Somogyi Néplap, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-28 / 98. szám

SOMOGYI NÉPLAP 5 Kedd, 1959. április 28. NAPKÖZIKET A FALVAKNAK! Városi viszonylatiban a dol­gozó szülőknek többé-kevésbé megoldott kérdés a gyermekek elhelyezése. Városi és üzemi bölcsődék, napközi otthonok nyújtanak nappali otthont a kicsiknek. Az a forradalmi változás, ami bekövetkezett mezőgazdaságunkban, sok új problémát hozott magával, így például a termelőszövetkeze­tekben dolgozó felnőttek gye­rekeinek elhelyezési gondját. A megyei nőtanács már ko­rábban adott utasítást a helyi nőmozgalmi szerveknek, hogy hívjanak össze mindenütt bő­vített ülést, és az adottságok­nak megfelelő megoldást ke­ressék meg. Milyen az ezzel kapcsolatos helyzet a közsé­gekben? — Ebben az évben nem tud­juk megoldani — mondta Hol­tadon a tanácstitkár —, első­rendűnek tartjuk azoknak az építkezéseknek az elvégzését, melyeik, a nagyüzemi gazdálko­dáshoz szükségesek. Napközi létesítését csak a jövő évre tudjuk beütemezni. Anyagi szemszögből nézve a kérdést ez érthető, de itt van nemsokára a mezőgazdasági munkáknak az az időszaka, amikor minden dolgozni bíró embert hív a mező, mi lesz akkor a gyerekekkel? Nem he­lyes válasz erre az, hogy »majd az öregek itthon marad­nak«. Jóllehet sok idős tsz-tag nem képes már arra, hogy a mezőn dolgozzék, de vannak közöttük minden bizonnyal olyanok akik könnyebb mun­kákat elvégezhetnének, s ez­zel felszabadítanak sok fiatal erőt. Ha ezek k dolgozni tudó öregek otthon maradnak vi­gyázni a gyerekre, a szövetke­zetei munkaerő veszteség éri, ami végső fokon a jövedelem csökkenésében mutatkozik ■meg. Mi van a holládd nőtanács- csal? Nemrég alakult. Igen lel­kes, tevékeny asszony Kőrös- sí Sándonné, a nőtanács elnö­ke, mégis tele van panasszal. — Sok mindenről beszélge­tünk, de hát tehetség nincs hozzá — mondta. Miért? Ma­gukra hagyták őket. Nem kap­nak támogatást a járási köz­Qleni Irigy dnivalá Egy járási székhelyen, amely közigazgatásilag valóságos ^fő­városai az adott területnek, igen sok ember megfordul. Er­ről beszélhetnének a járási székhelyek boltjai, hivatali he­lyiségei, szükségképpen a ven­déglő is, ahova — mivel nem­csak hivatalos vagy egyéb dolgai intézésével él az ember — betérnek az átutazók. Be­térnek pedig abban a remény­ben, hogy itt elverhetik éhü­ket, ha rövid időre is, meg­pihenhetnek, kifújhatják látás- futásuk fáradalmait, mielőtt odébbállnának. Aztán meg, olyan az ember, hogy szeret körülnézni, milyen is a ven­déglátás szűkebb pátriáján ki­írni, a kétségtelen nagyobb helyen, a járás központjában. Ám a körülnézést nem mindig követheti az az egészséges irigykedés, cumi így summáz­fiatal pincértanuló ceruzája meglepő gyakorlottsággal fut­kos a blokkon. — Semminek semmi íze sem volt! — Tizenöt forint! A vendég fizet, közben új problémán kezd rágódni, hogy valamivel elterelje a figyelmét arról, hogy éhes maradt. Miért számítják itt külön a körítést? Kalkulációs hiba, vagy a pin­cér buzgósága? A vendég távozik. Ha az aj­tóban ülne egy kutya, az ta­lán köszöntené távozóban. Kint ragyog az áprilisi dél. Már ez köti le minden figyel­mét. De azért még javíthatat­lan kíváncsi módján vissza­kérdez: — Miért, hogy Csurgón ilyen elhanyagolt a vendéglátás? Va­jon mikor járt ellenőrzésen az étteremben a tisztiorvos, és mit szólt a folyosók, a falato­fiató: — Ilyen kellene nekünk] zó és a mellékhelyiségek ra- is otthon! — És a gondolatsor [ gadós padlózatához, amely a végén: — De hiszen lesz is ] tisztasági hónap tiszteletére idővel! Aki például a földműves­szövetkezet csurgói éttermébe piszkosságával tüntet? Ha járt itt, bizonnyal megállapíthatta, hogy nincs irigyelnivaló, Jed­es falatozó italboltjába vetődik vetnivaló semmi a földműves­be, az legfeljebb elcsodálkozik: ‘ szövetkezet csurgói éttermében, hogyan hanyagolhatnak el ■ Helyrehoznivaló viszont annál ilyen mesterien egy vendéglá- . több! tóipari egységet, mint ezt? Vajon itt mennyivel kerül többe a tisztaság, a pontos, jó, udvarias kiszolgálás, mint más járási székhelyeken? Mert bizony már a falatozó- söntésbe belépve vigasztalan a kép. A napközi falatozók, po- harazók — jobbára átutazók — vajmi kevéssé tisztelik itt a »Ne szemetelj.'« meg egyéb, a rendet, tisztaságot célzó fel­iratokat. Ennek »eredménye« természetesen, hogy piszkos a falatozó. Az érzékenyebb ter­mészetű ember valósággal me­nekül a külső helyiségből be az étterembe, hogy ott, hát­ha. .. ElSbb gyors áttekintés a bejáraihoz szögeit menütáblá­ra. Azt mondja: babgulyás... Ft. Igen, ez jó lesz! Bent he­lyet foglal, megtudni, hogy babgulyás nincs, tegnap volt, de elfelejtették letörölni a tábláról. Hát jó! Akkor mar­hapörkölt. Az idő még tizen­két óra tíz perc mindössze. Marhapörkölt már nincs, pe­dig csak hatan lézengenek az asztaloknál, többnyire előfize­téses étkezők. — Elfogyott?... — töpreng az éhes ember. Nem baj, azaz baj. Jöjjön hát akkor sertés­borda parasztosan elkészítve. Előtte csontleves. És jönnek. A leves olyan, mintha tésztalé volna csupán, amelyben csúf­ságul maradt néhány szál me­télttészta. Éhes embernek jó a vasszeg is — tartja a közmondás. A vendég siet. Minőségi ellen­őrzésének eredményét csak magában füstölgi el, míg a L. I. ponttól. Felvilágosításra és se­gítségre vannak szorulva, s en­nek hiánya okozza, hogy a nő­mozgalmi munka haldoklik. Pedig éppen az asszonyoknak érdekük elsősorban, hogy gye­rekeiket biztos helyen tudják, miig dolgoznak. Nem olyan probléma ez, amely felett el le­hetne siklani. Ha egészségileg nem megfelelő sem az iskola, sem a kultúnbáz a gyerekek ideiglenes elhelyezésére, akkor még mindig megoldásnak mu­tatkozik, ha a községek két- három házból vonják össze a gyerekeket, s így mindössze két-három ember esik ki a sok munkából. Egy kicsit több gondosság, a nőtanácsnak több segítség, és meg lehet oldani Holládon is ezt a kérdést, melyhez hasonló minden bi­zonnyal másutt is felmerült. Sávolyon lényegesen köny- nyebb dolguk van a szülők­nek. Van óvodájuk, amely a nyári időszakban napközis, te­hát az étkezés is biztosítva van. A nőtanács fontos moz­gató erő. Mivel a községben viszonylag kevés a gyerek, így minden szülőt tudnak mente­síteni az alól a gond alól, hogy mi lesz gyermekével, míg ő a földeken dolgozik. Vörs termelőszövetkezeti községben is már kialakulóban van a megoldás. Panza István­ná tanító, a kulturális csoport vezetője hathatós segítséget nyújtott ehhez. Mint pedagó­gus, sok szülővel érintkezik, és sokan kérték, hogy valami úton-módon létesítsenek nap­közit. A tanáccsal karöltve meg is találták a megfelelő helyisé­get, sőt már óvónőt is bizto­sítottak. Most várják. hogy megkapják az engedélyt, be­rendezhessék a napközit. Ha így folytatják munkájukat, akkor, mire itt lesz a nyár, biztosítják a gyerekek kényel­mes otthonát, és teljesítik a szülők kívánságát. Úgy sze­retnék, hogy ebből az ideigle­nes napköziből ősszel állandó óvodát, létesítsenek. Helyes, okos célkitűzés ez, s nyugod­tan mondhatjuk az eddigi eredmények alapján: sikerül­ni is fog. Van és kell lenni megoldás­nak mindenütt. Sehol sem sza­bad hagyni, hogy a gyerekek felügyelet nélkül. magukra maradjanak. Felelősségérzettel, lelkiismerettel és akaraterővel minden községben — ezt iga­zolja Vörs, Sávoly példája — létre lehet hozni az ideiglenes napközit! Vörös Márta Tanuljunk tőle emberséget — Emlékünnepély Vikár Béla szülőfalujában — Igen népes közönség gyűlt össze vasárnap délután a hetesi iskola gyönyörű parkiában. Az évente megismétlődő, most már hagyo­mányszámba menő ünneplés megmozgatta szinte az egész falut. Az emberek magukénak érzik a nagy néprajztudóst, Vikár Bélát, so­kat fáradoznak hagyományai felkutatásán, és szeretettel, nagy-nagy ügybuzgósággal készí­tik elő évről évre az ünnep műsorát. Most, a százéves forduló alkalmából, ha lehet, még többen tették le az elismerés koszorúját. He­tes valóban méltóképpen ünnepelte nagy fiát. Az időjárás is hozzásegített az ünneplés si­keréhez. Szabadtéri színpadon csendülhetlek fel az emlékezés szavai. Az emlékünnepélyre számos vendég is ér­kezett. Ott volt dr. Ortutay Gyula egyetemi rektor, a Hazafias Népfront országos főtit­kára, a megyei és járási tanács, a pártbizott­ságok vezetői és képviselői, Volly István nép­rajztudós, Schenken Pálma és sokan mások. Dr. László István, a megyei tanács v. b. el­nöke nyitotta meg az ünnepélyt, majd Ortu­tay Gyula mondott magasszínvonalú, értékes beszédet, melyben Vikár Béla életét, nép­zenei és műfordítói munkásságát méltatta. A szálfa termetű, jókedvtől, életerőtől és hihe­tetlen munkakedvtől duzzadó szerény óriás alakját idézte tisztelettel, áradó szóval. Iro­dalmi és gyűjtő munkásságának világhíréről szólott, majd így fejezte be emlékezését: — őrizzék önök is szeretettel, megbecsülés­sel Vikár Béla emlékét. Keressék fel az em­bereket, akik Vikár fonográfjába énekeltek, öleik ismerték, emlékeznek még rá; gyűjtsék össze hagyatékát, dokumentumait, mert Vikár Béla a halhatatlanok közé tartozik, akitől ta­nulhatunk emberséget, megtanulhatjuk sze­retni a népet... Az emlékünnepély műsorából a Somogy Megyei Népiegyütes vállalta magára az oroszlánrészt. Pácius: Finn dalát, Bárdos: So­mogyi menyecskéjét énekelte a kórus, majd Vikár Béla gyűjtéséből adtak elő csodaszép, hangulatos betyár dalokat, később hetesi nép­dalokat Kanyar József vezetésével és a népi­zenekar közreműködésével. Vikár Béla szülő­falujának kisiskolásai a Görög Ilona balladát vitték színpadra, s Jancsó Adrienne, a már Balatonbogláron megcsodált, kiváló képessé­gű előadóművész Fehér László balladáját és a somogyi népköltészet több értékes alkotá­sát szólaltatta meg nagy sikerrel. A közönség ezután átvonult a községi ta­nács épületéhez, s a tanács elnöke koszorút helyezett el az emléktáblán. Az ünnepélyt követő fogadáson, melyet ugyancsak a tanácsházán rendeztek meg, Schenken Pálma tolmácsolta A. Baramidze tbiliszi akadémikus üdvözletét a somogyi ün­neplőknek. Levelében emlékeztetett egy 1917- ben megjelent orosz lap cikkére, melyben a - műfordítás cárjának nevezték Vikár Bélát, a Grúz eposz fordítóját. Színvonalas műsorral, a hálás utókor sze- retetével és nagyrabecsülésével emlékeztünk e napon Hetes szülöttére. Az ünnepségsorozat május 2-án Marcaliban folytatódik. (Jávori) A mezőgazdasági termelés időszerű kérdései Pétisózzuk és egyeljük a répát A cukorrépa egyike azok-; Évek óta nem volt ilyen jó További gyógyító eljárás nak a növényeknek, amelyek- j kelés, mint az idei, rovarkár- répa sürgős egyelése. A nek levélzete a hideget jól bírja. A múlt hét fagyos éj­szakái után azt tapasztaljuk, hogy a répa levélzete kissé megsárgult, és legfeljebb szé­lein, a levél hegyén látszik »fagypörkölés«. A mélyebben fekvő területeken, »fagyzugok­ban« már számottevőbb a kár­tétel a levélen is. A hidegek elsősorban nem a levélzetnek ártottak, hanem a talaj erős mérvű lehűlésével a gyökérzetmek. Fellépett a gyö­kérfekély, ez a gomba okozta súlyos betegség. A répát sér­tetlenül kiemelve a földből azt látjuk, hogy a gyökérfe­kély kezdeti stádiumában a gyökér barnás színt vesz fel, majd elfeketedik, elcérnásodik, a hajszálgyökerek és főgyökér elpusztulásával cukorrépánk tönkremegy, elszárad. Jól indult a tavasz, jó volt a cukorrépatermés-kilátás is. tevő alig jelentkezett. Amit a természet elrontott, az embe­ri gondoskodásnak kell helyre­hoznia, mégpedig sürgősen. A beteg, gyökérfekélyes répát — márpedig kisebb-nagyobb mértékben mindegyik az — haladéktalanul nagyobb meny- nyiségű, könnyen felvehető tápanyaggal kell ellátni. Ilyen tápanyag a nitrogén, amely pétisó és linzisó alak­jában áll rendelkezésre. Az ammonitrát lassúbb hatású, míg a mésznitrogén erősen perzselő hatása miatt fejtrá­gyázásra nem való. Pétisóból vagy linzisóból fej­trágyaként sorok mellé kát. holdanként — különös tekin­tettel a gyökérfekélyes répák­ra — inkább 100, mint 50 kilót szórjunk ki. Harmatos, vizes répát ne pétisózzunk, mert ez is perzselő hatást vált ki. GYORSMOSAS? E cím alatt közöltünk egy cikket április 17-i számunk­ban. A Patyolat Vállalat most arról tudósít, hogy az előírt keretnek megfelelően március 12-én 50 darab, gyorsmosás­hoz szükséges zsákot szerzett be. melyeket üzleteik révén a lakosság rendelkezésére bocsá­tott A MOSZKVAI 35. SZAMO ISKOLÁBAN elvégzik feladatukat. Később láttuk tartalmában, hogy mi­lyen óriási a közösség ereje, hogy mit jelent az, ha egy nyelven beszélnek az iskolá­ban. * * * Látogassuk végig a tanter­Mináig éreztem, hogy éle­tem legszebb élménye lesz, ha egyszer a Szovjetunióba utazhatok. Ez a vágyam tel­jesült akkor, amikor az MSZBT révén a Barátság Vo­natával tíznapos úton vehet­tem részt a Szovjetunióban (március 31-től április 9-ig). Felejthetetlen élményeim sorá­ból azt a tapasztalatot írom meg, amelyet Moszkva egyik tíz osztályos iskolájában sze­reztem. Itt tudtam meg iga­zán, mit jelent az, ha egy tan­testület minden tagja egy nyel­ven beszél, szívük egy gon­dolatért dobban össze. Láttam, hogy az öntudatos, lelkes ne­velők mennyire széppé tudják tenni tanulóik életét. Már az is meglcapó látvány, amint belépéskor olyan ren­det, tisztaságot és szervezett­séget találunk, hogy arról nem lehet hallgatni. Nagy méretű ruhatárban lógnak a gyerekek kabátjai, ruhái; a 10 osztályos Szép példája ez a közösségi Több tantermet szakoktatás- sen az állam gondoskodik ró- ra rendeztek be: földrajz-, fi- luk. zika-, kémia-, rajzterem stb. A földrajzteremben V. osz­tálytól csak földrajz óra van. A felszerelés földrajzi anya­gokból áll. Az osztályközössé­gek vigyáznak erre. Minden mehet az iskola idős igazgató órára a tanulók készülnek fel, nénijével. A földszinten be- előkészítik a térképet„ föld­nézünk a büfébe. Szépen be- gömböt stb. A nevelő csak rendezett, tisztaságtól ragya- segít, felügyel reájuk, gó nagy terem, abroszos, szál- A rajzteremben rajzot és vétás asztalok, rajtuk gondo- számtant tanítanak, mert ezek san összeválogatott evőeszkö- közel állnak egymáshoz. Itt Az iskola Moszkvics sze­mélygépkocsiján tanulnak a nagyok autót vezetni. A gép­kocsit az egyik patronáló üzem adta ajándékba. Az elektromossági terem­ben a dekoráció, mint minde­nütt: egyetlen Lenin- vagy Sztálin-kép, rengeteg virág, és a falakon, a szekrényekben a j behozni .már nem képes. A a le­hullott nagy mennyiségű csa­padék — sok helyen erős zá­por — a talajt kérgessé tette. A gyökérzet felett meg kell szüntetni a kérgesedést a meghagyott répatő körülkapá- lásával, hogy a beteg gyökér minél több meleg levegőt, napfényt kapjon. A gyökér­fekélyes répát hagyjuk döntve, hogy a gyógyító, gombaölő napsugár minél inkább hozzá­jusson a beteg gyökérhez. Egyeléskor egy-egy csoport­ból mindig a legfejlettebb ré­pát hagyjuk meg, mert ez már »elrúgta« magától a gyökér­fekélyt, vagy nehezebben kap­ja meg a betegséget. A sat- nya répa betegségre minden­kor hajlamosabb és fejlődés­ben sohasem éri utol a na­gyobbat Répaföldjeinkben sok a csimasz és drótféreg. Ezért folyóméterenként 8 darab, jól fejlett répát hagyjunk meg. A feleslegesnek látszót módunk­ban lesz a mélykapálások al­kalmával kidobni. Aki báirmi- lyen ok miatt — pl. félt a fa­gyoktól — még nem sarabolta meg répáját, ezt a munkát most már hagyja ed és egyel­jen. Dombos táblákon látni ki­mosott répákat, melyeknek gyökere kilóg a földből. Gon­dos kapálással, nitrogén bősé­ges adagolásával ezek is meg­menthetők, és nagyobb ter­mést adhatnak, mint a pót­vetés. Az elmúlt hetek fejlő­dési lehetőségeit a pótvetés zök, virág. Itt fogyasztják el a tanulók a kötelező, több fogá- sos reggelijüket. — Miért kö­telező? — kérdezzük. — Mert sok tanulónak nincsen édes­apja, a háborúban otthaltak. Édesanyjuk dolgozik, s nem. maradhat reggeli nélkül egy gyerek sem. 1 rubelbe kerül a végzi munkáját a tervező szakkör is. Á terem szemlél­tető anyaga rendkívül gazdag. Érdekes teremre bukkanunk. tanmenetre épülő szemléltető eszközök — nagyrészt a ta­nulók készítményei. A tanulók padjai mellett komplett mun­kapadok. Most a X. osztály lányai dolgoznak itt. A mun­kapadokon konnektorok, kap­Ide helyezik' el a legszebb fü- csalók, elektromos mérőeszkö­zeteket, rajzokat, kézimunka darabokat, a bemutató tanítá­sok óravázlatait, a pedagógiai irodalmat. A gyengébb ta­reggeli. Ha valaki nem tudja nulókról kis tasakok vannak a megfizetni, helyette a szülői falon. A nevelők észrevételei­zök, próbalámpák, kapcsoló­karok sorakoznak. Az osztály egyik fele német nyelvórán volt. A fizikateremben ugyanígy felszerelve ülnek a tanulók. A munkaközösség téríti meg. két feljegyzik, és beleteszik a rádióval ismerkednek. A nagy szellemnek. Az iskola még elég sok nehézséggel küzd, a legnagyobb gondot a terem­hiány okozza. A meglévőket iskola minden tanulója egyen­ruhában jár. Nevelőknek, ta­nulóknak vörös pionír-nyak­kendő van a nyakukon, a kis októbristák (pajtáscsalád) büszkén viselik Lenin-gyer- mekfejes, vörös csillagos jel­vényüket. Sok-sok dologból sen megszüntetni, két III- győződünk meg arról, hogy o. délután jár. ebben az iskolában az úttörő, a közösség, a fegyelem, a jó tanulás egyet jelent. Az úttö­rővezető is egy a tantestület­tel, együtt dolgoznak, együtt járják a tanítási órákat, pe­dig csak ritkán pedagógus a csapatvezető. Lehet belőle pe­dagógus, de a lényeg nem ez, hanem az, hogy úgy vezet, hogy minden nevelő segíti a mozgalmat. Ez a dolgok nyit­ja. A pajtások ezért feltűnően jókedvűéV. mégis fegyelmezet­tek. Az ügyeletesek pontosan tasakba. A tanulók korrepetá­lását ezek alapján is az osz­tályfőnök irányítja a nevelők révén. E módszer eredménye: az iskolábam szinte ismeretlen azonban okosan, célszerűen a bukás. használják fel, a váltakozó ta- A X. osztályban (műhelyte- nítást még nem tudták telje- rém) autójavítás folyik. Két IV. régi teherautót javítanak. iskola egész rádióhálózatát a tanulók készítették. Ebben a teremben vetítik a filmeket az egyes osztályoknak. Természe­tesen tanulók a gépkezelők. A kémiateremben is sok érdekeset, hasznosat láttunk és hallottunk. Itt 2 tanulás munkapadok vannak jól fel­teljesen kipusztult vagy 50 százalék alatti beállítottságú répánál természetesen pótve­tést kell alkalmazni. Az egyelést 8 nap múlva kö­vesse az első mélykapálás. Ez előtt, még a megkésettek is, szórják ki a fejtrágyát. Szün­tessük meg a kettes répákat, kapálással irtsuk a gyomot. A rovarkártevőket kísérjük figyelemmel a továbbiakban is. megjelenésükkor a védeke­zést ne mulasszuk el. Varasdy Albert mezőgazdasági mérnöki A kicsinyekhez éppen csak kép, leginkább színes, metszeti bekukkantottunk. A gyerekek képek. A szekrényekben kézi­csinosak, az osztályban sok szerszámok vannak. Heti két szép mesekép, szemléltető esz- óra szolgál a gépek ismeretére, köz és virág, egészségi felsze- A 25-ös osztályt két részre relés látható. (Kézmosó, kéz- osztják, a tanulók fele gépet törlő.) Gyenge tanuló alig javít, a többiek a másik te­akad,. füzeteik meglepően tisz- remben elektrotechnikát ta­ták, gondozottak. Töltőtollal csak a VIII. osztálytól szabad írni, jobbnak látják így. Az írás árnyékolt és dűlt, szép és szabályos, tiszta. A kicsik sokat olvasnak, még verse­nyeznek is. A falakon sok szemléltető szerelten. Vegyszeres kísérletet végeztek, az egvik lombikot a gázlángon melegítették. A szekrények zsúfolásig tömve különböző kísérleti eszközzel, vegyi anyaggal. Elmondták, hogy sokszor mennek gyárlá­togatásra, és az üzemekből mindig megrakodva jönnek ha- nülnak. Az osztály egyébként za. Náluk ez a patronálásí Un. kislétszámú osztály. Az itteni tanulóknak nincsenek szülei, s a gyerekek a háború alatt visszamaradtak a fejlő­désben. De ezt a nevelőkön kívül senki sem tudja! Telje­rendszer egészen természetes. (Bárcsak idefejlődtünk volna már mi is!) — Folytatjuk — Nagy Károly tanulmányi felügyelő. Az Országos Baromfi- és Kisállattenyésztési Tanács ülése Hétfőn délelőtt a SZÖVOSZ- székházban megtartotta 1959, évi első ülését az Országos Ba­romfi- és Kisállattenyésztésd Tanács. Az ülésen meghallgat­ták Láng Györgynek, a Ba­romfiipari Igazgatóság vezető­jének előadását a dániai ba­romfitenyésztésről, majd l prémesállat-tenyésztés és ér­tékesítés hazai fejlesztéséről vitáztak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom