Somogyi Néplap, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-26 / 97. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Vasárnap, 1959. április 28. ELKÉSZÜLT A LATINKA-SZOBOR Már csak a bronzöntés van hátra nagyságúként hat. Olyan meg- — Soha ilyen jó dolgom oldást kellett keresnem, hogy | nem volt — teszi hozzá moso­A Donnerban valami elkezdődött... (Budapesti tudósítónktól) Szemben a műteremajtóval magasodik a szobor. A belépő tekintetét rögtön magára von­ja az a hatalmas agyagfigura, mely a műterem méretei kö­zött monumentálisnak tűnik. Konyorcsik János budapesti szobrászművész befejezte a Latinka-szobrot. Az agyagtest, mely tartásával nagy nyugodt­ságot sejtet, csupán az öntők munkájára vár, akik majd bronzba öntik. — A közelmúltban itt jártak az öntők — mondja a művész, s megállapodtunk, hogy mi­korra vállalják a munkát. Most már ez sem lesz aka­dály, a szobor hamarosan vég­legesen elkészül. A tervek szerint augusztus­ban kerül sor az ünnepélyes felavatásra. Nemcsak az öntők sok munkája akadályozta a korábbi szoboravatás t, hanem az is, hogy a szobor felállítási helyén, az épülő SZMT-szék- ház előterében nagyarányú építés folyt és folyik ma is, és nem lett volna esztétikus látvány a téglahalmok közé állított szobor. — Az architecture, az építé­szeti megoldás terveit egy hó­nappal ezelőtt leadtam, gon­dolom már Kaposvárott is dolgoznak megvalósításán — mondja a fiatal szobrászmű­vész. — Ezek a tervek egyéb­ként már vagy ötödik válto­zatban készültek, annyi prob­léma került felszínre a térel­a több emelet magas épület előtt el se vesszen, de túl nagy se legyen. Az eredeti kompozíciótól egy apróságban eltér az agyag­figura; a gipszmintán maga elé tartott bal kezével sapkát vagy papírt tartott, a végleges változatban ez a kéz maga elé mutat. — Túl szigorúnak tartottam a kis figura tartását, ezért vál­toztattam a kísérletezéskor eredeti elképzeléseimen — jegyzi meg a művész. — Ezek­kel a kisebb változtatásokkal valamivel nyugodtabb tartást kapott a szobor, ami végered­ményben jobban ki is fejezi Latinka emberi vonásait. No meg közben újabb és újabb mozzanatokat ismertem meg életéből, s ezekből az apró mozaikokból kialakult bennem az a kép, amelyet a végleges műben igyekeztem kifejezésre juttatni. lyogva, mint ennek a szobor­nak a készítésekor. Ezelőtt, ha szobrot csináltam, jó, ha a zsűrire eljöttek a megrende­lők, de a legtöbbször oda sem. Most pedig többször is felke­restek Pesten jártukban La­tinka régi kaposvári harcos­társai, és nagyon sok jó infor­mációt adtak. — Nemrégen egy érdekes látogatóm érkezett. Az egyik közértben dolgozik egy idős bácsi, aki annak idején Buda­pesten együtt dolgozott Latin­kával. Azért jött hozzám, hogy néhány szóval segítségemre le­gyen, mert hallotta, hogy szobrot készítek az ő egykori munkatársáról. A szobor tehát már kész, a zsűri ellenőrzése van még hát­ra, s aztán megkezdődik az öntés. Egy szép műalkotással gazdagodik Kaposvár. KISZ-szervezetet alakítottak a színház fiataljai Hosszabb tervezés és lelkes izgalom előzte meg a Kapos­vári Csíky Gergely Színház KISZ-szervezetének csütörtöki alakuló gyűlését. A pártszer­vezet és a legöntudatosabb fia­talok úgy határoztak, hogy a rendezés megoldásának kere- művészeti, ifjúsági sesekor. A szobor 2 meter 40 ^ cm magas, ideális nézőtávol-1 munka megjavítása céljából Ságból, 10—15 méterről élet- létrehozzák a Kommunista If­40 ÉVE TÖRTÉNT Dolgoznak Csurgón Ezzel a címmel közöl cik­ket a Somogyi Vörös Üjság 1919. április 25-i száma. Pontosabban egy tudósító írását kommentálják a be­vezető sorok, de ezekből éppúgy, mint a csurgói tu­dósító leveléből az derül ki, hogy 40 évvel ezelőtt Csokonai községében sem ültek tétlenül a szocialis­ták. »A csurgói szocialisták izig-vérig átérezték hivatá­sukat. Az ottani munkásta­nács egyike a proletárdik­tatúra legagilisabb tábori őrsének. Minden tanácsköz­társasági rendeletet erélyesen, de amellett megfontolt ta­pintattal, a természetes ész komolyságával hajtanak végre. Messziről szemlélve a vagy Csurgó belső, közigaz­gatási élete olyan minta­szerű, amilyen sohasem volt a megboldogult jogászvilág­ban. Pedig egyszerű prole­táremberek vezetik, akik­nek nem volt módjuk az is­kolák küszöbét koptatni, hanem annál többet kellett tanulniok a legnagyobb is­kolában, mi élet iskolájá­ban.« Legutóbbi munkástanács ülésükről a következőket je­lenti a Somogyi Vörös Üj­ság csurgói tudósítója: »A csurgói szocialista pártvezetőség indítványára a munkástanács határozati- lag kimondotta, hogy a Ko­rona-szálloda elnevezés he­lyett ezen csurgói szállodá­nak a történelmi időkhöz és a kor szelleméhez képest »Tanács-szálló« nevet ad, s ezt vörös betűkkel a szálló­ra kifesteti. Ezen szálloda emeleti felében az »Űri ka­szinó« csurgói kapitalistái terpeszkedtek teljesen elszi­getelve néhány nagyobbran- gú hivatalnokkal, míg most ablakából a vörös zászlót lengeti a szél, $ mint »Mun­kásotthonV" minden proletár rendelkezésére áll. júsági Szövetség helyi alap­szervezetét. A szervező bizott­ság, melynek vezetésével a pártszervezet Kürthy Hát bízta meg, jó munkát végzett: gondos mérlegelés után 18 fia­tal jelentkezését vitték a tag­gyűlés elé. A pártszervezet részéről Csihák László elvtárs üdvözöl­te a fiatalokat, s a színházi KISZ-szervezet sajátos körül­ményeiről, a szervezet politi­kai jelentőségéről beszélt. Ezután Nagyvári László elvtárs, szervező titkár a vá­rosi KISZ-bizottság nevében üdvözölte az ünnepélyes ala­kuló taggyűlést. Kérte a fiata­lokat: a politikai munka mel­lett mindent kövessenek el, hogy segítséget adjanak a színház szakmai vezetésének, támogassák a fiatal művészek szakmai-politikai fejlődését, és harcos, bátor szervezetet épít­senek. Számos hozzászólásban, fő­leg Juhász elvtárséban kifeje­ződött az a helyes törekvés, hogy a színház fiatal kommu­nistái szorosabbra akarják vonni kapcsolataikat a városi, üzeiyi, iskolai szervezetekkel, s közös rendezvényeken, fel­lépéseken találkoznak. Sok hozzászólás hangzott el, a jelölő bizottság javaslatához is, melynek alapján Szabó Istvánt, Juhász Józsefet, Vári Évát, Rugya Bélát, Dani La­jost választották be az alap­szervezet vezetőségébe. Az értékes munkát végző KISZ taggyűlést Csihák elv­társ zárta be, s a pártszerve­zet támogatásáról biztosította a színház ifjú tagjait. Ezerkilencszázötvenhétben, amikor Kaposvárott — aj el­lenforradalom után elsőnek — újjáalakult a donneri nép­front-bizottság, az alakítók nem kevesebbet fogadtak meg, mint azt: egységbe kovácsol­ják a városrész lakóit. A Don­ner gondjait szívükön viselő, az elmaradottság felszámolásá­ért küzdeni, dolgozni akaró kommunisták és pártonkívüli- ek álltak a népfront bölcsőjé­nél. Vajon teljesítette-e önként vállalt küldetését, hivatását a donneri népfront-bizottság? Erre a kérdésre a legtöbb donineri igennel felelhet. A tavalyi nagy erőpróba: az országgyűlési és tanácstagi vá­lasztások előkészítése és sike­re is bizonyság arra, hogy a donneri népfront-bizottság nagy erővé nőtt, tudja szervez­ni és vezetni e városrész ren­dezésének, szépítésének, csino­sításának mozgalmát. Noha igaz, hogy a felszaba­dulás óta eltelt esztendőkben itt is történt egy és más — pl. a Sétatér utcai új iskola, a donneri híd újjáépítése —, az igazi fejlődés szele még nem ért el ide. Nem vádolhatok el­fogultsággal a donneriak, ha azt mondják: városrészük Ka­posvárott a legelmaradottab­bak közé tartozik. A hozzáve­tőlegesen ötezer lelket szám­láló nagy kiterjedésű Donner- nak nincs egyetlenegy cukrász­dája, nincs egy kedélyes ven­déglője, ahova a családok be­térhetnének; boltjai — a Sé­tatér utcait kivéve — szűkek, korszerűtlenek. A Jókai liget, ahova régen oly szívesen ment a nép szórakozni és pihenni, ma elszomorító állapotban van. Több utcában sürgős víz- és csatornarendezésre volna szük­ség. Műutakat, járdákat kelle­ne építeni sok helyre, s vil­lanyt vezetni oda, ahol még petróleummal világítanak. Egy szó, mint száz: sok sok millió­ra lenne szükség, ha a pana­szokat megszüntetni, a kíván­ságokat kielégíteni akarnák. No de a milliók előrelátható­lag még sokáig fognak hiá­nyozni. Siránkozással meg kü­lönösen nem lehet a bajokon, az elmaradottságon segíteni. Ezért mondta ki a népfront: a siránkozást félretéve, a jo­gos, de túlméretezett igényeket jelenlegi erőforrásainkhoz mé­Hétfón lesz a Politikai Akadémia következő előadása Az MSZMP Megyei Bizottsága Politikai Akadémiája következő előadása holnap, hétfőn délután 5 órakor lesz az Iparosszékház nagytermében. Az SZKP XXI. kongresszusa és a szocializmusból a kommunizmusba való átmenet kérdései címmel Takács István elvtárs, a megyei párt v. b. tagja tart előadást. V3 ifitat'lwdniQyöíjgy 38. Mindezt azért írom le neked, mert azt gyanítom, hogy a szó­ban forgó Gratianus te lehet­tél, hisz ismerlek kópéságaid- ról... Ha mégsem te voltál, örökké sajnálhatod, mert az utolsó alkalmat mulasztottad el a sátánnal való találkozás­ra ...« — Azt hiszem, Gratianus épp annyira hitt a sátán léte­zésében, mint az istenében! — fakadt ki Lázár atya. — A »kópéság« mindeneset­re jól sikerült — jegyezte meg Riviére. Az ügyész folytatta az olva­sást: **Egy óra sem telt el, mióta visszahoztak a gyűlölet helyé­re, s már a beszélgető-terembe vezettek, ahol éppen úgy fél­körben álltak a nővérek, mint első elítélésem alkalmával. Zi­ta fejedelemasszony villámló tekintettel nézett rám, és már­is kimondta az ítéletet: — Gyalázatos vétkeid és kétszeri szökési kísérleted büntetéséül e szent falak leg­mélyebb börtönében fogsz szenvedni. Se nap, se világos­ság ne jusson be hozzád, sö­tétségben, penészes falak kö­zött vezekelj... Ki vagy ta­szítva körünkből, Jovitta nő­vér, örökre. Mindenkinek in­tőjelül, légy elítélve, megát­kozva — és elevenen eltemet­ve!-4 Könnyel sem ejtettem, 3a. t :ót ser hallattam, csak neztem őket, mint valami ide­gen világbélieket. Még hallottam, hogy felzúg a válasz, a nővérek bármit éreztek is belül, »igent« mond­tak a büntetésre. Éjszakára a cellámba zár­tak. Ott írom e sorokat. Es­teledik. .. Az utolsó estém. Istenem, Istenem, miért hagy­tál el engem?« ügyész elhallgatott. Mindannyian kérdően néztek rá. Itt véget ér Borbála naplója. A többi lap üres ”inita! Nincs meg vége, uraim! — szólalt meg az orvos. —Itt a breviáriumban is vannak feljegyzések. Bizonyára ez a folytatás. Ezt majd én olva­som fel. »Elkezdődött a legszörnyűbb megpróbáltatás, amit emberre mérhetnek. Letuszkoltak a fo­lyosóra, ahol a falak mellett álltak volt testvéreim. Közü­lük hatan szeges korbácsot tartottak a kezükben. Ludwina hozzám lépett és leszaggatta ruháimat. Teljesen meztelenül álltam ott. S lesújtottak rám a szeges korbácsok. Vér borí­totta el testemet, melyen egyetlen) tenyérnyi ép hely sem maradt. Egyszerre Ágota felé löktek. Úgy láttam, megremegett a keze, aztán mégis lesújtott a korbáccsal, s ez az ütés volt a legfájdalmasabb... Amikor összeestem, vízzel fellocsoltak, lemosták rólam a vért és tiszta fehér halotti ru­hát adtak rám. Kérésemre a brevirárv’mot kezembe adták. A közeli terembe vezettek, ahol ravatal állt. A ravatalon nyitott koporsó, abba fektet­tek. Ä kápolnában megcsendült a lélekharang. Gratianus atya beszentelt, mint egy halottat, és misét mondott. A nővérek, körben álltak, s amikor a szertartásnak vége volt, hatan vállukra vették a koporsót. Le­vittek a pincébe, a csigalép­csőn. Ahogy vonult a menet, sokan arcomba köptek, hogy még utolsó utamon is meg­szégyenítsenek, megalázzanak. Legjobban szerettem volna meghalni. Bárcsak azonnal megöltek volna, mint hogy igy gyötörjenek. Börtönömön, amelyben az­előtt is bezárva tartottak, a kis ablakot befalazták. A be­járatnál nagy halom tégla emelkedett, s minden oda polt készítve a teljes befalazáshoz. Már félelmet sem érzek.. i Meggyötört testem csak csen­det kíván! Kiemeltek a koporsóból — azt már sajnálták tőlem. Egy halom szalmára dobtak, és el­kezdték az ajtó befalazását. Eltakartam az arcomat, hogy ne lássam e szörnyűséget, s magamhoz szorítottam szent könyvemet. A nővérek szent zsoltárokat énekeltek, s miközben emel­kedett a fal, végiggondoltam ámúll életemet. — Folytatjuk — retezve kezdjünk hozzá a don­neriak összefogásával, mozgó­sításával ahhoz, amire képe­sek vagyunk. Dudás Lajos elv­társ, a népfront-bizottság el­nöke így fogalmazta meg ezt a minapi lelkes összejövetelen: segítsünk magunkon, a tanacs Í6 megsegít bennünket. Vagyis ahhoz, hogy a Donner is kapjon valamit, j a donneriaknak nemcsak a vá­rosi és megyei vezetők ajtaján ; kell dörömbölni, hanem ma- | guknak is tenni kell. Hogy lás­sák: a donneriak nemcsak kér­ni tudnak, hanem áldozni is saját ügyükért S a negyven pár tenyér tap­sa, amely az elnök szavait fo­gadta, azt jelentette, hogy a donneri népfront-bizottsági és tanácstagok helyesen értelme­zik feladatokat, tudják köte­lességüket Negyven ember: munkás, gyógyszerész, vasutas, pedagógus, mérnök, vállalati igazgató, a donneriak érdekei­nek szószólói sorra fejtik ki véleményüket, mivel, hogyan lehetne a városrész szépítését elkezdeni. A tennivalók középpontjá­ban a Jókai liget rendbehozá­sa áll. Erről szól a népfront­bizottság titkára, Nádasdy Jó­zsef gimnáziumi tanár.. Néz­zünk csak szét, itt épül — az Iszák-dombon — a legtöbb családi ház. A város vezetői­nek régen az volt a vélemé­nye, hogy a Donnert nem szabad, nem kell tovább fej­leszteni. A város azonban erre is terjeszkedik. A fejlődésnek nagy lehetőségei vannak a Donner előtt. A legsürgősebb teendő: népligetté, vidámpark­ká varázsolni a Jókai ligetet. Ezt mondta erről megnyitójá­ban Dudás Lajos népfront-el­nök: — A Kapos szabályozása és vizének betonfal közé szorítá­sa óta a Jókai ligetben a ta­lajvíz emelkedett, a fákat pe­dig a pusztulás veszélye fenye­geti. Egy módon lehet a fákat megmenteni: csatornázással. Tárgyalt erről a városi ta­nács végrehajtó bizottsága is. Fő feladat az idén: a talajvíz­nek csatornákon való levezeté­se, és a talaj pdanírozása. Ha ez megtörténik, a tanács két­százezer forintot biztosít sör­kert létesítésére. Távolabbi le­hetőség: 1961-ben a park­nak a kisvendéglővel szembe­ni részén állami pénzen meg­kezdik egy vendéglátó kombi­nát építését, amögött pedig vi­dámpark létesülne. A végre­hajtó bizottság úgy döntött, hogy ha a minisztérium az ígért három vendéglátó kombi­nát köziül csak egyet is Kapos­várnak ad, az mindenképpen a Donneré lesz. Tehát már a városi tanács i támogatása sem hiányzik. A I donneri lakosság cselekvokész- ségét, részvételét sürgeti, hogy a Táncsics Gimnázium mint­egy 40 tanulója már hozzáfo­gott a Jókai liget rendezésé­hez. A fiúk eddig 300 köbmé­ter földet mozgattak meg a kétezertől, s Nádasdy József arról beszél, a gimnazisták to­vább folytatják ezt a munkát, s még a szünidőből is félaján­lanak tíz napot társadalmi munkára. — Emberek, donneriak ne tétlenkedjünk tovább — szinte érezni a kitörni akaró véleményeket — Szervezzünk társadalmi munkát, hívjuk dolgozni a donneriakat, minden hozzászó­lásnak ez a veleje. Földesi Imrévé, a népfront­bizottság tagja tapint rá a lé­nyegre: — Ha azt akarjuk, hogy kezdeményezésünk ered­ményes legyen, példát kell mutatnunk. Mert mit mon­dunk, ha egy invitáló alka­lomkor megkérdik tőlünk: »Ma­guk dolgoztak már ott?« Áll­junk össze, és menjünk dol­gozni. Újra feltör a helyeslő taps. Horváth Imre tanácstag be­jelenti: én kocsival jövök. Du­nai György tanácstag a május elsejét követő szombat délután a 2 órai munkakezdést java­solja. Mindenki ott lesz, ezt lehet kihallani a tapsból, kiérezni a helyeslésből és lelkesedésből — Szerszám lesz-e? — Irányítja-e valaki majd a munkát? — röppennek a kér­dések a gyűlés elnökéhez. S azon nyomban megálla­podnak egy, a társadamd mun­kát irányító és szervező bi­zottsági három tagja — Ná­dasdy József, Gáts Attila, Sza­bados József — megválasztásá­ban. Ádám Károly, Horváth Gyuláné, Endrédi László, Vö­rös Jánosné és a többiek a tár­sadalmi munkán kiviül fel­ajánlják segítségüket: szemé­lyesen mennek el a körzetük­höz tartozó szomszédokhoz, és megkérik őket: vegyenek részt ők is a társad ami munkában. S ki nem fogynak az ötletek­ből, javaslatokból. Tíz meg száz aprónak látszó dolog ke­rül terítékre. — Fáj a szívem, he az ut­cán azt látom, hogy a fűmag­gal bevetett, virágod beülte­tett járdaszegélyt, parkot fi­gyelmetlen, neveletlen embe­rek letapossák, vagy a virágot ellopják — panaszolja Nádaa- dy József. A Zrínyi utcai Sza­bados József felajánlja: haj­landó teljesen ingyen figyel­meztető táblákat festeni és a járdaszegélyekbe, parkokba ki­rakni. Helyteleníti, hogy a jár­dán felnőttek kerékpároznak fényes nappal. Figyelmeztetni keü a magukról megfeledke­zett embereket — az a javas­lata. Fogyatékosságok, hibák csepülése folyik itt, • közülük egy sincs olyan, amely ne közügy volna: Nádasdy József, Endrédi Lász­ló és még sokan felháborodva említik: hogyan engedheti a városi tisztiorvos, hogy a Séta­tér utcai Általános Iskolához az építő vagy a tervező válla­lat vétkes hibájából rosszul megépített derítőből télen-nyá- ron, éjjel-nappal ömlik a szennyvíz, elviselhetetlen bűzt árasztva a környéken. Három éve folyik a macska-egéhharc a felelősök kiderítésére — mindeddig hasztalanul A ki­ömlő víz felszívódik a nemrég drágán épített tornaterem fa­lába, s ha illetékesek nagyon sürgősen nem intézkednek, sú­lyos károsodás érheti az épü­letet. A felei!ősöknek hallani kellett volna a bírálók rend­teremtésre irányuló követelé­sét. Meghallgatni a véleménye­ket, a különböző nézeteket, vitatkozni velük — ez a helyes szemlélet jellemezte a donneri népfront-bizottság ülését An­nak a bizottsági tagnak példá­ul, aki azon az alapon sürget­te a villanyt, a járdaépítést, a vízlevezető csatornák kicseré­lését, hogy hiszen »mi is adó­fizetők vagyunk«, Dudás elv­társ határozott, de türelmes, szeretetteljes hangon megma­gyarázta, miért helytelen ez a felfogás. »Hiszen ha az állam csak az általunk befizetett adó­ból akarna villamosítani, ak­kor 20 évig is elvárhatnánk«. Egyébiránt józanság, körülte­kintés, mtegértés jellemezte a hozzászólásokat , Akik részt vettek ezen a gyűlésen, mind azzal váltak el: jó volt itt lenni, hasznos ta­pasztalatokkal távozunk, erőt gyűjtöttünk. íme, valami jó, valami ér­dekes és hasmos elkezdődött a Donnerban: magára talált a donneri lakosság és a népfront. Varga József «Tiszta Somogyért' *■* olvastam egy plakáton községünkben. Az állomás fe­lé vivő Fő utcán — jó idő lévén — sokan sétálgattak az egyik vasárnap fiatalok és szülők gyermekeiket vezetve. Sokan betértek a cukrászdá­ba, a kicsik cukorkás, csoko­ládés kívánságait kielégíteni. Másnap, hétfőn hajnalban, munkáiba menet szomorúan tapasztaltam, hogy a cukrász­da bejárata előtt szinte fe­hérük az út az eldobált pa­pír- és sztaniolhulladéktóL Szeretnénk, ha utcáink tisz­ták volnának, igaz, ezt a gye­rekek még nem nagyon értük meg de a szülők figyelmez­tethetnék erre őket. S jó len­ne, ha a községi tanács egy hulladékgyűjtőt állítana fel a cukrászda közelében. Szabó János, Barat

Next

/
Oldalképek
Tartalom