Somogyi Néplap, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-29 / 75. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Vasárnap, 1959. március 29. Mindenben segítik a tsz-t a somogycsicsói kommunisták Esténként a somogycsicsói pártszervezet helyiségének abürítette ki a föJditnűvesszövetlaikaibói kiszűrődik a fény. Az arra járók az épület felé biccentenek, s jóleső érzéssel mondják egymásnak: »összeült a vezérkar a holnapi munkákat megbeszélni«. így megy ez estéről estére, amióta termelőszövetkezeti község lett Somogycsicsó, a csurgói Zrínyi Tsz üzemegysége. Melles János, a községi pártszervezet titkára, K o- vács Péter, a tsz párttitkára, Varga János üzemegységvezető, Lipódi István, N. Horváth János brigádvezető összedugják a fejüket a párthelyiséglben, s megtanácskozzák a legfontosabb teendőket. — Egy ilyen esti megbeszélésen derült ki, hogy egyik tsz-tagűnlk nem járt dolgozni — mondja Melles elvtárs. Sokáig tanakodtunk azon, mit kezdjünk most az emberünkkel. »Te, János, menj el, beszélgess vele« — mondták innen is, onnan is. Az öreg szívesen fogadott, meghallgatta véleményemet Örák hosszat beszélgettünk, el se akart engedni, sőt egyre több kérdést tett fel. Az öreg megnyugodva hallgatta, amit a közös munkáról mondtam. »Ne haragudj, fiam. de sose voltam még tsz- ben, s nem tudtam a szokásokat, de te elmondtad. s ezután eszerint cselekszem« — veregette meg a végén a váltamat kezet és a halgazdaság. A partszervezet közbelépésére a halgazdaság május 1-re kihordja az istállóban tárolt 300 mázsa szuperfoszfátot Jövő héten már közösben lesz a tsz hat pár lova. A pártszervezet a szuperfoszfátnak is biztosított helyet egy üres mellékhelyiségben, hogy a halgazdaság munkájában se legyen fennakadás. — Az emberek odajönnek hozzánk év végén, s ha a munkaegységre annyit osztunk, amennyit terveztünk, akkor megköszönik segítségünket, ellenkező esetben azonban szemünkre vetik, miért nem törődtünk jobban a gazdasági ügyekkel — magyarázza Melles elvtárs.. — Ezért nem mindegy, mit és hogyan csinálunk. Felelősek vagyunk a tenmeilöszölvetikezetben történő legkisebb dolgokért is, rajtunk áll, hogyan fejlődik a tsz gazdasága. Varga János büszkén mondja, hogy 60 hold zab, 20,5 hold bükköny, 64 hold lóhere és 38,5 hold szaxvaskerap vetésével már elkészültek. — 120—150 hold kukoricát, 80 hold burgonyát szándékozunk vetni. A gépállomás kukorica alá a föld 60 százalékát, már felszántotta. A tárcsázás után megkezdhetjük a vetést. Három mezőgazdasági, egy állattenyésztési brigádot szerveztünk eddig. A Zrínyi-telepiek brigádja Szabó Lajos vezetésével már úgy nekilátott a dolognak. hogy öröm nézni. Kovács Péter a kezdeti nehézségeikről beszél: — Most erősítjük meg párt- szervezetünket, mivel egyelőre kis létszámú. Több olyan becsületes parasztember dolgozik nálunk, aki eddigi munkája alapján megérdemli, hogy felvegyük a pártba. Most még azzal küszködünk, hogy nincs minden brigádban párttag. Ezen segítünk a tagfelvétellel. Kevesen vagyunk a tsz-ben kommunisták, épp ezért nagyon sóikat jelent a községi pártszervezet segítsége. Nélküle nem tudnánk idejében és jól megoldani a termelőszövetkezet gondjait, bajait. — Majd néhány hónap múlva nézzenek el hozzánk, akkor sokkal többet hallhatnak a kommunisták erőfeszítéseiről — mondja búcsúzóul Melles elvtárs. Nem mondhatjuk, hogy So- mogycsicsóban nincs gond a napi munkában, de a pártszervezet segítségével a tsz vezetői könnyebben és gyorsabban meg tudják ezeket oldani. Ezért ülnek össze esténként a párthalyisiégben, hogy közösen induljanak harcba a napi eredmények eléréséért burgonya alá 75 százalékai \ meggvőző szóra állandó szükség van, hisz hol itt, hol ott bukkan elő probléma. S csaknem minden esetiben a kommunisták oldják meg a vitás kérdéseket. Ott voltak a szervezéskor, s ott vannak most is az emberek között, semmi sem kerüli el figyelmüket mindenkor készek segíteni. Alig alakult meg a termelő- szövetkezet, a kommunisták megkezdték az emberek mozgósítását Ennek köszönhető, hogy a trágyahordás már az első napokban olyan szépen megindult. Nem volt semmi probléma a vetőmag összeadásakor sem. Az emberek maguktól ajánlgatták a vetőmagot. Amikor a burgonyavetőmagot gyűjtötték, sokan azzal hozták be a magukét: »Nehogy pénzt adjatok a vetőmagért, összeadjuk magunk is«. Az emberek tudják, hogy a kommunistákra mindig számíthatnak, ezért gondjukkal, bajukkal hozzájuk fordulnak. Most a legnagyobb fejtörést az okozza, hogy szeretnek a közös állatáUományt összehordani, az istállókat azonban még nem-------------------------------------------------------------------------------------4 0 ÉVE TÖRTÉNT Mindössze egy hét telt el a Tanácsköztársaság kikiáltása óta. A belső rend biztosítása, a hatalom minden térre való kiterjesztése mellett látszólag kicsiny dolgok is központi jelentőséget kaptak, ha a dolgozó ember érdekeiről volt szó. A tanácskormány uralomra jutásának első pillanatától harcolt a tudalanság, az alkohol, a prostitúció és mindazok ellen, amelyek a proletárt az ember igazi értelmétől eddig megfosztották. így ír erről a Somogyvár- megye »A népakarat panteonja» című cikkében 40 évvel ezelőtt:-Leverte a nép legveszedelmesebb ellenségét, a kiváltságosok gyilkos bérencét: az alkoholt. Az alkohol volt a fehérrabszolgák tömeggyilkosa, az alkohollal döntötték a volt urak a proletárok millióit a bűn fertőjébe, posványába, hogy azután ők ítélkezhessenek felettük, s rakjanak bilincset az éhségtől összeszáradt, munkától elernyedt rabszolgakezekre. De ledőltek az eleven bálványok is. Nem kell többé térdenállva csúszni egy betevő falatért a ,kegyelmes’ urakhoz, akik kegyetlenségükkel csak azért döntöttek nyomorba milliókat, hogy ők maguk cézári, lucullusi életet élhessenek. Nem lesz többé születése miatt megbélyegzett gyermek. S akiket a sors egymásnak teremtett, a két megértő lélek, az egymásért dobogó szívek nem hordják többé homlokukon azt a szégyenbélyeget, amit a kimúlt társadalom szerelmi orgiákban fuldokló tirannusai sütöttek reájuk csak azért, mert nem volt szegényeknek pénzök papra, mert a hivatalszobákba nehezebbén jutottak be, mint a mohamedán a hetedik mennyországba.« V_____________________________________ 1 6. Az érsek megkérdezte Ba- worskit, hogy olvasta-e a »Czas« cikkét, s miután igenlő feleletet kapott, részletesen elmondta a kolostorban látottakat. A rektor megszakítás nélkül hallgatta végig, nem mutatott sem csodálkozást, sem megdöbbenést. S amikor Galecki érsek elhallgatott, a rektor csak ennyit mondott: — Akinek a cél meg van engedve, annak azon eszközök is meg vannak engedve, melyek a célra vezetnek! Galecki érsek várta ezt, de nem ilyen hirtelen. Baworski megütközést vehetett észre az érsek arcán, mert sietve hozzátette: — Az ember sohasem vétkezik anélkül, hogy tettének gonoszságát figyelembe ne venné. Ha szándékunk jó, nem vétkezhetünk! Bízza rám az ágyét, eminenciás uram! — A segítségét kértem — válaszolta kitérően az érsek. — Sajnos, a felelősség az én vállamon nyugszik, ezért szükséges, hogy kezemben maradjon a fonal, míg fel nem gombolyítjuk. Most arra kérem, mondja el, mit lát legcélravezetőbbnek, mov az ügyet az egyház tekintélyéneik csorbulása nélkül intézhessük el. A rektor gondolkozott néhány percig, azután így szólt: — Arra kérem eminenciádat, hogy diktáljon le nekem három levelet. Az érsek meghökkent, de be- leegyezően bólintott. — Az első a párizsi lengyel misszió egyik tagjának szóljon, aki közzéteszi azt az »Univers« című lapban — mondta a rektor, miközben otthonosan leült az érsek íróasztalához. — Párizsban hazánk fiai közül Jelawski páter a legderekabb férfiú, neki írunk. Ennek a levélnek semmi mást nem kell tartalmaznia, mint azt, hogy XJbryk Borbála már kólostor- bavonulása idején elmebeteg volt. ön adatokkal igazolja, hogy ezt megelőzően kétszer is kérte felvételét a különböző szerzetesrendekbe, és az egyház mindkét esetben eleget tett kérésének. De el kellett őt bocsátani, mert nyilvánvalóvá vált hagy elmebeteg. Ilyen előzmények után került a karmelita szüzekhez. Sajnálatos, hogy Lengyelországban a hit ellenségei rosszindulatúan magyarázzák a szerencsétlen apáca tragikus sorsát, pedig a zárda fejedelemasszonya, figyelembe véve a beteg állapotának közveszélyességét, biztosította számára a megfelelő elkülönített elhelyezést. Galecki megborzadt ettől a cinizmustól. De nem volt ideje közbeszólni, mert a rektor máris folytatta: — Ezzel kapcsolatban kérem eminenciádat, adjon utasítást Zita fejedelemasszonynak, hogy még ma renoválják Borbála szobáját. Ez az első lépés! A második az a levél, mely derék barátunknak, Wróblewski Zsigmond doktornak szól. Ebben javasolni kell az örepúmak, hogy megrendült egészségi állapotának helyreállítása végett utadon sürgősen külföldi fürdőhelyre. Ezzel egyidejűleg adjon nekem egy nyilatkozatot, s ebben mint a zárda orvosa, jelentse ki, hogy_ Zita fejedelemasszony azon állítása, amely szerint ő tanácsolta volna Borbála elkülönítését, nem felel meg a valóságnak, de ugyanakkor orvosi szakvéleménye, hogy Ubryk Borbála őrült volt. — És Zita nővér ezt sohasem állítottál — vágott közbe a főpap Szamuely, teUlőiiáit... — Március 21-e pénteki napra esett 1919-ben, sohasem felejtem el. Az évszakhoz képest aránylag már korán sötétedett, mert egész nap szürke, borús volt az ég. Többen is tartózkodtunk a Szociáldemokrata Párt helyiségében, a Honvéd-laktanya első emeletén. A földszinten sportolók voltak, akkor éppen birkózók gyúrták egymást, edzést tartottak Györffy Antal vezetésével. Én is lementem hozzájuk, és néztem az edzést. Nem sokáig lehettem ott, amikor lélekszakadva rohant oda valaki, és messziről mondta: — Klemens elvtárs! Budapestről keresik telefonon ... Mindketten fölszaladtunk a titkárságra, én fölvettem a kagylót. — „Halló! Itt Szamuely beszél. Budapesten kikiáltották a proletárdiktatúrát. Minden hatalom a kezünkben van. Önök azonnal válasszanak új pártvezetőséget, a vasutat, bankot szállják meg. A többit később fogom közölni.« Letettem a kagylót, és nagyot kiáltottam örömömben, pedig egyelőre titokban akartuk tartani a dolgot. Azután rögtön futárokkal összehívtuk a régi szociáldemokrata vezetőséget. Kovács Miksa, a nagy taktikus javaslatára a 11 főre javasolt vezetőség létszámát 21-re emelték. Ebben mindössze három kommunistának mondott szociáldemokratát vettek be, mert végeredményben a 21 tagú vezetőségben három kommunistának mégiscsak kevesebb szava volt, mint a 11 ember között. Kommunistáknak egyébként azért tartottak bennünket, mert elveinkről nyíltan nem beszélhettünk azelőtt, -nivel Kaposvárott kommunista párt nem Volt. Mivel a munkásőrség már ekkor megvolt a vávissza Klemens Béla, a negyven évvel ezelőtti 'események egyik 'kaposvári harcosa. 21-e után egy kig ideig csökkent a forgalom a megyeházán is, a direktórium főhadiszállásán. De csak egészen minimális időre, hogy aztán többen jöjjenek a felek panaszra. Az öreg épület olyan volt, mint az ostromra készülő vár: falai között állandóan sürög- tek-forogtak a népek, akik leg- többnyire Latinkát keresték, mert ő mindenki baján igyekezett segíteni. Bejutni könyamennyiben ennek foganatja nem volna, úgy őt a járásbíróságnak adja át. Elvtársi üdvözlettel: Latinka.« Egy másik idézet a levéltengerből, mely egészen más jellegű bajra keresi az orvosságot: »■Munkástanács, Csököly. özv. Sebestyén Aurélné ottani lakos panaszolta, hogy * * j mm Kstsm megértem a l |Äpf fenyők s sstodattófeü t# « dm** ^ mm utomtai Üt: te mm* mm mméMm m ** mm. Mm * *m* m * mm* mbm&i MaflíiKIIHiHÉiHI ***"»». bam/ettt É «?-■ .‘HW Ml Sájfíö*, spéQ vmxtto, ak& «»«Sftéw&Ktő {sí- í v&gmkksl mmm&i. » mm* aefcat é* kismn <mz> wát&x6kk<ií mteyfeg ! é» hmm mmm is, m .................. üitfrics SáfwJor »Meg akarjuk szüntetni az ember és ember közti különbséget« hirdette a plakát Somogy megyében és szerte az országban. rosban, nem okozott különösebb nehézséget Szamuely parancsának teljesítése. Nyolc embert a bankhoz és a takarékpénztárhoz küldtünk, 24-et pedig az állomásra. És ezzel az új pártvezetőség megkezdte munkáját. A hatalom átvétele egyébként semmi különösebb nehézséget nem okozott, az már előzőleg is a kezünkben volt a megyében, március 21-én azonban mindez hivatalos formában is jogot kapott akkor, amikor fegyveres embereink szállták meg a fontos helyeket. Ezzel az akcióval azonban hivatalosan is átvette a proletáriátus a hatalmat Somogybán — így emlékezik nyű volt hozzá, semmi különösebb bejelentésre nem volt szükség. És bármily ügyet panaszoltak előtte, mindegyiket kivizsgálta, igazságos döntést keresett mindenben. Ezért özönlöttek hozzá a kisemberek. Fennmaradt hivatalos levelezése tanúsítja, hogy milyen óriási munkát végzett Latinka. 1919. május 5-én kelt levelében így ír: »Munkástanács, Bonnya. Müller Imre elvtárs panaszolja, hogy fia, Müller János, há- zsártos és veszélyes, mert úgy őt, mint édesanyját fenyegeti. Felhívom a Munkástanácsot, hogy ebben az ügyben a leg- erclyese ’oben járjon el, és házának tetőzésére megvett lécet a Munkástanács el akarja venni málomépítés céljára. Amennyiben a málomépítés céljára tényleg szükség lenne ilyen lécre, azt tessék az elvtársaknak Kaposvárról beszerezni, és nem elvenni másnak a lakása kijavításához szükséges lécet.« Munkások, parasztok, nincstelenek panaszkodtak előtte bajaikról, mert elterjedt, hogy mindenkin segít Közismert volt, hogy Latinka támadta legélesebben a klérust és polemizáló újságcikkeiben nagyon maró tudott lenni — de mint a direktórium tagja, nem egy somogyi papot ért jogtalanság miatt szállt síkra azon az elven, hogy ne szennyezzük be a for— Nem tesz semmit! Majd fogja állítani — válaszolta a rektor. Nem zavartatta magát ilyen csekélységgel, hanem tovább folytatta terve részletezését. — A harmadik levél Rómába megy Falcinelli bíborosnak. Eminenciád felkéri őt, hogy pártfogolja a karmeliták ügyét a szentatyánál, és egyben eszközöljön ki az ön számára felhatalmazást, melynek értelmében, mint pápai követ minden intézkedést megtehet az üggyel kapcsolatban. Ez az egész! Az érsek még szóhoz sem jutott, a rektor már írta is a leveleket, melyeket azután hódolatteljesen nyújtott át aláírás végett. Galecki érsek még habozott, ellenvetéseket akart tenni, mire a rektor újabb érveket sorakoztatott fel terve mellett. Szavaid azzal zárta: — Ellenségeink meg akarnak semmisíteni bennünket, mi pedig meg akarjuk semmisíteni az ellenséget. Hát bűn ez? Miért van pénzünk, összeköttetésünk, fegyverünk, ha nem azért, hogy szükség esetén felhasználjuk? — ön máris háborút akar — vetette közbe az érsek. — Mi, jezsuiták, azt valljuk: »Nem békét jöttünk hirdetni, hanem halált!« Minden gyengeség, ingadozás, erélytelenség egy lépés az egyház romlásához. Az érsek megadta magát. Aláírta a leveleket. Gyűrűjével lila pecsétet nyomott rájuk. Baworski páter most már sietve búcsúzott. — Megengedi, eminenciás uram, hogy távozzam? Van még egy-két elintéznivalóm. Az érsek elgondolkozva nézett utána. * * * radalmat. Semmiségnek tűnik az alábbi levél az események hömpölygő folyamában, de feltétlenül érdekesnek számít, mert újabb oldaláról villantja fel Latinkát, mint embert, »Munkástanács, Fonyód. Wróblewski doktornak a rektor személyesen kézbesítette ki a levelet, megfelelő magyarázat kíséretében. Az öreg doktor majd szívszélhüdést kapott. Most már valóban szüksége volt külföldi gyógykezeltetésre. Baworski megíratta vele a szükséges nyilatkozatot, majd kellemes pihenést kívánva, folytatta útját. Lehetőleg még aznap el akart mindent intézni, nehogy az ellenség megelőzze. A karmeliták kolostorába sietett. Ott azonban az a váratlan hír fogadta, hogy Zita fejedelemasszonyt és Ludwina nővért letartóztatták és az ügyészségre szállították. A rektor most sem jött zavarba. Pillanatokon belül megtudta, hogy még a letartóztatás előtt itt járt az érsek titkára, aki egy levelet adott át Zitának. Mégis elkéstek az urak! — gondolta gúnyosan mosolyogva. Máris nyilvánvaló volt előtte, hogy a hatóságok kapkodnak. Házkutatást nem tartottak, nem pecsételték le azt a pinceodút, ahol Jovitta befalazva volt. A pincében most lázas munka folyt. Eltávolították a kőiteket, melyekből a börtön ajtaja elé emelt fal készült. A Zichy-uradalom szocializálása alkalmával a fonyódi sírkertből ffl fákat kivágták. Szaploncai Manó özvegye panaszolta ezt nálam, és minthogy a fák kivágása kegyeletét sérti, kérem a kedves elvtársakat, hogy a sírkertet valami virággal vagy fákkal ültessék be. A forradalmi értelemben vett direktóriumi tagra világít az alábbi levél. Miás hang ez, nem a 'kérésé, hanem a hatalom erejével fellépő vezéré, aki vigyáz a forradalom tisztaságára az egyik oldalon, de kemény is tud lenni, ha erre szükség van. »Krizsán József, Böhönye. Értesülésem szerint ön a községben a munkát állandóan keresztezi. A szocialistákba állandóan beleköt, a direktórium intézkedéseit nem akceptálja, és ezeket folyton kritizálja. Értesítem, hogy ezen cselekedetektől őrizkedjen, mert ellenkező esetben kénytelen leszek a legszigorúbb intézkedést igénybe venni, amennyiben a proletárdiktatúra alatt a proletariátus ellen is a legnagyobb szigorral járunk el.« Néhány levelet ragadtunk ki, néhány ittmaradt vallomást a korról és magáról L*° — Folytatjuk. — Unkáról.