Somogyi Néplap, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-29 / 75. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Vasárnap, 1959. március 29. Mindenben segítik a tsz-t a somogycsicsói kommunisták Esténként a somogycsicsói pártszervezet helyiségének ab­ürítette ki a föJditnűvesszövet­laikaibói kiszűrődik a fény. Az arra járók az épület felé bic­centenek, s jóleső érzéssel mondják egymásnak: »össze­ült a vezérkar a holnapi mun­kákat megbeszélni«. így megy ez estéről estére, amióta termelőszövetkezeti község lett Somogycsicsó, a csurgói Zrínyi Tsz üzemegysé­ge. Melles János, a köz­ségi pártszervezet titkára, K o- vács Péter, a tsz párttitká­ra, Varga János üzemegy­ségvezető, Lipódi István, N. Horváth János bri­gádvezető összedugják a fejü­ket a párthelyiséglben, s meg­tanácskozzák a legfontosabb teendőket. — Egy ilyen esti megbeszé­lésen derült ki, hogy egyik tsz-tagűnlk nem járt dolgozni — mondja Melles elvtárs. So­káig tanakodtunk azon, mit kezdjünk most az emberünk­kel. »Te, János, menj el, be­szélgess vele« — mondták in­nen is, onnan is. Az öreg szí­vesen fogadott, meghallgatta véleményemet Örák hosszat beszélgettünk, el se akart en­gedni, sőt egyre több kérdést tett fel. Az öreg megnyugodva hallgatta, amit a közös mun­káról mondtam. »Ne haragudj, fiam. de sose voltam még tsz- ben, s nem tudtam a szokáso­kat, de te elmondtad. s ezután eszerint cselekszem« — vere­gette meg a végén a váltamat kezet és a halgazdaság. A part­szervezet közbelépésére a hal­gazdaság május 1-re kihordja az istállóban tárolt 300 mázsa szuperfoszfátot Jövő héten már közösben lesz a tsz hat pár lova. A pártszervezet a szuperfoszfátnak is biztosított helyet egy üres mellékhelyi­ségben, hogy a halgazdaság munkájában se legyen fenn­akadás. — Az emberek odajönnek hozzánk év végén, s ha a mun­kaegységre annyit osztunk, amennyit terveztünk, akkor megköszönik segítségünket, el­lenkező esetben azonban sze­münkre vetik, miért nem tö­rődtünk jobban a gazdasági ügyekkel — magyarázza Mel­les elvtárs.. — Ezért nem mindegy, mit és hogyan csinálunk. Felelősek vagyunk a tenmeilöszölvetikezetben tör­ténő legkisebb dolgokért is, raj­tunk áll, hogyan fejlődik a tsz gazdasága. Varga János büszkén mondja, hogy 60 hold zab, 20,5 hold bükköny, 64 hold lóhere és 38,5 hold szaxvaskerap veté­sével már elkészültek. — 120—150 hold kukoricát, 80 hold burgonyát szándéko­zunk vetni. A gépállomás ku­korica alá a föld 60 százalékát, már felszántotta. A tárcsázás után megkezdhetjük a vetést. Három mezőgazdasági, egy ál­lattenyésztési brigádot szervez­tünk eddig. A Zrínyi-telepiek brigádja Szabó Lajos vezetésé­vel már úgy nekilátott a do­lognak. hogy öröm nézni. Kovács Péter a kezdeti ne­hézségeikről beszél: — Most erősítjük meg párt- szervezetünket, mivel egyelőre kis létszámú. Több olyan be­csületes parasztember dolgo­zik nálunk, aki eddigi munká­ja alapján megérdemli, hogy felvegyük a pártba. Most még azzal küszködünk, hogy nincs minden brigádban párttag. Ezen segítünk a tagfelvétellel. Kevesen vagyunk a tsz-ben kommunisták, épp ezért na­gyon sóikat jelent a községi pártszervezet segítsége. Nélkü­le nem tudnánk idejében és jól megoldani a termelőszövetke­zet gondjait, bajait. — Majd néhány hónap múl­va nézzenek el hozzánk, akkor sokkal többet hallhatnak a kommunisták erőfeszítéseiről — mondja búcsúzóul Melles elvtárs. Nem mondhatjuk, hogy So- mogycsicsóban nincs gond a napi munkában, de a pártszer­vezet segítségével a tsz vezetői könnyebben és gyorsabban meg tudják ezeket oldani. Ezért ülnek össze esténként a párthalyisiégben, hogy közösen induljanak harcba a napi ered­mények eléréséért burgonya alá 75 százalékai \ meggvőző szóra állandó szükség van, hisz hol itt, hol ott bukkan elő probléma. S csaknem minden esetiben a kommunisták old­ják meg a vitás kérdéseket. Ott voltak a szervezéskor, s ott vannak most is az emberek között, semmi sem kerüli el fi­gyelmüket mindenkor készek segíteni. Alig alakult meg a termelő- szövetkezet, a kommunisták megkezdték az emberek moz­gósítását Ennek köszönhető, hogy a trágyahordás már az első napokban olyan szépen megindult. Nem volt semmi probléma a vetőmag összeadá­sakor sem. Az emberek ma­guktól ajánlgatták a vetőma­got. Amikor a burgonyavetőma­got gyűjtötték, sokan azzal hozták be a magukét: »Nehogy pénzt adjatok a vetőmagért, összeadjuk magunk is«. Az emberek tudják, hogy a kommunistákra mindig szá­míthatnak, ezért gondjukkal, bajukkal hozzájuk fordulnak. Most a legnagyobb fejtörést az okozza, hogy szeretnek a közös állatáUományt összehordani, az istállókat azonban még nem-------------------------------------------------------------------------------------­­4 0 ÉVE TÖRTÉNT Mindössze egy hét telt el a Tanácsköztársaság kikiál­tása óta. A belső rend biztosítása, a hatalom minden térre való kiterjesztése mellett látszólag kicsiny dolgok is köz­ponti jelentőséget kaptak, ha a dolgozó ember érdekeiről volt szó. A tanácskormány uralomra jutásának első pilla­natától harcolt a tudalanság, az alkohol, a prostitúció és mindazok ellen, amelyek a proletárt az ember igazi ér­telmétől eddig megfosztották. így ír erről a Somogyvár- megye »A népakarat panteonja» című cikkében 40 évvel ezelőtt:-Leverte a nép legveszedelmesebb ellenségét, a kivált­ságosok gyilkos bérencét: az alkoholt. Az alkohol volt a fehérrabszolgák tömeggyilkosa, az alkohollal döntötték a volt urak a proletárok millióit a bűn fertőjébe, posvá­nyába, hogy azután ők ítélkezhessenek felettük, s rakjanak bilincset az éhségtől összeszáradt, munkától elernyedt rab­szolgakezekre. De ledőltek az eleven bálványok is. Nem kell többé térdenállva csúszni egy betevő falatért a ,kegyelmes’ urakhoz, akik kegyetlenségükkel csak azért döntöttek nyo­morba milliókat, hogy ők maguk cézári, lucullusi életet élhessenek. Nem lesz többé születése miatt megbélyegzett gyermek. S akiket a sors egymásnak teremtett, a két megértő lélek, az egymásért dobogó szívek nem hordják többé homlokukon azt a szégyenbélyeget, amit a kimúlt társada­lom szerelmi orgiákban fuldokló tirannusai sütöttek reá­juk csak azért, mert nem volt szegényeknek pénzök papra, mert a hivatalszobákba nehezebbén jutottak be, mint a mohamedán a hetedik mennyországba.« V_____________________________________ 1 6. Az érsek megkérdezte Ba- worskit, hogy olvasta-e a »Czas« cikkét, s miután igen­lő feleletet kapott, részletesen elmondta a kolostorban látot­takat. A rektor megszakítás nélkül hallgatta végig, nem mutatott sem csodálkozást, sem megdöbbenést. S amikor Galecki érsek elhallgatott, a rektor csak ennyit mondott: — Akinek a cél meg van en­gedve, annak azon eszközök is meg vannak engedve, melyek a célra vezetnek! Galecki érsek várta ezt, de nem ilyen hirtelen. Baworski megütközést vehetett észre az érsek arcán, mert sietve hoz­zátette: — Az ember sohasem vétke­zik anélkül, hogy tettének go­noszságát figyelembe ne ven­né. Ha szándékunk jó, nem vétkezhetünk! Bízza rám az ágyét, eminenciás uram! — A segítségét kértem — válaszolta kitérően az érsek. — Sajnos, a felelősség az én vál­lamon nyugszik, ezért szüksé­ges, hogy kezemben maradjon a fonal, míg fel nem gombolyít­juk. Most arra kérem, mondja el, mit lát legcélravezetőbbnek, mov az ügyet az egyház tekin­télyéneik csorbulása nélkül in­tézhessük el. A rektor gondolkozott né­hány percig, azután így szólt: — Arra kérem eminenciádat, hogy diktáljon le nekem három levelet. Az érsek meghökkent, de be- leegyezően bólintott. — Az első a párizsi lengyel misszió egyik tagjának szóljon, aki közzéteszi azt az »Univers« című lapban — mondta a rek­tor, miközben otthonosan le­ült az érsek íróasztalához. — Párizsban hazánk fiai közül Jelawski páter a legderekabb férfiú, neki írunk. Ennek a le­vélnek semmi mást nem kell tartalmaznia, mint azt, hogy XJbryk Borbála már kólostor- bavonulása idején elmebeteg volt. ön adatokkal igazolja, hogy ezt megelőzően kétszer is kérte felvételét a különböző szerzetesrendekbe, és az egy­ház mindkét esetben eleget tett kérésének. De el kellett őt bo­csátani, mert nyilvánvalóvá vált hagy elmebeteg. Ilyen előzmények után került a kar­melita szüzekhez. Sajnálatos, hogy Lengyelországban a hit ellenségei rosszindulatúan ma­gyarázzák a szerencsétlen apá­ca tragikus sorsát, pedig a zár­da fejedelemasszonya, figye­lembe véve a beteg állapotá­nak közveszélyességét, biztosí­totta számára a megfelelő el­különített elhelyezést. Galecki megborzadt ettől a cinizmustól. De nem volt ide­je közbeszólni, mert a rektor máris folytatta: — Ezzel kapcsolatban ké­rem eminenciádat, adjon uta­sítást Zita fejedelemasszony­nak, hogy még ma renoválják Borbála szobáját. Ez az első lépés! A második az a levél, mely derék barátunknak, Wróblewski Zsigmond doktor­nak szól. Ebben javasolni kell az örepúmak, hogy megrendült egészségi állapotának helyre­állítása végett utadon sürgő­sen külföldi fürdőhelyre. Ezzel egyidejűleg adjon nekem egy nyilatkozatot, s ebben mint a zárda orvosa, jelentse ki, hogy_ Zita fejedelemasszony azon ál­lítása, amely szerint ő taná­csolta volna Borbála elkülöní­tését, nem felel meg a valóság­nak, de ugyanakkor orvosi szakvéleménye, hogy Ubryk Borbála őrült volt. — És Zita nővér ezt soha­sem állítottál — vágott közbe a főpap Szamuely, teUlőiiáit... — Március 21-e pénteki napra esett 1919-ben, sohasem felejtem el. Az évszakhoz ké­pest aránylag már korán sö­tétedett, mert egész nap szür­ke, borús volt az ég. Többen is tartózkodtunk a Szociálde­mokrata Párt helyiségében, a Honvéd-laktanya első emele­tén. A földszinten sportolók voltak, akkor éppen birkózók gyúrták egymást, edzést tar­tottak Györffy Antal vezetésé­vel. Én is lementem hozzájuk, és néztem az edzést. Nem so­káig lehettem ott, amikor lé­lekszakadva rohant oda valaki, és messziről mondta: — Klemens elvtárs! Buda­pestről keresik telefonon ... Mindketten fölszaladtunk a titkárságra, én fölvettem a kagylót. — „Halló! Itt Szamuely be­szél. Budapesten kikiáltották a proletárdiktatúrát. Minden hatalom a kezünkben van. Önök azonnal válasszanak új pártvezetőséget, a vasutat, bankot szállják meg. A többit később fogom közölni.« Letettem a kagylót, és na­gyot kiáltottam örömömben, pedig egyelőre titokban akar­tuk tartani a dolgot. Azután rögtön futárokkal összehívtuk a régi szociáldemokrata ve­zetőséget. Kovács Miksa, a nagy taktikus javaslatára a 11 főre javasolt vezetőség lét­számát 21-re emelték. Ebben mindössze három kommunis­tának mondott szociáldemok­ratát vettek be, mert végered­ményben a 21 tagú vezetőség­ben három kommunistának mégiscsak kevesebb szava volt, mint a 11 ember között. Kommunistáknak egyébként azért tartottak bennünket, mert elveinkről nyíltan nem beszélhettünk azelőtt, -nivel Kaposvárott kommunista párt nem Volt. Mivel a munkásőr­ség már ekkor megvolt a vá­vissza Klemens Béla, a negy­ven évvel ezelőtti 'események egyik 'kaposvári harcosa. 21-e után egy kig ideig csök­kent a forgalom a megyehá­zán is, a direktórium főhadi­szállásán. De csak egészen mi­nimális időre, hogy aztán töb­ben jöjjenek a felek panaszra. Az öreg épület olyan volt, mint az ostromra készülő vár: falai között állandóan sürög- tek-forogtak a népek, akik leg- többnyire Latinkát keresték, mert ő mindenki baján igye­kezett segíteni. Bejutni köny­amennyiben ennek foganatja nem volna, úgy őt a járásbíró­ságnak adja át. Elvtársi üdvözlettel: Latinka.« Egy másik idézet a levélten­gerből, mely egészen más jel­legű bajra keresi az orvossá­got: »■Munkástanács, Csököly. özv. Sebestyén Aurélné ot­tani lakos panaszolta, hogy * * j mm Kstsm megértem a l |Äpf fenyők s sstodattófeü t# « dm** ^ mm utomtai Üt: te mm* mm mméMm m ** mm. Mm * *m* m * mm* mbm&i MaflíiKIIHiHÉiHI ***"»». bam/ettt É «?-■ .‘HW Ml Sájfíö*, spéQ vmxtto, ak& «»«Sftéw&Ktő {sí- í v&gmkksl mmm&i. » mm* aefcat é* kis­mn <mz> wát&x6kk<ií mteyfeg ! é» hmm mmm is, m .................. üitfrics SáfwJor »Meg akarjuk szüntetni az ember és ember közti különbséget« hirdette a plakát Somogy megyében és szerte az országban. rosban, nem okozott különö­sebb nehézséget Szamuely pa­rancsának teljesítése. Nyolc embert a bankhoz és a taka­rékpénztárhoz küldtünk, 24-et pedig az állomásra. És ezzel az új pártvezetőség megkezdte munkáját. A hatalom átvéte­le egyébként semmi különö­sebb nehézséget nem okozott, az már előzőleg is a kezünk­ben volt a megyében, március 21-én azonban mindez hivata­los formában is jogot kapott akkor, amikor fegyveres em­bereink szállták meg a fontos helyeket. Ezzel az akcióval azonban hivatalosan is átvette a proletáriátus a hatalmat So­mogybán — így emlékezik nyű volt hozzá, semmi külö­nösebb bejelentésre nem volt szükség. És bármily ügyet pa­naszoltak előtte, mindegyiket kivizsgálta, igazságos döntést keresett mindenben. Ezért özönlöttek hozzá a kisembe­rek. Fennmaradt hivatalos le­velezése tanúsítja, hogy mi­lyen óriási munkát végzett Latinka. 1919. május 5-én kelt levelében így ír: »Munkástanács, Bonnya. Müller Imre elvtárs panaszol­ja, hogy fia, Müller János, há- zsártos és veszélyes, mert úgy őt, mint édesanyját fenyegeti. Felhívom a Munkástanácsot, hogy ebben az ügyben a leg- erclyese ’oben járjon el, és házának tetőzésére megvett lécet a Munkástanács el akar­ja venni málomépítés céljára. Amennyiben a málomépítés céljára tényleg szükség lenne ilyen lécre, azt tessék az elv­társaknak Kaposvárról besze­rezni, és nem elvenni másnak a lakása kijavításához szük­séges lécet.« Munkások, parasztok, nincs­telenek panaszkodtak előtte bajaikról, mert elterjedt, hogy mindenkin segít Közismert volt, hogy Latin­ka támadta legélesebben a klérust és polemizáló újság­cikkeiben nagyon maró tudott lenni — de mint a direktórium tagja, nem egy somogyi pa­pot ért jogtalanság miatt szállt síkra azon az elven, hogy ne szennyezzük be a for­— Nem tesz semmit! Majd fogja állítani — válaszolta a rektor. Nem zavartatta magát ilyen csekélységgel, hanem to­vább folytatta terve részlete­zését. — A harmadik levél Rómá­ba megy Falcinelli bíborosnak. Eminenciád felkéri őt, hogy pártfogolja a karmeliták ügyét a szentatyánál, és egyben esz­közöljön ki az ön számára fel­hatalmazást, melynek értel­mében, mint pápai követ min­den intézkedést megtehet az üggyel kapcsolatban. Ez az egész! Az érsek még szóhoz sem jutott, a rektor már írta is a leveleket, melyeket azután hódolatteljesen nyújtott át alá­írás végett. Galecki érsek még habozott, ellenvetéseket akart tenni, mi­re a rektor újabb érveket so­rakoztatott fel terve mellett. Szavaid azzal zárta: — Ellenségeink meg akar­nak semmisíteni bennünket, mi pedig meg akarjuk sem­misíteni az ellenséget. Hát bűn ez? Miért van pénzünk, összeköttetésünk, fegyverünk, ha nem azért, hogy szükség esetén felhasználjuk? — ön máris háborút akar — vetette közbe az érsek. — Mi, jezsuiták, azt valljuk: »Nem békét jöttünk hirdetni, hanem halált!« Minden gyen­geség, ingadozás, erélytelenség egy lépés az egyház romlásá­hoz. Az érsek megadta magát. Aláírta a leveleket. Gyűrűjével lila pecsétet nyomott rájuk. Baworski páter most már siet­ve búcsúzott. — Megengedi, eminenciás uram, hogy távozzam? Van még egy-két elintéznivalóm. Az érsek elgondolkozva né­zett utána. * * * radalmat. Semmiségnek tűnik az aláb­bi levél az események höm­pölygő folyamában, de feltét­lenül érdekesnek számít, mert újabb oldaláról villantja fel Latinkát, mint embert, »Munkástanács, Fonyód. Wróblewski doktornak a rek­tor személyesen kézbesítette ki a levelet, megfelelő magya­rázat kíséretében. Az öreg doktor majd szívszélhüdést kapott. Most már valóban szüksége volt külföldi gyógy­kezeltetésre. Baworski meg­íratta vele a szükséges nyilat­kozatot, majd kellemes pihe­nést kívánva, folytatta útját. Lehetőleg még aznap el akart mindent intézni, nehogy az ellenség megelőzze. A kar­meliták kolostorába sietett. Ott azonban az a váratlan hír fo­gadta, hogy Zita fejedelem­asszonyt és Ludwina nővért le­tartóztatták és az ügyészségre szállították. A rektor most sem jött zavarba. Pillanatokon belül megtudta, hogy még a letartóztatás előtt itt járt az érsek titkára, aki egy levelet adott át Zitának. Mégis elkéstek az urak! — gondolta gúnyosan mosolyog­va. Máris nyilvánvaló volt előtte, hogy a hatóságok kap­kodnak. Házkutatást nem tar­tottak, nem pecsételték le azt a pinceodút, ahol Jovitta befa­lazva volt. A pincében most lázas munka folyt. Eltávolítot­ták a kőiteket, melyekből a börtön ajtaja elé emelt fal készült. A Zichy-uradalom szociali­zálása alkalmával a fonyódi sírkertből ffl fákat kivágták. Szaploncai Manó özvegye pa­naszolta ezt nálam, és mint­hogy a fák kivágása kegyele­tét sérti, kérem a kedves elv­társakat, hogy a sírkertet va­lami virággal vagy fákkal ül­tessék be. A forradalmi értelemben vett direktóriumi tagra világít az alábbi levél. Miás hang ez, nem a 'kérésé, hanem a hata­lom erejével fellépő vezéré, aki vigyáz a forradalom tiszta­ságára az egyik oldalon, de ke­mény is tud lenni, ha erre szükség van. »Krizsán József, Böhönye. Értesülésem szerint ön a községben a munkát állandóan keresztezi. A szocialistákba ál­landóan beleköt, a direktórium intézkedéseit nem akceptálja, és ezeket folyton kritizálja. Értesítem, hogy ezen cseleke­detektől őrizkedjen, mert el­lenkező esetben kénytelen le­szek a legszigorúbb intézke­dést igénybe venni, amennyi­ben a proletárdiktatúra alatt a proletariátus ellen is a leg­nagyobb szigorral járunk el.« Néhány levelet ragadtunk ki, néhány ittmaradt vallo­mást a korról és magáról L*° — Folytatjuk. — Unkáról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom