Somogyi Néplap, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-23 / 94. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Csütörtök, 1959. április 23. 40 ÉVE TÖRTÉNT A megdöntött rendszer és az új tanácsrendszer őrségvál­tásának zűrzavarát kihasz­nálva igen sokan helyezték előtérbe önös érdekeiket, s a «-minden szabad« elve alapján igyekeztek kivonni magukat a törvényesség alól. így ír erről a Somogyi Vö­rös Újság 1919. április 17-i száma »-Sok az orvvadász éfc orvhalász-« című cikkében: “Sűrűn érkeznek jelenté­sek róla, hogy a vidékeken igen felszaporodott az orv- vadászok és orvhalászok céhe. A direktórium komo­lyan foglalkozik a vadászat és halászat megrendszabá- lyozásával. A vadászatot be­lekapcsolják a termelésbe úgy, hogy az is az egyik ágazata lesz a nép húsellá­tásának. A váimegyét vad­termelő körzetekre osztják, mely körzeteket hivatásos, a Magyar Tanácsköztársaság szolgálatában álló vadászok felügyeletére bízzák. Hasonló tervszerű berendezkedés lép életbe a halászat és hal­tenyésztés terén is«. Ma már közel sincs annyi­ra megragadó Jelentősége ennek az újságcímnek: »Tűzbe a kártyákkal«, mint volt 40 évvel ezelőtt, ami­kor egyrészt a háború zűr­zavara, maid az utána kö­vetkező időszak kedvező légkört teremtett az alkohol kísérő társának, a kártyá­nak. Az alábbi idézetet a Somo­gyi Vörös Újság 1919. ápri­lis 18-i számából vettük: »Nemcsak az alkohol szé­díti meg az embereket, de a kártyaszenvedély ördöge is milliókat taszít le a tisztes­séges munka ösvényéről a züllés posványába. Meg­számlálhatatlan a száma azoknak a minden rendű családoknak, melyeken a családfő vad kártyaszenve­délye sodort a nyomorba. A kommunista állam csak dol­gozókat tűr meg. Félre kell tehát tennünk az útból a legveszedelmesebb dologta- lanokat, a kártyásokat, akik tétlenül nézik, hogyan dol­goznak embertársaik, akik csak azt lesik, mikor kapja meg a becsületes dolgozó ve­rejtékének bérét, azután rá­csapnak, mint a héja, s el nem eresztik, amíg ki nem forgatják keresményéből, hogy azután ők, a henyélők élvezzék a verejtékes mun­ka gyümölcsét...« Rövid hirfejet szentel a ko­rabeli újság a kaposvári gyerekek húsvéti megaján­dékozásának; meleg sorokat ir arról a nagy-nagy szere- tetről, mellyel 40 éve a zsí­ros kenyéren nőtt proligye­reket igyekeztek körülvenni. “És ma este mindegyik subickolja szép fényesre a cipőjét, a ruháját kefélje ki, feküdjék le jó korán, mert holnap nagy nap lesz ám! Holnap a proletárgye­rekek mesedélutánja lesz a sétatéren. De ami ott lesz, az nem mind mese ám! Kü­lönösen nem lesz mese a borzasztó nagy lepény, amit majd versenyből kell meg­enni. Valódi finom lepénv- liszt, még csak nem is hadi­lisztből. .. ... Vasárnap délután pont 1 órakor ott legyetek a mun­kásotthonban. A foltozott ruha nem szégyen. Desz még a proletárgyermekeknek oly szép ruhája, amilyenről csak. álmodott. Még csizmája is... Pontban 2-kor megindultok. Végigsétáltok az Árpád, Esz- terházy, Somssich Pál és Fő utcákon a meseországba — a sétatérre —, ott már egy gép is fotografál... Jön a mese. Utána evés, de nagy. Evés után játék. Lepény- evés, tejes köcsögnek recs- csenő halála, zsákba kötött fiuk felvonulása. És ha ki­fáradtál, megnézed a Papri­ka Jancsit. No, az csinál az­tán annyi bolondot, hogy még a »hózentrógerod« is elszakad a nevetésben...« Negyven évvel ezelőtt, 1919. április 23-án irta a Somogyi Vörös Újság ezt a lelkes tu­dósítást, melyből idézünk: A kaposvári szocialista párt tegnap este össztag- ülést tartott a »Turul« nagy­termében, amely kicsinek bi­zonyult a tömeg befogadásá­ra. Schneller elvtárs meg­nyitója után Tóth elvtárs hívta fel a munkásságnak különösen azt a részét, akikből a szocialista párt erőssége áll. Ezek a régen kipróbált, elvhű szocialista munkások, ezek vannak hi­vatva a magját és kerekét képezni annak a szocialista csoportnak, amely majd ércfalként áll ellent az im­perialisták zsoldosainak«. Választások a HVDSZ-nél Nagy most a Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezetében az elfoglalt­ság, megkezdődték az alapszer­vezeti vezetőségválasztások. Doma János elvtárs, a HVDSZ megyei bizottságának elnöke nagy várakozással te­kint e fontos munka elé. — A huszonkilenc alapszer­vezet közül néhányban már túl vannak ezen az aktuson, s a taggyűlések eddigi tapasztala­taiból arra lehet következtetni — mpndta Doma elvtárs —, hogy szakszervezetünk tagjai nagy gonddal, felelősséggel vá­lasztják ki maguk közül azokat az embereket, akik a követke­ző választásokig hivatva lesz­nek a dolgozók érdekeit képvi­selni. Magukra vessenek, akik az elmúlt időben tessék-lássék módjára látták el a tisztségük­kel járó munkát. A helyes ki­választást, a szakszervezeti de­mokratizmus érvényesülését célozza az is, hogy a vezetőségi tagokat már hetekkel a válasz­tó-taggyűlés előtt jelölik, s a jelöltek nevét közszemlére te­szik ki mindenütt. így a tag­ságnak bőven van ideje, hogy alaposan megrágja; kikre ru­házza a bizalmat. — Kétségtelen — mondta Doma elvtárs —, hogy ez hatás, sál lesz a további munkára. Nem akarjuk elsietni a vezető­ségválasztást. Két hónap alatt bonyolítjuk le a huszonkilenc alapszervezetben. Mi, megyei vezetők tisztában vagyunk az­zal, hogy a további munka at­tól függ, hogy most helyesen, ökosan oldjuk-e meg felada­tunkat. A HVDSZ megyei bi­zottsága így fogott ehhez hoz­zá. Nem lesz olyan taggyűlés, ahol ne lennénk jelen. A szák­szervezet megyei bizottsága már rég megosztotta maga kö­zött az alapszervezeteket. A minap minta vezetőségválasz- tó taggyűlést szerveztünk a Mértékutáni Szabóságnál, aho­va meghívtuk a kaposvári sz. b.-elnököket is. Ez a taggyűlés jól sikerült, áz előkészítés má­sutt is jó, ezért tekintünk vá­rakozással a választások elé. KOMMUNISTÁK KOZOTT Geleta Ferenc elvtárs, a párttitkár már fél órája mond­ja beszámolóját. Számok, ne­vek, tényék sorakoznak elő, amelyekből a jelenlévő hatvan­nál is több kommunista képet kap, hogyan dolgozik, gazdál­kodik az erdőgazdaság. Mert valahányan, akik itt ülnek a taggyűlésen, ismerik saját munkaterületük, erdészetük vagy kerületük eredményeit, fel tudják ‘ mérni a sikereket, de a tőlük száz kilométerre fekvő társgazdaságról már ke­vésbé tájékozottak. S a tag­gyűlésen, mint az erdő fái. úgy sorjáznak a különböző er­dészkerületek és erdészetek eredményei, hogy egységes, összefogó kép alakuljon ki az egészről. Hiszen jóllehet egyik­másik erdészetben minden hu­zavona, késedelem és hiány nélkül hajtják végre a külön­böző feladatokat, akár túl is teljesítik terveiket, ám az er­dőgazdaság központjában még­is horgasztják a fejüket, mert sok helyütt a fogyatékosságok felé billen a mérleg nyelve. — Januárban tartottunk utoljára taggyűlést — mondja a párttitkár. — Az azóta el­telt időt nem töltöttük tétle­nül. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a mi alapszerveze­tünk munkája is benne van abban a nagy átalakulásban, amely az erdőgazdaságunkat környező községekben az utób­bi néhány hónapban végbe­ment. S mint mindig, most is ala­pos, mélyreható elemzés jellemzi az erdőgazdaság párt­vezetőségének beszámolóját. A jó munka elismerése csendül ki belőle kinek-kinek érdeme bírálat érte egyiküket-mási- kukat az el nem végzett vagy rosszul végzett munkáért. Mert hát kinek esik jól a bírálat? Emberi tulajdonság, hogy meg­próbáljuk magunkról elhárí­tani vagy kisebbíteni a fele­lősséget akkor is, ha hibáztunk. Úgy vagyunk — s ez alól a kommunisták sem kivételek —, hogy szívesebben vesszük, ha a jót látják meg abban, amit csináltunk. Fel-fellázad a lelkiismeretünk, amely néha bizony nem^ elég tárgyilagos, ha saját magunkról van szó. Talán nem is volna jó, ha az ember lelkiismerete nem láza­dozna a. bírálat ellen, hisz az ilyenfajta konfliktus egyúttal kis belső forradalom is, forra­dalom a hibák ellen, az elvé­tett munka helyrehozásáért. A beszámolóban bizony többször is éri szó azt a bizonyos ház elejét a szentbalázsi erdészetet illetően. S különösen Nagy Miklós elv­társnak, az erdészet kommu­nista vezetőjének neve kerül ilyenkor szóba ... Naponta ott jár el a fűrész mellett, mégis csak hetente egy-két alkalom­mal ellenőrzi a dolgozókat, pedig, a gép eddigi teljesítmé­nye eléggé kifogásolható ... Nem védik az előírt módon a nap sugaraitól a fagyártmányt. Több ezer suháng tönkrement, mert takarás nélkül szállítot­ták. Nem kívánja senki, hogy ezek után a megbírált elvtárs felálljon, és megköszönje, hogy voltak szívesek megmosni a fejét. Senki sem tartaná őszin­tének az ilyen beszédet. Per­sze, hogy Nagy elvtársat is el­kapja a hév annyi sok említés után, és azt keresi, minél ki­Méhésy gyűlést rendez április 25-én, szombaton délután 4 órakor a Földművelés- ügyi Minisztérium kultúrtermében (Budapest, V., Kossuth Lajos tér 11.) a Méhészet című szaklap szer­kesztősége. Máté János, az állat- tenyésztési főigazgatóságának he­lyettes vezetője megnyitója után örösi Pál Zoltán tart előadást A méhészeti kutatás és módszerei címmel. __________ ______ sebbre zsugorítsa mindazt, s zerint, ámde nevén nevezi a amiért szerinte felelősnek ér­gyereket, fogyatékosságról, zi magát. — A fűrészért igen... hibáról, hanyagságról van szó. De a központból sem volt még Csak figyelni kell a haliga- hivatott vezető szakmunkások megtartsák az tókat, olvasni lehet arcukról ' épségüket szolgáló biztonsági azt is, ha jólesett a pártveze- mondja. A csemete szállita- j szabályokat, ha egyszer maguk tőség elismerése, s azt is, ha sával kapcsolatban felvetett hanyagságáért pedig nem érzi magát hibásnak, mert az uta­sítást kiadta. Ez persze szé­pen hangzik, de nem nyugtat meg. Érzi ezt Nagy elvtárs is, s jóllehet volna nyomós oka ra, de amit most mond, az kicsit furcsán, afféle vissza­vágásként hangzik: »A köz­pontból nagyon ritkán jönnek hozzánk, ránk szakad minden gond, s ha valamit nem egész szabályosan oldottunk meg, ak­kor minket vesznek elő«. Min­denesetre ezen érdemes el­gondolkodni a vezetőknek is! A kisbárapátiakat azétt ma­rasztalják el, mert kevés fi­gyelmet fordítanak a jó fel­dolgozás minőségére. Leg­utóbb egy vagon szőlőkarót se- lejtként kellett nekik vissza­küldeni. A somogyjádi rakodó-veze­tő, Bíró György példásan lát­ja el feladatát: egyetlen da­rab fa sem volt a szállítmá­nyai között olyan, amely ne ütötte volna meg a kívánt mértéket. A lipótfai erdészet kommu­nistáit is a megbíráltak között említi a beszámoló: nem ve­tették el a raktáron álló tölgymakkot. Nem marad ki a beszámoló­ból az emberekkel való törődés vizsgálata sem. A pártvezető-- ség számon kéri, ki hogyan tett eleget ebbeli kötelezettsé­gének. Nagyon komolyan érin­ti azok felelősségét, akik nem fordítanak elég gondot a bal­esetvédelmi előírások megtar­tására, s csak szükséges rossz­nak tekintik azt. Két erdész kommunista — Bóna József és Horváth Ferenc — megbu­kott a balesetvédelmi vizsgá­kon. Hogyan követelik meg, hogy beosztottaik, az egyszerű A tsz-iagok háztáji gazdasaga biztosításának egységes rendszere A termelőszövetkezeti ta- ; egységes biztosítás díja gok háztáji gazdaságának biz- ; 130 forint, tosítására az Állami Biztositól A háztáji gazdaságok tehe­ss68 rendszert vezetett be, nének baleset vagy betegség amely egyesíti a tűz-, jég-, ál­lat- és balesetbiztosítást. Az Berlini pillanatkép Ä Német Demokratikus Köz­társaság fővárosiának, Berlin­nek, hagyományokban gazdag, 700 éves múltja van. A fasisz­ta háborúból örökségképpen megmaradt romhalmazból 1945 kadásig ellátott üzleteivel és vendéglőivel Az út új szaka­sza, két teljesen korszerű lakó­teleppel ebben az évben épül ki. A Sztálin-Allee nyolc eme­letes, hatalmas épülettömbjei a A Sztálin-Allee látképe. után új élet virágzott ki: 1958- ban 8234 lakást építettek, 1959- ben fjedig 11 200-at. Habár a lakáshiány enyhítése elsődle­ges feladat, milliárdos program keretében helyreállítottak szá­mos történelmi épületet, a töb­bi között a Nemzeti Galériát, a Német Történelmi Múzeumot, a Humboldt Egyetemet, a ka­tolikus Hedwig katedrálist és a berlini városházát. Az elpusz­tult Operaházat — Knobeis- douíf 1740-ben épült alkotását — a régi stílusban állították helyre, és 1954-ben nyitották meg ismét. Nemrégiben régi szépségében éledt újjá' a Bran­denburgi Kapu is. Az új élet, a szocialista épí­tés jelképe Berlin demokrati­kus részében a Sztálin-Allee világos burkolatú házaival, íz­lésesen berendezett, áruval roe­legmodemebb építészeti elgon­dolások alapján, a technika legújabb vívmányainak alkal­mazásával készültek. Mint ér­dekességet említjük meg, hogy noha e házakban nincs liftes, s a liftet mindenki maga kezeli, az mégis mindenütt zavartala­nul működik. A kapulbejárat melletti falon kis beépített szekrények láthatók, rajtuk a házban lakók nevével, lakásuk­nak emeleti- és ajtószámával. Minden szekrényen egy név és egy gomb van. Ha valaki pél­dául egyik ismerősét akarja meglátogatni, aki — mondjuk — a Sztálin-Allee 37. számú ház 8. emeletének 5. számú la­kásában lakik, mielőtt feknen- ne, a kapubejáratnál levő kis szekrény gombját megnyomja, mire az ismerős lakásában megszólal egy csengő. Ha az illető otthon van, beleszól egy mikrofonba, s a lent várakozó egy kis hangszóróból hallja, amit fent mondanak neki. S ő is beszélhet, mert a lenti kis szekrényben is van mikrofon. Ha a látogató nem akar fel­menni a 8. emeletre, itt is meg­beszélhetik egymással dolgai­kat. A kapu alatt minden lakó számára falba épített levél- szekrények könnyítik és gyor­sítják meg a postások munká­ját, nem kell a címzettekhez bekopognia, ide teszik be a postai küldeményeket. A Sztálin-Allee járdáit, ka­pualjait nem »díszítik« regge­lenként a szemétládák. Külön­leges szívócsöve« berendezést építettek be a házaikba. A há­ziasszony csak kinyitja az el­szívó cső torkolatánál levő kis tartály ajtaját, beleönti a kony­hai hulladékot, és egyéb sze­metet, ahonnan ez egy nagyobb gyűjtő tartályba kerül. Igen ésszerű, higiénikus megoldás! A Sztálin-Alleen van egyéb­ként Berlin egyik legnagyobb és legszebb szállodája és étter­me: a »Budapest«. Igen ked­velik a berliniek, de a külföl­diek is híres konyhájáért, tüzes magyar boraiért. Az étlap ma­gyaros konyhát hirdet, magyar ételeket kínál. Mivel megéhez­tünk már egy igazi magyaros ebédre, betérünk a »Budapest«- be. Itt tudtuk meg, hogy a többi között »magyar« ételkü- lönlegesséig a teknősbékaleves, a pirított rákfarok is. Nem kértünk e »magyaros« ételek­ből. Inkább maradtunk az ed­dig megismert német ételek mellett... A Sztálin-Allee, Berlin szíve él, lüktet. És épül egyre tovább, mert sok még a ram, az újjá­építeni való. A talmas iram­ban épülő, szépülő város az NDK gyors, szocialista fejlődé­sének egyik leghatásosabb bi­A treptowi szovjet emlékmű. zonyítóka. A Branderburgl Ka­putól syugatra eső városrész­ből mind többen jönnek át megcsodálni — és megirigyel­ni . -.. * * * Az NDK népe, Berlin dolgo­zó népe tudja, hogy egyre szé­pülő életét, békés alkotómun­káját, napfényes jövőjét kik­nek köszönheti. Érzésüket, há­lájukat ezek a márványba vé­sett szavak adják tudtul a vi­lágnak a treptowi szovjet em­lékműn : »Örök dicsőség a szov­jet harcosoknak, akik életüket adták, hogy az emberiséget megszabadítsák a fasiszta rab­ságtól«. Kisdeák J.—Rostás K. következtében történő elhullá­sa vagy kényszervágása ese­tén 1000 forintot térítenek meg. Ha a jégveréstől elpusztított vetést kiszántják, és a kiszán­tott növény már csak más növényféleséggel pótolható, akkor május 15-e előtti jég­verés esetén holdanként 1900 forintot, május . 15-e utáni károsodás esetében pedig 2200 forintot fizet az Állami Biz­tosító. Ha a kiszántott nö­vény más növényféleséggel nem pótolható, holdanként 2600 forint a kártérítési ösz- szeg. Az általános biztosítás kiterjed a biztosított terme­lőszövetkezeti tag balesetére is. Halál esetén 7500 forin­tot, teljes rokkantság esetén sem ismerik a legalapvetőbb tudnivalókat? A taggyűlés megbírálta azokat is, akik munka közben nem tudják megállni, hogy szeszes italt fogyasszanak, pedig ez leg­többször balesetét okoz. Ezért mondta ki határozatban a évi párttaggyűlés: ittas ember egy i percig sem, dolgozhat. A mun-' I kások érdekében emelték fel szavukat a munkaruhaellátás jog szerinti biztosításáról és használatáról. A kommunisták programba iktatták: a törzs­munkás gárdán kívül ki kell nevelni az állandó gépkezelő gárdát is. Megszabták a márciusi párt- határozatból adódó feladatai­kat. Útjára indították a kong­resszusi munkaversenyt, amely azt tűzi célul, hogy az erdő- gazdaságban az év végéig 600 ezer forint eredményjavulást érjenek el. Mindent egybevetve: a Kö­zép-Somogyi Erdőgazdaság kommunistáinak taggyűlése elérte célját, s tanulsággal szol­gál a megye pártszervezetei­nek, hogyan kell dolgozni. Varga József 15 000 forintot fizet a biztosító. ÉPÜL, SZÉPÜL KADARKÚT A kultúra barátai nagy örömmel tapasztalták a fa­luban, hogy a régóta tervezett művelődési otthon épít­kezése végre megkezdődik. Már folyik az építkezési anyagok szállítása; mintegy 200 000 tégla, egy vagon mész és 25 vagon kő van a helyszínen. A falu fogat­tal rendelkező dolgozói társadalmi munkával segítettek' az anyag'; helyszínre szállításában. *De nemcsak kultúr- ga.rdánk gazdagodik, hanem sportkörünk is, amely most a tavasszal új öltözőt kapott. Ezt társadalmi munkával építettük fel. Építkezés, építkezés — ez jellemzi most Kadarkút községet. Csak nemrég fejeződött be az iskola és tanító­lakás építése. A közelmúltban mintegy harminc dolgozó emelt magának családi házat a faluban. És megláthatja mindenki, akinek falunkon át vezet az útja, hogy ma már nem tömésházak, hanem teljesen modern, kőalapú lakóházak készülnek téglából. Csinosodik a földművesszövetkezet bolthálózata is. Mintegy 70 ezer forintos költséggel tatarozzák a szövet­kezeti boltokat. A korábbi talponálló, a mostani kisven­déglő étterme a legkényesebb ízlésűeket is kielégíti. A község vezetői gondolták a falut keresztülszelő utakra is. A kövesutakat még a tavasszal mindenütt ki­szélesítik, s bitumennal portalanítják. A tervek szerint a Hódosi utca kövezésére is sor kerül. »Kadarkút termelőszövetkezeti község« — hirdeti a falu bejáratánál a tábla. Ez a tény még nagyobb távlatait nyitja meg a további építkezéseknek. Máder Géza levelező, Kadarkút

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom