem is kell a népek közötti különbséget kutatnunk, az egyes emberek is különbö­zőképpen vélekednek. Akad, aki azt állítja, hogy neki a 13-as mindig szerencsét hozott. Könnyű belátnunk, hogy ezek a babonás szokások minden alap nélküli és sokszor egészen naív népi hagyományok, nem­egyszer családi szokások. Aki egy kicsit is igényt tart arra, hogy értelmes embertársai ne mosolyogjanak rajta, az ezeket a babonás szokásokat biztosan el fogja hagyni, még ha gyer­mekkorában rá is nevelték a jóval babonásabb öregek. Akadnak azonban a babonák között olyanok is, amelyek a mindennapi életünk esemé­nyeinek méreteit jóval megha­ladó kozmikus jelenségekkel függenek össze. Ezeket a jelen­ségeket a hozzájuk képest pa­rányi ember nemcsak magya­rázni, hanem még csak átte­kinteni, felfogni sem tudta. Az úton átfutó fekete macska mégiscsak kis állat, amelytől a babonás ember csak azért ré­mül meg, mert az eseményt egy1 várható szerencsétlenség előjelének képzeli. Mennyivel riasztóbb lehetett a természet erőit nem ismerő ember szá­mára az égbolton feltűnő fé­nyes csóvájú üstökös, amelyről valóban sokáig, évezredeikig semmit sem tudott. Szinte könnyen érthető a primitív ember babemasága, amikor a rendkívüli jelenséget rendkí­vüli okokkal igyekszik megma­gyarázni, Nincs a világnak olyan né­pe amelynek ne volnának ba­bonás elképzelésed vagy éppen babonás szokásai a természet­ben végbemenő kozmikus je­lenségekkel kapcsolatban. Na­gyon sok babona jelentkezik a különböző népek különféle vallásaiban. Ezen nem is kell meglepőd­nünk. A vallások kialakulása azokban az időkben történt, amikor az embereknek még nem volt — mert nem is lehe­tett — bővebb ismeretük a természetről, a természet tör­vényeiről, a valóságról, a ter­mészettudományos igazságok­ról. Azok az újabb vallások pedig, amelyek a természettu­dományok valamivel fejlettebb időszakában keletkeztek, szin­te egyöntetű következetesség­gel nem akarták tudomásul venni e tudományok újabb eredményeit, hanem merev ki­tartással a sokkal régebbi, sok­kal kevésbé természettudomá­nyos nézetek alapjaira igyekez­tek helyezkedni. Lehetetlen észre nem vennünk, hogy a különféle vallások, különféle nézeteik ellenére, egyben meg­egyeznek: nem örülnek a ter­mészettudományos igazságok felderítésének. Az pedig, hogy a természeti jelenségek, külö­nösen az olyan rendkívüliek, mint egy napfogyatkozás vagy üstökös megjelenése, általában félelmet, szorongást keltett az emberekben, igen jó eszköz volt a varázslók, a sámánok vagy a különböző vallások papjai kezében, hogy ezeken át a földöntúli hatalmak, szelle­mek tiszteletére és rettegésére neveljék az embereket Ez a világ úgy, ahogyan van, a Föld, a Hold, a Nap, a boly­gók, a csillagok máliliárdjai va­lóban hosszú évezredeken át titokzatos, megoldhatatlan rej­télyként állt az emberek előtt A sok rejtélyre még több és még rejtélyesebb magyaráza­tot igyekeztek adni, olyanokat, amelyeket csak a későbbi meg­figyelések, módszeres tudomá­nyos kutatások cáfoltak meg. A viláigmindenségről ma már sok mindent — ha nem is min­dent — biztosan tudunk. Annál meglepőbb, hogy az emberek között sokan még mindig ra­gaszkodnak régóta elavult, ide­jétmúlt nézetekhez, olyanok­hoz. amelyeket a tudományos felismerések birtokában, ma már nem nevezhetünk másnak, mint babonának. Svékus Olivér, a TIT Központi Csillagásza-' Szakosztályának titkára. Esőhozó kísérletek kudarca Dél-Rhodéziában a SaJisbury-sákon több mint három éve folynak a kísérletek mesterséges esőzés előidézésére. Az an­gol" légügyi minisztérium beosztott kutatói öt, óriási füstölő­lámpa segítségével ezüstjodidot tartalmazó füstöt bocsátott fel a levegőbe, remélve, hogy az átvonuló felhőkben ezzel eső­zést tudnak kiváltani. Ezer font súlyú ezüstjodid felbocsátá­sa után egyelőre még semmi nyoma sincs annak, hogy akár egy cseppnyi mesterséges esőt tudtak volna kiváltani. A lég­ügyi minisztérium szóvivője kijelentette, hogy a meghiúsult kísérletek egybevágnak ezirányú amerikai tapasztalatokkal, úgyhogy egyelőre kevés remény van arra, hogy az időjárást irányítani lehessen. A csaknem tízezer font költséggel véghez vitt kísérleteket folytatják ugyan, de a tudósok kevés re­ményt fűznek sikeréhez. FELHŐKARCOLÓ PÁRIZSBAN Andre Malraux francia kultuszminiszter engedélyez­te Európa legmagasabb fel­hőkarcolójának felépítéséit Párizsban. Az 52 emeletes épületet a Montpránasse-on, a Szajna balpartján, a fes­tők, szobrászok, művészek hagyományos kerületében akarják felépíteni. A felhőkarcolót 183 méter magasra tervezik, vagyis fél­akkorára, mint az Eiffel-to­rony. Párizs legnagyobb szál­lodája, rengeteg irodahelyi­ség és egy luxus étterem kö ­tözik az új felhőkarcoló épü­letébe. TELEFON A KABÁTZSEBBEN Leonyid Kuprijanovics, moszkvai mérnök olyan ve­zeték nélküli, hordozható te­lefont készített, amelyen bár­mely város telefonállomását közvetlenül fel lehet hívni. A rádiófonnak nevezett mű­szer tulajdonképpen adó- és vevőállomás, amely automati­kusan lép összeköttetésbe a másik állomással. A rádiófo- non tárcsázott számot az adó az éterbe sugározza, s a jel­zéseket a távolban vevőberen­dezéssel fogják fel. így jön létre a telefon összeköttet».

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom