Somogyi Néplap, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)
1959-04-26 / 97. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Vasárnap, 1959. április 28. ELKÉSZÜLT A LATINKA-SZOBOR Már csak a bronzöntés van hátra nagyságúként hat. Olyan meg- — Soha ilyen jó dolgom oldást kellett keresnem, hogy | nem volt — teszi hozzá mosoA Donnerban valami elkezdődött... (Budapesti tudósítónktól) Szemben a műteremajtóval magasodik a szobor. A belépő tekintetét rögtön magára vonja az a hatalmas agyagfigura, mely a műterem méretei között monumentálisnak tűnik. Konyorcsik János budapesti szobrászművész befejezte a Latinka-szobrot. Az agyagtest, mely tartásával nagy nyugodtságot sejtet, csupán az öntők munkájára vár, akik majd bronzba öntik. — A közelmúltban itt jártak az öntők — mondja a művész, s megállapodtunk, hogy mikorra vállalják a munkát. Most már ez sem lesz akadály, a szobor hamarosan véglegesen elkészül. A tervek szerint augusztusban kerül sor az ünnepélyes felavatásra. Nemcsak az öntők sok munkája akadályozta a korábbi szoboravatás t, hanem az is, hogy a szobor felállítási helyén, az épülő SZMT-szék- ház előterében nagyarányú építés folyt és folyik ma is, és nem lett volna esztétikus látvány a téglahalmok közé állított szobor. — Az architecture, az építészeti megoldás terveit egy hónappal ezelőtt leadtam, gondolom már Kaposvárott is dolgoznak megvalósításán — mondja a fiatal szobrászművész. — Ezek a tervek egyébként már vagy ötödik változatban készültek, annyi probléma került felszínre a térela több emelet magas épület előtt el se vesszen, de túl nagy se legyen. Az eredeti kompozíciótól egy apróságban eltér az agyagfigura; a gipszmintán maga elé tartott bal kezével sapkát vagy papírt tartott, a végleges változatban ez a kéz maga elé mutat. — Túl szigorúnak tartottam a kis figura tartását, ezért változtattam a kísérletezéskor eredeti elképzeléseimen — jegyzi meg a művész. — Ezekkel a kisebb változtatásokkal valamivel nyugodtabb tartást kapott a szobor, ami végeredményben jobban ki is fejezi Latinka emberi vonásait. No meg közben újabb és újabb mozzanatokat ismertem meg életéből, s ezekből az apró mozaikokból kialakult bennem az a kép, amelyet a végleges műben igyekeztem kifejezésre juttatni. lyogva, mint ennek a szobornak a készítésekor. Ezelőtt, ha szobrot csináltam, jó, ha a zsűrire eljöttek a megrendelők, de a legtöbbször oda sem. Most pedig többször is felkerestek Pesten jártukban Latinka régi kaposvári harcostársai, és nagyon sok jó információt adtak. — Nemrégen egy érdekes látogatóm érkezett. Az egyik közértben dolgozik egy idős bácsi, aki annak idején Budapesten együtt dolgozott Latinkával. Azért jött hozzám, hogy néhány szóval segítségemre legyen, mert hallotta, hogy szobrot készítek az ő egykori munkatársáról. A szobor tehát már kész, a zsűri ellenőrzése van még hátra, s aztán megkezdődik az öntés. Egy szép műalkotással gazdagodik Kaposvár. KISZ-szervezetet alakítottak a színház fiataljai Hosszabb tervezés és lelkes izgalom előzte meg a Kaposvári Csíky Gergely Színház KISZ-szervezetének csütörtöki alakuló gyűlését. A pártszervezet és a legöntudatosabb fiatalok úgy határoztak, hogy a rendezés megoldásának kere- művészeti, ifjúsági sesekor. A szobor 2 meter 40 ^ cm magas, ideális nézőtávol-1 munka megjavítása céljából Ságból, 10—15 méterről élet- létrehozzák a Kommunista If40 ÉVE TÖRTÉNT Dolgoznak Csurgón Ezzel a címmel közöl cikket a Somogyi Vörös Üjság 1919. április 25-i száma. Pontosabban egy tudósító írását kommentálják a bevezető sorok, de ezekből éppúgy, mint a csurgói tudósító leveléből az derül ki, hogy 40 évvel ezelőtt Csokonai községében sem ültek tétlenül a szocialisták. »A csurgói szocialisták izig-vérig átérezték hivatásukat. Az ottani munkástanács egyike a proletárdiktatúra legagilisabb tábori őrsének. Minden tanácsköztársasági rendeletet erélyesen, de amellett megfontolt tapintattal, a természetes ész komolyságával hajtanak végre. Messziről szemlélve a vagy Csurgó belső, közigazgatási élete olyan mintaszerű, amilyen sohasem volt a megboldogult jogászvilágban. Pedig egyszerű proletáremberek vezetik, akiknek nem volt módjuk az iskolák küszöbét koptatni, hanem annál többet kellett tanulniok a legnagyobb iskolában, mi élet iskolájában.« Legutóbbi munkástanács ülésükről a következőket jelenti a Somogyi Vörös Üjság csurgói tudósítója: »A csurgói szocialista pártvezetőség indítványára a munkástanács határozati- lag kimondotta, hogy a Korona-szálloda elnevezés helyett ezen csurgói szállodának a történelmi időkhöz és a kor szelleméhez képest »Tanács-szálló« nevet ad, s ezt vörös betűkkel a szállóra kifesteti. Ezen szálloda emeleti felében az »Űri kaszinó« csurgói kapitalistái terpeszkedtek teljesen elszigetelve néhány nagyobbran- gú hivatalnokkal, míg most ablakából a vörös zászlót lengeti a szél, $ mint »MunkásotthonV" minden proletár rendelkezésére áll. júsági Szövetség helyi alapszervezetét. A szervező bizottság, melynek vezetésével a pártszervezet Kürthy Hát bízta meg, jó munkát végzett: gondos mérlegelés után 18 fiatal jelentkezését vitték a taggyűlés elé. A pártszervezet részéről Csihák László elvtárs üdvözölte a fiatalokat, s a színházi KISZ-szervezet sajátos körülményeiről, a szervezet politikai jelentőségéről beszélt. Ezután Nagyvári László elvtárs, szervező titkár a városi KISZ-bizottság nevében üdvözölte az ünnepélyes alakuló taggyűlést. Kérte a fiatalokat: a politikai munka mellett mindent kövessenek el, hogy segítséget adjanak a színház szakmai vezetésének, támogassák a fiatal művészek szakmai-politikai fejlődését, és harcos, bátor szervezetet építsenek. Számos hozzászólásban, főleg Juhász elvtárséban kifejeződött az a helyes törekvés, hogy a színház fiatal kommunistái szorosabbra akarják vonni kapcsolataikat a városi, üzeiyi, iskolai szervezetekkel, s közös rendezvényeken, fellépéseken találkoznak. Sok hozzászólás hangzott el, a jelölő bizottság javaslatához is, melynek alapján Szabó Istvánt, Juhász Józsefet, Vári Évát, Rugya Bélát, Dani Lajost választották be az alapszervezet vezetőségébe. Az értékes munkát végző KISZ taggyűlést Csihák elvtárs zárta be, s a pártszervezet támogatásáról biztosította a színház ifjú tagjait. Ezerkilencszázötvenhétben, amikor Kaposvárott — aj ellenforradalom után elsőnek — újjáalakult a donneri népfront-bizottság, az alakítók nem kevesebbet fogadtak meg, mint azt: egységbe kovácsolják a városrész lakóit. A Donner gondjait szívükön viselő, az elmaradottság felszámolásáért küzdeni, dolgozni akaró kommunisták és pártonkívüli- ek álltak a népfront bölcsőjénél. Vajon teljesítette-e önként vállalt küldetését, hivatását a donneri népfront-bizottság? Erre a kérdésre a legtöbb donineri igennel felelhet. A tavalyi nagy erőpróba: az országgyűlési és tanácstagi választások előkészítése és sikere is bizonyság arra, hogy a donneri népfront-bizottság nagy erővé nőtt, tudja szervezni és vezetni e városrész rendezésének, szépítésének, csinosításának mozgalmát. Noha igaz, hogy a felszabadulás óta eltelt esztendőkben itt is történt egy és más — pl. a Sétatér utcai új iskola, a donneri híd újjáépítése —, az igazi fejlődés szele még nem ért el ide. Nem vádolhatok elfogultsággal a donneriak, ha azt mondják: városrészük Kaposvárott a legelmaradottabbak közé tartozik. A hozzávetőlegesen ötezer lelket számláló nagy kiterjedésű Donner- nak nincs egyetlenegy cukrászdája, nincs egy kedélyes vendéglője, ahova a családok betérhetnének; boltjai — a Sétatér utcait kivéve — szűkek, korszerűtlenek. A Jókai liget, ahova régen oly szívesen ment a nép szórakozni és pihenni, ma elszomorító állapotban van. Több utcában sürgős víz- és csatornarendezésre volna szükség. Műutakat, járdákat kellene építeni sok helyre, s villanyt vezetni oda, ahol még petróleummal világítanak. Egy szó, mint száz: sok sok millióra lenne szükség, ha a panaszokat megszüntetni, a kívánságokat kielégíteni akarnák. No de a milliók előreláthatólag még sokáig fognak hiányozni. Siránkozással meg különösen nem lehet a bajokon, az elmaradottságon segíteni. Ezért mondta ki a népfront: a siránkozást félretéve, a jogos, de túlméretezett igényeket jelenlegi erőforrásainkhoz méHétfón lesz a Politikai Akadémia következő előadása Az MSZMP Megyei Bizottsága Politikai Akadémiája következő előadása holnap, hétfőn délután 5 órakor lesz az Iparosszékház nagytermében. Az SZKP XXI. kongresszusa és a szocializmusból a kommunizmusba való átmenet kérdései címmel Takács István elvtárs, a megyei párt v. b. tagja tart előadást. V3 ifitat'lwdniQyöíjgy 38. Mindezt azért írom le neked, mert azt gyanítom, hogy a szóban forgó Gratianus te lehettél, hisz ismerlek kópéságaid- ról... Ha mégsem te voltál, örökké sajnálhatod, mert az utolsó alkalmat mulasztottad el a sátánnal való találkozásra ...« — Azt hiszem, Gratianus épp annyira hitt a sátán létezésében, mint az istenében! — fakadt ki Lázár atya. — A »kópéság« mindenesetre jól sikerült — jegyezte meg Riviére. Az ügyész folytatta az olvasást: **Egy óra sem telt el, mióta visszahoztak a gyűlölet helyére, s már a beszélgető-terembe vezettek, ahol éppen úgy félkörben álltak a nővérek, mint első elítélésem alkalmával. Zita fejedelemasszony villámló tekintettel nézett rám, és máris kimondta az ítéletet: — Gyalázatos vétkeid és kétszeri szökési kísérleted büntetéséül e szent falak legmélyebb börtönében fogsz szenvedni. Se nap, se világosság ne jusson be hozzád, sötétségben, penészes falak között vezekelj... Ki vagy taszítva körünkből, Jovitta nővér, örökre. Mindenkinek intőjelül, légy elítélve, megátkozva — és elevenen eltemetve!-4 Könnyel sem ejtettem, 3a. t :ót ser hallattam, csak neztem őket, mint valami idegen világbélieket. Még hallottam, hogy felzúg a válasz, a nővérek bármit éreztek is belül, »igent« mondtak a büntetésre. Éjszakára a cellámba zártak. Ott írom e sorokat. Esteledik. .. Az utolsó estém. Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?« ügyész elhallgatott. Mindannyian kérdően néztek rá. Itt véget ér Borbála naplója. A többi lap üres ”inita! Nincs meg vége, uraim! — szólalt meg az orvos. —Itt a breviáriumban is vannak feljegyzések. Bizonyára ez a folytatás. Ezt majd én olvasom fel. »Elkezdődött a legszörnyűbb megpróbáltatás, amit emberre mérhetnek. Letuszkoltak a folyosóra, ahol a falak mellett álltak volt testvéreim. Közülük hatan szeges korbácsot tartottak a kezükben. Ludwina hozzám lépett és leszaggatta ruháimat. Teljesen meztelenül álltam ott. S lesújtottak rám a szeges korbácsok. Vér borította el testemet, melyen egyetlen) tenyérnyi ép hely sem maradt. Egyszerre Ágota felé löktek. Úgy láttam, megremegett a keze, aztán mégis lesújtott a korbáccsal, s ez az ütés volt a legfájdalmasabb... Amikor összeestem, vízzel fellocsoltak, lemosták rólam a vért és tiszta fehér halotti ruhát adtak rám. Kérésemre a brevirárv’mot kezembe adták. A közeli terembe vezettek, ahol ravatal állt. A ravatalon nyitott koporsó, abba fektettek. Ä kápolnában megcsendült a lélekharang. Gratianus atya beszentelt, mint egy halottat, és misét mondott. A nővérek, körben álltak, s amikor a szertartásnak vége volt, hatan vállukra vették a koporsót. Levittek a pincébe, a csigalépcsőn. Ahogy vonult a menet, sokan arcomba köptek, hogy még utolsó utamon is megszégyenítsenek, megalázzanak. Legjobban szerettem volna meghalni. Bárcsak azonnal megöltek volna, mint hogy igy gyötörjenek. Börtönömön, amelyben azelőtt is bezárva tartottak, a kis ablakot befalazták. A bejáratnál nagy halom tégla emelkedett, s minden oda polt készítve a teljes befalazáshoz. Már félelmet sem érzek.. i Meggyötört testem csak csendet kíván! Kiemeltek a koporsóból — azt már sajnálták tőlem. Egy halom szalmára dobtak, és elkezdték az ajtó befalazását. Eltakartam az arcomat, hogy ne lássam e szörnyűséget, s magamhoz szorítottam szent könyvemet. A nővérek szent zsoltárokat énekeltek, s miközben emelkedett a fal, végiggondoltam ámúll életemet. — Folytatjuk — retezve kezdjünk hozzá a donneriak összefogásával, mozgósításával ahhoz, amire képesek vagyunk. Dudás Lajos elvtárs, a népfront-bizottság elnöke így fogalmazta meg ezt a minapi lelkes összejövetelen: segítsünk magunkon, a tanacs Í6 megsegít bennünket. Vagyis ahhoz, hogy a Donner is kapjon valamit, j a donneriaknak nemcsak a városi és megyei vezetők ajtaján ; kell dörömbölni, hanem ma- | guknak is tenni kell. Hogy lássák: a donneriak nemcsak kérni tudnak, hanem áldozni is saját ügyükért S a negyven pár tenyér tapsa, amely az elnök szavait fogadta, azt jelentette, hogy a donneri népfront-bizottsági és tanácstagok helyesen értelmezik feladatokat, tudják kötelességüket Negyven ember: munkás, gyógyszerész, vasutas, pedagógus, mérnök, vállalati igazgató, a donneriak érdekeinek szószólói sorra fejtik ki véleményüket, mivel, hogyan lehetne a városrész szépítését elkezdeni. A tennivalók középpontjában a Jókai liget rendbehozása áll. Erről szól a népfrontbizottság titkára, Nádasdy József gimnáziumi tanár.. Nézzünk csak szét, itt épül — az Iszák-dombon — a legtöbb családi ház. A város vezetőinek régen az volt a véleménye, hogy a Donnert nem szabad, nem kell tovább fejleszteni. A város azonban erre is terjeszkedik. A fejlődésnek nagy lehetőségei vannak a Donner előtt. A legsürgősebb teendő: népligetté, vidámparkká varázsolni a Jókai ligetet. Ezt mondta erről megnyitójában Dudás Lajos népfront-elnök: — A Kapos szabályozása és vizének betonfal közé szorítása óta a Jókai ligetben a talajvíz emelkedett, a fákat pedig a pusztulás veszélye fenyegeti. Egy módon lehet a fákat megmenteni: csatornázással. Tárgyalt erről a városi tanács végrehajtó bizottsága is. Fő feladat az idén: a talajvíznek csatornákon való levezetése, és a talaj pdanírozása. Ha ez megtörténik, a tanács kétszázezer forintot biztosít sörkert létesítésére. Távolabbi lehetőség: 1961-ben a parknak a kisvendéglővel szembeni részén állami pénzen megkezdik egy vendéglátó kombinát építését, amögött pedig vidámpark létesülne. A végrehajtó bizottság úgy döntött, hogy ha a minisztérium az ígért három vendéglátó kombinát köziül csak egyet is Kaposvárnak ad, az mindenképpen a Donneré lesz. Tehát már a városi tanács i támogatása sem hiányzik. A I donneri lakosság cselekvokész- ségét, részvételét sürgeti, hogy a Táncsics Gimnázium mintegy 40 tanulója már hozzáfogott a Jókai liget rendezéséhez. A fiúk eddig 300 köbméter földet mozgattak meg a kétezertől, s Nádasdy József arról beszél, a gimnazisták tovább folytatják ezt a munkát, s még a szünidőből is félajánlanak tíz napot társadalmi munkára. — Emberek, donneriak ne tétlenkedjünk tovább — szinte érezni a kitörni akaró véleményeket — Szervezzünk társadalmi munkát, hívjuk dolgozni a donneriakat, minden hozzászólásnak ez a veleje. Földesi Imrévé, a népfrontbizottság tagja tapint rá a lényegre: — Ha azt akarjuk, hogy kezdeményezésünk eredményes legyen, példát kell mutatnunk. Mert mit mondunk, ha egy invitáló alkalomkor megkérdik tőlünk: »Maguk dolgoztak már ott?« Álljunk össze, és menjünk dolgozni. Újra feltör a helyeslő taps. Horváth Imre tanácstag bejelenti: én kocsival jövök. Dunai György tanácstag a május elsejét követő szombat délután a 2 órai munkakezdést javasolja. Mindenki ott lesz, ezt lehet kihallani a tapsból, kiérezni a helyeslésből és lelkesedésből — Szerszám lesz-e? — Irányítja-e valaki majd a munkát? — röppennek a kérdések a gyűlés elnökéhez. S azon nyomban megállapodnak egy, a társadamd munkát irányító és szervező bizottsági három tagja — Nádasdy József, Gáts Attila, Szabados József — megválasztásában. Ádám Károly, Horváth Gyuláné, Endrédi László, Vörös Jánosné és a többiek a társadalmi munkán kiviül felajánlják segítségüket: személyesen mennek el a körzetükhöz tartozó szomszédokhoz, és megkérik őket: vegyenek részt ők is a társad ami munkában. S ki nem fogynak az ötletekből, javaslatokból. Tíz meg száz aprónak látszó dolog kerül terítékre. — Fáj a szívem, he az utcán azt látom, hogy a fűmaggal bevetett, virágod beültetett járdaszegélyt, parkot figyelmetlen, neveletlen emberek letapossák, vagy a virágot ellopják — panaszolja Nádaa- dy József. A Zrínyi utcai Szabados József felajánlja: hajlandó teljesen ingyen figyelmeztető táblákat festeni és a járdaszegélyekbe, parkokba kirakni. Helyteleníti, hogy a járdán felnőttek kerékpároznak fényes nappal. Figyelmeztetni keü a magukról megfeledkezett embereket — az a javaslata. Fogyatékosságok, hibák csepülése folyik itt, • közülük egy sincs olyan, amely ne közügy volna: Nádasdy József, Endrédi László és még sokan felháborodva említik: hogyan engedheti a városi tisztiorvos, hogy a Sétatér utcai Általános Iskolához az építő vagy a tervező vállalat vétkes hibájából rosszul megépített derítőből télen-nyá- ron, éjjel-nappal ömlik a szennyvíz, elviselhetetlen bűzt árasztva a környéken. Három éve folyik a macska-egéhharc a felelősök kiderítésére — mindeddig hasztalanul A kiömlő víz felszívódik a nemrég drágán épített tornaterem falába, s ha illetékesek nagyon sürgősen nem intézkednek, súlyos károsodás érheti az épületet. A felei!ősöknek hallani kellett volna a bírálók rendteremtésre irányuló követelését. Meghallgatni a véleményeket, a különböző nézeteket, vitatkozni velük — ez a helyes szemlélet jellemezte a donneri népfront-bizottság ülését Annak a bizottsági tagnak például, aki azon az alapon sürgette a villanyt, a járdaépítést, a vízlevezető csatornák kicserélését, hogy hiszen »mi is adófizetők vagyunk«, Dudás elvtárs határozott, de türelmes, szeretetteljes hangon megmagyarázta, miért helytelen ez a felfogás. »Hiszen ha az állam csak az általunk befizetett adóból akarna villamosítani, akkor 20 évig is elvárhatnánk«. Egyébiránt józanság, körültekintés, mtegértés jellemezte a hozzászólásokat , Akik részt vettek ezen a gyűlésen, mind azzal váltak el: jó volt itt lenni, hasznos tapasztalatokkal távozunk, erőt gyűjtöttünk. íme, valami jó, valami érdekes és hasmos elkezdődött a Donnerban: magára talált a donneri lakosság és a népfront. Varga József «Tiszta Somogyért' *■* olvastam egy plakáton községünkben. Az állomás felé vivő Fő utcán — jó idő lévén — sokan sétálgattak az egyik vasárnap fiatalok és szülők gyermekeiket vezetve. Sokan betértek a cukrászdába, a kicsik cukorkás, csokoládés kívánságait kielégíteni. Másnap, hétfőn hajnalban, munkáiba menet szomorúan tapasztaltam, hogy a cukrászda bejárata előtt szinte fehérük az út az eldobált papír- és sztaniolhulladéktóL Szeretnénk, ha utcáink tiszták volnának, igaz, ezt a gyerekek még nem nagyon értük meg de a szülők figyelmeztethetnék erre őket. S jó lenne, ha a községi tanács egy hulladékgyűjtőt állítana fel a cukrászda közelében. Szabó János, Barat
