Somogyi Néplap, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-23 / 94. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Csfffőrfllfr, WSS. április ®1 „SEREGTELEN“ SZEMLE Két kultúrcsoport mégiscsak színpadi írót is avatott. Ki- drámájával színházi színvona­eljött a seregszemle városi be mutatójára, és néhány szavaló a munkás stúdió tagjai közül. Az egyik egy régebbi, sok el­ismerést szerzett együttes, a BM Somogy megyei Rendőr- főkapitányságáé, a másik fiatal, most életrekélt csoport, a pos­tásoké. Több nincs ... Sivár kép ez egy ekkora vá­rosról, de hű kép, melyet ne­héz lenne úgy hamarjában szi­rtesre mázolni. Igaz, tavaly még egy csoport sem jelentke­zett képességeinek .bemutatá­sára, most kettő is. örüljünk a fejlődésnek? örülünk. Mégis kudarc ez. Ha semmi másra nem gondolunk, mint függet­lenített kultúrotthon-igazga- tóimkra, ákik »elfelejtettek« produkálni valamit egész évi munkájukból; a régi dicsőség­re, amikor hat énekkar is volt a városban, s most egyetlen­egy se szerepelt (!); az üzemek­re (Textilművek, Transzvill, Cukorgyár, Ruhaüzem, Sod­ronykötélgyár stb. stb.), ahon­nét egyetlen munkásfiatalt, egyetlen csoportot se láttunk — bizony nem lelkesedhetünk, túlságosan... A bemutató színvonala azon­ban elérte, sőt helyenként túl­szárnyalta az eddigiekét. Hét szavaló jelentkezett, s közülük különösen Nagyné Nógrádi Gi­zella Tóth Árpád: Uj isten cí­mű versével és Mucsi Sándor Tyihonov: Három kommunis­ta balladája című művével ara­tott megérdemelt sikert. Nagy­né orgánuma, kifejezőkészsé­ge, Mucsi Sándor szenvedé­lyessége, érzelemgazdag elő­adásmódja figyelemre méltó. rály Ilona szép hanggal (a tel- lat képviseltek. Kitűnő rende­sé regiszterekben kissé hamis- zés jellemzi ezt az előadást; a kásán, melyet a túlzott, kü- drámai feszültség, a cselek­mény izgalmának fokozása, a lönben igen szép pianisszimó- ra való törekvés idézhetett elő) énekelte Balogh Gyula Ta­vaszi dalát. Ugyancsak Balogh Gyula szerzeményét adta elő Hotter István kissé indiszpo­nált állapotban. A Szép vagy. Hazám című románc zeneileg értékes kompozíció. Az ének­hármas megoldásaiban új szín­folt, érdekes és hangulatos, más szöveggel többet érne. A postás színjátszók egy dra­matizált Balogh-novellát, az Anna utcai bűnügyet mutat­ták be. Tehetséges színjátszó­kat ismertünk meg az anya és fia szerepében, bár ez utóbbi­nál némi modorosság zavarja a játékot. A fiú izgalmát, ideg- feszültségét azonos, gyakran ismétlődő gesztusokkal jelzi. Nagyon jó, természetes és meggyőző a nyomozó alakítá­sa. A mű ideológiailag hibás. Emiatt értékét veszti. A BM tehetséges színjátszói Homoródy Tölgy és hárs című szereplők kiválasztása s a da­rab értelmezése hozzáértésre, tehetségre vall. Talán a kato­na érkezésének pillanatában szakad meg egy kicsit a dráma folyamatossága, ezen lehetne segíteni. Emlékezetes a két öreg, különösen a férfi alakí­tása, de nem marad el tőlük a csendőré, az üldözött kato­náé sem. Ez az előadás fenn­tartás nélkül rászolgált a ki­váló minősítésre. Lezajlott a városi bemutató két csoporttal is. Elismerő jel­zők helyett most- mégis fel kell hívnunk a kulturális életet irá­nyítani hivatott szervek veze­tői figylmét — a városi ta­nács, a szakszervezetek, az üzemek, vállalatok vezetőit arra, hogy e »seregtelen szem­léből« le kell vonni végre a tanulságot, s megkeresni a módját, hogy felélénkítsük Ka­posvár kulturális életét. Jávori Béla Országos dalosiltinep lesz Siófokon (Tudósítónktól.) A napokban üli össze a Sió­fokon május 16-án és 17-én megrendezésre kerülő országos dalos találkozó előkészítő bi­zottsága. Tagjai, a rendező szervek — a Somogy Megyei Tanács Idegenforgalmi Hivata- la, a SZOT, a Pedagógus Szak- szervezet, a Népművelési Inté zet, a Vegyipari Dolgozók Szak- Karácsonyi Ferenc Hamburger , szervezete, a Somogy Megyei Latinka-balladájában csak he- Tanács V. B. Művelődésügyi lyenként találta meg a kívánt Osztálya és a Hazafias Nép­hangot, az árulásra késztető front Megyei Bizottsága — sorok visszaadása hibátlan, munkatársai részletesen meg- Burns Falusi randevúját és ^ vitatták a találkozó program- Takáts Gyula A néma hege- ját és technikai lebonyolítását, dúsét Makarics Józsefné adta I A találkozón 32 kórus és ka- elő. Az előbbi meghaladta ere- maraegvüttes megjelenésére jét. Szép volt Jurányi Mária f számítanak mintegy 2000 rész- Goethe tolmácsolása. Törkenczi • vevővel. Az együttesek között Erzsébet, a munkás stúdió tag- j ott találjuk az ország legjobb ja Móra Hiszek az emberben pedagógus és üzemi kórusait, című novelláját adta elő vitat- Mivel a dalostalálkozót a Ta- ható felfogásban, de kitűnő fel- nácsköztársaság emlékére fog- készültséggel. já'k megtartani, a programot A BM táncosainak Verbunk ennek szelleméten állították és csárdása nem a vetélytárs hiánya miatt emelkedett ki. Versengésben is nagyszerűen megállná a helyét. Jó kompo­zíció, mely változatos figurái­val, életteli hangulatával, szí­nes forgatagával valóban meg­ragadó, értékes produkció. Hasonlóképpen figyelemre méltó a BM két szólótáncosá­nak, a Huszárverbunk és a Le- gényes szólistáinak dinamikus, aprólékosan kidolgozott, átélt tánca. Kár, hogy a csoport és a szólisták is zongorára tán­coltak. Ez nemcsak a, ritmus­ból zökkentette ki őket, de stí­lustörést is okozott. Népi zene­karral mindhárom kitűnő tel­jesítmény lenne. A postás csoport énekszá­mokkal jelentkezett, s Balogh Gyula, az együttes vezetője személyében komponistát és össze. Az országos dalostalálkozó május 16-án délután kegyelete® aktussal kezdődik: a kórusok tagjai megkoszorúzzák a 19-es mártírok sírját. Aznap este rendezik meg az ünnepi nyitó hangversenyt, ahol megemlé­keznek a 75 éves jubileumát ünneplő Siófoki Dalkör mun­kásságáról is. Másnap a mű­sora kórusok megbeszélésével kezdődik, majd a délelőtti órákban nagygyűlés lesz. A kó­rusok szereplését 17-én délután bonyolítják le az e célra kije­lölt két bemutató helyen. így lehetőség nyílik arra is, hogy a kórustagok meghallgassák egymás számait. A résztvevő énekkarok jelvényt. emléklapot kapnak, és — bár díj-fokozato­kat a zsűri nem állapít meg — értékes jutalmakkal, emlék­tárgyakkal, de ezeknél még ér­tékesebb szakmai tapasztala­tokkal gazdagodhatnak a talál­kozón. A dalostalálkozó befejező ese­ményére nehány nappal később kerül sor, amikor a karnagyok részvételével megbeszélést és tapasztalatcserét tartanak. Várakozással tekintünk a nyári balatoni kulturális prog­ram első jelentős eseménye elé. Bízunk abban, 'jogy ez az ének. kari találkozó elősegíti kó­rusaink művészi fejlődését, és a munkás-éneklés régi, kincse­ket érő hagyományai a jövő­ben nagyobb teret kapnak kó­rusaink életében. Filmszínházaink műsorából (április 23 - ^ ALVAJÁRÓ BONIFÁC Femandel, a világ­szerte kedvelt fran­cia komikus a fősze­replője e filmnek, melyet Gérard Gal­lier rendezett; s amelyet a Vörös Csil­lag Filmszínház most tűz műsorára. Bonifác úr, az elő­kelő nagyáruház de­tektív je fényűzően berendezett irodájá­ból szemmel tartja az egész hatalmas üz­letet. Csak egy gom­bot kell megnyomnia, és a vetitöemyőn máris megjelenik a kívánt osztály képe, még az eladók és vá­sárlók beszélgetéseit is hallja. Ezzel az eljárással Bonifác úr már nem egy vesze­delmes tolvajt leple­zett le. Az áruház detektívjét mindenki igen nagy becsben tartja, csak Thomas kisasszony, az áru­ház igazgatóhelyette­se van vele hadilá­bon. Azt azonban senki sem tudja, hogy a derék Bonifác éj­szakánként mit mű­vel. Ki is gondolná a hivatalát olyan jól ellátó emberről, hogy éjszakánként, ami­kor felkel a- hold, a háztetőkön sétál. Ma­ga Bonifác sem tud erről a betegségéről. Egyik éjjelen, ami­kor Bonifác éppen útnak indul, a szom­szédos háztetőről be­török készülnek zsák­mányukkal elillanni. Először megrémülnek Bonifáctól, aztán el­határozzák, hogy sa­ját céljaikra fogják felhasználni. Hozzá is látnak vakmerő tervük végrehajtásá­hoz. A továbbiakban arról szól a film, mi­lyen kalandokba so­dorja Bonifác urat az, hogy holdkóros. Nemcsak hogy segít lopni a betörőbandá­nak, de szerelmi légyottokra megy, ide- gén emberek laká­sába téved be. De nem tartanak a bonyodalmak sokáig. Bonifác úr legény a talpán, leleplezi, sőt el is fogja a tolvajo­kat. Ezután évek múl­tán látjuk viszont a kacagtató vígjáték hősét, mint sok gyer­mek édesapját. Szabad Ifjúság (április 23—26-ig) Befejezéshez közeledik a világ leghosszabb függőhídjának építése Nonmandiában a Szajnát át­szelő 960 méter hosszúságú fug- gőhidat a tervek szerint jú­lius 14-én adják át a forgalom­nak. A 12 millió dollár költséggel épülő hidat 12 francia cég köz­reműködésével 1955-ben kezd­ték meg. A szerkezethez 53 000 köbméter cementet és 15 009 tonna acélt használtak fel, ami kb. az Eiffel-torony súlyának kétszerese. A függőhidat két darab 120 méter magas beton- pillér tartja, a felhasznált ká­belmennyiség összesen 24 000 kilométert tesz ki. A híd Tancarville-nél, a Szaj­na torkolatánál épül, és 12 kompjáratot fog helyettesíteni. MELLŐZIK Bambulek Benő, a Nudligömbölyítő Vál­lalat helyettes se­gédiktatója és egy­ben a szakszervezet kultúrfelelőse belém ' ütközött az utcán. Tovább akart rohan­ni, alig ismert meg, pedig már vagy tíz éve jó barátságban vagyunk egymással. — Tudod, kérlek, rohanok, mert érte­kezletem van — nyújtja a kezét, mi­után kabátjánál fog­va megakadályoztam a továbbjutásban. — Borzasztó ez a gyű­lésekkel telitett élet. Az ember mást sem tesz, mint különböző bizottságokban ta­nácskozik, megszám­lálhatatlan szervben ülésezik, és külön­féle tárgyban érte­kezik. Hidd el, drága barátom, már szinte ez őrület szélén ál­lok. Hát szükségem man nekem erre? Kénytelen vagyok én állandóan a székeket koptatni nadrágom­mal és számat a hozzászólásokkal. Van valami hasznom ebből? Az orvos is azt mondta, azért éb­redek fel már hajnali negyed nyolckor, mert az idegeimet is megtámadta a te­mérdek értekezlet. Hát lehet ezt bírni? Na de sietek, mert a beszámolót nem aka­rom lekésni. Sietve kezet fogott, és nyurga alakjával csakhamar eltűnt az utca forgatagában. A minap újra ta­lálkoztam vele. A vendéglőben ült, előtte három deci tiszta. Maga elé bá­mulva szívta ciga­rettáját, néha egyet sóhajtott, ami után nagy kortyokkal nyelte a pohár tar­talmát. Odamentem hozzá: — Szervusz, Benő. — Szervusz. Éppen csak rám tekintett, aztán to­vábbra is merően né­zett maga elé. — Mi bajod? Ta­lán elfelejtetted' fel­adni az ötös szelvé­nyedet? — próbálom szóra bírni. — Még ha csak ez lenne a baj — sóhajt fel Bambulek bará­tom, és egy határo­zott mozdulattal ki­nyeli a sárga színű búfelejtöt. Aztán to­vábbra is hallgat. — Kikapott az MTK? — kutatom búsulása okát. — Hajaj — sóhajt —, nagyobb baj van: mellőznek. — Mit csinálnak? — Igen, mellőznek. Tegnap este a Vá­sott Cipősarokgyűjtők Baráti Köre ülésezett és engem nem hívtak meg. Engem, Bam­bulek Benőt, aki évenként három pár cipösarkot kop­tatok el, eddig min­den ülésünkön fel­szólaltam, és többek között az én nevem­hez fűződik a »Cso­szogj ma jobban, mint tegnap« moz­galom megindítása. És most nem hívtak meg. Mellőznek. Igen, mel-lőz-nek! Az igaz­gató is olyan furcsán mondta mg reggel: »Na, hogy vagyunk, Bambulek kartárs?« És mosolygott. Biz­tos, tudott már a do­logról, láttam a né­zésén. Hát mit szólsz hozzá? Mi lehet az oka? Ki fúrt meg? Az imént a népitán­cosok értekezletén egész idő alatt ezen gondolkodtam. De kinyomozom! Ki én, ha addig élek is! Vagy vonuljak visz- sza, és csak a gyufa­címkéimnek éljek? Nem! Inkább a meg­semmisülés! Pincér, még három decit! (Somogyi) Minden időben a fúj. talság az, amely fogékony gondolat- világával a legélén­kebben reagál az ese­ményekre, intenzíven, »egész testtel« dob­ja be magát a kö­rötte felcsapódó hul­lámokba. Nem min­den úszik azonban egy irányban. Van, aki elsodortatja ma­gát az árral, és akad. aki kemény kar csa­pásokkal az ár ellen úszva igyekszik el­érni célját. 1941 tavaszán, a német megszállás ide­jén a jugoszláv fia­talság állt a kérdés előtt, hogy a nagyon nehéznek ígérkező el­következő években milyen utat válasz- szón. A Gyávaság című jugoszláv film ilyen fiatalokról szól: egyetemistákról, ér­telmiségiekről, mun­kásokról. Barátok, szerelmesek tűnnek fel, akiket a sorsuk­ban előállott nagy változás vagy job­ban egymáshoz ko­vácsolt. vagy ellen­ségekké tett. Vám. kö­zöttük olyan, aki az első perctől kezd­ve az aktív ellen­állást választotta, és élete kockáztatásával küzdött az elnyomók ellen. Van, aki ele- fántcsonttomyot épí­tett magának, és a keserű ébredésig azt hitte, kívül lehet ma­radni az eseménye­ken, végül az ön­gyilkosságot válasz­totta a becstelenség helyett. Végül akad, aki megtagadott ha­zát, barátot, szerel­met saját boldogulása érdekében. Ivan Sibl forgató­könyvíró árnyaltan rajzolta meg a film főszereplőinek fi­guráit, akiknek egyé­ni sorsában általá­nosságban mutatko­zik meg ez időszak ifjúságának helyzete. Megjegyzések a ßatal írók estjéről Nem válik a rendezőség di­cséretére az az irodalmi est, amelyre kedden este került sor az Ifjúsági Ház nagytermében a Somogyi Irodalmi Rét kere­tében. Az est, célja nyilvánva­lóan az volt, hogy a megyében élő fiatal költőket megszólal­tassa. méghozzá ifjú hallgató­ság előtt. Fiatal költők vallja­nak fiatal közönségüknek az ifjúságról és szerelemről. Az elmúlt hetek során sok értekezlet, ülés napirendi pont­jaként szerepelt ifjúságunk is- kolánkívüli nevelésének prob­lémája. így, kettős érdeklődés­sel vártuk az irodalmi estet. Egyrészt mert sokszor hangsú­lyozzuk ifjúságunk nevelési kérdései kapcsán a különböző művészeti agak megismerteté­sének, megszerettetésének fon­tosságát, másrészt ifjú költőink miatt vártunk, akik között máris akad egynéhány olyan, aki bontakozó tehetségével biztató reménysége megyénk vérszegény, valóban hivatott alkotókban szűkölködő irodal­mi életének, örültünk hogy szót)«7 úitn°k. miy"’ hogy a nyilvánossá; " ; ­motorja nélkül a fejlődés úgy­szólván lehetetlen számukra. Sajnos, várakozásunkban megcsalattunk. S nemcsak azért, mert még félszáz fiatal­ember sem ült a nagyterem széksoraiban Nemcsak a na­gyobb érdeklődés hiányzott az Ifjúsági Ház nagyterméből. Hi­ányzott a rendezés körültekin­tő alapossága is. Maguk az iro­dalmi est rendezői sem tisztel­ték meg jelenlétükkel az estet. Barátságtalan terem, ridegség, kuszáit széksorok, az összefo­gottságot nélkülöző műsorösz- szeállítás — mindössze egy prózai írás hangzott el, ezzel szemben hét költő versei kerül­tek bemutatásra jó-rossz elő­adásban — az est se hideg, se meleg hangulata arra enged következtetni, hogy adandó al­kalommal még ekkora hallga­tóság sem fogja megtölteni az Ifjúsági Ház nagytermét. Ez pedig súlyos hiba. Tud­juk, hogy az Ifjúsági Háznak ez idő szerint még nincs igaz­gatója. Viszont azt nem tud- '•'k. hogy az Irodalmi Hét ren- ' n-i-rt nem készítették elő „yanolyan gonddal kezdő toll-1 forgatóink bemutatkozását kor­társaiknak, mint például a Je­lenkor irodalmi estjét? Miért nem gondoskodott megfelelő mű?or összeállításáról, miért nem sietett segítségére a be­mutatkozóknak. a felolvasásra szánt versek kiválasztásában? Miért hagyta őket magukra, hogy ötletszerűen válasszák ki verseiket? Vannak zeneiskolás fiataljaink, van egy Munkás Színjátszó Stúdiónk; meggyő­ződésünk, hogy szívesen bizto­sították volna az előadó-gárdát. Fiatal költőink -megérdemel­ték volna a szeretetteljesebb bemutatást! L. I. Bátor leány kerestetik... Egy nápolyi újságban a kö­vetkező apróhirdetés jelent meg: »Egy úr bátor leányt ke­res«. — Százhuszonhét leány és asszony jelentkezett, de vala­mennyien kereket oldottak, mi­kor megtudták, hogy a hirde­tés feladója késdofcáló, aki női partnert keres számához.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom